1. rész

Sziasztok!

Ahogy ígértem, itt az első rész. Remélem tetszeni fog nektek, és kapok pár komit és pipát :$ 

Nem tudok több dolgot hozzáfűzni, jó szórakozást, jó szurkolást délutánra, és pihenjetek sokat!

Csók:*Chrisee

Boxutcai találka

1.rész

Hy, Kelly!

- Frank!!- sikítottam- nem hiszem el, hogy nem vagy képes leadni egy cikket, az egyetlen cikked este 7 óráig. Más négyet csinál kevesebb idő alatt, és mégis veszélyben van az állása- folytattam ugyanabban a hangnemben

Kelly

- De mivel én vagyok a kedvenced, nekem megbocsájtod- vigyorgott
- Kapsz fél órát, hogy befejezd azt a szart, vagy végkielégítés nélkül röpülsz ki innen- higgadtam le egy csöppet, majd megtaláltam régi hangom- vissza dolgozni!- ordítottam el magam ismét, és az irodában bámészkodók egyből összerezzentek és a gépeiket kezdték babrálni.
Dúlva- fúlva mentem vissza saját, kis irodámba, és bevágtam magam mögött az ajtót. Ezt persze rosszul tettem, mivel az egész üvegből volt, és ripityára tört, mikor a kerethez ért… ismét. Mivel a telefonomban a pizzás fiú után az üveges volt a gyorshívón, egyből tárcsáztam. Nagyjából 20 perc alatt kiért, és megcsinálta. 30% kedvezményt adott, amiért fellendítem az üzletét, főleg, hogy ezen a héten már másodgyára jön… nagyon vicces!
Egy könyvben olvastam, hogy ha az alkalmazottak látják, hogy dolgozik a főnökük, akkor ők is jobban fognak dolgozni. Ezért váltottam üvegajtóra, és nőtt meg a humorzsák bevétele.

Central Park

Gyorsan rendeztem a számlát, majd visszamentem a „szentélyembe”. Az egész irodát üveg borította. Az asztalomnál ülve jobb oldalon kiláttam az irodába, bal oldalon pedig elém tárult a Central Park. Az épület 36. emeltén volt az én aprócska szerkesztőségem. Az irodám egyetlen fala lila volt, a plafont pedig virágmotívumok díszítették. Nagyjából 15 négyzetméter volt az egész. Aprócska- vagyis nekem aprócska- de éppen elég. Mindenfelé cserepes zöld növények voltak, és egy kis asztalkán egy cserépben orchidea. Ennek a kisvirágnak saját története van, amely mindig eszembe jut, ha a fehér szépségre meredek.
Még vagy egy évvel ezelőtt, mikor megismerkedtem a barátommal, akkor adta ezt nekem. Azt a kis üzenetet tűzte hozzá, hogy amíg szeretjük egymást, nem fog elhervadni…
- Margaret- vettem fel a telefont és kiszóltam titkárnőmnek- gyere be kérlek
Margaret azonnal felpattant, és besietett az irodámba. Ma egy rövid kis nadrág volt rajta, egy aranyos kis pólóval. A fültágítójával nem voltam kibékülve, de ameddig nem csinálja még nagyobbra, maradhat. A tetkóival meg sikerült kibékülnöm, de ez annak is köszönhető, hogy rendkívül jó munkaerő! Kicsit visszahúzódó, de ezt a külseje alapján nem is gondolnám. Vagy lehet, hogy csak tőlem fél…
Vállig érő fekete haja volt, és szép alakja. Mandulavágású szemei mindig csak sarkaiban voltak kifestve szemceruzával, és mindig volt rajta szemhéjfesték, és szempillaspirál. Kicsi frufruját pont úgy vágatta, hogy ne látszódjon annyira, hogy magas a homloka. Orra apró volt, de szája annál vastagabb. Bal fülben volt a fültágító, amelynek karikája mindig más színt öltött. A tetoválás, az egyik a nyakán volt, aprócska madarak, a másik pedig az oldalán, egy szép szál orchidea. Ezt azonban most takarta a ruha. Egyébként a csípőjétől a melléig tartott.
- Miben segíthetek, mis Hastings?
- Tegye meg kérem, hogy kidobja azt a virágot. Ott, azt- böktem az asztalra
- Azt a szépet?- csodálkozott el- de azt nem Mr. Pirs- től kapta?
- De, és most azt akarom, hogy dobja ki- zártam le a vitát azzal, hogy teljes figyelmem ismét a munkának szenteltem.
Még szemem sarkából láttam, ahogy Margaret kissé szörnyülködve, és szomorúan, de kiviszi a virágot. Megcsalt az a szemét, vége a szerelemnek!
Már fél kilenc is elmúlt, mire bezártam az irodát, és haza indultam. A közelben laktam, egy aranyos kis lakásban. A 3. emeleten.
A hazafelé útba ejtettem a zöldségest és a hentest, majd amint felértem, mindent bedobtam a hűtőbe. Elővettem a konyhaszekrényből egy zacskós levest, majd amíg forraltam a vizet, átöltöztem. Gyorsan bekanalaztam, és még egy utolsó sminkellenőrzés után elindultam.
Egy elegáns kis koktélruhát vettem fel, mert minden kedden találkozom a barátaimmal, egy kellemes kis étteremben. Tudom, milyen dolog az, hogy egy étterem előtt eszek? Őszintén, sose az étel miatt mentem oda, hanem a társaság izgatott. Főleg az egyik pincérfiú, Peter.
Amint odaértem, a szokásos puszik lebonyolítása után helyet foglaltunk. Barátaim befolyásos üzletemberek, divatcégek, és egyéb vállalatok örökösei voltak. Egy szóval: sznobok. Bevettek a társaságukba, hisz az újságom révén az emberek megtudhatnak róluk dolgokat. Ezt persze már az első alkalommal tudtam. Mit keresnék én olyan emberek között, mikor csak egy apró kis szerkesztőségem van? De a kaja jó volt, mert ingyen adták, de még fontosabb, hogy aki adta.
Peter nagyjából egy nyolcvan magas, barna hajú, izmos srác volt. Nagyjából 23 körül járhatott, egyetemre, valószínűleg. Elbűvöltek hatalmas, gesztenyebarna szemei, és mindig elegáns viselete (ez persze csak a munka miatt volt). Mindig is meg akartam ismerni, de valami, azaz valaki mindig utamat állta. Most azonban volt kedvesem szemét eltakarja a százkilencvenöt centi magas, nyakigláb szilikon-cica, akinek mindössze a szeme igazi… fulladna bele a dupla F-es melleibe!!
A vacsora végével elköszöntünk egymástól, de én elpártoltam a távozástól. Meg akartam ismerni Petert, és mivel elhatároztam magamban, hogy megteszem, meg is fogom! A sok üzleti hülyeség, amiket rizsáztak… azok alatt volt időm kigondolni, mit is fogok mondani

Peter

- Esetleg itt hagyták?- hallottam meg Peter hangját a hátam mögött. Kirázott a hideg
- Nem, csak a taxim várom- fordultam meg, és keresztbe fontam karjaim magam előtt, mert eléggé fáztam
- Merre megy?
- Messze- öltöttem fel bárgyú vigyorom- ki az, aki taxit rendel, mikor 2 saroknyira lakik?
- Hazakísérem- vette le zakóját, és rám adta- ha a taxis megvárakoztatta 3 óráig, a műszakom végéig, akkor, meg egye meg a benzint- mosolygott, és elindultunk.
Sokkal kedvesebb volt, mint az valaha is gondoltam volna. Vicces, a kínos helyzeteket lazán kezeli. Biztos voltam benne, hogy levágta, rá vártam!! Bár ki nem? Volt, hogy mikor megláttam, a leves kifolyt a számból… elhessegettem ezt a régi és ciki emlékképet és 100%-ban visszavetettem magam a beszélgetésünkbe
- Tehát az egyetemen tanulok- folytatta- sajnos csak a pincérkedés mellett tudom csinálni, mivel nincs pénzem a tandíjra. Bár gondolom, maga sosem tudta, hogy ez milyen érzés…
Kicsit megtorpant kijelentése hallatán. Talán még maga sem gondolta, hogy ezt tényleg elmondta, kimondta hangosan. Éreztem, hogy zavarban van, így még mielőtt mentegetőzni kezdett volna, közbeszóltam
- Nem vagyok gazadag. Egy kicsi szerkesztőségem van, itt a közelben. Azért barátkoznak velem, mert így írok róluk az újságban, és mint feltörekvő sznobok, hirdetem őket
- De ha nem kedveli őket, miért teszi őket bele az újságba?
- Miért pincérkedsz?- kérdeztem vissza, és lágy mosoly terült el az arcomon, majd ő is elmosolyodott. Értette, mire célzok- megérkeztünk- álltam meg hirtelen
- Szóval ezért várt 3 órát a taxira?- nevetett fel
- Fáj a lábam a cipőben- próbáltam tovább hazudni, de már tudtam, hogy semmi esélyem, mindent tud!
- Látom, mindenre van valami magyarázata, ami nem az igazság. Nos, akkor lássuk… Eljön velem holnap délben ebédelni?
- Igen- válaszoltam visszafogottan, de magamban már ugráltam, és visítottam, meg egyebek
- Nahát, az első egyenes válasza az este
- Kérlek, ne magázz. Az olyan… öreges. Még csak 25 vagyok!- kértem ki magamnak
- Pedig kevesebbnek látszol- mért végig, de mikor újra szemembe nézett, fülig elpirult
- Ez egy bók volt?- nevettem fel
- Annak szántam- vett mély levegőt
- Akkor, itt a számom- adtam oda a névjegyem, és mikor végigfutotta a szemével a sorokat, tágra nyíltak a szemei
- Maga a Hy, Kelly! szerkesztője?- kapta fel a tekintetét
- Megint magázol!- bosszankodtam- de igen, én vagyok. Talán ismered a magazint?
- Mindig oda akartam bekerülni.  Vagyis amióta elindult... Azt hallottam, hogy a főnök egy hárpia, aki irányításmániás, és úgy töri az üveget, mint más a fogával a ropit
- Az utolsó igaz- nevettem fel- tényleg ezeket mondják rólam?
- Sajnálom, nem akartalak megbántani…
- Semmi baj, már megszoktam. Aki az én szakmában nem magabiztos…
- Most fogom befejezni az egyetemet, és újságíróként…
- Szerintem rajtam áll, hogy újságíró leszel-e…- éltem vissza pozíciómmal, és jót kacagtam rajta- van olyan írásod, amely már készen van, és New York-ról, vagy a környékről szól?
- Igen, nemrég fejeztem be egyet
- Na figyelj! Holnap gyere be az irodába, és hozd magaddal. Ha jó, felveszlek gyakornoknak, ha befejezted a sulit, tiéd egy rovat. Úgyis új rovatot akarok indítani
- Ezt… nagyon megköszönném- ért fülig a szája
- De lenne egy feltételem- vettem le magamról zakóját, hogy el ne felejtsem visszaadni. Tekintete mindent elárult… várja, hogy mi az a „de”- örülnék, ha öltönyben járnál. Olyan jól áll…- sóhajtottam
- Rendben, veszek…
- Jaj, csak vicceltem!- nevettem fel, belevágva mondandójába-akkor holnap várlak az irodában. És köszönöm, hogy hazakísértél
- Köszönöm a lehetőséget. És őszintén örülök, hogy megismerhettelek
- Én is- intettem neki búcsút, majd beléptem a lépcsőházba.
Kiürítettem a postaládát, majd a lakásomban egyszerűen ledobtam az egyik asztalra. Levetkőztem, lefürödtem, beállítottam az órát 7:35-re, és már nyugovóra is tértem. Remélem, jó munkaerőt sikerült szereznem, és végre kirúghatom azt az öntelt ficsúrt, Frank-et.
Reggel időben ébredtem, és még egy reggeli frissítő zuhany is belefért. Szeretek reggel zuhanyozni, akkor egész nap sok energiám van… legalább is, többet érzek magamban! Reggeli után bevettem a MagenB6 vitaminom, majd zsebre vágtam az egész dobozzal. Ma higgadt leszek! Minden nap így kezdődik, de egyik nap sem így végződik az irodában.
Nagyjából fél 9-re értem be, mikor már mindenki nagyban dolgozott, kivéve egy embert… Franket. Azóta hiszi magát nagy zseninek, amióta egy cikke maximális eladásszámot eredményezett a lapnak. „Nem elég egy elismerés a csúcshoz” hajtogatom mindig, de véleményem süket fülekre talál.

A mai szerelésem egy farmernadrág volt, meg egy kötött pulcsi, alatta egy fekete ujjatlannal. Reggel elég
hűvös volt, ezért döntöttem a pulóver mellett. Ajkaim vörösre rúzsoztam, mikor az óra 11:57-et mutatott, és szemfestékem is felfrissítettem. Tettem az arcomra egy kis púdert, majd a táskámból előszedtem egy telefonszámot. Egy riporthoz kellett segítség, így míg Peter meg nem érkezett, felhívtam a fiatalembert. Helikoptert vezetett, és ha Peter cikke, amit most hoz jónak bizonyul, felküldöm egy kicsit a levegőbe képeket csinálni, majd lehozom a cikket. Szeretem, ha az alkalmazottam nem csak írni tud, hanem egy kicsit művészlélek is; ért a fényképezéshez.
Peter 12 után pár perccel érkezett. Mikor megláttam, azt hittem, megzabálom! Egy szürke szövetnadrág volt rajta, hozzá egy kék ing, egy, a nadrághoz passzoló öltönnyel. Az összeállítása egy kicsit drágának tűnt, de nem érdeklődtem, hogy honnan szedte. A lényeg, hogy rendkívül édes pasi! A haja a szokásos módon, kicsit bozontosan, de mégis rendezetten állt. Talán még szexisebb volt, mint tegnap este…
Amint megláttam belépni a nagyterembe- én már csak így hívom az irodámon kívüli részt, ahol a többiek dolgoztak- azonnal alsó ajkamba haraptam. Egyenesen forró volt… Margarethez sétált, majd gondolom „bejelentkezett”. Mikor titkárnőm bekísérte Petert, még egy utolsó pillantást vetett fenekére, majd kiment.
- Szia- szólalt meg, mikor már becsukta az ajtót Margaret
- Szia, foglalj helyet- mutattam a fehér bőrfotelre
- Itt van a cikk, amit írtam- tett le az asztalra egy igen vaskos lapköteget
- Azt hittem, fél oldal- akadt el a szavam, amint végiglapoztam
- Volt ihletem- rántotta meg a vállát- na, de indulhatunk?- csapta össze tenyerét, majd mellém állt, és felsegített a székről.
Lecsukta laptopom és az ajtóig kísért. Kinyitotta nekem, majd lementünk a földszintre. Fogalmam sem volt, hova fogunk menni. Minden az ő elképzelése szerint mehetett abban az ebédidőben.
Hamarosan megérkeztünk a Central Park közepébe. Egyszer sétáltam arra, és akkor is Alannel. Még jó, hogy kidobtam azt az orchideát! Remélem, már rohadó félben van…
Peter megállt egy furgon előtt, amelyből kajákat adtak ki. Leültetett az egyik székre, majd magamra hagyott, amíg megvette az ebédet.
- Meg sem kérdeztem, mit kérsz- csapott a homlokára, mikor leült velem szembe, de akkor már előttem volt a finom, ínycsiklandozó gyros, pitában- remélem, nem fogyókúrázol, vagy vagy allergiás valamire… hozhatok mást is- mozdult volna, mire megnyugtattam
- Nagyon szeretem a gyrost, és már nagyon rég ettem. Köszönöm, hogy megleptél vele. Amúgy is, ha jól tudom, itt adják a legfinomabbat
- Már ettél itt?- harapott bele jóízűen, majd válaszadás előtt követtem én is
- Egyszer voltam itt az exemmel, de ő puccétterembe cibált egy jó gyros helyett
- Szegénykém! És végül mit ettél az étteremben?
- Csináltattam magamnak gyros tálat- nevettem fel
A társalgás nagyon jó volt, talán jobb is, mint maga a gyros! Peter nagyon aranyos és jó fej srác, örülök, hogy megvártam tegnap este…
- Min mosolyodtál el?- ránt vissza a valóságba a hangja, mikor már az iroda épülete előtt vagyunk
- Elolvasom a cikked- kezdtem hozzá- és akár jó, akár nem, lehozzuk az eheti számban. Vagy azt, vagy remekelsz nekem egy másikat, egy nap alatt. Ha nem jó az, amit most beadtál. Beledoblak a mély vízbe. Holnap reggel fél 5-kor helikopterrel repülsz a város fölé, és azt akarom, hogy fényképeket csinálj. Szeretem, ha az alkalmazottjaim kreatívak- kacsintottam rá
- Hogy fogok én felkelni- vakarta meg a fejét, majd elnevette magát
- Ha akarod az állást, megoldod
- Vállalom- ráztunk kezet, majd amíg én visszamentem dolgozni, ő sietett vissza a suliba
Egész hátra maradt időmben Peter vázlatát és cikkét olvasgattam, elemezgettem. A srác a kezdők hibáit követi el, könnyen orvosolható a probléma! És kimondottan tetszett a szóhasználat, a megfogalmazás, a saját vélemények. Közvélemény kutatást is végezhetett… benne volt minden, amit tudni akartam volna a városról, ha nem itt lakom. Biztos, hogy nagy helyet hagyok ki neki az újságból, és az eheti kiadásnak ő lesz a nagy száma.
Peter másnap délután fél 2 körül bejött, és leadta a képeket. Nagyon jók lettek! Tehetséges fiú, így biztos lehet a gyakornoki állás felől. Aláírattam vele a szerződést, mind a gyakornoki állásra, mind pedig a cikk lehozatalára vonatkozóan. Alig várom, hogy Frank orra alá dörgölhessem, hogy több lap kelt el, mint vele, úgyhogy ki van rúgva!!
Peterrel töltöttem a csütörtök estét is. Csodálatosan éreztem magam. Egy kávézóban vettünk magunknak kávét, majd ismét a Central Parkban kötöttünk ki. Imádta azt a helyet, de nem is csodálom. A fák, az illatok, a nyüzsgés, az emberek, a hangulat… minden egy jó, randizós helyre utal.
Pénteken egy igen érdekes hívást kapcsolt be Margaret. A forma-1 idén visszatér az USA-ba, és hirdetni kellene a versenyt. Mivel az én újságom NY-nak szól, és az ottani emberek nem igazán ismerik ezt a sportot, az a feladatom, hogy ismertessem meg velük… Az elején teljesen hülyeségnek gondoltam, de aztán láttam benne a lehetőséget. Szerencsére a pasasnak nem adtam egyértelmű választ, így kaptam pár nap döntési időt. Magas lenne az útiköltség, de ha bejön, akkor az újság fellendülhetne, az amerikai nagydíj is ismert lenne, és lehet, hogy újítanék a város körében.
Péntek este ismét Peterrel voltam, de akkor a lakásomon töltöttük az estét. Megvacsoráztunk, majd leültünk a kanapéra, hogy filmet nézzünk. Amíg szerelgette a DVD lejátszót, meg válogatta a filmeket, felhoztam neki Austint
- Ma kaptam egy érdekes hívást- kezdtem bele- lehetőségem van rá, hogy ingyen bejutok az austini forma1-es futamra. Cikkeket kéne lehoznom arról, hogy milyen jó ott a hangulat, és hogy a New York-ban élők menjenek oda
- Jól hangzik- hümmögött szerelés közben. Imádom, hogy még ilyenkor is figyel rám!- mindig is szerettem a forma1-et
- Akkor nem jössz el velem? Az úti költséget, meg a szállást kell fizetni, de azt majd megbeszélem a reklámosokkal, meg beleveszem a költségvetésbe
- De, szívesen elmegyek- egyenesedett fel- de az még vagy 4 hónap, nem?
- De, de ha belegondolsz, addig nagyjából 4 számot tudunk majd kiadni…
Mindent megbeszéltünk, és felírtam a naplómba, hogy vissza kell hívnom a pasast, hogy igent mondjak. Mikor az egyik csapat szóba került, Peter motyogott valamit, az egyik versenyzőről, de aztán nem igazán érdekelt. Megszerelte a masinát, és be is rakta a filmet. Egész sokáig voltunk fent, este fél 12 körül ment csak haza. Édes csókot váltottunk az ajtóban, majd aludni tértem.
A másnapi szám rekord mennyiségben kelt el. Peter írása aratott, teendőim közé vettem, hogy hétfőn rúgjam ki Frank-et. Annyira örültem Peter sikerének! Imádtam a szemében a csillogást, és ez most még erősebb volt, látván hogy mennyien vették meg az írását. Az internetes vitarovatunk vagy egy héten keresztül taglalta, hogy mennyire jól ír, és igazán törekszik felfelé. Nálam kezd, és még ki tudja, mit faraghatok belőle?! Minden csak rajtam állt, és hogy Ő mennyire szeretné ezt.
Peter cikke után a következő nagy dobás az austini futam lehozatala lesz, meg hirdetése. Páran már így is negatívan reagáltak a reklámra, de elég sok a pozitív irány is. Akiknek a reklámjait eladom, támogatják az utunkat. Szállás, és repülés fizetve.
Már mindent jó előre beterveztem, a jegyek lefoglalva, remélem, Peternek semmi nem jön közbe. Az ő írásában akarom olvasni azt, hogy mit gondol a futamról. Nem gazdag, nem sznob, így a new yorki emberek többsége magáénak valónak érzi a helyzeteket, amelyekről Peter ír.
Nos, már csak az austini futam lesz a nagy durranás! Pár hónap van még addig…

Közlemény

Sziasztok!
Tudom, hogy már elegetek van a hülye közleményeimből, ezért előre bocsánat!
Tudnotok kell rólam, hogy lassan értesülök a dolgokról, és az újdonságokat nagyon nehezen és hülyén kezelem. Főleg, ha azok angolul vannak.!!
De már kezdek rájönni, miként is kell használni a bloglovin'-t, és habár én nem is tudtam róla, de most rájöttem, hogy máris 15 követőm van... nagyon köszönöm! Szeretem, mikor megelőztök...:D Szóval ebből is látszik gondolom, hogy sem az angol, sem a modern technika nem az asztalom...
És ha már belekezdtem az írásba, adok egy kis ízelítőt a készülő történetből.

A címe: Boxutcai találka
Mindegyik rész más emberről fog szólni, de persze csak az elején, amíg mindenkit bemutatok. Később ismétlődnek majd a szereplők, és érdekes szálak fognak kigubancolódni, és a végén majd mind rájöttök a turpisságra. Természetesen Seb is külön részt fog majd kapni, de ő majd csak a 3. részben bukkan fel. Az utolsó részben mindenki egyszerre fog szerepelni, és addigra már mindenkit ismerni, és remélhetőleg szeretni fogtok.
Szóval a történetről elöljáróban ennyit, és a másik, vagyis a harmadik dolog, hogy pontosítsak a játékkal kapcsolatban. Mivel már nagyjából tudom kezelni ezt az új dolgot, le tudom írni, hogy mit is kell tennetek annak érdekében, hogy részt vehessetek majd a játékban. (Ha sikere lesz, többször is csináljuk majd!!)

Szóval: 1. legyél a blog követője
            2. legyen twittered, és azon kövess be, mert arra fogom feltenni a játékot
            3. ha regisztrálva vagy tumblr-re, akkor azon segítségeket fogok megadni a "feladvánnyal" kapcsolatban (ez persze nem kötelező, csak könnyítés)
           4. legyen email címed, bár ez gondolom alap :DD
Ezután bővebb részleteket, vagyis a játék menetét, meg a nyereményt jövő héten teszem ki. Remélem mindenkinek tetszeni fog a történet és a játék, és jól fogtok szórakozni.
Mindenkinek további szépséges pénteket, és jó hétvégét, meg nyaralást!
Pusza*

És ahol követni tudtok: http://www.bloglovin.com/blog/8612921

Közleményecske

Sziasztok!
Ma elutazom, így csak egy hét múlva tudom újra csekkolni a blogot...:S DE! A kezdetleges újításokról tájékoztatlak Titeket! :D Az új történet június 30-án (vasárnap) fog felkerülni. [Remélem nem fogok késni vele!!:$] Csinálni fogok twittert, és tumblr-en is új dolgokat tudhattok meg.
Játék is lesz, de ezt majd később. Mikor már biztos lesz!! De mivel az ötletet már megosztottam veletek, tuti, hogy hozni fogok valami meglepetést! :D
A történet remélem tetszett, és méltó befejezést kapott. Az emaileket köszönöm, és továbbra is várom őket! :) Bátran vegyetek részt a szavazásban, akár negatív, akár pozitív a vélemény!!
Én így hajnali 5 környékén búcsúzom tőletek, minden jót erre a hétre, és élvezzétek a nyarat, hisz mind ezt vártuk!!!

Csók: *C.

16. rész

Sziasztok!

Nos, mára csúszott át ez a rész, de remélem, nem bánjátok. Az új történeten már dolgozom, egész jó ötleteim vannak :$ Tényleg szeretném, hogy a blog újra felfrissüljön, és olyan legyen, mint régen.:)

A következő történet valószínűleg 2 hét múlva fog érkezni, és akkor már a blog külseje is megújul. Minden újdonság fel lesz téve, remélem, tudok csinálni egy előzetest is, és az alapján bemutatni, mire számíthattok :)

Továbbra is várom az emaileket, és jó olvasást kívánok! Remélem, kapok pár véleményt :$

Sok-sok puszi ^^

*******

16.rész

Hirtelen felriadtam. Olyan heves voltam, hogy a takarót nem csak magamról, hanem még Sebről is sikerült lerántanom, de ő mégsem kelt fel. Rendeztem légzésem, és a baba rugdosására lettem figyelmes. Pocakomra tekintettem, amely már igen csak gömbölyded formát öltött, és benne a pici Beni már nagyon mocorgott. 8 hónapos vagyok, egy hónap, és már itt is lesz velünk… vagy még kevesebb.
A rémes álom után nem bírtam visszaaludni, így lementem a konyhába egy kis meleg tejért. Meglepetésemre nem én voltam az egyetlen, aki képtelen volt aludni. Már a lépcső tetején állva láttam, hogy valaki van lent. Óvatosan lépdeltem lefelé, nehogy a nyikorgó lépcső miatt bárkit is felkeltsek. Fabi szobájának ajtaja nyitva volt, ezért is „lopakodtam” annyira. A mai este is alig akartam lefeküdni aludni…
Amint leértem egy női alakot pillantottam meg. Egyáltalán nem volt ismerős, ezért meg is rémített. Nem mentem közelebb, csak figyeltem, mit tesz. Nem volt rajta „betörős ruha”. Egy hosszú farmernadrágot, magassarkú cipőt, és egy aranyos blézert viselet. Szőke haja loknikban hullott hátára. Derengett valami személyével kapcsolatban, de nem voltam biztos a dolgomban.
Megálltam a lépcső fordulójában, ahonnan jól be tudtam látni a konyhát és a nappalit. A titokzatos nő csak állt a konyhában, és mivel elég egyenetlenül vette a levegőt, gondoltam sír. Egy képre meredt, amely a konyha falát díszítette. Aztán végignézett a soron (a konyhában volt egy képsor, vagy képfal, kinek ahogy tetszik, amit Heike csinált, mert szereti a családját nézni főzés közben) és ismét megakadt a szeme. Azon a képen, amelyet több ideig méregetett, én voltam Sebbel és Fabival. Kint voltunk a kertben, és Norbert fényképezett. Jól emlékszem arra a napra, mert akkor mondtuk el, hogy várandós vagyok. Sokáig méregette, és csak még jobban sírni kezdett. Lassan leemelte a képet, majd letette a konyhapultra, a keretet lefelé fordítva. Átment a nappaliba, és ott is nézelődni kezdett. Felkapcsolta a villanyt. Rutinosan mozgott a házban, így már nagyon is tudtam, hogy kit tisztelhetek vendégünk személyében.
Nem mentem oda, vártam, hogy mit cselekszik. Továbbra is csak a képeket nézegette, azokat, amelyeken Sebastian van. Egyre jobban zokogott, és valamiért meg is sajnáltam. A kandalló pont velem szemben volt, és az azon lévő képeket kezdte először nézegetni. A kandallóval szinte majdnem szemben volt egy vitrin. Seb régebbi kupái, oklevelei voltak benne, meg persze fényképek. Heike fényképmániája már kezdett az agyamra menni… Ahogy a szőkeség végzett a kandalló feletti képekkel, áttipegett csöndben a vitrinhez. Szerencsére nem vett észre, bár annyira könnyezett, hogy szerintem semmit nem látott. A cipősarkak kopogását elnyelte a szőnyeg, és csak a zokogását hallottam, ahogy a vitrinhez ért. Már nem bírtam tovább, így előléptem. Meglátva árnyalakom hirtelen felpillantott

Hanna ruhája

- Mit csinálsz?- kérdeztem teljesen higgadtan és mögé léptem, de válaszolni sem tudott- ha szeretnél, menj fel Sebhez. Épp alszik, de keltsd fel nyugodtan, ha beszélni szeretnél vele. Vagy ha akarod, lehívom
- Miért vagy ilyen?- szipogta
- Nem kedvességből teszem… Ahogy látod, terhes vagyok- simítottam végig a pocakomon- nem akarom, hogy többé az életünk része legyél. Ilyen módon nem. Éjjelente besurransz a házba, mint valami rabló, és a régi emlékeken sírdogálsz
- Mit akarsz, mit tegyek?- törölgette szemeit
- Nem azt mondom, hogy szállj ki Seb életéből, mivel tudom, hogy már rég óta barátok vagytok, és én sosem fogom megtudni, milyen egy életre szóló barátság. De én vagyok a menyasszonya, én vagyok a gyereke anyja és ez ellen semmit sem tehetsz. Nagyon megbántottad Sebet. Örültem, mikor sikerült végre kiábrándulnia belőled, mert akkor már én is tudtam, hogy mit érzek iránta
- Sajnálom- tört ki ismét keserves sírásban. Talán most jobban sírt, mint először
- Mit?
- Seb… annyira sajnálom… én… nem tudtam…én…- makogott össze vissza, nem is értettem, mit beszél. De volt egy olyan rossz sejtésem, hogy nem is szeretném tudni, mi történt
- Mi a baj, kicsim?- hallottam meg Seb álmos hangját, ahogy a lépcsőn lépdel lefelé
- Azt én is szeretném tudni- sóhajtottam
- Hanna- hőkölt vissza Seb, mikor meglátta a lányt- te meg mit csinálsz itt?
- Pont elkezdett mondani valamit, ami veled kapcsolatos…- öleltem át Hannát, aki egyre jobban rázkódott, majd leültettem a kanapéra- csinálok neked egy teát- eresztettem meg egy mosolyt, hogy kicsit megnyugodhasson
Kimentem a konyhába, és gyorsan forraltam egy kis vizet, majd egy csészébe beleöntöttem, és raktam hozzá filtert. Az emeleten szerencsére minden csendes volt, senkit sem vernünk fel ezzel a kis találkozóval.
Visszamentem a nappaliba a kész teával, de Seb és Hanna pusmogtak valamit. Nem akartam kérdezősködni, biztos az ő dolguk, így hát csak odaadtam a lánynak a teát, akit Sebnek már sikerült megnyugtatnia, legalább is jobban, mint nekem
- Szóval- törtem meg a kellemetlen csöndet, miután a lány befejezte a teát- miért is vagy itt?
- Csak visszahoztam a kulcsokat- vett elő a táskájából egy kulcscsomót
- Jókor- jegyezte meg Seb, mire bosszús pillantást vetettem páromra
- És mibe kezdtél bele?- vettem bátorságot magamon az igazság kiderítése érdekében
- Semmibe, csak zagyvaság- rázta meg a fejét, és felpattant
- Szóval beszéljem meg Sebastiannal?
- Igen- motyogta alig hallhatóan, majd páromra nézett, aki szinte gyilkos pillantást vetett szegény szőkére
- Állj- mondtam kicsit erélyesebben- most mondja el mind a kettő, hogy folyik itt. Sebastian- fordultam felé, de ő még csak a száját sem nyitotta ki- Hanna?
- Mikor… pár hónappal ezelőtt kicsit összekaptatok Sebbel, ha jól tudom, te elmentél otthonról. És akkor én meg meglátogattam Sebet, mert kellett egy irat, amit még nála felejtettem. És aztán…
- Te megcsaltál?- fojtottam a szót Hannába és Sebre szegeztem tekintetem.
- Igen, de…
- Nincs de! Ezt szerintem mi még nagyon sokat fogjuk átbeszélni, és ha a mai nap folyamán egyszer is meglátlak, kitekerem a nyakad!- indultam meg az emelt felé- és remélem nem is kérdés, hogy a kanapén, vagy valamelyik nővéred szobájában alszol
- Kicsim, én…
- Ne hívj így- löktem el a kezét, amely utánam nyúlt, hogy megakadályozza, hogy felmenjek a lépcsőn
Végül persze az én akaratok győzött, Seb nem is mert moccanni. Visszaérve a szobámba egyből a párnák közé vetettem magam. Hatalmas könnyeim visszanyelve egy régi altatóval álomba ringattam magam.
A reggel mindig jobb. Ezzel a gondolattal keltem fel, de még mindig nem tudtam józanul gondolkozni. Mikor összevesztünk, már rég terhes voltam, és már a menyasszonya is. Ha most ezt tette, nem is tudom mi lesz a házasság után… vagy talán nem is lesz? Nem is merek arra gondolni, mit hoznak a következő napok.
Lementem, hogy igyak valamit, mert tudtam, hogy a babának enni kell, de semmi étvágyam nem volt. Seb szüleinek be kéne adagolni, hogy mit történt… vagy inkább ne is mondjam el? Az lesz a legjobb, lehet, ha hazamegyünk… de mivel már nemsokára szülök, nem ajánlatos repülőre ülnöm… Valami mindig megnehezíti a dolgom! Bár tény, hogy az anyaság a legédesebb teher a világon.
A konyhában Heike már nagyban főzte a teát, a kávét, a reggelit, meg a süteményt. Épp köszönni akartam neki, mikor valaki hirtelen berántott a fürdőbe
- Hogy vagy?- kérdezte félve Seb
- Nem is tudom… megcsaltan?
- Nézd, nagyon sajnálom! Nem tudom, hogy mi ütött belém aznap este. Rendesen az üveg aljára néztem, nem voltam tudatában annak, amit teszek
- Ha igazán szeretnél, tudatlanul is nemet mondanál egy nőnek, mert engem szeretsz
- Tudom, és nagyot hibáztam…
- De ne mondjuk el itthon- fejeztem be a mondatát
- Tudod, hogy milyenek anyuék, és nem akarom, hogy ezért álljon a bál. Most volt karácsony, minden olyan jónak tűnik. Holnaptól tesztelések vannak, utazok tovább. Lehet, hogy a távolság jót fog tenni… tudod, hogy szeretlek. Mindennél jobban. Téged és a mi kicsinket. Hagylak gondolkozni, nem zaklatlak. És ne adjuk jelét, hogy baj van… Ma segíts bepakolni, aztán úgysem fogják kérdezni, hogy beszélünk-e vagy sem
- Rendben- egyeztem bele- szerintem is jó lesz a távolság
- Meg tudsz valaha bocsájtani?- húzott vissza, és kétségbe esetten meredt rám
- Megbocsájtani megtudom, de elfelejteni sohasem
Kimentem végül Heikehez, aki már adta is a teát, meg a reggelit, de csak turmixot ittam. Délután segítettem bepakolni Sebnek, és este a 9 órás géppel el is ment. Norbert és én kísértük ki, a többiek már a házban elbúcsúztam.
Norberttel nagyon jól kijöttem. Aranyos volt, mindig meghallgatott, szinte már az apukámnak tekintettem. És sosem fogom elfelejteni, hogy ő már először is szívesen befogadott volna…
Hazaérve kiszálltunk az autóból, majd bementünk. Ő aludni ment, míg én lefürödtem, majd a konyhába csoszogtam. Fabi is aludt már, mert nagyon fáradt volt, csak Heike maradt fent. Üldögéltem a kanapén a teámmal és azokra a képekre meredtem, amelyekre Hanna ma hajnalban. Mikor eszembe jutott, hogy mit is tett, könnybe lábadtak a szemeim.
Egyszer csak besüppedt mellettem a kanapé, és egy puha kéz simult végig combomon. Heikere néztem, aki azonnal elmosolyodott. Gyorsan törtöltem le könnyeim, nehogy észrevegye, de próbálkozásom hiába volt
- Előlem ne próbáld meg titkolni- kezdte kedvesen, és egy zsebkendőt nyújtott át- mindent tudok, ami ebben a családban történik- nevetett fel- akár elmondjátok, akár nem. Szóval, miről van szó?
- Seb…- suttogtam szipogva és kifújtam az orrom- kicsit összekaptunk
- Te nem az a fajta vagy, aki a kicsi összekapások miatt sírna…
- Megkért, hogy ne mondjam el… nem akarom megszegni a szavam, és téged sem terhelni. Azt hiszem, elég nagyok vagyunk ahhoz, hogy megoldjuk…
- Ugyan már! Egy veszekedésben mindenki a maga oldalát látja. Egy harmadik személy meg semleges. És nem jelent semmit, hogy én vagyok az anyja. Semleges nézőponton vagyok
- Seb megcsalt… és ez csak tegnap este derült ki. De még csak nem is ő mondta el…
- Mit csinált?- kapta kezét a szája elé, hogy tompítsa sikolyát- hogy történt?
- Nagyjából három hónappal ezelőtt Sebbel nagyon csúnyán összekaptunk. Én elmentem egy szállodába, és jó pár napig nem mentem haza. És tegnap kiderült, hogy Hanna az idő alatt valami iratokat keresett, amiket Sebnél talált meg… és akkor este lefeküdtek egymással. Részeg volt… de ez akkor sem mentség
- De legalább elmondta neked, még ha késve is- próbált bármi pozitívumot felhozni Heike Seb mellett
- Ha Hanna nem jön át hajnali háromkor, még most sem tudnám
- Parancsolsz?
- Tegnap éjjel lejöttem, mert nem tudtam aludni, és itt találtam Hannát a házban. Épp a képeket nézegette. Aztán sírva fakadt. Lejött Seb is, majd Hanna elmondott mindent
- Miért volt itt Hanna?
- Visszahozta a kulcsokat…
- Néz, Kristen- fogta meg a kezem- Seb egy hatalmasat hibázott, de valahol meg kell értened. Teherbe estél. Ennek persze nagyon örül, de egy férfinek ez nem azt jelenti, mint egy nőnek. Te amúgy is idősebb vagy, érettebb. Seb még egy fiatal, kalandra vágyó fiú. Neki el kell köteleznie magát melletted, és ezt sokszor nehéz elfogadni. Ő nehezen fogadja el. Olyan, mint az apja. Mikor a legnagyobb lányunk útban volt, egyik éjjel Norbertet egy sztriptíz bárból szedtem össze, mert kiborult, hogy neki örökre mellettem kell maradni. De aztán azon az estén kitombolta magát, és most nézz rá. Van négy szép gyerekünk, és még mindig együtt vagyunk, boldogságban
- Igazából nem vagyok rá mérges- sóhajtottam, és végre kimondtam azt, amire valóban gondolok- de muszáj ezt mutatnom, mert ha nem leszek rá mérges, lehet, hogy nem érzi a következményeket, és megint megteszi
- Jó anya leszel- nevetett fel Heike- és igazad is van. De ne várasd túl sokáig. Egy idő után meg fogja unni, és akármennyire is szeret, elege lesz
- Tudom –bólintottam -  köszönöm a segítséget
- Igazán nincs mit. Aztán legközelebb nem elhallgatni előlem- paskolta meg a combom, majd felállt- jó éjt, kedves
- Neked is- mosolyogtam rá, és amíg Heike visszament a hálóba, én még egy jó ideig meredtem a képekre
Nagyjából három vagy négy nap telt el Sebbel való incidens óta. Azóta nem beszéltünk. Heike szavai végig a fejemben motoszkáltak, és egyik este erőt véve magamon felhívtam Sebet. Vagy három órán keresztül beszélgettünk, és sikerült mindent megoldani. Seb tényleg megbánta azt, amit tett, és ennek őszintén örülök. Elmondta az igazat, nem csak színlelet, hogy aztán majd újra megtehesse.
Egyik este Fabian bulizni akart menni a barátaival, és nem is tudom, hogy miért, de beleegyeztem, hogy elkísérem. Valami szabadtéri koncert lesz, mert most nyitottak meg valami új helyet… Januárnak már vége volt, a szülés is közeledett, de én persze jó vagyok… elkísértem. Én vezettem, és három másik barátjával ment. Mikor odaértünk, lányok várták őket. Fabinak igazán bejött az egyik.
- Kristen- jött oda, de az ajnározós szöveget nem tudta bevetni, mert olyan hangos volt a zene, hogy a fülembe kellett mondania- ihatunk?
- Persze, a csapból vizet
- Na…- görbült le a szája
- Fabian, 15 éves vagy!!
- Ne mond, hogy te 15 évesen nem ittál- tette csípőre a kezét, mire én elgondolkoztam, hogy miket is műveltem 15 évesen…
- Oké, de csak egy üveggel
- Imádlak- puszilta meg az arcom, majd megvárta, amíg megveszem nekik a sört, és már vitte is.
Szombaton volt a buli, és úgy egyeztem meg Heikevel, hogy hajnali 2-re otthon lesznek. Nem tudom, hogy bírni fogják-e addig, vagy hogy én bírni fogom e… Az egész buli eleje unalmasan indult, de ahogy esteledett, egyre jobb lett. Az idő nem hűlt le, lehettünk kint is, és bent is. Ahhoz képest, hogy január egyik éjjele volt, elég volt egy őszi kabát, meg egy hosszuujjú alatta.
- Hello, széplány- hallottam meg egy férfihangot a fülemben. Hirtelen megfordultam
- Jaime- karoltam át a nyakát- mit csinálsz itt?- kiabáltam
- Nem megyünk kicsit arrébb?- húzott magával, mire a kinti bárnál találtuk magunkat. Leültünk az egyik székre, és míg ő vodkát ivott, engem meghívott egy kólára- látom nem unatkozol- pillantott a hasamra
- Nem- nevettem fel- nemsokára szülni fogok
- Azt látom- húzódott egy kicsit messzebb- nem is tudok közelebb menni hozzád 40 centinél. Terhesen hogy hogy itt vagy?
- Sebastian öccse bulizni akart, és én, mint gyakorló anyuka, belementem, hogy elviszem őket, meg vigyázok rájuk. És te?
- Nem figyelted a pultot?- mutatott balra, a fények alá, de semmit sem láttam- én voltam az előző egy órában a DJ
- Lejárt a műszakod?- nevettem fel
- Megláttalak
Jaimevel hosszasan beszélgettünk. Vele is sok mindent történt, velem is. Tesztelget, zenél, járja a világot, egyszóval teljesen szabad. Mindene megvan, amire vágyik. Vagyis csak egy dolog, és ezt az egyet a pia szervezetbe bevitt mennyiségével párhuzamosan próbálta megszerezni… engem.
Nagyjából úgy fél egy körül jött oda Fabi, hogy ő már nagyon elfáradt, meg a barátai is, és menjünk haza. Természetesen először jól kinevettem, aztán mondtam, hogy szedelőzködjenek, és találkozunk a kocsinál 10 perc múlva. Jaime-től próbáltam elbúcsúzni, de nem igazán akart engedni
- Mennem kell- simítottam végig arcán- várnak rám
- Nem maradhatsz még csak 20 percet?
- Nem, már így is 15 volt, nem csak 10. Várnak rám
- Elengedlek, de csak egy feltétellel- hajolt közelebb- csókolj meg- suttogta, és ezt csak a szájáról tudtam leolvasni, mivel a hangzavar túl nagy volt, hogy halljam
- Nem lehet. Vőlegényem van, akinek a gyerekét várom. Kérlek, lépj tovább
- Olyan hirtelen tűntél el az életemből. Most búcsúzz el, végleg
- Nem le…- akartam volna ellenkezni, de ekkor száját enyémre tapasztotta
Visszatért egy régi emlék, és nehéz volt elengedni azokat a boldog időket. A kis pusziból végül csók lett, a csókból pedig egyre hevesebb csókcsata.
Sikerült feleszmélnem Jaime csókjaiból, és eltoltam magamtól. Adtam egy puszit az arcára, majd elmentem a bártól, egyenesen a kocsimhoz. Már mindenki ott volt, így indulhattunk. Kitettük otthon a barátait, majd elindultunk hazafelé. Nagyjából a város másik végéből…
- Miért tetted?- szólalt meg az egyik piros lámpa alatt Fabi, mikor már csak egyedül ültünk a kocsiban
- Micsodát?- néztem rá mosolyogva, de tekintete mindent elárult. Olyan volt, mintha Sebastian ült volna ott mellettem- láttad?
- Igen
- Ne mond el Sebnek
- Miért ne?
- Mert én szeretném elmondani neki
- És ha én gyorsabb leszek?
- Nem bíznád ezt ránk?
- Megcsókoltál valaki mást, miközben a bátyám menyasszonya vagy!
- Fabi, ezek a dolgok bonyolultak
- Nem! Teljesen világos, hogy nem szereted annyira, hogy csak vele legyél
- Ez nem igaz, és ezt te is tudod- állítottam le a motort, mert haza érkeztünk
- Miért tetted? Azt hittem, szereted
- Szeretem is! Csak… nem tudok rá magyarázatot adni. De az csak egy csók volt
- Tök mindegy, mi volt. Ugyan azzal a szándékkal kezdődik a szex is
- Na megyek- pattant ki a kocsiból és már csapta is be maga mögött az ajtót
Én még vagy 10 percig gondolkoztam, majd beálltam a garázsba és felmentem az emeletre. Lefürödtem, és aludni tértem.
Másnap reggel későn ébredtem. Nem voltam túlzottan éhes, így még reggeli előtt rendbe szedtem magamat. Megfésülködtem, felöltöztem, majd idejét láttam bepakolni egy bőröndbe, hogy ne akkor kelljen, mikor megindul a szülés. Én, és a megérzéseim…
Lent Heike fogadott, és reggelivel kínált. Mivel ők is elég nyúzottak voltak, gondolom megvárták, míg hazaérünk
- Milyen volt a buli?- kérdezte Heike, mikor már Fabi is leért
- Jó- rántott vállat a srác
- Nem jött össze valami, öcsi- nevetett fel egy férfi. Seb volt az
- Seb- suttogtam, majd lágy mosolyt küldtem felé. Szinte láthatóan megkönnyebbült, mikor látta, már nem haragszom rá
- Nem akarod megkérdezni, hogy ő hogy mulatott?- kérdezte Sebtől duzzogva
- Történt valami, kicsim?- fordult felém Seb
- Semmi- ráztam meg a fejem
- Ja… ki mit ért semmi alatt- motyogta Fabi, majd a reggeliével felment az emeletre
Seb még evett, majd sétálni mentünk. Emésztett a bűntudat az egyszerű kis csókocska miatt. Mit érezhetett Seb, mikor Hannával volt.
Visszaérve a házba már kezdett sötétedni és egyre hidegebb volt. A hó éppen szállingózni kezdett, mikor beléptünk az ajtón. Fabi ott várt minket
- Elmondtad?- kérdezte, mire csak megráztam a fejem.
Durcásan szaladt fel, majd jól hallhatóan becsapta maga mögött az ajtót.
Mint utóbb kiderült, Heike és Norbert egy barátjukhoz mentek vacsorázni, így nem hallhatták Fabit, meg engem és Sebet
- Mit nem mondasz el?- ült le Seb a kanapéra és az ölébe húzott
- Tegnap voltunk a buliban és összefutottam Jaimevel. Megcsókoltam…
- Ezt… komolyan mondod?
- Egész nap azon gondolkoztam, hogyha én emiatt a csók miatt ilyen frusztrált vagyok, te mit érezhettél, mikor Hannával feküdtél le
- Te is megcsaltad őt?- jött le Fabi az emeletről, elképedve- és még le is feküdtél vele?
- Fabi, ez…- kezdte volna el Seb, de kissrác belé fojtotta a szót
- Az én dolgom is! A családom része vagytok, tudni akarom, mi történik
- Fabi, nincs semmi baj. Nem fogunk külön költözni, vagy felbontani az eljegyzést. Ezek a dolgok erősítik a kapcsolatunkat. Túltesszük majd rajta magunk, és minden mehet tovább
- De… ezt nem lehet csak így félvállról venni!
- Fabi… ha szeretsz valakit, ismered a hibáit. És ha tényleg szereted, akkor azokkal együtt szereted. Mi mind hibáztunk már. Kristen is, és én is. Nem is keveset, és nem is kicsiket. De ez tart minket össze, ezáltal leszünk erősek. És lehet, hogy elfelejteni sosem fogom, de az idő mindent megszépít. Igaz, kicsim?- fordult felém Seb, de ekkor kicsit eltorzult az arca
- Seb, azt hiszem… beindult a szülés- fújtattam és mikor felálltam, elfolyt a magzatvíz
Fabit felküldtem a csomagomért, amíg Seb az autóba segített. Egyre gyakrabban jöttek a fájások, és kész megváltás volt megérkezni a kórházba.
Seb végig mellettem volt, és a mi érkezésünk után 10-20 perccel megérkeztek Norberték is. Párom mind a 4 óra vajúdás alatt fogta a kezem, és vele minden könnyebben ment. Felderengett bennem az első szülésem, és sok mindenre jöttem rá.
A kalandokat egy idő után fel kell adni. Nem állhat az egész élet abból, hogy nap mint nap más pasikkal vagyok, és iszom. Meg kell találnom, időben, azt az egy valakit, aki valóban hozzám való. Ezt sosem szabad elsietni. Inkább legyen több rossz, rövid ideig, de az az egyik igazi, legyen akármilyen hosszú a megtalálása, tartson örökké. És ezt csak türelemmel lehet. Az az egész kész türelem –és bizalomjáték. Ha egyszer csalsz, kimaradsz egy fordulóból, de aztán folytathatod a játékot. Ha jól játszol, mindened meglehet, de a szerencse forgandó. Mindenig higgy a józan eszednek, és sose másban bízz, vagy mással végeztesd el a munkát. A szerelem magától jön, és magától megy. Sok szenvedéssel jár, de ha készen állsz arra, hogy tényleg megtaláld azt, aki neked való, a szerencse melléd áll, és megkapod mindazt, ami nekem kijutott. Gyermeket, családot, boldogságot, férjet, életet, becsületet, szeretetet, szerelmet, kalandot, életet. Mindössze egy kell: légy türelmes.

Vége

U.i.: Várom a szavazataitokat! ;)

FONTOS KÖZLEMÉNY

Sziasztok!

A rész hamarosan elkészül, már nem kell rá sokat várnotok! Mára terveztem, de aztán más ötletem támadt. Egyre jobban észrevehető, hogy a blog kezdi elveszteni az olvasóit. Tudom, ez csak az én hibám, ezért is kérem most a segítségeteket. Az utolsó rész, amely a kísértő múlt c. történethez fog érkezni, több részt fog magában foglalni. (Ezt fogom hozni a holnapi, vagy a keddi nap folyamán.) DE a lényeg, hogy a segítségeteket kérem abban, hogy megreformáljam a blogot. Szeretném a ti kedvetekre formálni, ezért ötleteiteket várom a krisztinabartos.96@gmail.com email címre. Írjatok, ha ötletetek van a blog kinézetével, vagy a történetekkel kapcsolatban, vagy ha csak beszélni szeretnétek, vagy megismerni! Minden üzenetet örömmel várok, és szívesen válaszolok!!
Nagyon remélem, hogy kapok majd egy jó ihletet, ami alapján el tudok indítani egy újabb jó történetet, és a blog a virágkorát élheti, ismét, köszönhetően nektek.
Sok ötlet van a fejemben, amit jó lenne megvalósítani, és titeket szórakoztatni vele. Itt a nyár, ebben a hónapban még bőven lesz majd időm a blogra. Júliusban, egész hónapban egy nyelvtanfolyamra fogok járni, de akkor is próbálok majd sokat tenni a blog érdekében. Az augusztus pedig végképp szabad, szóval történetekre fel!
Köszönöm, hogy végigolvastatok, és köszönöm, hogy még mindig itt vagytok velem! Biztos vagyok benne, hogy a blogolás élménye örökké meg fog bennem maradni és ezt ti tettétek ilyen széppé!
Nem nyáladzok tovább, ez is kicsit csöpögős lett... A folytatás tehát jönni fog, köszönöm a figyelmeteket és a türelmeteket és várom az email-eket! Teljen meg az a fiók! ;)
Csók:**

Novella

4.rész

A végzet bal és jobb keze

Reggel Sebbel pont ráhangolódtunk a dolgokra, mikor meghallottuk Hanna lépteit. Hamar kipattantam az ágyból, összeszedtem a ruháim és a szekrénybe bújtam. Ezt eddig csak egyszer sikerült eljátszani, remélem most is össze fog jönni…
- Jó reggelt, szerelmem- hallottam meg a hangját, amint kinyílt a szobaajtó
- Szia- mondta kedvesen, de kicsit aggódóan Seb
- Van valami baj?- kérdezte Hanna egyből és leült Seb ágyának a szélére
A szekrény, amelybe elbújtam az ággyal szemben volt, és gyönyörű faragásokkal volt díszítve. Több apró virág szirma úgy volt megcsinálva, hogy a fa ott át volt vágva. Azokon a lyukakon tudtam látni, mi is folyik a szobában.
- Nem, csak most nem vagyok éhes- mutatott a szatyorra Seb, amit Hanna a kezében tartott
- Ezt most magamnak vettem- nevetett fel a lány- mit csinálunk ma?- levette a cipőjét és odabújt Seb mellé
- Ma sokat kell edzenem- húzta el a száját Seb, és amennyire őszinte volt, igaz is. Nem tudott jól hazudni, nekem meg végképp nem…
- És hol is van a kis edződ? Mert a szobájában nincs- jegyezte meg hadarva
- Te miért mész az ő szobájába?
- Csak akartam tőle kérdezni valamit… de nincs ott. És ez a lényeg
- Gondolom nemsokára ideér
- Nem volt jó ötlet, hogy megkérted, hogy lakjon veled- kezdte el birizgálni Seb fedetlen mellkasát.
- Az edzőm. Az a legjobb, ha mindig velem van. És vele már nyertem bajnokságot, szóval biztos, hogy jól végzi a munkáját
- Főleg, ha itt is lenne- a gúnyos megjegyzései miatt már a földbe kéne lennie…
- Tegnap este bulizni ment. Biztos a barátnőjénél van
- Vagy találkozott valakivel és most épp vele hentereg- nem hentereg, mert te megjöttél- jegyeztem meg. El sem hiszem, hogy a testvérem… ez biztos, hogy csak egy ostoba vicc- na de apa arra kért, hogy menjünk el hozzá délután
- Mi?... mert… mi lenne, ha ezt lent beszélnénk meg?- jött zavarba Seb, és hadarni, meg kapkodni kezdett. Valamit eltitkol!! Utálom, mikor hazudik nekem!
- Most elmondom, így kényelmesebb- mosolygott Hanna- ma éjjel, vagyis hajnalban jön egy újabb adag. De most gyógyszereket hoznak, meg lesz egy „különleges csomag”- mutatott macskakörmöt Hanna- az is a tiéd lesz, az a legfontosabb. Annak kell megérkezni, mindenképp. Négyen lesztek, te mész elöl, és egy teljesen más útvonalat kapsz, hogy ne fogjanak gyanút. A szöszinek meg majd beadunk valami mesét, hogy átjössz, és nálam alszol, vagy ilyen
- Ma meg leszek kínozva edzésen- nyögött föl Seb, és kiszállt az ágból, legurítva magáról Hannát
- Szívem, te miért vagy meztelen?- kérdezte gyanakvó hanglejtéssel Hanna
- Meleg van…
- Engem vártál?- ugrott fel a lány és Seb mögé lépett. Amint megláttam, hogy hol vannak a kezei, elkaptam a tekintetem és szorosra zártam szemhéjaim
A végén Sebnek sikerült lebeszélnie Hannát az előttem lezajló előjáték folytatásáról, így amíg ők lementek, én nyugodtan vissza tudtam menni a szobámba. Amint átöltöztem, meg megmosakodtam, álmos fejet vágva lecsoszogtam a lépcsőn
- Jó reggelt- köszöntem, és a hűtőhöz léptem
- Hát te?- rémült meg Hanna
- Most keltem ki az ágyból…
- Aha…
- Seb- fordultam a szőke felé- ma 27 kilométert fogsz futni, és 3 órás lesz a kardió edzés. Aztán még gyakorlunk laza 1-2 órát a reflexekre. Oké?
- Honnan tudtad, hogy ma meg fog szívatni?- kérdezte Hanna Sebre meredve
- Szerda van- makogta Seb, sírásra álló fejet vágva
A reggelit mindenki megette, vagyis én csak megittam a turmixom. A gyomrom görcsben állt, mert nem tudtam, hogy közöljem Sebbel a véleményem anélkül, hogy kirúgna. Mikor Hanna végre elment, „könnyes búcsút” vettünk tőle, és végre ketten maradtunk.
Az első dolgom, az ajtó becsukása után az volt, hogy bokán rúgtam Sebastiant. Erre feljajdult
- Mégis mi a jó égért hazudsz nekem????!
- Sajnálom, egyszerűen csak nem akartam, hogy megtudd. Tudom, hogy kiborít
- Engem az borít ki, hogy a karriereddel játszol. Ezer más ember lehetne a helyeden, de nekik te kellesz. Egy hazug köcsög…
- Köcsög nem vagyok- mormogta
- De, most pont az vagy! Menj föl, és öltözz át. 10 percet kapsz
- De csak másfél órája ettem- nyüszögött
- 28 kilométer. És ha 5 másodpercen belül nem leszel a lépcső legfelső fokán, 30 kilométer lesz
- Bocs- meresztett rám nagy szemeket, sértődötten
- 29- kiabáltam
Az edzés végére teljesen kimerült, és boldog voltam. Igazán jó munkát végeztem. Ezentúl meg fogja tanulni, hogy ha hazudik nekem, az ilyen edzésekkel jár.
- Nem jössz?- kérdezte kaján vigyorral Seb a fürdő előtt
- Nem, most kihagyom. Nem izzadtam meg
- Nem is arra gondoltam- húzogatta a szemöldökét
- A ma reggeli hazugságod után, ne is várj rám
Lehajtott fejjel ment be, majd amíg ő fürdött, én helyzetjelentést tettem a húgomnál. Otthon minden rendben van, anya is egész normális. Co megint suliba jár, szerencsére nem zökkent ki túlságosan. Anya a lelkemre kötötte, hogy az „üzleti ügyekbe” ne üssem bele az orrom. Persze, hogy én is hozzá fogok szólni! Byronnal nem beszéltem, mivel szokás szerint nem volt otthon. Remélem nem csinál semmi ostobaságot.
A laptopomat babráltam, mikor csengetést hallottam. Seb kiabált a fürdőből, hogy megy, szóval eszembe se jutott felállni.
- Lilian- hallottam meg Seb hangját a földszintről. Idegesnek tűnt
- Mi a baj?- kérdeztem már az ajtóban és gyorsan leszaladtam az emeletről. Mikor leértem, hatalmas meglepetés fogadott. Nem tudom, mit gondolhat Seb, de elnyomtam magamban egy kuncogást- Byron, mit keresel itt?- kérdeztem végül
- Segíteni jöttem, csak a kutyusod nem enged be- forgatta meg a szemeit
- Igazából ő a főnököm…- vetettem bocsánatkérő pillantást Sebre, aki egy szál törölközőben volt.
Rövid haja vizes volt, így kicsit hosszabbnak látszott. A tarkóján és az arcán lefolyó vízcseppek kiemelték domborulatait. Nem is beszélve az aprócska törölközőről, amely éppen csak takarta derekát. Nagyon kívánatos volt, és legszívesebben rávetettem volna magam
- Szóval kurva vagy- jegyezte meg Byron- mindig is tudtam, hogy sose leszel edző
- Lilian, ki ez?- szűrte fogai között a levegőt. Bántja, amit Byron mond? Bántja, hogy kurvának nevezett?... ezt sose gondoltam volna. Mindig azt hittem,  hogy Seb valamilyen szinten annak tart, vagy legalább is ha ezt mondják, nem véd meg…
- A bátyám- bukott ki belőlem
- Ez?- kérdezte gúnyosan Seb, és kelletlenül bár, de tágra nyitotta az ajtót Byron előtt- és miben akar segíteni?
- A vetkőzésben- mondta gúnyosan Byron. Nem csípik egymást, ezt már láttam. Teljesen feszült köztük a levegő, főleg, mikor egy-egy csípős megjegyzést ejtett valamelyik fiú, és gyilkos pillantást váltottak. Byron féltett, Seb meg a csajának tartott… remek
- Mennyi időre akarsz maradni?- törtem meg a kellemetlen légkört
- Amíg elintézzük a tesód. Aztán itt sem vagyok. New York-ba költözök
- Komolyan?- mosolyodtam el- Hogy hogy?
- Felkértek modellnek, és alaptőkének szerintem jó. Aztán indítok egy vállalkozást. Egy ruhaiparit. Ezek a tervek
- Sok sikert- öleltem át. Végre tudja, mit kezdjen az életével- egyébként Byron, ő itt Sebastian Vettel. Seb, ő itt Byron Groß, a bátyám
- Hmm- morgott egyet Seb, majd odanyújtotta a kezét
- Én sem kevésbé- rázta meg Byron
- Oké, ezt nem akarom- jelentettem ki- Seb, mikor jön Hanna?
- Nem tudom- rázta meg vizes fejét, amiből én is kaptam- ne haragudj- törölt le egy vízcseppet az arcomról, majd rám mosolygott
- Ti dugtok- vigyorgott Byron, mire mindketten szúrósan néztünk- így még rosszabb lesz annak a ribinek
- Neked mindenki kurva?- kérdezte Seb Byrontól, komoly tekintettel
- Akik a te csajaid, azok igen
- Öcsi…- kezdett bele Seb, de leállítottam
- Menj, és öltözz fel. Ha jön Hanna, beadjuk, hogy Byron a pasim…
- Miért nem lehet a bátyád?- kérdezte féltékenyen Seb
- Mert ha Hanna tud bármit is, akkor rájöhet. És mit akarna tőlem? a testvérem…
- Azért nem vérszerinti- kezdte megint Byron, hogy idegesítse Sebet. Ajka huncut mosolyra húzódott és szemeiben csillogott a vágy, hogy féltékennyé tegye Sebet- meg aztán az az éjszaka sem volt semmi
- Milyen éjszaka?- kérdezte megemelt hanggal Seb
- Nem volt semmi! Csak megcsókolt, mert azt hitte, hogy az egyik barátnője vagyok. Részeg volt, és be volt lőve. Felejtsük el
- De akkor még nem is tudta, hogy nem vagytok vérrokonok- hitetlenkedett Seb
- Az már a múlt, ez meg a jelen, ahová bármikor betoppanhat Hanna, és keresztbe tehet
- Elmondod, mit kell majd csinálnom?
- Persze, de most tényleg menj
- Oké- indult meg Seb, de aztán visszafordult, és egy puszit nyomott a számra
Byron idegesítően méregetett egész idő alatt. A tervre így nem is tudtam figyelni. Mire végre megmagyaráztam, hogy Sebbel nincs köztünk semmi komoly, elkezdtük a tervet. Pont kész lett, mire Seb leért. Gyorsan beavattuk, de a részleteken nem tudtunk csiszolni, mert betoppant Hanna. Fogadta Seb, aztán amíg én „elmondtam neki, hogy mit ehet a vacsoránál” addig Byron lefoglalta a szőkét
- Ha korábban szólsz, most minden teljesen klappolna- dorgáltam meg
- Bocsi. De akkor azt kell tennem, amit mondtál?
- Igen, végig csináld azt
- És hogy ér majd véget
- Remélem úgy, ahogy elterveztük
- Meghalhatok?
- Mi? Dehogy!!- átöleltem, mert olyan kis esetlennek tűnt- te vagy a legfontosabb
- De te is vigyázz magadra
- Ígérem, hogy sokszor fogsz még megizzadni az edzéseimen- nevettem fel halkan
- Szeretlek- suttogta Seb, amitől teljesen lefagytam- nem kell semmit mondanod- mosolyodott el- de úgy éreztem, ezt tudnod kell. Amióta megismertelek, azóta szakítani akartam Hannával, de ugye az üzlet miatt nem tehettem. Kérlek, csinálj valamit, hogy veled lehessek- simogatta meg arcomat
- Ígérem, együtt leszünk- nyomtam egy csókot arcára, majd engedtem, hogy elengedje a kezem, és kisétáljon a konyhából
Mikor már végre elmentek, Byronnal mindent egyeztettünk. Nem válhatunk ketté, hiszen egyesével kevesek voltunk ehhez. Először a Prater házhoz mentünk. Seb mondta, hogy a sofőrök 9:30-kor gyülekeznek, és még csak 8:30 volt.
Byronnal besétáltunk a hatalmas birtokra, és szerencsére Seb meg Hanna nem oda mentek. Bementünk a házba, majd megkerestük Timot. Mikor meglátott, teljesen elállt a szava. Byront felismerte, de engem csak egy kis múltidézés után. Azonban nem lepte meg, hogy ott vagyok nála
- Apád sosem volt az az igazmondó típus. Tudtam, hogy egyszer mindent el fog neked mondani. Már 3 éve rád várok- töltött magának egy italt az irodájában
- Nem az apám mondta el, hanem az ügyvéd- lépdeltem közelebb pár lépést- mivel az apám halott
- Ezt sajnálattal hallom- csóválta a fejét- jó barátom volt
- Mégis hazugnak nevezte- szólt közbe Byron
- Mintha csak az apád állna előttem. Benned, kicsi lány, pedig az én vérem pezseg. De miért vagytok itt?
- Én akarok irányítani. Elveszem Hannától azt, ami engem illet
- Igen… rossz lányt adtunk oda- sóhajtott és egy gúnyos vigyor jelent meg az arcán- de amit már megírtam, azt megírtam. Nem lehet változtatni. Hannáé az üzlet, amíg meg nem hal
- Akkor nem kell az üzlet, de kérem az egyik sofőröd. Sebastiant
- A kis hivatásost szeretnéd? Ő sose lesz a tiéd
- Apámmal is ezt tetted. Mindig mondtad neki, hogy az lesz az utolsó… de sose lesz utolsó, amíg meg nem hal
- Na látod, ezt sokan nem tudják- mondta okoskodóan Timo- neked meghalt a nevelőapád, Hannának meg az anyja. Nem lehetünk kvittek?
- Inkább te haltál volna meg, mint az apám!- vetettem oda, de persze meg sem hatottam
- Engem nem zavarnak a fenyegetések. De ha meritek bántani Hannát, nagyon megbánjátok
- Nem kell fenyegetőzni- nyugtattam le a kedélyeit- ha Hannát bántjuk, biztos lehetsz benne, hogy melléd fektetjük
- Menjetek, mielőtt még olyat tennék, amit nem akarok
- Máris- fogtam meg Byron csuklóját és kimentünk a hatalmas házból. Beültünk a kocsiba, és elhajtottam
- Most mi lesz?- kérdezte Byron
- Nem tudom- doboltam ujjaimmal a kormányon, a piros lámpánál állva
- Van egy ötletem- kiáltott fel Byron, és a telefonom után kapott. Pötyögött benne valamit, aztán a füléhez emelte a telefont- szia… ne legyél hülye… hol vagytok?... mindenki ott van?... hogy néz ki az az egy?... Hanna ismeri?.... merről megy?... oké, köszi…. van egy tervünk, ne rezelj be- erre letette- állj meg itt-szólított fel, mire félrehúzódtam.
Helyet cseréltünk. Amint becsuktam az ajtót, beletaposott a gázba. Figyeltem, ahogy vezetett és elég jól ment neki
- Hova megyünk?
- Megmentem a barátocskád életét
- Hol tanultál meg így vezetni?
- Mikor azt hittétek, hogy bulizni járok, igazából autóversenyekre jártam el. Kaptam mindig kocsit, aztán nyertem. És a győzelmek után mentünk bulizni… csak aztán beláttam, hogy már tényleg túl sok, és leálltam
- Ezt miért nem mondtad el?
- Nem tudom- rántotta meg a vállát
- Apa biztos büszke rád. Ő is sofőr volt
- Akkor én lépek a helyére
Hirtelen kipattant, majd egy, a házából kisiető pasas felé rohant. Visszalökte a házba, majd leütötte. Visszaszaladt hozzám
- Én leszek a sofőr
- De Hanna már látott
- De a nevem nem tudja, meg azt sem, hogy ki ez a pasas. Még sose láttam. Kövess, de messziről. Menni fog?
- Igen- bólintottam, majd átmásztam a vezető oldalra, és követni kezdtem a piros Ford Mustangot.
Egy hatalmas, elhagyatott repülőtérre értünk ki. Én a bejáratnál álltam meg, majd a fák mögé lopództam és onnan figyeltem az eseményeket. Nem hallottam, hogy miket beszéltek, ezért majd’ megölt a kíváncsiság...

*Byron szemszög*
A motort leállítottam a belépőm után, amely elég látványosan sikeredett. Amint kiszálltam, levettem a napszemüvegem és Hannához sétáltam. Nem akartam meghátrálni, ha ez most nem sikerül, minden veszve van. Ha Hanna rájön, hogy ki is vagyok, semmi esélyünk ellene, meg a rendszer megbuktatásának.
- Te meg mit keresel itt?- akadt ki, mikor elé értem. Persze felismert… már Seb házában is majdnem levette a ruháim
- Gondoltam kell a segítség
- Te vagy Mek? Nem Byron?
- Művésznév- rántottam meg a vállam- mi a dolgom?
- Nem tűröm a késést!- dobbantott lábával
- De a jó sofőröket igen- kacsintottam rá, majd Sebastianra néztem.
Csak közönyt láttam. Egyáltalán nem érdekelte Hanna, mikor a húgommal voltam, sokkal inkább volt féltékeny, mint most. Tényleg érez iránta valamit…
Hanna ezek után nem kérdezett többet, kiadta az útvonalat. Elég hülyén volt megcsinálva, még egy óvodás is jobb utakon vitte volna a szállítmányt. A gép még nem ért ide, így volt időnk. Odamentem Sebastianhoz. Nem igazán bírom, de egyszer majd csak megkedvelem. Meg ha a húgom szereti…
- Mi a terved?- kérdezte elvétve
- A szállítmányt vinni fogod azon az úton, amit a GPS mond. Hanna teljesen hosszú és bonyolult útvonalon vonultat keresztül minket, és az a szerencsétlen a te útvonalad is berakta a mi gépünkbe. Szóval tudom, hol kell letérnem, hogy elérjelek. Amint meglátod a kocsim, kövess engem. Tudod, mit fogsz vinni?
- Nem- rázta a fejét- csak hogy nagyon fontos, és meg kell érkeznie
- Hol van a végcélod
- A házuknál. Nektek nem?
- Nem- ráztam a fejem- Nekünk egy csomagoló üzembe kell mennünk… valami sántít. Szerintem nem drogot viszel
- Miből gondolod?
- Megérzés- rántottam meg a vállam, és elhúzódtam Seb mellől, mert már néztek a többiek és a gép is a látótérbe került
Amíg le nem szállt, Hanna meg Seb végig egymást nyalták. Szegény srácnak nagy tűréshatára van, de azért csak nem lehet olyan rossz… Minden esetre elég esetlenül és kelletlenül csókolta meg. Amint viszont a bokrok felé nézett, kitágultak pupillái. Ezt szerencsére csak én vettem észre, de amint becsukta szemeit, már élvezte a csókot.
Hirtelen hátra fordultam, és akkor láttam meg Liliant. Egyáltalán nem ez volt a tervünk, de már nem tudtam mit tenni. A gép leszállt.
Felvettük a csomagokat, de én még próbáltam húzni az időt, hogy hugi visszaérjen a kocsijához. Seb is megkapta a csomagot, de azt senki sem látta. Még ő maga sem. A GPS-em gyorsan megbabráltam, hogy ne működjön a nyomkövető, de Sebével nem tudtam mit kezdeni. Amint mind kész voltunk, elindultunk a kijelölt útvonalon.
Szinte végig a városban, meg autópályán mentünk. Az út háromnegyed része volt kicsit porosabb, az földúton ment. Elérkezett az idő, hogy Seb leváljon tőlünk. Hanna az első kocsiban ült, én pedig a sor legvégén mentem, lemaradva. Ahogy egy kanyarban esélyem volt arra, hogy nem látnak, lefordultam, és Sebhez siettem. Bevágtam elé, majd ahogy megbeszéltük, követett.
Eléggé kiismertem azt a helyet, mivel már egy jó ideje a városban voltak, csak Lilian erről semmit nem tudott. A közeli fafeldolgozóhoz értünk, ahol megkönnyebbülten pillantottam meg Lilian kocsiját. Leállítottam a motort, majd Sebastian is. Kiszálltam és hátramentem a pilótához. A csomagtartót nyitottam ki először, és egy hatalmas zsák volt benne, több lyukkal. Azonnal kicsomóztam a száját, és egy eszméletlen lányt találtam benne. Seb segítségével gyorsan kiszedtük, majd bevittük.
Elláttuk, amint magához tért, adtunk neki egy kis vizet, meg enni valamit. Nem kezdtük el faggatni, mert tudtam, hogy nincs sok időnk. Azonnal elindultunk, de már a saját kocsimmal.


*Lilian szemszög*
Mikor Seb és Byron behozták a lányt, nagyon megijedtem. Először azt hittem, hogy halott, de aztán szerencsére magához tért. Amint egy fokkal jobban nézett ki, kocsiba pattantunk, és elhajtottunk a helyszínről. Byron lakásához mentünk.
Felvittük a lányt, majd ágyba fektettük. Nem akartam faggatni, nehogy azt higgye, bántani akarjuk. Biztos van legalább 2 napunk, mire rájönnek, hol is vagyunk…

Silvi

Hamar este lett, és a vacsora után beszélgetésbe elegyedtünk. Byron elmondta, hogy mióta van itt, és hogy mióta sejti, hogy apa nem volt tiszta, vagyis hogy szállított. Sokkal több mindent tudott, mint én, mégsem szólt. Még azt is tudta, hogy örökbe fogadtak…
12 körül aludni mentünk, majd reggel 6-kor mászkálásra és csörömpölésre ébredtem. Kimásztam Seb mellől, majd leszaladtam az emeletről.
- Szia- szólaltam meg kedvesen és közelebb léptem a lányhoz- Lilian vagyok
- Silvi- bólintott, majd egy húzásra megivott két deci vizet, és újratöltötte
- Mi történt veled? Elmeséled?
- Ki vagy te? Vagyis… a neveden kívül
- Annak a lánya, aki elrabolt. De hidd el, nem akarok semmi rosszat! Én is az ellen az ember ellen vagyok
- Akkor te vagy az, akit örökbe adtak?
- Te ezt honnan tudod?
- Azért fogtak el, mert kutattam utánuk. Kutató nyomozó vagyok, és azt a feladatot kaptam, hogy leplezzem le ezt a hálózatot. Aztán rájöttek, hogy tudok mindenről, és elraboltak… Aztán ott tértem magamhoz először, majd itt, az ágyban
- Segíts nekem, és olyan hamar mehetsz vissza, hogy csak tudsz
- Miért akarod ezt megszűntetni? A tiéd lehetne
- Nekem nem kell ilyen mocsok. És egyébként is, az ikertestvérem, és már semmit sem lehet változtatni. És egy ember, aki elég közel áll hozzám, benne van ebben az egészben, és nem engedik kiszállni. Pedig a karrierjébe kerülhet
- Akkor, nekem ez elég ok- kacsintott
- Már sokkal jobban nézel ki- sóhajtottam mosolyogva- de azért biztos megviselt
- Túl tudom tenni magam rajta- sóhajtott- de most felöltöznék… adnál valami ruhát?
- Felkeltem a bátyám, és kerítünk valamit- megfogtam a kezét, és rá mosolyogtam.
Ilyenkor az a legfontosabb, hogy az ember érezze, hogy biztonságban van. És velünk tényleg abban van.
Byron kerített nekünk ruhákat, majd gyorsan megreggeliztünk. Amíg ettünk, Silvi mindent elmondott a szervezetről. Elég bonyolult, és jól szervezett. A fő embereket kell először leszedni, majd a szállítót és végül a főembert. Ha őt szedjük le utoljára, nem lesz, aki megvédje.
A nap hátramaradt részében a fegyvereket készítettük elő. Bele sem mertem gondolni, sem az elején, sem most, hogy embert kell majd ölnöm. De szerencsére ezt senki nem gondolja így. „Biztonságosabb”, hangoztatta mindig Byron.
Elindultunk, majd sorba szedtük be az embereket, és vittük be a kapitányságra. Mindenki otthon volt, senki nem tudott semmiről. Úgy jöttünk, mint derült égből villámcsapás, és Silvi segítségével mindent tudtunk.
Hannát már nehezebb volt elkapni. Seb felhívta, hogy beszéljenek, de Hanna nagyon zabos volt.
- Nem akarom, hogy baja essen- próbált meghátrálni Seb, mikor az egyik gyorsétterem előtt az autóban ültünk. Csak mi ketten
- Seb, szörnyű dolgokat tett veled, amiket sosem lesz elég ideje visszafizetni neked. És attól meg nem kell félned, hogy meghal. Csak börtönbe kerül
- Én ezt megértem, de az életem legnagyobb részének ő volt a főszereplője
- De már én vagyok!- fordítottam magammal szembe és mélyen szemeibe néztem- én, aki szeretlek
Apró mosoly kúszott végig arcán, majd óvatosan megcsókolt. Kiszállt az utóból és bement az étterembe. Hannával kézen fogva jött ki, majd a furgonhoz vezette. Nem hiszem el, hogy ez a csaj ennyire idióta. Pedig ravasznak tűnt…
Byron és Silvi gyorsan megkötözték, majd berakták a furgonba. Az autóval előre mentem, és elvezettem őket Timo lakásához. Az autóból kiszállva nem, hogy minden erőm elszállt, a legerősebbnek éreztem magam.
Hannával együtt léptünk be a házba, majd hangos kiabálásba kezdtem. Mialatt Seb, Hanna meg én bent voltunk, Byron és Silvi „lenyugtatták” a biztonságiakat. Teljesen nyugalomban fenyegethettem az apám
- Ki más is lehetett volna- jött le a lépcsőn- van egy ajánlatom- fordult felém- megkapom a lányt, az embereim, és minden cucc a tiéd
- Megkapom a szervezetet, és Hanna a tiéd
- Nekem ez nem elég- kezdett ideges lenni
- Nem jelent neked semmit a lányod? A testvérem?
Hanna fészkalódni kezdett a karjaim között, és amint az arcomat megtalálta, nagy, kérdő szemekkel meredt rám.
- Nem is tudja?- nevettem fel szarkasztikusan
- Nem- mondta Timo- de most engedjétek el, és nem lesz bajotok
- Csak hogy az a baj, hogy mi vagyunk erőfölényben- jött be Byron, kézen fogva Silvivel. Kicsit leesett az állam…
- Ti…- kezdtem habogva
- Már rég óta ismerem Silvit. Vagyis… egyszer meséltem neked egy lányról. Na ő az
- Ez tegnap este kimaradt a beszélgetésből…- sandítottam Byronra
- Mindent tőle tudok. Ő keresett meg, mert én voltam a vérszerinti fia… és összefogtunk, hogy véget vessünk ezeknek a dolgoknak
- De miért érdekel ez téged?
- Stefan az ő drogjaik miatt halt meg. És nem túladagolás miatt. Szar cuccot árultak jó néven…
- Sajnálom- pillantottam rá- akkor most mi lesz
- Nem adhatjuk őket a rendőrségnek- szólalt meg Silvi
- Mert?
- Onnan megszöknek, meg lefizetik a zsarukat
- Mit tegyünk velük?
- Vigyük el őket Mexicóba. Ott biztos jó börtönbe kerülnek. Ahova ők valók
- Seb?- néztem szerelmemre
- Hanna marad, az apja mehet
Mindenki elfogadta a végleges döntést. Hannát beadtuk a kapitányságra, Byron és Silvi elvitték Timot Mexicóba. Nem igazán érdekel a sorsa.
- Jól vagy?- kérdezte egyik este Seb, már az ágyban
- Igen… csak fura ez az egész
- Mire gondolsz?
- Silvi azt mondta, addig nincs vége egy üzletnek, ameddig él egy tagja. Megölte Timot?
- Nem hiszem, hogy ilyet tenne. Hiszen Hannát is itt hagyta
- De Hanna… ha kiszabadul? Vagy ha a többi? És én? Vagy ha Hanna terhes?
- Hogy lenne már terhes? Ne beszélj butaságokat- puszilta meg a homlokom Seb- Aludjunk- oltotta le a kislámpát, ami az ágy melletti asztalon volt
Nagyon rémisztő álmom volt azon az éjjel. Terhes voltam, és egyik este arra riadtam, hogy vérzek. Sebbel gyorsan berohantunk a korházba, és megállapították, hogy veszélyeztetett terhes vagyok. Végül aztán egészségesen megszültem az ikreket, de Timo és Hanna visszatértek, és kényszerítettek arra, hogy adjam örökbe a lányom, és a fiam neveljem fel. És Seb továbbra is sofőr volt, Byron és Silvi meghaltak, Co szintén sofőr lett, ahogy apa is egykoron, és én voltam a szállítás vezetője.
Hirtelen riadtam fel ebből a szörnyűségből, de észrevettem, hogy vérzek. Seb a korházba vitt, és ott kiderült az ultrahang során hogy várandós vagyok, méghozzá ikrekkel. Még aznap éjjel Byron hívott fel, hogy Silvit megölték, és nem tudja, mit tegyen…

VÉGE

***

Sziasztok!

Nos, ezt a részt tettem össze nektek mára, remélem tetszett.

Ha minden igaz, ma már mindenkinek véget ért a suli, szóval élményekben gazdag, szerelmes, boldog, fagyival, úszással, napozással töltött nyarat kívánok!!

A blogról csak annyit, hogy ez a novella véget ért, és a történet még mindenképpen be lesz fejezve, de utána nem tudom, hogyan lesz tovább. Lehet, hogy nem teszek fel már új történetet, vagy csak nagyon ritkán, de lehet, hogy be is zárom a blogot. Habár ennek elég kicsi a valószínűsége.

Nagyon köszönöm, hogy olvastok, sok puszi nektek :*