18. rész

18. rész

Austin

Első rész

Egyenesen ujjongtam örömömben, de ezt Sebnek nem mutattam. Irtó jó volt vele táncolni. Fejem a vállára hajtottam tánc közben, becsuktam a szemem, és álmodoztam egy picit a jövőről. Vajon komolyan gondolja? Talán esküvőnk is lesz? Családunk és szép, nagy, közös házunk? Belegondolva meleg érzés öntött el, és remegni kezdett a gyomrom. Varázslatos! Mit tehettem a múltban, hogy kiérdemeltem Őt? Hogy valóban vagyok olyan szerencsés, hogy megtaláltam az Igazit? A nagy Ő-t? Remélem, semmi nem fogja elrontani a boldogságunkat. Talán néha a makacsságunk, és, hogy összekapunk pár dolgon, mint a babaszoba színe, de sosem fogjuk elveszteni az egymásba vetett hitünket és a szerelmünket. Ez így lesz? A köztünk tomboló óceán örökre ilyen sima marad, hogy a partról mindig láthassam a hajóval közelgő szerelmem? Vagy egyszer csak feltámad majd a szél, s a hullámok verdeste hajó egyre messzebbre sodródik, s végül elveszítem? És ha ez meg is történik, visszatalál valaha is?
- Nem akarlak elveszíteni- suttogtam Seb vállára
- Nem is fogsz- adott egy puszit fejemre, majd visszakísért a helyemre
Befejeztük a vacsorát, és indultunk is haza. Egész úton vigyorogtam és a gyűrűm vizslattam. Csodálatos, és egyedi, akárcsak a mi kapcsolatunk Sebbel. Kis visszafogott, de mégis értékes. Értékes, hisz tőle kaptam. Az egyetlen szerelmemtől.
Fél 12 körül szálltunk ki az autóból, majd a házban egy közös fürdés következett. Érzéki és finom mozdulatok váltották egymást a forró vízben. A hab lassan elfogyott, a víz is kihűlt, mi is aludni tértünk. Összebújtunk, mint két tinédzser, akik egy horrorfilm után nem mernek külön aludni. Szorítottam magamhoz, és éreztem, hogy élek. Hogy ez az egész értelmet nyert.
Hétfőn kipihenten ébredtem. Ujjamra pillantottam, hogy ismét felidézhessem a tegnap esti édes meglepetés érzését. Sebastian csillogó szemeit, a kisé remegő ujjait, és izgatottságát. Megfordultam, és egyből ölelésében találtam magam. Szorosan hozzábújtam, bal kezem átemeltem jobb karján és simogatni, meg vakargatni kezdtem a hátát.
- Hmm- morgott, majd magához szorított
- Jó reggelt, szerelmem- suttogtam a fülébe, és elrejteni sem tudtam örömöm
- Örülök, hogy ilyen boldog vagy- motyogta még kicsit álmosan
- Ha mellettem vagy, nem lehetek szomorú- adtam puszit vállára, majd felültem- kérsz reggelit
- Heikki írta, hogy mit kell ennem…
- És, mit kell?
- Zöldségsaláta, kevés öntettel, két szelet kenyér, sonka, és te- vigyorodott el a végére
- Mit szólnál, ha megfordítanánk a sorrendet?- vontam fel a szemöldököm, mire felcsillantak kék szemei
- A kedvenc reggelim
Hirtelen magára húzott, majd csókolt, ahol ért. Maga alá fordított, és máris elvesztettük a fejünket. A vele való együttlétet soha nem fogom megunni, és soha, de soha nem lesz egyhangú, vagy érzéketlen. Mindig csempész bele egy kis változatosságot és egyre huncutabb lesz.
A több, mint kellemes aktus után rendbe szedtem magam a fürdőben, majd nekiálltam a reggelinek. Mire készen lett, Sebastian is megérkezett. Megettük, majd pihengettünk egy kicsit. Párom elment edzeni, én pedig összepakoltam neki Austinra. Még nem is mondtam neki, hogy én nem tudok menni…
Rendeltem magamnak ebédet, majd olyan 2 körül Seb is befutott. Lezuhanyozott, és már kérte is az ebédjét… sült lazac, párolt zöldséggel… nem szeretem a halat!
- El kell mondanom valamit… - kezdtem bele, mikor már este az ágyban feküdtünk
- Megijesztesz. Ugye nincs semmi baj?
- Nem, csak… nem tudok menni Austinba
- Hogyan? Miért?
- Azon a hétvégén lesz Dorina szalagavatója, és nem hagyhatom ki. Magyarországon ez olyan, mint nálatok a végzősök bálja. És megígértem neki, hogy ott leszek
- Értem- bólintott
- Nagyon akartam, hogy te is gyere, mert így megismerhetted volna a családot
- Semmi baj, majd legközelebb- adott a számra egy puszit- de ez miből áll?
- A végzősök előadnak pár táncot, aztán táncolnak azokkal, akik eljöttek. Kapnak egy szalagot, amit kitűzhetnek a ruháikra, és ezzel jelképezik, hogy ők már végzős diákok
- És ez csak gimiben van?
- Igen- bólintottam
- Érdekes
- Igen… Én csak azt vártam, hogy sok pénzt kapja- mosolyodtam el
- Szokás ajándékot adni? Nálunk ballagáskor adnak ajándékot
- Nálunk akkor is- nevettem fel
- És, mit adsz neki?
- Még nem tudom. Nagyon gondolkozok rajta, de szerintem majd kiviszem egy hétvégére
- És semmi más? Pénz?- húzogatta a szemöldökét
- Nem… azt kap anyuéktól is
- Pénzből sosem elég- mosolyodott el- az én ajándékom lesz
- Seb, ő az én húgom. Nem a tiéd. Igazán nem szükséges
- De én akarom! És odaadok majd egy borítékot, és nem bonthatod majd ki!
- Miért nem?
- Mert nem akarom, hogy tudd, mekkora összeget szánok a húgodnak
- Miért, mennyit akarsz adni neki?- néztem rá kérdően, és próbáltam mérgesen nézni, nehogy valami ostobaságon törje a fejét
- Mindenképpen megköszönöm neki, hogy lefeküdt Williammal- nevetett fel hangosan, mire oldalba csaptam
- Eszedbe se jusson!
- Tudod, hogy csak viccelek- puszilta meg a homlokom- na de aludjunk, mert már álmos vagyok
- Oké- sóhajtottam- rossz, hogy ilyen korán már menned is kell
- Ja, nem is mondtam!- csapott a homlokára- holnap elmegyünk Magyarországra, ott töltünk egy napot, vagyis holnap ugye kedd, és éjjel 3-kor megy a gépem
- Oké…- sóhajtottam- még jó, hogy szólsz!- korholom
- Bocsi, Kicsim. Remélem ki tudlak engesztelni- vigyorgott
- Na te csak aludj! Az előbb még álmos voltál- nevettem fel, majd leoltottam a kisvillanyt és elaludtunk.

Kedden fél 1-kor már a repülőtéren voltunk. Két bőröndünk volt, és kézipoggyászunk.  Seb persze az első osztályra foglaltatta a jegyeket, szóval teljes kényelemben utaztunk. Háromkor már a lakásomon voltunk.
- Milyen aranyos- jött vissza Seb a rögtönzött háznézőből
- Igen, nagyon szeretem- mosolyodtam el, majd a táskám tartalmát beleborítottam a szennyes kosárba- mit akarsz ma csinálni?- vigyorogtam, és lábujjhegyre állva adtam egy puszit a szájára
- Ennek nem lenne rossz a folytatása- hümmögött
Magához húzott, majd falni kezdte ajkaimat. Keze hátamat simogatta, majd lesiklott derekamon és belemarkolt a fenekembe. Éreztem, ahogy a lábam elemelkedik a padlótól és máris a pulton voltam. Amíg pólóm alatt próbálta kikapcsolni a melltartóm, én gyorsabban dolgoztam. Kockás ingén a gombok már a hasa feléig ki voltak gombolva. Már éreztem keményedő férfiasságát, mikor kulcscsörgést hallottunk a bejárat felől, majd egy kattanást. Gyorsan széthúztunk. Leugrottam a pultról és rendeztem a frizurám, mire Dorina jelent meg a konyhában. Először észre sem vett minket, a fülében volt a zenelejátszó dugasza. Mikor megpillantott minket, felcsillantak a szemei, elvigyorodott, majd gyorsan kitépte füléből a szerkentyűt, és hozzánk rohant. Először engem ölelt meg szorosan, majd Sebbel váltott egy gyors ölelést.
- Nem is mondtad, hogy jössz- korholt vidáman és folyékonyan beszélte az angolt, ami meg is lepett
- Igen, úgy volt, hogy csak én jövök. Seb meglepetés- válaszoltam és páromra mosolyogtam
- És, meddig maradsz?- fordult most Sebhez
- Este már megy a gépem- biggyesztette le kisfiúsan a száját
- Ó, akkor nem is akarok zavarni- kuncogott elpirulva- csak egy pulcsiért jöttem, mert ma későn jövök
- És az mikor lesz?- kérdeztem és kicsit szúrósan néztem
- Szerintem olyan éjjel 1, de ez a maximum. Páran elmegyünk iszogatni
- Van pénzed? Taxira mindenképp legyen…
- Hát- pirult el- nem ártana, ha kisegítenél
- Oké- sóhajtottam egy nagyot, majd a táskám után nyúlt
- Szentséges-agyonbabonázott-végtelenségig imádott-mindenes-jóég megkérte a kezed??- visított fel Dorina magyarul
- Úr Isten!- kaptam a szívemhez- ja, igen- pirultam el, és az ujjamra pillantottam- szülinapi ajándék- vontam vállat
- Ne vonogasd itt nekem a vállad!- nézett szúrósan, majd a nyakamba ugrott- gratulálok- mondta már angolul, mire Sebnek is leesett, hogy miről van szó- mégsem maradsz vénlány- kacagott harsányan
- Jó, jobb, ha mész- forgattam meg szemeim
A kezébe nyomtam egy ötezrest, mire szorosan átölelt. Adott két puszit, majd ugyanezt megismételte Sebbel is. Beviharzott a szobájába a pulóverért, majd már el is tűnt a bejárati ajtó másik oldalán.
Sebbel egymásra néztünk, majd felnevettünk.
- Olyan, mint a forgószél! Remélem, nem lesz ilyen gyerekünk- mondta kacagva
- Biztos, hogy megőrülnék tőle!- nevettem én is
- Bár, tény, hogy a tucatból akár egy-kettő ilyen is lehet…- lépdelt közelebb és sunyin mosolygott
- Egy tucat?- még a szavam is elakadt. Mit gondol, mi vagyok én? Nyúl?!
- Legalább annyi- karolt át- de majd még úgyis megbeszéljük- kacsintott, majd ismét a pultra tett- hol is tartottunk?- kérdezte huncutul, de én már rég a rabjává váltam.
Fél 6 körül járhatott, mikor megéheztünk. Rendeltünk kínait, majd beültünk a TV elé. Eszegettünk, és beszélgettünk. Olyan különleges volt. Nem éreztem, hogy az egész el lenne sietve. Vagyis az eljegyzés. Még nem élünk együtt, és nem is beszéltünk az esküvőről. Olyan… jó ez így. Tudni, hogy mennyire szeret. Hisz, ha már arra vetemedett, hogy megkérje a kezem, mindennél jobban szerethet… nem? Ő is így gondolja?... Az ilyeneket miért nem merem megkérdezni tőle?!
- Min rágódsz?- kérdezte mosolyogva és hirtelen az ölébe húzott
- Honnan tudod, hogy gondolkodtam?
- Ha gondolkodsz, mindig kaparászod a körömágyad- mosolygott mindent tudóan
- Nem is tudtam- pirultam el
- Szóval, miről is lenne szó?- kérdezte még kíváncsibban
- Semmi, csak pár buta gondolat…
- Akkor mondom én. Esküvőt szeretnék, és minél hamarabb, ha lehet…
- Hogy mi?- kerekedtek el a szemeim. Nem mondhatja komolyan!
- Nem akarod?- kezdte simogatni a kezem- pedig azt hittem, te is…- és itt megakadt
- Nagyon szeretlek, ehhez kétség sem fér. De nekem ez gyors. Még egy éve sem ismerjük egymást…
- De nekem már most olyan, mintha gyerekkorom óta együtt lennénk. És érezem… érzem, hogy veled akarom leélni az életem
- Komolyan?- lábadtak könnybe a szemeim
- Igen. És azért szeretnék esküvőt, mert már egy baba sem ártana- ragyogott a tekintete, meg tudtam volna csókolni minden egyes porcikáját
- Ó, értem…
- Már 26 éves vagyok… mostanra már tényleg jó lenne egy kis trónörökös- vigyorgott
- Mi vagyunk mi? A hercegi család?- kacagtam fel- és ha kislány lesz?
- Akkor hercegnőmnek fogom szólítani- mosolygott
- Biztos vagyok benne, hogyha megszületik, neki lesz a világ legjobb apukája- simogattam meg az arcát
- Gondolod?- csillantak fel a szemei, és édesen elpirult
- Biztos vagyok benne- adtam lágy puszit ajkaiba
- Nem akarunk belekezdeni a projektbe?- kérdezte félve- ha terhes leszel, kb. 3 hónapig nem lesz akkora pocakod, hogy ne férj bele a ruhádba…
- Csak nem az alakom félti, Herr Vettel?- nevettem fel ismét
- Mindössze egy szép menyasszonyt szeretnék- mondta gonoszan, mire a vállára csaptam- csak vicceltem- védekezett- mindenhogy gyönyörű vagy, de tudod, ahogy a mondás is van… a várandós anyák arca mindig ragyog
- Ahogy a friss házasoké is- vigyorogtam még mindig- és mikor is akarod elkezdeni? A verseny után? Mert addig én is elkezdhetem szervezni a teendőket…
- A verseny után?- hökkent meg- most!- vigyorgott kajánul és nyelveink ritmusára kezdett el vetkőztetni
Éjfélt ütött az óra, és nekünk indulni kellett. Dorina még nem volt otthon, mikor eljöttünk, remélem nem esett sem baja. Taxival mentünk ki a reptérre, mivel ittunk egy kis bort, és nem akartam, hogy megbüntessenek. Nagyjából egy órát vártunk még a csomagjai leadása után
- Nem kellett volna ilyen korán jönni- biggyesztette le ajkait
- Nem tudtam kiszámolni a forgalmat- vontam vállat
- Olyan kár hogy nem jössz! És vasárnapra sem érnél ki? Elég, ha csak mellettem vagy! Csak a verseny alatt. Már sokkal jobban tudok koncentrálni
- Nem tudom… lehet, hogy ki tudok menni, de ez még nem biztos
- Annyira örülnék! És akkor hozd Dorinát, aztán maradunk pár napot Amerikában. Elmegyünk New York-ba, Las Vegas, nem számít csak legyél velem, a húgod meg kapja meg az ajándékát
- Ha elhoznám magammal, mindent te fizetnél…. hol lenne az az én ajándékom?!
- Majd törlesztesz- kacsintott, mire piros lett az arcom- tudod mire gondolok- nevetett fel, és én sem tudtam elrejteni vigyorom
Elment a gépe, és fél 4-re már otthon is voltam. Bementem a lakásba és láttam, hogy a konyhában még ég a villany. Odasomfordáltam. Dorina ült az asztalnál és tejet ivott, meg kenyeret majszolt…
- Adjak B6 vitamint?- kérdeztem kedvesen. Lassan fordította felém a tekintetét, és láttam, hogy elég rossz állapodban van- sokat ittál, igaz?- kacagtam fel halkan, meg ne sértsem
- Ühüm- bólogatott
- Ha széthányod a lakást, és nem takarítod fel, a hajaddal törlöm fel reggel!
- Nem, jól vagyok. Csak add azt a vitamint, kérlek
Elővettem a táskámból a 2 apró pirulát, majd töltöttem egy pohár vizet és Dorina elé raktam. Elkezdtem simogatni a hátát
- Fürödtél már?- csak bólintott- akkor gyere, lefekszünk aludni, jó?- ismét csak bólintott
Átkaroltam a derekát, majd felsegítettem a székről. Bekísértem a szobájába, majd az ágyra ültettem. Eldőlt, majd betakartam és megpusziltam. Hmm. Milyen jó lehet anyának lenni. Azonnal letapadtak szemei, amint a takaró a bőréhez simult. Még gyorsan hoztam egy vödröt, hátha lenne valami késztetése éjszaka, aztán csöndben behúztam magam mögött az ajtót. Még lefürödtem, majd én is aludni tértem.
A hét innentől rohamléptekben haladt. Dorina majd’ kiugrott a bőréből, mikor mondtam, hogy jöhet velem Amerikába. A suliban is mindenkinek csak erről beszélt, és persze utánanézett, hogy merre akarna menni. Míg én suliban voltam, ő későn ért haza, hisz táncpróbákra járt. Nem akartam alkalmatlankodni, hogy az érettségivel végül is mi lesz, hisz most még azért nem kell annyira rástresszezni.
Anyuék is megtudták a nagy hírt, hogy menyasszony vagyok, és Katyvel is tudtattam. Mint kiderült, ő is kint lesz Austinban, szóval nekem is muszáj mennem. Gyorsan lefoglaltam a jegyeket, bár így is aranyárban voltak. A suliba még kétszer mentem be a héten, majd keresgélni kezdtem az állások között, hogy meglegyen a szakmai gyakorlatom.
Szombaton Dorina meseszép volt! Gyönyörűen táncolt és a párja is igencsak jóképűnek bizonyult. Keringőztek, Rockyztak, illetve palotást, és tangót táncoltak. Az utolsó számnál igencsak meglepődtem, de végül nagyon szépen összerakták.
Jó volt látni újra a családot, nagymamát, nagypapát, és a többieket. Anyunak egy testvére van, de neki nincs gyereke, szóval apai ágról van 2 unokatestvérünk. Egy Dávidtól, az öccsétől, egy pedig Biankától, a nővérétől. Bár, ő megint babát vár, ami nagyon jó hír! Én is a pocakomra simítottam, mikor a téma előjött, de nem volt semmi hirtelen megérzésem. Nem hiszem, hogy rögtön elsőre, vagyis… khm. háromszori próbálkozásra összejönne.
Húgom el lett látva pénzzel, illetve ékszerekkel, és kapott vásárlási utalványt is. Nagymama kérdezte az érettségiről, szóval füleltem, így majd nem kell nekem is megkérdeznem. Bár, olyan dolgokat hallottam, hogy mindenképpen rá kell kérdeznem megint… négyszemközt!
Vasárnap fél 12-kor léptünk be a kapukon, amelyek a pálya körül futnak. A repülőút fáradalmas és kissé kényelmetlen volt, viszont Dorina meg kész energiabombaként viselkedett. Pedig ő még a bankettre is elment! Bár nem volt ott fél óránál többet… Hamar megszoktuk a levegőt és az időjárást. Seb a kapuban várt minket, egy csapat újságíróval. Kicsit megmorogtam, de húgom kinevetett, szóval meg sem szólaltam. Édes érzés volt a paddockba lépni. A Red Bull istálló előtt sokan várakoztak, mind csapategyenruhában. Megjelent pár főnök és helyre tette őket, máris kezdődött a munka, megkapták a beosztást, meg ilyeneket
- El vagyunk csúszva- súgta oda Seb, és megfogta jobb kezem.
Így sétáltunk végig. Bent jobb idő volt, és mindenki köszönt nekünk. Én farkas éhes voltam, szóval felfaltam kb. a büfé felét. Dorina nem bírt magával sétálni akart, pedig már csak egy óra volt kezdésig… Gyorsan repül az idő, ha az ember jól érzi magát!

A Lotus boksz előtt Kimi nyakába vetettem magam, majd bemutattam neki Dorinát. Mikor végigmérte kicsit oldalba rúgtam, mire felnyögött, és szúrósan nézett. Őt biztos, hogy nem kapja meg! Tovább mentünk a Ferrarihoz és Katy, mint a forgószél vetődött rám, és majdnem elestünk. Vele volt Adrian, még mindig együtt vannak! Megcsodálta a gyűrűm élőben is, és elismerően bólogatott. Fél órán át tartott a kalauzolás, majd visszamentünk a TV-k elé, persze a büfébe, hogy evés közben nézhessem a futamot.
A fiúkat már kitolták a rajtrácsra, Seb az igen előkelő első pozícióból indult. Szurkoltam is neki, hogy sikerüljön! Éppen, hogy csak elkezdődött a felvezető kör, egy pár ült le a mellettünk lévő asztalhoz. Megborzongtam. Ők meg kik lehetnek?

***

Sziasztok!

Hát, ez lett volna a következő rész.

Sajnálom, hogy ilyen sokáig nem írtam, és most is azt kell mondanom, hogy nem tudom, mikor fog jönni a következő rész... igyekezni fogok, ebben biztosak lehettek! Remélem, mindenkinek jól kezdődött a suli, de nem kell félni, mindjárt őszi szünet! Nekem sok új dolog jött be, főleg, hogy nagyon sokat kell tanulnom, és ezért nem biztos, hogy lesz sűrűn rész. Igazából a történet meg van, csak az idő nincs, ami alatt le tudnám írni. 

Mindenkinek legyen szép délutánja, jó szurkolást hétvégére, és rosszalkodjatok sokat, mert még van idő javítani a jegyeken! ;)

Sok puszi nektek

*Chrisee