49. rész

Sziasztok!

Itt van a hátramaradt 2 rész egyike, a következőt délután fogom hozni.

Ezúttal is szeretném megköszönni mindenkinek, hogy olvasott és értékelt, illetve remélem, hogy a következő történetem is ennyire tetszeni fog, vagy akár még jobban is! :D (még kell egy komi a dupla kezdéshez :P)

Mindenkinek nagyon nagyon boldog Karácsonyt!!!!

U.i.: Remélem így elfogadjátok az ajándékom, és a különkiadás pedig 27-én kerül fel! :)

Csók- puszi :*

49. rész

Megoldás

-          Részegen mindig őszinte vagyok- jött be lehajtott fejjel Seb

-          Tudom, hogy hiba volt… de valahogy nem bánom

-          Szeretlek, Kicsim- ült le mellém az ágyra

-          Én is téged- csókoltam meg- mit tegyünk?- kérdeztem könnybe lábadt szemekkel

-          Nem tudom- suttogta

-          Hanna a hétvégén nagyon nagy dolgot tett értem, és ezt egyáltalán nem érdemli meg. Amint hazaérünk… beadjuk a válási papírokat és senki nem tud meg semmit

-          Nem akarom

-          Én sem, de így helyes- döntöttem vállára a fejem

-          És mit tett érted?

-          Nem szeretném elmesélni…

-          Kérlek, mondd el. Így legalább könnyebben elhiszem majd, hogy nem azért hagysz el, mert nem szeretsz

-          Te hülye vagy! Mindennél jobban szeretlek

-          Akkor? Mi történt?

-          Dáviddal voltam azon a héten. A Red Bullt támogatja és ki akart szállni, viszont Christiannak ezzel még több munkát csinált volna. És azt mondta, hogyha vele töltök egy hétvégét, akkor nem mondja fel

-          És??- lett egyre idegesebb

-          Olyat kért tőlem… le kellett volna feküdnöm egy idegen emberrel. De nekem akkor mindenem fájt, mert…- itt megakadtam

-          Mert?- szinte ordított és hangjából kihallottam a dühöt és az utálatot

-          Mert megerőszakolt- kezdtek el könnyeim patakokban folyni, mire csak leült mellém és szorosan átölelt. Úgy ölelt, mint még soha és biztonságban éreztem magam mellette. Szívverését hallani, érezni illatát, érintései nyomán égni mind-mind a házasság megfelelő „kellékei” voltak. De tudtam, hogy ezt nem tehetem meg velük.

-          Nyugodj meg- simogatta fejem és puszikat nyomott rá- annyira sajnálom, hogy hagytam- tolt el magától, hogy szemembe tudjon nézni- még akkor sem vettem észre semmit, mikor ott voltam

-          Ne sírj- töröltem le egy apró könnycseppet arcáról- már vége van- mosolyogtam bíztatóan, habár belül nagyon fájt

-          Amíg él, nincs

-          Ezt… hogy érted?- rémültem meg

-          Megölöm- rántotta meg a vállát

-          És ha kiderül? Mi lesz a karriereddel? És tudnál majd együtt élni azzal, hogy megöltél egy embert?

-          Nem vagyok olyan mocsok, mint ő

-          Nem is baj. És ezért választottalak téged. Szeretlek, és remélem, hogy ezt örökre tudni fogod

-          Soha nem feledem- csókolt meg- de hogy jön ide Hanna?

-          Amíg nem voltatok együtt, addig muszáj volt ebből megélnie. És már rég kiszállt, de Dávid mindig megzsarolta, hogy visszamenjen

-          Akkor lehet, hogy a gyerek nem az enyém?- csillantak fel szemei és a reményt látni szemében, hogy mi még együtt lehetünk, hogy van közös jövőnk felemelő érzés volt

-          Nem. Tudja, hogy a gyerek biztosan a tiéd- hajtottam le fejem és próbáltam hazugságom fájdalmát leplezni

-          Sajnálom, hogy ilyen hülye voltam

-          Valamiért így kellett lennie- csókoltam meg, majd egy gyors pakolás után hazafelé indultunk

Az út sima volt, de szinte végig csendben telt. Ujjamon viselni Seb gyűrűjét fantasztikus volt és élettel töltött meg. Nem akartam elválni tőle, hisz szeretem, de Hannanak sem okozhatok fájdalmat. Mit gondolna rólam??

            A gépről leszállva Seb hazavitt, majd visszament Hannahoz. Megbeszéltük, hogy holnap elintézzük a válást és minden egyebet…

*** 1 héttel később

            Az utolsó vizsgámat is letudtam és Seb befolyásosságának köszönhetően a válást tárgyalás nélkül letudtuk és a sajtó sem tudott meg semmit.

            Seb még utazgatott, meg díjátadókra járkált, én pedig próbáltam kutakodni a rendőrségen. Seb sokat segített, támogatott anyagilag és minden másban. Végre volt időm meglátogatni a kicsiket, Claudiát, Kimit és Hannahoz is gyakran átnéztem, amíg Seb nem volt otthon.

            A rendőröknek adtam pár ötletet, hogy hogyan tudnák elkapni Dávidot. Hanna is beszállt a nyomozásba és együttes erővel próbáltuk lebuktatni őket. Christiant előre felkészítette, hogy nézzen új támogatók után és így is tett. Töltöttem nála egy hétvégét és megismerhettem Britaniet, a volt barátnőjét. Nagyon édesek együtt, a lány okos és kedves, nem is értem, hogy miért mehettek szét.

*** 1 hónappal később

-          Minden meg van, nyomozó?- végeztük az egyeztetéseket Brazíliában, a rajtaütés előtt

-          Minden rendben- bólintott- a terv, hogy a barátnője előre bemegy, kicsalja, majd letartóztatjuk

-          Én megyek- jelentettem ki

-          Ezt mégis miért mondja? Nem változtatunk

-          Ha bármit megneszelt, márpedig biztos, hogy tud valamit, csak én tudom majd meggyőzni, hogy jöjjön ki. Bízzon bennem. Menni fog

-          Legyen, de vigyázzon magára- Erre csak bólintottam

Az álca elkerülhetetlen volt, így taxival érkeztem a helyszínre. A környék tele volt rendőrökkel és mesterlövészekkel, de valahogy nem éreztem magam biztonságban. Ahogy befelé mentem, végiggondoltam az életem, és hogy milyen a kapcsolatom Sebbel és Dannal. Sebastiannal barátok lettünk, Dannal pedig egy párt alkotunk. Leálltam a fogamzásgátlók szedésével, mert az orvosom azt mondta, hogy nem tesz jót a betegségemre. Hallgattam rá, így Dannal bármi megtörténhet…

-          Micsoda meglepetés- jött le egy szál alsóban Dávid, tárt karokkal

-          Meglepetésekben jó vagyok- mosolyogtam

-          Minek köszönhető, hogy itt vagy?- jött közel hozzám, majd utána 3 lány hagyta el az emeletet és ment a konyhába

-          Úgy látom, van, aki szórakoztat

-          Nem panaszkodhatok- mosolygott- Szóval? Mikor utoljára itt voltál, pánikszerűen hagytad el a házat

-          Most máshogy lesz

-          Mert?- jött közelebb

-          Ez nem fog összejönni. Terhes vagyok

-          És?- rántotta meg a vállát

-          Csak annyi, hogy a tiéd- mondtam nemes egyszerűséggel, mire rögtön visszafordult felém

-          Vetesd el. Most

-          Oké. Akkor… pattanj, vigyél el az orvoshoz

-          Nem megyek ki, mert mindenhol zsaruk mászkálnak- fintorgott

-          Egy gyilkost keresnek. Neked semmi közöd az ügyhöz

-          Ezt mégis honnan tudod?

-          Mikor leszálltam a repülőről mondták, hogy legyek rendkívül óvatos

-          Akkor… 20 perc és indulhatunk- indult el felöltözni én pedig csodálkoztam, hogy ilyen hamar bevette. Nemsokára jött is vissza és indultunk- ugye tudod, hogy bízom benned?- nézett rám

-          Hát persze- mosolyogtam- miért ártanék neked? Nekem sem kell a hülye kölköd- léptem ki a kapun

-          Ezt most vond vissza!- lépett ki utánam azonnal, de akkor lefogták és letartoztattál- mi ez?- nézett rám kétségbe esetten

-          Amit már rég meg kellett volna tennem, de nem volt hozzá bátorságom- lépett mellém Hanna

-          Te is?- nézett rá

-          Mind a ketten- nevettünk fel és igazából jól megérdemelten mind a ketten belerúgtunk. A rendőrök éppen akkor „nem néztek oda” szóval szabad volt a pálya- vihetitek- szóltam Rodrigonak, aki a nyomozást vezette

-          Ezt nem úszod meg, ugye tudod?- vigyorgott rám Dávid

-          Ugye tudod, hogy most legszívesebben leköpnélek?- mosolyogtam én is- de véletlenül kicsúszott a számon, hogy a férfiak gyengéid… az állami börtönbe arra a részlegre fognak rakni…

-          Ezt… nem teheted

-          És de- nevettem fel ördögien, majd Hannaval együtt elsétáltunk. Lezárhattunk egy hosszú fejezetet és ez remek érzés volt. Hazarepültünk, ahol érkezéskor Hannat Seb várta, engem pedig Dan.