47. rész
2/2
A
brazil hétvége
Én
remekül néztem ki, de az önbizalmam a béka feneke alatt hevert. Mindenki minket
bámult és elég érdekes alakok vonultak fel… Mindenki gyönyörű, napbarnított
lányokkal érkezett, csak én álltam egyedül, mondhatni fehéren. Látszott rajtam,
hogy európai vagyok, és szerintem pont ezért voltam nekik annyira különleges.
És Dávid is…
-
Mikor
lesz vége?- kérdeztem Dávidtól
-
Már
most menni akarsz?- mosolyodott el- régen is utáltad az ilyet
-
Soha
nem fogom szeretni…
-
Minél
normálisabban viselkedsz, annál hamarabb
-
Mit
jelent a normális?
-
Dobd
be magad- vigyorgott, és még mindig kételkedtem abban, hogy igazam lehet
Dáviddal kapcsolatban
Az este
végére kiderült, hogy szerencsére csak tévedtem. Gyógyszeripari vállalkozók
gyűlésén voltunk. Dávid állítása szerint. Ő maga sem mondta meggyőzően és
igazából engem sem sikerült meggyőznie, de már nem érdekelt. Csak az ágy
melegében és puhaságában akartam érezni testem
-
Fáradt
vagy?- nézett rám Dávid a kocsiban, mert nagyokat pislogtam és ásítoztam
-
Eléggé-
nyomtam el egyet ismét
-
Pedig-
csúszott közelebb és én egyre jobban tudtam, hogy mit akar- azt hittem együtt
leszünk
-
Bocs,
de már vagy 20 órája nem aludtam
-
Na-
markolt bele hajamba, de én legszívesebben beleharaptam volna karjába- most
miért vagy ilyen?- dőlt rám hirtelen, mert kanyarodott az autó. Fejét undorral
szedtem ki ölemből, de muszáj volt választ adnom, mert csak tovább nyaggat
-
Majd
máskor, most tényleg fáradt vagyok. Ilyenkor… nem tudom a maximumot nyújtani-
próbáltam feltűnés nélkül hazudni
-
Te
nekem most is elég jó vagy- közelített felém csücsörített szájjal, de én
hirtelen kipattantam az autóból, mert a sofőr nyitotta azt ajtót.
Gyors
léptekkel haladtam szobám felé, és amint beértem, magamra zártam az ajtót és
végre kifújhattam magam. Nehezebb, mint gondolnám, de csak kibírom még két
napig, nem?... Levettem a cipőm, amiben már nagyon fájt a lábam és kimentem a
teraszomra. A tenger sós illata csapta meg orrom, még jobban, mint ezelőtt és
lágy szellő játszott hajammal. Ott, abban a pillanatban csak arra vágytam, hogy
Seb betörje az ajtót és elvigyen innen, de tudtam, hogy ez lehetetlen.
Pár perc ácsorgás után beléptem és
akkor láttam meg telefonom az üzeneteket. Sebastian adott helyzetjelentést, és
kérdezte, hogy hogy vagyok. Válaszom egyszerű és tömör volt, de ügyeltem arra,
hogy ne vegyen ki belőle semmi aggasztót. Hadd higgye, hogy velem minden
rendben, koncentráljon csak a versenyre.
Lefürödtem, majd fáradtan ágyba
dőltem. Azt hittem, hogy ennek a napnak sose lesz vége, de szerencsére semmi
nem történt igazán. Az álom szinte pillanatok alatt elért, s reggel a sirályok
hangjára és a szobába betűző Napra ébredtem.
Kikászálódtam, megigazítottam a
hajam és felkaptam egy kis köntöst, ami a fotelem szélén volt. Nagyot
szippantottam a friss levegőből és a kulcs elfordítása után kiléptem az ajtón.
A konyhában egy álmos és másnapos Dávid várt. Remek…
-
Szia-
köszöntem neki, amilyen jókedvvel csak tudtam
-
Hm?-
riadt fel, de mikor meglátott tágra nyíltak a szemei és végigmert. Én csak
álltam ott, de egyszerűen már nem tudtam szó nélkül hagyni
-
Utálom,
mikor ezt csinálják. Főleg, mikor ilyen feltűnően…- lépdeltem a kávéfőzőhöz
-
Utálod?-
állt fel a helyéről és mögém lépett. Karjait a pultnak támasztotta és én pont
közéjük kerültem
-
Igen-
fordultam meg, de rájöttem, nem kellett volna. Hirtelen kiverte kezemből a
bögrét, amely hangos morajlással tört szilánkosra a konyha csempéjén. Úgy
álltam ott, mint egy megszeppent kislány, de nem akartam megadni neki azt az
örömöt, hogy engem félni lásson- hol van másik bögre?- utaltam arra, hogy még
mindig kávézni akarok
-
Takarítsd
fel- távolodott el tőlem és a földre mutatott, ahol a kávé és a szilánkos bögre
volt
-
Nem
cselédkedni jöttem ide. Kérd meg azt, akinek ez a dolga
-
Neked
most ez a dolgod. Csináld meg
-
Ha
azzal kezded, hogy inkább egy boltban vegyem a kávém, nekem könnyebb lett
volna- fordultam meg és felmentem a szobába.
Felkaptam
magamra pár ruhadarabot és a napszemüvegem a fejemre téve ismét a földszintre
értem.
-
Hova
mész?- kérdezte kíváncsian a konyhából. Kicsit ideges volt a hangja
-
Amit
az előbb nem voltál képes hagyni. Kávézni- mentem az ajtóhoz és hangos
becsapása után elindultam az utca felé
Hívtam
egy taxit és a belvárosba vitettem magam. Nagyon szép helyen voltam, bár a
város nevét őszintén nem tudom. Dávid nem mondta, engem pedig nem is érdekelt
csak az, hogy minél hamarabb legyek túl ezen a hétvégén.
Már megittam a kávém és reggelire is
bekaptam valamit, mikor kirakat nézegetés közben ismerős zaj ütötte meg a
fülem. Egy forma1-es autó motorjának morajlása volt az, egész közelről. Gyors
léptekkel haladtam a hang irányába, amely egyre csak erősödött. Sao Pauloban voltam…
Szinte nem is gondolkoztam, csak az
első taxit leintve a pályához kérettem magam. Mivel a szabadedzések mentek,
Christiannak írtam, hogy jöjjön ki elém a kapuhoz. Kijött, és segítségével
kaptam egy belépőt és végre átölelhettem valaki olyat, akit szerettem. Pont a
büfében voltam, mert Chris visszament dolgozni, mikor valaki megszólított
-
Nahát,
az elveszett bárányka. Nem tartanak elég szoros pórázon- nevetett fel
-
Hát
igen…Én nem vagyok olyan, mint te- fordultam meg, és persze, hogy Hannacska
volt ott
-
Mégis…
miről beszélsz,- lett rögtön zavarban
-
Tudok
mindent- állítottam magabiztosan, habár még azt sem tudtam, hogy ami Dávid meg
közte van, azt eszik-e vagy isszák
-
Elmondta
neked az a vadbarom?- lett kicsit ideges
-
Nem
azért vagyok én is?
-
Megkértem,
hogy engem hagyjon ki belőle
-
Gondoltad,
hogy nem jövök rá, ha téged nem mond bele?
-
Jó,
nem volt szép tőlem…
-
E
miatt lehetsz terhes is?
-
Ezt
meg nem mondta, mi?- kérte ki magának
-
Gondolom,
majd te el fogod- kezdtem menni hátulról és úgy tűnt, sikert aratok
-
Az
ő cégének is kellett a pénz, én meg tök egyedül voltam- ült le mellém, az egyik
asztalhoz- és belevitt ebbe az egészbe Danan keresztül- kérdőn néztem rá- Dant
sem mondta?
-
Nem-
rántottam meg a vállam, nehogy észrevegye, az égvilágon, semmi fogalmam nincs a
dolgokról
-
Kellett
a gyógyszervállalatához a pénz, ezért beszervezett lányokat, hogy pasikkal
feküdjenek le, de közben kábítsák el őket. Bevitték őket az egyik orvos
ismerősének a műtőjébe és pár szervüktől megszabadították őket. Ilyen csaj
voltam én is… akinek elég volt az ígéret és a későbbi fizetés
-
De
nem Dan az az orvos, ugye?
-
Amint
megtudta, hogy mi folyik itt, azonnal a rendőrségre akart menni, de mivel akkor
már engem is bajba sodort volna, nem tette. Így csak simán kiszállt
-
De
te nem…- próbáltam tovább játszani, de a hírek sokkoltak. Tudtam, Sebastian
veszélyben van.
-
Én…
próbáltam kiszállni, de ez egy ördögi kör. Abbahagytam, de mikor nem voltam
együtt Sebbel, nagyon híján voltam a pénznek és Dávid meg egyre többet kínált a
visszatérésemért.
-
És
te elfogadtad- néztem rá
-
Igen-
bólintott aprót
-
Mert
egy hülye kurva vagy- álltam fel és kiviharzottam a büféből.
Nem
találkoztam Sebbel, de nem is terveztem, hogy ebben az állapotomban
megláthasson. Kisétáltam a bejárathoz és beültem a taxiba. Hazamentem, majd
mivel nem találtam Dávidot, átvettem a fürdőruhám és a medencében kezdtem el
úszni, egymás után a sok sok hosszt. Már vagy a 20. után egy erős kéz ragadta
meg karom, mikor gyorsúszásnál kiemeltem a vízből. Hirtelen dugtam ki a fejem
és persze nem ért meglepetés. Dávid állt ott
-
Mi
van?- vettem le az úszószemüveget a fejemről
-
Mi
zaklatott fel?- vigyorgott. Jól tudta, hogy mikor úszom, akkor le tudom vezetni
a feszültséget
-
Szerintem
tudod. Mindenkit ismersz ebben az városban… országban
-
Igen…-
ragadta meg kezeim és kihúzott a vízből, a medence szélére
-
Nem
akartam kiszállni- simogattam csuklóm helyét a földön gubbasztva és már kezdtem
volna el sírni
-
Mégis
hogy képzelted, hogy odamész?- járkált fel-alá. Ideges volt én pedig féltem
tőle, de nem akartam mutatni.
-
Meghallottam
az autó hangját és követtem- mondtam nemes egyszerűséggel, de neki ez nagyon
nem tetszett. Hirtelen felkapott a hátára és befelé kezdett el cipelni
-
Ha
Hanna mondta, hogy mire kellett, hát már tudod, hogy te miért vagy itt- mentünk
fel a lépcsőn és egyenesen az ő szobájába. Próbáltam kapálózni, de minden egyes
mozdulatomra még erősebben szorított- és én mindig letesztelem a lányokat, mert
nem akarom, hogy bármi elégedetlenség legyen- dobott az ágyra és elkezdte
kigombolni nadrágját
-
Nem…
nem akarom- húzódtam egyre feljebb az ágyon és a könnyek is utat törtek
maguknak. Hangom akadozó és vékony volt. Eddig talán még soha nem féltem
ennyire.
-
Hát
ez most már késő- fogta meg bokáim és visszarántott az ágy elejére.
Rám
nehezedett, majd csókra kényszerített, melyet nem akartam megadni neki. Ruháim
fél mozdulatokkal tépte le rólam és hamar ráeszméltem arra, hogy eszében sincs
megállni. Nyelvét már rutinosan dugta le torkomon és merev testem sem jelentett
neki akadályt. Bugyimat fél pillanat alatt tépte le rólam és boxerét pár
centivel lejjebb csúsztatva hirtelen és erőszakosan belém hatolt. Életemben nem
éreztem még akkor fájdalmat és undort, mint akkor. Ütemtelenül mozgott, én
pedig már szabadultam volna. Mikor végre kielégült, megmoccani sem bírtam.
-
Ha
nem csinálod azt, amit délelőtt, ez elkerülhető lett volna- állt fel
elégedetten és felvette a nadrágját- pedig már ismertél… nem tudom, hogy miért
voltál ilyen merev. Legközelebb legyél jobb- ment ki mosolyogva a szobából, de
nekem egyetlen dolog, amit akkor tenni tudtam, hogy magamra terítettem a
takarót és átevickéltem a saját szobámba.
Lábaim szinte nem is vittek, medencém fájt,
égett vaginám és semmi erőm nem volt. A szobába érve bezártam az ajtót és az
ágyra esve elaludtam, bár azt inkább ájulásnak nevezném.
Reggel sajgó tagokkal és álmosan
ébredtem. Erőm még mindig nem igazán tért vissza belém, de egy kávé reményében
lesántikáltam a földszintre. Ismét Dáviddal találkoztam. Nem bírtam ránézni,
mert mikor csak megtettem elfogott az undor. Imádkoztam, hogy ne történjen meg
az, mint tegnap és ne kössön belém
-
Szia
- köszönt, mikor már a kávét öntöttem a bögrémbe és nem kicsit remegett a kezem
-
Szia
- suttogtam, mert több hang nem jött ki a torkomon
-
Sajnálom…- kezdte el, de nekem nagyon nem volt
hozzá kedvem- sajnálom azt, amit tegnap tettem- állt fel és közelebb lépett
hozzám. Nekem azonban beindultak védekező reakcióim és szokatlanul bár, de
ismét erős voltam. Igen, ez vagyok én… kellő helyzetben bármire képes vagyok,
és ha védekeznem kell, erős leszek
-
Mindig is tudtam, hogy egy undorító alak vagy.
Nem is értem, hogy élhettem veled- néztem szemeibe, majd belekortyoltam kávémba
-
Ha nem ismernélek, még azt hinném, élvezted a
tegnap estét…- mondta félve és még közelebb lépett
-
Ha nem te lettél volna, talán- rántottam meg a
vállam és kikerülve ismét a szobába vettem az irányt. A lépcsőn tartottam,
mikor valaki megszólított
-
Te mit csinálsz itt?- hallottam meg egy
férfihangot, amely túl ismerős volt. Ijedten fordultam hátra
-
Seb?- kerekedtek ki szemeim és hirtelen Dávidra
néztem, aki csak elégedetten vigyorgott- neked… nem a pályán kéne lenned?
-
Még van idő a versenyig. A lényeg, hogy te mit
keresel itt?
-
Én…- kocogtattam bögrém falát- Dávid meghívott
egy hétvégére és mivel jó barátok vagyunk, igent mondtam
-
Értem… csak tegnap mondta Chris, hogy kinn
voltál és rosszul esett, hogy nem vártál meg
-
Ne haragudj, de itt volt dolgom- próbáltam
mosolyt erőltetni magamra, de nem sikerült valami jól
-
Biztos, hogy minden rendben?- kezdett el gyanakodni
Seb
-
Persze- bólintottam, és ismét mosolyogtam. Nem
akartam, hogy a verseny közben értem aggódjon.
-
Kijöttök 1 óra múlva?- nézett mindkettőnkre,
mivel addigra Dávid már mellémért
-
Nem, sajnos dolgunk lesz válaszolt a mellettem
álló férfi
-
De biztosan ígérem, hogy nézni fogom-
mosolyogtam bíztatón
-
Remélem- mosolyodott el és köszönés után elment.
Amint átlépett a küszöbön, rögtön Dávid felé fordultam
-
Már is nem vagy erős- simította meg arcom-
tudom, hogy ki a legfontosabb neked, és ki az, aki meg tud törni. Remélem… a
tegnap este után most már tudod, hogy mi a dolgod… és mi a tét- biccentett az
ajtó felé, utalva Sebre
-
Ezt… ezt nem
teheted- suttogtam
-
Csak egy éjszakát kérek- rántotta meg a vállát
-
És… kivel?- gyűltek könnyek a szemembe és utat
törtek maguknak
-
Egy gyógyszeripari vállalkozó. A tegnap előtti
partin láthattad. Vele kell lenned egy éjszakát
-
És utána békén hagysz?- szipogtam
-
Emiatt nem kell sírni- mosolygott bíztatóan és
letörölte a könnycseppet arcomról- Hanna is sírt az első pár alkalommal… de
neked ez lesz az egyetlen
-
Ígéred?
-
Ígérem
-
A gyerekeink életére?
-
Azokra
-
Látom, neked már nem jelentenek semmit. De
legyen…
-
Na azért- mosolygott és megpuszilta a szám.
Amint elfordult, letöröltem nyomait, és felsietve a fürdőbe,
körömkefével súroltam végig testem minden egyes porcikáját. Még kifeküdtem a
Napra egy kicsit, majd megjelent ő és el is rontotta a varázst. Elmondta a
részeteket, és én lehajtott fejjel vettem tudomásul. A verseny után kellett
indulnom, így legalább annyi örömöm lehet majd, hogy a győzelmével tudok
foglalkozni, nem pedig a kedves „klienssel”.
A versenyt
nagy izgalommal néztem végig, és sírva fakadtam, mikor Seb megnyerte a
versenyt. Dávid persze kifejezte ez iránt a nem tetszését és feltessékelt a
szobámba. Akármennyire is nem akartam azt az éjszakát, mosolyogva készülődtem,
hisz Seb háromszoros bajnok.
Este 8 körül
indultam el, és egy fekete autóba beszállva nagyjából 20 percet utaztam. Egy
gyönyörű ház előtt szálltam ki, és megvártam, amíg az autó elhajt. Nagy levegőt
vettem, és pont indultam volna, mikor valaki megszólított
-
Ne tedd- közeledett a hang
-
Mi?- fordultam meg- Hanna?- kerekedtek ki
szemeim
-
Egy szőke lányt várnak, igaz?- hajtotta le fejét
-
Igen- suttogtam
-
Akkor tűnj el innen, és mikor mennél haza, gyere
vissza ide
-
Micsoda?
-
Nem hallod?? Menj!
-
De… miért teszed ezt?- habogtam, mert nem hittem
volna, hogy valaha is ekkora szívességet fogok kapni
-
Sebnek sokat segítettél. És valahol szeretem és
örülök, hogy nem szenved. És megtartottad a titkom… megérdemled. Csúnyán bántam
veled, tudom- hajtotta le fejét
-
De… mikor elviszik, nem fogják észrevenni, hogy
te nem én vagyok?
-
Most még nem viszik el…
-
Hogy?
-
Minden „áldozat” kap egy „próbakört”…
-
Vagyis most csak szex és ha tetszik neki, utána
kábítják el?
-
Igen- bólintott aprót- a bizalom Dávidnál mindig
is az alap volt
-
Ígérem, ha most ezt megteszed, soha többé nem
kell
-
Ezt hogy érted?
-
Elintézem, nagyon köszönöm azt, amit értem
teszel
-
Sajnálom- jött közel és átölelt
-
Én pedig nagyon köszönöm- szorítottam magamhoz
erősen, majd amint csöngetett, elsiettem a helyszínről.
Kóborogtam erre-arra, hogy elüssem az időt. Nagyon szép
helyen lakott a pasi, akihez mennem kellett volna. Kicsit kezdett lehűlni a
levegő és a lábam is fáj már. Szerencsére egész hamar ment az idő, így 12 előtt
10 perccel már a kapu előtt álltam. Pont az egyik bokor mögött álldogáltam,
mikor nyílt a kapu és Hanna lépett ki rajta
-
Han!- szóltam neki, mire hátrafordult hozzám- mi
volt?
-
Semmi extra. Élvezte a pasi, szóval biztos, hogy
akarja majd még. Kért még, de nem adtam meg neki. A lakása nagy volt, de engem
csak a nappaliba és a hálóba vezetett be. Nagyon gazdagon felszerelt az egész.
Hatalmas csillárok vannak, azok tetszettek a legjobban. Festmények díszítik a
falakat és kitömött állatok vannak a nappaliban. Egy nagy perzsa szőnyeg van a
kandalló előtt
-
Ezt kell mondanom?- kérdeztem rá félve, mire
csak bólintott- és a pasa hogy nézett ki?
-
Nem rossz külsejű, 37 körüli. Fekete hajú és
barna szemű. Kubai szivart szív. Öltönyben fogadott. Ennyi
-
Nagyon nagyon köszönöm- öleltem meg
-
Remélem, egyszer előröl kezdhetjük
-
Talán- suttogtam, és Hanna elsietett, mikor
megláttuk egy fekete autó fényszóróját.
Értem jöttek és én zavartan szálltam be. Mire odaértünk,
elintéztem, hogy olyannak tűnjek, mint aki egész úton sírt. Kiszállva Dávid
várt. Arcom láttán elégedetten bólintott, és csatlakozott pár lányhoz, akik a
medencében lubickoltak. Én felmentem és lefürödtem. Nézelődtem még egy kicsit
az erkélyemen, majd összepakoltam a ruháim. Találtam internetet, így meg tudtam
nézni, mikor megy repülő Svájcba. Hatalmas szerencsém volt, mivel 4-kor indult
egy járat. Három készülgettem, majd halkan kiosontam. Az egyik sofőrrel, aki
egész őszintének tűnt, kivitettem magam a repülőtérre. Megkértem, hogy ne
mondjon semmit Dávidnak, és ahogy láttam, megértette.
4 óra előtt
20 perccel felszálltam a gépre, és egészen megkönnyebbültem, mikor
felszálltunk. Az út hosszú volt, és én szinte az egészet végigaludtam. Hazaérve
taxiba szálltam, otthon pedig befeküdtem az ágyba és lefeküdtem aludni.
Hannanak nagyon sokat köszönhetek ezen a hétvégén és úgy gondolom, beszélnem
kell vele.
***
Sziasztok!
Ahogy ígértem, itt a rész, köszönöm az előzőekhez a hozzászólást. A másik történettel kezdek haladni, remélem karácsony után már tudom hozni!
Mindenkinek szép hétvégét :)
Csók- puszi :*
Ahogy ígértem, itt a rész, köszönöm az előzőekhez a hozzászólást. A másik történettel kezdek haladni, remélem karácsony után már tudom hozni!
Mindenkinek szép hétvégét :)
Csók- puszi :*
Szia :)
VálaszTörlésez nagyon jó rész lett, gratulálok hozzá :)
végre egyszer Hanna tett jót is ebben az életben. ha szereti Sebit, akkor ennyivel tartozik neki, mert szépen magához láncolta ezzel a terhesség dologgal.
és még Dan is benne volt ebben az egészben? elképesztő. ez rosszabb volt, mint egy ördögi kör. remélem, hogy mostmár Grétát békén hagyják és boldogan élhet Sebivel :)
siess a folytatással
puszi
Szia:)
VálaszTörlésNagyon tetszett és volt nem egy pár meglepetés ...Dan-ből nem nézte volna ki ezt, hogy ő is benne van ebben az egészben *_*
Sajnálom, de most alig van időm és bocsi, hogy csak ennyit írtam, de..sok a dolgom ://
Várom a frisst!!
Puszi