47. rész
1/2
A brazil hétvége
Kedden nem volt kedvem bemenni, így csak főztem magamnak egy
kávét és az egyik fontos zh-mra tanulva befészkeltem magam az ágyba. Délután 1
körül valaki csöngetett, és nehézkesen bár, de a 4. csengetésre ajtót nyitottam
-
Meglepetés-
mosolygott édesen Dan
-
Szia-
köszöntem először meglepetten, de aztán megöleltem
-
Milyen
volt Austinban?- jött beljebb
-
Te
erről honnan is tudsz?
-
Hanna
-
Ja,
persze. Ismeritek egymást…- mondtam kissé kelletlenül- egyébként jó volt. Ez
volt a második forma 1-es hétvégém, és a bokszból jobb nézni, mint a lelátóról-
mosolyodtam el
-
Már
voltál kinn?
-
Igen…
régen is nagyon szerettem a forma1-et, így a magyar nagydíjra már kilátogattam
egyszer
-
Az
jó…
-
Kérsz
valamit?- kezdtem el jó vendéglátó módjára viselkedni
-
Ha
nem tolakodás, akkor egy édes csókot- mosolygott tündérien és egyre közelebb
jött. Mosolya hatása alatt állva meg sem próbáltam megakadályozni, így hamar
megéreztem leheletét arcomon, majd ajkai nyomán égett a szám
-
Ezt
biztos be akarod fejezni?- kérdeztem csukott szemmel
-
Szerintem
te kéred a folytatást
-
Bizony,
hogy kérem- lett hatalmas vigyor az arcomon és karjaim nyaka köré fontam és így
vontam magamhoz, egyre szorosabban.
Lassan
lefejtettem róla pólóját, majd a pultra rakott. Csókjait ennyire még sosem
élveztem.
-
Nem
lenne kényelmesebb az ágyon?- kérdezte két csók között
-
Hagyományosan
akarod?- nevettem fel
-
Nem
hallottam még olyat, aki pont ott nem szereti- állt le egy kicsit, hogy a szemembe
tudjon nézni
-
Hát…
én ilyen különleges vagyok- zártam le a csókszünetet és ismét ajkaira vetettem
magam.
Végül
aztán az ő kívánsága teljesült és a hálóban kötöttünk ki. Mozdulatai óvatosak
voltak, de mégis határozottak és egyértelművé tette kívánságait. A kellő
pillanatban uralkodni tudott magán, de mikor ez már nekem sem ment, fáradtan
dőlt rám egy édes orgazmus után.
Mikor már kicsit megnyugodott
lejjebb csúszott és fejét mellkasomra tette. Birizgáltam kicsit a haját, míg a
lábaim simogatta.
-
Nem
lehet, hogy ezt korábban kellett volna?- kérdezte kicsit félve és rám nézett
-
De,
korábban kellett volna- nevettem fel és ismét magamhoz vontam egy csókra
-
Mit
csináljunk ma?
-
Már
vége van a műszakodnak?
-
Igen-
bólintott
-
Akkor
szerintem fáradt vagy, szóval főzök egy kis vacsit és itt alszol
-
Ez
nagyon jól hangzik- adott puszit az arcomra
-
Fürödj le, én addig megcsinálom a kaját
-
Rendben-
álltunk föl, és míg ő balra ment, én a konyhába.
Előszedtem
egy kis tésztát, meg darált húst. Összekevertem egy kis paradicsomszósszal és
kész is volt a spagetti. A vacsora csendben telt, és spagetti tészta révén a
csókok sem maradhattak el. Végül aztán 11 körül lefeküdtünk aludni, közbe
iktatva egy kisebb, de valamivel hangosabb szeretkezést.
Szegénynek reggel 7-kor kezdődött a
műszakja, így 5-kor keltünk. Nem örültem neki igazán, de jó volt mellette
ébredni, és így legalább én sem kések el a suliból. Örültem, hogy Seb nem jött
át tegnap, nem tudtam volna, hogy kimagyarázni a dolgokat… De valahol nagyon
örültem, hogy nem jött, mert így közelebb kerülhettem Danhaz.
-
Köszönöm
a szép estét- állt meg az ajtóban, míg rajtam csak egy póló, meg egy bugyi volt
-
Megismételhetjük-
kezdtem el előre hátra dülöngélni
-
Ilyenkor
csókot vársz?- húzódott meg egy álmos mosoly borostás arcán
-
Ühüm-
bólogattam, majd nemsokára megkaptam, amit akartam. Ebben a pillanatban nagyon
nehéz volt elválnom Dantől, de reméltem, hogy ma délután még viszont láthatom.
Innentől
már nem tudtam visszaaludni, és mivel nem volt mit csinálnom, kitakarítottam a
lakást. 11-re már végeztem is vele, így nem bizonyult valami tartalmas
elfoglaltságnak. A suli csak 1-kor kezdődött, szóval a maradék majdnem 3 órát
megpróbáltam elütni. Mikor már késésben voltam, persze, hogy akkor hívtak
-
Halló?-
vettem fel a telefont kissé szerencsétlenül, mivel pont a kabátom vettem fel
-
Sosem
tudok jól időzíteni- kacagott fel
-
Mit
akarsz, Dávid?- ment el a kedvem
-
Mit
mondtam a hozzáállásról?
-
Mit
szeretnél?- erőltettem egy mosolyt
-
Máris
jobb, de nem őszinte…- sóhajtott egy nagyot színpadiasan-, de mindegy is. A
hétvégét ugye Brazíliában töltjük… a repülőjegyek Hannanal vannak, ma menj el
értük. És vegyél magadnak pár jó ruház, nem szeretném, ha a partikon rosszul
néznél ki… Van a borítékban pénz is, ha nincs kivel menned, kérd meg Hannat,
hogy menjen el veled vásárolni
-
Inkább
a halál- mormogtam
-
Micsoda?
-
Mondom
majd még meglátom- mondtam hangosabban
-
Én
mást értettem…
-
Rosszul
hallottad
-
Ne
neheztelj rám emiatt. Csak tudod… nagyon hiányzol ám nekem
-
Ez
nem kölcsönös…
-
Tudod,
hogy mi jutott eszembe?
-
Na
mi?
-
Pont
ma 4 éve, hogy elveszítetted a babáinkat
-
Ezzel
most kurvára elcseszted a kedvem. Ugye tudod?
-
Egyre
csúnyábban beszélsz… de nem baj. Majd szombaton megint próbálkozunk- kacagott
fel ördögien, mire nekem könnycseppek jelentek meg a szememben, mert minden egyes
mozzanat felderengett bennem arról az éjszakáról
-
Akarsz
még valamit?- kérdeztem néha elcsukló hangon
-
Nem
is tudom… Ja, igen. Állj le a fogamzásgátló szedésével. Nem tesz jót neked a
betegséged miatt, és lehet, hogy nem esel teherbe
-
Inkább
fekszem le 100 másik idegennel, mint veled
-
Szavadon
foglak- tette le a telefont, és nekem olyan volt, mintha egy világ omlott volna
össze bennem
-
Ki
ez az ember?- kérdeztem magamtól hangosan, és könnyeim fátyolában beléptem az
egyetemre. Végigküzdöttem egy napot, majd ahogy Dávid kérte elmentem Hannahoz,
hogy elhozzam a borítékot és a jegyeket. Egészen gyorsan odaértem Sebékhez és
gondolkodás nélkül bekopogtam. Csak túl akartam lenni ezen az egészen.
-
Szia
mosolygott Hanna
-
Itthon
van Seb?- kérdeztem flegmán
-
Nincs…
-
Akkor
nem kell jópofiznod. Csak a borítékért jöttem
-
Persze,
máris hozom- mosolygott továbbra is, amivel engem az őrület határába sodort-
nem jössz beljebb, mert elég hideg van- tárta ki az ajtót
-
Oké-
léptem be kelletlenül és el kellett, hogy ismerjem, jól esett a meleg
-
Egy
teát, esetleg?- jött vissza, már a csomaggal a kezében
-
Téged
komolyan nem zavar, hogy hazugsággal tartasz magad mellett egy férfit?
-
Nem
biztos, hogy hazugság- rántotta meg a vállát- elmenjek veled?- csillantak fel
szemei, mikor meglátta a borítékból előhúzott pénzköteget
-
Kösz,
de megoldom egyedül is- fordultam sarkon és már ott sem voltam. Bementem a
legközelebbi plázába, és este fél 9-re, mindent beszerezve hulla fáradtan estem
haza. Egy meleg fürdőre és ágyra vágytam, de ez persze megint nem lehetett
valóság…- Seb, mit keresel itt?- tettem le a kulcsokat az ebédlőasztalra,
melyen Sebastian ücsörgött
-
Nem
lehet meglepni sem?- mosolygott
-
Nem
vagyok olyan állapotban- fordultam szembe vele
-
Mi
a baj?- ugrott le, és máris jött megölelni
-
Ma…
láttam egy ultrahangképet a gyerekedről és rájöttem, hogy ezt nem lehet tovább
csinálni- hazudtam, de a könnyeknek így sem tudtam megálljt parancsolni
-
Szeretlek-
hajtotta le a fejét
-
Én
is téged- suttogtam fülébe és szorosan magamhoz öleltem- de esténként maradj a
menyasszonyoddal
-
Rendben,
de nehéz lesz… olyan ellenséges. Néha úgy érzem… neki nem is hiányzik a szex…
-
Ez
fura…- gondolkodtam el
-
Miért?
-
Mikor
én terhes voltam, elég gyakran csináltam Dáv…- akadtam meg és akkor kezdtem el
kapizsgálni a dolgokat. Nagyon reméltem, hogy nincs igazam, de ez a hétvégén
majd úgy is kiderül…
-
Dávid?
-
Igen-
hajtottam le fejem és a választ is csak suttogtam
-
Miért
érint ilyen rosszul? Már vége, nem?- emelte fel fejem
-
De…
csak pont ma 4 éve, hogy elvetéltem, és ez nekem elég… fájdalmas
-
Megértem-
küldött felém egy bíztató mosolyt
Az este
hátralévő részét együtt töltöttük és akármennyire is véget akartam vetni a
kapcsolatunkban, nem ma akartam elkezdeni. Együtt megvacsoráztunk, Seb kitalált
valami hazugságot, hogy hol van, és nálam aludt. Nem történt semmi, egyszerűen
csak barátok voltunk… némi extrával, amit csak néha használtunk ki.
Reggel még korábban keltem, mint
tegnap, mivel Seb indult Brazíliába. Szinte alig bírtam elengedni, hisz tudtam,
ez a hétvége rosszul is elsülhet és Sebnek akkor nagy baja lehet. Már csak a VB
győzelmében reménykedhettem…
6-kor már
üres volt a ház és azon kaptam magam, hogy teljesen egyedül maradtam. Kicsit
még visszabújtam az ágyba, és el is nyomott az álom. 11-kor kikászálódtam,
összekészülődtem és bementem az egyetemre. Nem igazán volt kedvem semmihez, így
otthon a napot egy kád forró fürdővel zártam. Sebtől még kaptam
helyzetjelentést, Christian is gondolt rám, majd álomra hajtottam a fejem.
Pénteken
végre kialudtan ébredtem, de kicsit bántott, hogy Dan azóta sem keresett.
Lehet, hogy elmondta neki Hanna, hogy ezt a hétvégét Dáviddal kell, hogy
töltsem? A végén aztán elhessegettem ezt a gondolatom és a temérdek mennyiségű
ruhát, amit vásárolnom kellett, megpróbáltam 2 bőröndbe belegyömöszölni. A délben induló járatra szálltam, és nem kis
meglepetés ért a helyem elfoglalásakor
-
Dávid nem is szólt?- nevetett fel. Gondolom a
meglepődött arcom elég kifejező volt
-
Nem… ez valahogy kimaradt
-
Elköszöntél ma reggel Sebtől? Szerintem többet
nem fogod látni…
-
Azt csak hiszed- morogtam magamban
-
Parancsolsz?
-
Szerintem nem te mondod meg, hogy mikor láthatom
a barátom. És remélem, tudod, hogy kezd gyanakodni
-
Nyugodj meg- legyintett- ez után a hétvége után
jobb dolga is lesz, mint hogy velem foglalkozzon
-
Aha- vettem félvállról mondandóját és becsatoltam
övem a felszálláshoz. Amint el lehetett hagyni a helyeket én máris felpattantam
és a bárba mentem. Szinte egész út alatt ott iszogattam. Jókora utazás után
végre leszállhattunk, és Hanna Sebhez ment, én pedig a Dávid által megadott
címre küldtem a taxisofőrt.
-
Köszönöm- fizettem ki utazásom és amint
becsaptam az ajtót, a sárga jármű már hajtott is tovább.
Mikor körbenéztem, jól látszott, hogy egy gazdag negyedbe
érkeztem, a tenger partja mentén. Kicsit beljebb sétálva máris a tengerparton
találtam magam, és egy gyönyörű luxusnyaraló tárult elém. Félve bár, de beljebb
lépkedtem, és a látványtól még a lélegzetem is elállt. Sosem jártam még ilyen
helyen és akármennyire is utálom azt, aki, nem tudtam felhagyni a bámészkodással. Csomagjaim
ledobtam a kanapéra, majd kisebb felfedező útra indultam. A nappalit sikerült
végigjárnom, mire valaki megszólított
-
Már vártalak- mosolygott rám Dávid a karzatról,
kezében egy tálcát tartott két koktéllak- csinos vagy- biccentett
-
Kösz- hervadt le a mosoly az arcomról, de ezt ő
szerencsére már nem látta, mivel hátat fordított, hogy lejöhessen hozzám.
Mikorra visszaért, már ismét felvettem az előbbi mosolyom, csak már kicsit művibben
-
Látom, nem felejtetted el azt, amit mondtam-
utalt a hozzáállásra, és végigsimított arcom vonalán. Érintése mintha égetett
volna, és nem jó értelemben. Eltoltam volna magamtól és letöröltem volna
érintése nyomát, de tudtam, hogy ezt most nem tehetem
-
Ebben nem változtam- emeltem le egy poharat és
belekortyoltam. A koktél finom volt, csak egy csöppet lehetett érezni az
alkohol, talán rumot, s inkább a kókusz harmonizált az ananásszal
-
Mit terveztél mára?- tette le a tálcát
-
Arra gondoltam, ebben a gyönyörű időben
felavatom az új fürdőruhám
-
Látom, nem fogtad vissza magad- mosolygott és a
bőröndökre pillantott
-
Te mondtad- rántottam meg a vállam és letéve a
poharat az asztalra elkezdtem levenni a nadrágom és a fölsőm
-
Mit csinálsz?- nézett rám kikerekedett
szemekkel- azt hittem, nagyon nem akarod… - nyalta meg szája szélét, mikor
nadrágom gombjához értem
-
Mint mondtam - toltam le nadrágom- megnézem,
milyen a víz- fordítottam neki hátat, és egy apró könnycseppet visszanyelve
elindultam a tenger felé. A forróság után édes érzés volt a hűsítő sós vizet
testemen éreznem, de elrontotta a varázst, hogy Dávid szinte végig engem
bámulsz. Nagy levegőt vettem és ismét felvettem álarcom- nem csatlakozol?-
kiáltottam a part felé
-
Most inkább nem- nézett továbbra is, de nekem
már nagyon elegem volt belőle. 20 perc lubickolás után kimentem a partra-
máshogy emlékeztem rád- mért végig
-
Éspedig?- feküdtem le a mellette lévő
napozóágyra és süttetni kezdtem hasamat
-
Visszafogottabb, ducibb voltál anno
-
Megváltoztam- vontam meg vállam és felvettem
napszemüvegem
-
Este egy partiba megyünk. Szépen öltözz ki
-
Rendben. De szólj előtte 2 órával… legalább
-
Miért?
Kb. 1 óra múlva szólt is Dávid, hogy kezdhetek készülődni, én
pedig felmentem a szobámba. Bezárkóztam a fürdőbe és szinte egész
készülődésemet végig zokogtam. A smink résznél már meg kellett nyugodnom, hisz
nem mosódhat el, és azon elhatározásom, miszerint kiderítem, hogy mi folyik
itt, még erőteljesebb lett.
Másfél
órányi készülődés után menetkészen álltam Dávid előtt, és ismét el kellett
viselnem undorító pillantását.
-
Megérte az a plusz fél óra- bólogatott
helyeslően
-
Én mondtam- forogtam egyet, hogy még jobban
elhiggye, beletörődtem „sorsomba”. Egy fehér limuzin állt a ház előtt melybe
beszálltunk, és 30 perc múlva és elegáns étterem előtt állt meg. Sok ember
érkezett abban az időben, mint mi, és sokan vetettek elismerő pillantást
Dávidra. Úgy tettek, mintha én ott sem lennék…
***
Nos, elkészült a részecske, remélem elég jó lett :$
Köszönöm, hogy olvastok és mindig véleményeztek! Nemsokára jön egy kis bejelenteni való, de addig is, jó hetet!!
Puszi Nektek *.*
Köszönöm, hogy olvastok és mindig véleményeztek! Nemsokára jön egy kis bejelenteni való, de addig is, jó hetet!!
Puszi Nektek *.*
Szia.
VálaszTörlésSzuper lett a fejezet.Dávidnak ez az oldalát amit megismertünk nem kedvelem,az elején aranyos volt pedig,de hát ilyen ember is kell a történetbe :).
Szia!
VálaszTörlésNagyon sajnálom, hogy régóta nem írtam, de szinte még a történetem írására sincs időm, nem, hogy kommentelni, de olvastam az összes részt és mind nagyon szuper lett!!
és oké, Dávid most nagyon jó fej, de azért remélem, hogy a végén Gréta Sebbel lesz!!
Izgatottan várom a folytatást!!
Puszi
Szia:)
VálaszTörlésHát őszíntén nem örülök annak, hogy Dan és Gréta még közelebb kerültek egymáshoz ..miért?? :O
Ráádásul még Sebre se gondolt?? Háát ilyet tenni :( :DD
Nyugí nem haragszok annyira és kíváncsi vagyok a folytatásra :DD
Puszi
Jó Hétvégét :)
Sziasztok!
VálaszTörlésNagyon köszönöm, hogy írtatok és ne sajnáld, hogy eddig nem írtál, mivel most igen! ;))
A végén Seb biztos, hogy lesz valakivel, és nem tudom, hogy meglepetést okozok e majd ezzel nektek...:DD
Nagyjából 4-5 részt tervezek még, karácsonyra vége lesz, és valószínűleg a 2 zárófejezetet lesz az ajándék:)
Puszi Nektek! <3
Szia :)
VálaszTörléssajnálom, hogy ilyen későn irok, de nagyon sok dolgom volt mostanában, szinte alig jutottam el odáig, hgy leüljek a gép elé.
egyáltalán nem tetszett az, amit Dan és Gréta művelt. és biztam abban, hogy Gréta hallgat Christianra és nem megy el Dáviddal. de remélem, hogy nem fog belemenni Dávid kis játékába.
olvasom is a folytatást :)