6. rész

6.rész

Mivel a főnökömbe szorult némi együttérzés, adott 3 nap szabadságot. Nagyon örültem, hogy lazíthatok majd egy kicsit, bár szegény Fernando elől egyszerűen eltűntem és még csak a számom sem adtam meg neki… Gondolkodtam azon, hogy felhívom a sajtósát és elkérem a számát, de ha fontos vagyok neki, úgy is keres. Így legalább ki fog derülni számomra, mennyit is jelentek neki…
Éppen az egyik történetemen dolgoztam, mikor hangos kopácsolást hallottam a bejárat felől. Kicsit összeugrott a gyomrom, hogy mi van, ha Jaime az, de végül egy kicsit elernyedt
- Seb- mosolyogtam
- Szia- adott egy puszit
- Be akarsz jönni?
- Azért jöttem- mosolygott, majd beengedtem és becsuktam magunk mögött az ajtót- szeretném megköszönni azt, amit értem tettél vasárnap. Sokat jelentett
- Igazán nincs mit. De kérdezhetek valamit?
- Persze
- Ki tett rendet utánad?
- Gondolom Britta
- Rossz válasz- boxoltam karjába
- Aú- kapott utána- most mi a bajod?
- Te pakoltál szét, és ő rak rendet helyetted? Lehet, hogy a sajtósod, de nem a szobalányod!
- Komolyan ez a bajod? Hogy ő pakol össze helyettem?
- Ha most szétdobálnám a cuccaim, és adnék neked pénzt, hogy szedd össze, megtennéd?
- Nem
- És miért nem?
- Mert nem vagyok a cseléded
- Britta a cseléded?
- Nem
- Akkor meg pakolj össze magad után. A németek amúgy is a rendszeretetükről híresek…
- Jó, összepakolok majd, ha ez a legnagyobb gondod
- Ellenőrizni fogom- fenyegettem meg nevetve mutató ujjammal
- Leharapom- húzott magához
- Ahhoz még kicsi vagy- érintettem meg orrát, majd elindultam a konyhába- kérsz inni?
- Hogy érted, hogy kicsi vagyok?- jött utánam
- Kisebb vagy, mint én
- Vagyis?
- Én idősebb vagyok... mikor születtél?- kérdeztem
- 1987. július 3.- húzta ki magát
- Oh, a nyári legény- nevettem fel
- A saját dolgaidon tudsz a legjobban nevetni… ez olyan tipikus…-
- Ha azt mondod, hogy tipikus nő, megütlek- vágtam a szavába
- Mindig ilyen agresszív vagy?- kérdezte nevetve
- Csak ha kierőszakolják belőle- böktem meg- kérsz valamit?
- Valami édes jól esne… nincs sütid, vagy fagyid?
- Mit szólnál egy sütihez, fagyival?
- Inkább egy fagyit sütivel- mosolygott mindent tudóan, mire csak hozzá vágtam a frigóból kivett jeges finomságot- nekem is a csoki málna a kedvencem- méregette a dobozt
- De csak rolettivel finom- vágtuk rá egyszerre és felnevettünk- az is van- emeltem le egy egész dobozzal az egyik polcról- a TV elé?- ajánlottam fel
- Oké, de van jó filmed?
- Semmilyen filmem nincsen
- Akkor még jó, hogy hoztam- lépett a táskájához, amit az előszobában hagyott és elővett vagy 20 DVD-s dobozt
- Te tudtál valamit- hadonásztam a kiskanállal
- Túl jól ismerlek- sóhajtott egyet nevetve
- Ne legyél benne olyan biztos- öltöttem rá nyelvet, majd befészkeltük magunkat a kanapéra. Valami német vígjátékot tett be, amit nagyon nem értettem…- ezen mi volt a vicces?- kérdeztem fancsali fejjel, mikor már a 13. értelmetlen jelenet után voltunk
- Német humor- rántotta meg a vállát- amúgy mi van Fernandoval? Megyek, ha zavarok- nézett rám
- Nem tudom, hogy mi van vele- ráztam meg a fejemet- nem hívott, vagyis nem tudja a számom. Meg én se az övét
- Azt hogy hoztátok össze?
- Nem volt időnk ilyenekkel foglalkozni…
- De mit csináltatok, mikor együtt voltatok?- kérdezte értetlenül
- Na szerinted mit, Vettel- forgattam meg szemeim
- Oké, leesett- fújt egyet- nem kell rögtön lehordani az embert, ha nem a legperverzebb dolgokra gondol
- Jó, semmi baj. Ebből is látszik, hogy még kicsi vagy- simítottam meg a mellkasát nevetve
- Nem vagyok kicsi- durcizott be
- Pedig most pont azt csinálod- pusziltam meg arcát- kérsz még?- néztem az üres fagyis dobozra
- Ha van még- nézett kölyök szemekkel
- Leszaladhatok a boltba, itt van nagyjából 2 percre
- Menjünk együtt?
- Tudok magamra vigyázni, és szerintem van nálam 30 euró…
- 30 euró? Minek?
- Gondolod, hogy egy dobozzal veszek? Úgyis elfogy 2 hét alatt
- A fenekeden meg se látszik, hogy ennyit eszel- mérte végig hátsó felem nevetve
- Ha ha. Rajtad látszani fog, ha velem vagy szemtelen. Úgy felhizlallak, hogy nem férsz bele az autódba
- Szerintem le tudjuk dolgozni- kacsintott
- Nem perverz- sóhajtottam- mindjárt itt vagyok- léptem ki az ajtón és kicsit rákapcsoltam, hogy minél hamarabb vissza tudjak érni




Egyedül maradtam a lakásán, és nem nagyon volt mit csinálnom, így hát gondoltam körbenézek. A gardrób tele volt ruhákkal, meg cipőkkel, és nem volt valami hatalmas rend. A fürdőben tele volt a szennyes kosár és felfedeztem benne pár olyan ruhadarabot, melyet még vasárnap hordott. A hálószoba is kicsit rendetlen volt, rengeteg ruha hevert a földön, az ágy bevetetlen volt, a függöny pedig hanyagul elrántva. A lakás nagyon
ízléses volt, de a dolgozó szoba fogott meg a legjobban. Bementem, és a szemem egyből megakadt egy fotón. Egy gyönyörű, kék szemű kislány volt egy barna keretben, aki rózsaszín sapkát viselt. Gondolom tavasz lehetett, mert a ruhácskája elég lenge volt. Pici orra és gyönyörű szája tökéletesítették arcát és fehér bőre olyan volt, mint a friss hó.
Aztán amint szemem tovább vándorolt, számítógépére talált. Gondoltam megér egy próbát, így felnyitottam a laptop képernyőjét, és láss csodát, elindult. Szerencsére nem volt jelszóval védve, így könnyen be tudtam lépni. Először egy Word dokumentum ugrott fel. Kicsit beleolvastam, és egy történet közepébe csöppentem. Próbáltam visszaemlékezni, hogy mi lehet a munkája, de végül nem találtam meg a választ, bár gondolom akkor a történeteiből él
- Megjöttem- hallottam édesen csengő hangját. Nem tudtam otthagyni a történetet, mely igazán szívszaggató volt. Keresgélő szavai egyre közeledtek hozzám, de tekintetem még mindig a képernyőre volt tapasztva
- Mégis mit csinálsz itt?- hallottam meg hangját hátam mögül
- Ne haragudj, csak gondoltam szétnézek és ezt találtam
- Hallottál már arról, hogy magánélet?- förmedt rám és lecsukta a képernyőt
- Ki az a kislány?- fogtam meg a képkeretet és felé tartottam, de arca hirtelen elborzadt- valami rosszat mondtam?- kérdeztem félve
- Nem, csak… ő egy fájó emléke az életemnek
- A húgod?- kezdtem tapogatózni, de amint ezt kimondtam, szemei megteltek könnyekkel és nem volt képes visszatartani azokat- semmi baj- ugrottam fel hirtelen és szorosan magamhoz öleltem. Teste szinte egészében remegett- nyugalom- simogattam hátát bíztatóan és puszikat nyomtam feje búbjára- nem kellett volna kutakodnom, sajnálom- toltam el magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni
- Ő a lányom- suttogta
- Van egy kislányod?- jelent meg egy apró mosoly az arcomon
- Sajnos csak volt- hajtotta le a fejét, és engem ez úgy megdermesztett, hogy még a könnyének a koppanását is hallani lehetett a padlón
- Elmeséled?- fogtam meg kezeit, melyek jég hidegek voltak és a kanapéhoz vezettem
- Nem valami szép story és sokat elárul róla…- vett nagy levegőt és belekezdett, de végig a padlót bámulta- volt, mikor Magyarországon éltem, és akkor összejöttem egy férfival. Minden szépen alakult, de aztán összevesztünk, de akkor Lilla már 2 éves volt. Hazautaztam a szüleimhez Milton Keynesbe, és ott éltem 1 hónapot, de nem bírtam tovább. Ott hagytam nekik a lányom, és elköltöztem Németországba. Fél év után döbbentem rá, hogy mekkora ostobaságot csináltam azzal, hogy otthagytam a lányom. Hazautaztam és mindent elrendeztem és úgy volt, hogy költözni fog 1 hónapon belül. Visszaértem Németországba és vettem egy nagyobb lakást, hogy majd kényelmesebben el tudjunk férni. Eljött a várva várt nap, a szüleim kísérték el őt, de a repülő lezuhant, és meghaltak
- Nagyon sajnálom- öleltem át szorosan- nem tudtam, hogy ilyen nehéz volt
- Most biztos elítélsz- kapaszkodott belém
- Nem, sőt. Pont az ellenkezője. Egy nagyon erős és magabiztos nőnek tartalak, akinek biztos megvoltak a megfelelő okai a tetteire. Te így vagy Kristen, így vagy tökéletes
- Köszönöm, hogy itt vagy mellettem- ölel magához még szorosabban
- Te is ott voltál, mikor kellettél- adtam egy puszit a fejére- de Fernando ezt tudja?
- Fer semmit nem tud róla- sóhajtottam- az egész életemmel nincs tisztában, ugyan is csak egy kaland voltam számára, akár mit is mond
- Ezt rossz hallani
- Seb- nézett fel rám
- Igen?
- Nincs kedved itt aludni ma? Nem akarok egyedül lenni
- Persze, hogy maradok- vágtam rá, és tudom, hogy szomorú, és a társaságomra vágyik, de eljátszottam a gondolattal, hogy ma este elszórakoztatjuk egymást az ágyban…
***

Sziasztok!
Ez lett volna a folytatás, ezzel szeretnék nagyon boldog húsvéti ünnepeket kívánni! :) Élvezzétek a szabadságot, ameddig lehet, mert legközelebb már csak a nyári szünet szakítja meg a sulit több hétre :P
De várom már...:DD
Még jó pár nap van a futamig, de biztosan mind átvészeljük valahogy:)
Szép vasárnap estét kívánok minden Kedves Olvasómnak :)))
Puszii.

Szenvedélyek rabságában

3.rész

 Daria

Dallam. Számomra ez az élet. Ahogy a szél fütyül a fák között, ahogy néhány autós a forgalom miatt az autó dudáján tölti ki haragját, ahogy a hajók verte hullámok nekicsapódnak a falnak, ahogy a sirályok járják égi táncukat és ahogy a gitárom hangja beteríti a móló szinte egész részét.
Ma kivételesen egy parkba mentem zenélni, mivel a szél feltámadt. Nem szeretek ilyenkor a part közelében lenni. Ilyenkor mindenki feszült… a vitorlások örülnek, de még ők is csak egy kicsit.
Nem vagyok utcai zenész, de semmire sem szakosodtam. Magam az emberek szórakoztatása miatt élek, így a kedvenc elfoglaltságom, a zenélést össze tudom vonni az életemmel. Tudom, nem egy cél, hogy örökké az utcán üldögélek és zenélek, de megtehetem. A szüleim jókora vagyona miatt költöztünk Monte Carloba. Eredetileg Franciaországban éltünk, de aztán megunták az Eiffel-torony nézegetését, így a tenger mellé költöztünk. Egy percig sem mondom, hogy nem bánom. Imádom a tenger illatát, az itt pihenő és élő embereket. Lehet, hogy gazdagságuk miatt nagyképűek és beképzeltek, de pár órácskán keresztül minden ember elviselhető.
Jómagam nem vagyok az a fajta, aki szeret jópofizni. Megmondom, amit gondolok. A drága ékszerek és ruhák számomra mindennaposak, bár sokak szerint az ízlésem néha csorba. Ezt én is ki szoktam fejteni másokról, de ezt szemtől szembe teszem, nem az illető háta mögött. Gondolom már mindenkinek leesett, hogy miért vagyok a gazdag fattyaknak unszimpatikus. Mikor kimondom a „gazdag fattya” szóösszetételt, mindig mosolyra húzódik a szám. Hisz én is az vagyok. De nem szégyellem. Sőt, még szeretem is.
A szüleim gyakran kényszerítettek olyan helyzetekbe, melyekhez kedvem sem volt, de általában ezek nem tartottak 3-4 évnél tovább. Annyit meg kibírok, csak néha morgom meg azt, ami számomra nem kedvező. Mivel minden vagyon az enyém lesz, mert nincs testvérem, ezért már sokan környékeztek meg. Férfiak, nők, nem számított nekik semmi, csak a vagyonom. Életem nagyjából 3 éve az ilyenekkel való játszadozással telt. De már kezdtem unni, így nyílt lettem, és így adtam ki az útjukat.
Kedd délután 4 órakor fejeztem be a zenélést. Vannak emberek, akik még nem ismernek, így adományoznak nekem néhány aprót. Ezt mindig kedves mosollyal fogadom, majd a nap végén beadom egy alapítványnak.
Hazafelé sétáltam, és az óceán illata töltötte meg az orromat. Ez már azt jelentette, közel vagyok a házamhoz. Betöltve a 18. életévem elköltöztem otthonról. Már 2 éve élek egy kedves kis lakásban, a legjobb barátommal, Sebastiannal.
Igazi baráti viszony van közöttünk. Gyakran hoz fel hozzám lányokat és ő az az egy éjszakás típus. Mikor valaki nem akar lekopni róla, akkor jövök én. Pont, mint az „Így jártam anyátokkal” című sorozatban, Lili és Barnie. Nálunk is elterjedt, és mind a ketten imádjuk
- Megjött a dalos pacsirta- ölelt át, mikor beléptem. Drága öltönyt viselt, és illatozott a parfümjétől. Mikor átöleltem, még a tusfürdő illatát is éreztem a nyakán
- Használhatnál kevesebbet- legyeztem meg orrom előtt kezem, fancsali fejjel
- Neked nem jön be, de a többi csajnak igen- vigyorgott
- Csináltál kaját?
- Nem
- Csináljak?
- Nekem nem fontos- rántotta meg a vállát- jön valamelyik szexi kis barátnőd?- kacsintott rám
- Te beteg vagy. Most mész megint „vadászatra”- mutattam macskakörmöt- nem elég az neked?
- Még egy olyan hármasban, mint a múltkor benne lennék- nevetett fel
- Még jó, hogy nem voltam itthon- forgattam meg a szemeim
- De komolyan. Nem akarod áthívni az egyiket?
- Még meglátom, attól függ, hogy viselkedsz- vigyorogtam
- Ez zsarolás?- csatolta fel óráját és megnézte magát a tükörben. Fekete szövetnadrágot és világoskék inget viselt. Szemeit nagyon jól kihangsúlyozta az a ruhadarab. Emlékszem, azt még tőlem kapta tavaly karácsonyra. Mikor „nagy bevetésre” megy, mindig azt veszi fel. Erre vett fel még egy fekete zakót, majd haján igazított még egyet- na, milyen?- rántott vissza gondolataim tömkelegéből
- Aki az inget választotta, nagyon jó lehetett- próbáltam komolyan mondani, de belenevettem
- Az én beképzelt lakótársam- nevetett fel- de most komolyan
- Nem kell nekem hívnom ide senkit… Mindenki rád fog ragadni. Olyan ez a parfüm meg az ing, mint a légypapír
- Gondolkoztam- sóhajtott- komolyra kéne váltanom
- Hogy mi? Jól hallok?- vigyorogtam. Ilyet még sose mondott. Mindig is ő volt az, egész életemben, aki kerülte a komolyságot
- Komolyan. 25 éves vagyok. Már itt lenne az ideje, hogy találjak magamnak valakit- sóhajtott ismét
- Akkor van egy tanácsom- léptem hozzá közelebb és egy kicsit igazítottam az ing gallérján- ne a szupermodellek és a gazdagok között keresgélj- adtam egy puszit arcára, ami olyan sima volt, mint a babapopsi. Főleg innen lehetett tudni, hogy csajt akar. Nem a kedvenc időtöltései közé tartozik a borotválkozás
- Mit szólsz egy volt forma1-es feleséghez?
- Volt? Mi? Ezt nem értem- ráztam a fejem, mert fogalmam sem volt, hogy mit akar
- Azon mindig tök jó nők flangálnak- rántotta meg a vállát
- Amíg a külső alapján ítélsz, nem fogsz találni magadnak senkit. Bár olyat igen, aki mindenkivel lefekszik…
- Mint te?- emelgette szemöldökeit
- Miről beszélsz?- csaptam rá hasára, de a kezem zsibbadásából úgy ítéltem meg, hogy nekem jobban fájt mint neki. Izmos hasa olyan volt, mint a beton- ne feszítsd be!- sziszegtem, mert még mindig fájt a kezem. A hangyácskák csak lassan akartak lemászni róla…
- Bizony. Minden pasi, aki bejön neked, megkap
- Ugyan már- legyintettem- kívánatos vagyok- kezdtem sorolni ujjaimon- fiatal, szabad, elkötelezetlen, gazdag- emeltem ki a legfontosabbat- és szeretek szórakozni, meg szeretem a szexet- vigyorogtam a végén
- Igazi Daria válasz volt- vigyorgott- na, majd reggel jövök, ne várj meg
- Te meg ne legyél megint hangos a csajjal. A múltkor is a nyögésekre kelte- forgattam meg szemeim, de közben picit elmosolyodtam
- Ha legközelebb ez van, gyere át harmadiknak. Tudom, hogy akarod- nevetett fel, majd hatalmas mosolyát a kerek fenekét rugdosva taszítottam ki a lakásból.
Miután végre csend honolt a lakásban, összedobtam egy kis vacsorát, majd kiültem az erkélyre. Imádom ezt a lakást. Rá lehet látni a tengerre, a kikötőre, a jachtokra, és persze minden év májusában alattunk dübörög el a forma1. Imádom. Más szó nem írhatja el ezt a helyet. Mikor apa megvette nekem ezt a lakást, ki tudtam volna ugrani a bőrömből. Mikor megcsináltam nekik azt, amit kértek, kaptam cserébe valamit. De egy ilyen lakásra sosem számítottam volna.
Az egyik kedvenc könyvem volt a kezemben, és egy üveg martini az asztalon. Szívtam be a friss tenger illatát, és kortyonként fogyasztottam el az alkoholt az erkélyen. Este 11 óra lehetett, mikor bementem, letusoltam és eltettem magam másnapra. Minden este úgy fekszem, le, hogy egy nappal közelebb van a futam. Ma is lehúztam egy számot a naptárból, így már csak valóban 14 nap volt hátra az őrületig.
Lakótársam szerencsére már kitessékelte az aktuális nőjét, mire felkeltem.
- Elég csendben voltam?- kérdezte pimaszul
- Úgy aludtam, mint a bunda- vettem elő a tejet, majd egy bögrébe töltve leültem vele szembe az asztalhoz- na de mi történt?- kérdeztem, mikor ránéztem fancsali képére
- Dolgozni kell mennem és másnapos vagyok- hajtotta le a fejét
- Nem, ma nem ugrok be helyetted- jelentettem ki
- Ugyan már. Csak még egy alkalmat. Kérlek- nézett kutyus szemekkel
- De… tudom, hogy direkt csinálod! Már biztos, hogy 3 nappal előre szóltak, hogy menned kell
- Igen, de Samantha tudod, milyen ellenállhatatlan
- Megint azzal a ribanccal voltál?- forgattam meg szemeim
- Tudom, hogy ribanc, de legalább jól végzi a munkáját- rántotta meg a vállát- kérlek- állt fel és mögém settenkedett, majd masszírozni kezdte a nyakam. A vállam felé halat, majd még bal keze maradt a vállamnál, jobb keze lefelé kezdett el vándorolni- kérhetsz bármit- suttogta érzékien. Nekem szemim már csukva voltak, és jól tudta, hogy ezzel eléri azt, amit akart. Nem tudom, hogy miért, de sose tudtam ellenállni, egyetlen férfinak sem
- Jó- löktem el kezeit és felálltam a székről
- Nem akarod, hogy befejezzem?- vigyorgott, de komorra váltott, mikor a bögrémben maradt maradék tejjel szembe locsoltam
- Tartsd távol tőlem a mocskos kezed- mentem be a konyhába
- Pedig a múlt héten élvezted- kiabált és bement a fürdőbe
Apró mosoly kúszott a számra, mert eszembe jutott, mit műveltünk múlt hét vasárnap. Kicsit merengtem, majd megpofozgatva magam felszaladtam az emeletre és készülődni kezdtem. Tavaszinak mondható volt az időjárás, mivel májusnak már az elején jártunk. Egy kardigánt még azért betettem és hosszú nadrágot húztam.
Lementem a nappaliba, ahol Sebastian már leírta, hogy mi is lenne a mai dolga. Egész szórakoztatónak tűnt, így felkapva a cetlit meg a táskát lesétáltam az autómhoz és a forgatás helyszínére mentem
A kellékes, meg a sminkesek már tudták a mi titkunkat, hogy néha én ugrok be Sebastian helyett. Megint kicsit mérgesen néztek rám, mire csak megrántottam a vállam. A bukósisak alatt úgysem látja senki, hogy ki van ott.
Sebastian izmos volt, de egyben vékony is, így, habár melleim kicsit kiadta a ruha, nem lehetett felfedezni nagy különbséget. Felvettem az overált, majd a bukósisakot, és így léptem ki a rendezők elé. Valami reklámfilmet forgattak, amibe kellett egy jó sofőr. Sebastian jól vezetett, és szerencsére rólam is elmondható volt. A forma1-et ezért is szerettem… azt az útszakaszt zárták le, amelyen a monacói nagydíjat szokták megrendezni. Ismert volt már a hely, hisz a legtöbb reklámforgatás szintén itt szokott zajlani. A rendezővel bukósisakban beszéltem, és kitaláltam valami olcsó kifogást, hogy miért nem akarom levenni.
Nagyjából 15-20 kört mehettem, és kész is voltunk. Azt mondták, majd ők összevágják, de nem tudtam megállni, és a kamerák leállítása után köröztem még párat, nem is kicsi sebességgel. Jó volt kihasználni, hogy most legálisan tehettem… a köridőt mérte a kellékes, és mikor kiszálltam, elégedetten néztem az órára. Még mindig azt figyelgettem, mikor figyelmes lettem arra, hogy hátrál és furcsa az arckifejezése. Nem is értettem, hogy mire véljem, így hátra fordultam. Akkor pillantottam meg Christian Hornert, és az egyik pilótáját. Vettelt.
Felém jöttek, így gondoltam, hogy engem keresnek. Mikor odaértek, Horner azonnal kezdet nyújtott, amit én próbáltam a legférfiasabban viszonozni. Ezután Vettel jött, aki már kicsit furcsán fogadta a hangom. Sosem voltam jó hangutánzó, nem értem, hogy mit várnak. Szerencsére Horner kapott valami telefont, így mennie kellett. Megnyugodtam, hogy nem bukok le, de Sebastian ott maradt. Ez meg mit akar?
- Vedd le a sisakot- mondta, de én csak megráztam a fejem. Mikor a bukóm után nyúlt, elhúztam a fejem és rácsaptam a kezére. Nagyon erőszakosnak látszott, így az öltöző felé kezdtem el húzni. Minden erőmet bevetve rángattam, de alig akart megmozdulni. Mint nő, sosem voltam egy túl erős típus. Beérve magammal szembe fordítottam
- Mit akarsz?- kérdeztem még mindig elváltoztatott hangon
- Amit kint is- rántotta meg a vállát. Erre már nem tudtam mit lépni. Csak nincs olyan spicli, hogy beköpjön, így levettem a sisakom. Gondoltam adok drámai hatást is, így csukva volt a szemem, mikor leemeltem a fejemről, majd megráztam barna hajam, mely a vállamra omlott. Mikor kinyitottam a szemem, kicsit meg volt lepődve
- Egész kívánatos vagy, ahhoz képest, hogy Sebastiannak hívnak- nevetett fel
- A Sebastianok már csak ilyenek- utaltam arra, hogy ő sem néz ki rosszul és egy mosollyal tudtomra adtam, hogy érti, mire gondolok- miért voltál rám ennyire kíváncsi?
- Új csapattársat keresnek nekem, és Spanyolország előtt ide reptettek, hogy nézzem meg, szimpatikus vagy-e. Webber után erre is figyelnek
- És?
- Nagyon szimpatikus- harapott bele alsó ajkába és felnevetett
- Az az igazság, hogy a lakótársam full másnaposan jött ma haza. Így átvettem a helyét
- Ahogy látom, nem most először
- Hát nem- ráztam meg a fejem kicsit bosszúsan
- De ő már fiú, igaz?- kérdezte puhatolózva
- Igen, ő már Sebastian- nevettem fel- én pedig Daria vagyok
- Ez a név nagyon tetszik- villantott ismét egy mosolyt- akkor most mi legyen? Kérdezni fogják, hogy mit gondolok rólad
- Szerintem Sebastian akarna versenyezni, de csak fele olyan jó, mint én, szóval mond azt, hogy nem jöttetek ki
- Igazán biztos vagy magadban- mosolygott
- Ez az igazság- rántottam meg a vállam nevetve- nem lenne képes komoly munkát elvégezni
- És te? Nem akarnál te jönni?
- Nekem ez csak egy kisegítés. Nem ez az életem, meg az álmom, mint nektek, versenyzőknek
- Pedig jól fizet
- Hidd el, a végrendelet jobban- nevettem fel, de aztán rájöttem, hogy egy kicsit morbidra sikeredett- a szüleim gazdagok- kezdtem a magyarázkodást- és én vagyok az egyetlen gyerek
Bólintott
- Akkor mit mondjak majd?
- Nem voltam szimpatikus
- Pedig az vagy- mosolygott csibészen és lassan tolni kezdett a sminkes asztal felé. Lehúzta rólam overálom, majd felültetett az asztalra- nem vagy az az ellenkező típus…- mosolygott töretlenül
- Gyengéim a szőkék, meg a kék szeműek- túrtam bele hajába
- Ennyire nem vagy szégyenlős? Még alig ismerlek, és már képes lennél?
- Nekem egy szemkontaktus is elég- rántottam meg a vállam és ujjaim összekulcsoltam tarkója mögött
- Ezt a választ vártam- suttogta és egy puszit nyomott a számra, majd elkezdte levenni maradék
ruhadarabom.
Lefejtettem róla pólóját, és mivel már nem volt olyan ruhadarab, amelynek levétele gátolta volna szánk összetapadását, nyelveink vad és ritmusos táncba kezdtek. Olyan volt, mintha nem most lennék együtt először. Ajkaink és nyelveink azonnal összehangolódtak, csak bizonytalan mozdulatainkból lehetett volna kivenni, hogy most találkoztunk először.
Végig erősen tartott és mindent irányított. A saját mozdulataimról sem mindig tudtam eldönteni, hogy azokat most ő idézte elő, vagy én akartam. A kis helységbe, ahova még az előbb húztam be nagyon meleg lett. Arca verejtékezett, hisz mindent ő mozgatott és egy- egy kósza tincse a homlokához ragadt. Ahogy testünk összeért, verejtékeink is összemosódtak. Mikor éreztem, hogy gerincem megfeszül, lábujjaim pedig merev görcs után ellazulnak, Sebastian már nyakamba szuszogott. Őt kicsit hamarabb érte el a gyönyör, de töretlenül hajszolt engem is afelé, hogy érezhessem azt, amit ő. És sikerült elérnie. Fantasztikus orgazmusom volt.
Percekig pihegtünk egymáson, és izzadtságcseppjeink együtt folytak végig testünkön. Percekbe tellett, mire mindketten szabályozni tudtuk lélegzésünket és eltávolodott tőlem. Amíg ő alsóját vette fel, én megkerestem rendes ruhadarabjaim és visszaöltöztem civilbe. Némán öltöztünk egymás mellett
- Gondolom, nem én vagyok az első, aki mondja, de megjegyzem, hogy nagyon jó voltál- vigyorgott
- Te sem panaszkodhatsz. Szerencsés a barátnőd- mosolyogtam, és felvettem a melltartóm
- Amit nem tud, nem fáj neki
- Jó gondolat
- Nem fogod elmondani neki?
- Nem is ismerem. És biztos, hogy nem. Én élveztem. Hátha még egyszer párszor előfordulhat. Nem szeretem rontani a saját esélyeim
- Így még sose fogtam fel
Magához húzott, mikor már teljesen fel voltam öltözve. Szenvedélyesen megcsókolt, és az a csók perzselte ajkaim. Olyan volt, mintha parazsat tettek volna a számba. Égetett, de nem volt fájdalmas. Sőt, élvezetes volt. Nyelveink még eljárták utolsó táncukat és kicsit olyan volt, mintha úgy váltak volna el egymástól, mint költöző madár és a fészke… Ha más nem veszi el tőle, a tavasz beköszöntével ugyan oda költözik vissza.
***
Sziasztok!
Ma kaptatok egy meglepetést részt, és mivel a novellához jött össze komi, úgy gondoltam ez jobban érdekel titeket :)
A meglepetés oka pedig: Nagyon nagyon köszönöm a látogatásokat, már túlléptük a 20 000-et! Elmondhatatlanul boldoggá tettetek ezzel!!
Ismét nagyon köszönöm a komikat, amiket kaptam a novellához.
Mindenkinek nagyon kellemes ünnepeket és szép hétvégét kívánok!
És hogy kísértsem a szerencsétek, sok locsolót ;D
Csók:*

Szenvedélyek rabságában

Sziasztok!

Nagyon nagyon köszönöm a 4 komit!!!!! Köszönöm Lindunak, Mercii-nek, Niki-nek és Doriinának, hogy írtak. Ahogy ígértem, itt az új rész ide is, és a másik történethez is. Remélem most is kapok pár komit, és senki nem sértődik meg, ha ezt a részt most a 4 komizónak ajánlom. Nagyon köszönöm Nektek! <3

Mindenkinek jó olvasást és nagyon szép hétvégét!

Pusziii:*

2.rész
Anne

- Kecsesebben- ordított rám tanárom ismét. A gyakorlat kezdődött előröl, majd ez ismétlődött megint és megint. Készülünk a Hattyúk tava előadására, és én vagyok a főszereplő. Nem is értem, hogy a rendező mit láthatott bennem…- legközelebb jobb munkát várok el- jött oda hozzám a nap végén
- Persze bólintottam erőtlenül, ugyanis lábam már nem éreztem, és erőm sem igazán volt

Mikor végre már a buszon zötykölődhettem, nyugodtnak éreztem magam. A nap nagy részét már magam mögött tudhattam, de ha az anyámon múlik, otthon újabb próba vár rám. A januári hidegben még sétálgatta pár utcát. Kicsi időbe telt, mire eldöntöttem, hogy a lábfájásom ellenére még maradok az utcákon. Már szinte vacogtam, mikor felmentem a lakásba
- Szia kicsim- ölelt át anya- hogy ment a próba?
- Tűrhetően- dobtam le táskám, majd levetkőztem
- Nem kéne még próbálnod?- szólt utánam, mikor a fürdőbe mentem be
- Mára elég volt- sóhajtottam és bezártam az ajtót
A fürdőkád mellett vettem le a cipőm, vagyis igazából műtöttem le magamról. Lábujjaim és talpam tele voltak hólyagokkal és a körmeim is be voltak töredezve. Egy két helyen csak éppen piros volt, de ahol már vérzett is, azokat a helyeket fürdés után gyorsan letapasztottam.
Mindenem a tánc, akármekkora szenvedéssel is jár. Már egészen kicsi korom óta tűröm a fájdalmat, és a szüleim unszolására 5 éves korom óta balettozom. A kecses mozdulatok, a hajlékonyság, a nőiesség én magam vagyok. Legalább is az anyám mindig ezt mondja nekem, de nem mindig tudok hinni neki…
- Kérsz vacsorát?- jött be anya a szobámba
- Nem, fáradt vagyok. Lefekszem aludni- mondtam kedvetlenül és amint kiment bekrémeztem magam és azonnal ágyba bújtam
Reggel magamtól keltem 8-kor, de megint nagyon fáradt voltam. A darabra már egy hónapja próbálunk, csakis a vasárnapok kivételével.

Felöltöztem jó melegen, és pár falat reggeli után elindultam. A reggelim egy szelet teljes kiőrlésű kenyérből, vajból, és sajtból áll. Utána egy joghurt, majd délutánra egy alma… Minden fellépéskor fél évig ez az étrend, így nálunk, balerináknál nem meglepő az, ha a menzeszünk össze vissza jön meg. Vagy kimarad, vagy sűrűbb… de inkább az előbbi
A tömegközlekedésen ismét végig zötykölődtem, majd bementem az épületbe. Átöltöztem és egyből a próbaterem irányába mentem. Kezdetnek jött a 2 órás általános gyakorlat. Nyújtás, spicc, forgások, spárgák, hajolások és egyebek. Amint megjött a személyes koreográfus, mi, akik a darabban szerepeltünk átmentünk a próbaterembe. Mivel este nem gyakoroltam, volt, hogy kiestem a ritmusból. Nagyon izgulok, mivel ez lesz az első fellépésem
A nap végére ismét véres lábakkal és kifáradtan értem haza. A koreográfia végére értünk, így már 2 hónapunk van, hogy tökéletesítsünk mindent. A lépésekkel szerencsére nincsenek gondjaim, így a csiszolásra figyelhetek
- Már itthon is vagy?- ölelt át anya, mert ma ő ért haza később
- Igen, elengedtek minket- kortyoltam bele italomba
- Ma este mész valahova?- kérdezte, pedig tudja jól… nincsenek barátaim. Egy szál sem
- Nem hiszem. Aludni fogok, hogy összeszedhessem magam és holnap sokat gyakorolok, hogy jól menjen hétfőn
- Biztos, hogy te leszel a legszebb és a legjobb- állt neki a vacsorának
- Igen, mint mindig- erőltettem magamra egy mosolyt és bezárkóztam a szobámba
Szombat este volt, és Monte Carlo csak rám várt. A jachtok, vagy csak maga a tengerpart, a szellő mind engem hívogattak, de én nem feleltem a szavukra. Az én életem a tánc, és ezt senki nem rúghatja fel, senki nem teheti tönkre.
Aznap vacsora után késő estig ültem az ablakomban és gondolkoztam. Csak a tánc van az életemben. Sem barátok, sem fiúk, se család, se szórakozás. Az apám elhagyott minket, mikor 13 éves voltam. Sokig tartott feldolgozni, és nehezen is tudtam. Mivel a fájdalmat jól bírtam már akkor is, gyakran vágtam fel az ereimet a csuklómon, de sosem komolyabban. Ma látható jelei vannak ennek, és a pszichiátriai központban is nyílván tartanak…
Sokszor gondolok még mindig arra, hogy újra el kéne kezdenem, de akármennyire is úgy tűnik, hogy szabad vagyok, az anyám mindig figyel. Próbáltam már drogozni, cigizni, füvezni, de előtte mindegyikkel lebuktam, nem is értem, hogyan.
Mikor már meguntam a bámészkodást befeküdtem az ágyba. Reggel 10-kor ébredtem fel, és az ismét semminek sem mondható reggelim után gyakorolni kezdtem. Nem voltam magammal olyan szigorú, mint a koreográfus. Nem is kellett, hisz ott volt az anyám, aki minden mozdulatom figyelte, és még keményebben dolgoztatott. Ennyiből állt ismét a napom. Táncoltam, de ez most valamiért nem esett jól. Eddig akármikor cipőt ragadtam, a fájdalom ellenére nagyon jó volt a tánc. De ma… egyszerűen szörnyű volt. Ennyire még sose volt rossz a saját bőrömben lennem.
Hétfőn délután kellett csak bemennem próbálni, így kicsit tovább aludhattam. A sporttáskám a szokásos módon pakoltam be, és elindultam a buszhoz. A nap ugyanúgy indult, de máshogy végződött… Mikor beértem a táncterembe, egy lány álldogált a tükör előtt. A dressz volt rajta, melyet mind kötelezően viselünk, egy nadrág és egy zokni. A korlátnak támaszkodva nézegette magát, és igen elégedettnek tűnt
- Udo még nincs itt?- kérdeztem csöndesen
- Nem, még nem érkezett meg- fordult felém mosolyogva és végigmért- biztos te vagy Anne
- Igen. És te?
- Fanny- nyújtotta kezét, de aztán a végén megölelt
- Kinek a helyére jössz?
- Az egyik lány megsérült, és a helyére ugrok be, ha minden igaz. De rólad már sokat hallottam
- Igen? És miket?
- Miért vagy ilyen feszült?- kérdezte még mindig mosolyogva és visszaállt a tükör elé. Most nem magát nézte, hanem nyújtásokat csinált
- Nem vagyok feszült- dobtam le a táskám, majd kivettem belőle a ruháim és elszaladtam átöltözni. Mire visszaértem, már mindenki ott volt, és kezdhettük is a próbát. Egészen jól ment
- Jó voltál- jött oda az öltözőbe Fanny. Már csak ő és én voltunk ott, mert velünk beszélt meg pár dolgot Udo
- Köszi- bólintottam egy apró mosollyal
- Mit csinálsz ma este?- húzta fel a cipőjét
- Otthon leszek- rántottam meg a vállam. Minek hazudjak?
- Nem jössz el velem egy buliba? Az egyik barátnőm születésnapja lesz
- Holnap korán kezdünk- visszakoztam és próbáltam kifogásokat keresni
- Ugyan már! Csak pár órácska. 8-ra érted megyek, aztán 10-kor már el is jöhetünk
- Hol lesz?
- A kikötőben. Szóval érdekel?- állt meg fölöttem, mivel ő már készen volt, és menni készült
- Még meglátom
- Itt a számom- adott nekem egy cetlit- hívj fel, ha érdekel. Ezzel ki is ment az öltözőből
Hazafelé végig gondolkodtam, hogy elmenjek-e. Hazaérve ismét anya keresztkérdései fogadtak, így már biztos voltam, hogy jó lesz elmenni. Felhívtam Fannyt, hogy szívesen megyek, majd a szekrényem aljából elővettem az egyetlen „bulizósnak” mondható ruhám. Felaggattam magamra, sminkeltem és már indultam is
- Anya, elmegyem, majd jövök
- Hova mész ilyen ruhába?- márt végig
- Lesz egy összejövetel a kikötőben
- Elvigyelek?
- Nem kell, jönnek értem
- Jó, mikor jössz? Egy óra?
- Maximum kettő- pusziltam meg és kabátot véve behúztam magam mögött az ajtót
Lenn már várt Fanny és az autóba beszállva indultunk. Nem mentünk, maximum 20 percet és egy hatalmas jacht előtt szálltunk ki. Felmentünk a fedélzetre, onnan pedig Fanny vitt magával minden felé. Bemutatott pár embernek, de észrevette a visszafogottságom
- Kérsz inni?- mentünk a pulthoz
- Nem, nem ihatok a fellépés miatt
- De valami gyenge biztos jól fog esni- kacsintott és kért 2 martini sprite-ot
- Ezt nekem nem kéne- toltam el magamtól
- Dehogynem- tolta vissza és táskájába nyúlt. Elővett két pirulát
- Ez mi?
- Egy kis lazulás. Nagyon gyenge, maximum 3 óráig hat
- Nekem nem szabad
- Ezt még megköszönd- öntötte bele az italomba, és megitatta velem az utolsó cseppig
Nem kellett sok, és furcsát kezdtem el érezni. Mikor először drogoztam az anyám rögtön észrevette és ujjait a torkomon ledugva visszakövetelte a szert. Most azonban más volt. Nem volt senki, aki azt akarta volna, hogy ne tegyem, amit teszek.
Hamar feloldódtam, és én, mint gátlásos már semmit nem éreztem. Táncoltam, és nagyon jól esett. Sok arcképre emlékszem, sok férfiéra, akiknek a kezében megfordultam, de senkivel sem feküdtem le. Cigiztem, ittam, és füveztem. Valóban jól éreztem magam
- Igazad volt- mentem nevetve Fannyhoz- jól érzem magam
- Gyere, menjünk haza- karolt belém és beültünk egy taxiba. A hazafelé utat végig nevettem és bohóckodtunk.
Anya már nem volt fenn, így megúsztam a kérdéseket. Gyorsan az ágyba bújtam a fürdés után, de reggel kipattantam az ágyból, még 8 óra előtt 20 perccel. Úgy éreztem, tele vagyok energiával.
A tánc jobban ment, mint bármikor. Semmit nem rontottam el, és szinte mindent tökéletesen csináltam. Az összes lépést tudtam
- Kell még- mentem oda Fannyhoz próba után
- Nyugi kislány- simította meg az arcom- szerintem neked ennyi pont elég volt
- Te ezt nem érted! Szükségem van rá!- erősködtem, mikor Udo jött vissza. Akkor még mind ott voltunk
- Szörnyű hírt kaptam, és remélem, hogy nem igaz, de sajnos el kell végezni egy tesztet. Kaptam egy telefont, hogy a táncosaim közül vannak, akik drogot szednek- kétségbe esetten pillantottam Fannyra, aki viszont nyugodtan támaszkodott a rúdnak- tehát szeretnék mindenkitől vizeletmintát- tartotta a fiolákat és egyesével vettük el őket. 10 perc alatt mindenki végzett és én remegő kezekkel nyújtottam át a mintát. Nem lehet itt vége a karrieremnek! Hisz még el sem kezdődött…
Ezek után mindenki hazamehetett, így én is azt tettem. Nem mondtam semmit anyámnak, csak bementem a szobámba, mondván rosszul vagyok. Még a szívem is megállt, mikor megcsörrent a telefonom és Udo neve volt rajta
- Halló?- vettem fel reszketve
- Beszélnünk kell. Most azonnal gyere az iskolába- tette le és én indultam is
Anyát egy szó nélkül hagytam otthon, rohantam az iskolába. Berontottam az ajtót és könnyezve siettem fel a lépcsőn. Beérve a nagyterembe Fanny már ott volt, Udoval együtt
- Csalódtam benned- kezdte Udo, de nem hagyott szóhoz jutni- talán el tudom simítani ezt a botrányt, de csak melléktáncos lehetsz
- De… ne, kérlek- estem a padlóra- adj még egy esélyt- könyörögtem, ahogy csak tudtam, és könnyem már államon folyt végig
- Sajnálom, de ameddig ez benned van, Fanny veszi át a helyed
- Hogy mi?- kerekedtek ki a szemeim és azonnal talpra álltam- de hát... ő is…
- Hogy ő is drogozott?- nézett rám Udo- igen, tudom. De ő megadja nekem azt, amivel kiérdemli a helyed- csókolta meg durván a lányt, és én hátat fordítva nekik kirohantam hányni.
Az a lány, még nem tudja, hogy kivel kezdett... A helyem bármi áron vissza fogom szerezni, és én leszek a hattyú, ő pedig a rég elfeledett balerina.

5. rész

5.rész

Reggel kisírt szemekkel ébredtem, de muszáj volt munkába állnom. Mivel még csak péntek volt, elég sok megrázkódtatás vár még rám, főleg, hogy mindig szembe találkozok majd Jaimevel.
Letusoltam, majd komótosan megreggeliztem és szépen felöltöztem. A szokásos smink és haj, és fotós társammal az aulában találkozva már indultunk is. Hamar kiértünk a pályára, és folytattuk munkáinkat. Egy darabig elmentem vele fényképezgetni és pontosítottam a képekhez való elvárásaimat. Amint megláttam Sebet, elköszöntem Franktól és a pilótához rohantam
- Esedékes lehetne most az interjú?- lihegtem egy kicsit
- Csak nem futottál- nevetett fel
- Haha- mosolyogtam szarkasztikusan- akkor? Van egy kis időd?
- Ha vársz egy pillanatot, elintézem, hogy a tiéd lehessek- kacsintott rám
- Ne kezd előröl…- dorgáltam meg
- Igen is- szaladt egy szőke nőhöz, majd pár perc múlva vissza is tért- 20 perc elég?
- Bőven
- Akkor gyere, bemegyünk a pihenőmbe, ott mégis kényelmesebb
- Nekem oké- rántottam meg a vállam és követtem a szőkét. Nagyjából 10 perc séta után értünk a Red Bull home-hoz és onnan már csak pár lépés volt Seb pihenője- nagy- nyögtem be, mikor megláttam a szobát
- Pedig kis helyen is elférek- nevetett fel- akkor kezdjük? Nem akarlak feltartani, meg gondolom inkább Jaimevel vagy- mondta kicsit csalódottan
- Már nem vagyunk együtt- csúszott ki a számon, pedig reggel elhatároztam, hogy nem mondom el neki
- Valóban?- csillant fel a szemiben a remény- szabad tudnom, hogy miért?
- Tegnap este lefeküdtem Fernandoval és kidobott- mondtam nemes egyszerűséggel
- Most nem is tudom, min legyek kibukva… hogy megcsaltad, vagy hogy Fernandoval, vagy hogy ilyen egyszerűen veszed ezt az egészet
- Amúgy is dobni akart. Gondolom én…
- Akkor már szabad voltál?
- Nem… csak nem éreztem magam lekötve
- És miért pont Fer?
- Mert van közös múltunk és felidéztük- forgattam meg a szemeim- kezdhetjük?
- Csak egy utolsó kérdés- mosolygott de nagyon- te együtt voltál Alonsoval?
- Miért, nem nézed ki belőlem?
- Hány éves is vagy?- mért végig
- Ilyet nem illik megkérdezni egy nőtől
- Tudom, hogy nem fogod letagadni
- 24…
- De mikor voltál együtt vele? Meg én miért nem emlékszem rád?
- Mert mikor én vele mászkáltam a padockban, te még csak álmodozni mertél az F1-ről
- Hány évesen voltál együtt vele?
- 16- válaszoltam, mire a szájában lévő vizet félrenyelte- akkor még ő sem volt idős…
- De az akkor is sok idő- mondta szaggatottan és köhécselt
- Most én vagyok a téma, vagy te?
- Te érdekesebb vagy, mint én- vigyorgott- nincsenek ilyen „tini-kalandjaim”- mutatott macskakörmöt
- Vicces, Sebastian- hangsúlyoztam a teljes nevét
- Ne- vett vissza a mosolyából
- Akkor kérdezhetek?- vettem elő a tollat meg a papírt
- Bármit- készült neki, és az interjúval 15 perc alatt végeztünk
- Nagyon köszönöm- nyújtottam felé a kezem a beszélgetés végén
- Nem kaphatok olyat, mint Fernando?- nézett kölyökkutya szemekkel
- Fogd be, Vettel- csaptam a hasára és kiviharzottam a helységből.
Hamar megkerestem kollégám és visszamentünk a hotelbe. Elkértem a képeket és ismét dolgára engedtem, míg én összeszerkesztettem a két interjút, meg a képeket. Nagyjából három, vagy négy oldalnak kell lennie, mivel minden héten van egy melléklet, és F1 hétvégéken a melléklet a pilótáké, meg a versenyeké…
Sokat dolgoztam, és mikor az órára pillantottam, az már 11-et mutatott. Felhozattam a vacsorát, és amíg az megérkezett, letusoltam. Ám a párolt csirkemellem nem egyedül érkezett…
- Mégis mi a fészkes fenét csinálsz itt?- kérdeztem kicsit ingerülten, de Fernando beljebb noszogatott
- Hiányoztál- rántotta meg a vállát és megkóstolta a vacsorám
- Egy, az az enyém, mert ma még nem is ettem semmit. Kettő, normális magyarázatot várok, és három, neked a versenyre kéne készülnöd alvással, nem pedig engem szórakoztatnod
- Egy, éhes vagyok, mert nem nagyon ehetek semmit, kettő, nincs jobb magyarázatom, három, veled jobban megy az elalvás- nézett rám édesen
- Nem maradhatsz- jelentettem ki
- Miért nem? Ideáig bujkáltam, csak miattad. Tudod milyen nehéz volt ellógnom a főnököm, az edzőm, a sajtósom és a riporterek elől?
- Nagyon nagy áldozat- csapom össze a két kezem- ha idáig tudtál osonni, menni fog visszafelé is
- Jó, az az igazság, hogy beázott a tetőm
- Egy felhő nincs az égen, egy luxusszállodában laksz, a legfelső emeleten… túl sokat pisilt a madár?- néztem rá csípőre tett kézzel
- Jó, tényleg hiányoztál- karolt át- és ez is- adott a számra egy apró csókot
- Nem mondom, hogy rossz volt, de ebből ne csinálj rendszert- mosolyogtam és én is megpusziltam száját, mire ásított egyet
- Látod? Máris fáradt vagyok- vigyorgott

- Feküdj le, megvacsorázok és én is megyek
- Jó, de siess- puszilta meg nyakam és bement a hálóba.
Nagyjából 10 perc alatt vacsoráztam, majd megmostam a fogam, és befeküdtem a már édesen szuszogó Fernando mellé. Amint besüppedt alattam az ágy, azonnal átkarolt, és be kell, hogy valljam, én is könnyebben el tudtam aludni…
Reggel, vagyis nekem inkább hajnalnak tűnt, de hangos ajtóverés keltett fel. Fernandoval fáradtan és tanácstalanul néztünk egymásra. Lassan kimásztam az ágyból és felkaptam magamra egy köntöst. Az ajtóhoz vonszoltam magam és kinyitottam
- Jesszus. Neked nem kéne energiaitalt innod- engedtem be a németet
- Nagyon vicces. Beszélnünk kell…- tördelte az ujjait
- Mi a probléma?- dörzsöltem meg szemeim és a pultnak támaszkodtam
- Ugye tegnap adtam az interjút és azt le fogod adni…
- Igen, miért? Valami nem stimmel vele? Nem engedélyezed, hogy leadjam?
- A párkapcsolatban él részt írd már át arra, hogy egy hűtlen ribanc élettársa volt
- Parancsolsz?- ébredtem fel rögtön
- Most kaptam egy hívást Melanietól, a testvéremtől, hogy Hannaról valami képek vannak a neten, egy másik fickóval
- Seb, én ezt akkor fogom leírni, ha biztos lesz. Ha meg tényleg nagy felhajtást akarsz, akkor jobban fog jönni, ha most ezt írom le, és a pozitív mellé tudják tenni a negatívot
- De ez nem ilyen egyszerű!- csattant fel és megemelte hangját- házasok vagyunk. Minél nagyobb a sajtó szele, annál hamarabb mondja ki a bíróság, hogy elváltunk
- Várj, ezt nem is mondtad- ráztam a fejem összezavarodottan
- Persze, akkor még jobban elítélsz azért, amit tettem…
- Mit tett?- jött ki Fernando felöltözve
- Bocs, hogy zavarok- hajtotta le német fejét- de akkor meg tudnád oldani, hogy minél botrányosabbnak tűnjön?
- Nézd, Seb… én nem vagyok egy szennylap írója, sem szerkesztője, sem semmi… amit megtehetek, azt beleírom, de nem fogom ócsárolni azt, akit nem ismerek
- Nem tennéd meg értem?
- Nem, Sebastian. Ezt senkiért nem tenném meg
- Én is kérdeztem valamit…- kezdett rá megint Sebastian
- Sok sikert holnap- mondta a német a vetélytársának és ki is viharzott
- Mi volt ez?- tagolta a szavait Fer
- Tegnap csináltam egy riportot vele, de most azt kérte, hogy javítsam ki- néztem értetlenül még mindig az ajtó irányába
- És mi volt az, amiért el kéne ítélned?
- Mikor először találkoztam vele, a barátnőjével volt, én meg Jaimevel. Egyszer megcsókolt, és nekem azt mondta, hogy a lány a barátnője, nem pedig a felesége
- Uh, ez bonyolult nekem, korán reggel- vakarta meg a tarkóját és adott egy csókot
- Tudom, neked nem is kell ezzel foglalkoznod. Hátha megfájdul a fejed- kuncogtam
- Hé, ez nem volt szép- kapott fel derekára
- És mi lenne szép?- csókoltam meg ismét
- Azt megmutatom- vitt vissza a hálóba, és egy kicsit elszórakoztattuk egymást…
Nem sokkal 10 óra után kikeltünk az ágyból és egy gyors reggeli után a pályára mentünk. A kis német tényleg hajnalban tört ránk és meg sem lepődtem, mikor megláttam, hogy már a mérnökével beszélget…
- Ügyes legyél- csókoltam meg lopva Fert, majd a sajtós részlegre mentem. Ott találtam meg Frankot is- bocsi, hogy nem voltam lenn- nyújtottam át neki egy kávét
- Ez egy bocsánatkérés?- kérdezte mosolyogva
- Olyasmi- nevettem fel- miről maradtam le?
- Oh, egy érdekes veszekedésről. Sok képet csináltam róla.
- Kik vitáztak? És mikor?
- Ma reggel, nagyjából egy órával ezelőtt. Sebastian, meg az edzője. Nem tudom, min kaphattak össze, de elég durva volt… Seb megütött egy biztonsági őrt
- Hol van most?- kérdeztem kétségbe esetten
- A pihenőjében, gondolom… miért? Meggyünk kutakodni?- dörzsölte össze a tenyerét,egy sunyi mosollyal
- Te maradsz, a sunyiságoddal együtt- utasítottam, majd lerohantam a RB home-hoz. Amint szembe találtam magam a szőke nővel, akihez a múltkor Seb odarohant, hogy velem jöhessen, azonnal megszólítottam- Britta?- kérdeztem félve
- Igen?- fordult hátra
- Nem mint újságíró, hanem mint egy barát… hol van Sebastian?
- Te vagy Kristen, igaz?- hunyorított
- Igen, én- válaszoltam kicsit bizonytalanul
- Győzd meg kérlek, hogy az élet nem áll meg. Hátha rád hallgat- sóhajtott egyet és el is ment. Gyorsan benyitottam az ajtón, és nem érdekelt, ki milyen furcsán nézett, rohantam Sebhez
- Mi történt- rontottam be hozzá
- Menj el- ült az egyetlen ép tárgyon a szobában
- Ezt te csináltad?- néztem körbe- lakásdekorálónak ne menj…- jegyeztem meg, mire egy halovány mosoly jelent meg az arcán- ugyan már- ültem le mellé a kanapéra- egy megcsalás nem ilyen durva
- De… hazudtam. Nem megcsalt…
- Hát akkor? Mi olyan szörnyű, hogy még az edződdel is összeveszel?- tettem kezem vállára, majd hátára csúsztattam és bízatóan simogatni kezdtem
- El fogok válni tőle, és nem érdekel, hogy mit mond Tommi. Amit tett, az megbocsáthatatlan
- Mit tett? Ezt próbálom kiszedni belőled… ha nem mondod el, nem tudok segíteni…
- Elment abortuszra… nélkülem, és az én beleegyezésem nélkül. Mesterségesen vetette el a babánkat
- Seb…én- rökönyödtem meg a hír hallatán. Köpni nyelni nem tudtam, és elképzelni sem azt, hogy most mit érezhet a német- minden rendben lesz- suttogtam- melletted vagyok
- Komolyan?- kérdezte halkan
- Most is itt vagyok, nem?
- De. És olyan jó- gördült végig egy könnycsepp az arcán
- És ne add fel most. Ki kell menned, és versenyezned. Egy remek szezonod van, ne dob el, egy ilyen dolog miatt. Lehet, hogy durva, ami történt, de te erősebb vagy ennél
- Köszönöm- fogta meg a kezem és egy puszit adott az arcomra- igazad van- állt fel
- És ki fog rendet rakni?- kérdeztem nevetve, mire csak megrántotta a vállát - Gyakori eset?- nevettem fel megint, de ismét egy borús pillantást kaptam- hééé- megígérted, hogy nem csinálod ezt
- Megígértem, hogy versenyzek. Azt nem, hogy mosolyogni is fogok
- Hát, Vettel, akkor nem látsz többet
- Miért nem?- nézett kétségbe esetten
- Mert ha nem mosolyogsz, nem is látlak… hol is vagy?
- Nem vagyok kisgyerek- öltötte rám a nyelvét
- Fél fokkal jobb
- Lesz jobb is- ölelt meg szorosan- még egyszer köszönöm. És sajnálom, hogy ilyen gyengének látsz
- Nekem az őszinteség mindig fontosabb volt, mint az erő. Meg abból van elég a bikádban- adtam arcára egy puszit nevetve- na de menjünk, és nyerd meg a versenyt- csaptam a fenekére
- Ez mi volt?- nevetett fel
- Ne kérdezz, köszönd meg
- Köszönöm, hogy megversz
- Én? Sose bántanálak- léptünk ki nevetve a szobából, majd a ki a home-ból.
Szinte végig hangosan nevettünk, és ezt persze mindenki észrevette. Sokan megbámultak és a csapatnak is lent volt az álla, hogy milyen más Sebi
- Mit tettél a kölyökkel?- jött oda Britta a verseny előtt
- Csak beszéltem vele- rántottam meg a vállam mosolyogva
- Nagyon bevált. Már csak rendet kell raknom- sóhajtott
- Ne csináld meg. Majd ő megcsinálja
- Mi?- nevetett fel- az én dologm
- Összerakni azt, amit ő szétszedett? Ha rajtam múlik, ő fogja megcsinálni- kacsintottam a szőke lányra- de most megyek, várnak egy másik bokszban
- Másik boksz?- kérdezte kicsit értetlenül
- Fernando a… nem tudom mim. Csak vele vagyok- mosolyogtam
- Ja, persze. Menj csak. És még egyszer, köszönöm
- Nincs mit- öleltem át végül barátságosan, majd Nandohoz mentem
Adtam az arcára egy szerencsepuszit, de végül a versenyt persze Sebastian nyerte meg. Boldogan repültem vissza Svájcba, mert az anyagot sajnos nagyon hamar vinnem kellett. A repülőgépen még átdolgoztam párszor az anyagot, majd leszállás után egyből a munkahelyemre mentem. Leadtam a 3 oldalas beszámolót, mire a főnök csak elismerősen bólintott…
Végül hazatértem a lakásomra, ahol végre egyedül lehettem. Lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni. Teljesen nyugodtan telt a délután és az este, másnap reggel 9-kor ébredtem.

Szenvedélyek rabságában

1. rész

Nina

Az emberek gyakran néznek megvetéssel az olyanokra, mint én. Mikor valaki hátulról figyel, egyszerűnek talál. Hosszú lábak, vékony derék. Kerek fenék, Nagyon vékony alkat. Hosszú karok, hát középig érő, szőkés haj. De mikor szembe találnak magukkal, arcuk elborzad. Arcom beesett, smink gyakran van rajtam, de ha az éjszaka végén látnak, inkább elkenődött pacsmagot vesznek észre a szépen kihúzott, és nagy óvatossággal felkent szürke szemfesték helyett.  Ajkaim vörösen virítanak. Ez az egy, amire mindig figyelek. Ajkaimnak mutatniuk kell, kívánatos vagyok. Hófehér bőröm a hasamnál látszik, melyet nem takar egyetlen pólóm sem. Egy hosszú kardigán van még rajtam, csakhogy a derekam ne fázzon meg, és ne fázzak fel. Nem szeretem azt az állapotot. Olyankor minden bajom van.

Így néztem ki, mikor az egyik szórakozóhelyről baktattam haza. Az utca, melyen sétáltunk már kihalt volt, de barátnőm nevetése és az én énekem betöltötte a házakkal övezett betoncsíkot. Monte Carlo ezen része mindig is kihalt volt, és én ezt imádtam. Ezen a környéken felnőni egyenlőt jelentett a gazdagsággal és a szenvedéssel. Utáltam. Utáltam, hogy mindig szépen kellett viselkednem és azt tennem, amit az anyám mond. Elegem volt, hogy az apám mindig kioktatott, és csak adta a lovat az anyám alá. Én voltam a legnagyobb gyerek. Egyetlen húgom volt még, aki viszont állandó hiszti rohamokat csapott, így ha nem figyeltek rá a szüleim, meggyűlt a bajuk. Így lett Mira az első, én pedig az utolsó.

Most döbbenek csak rá, így az írás közben, hogy nem is értem, miért beszélek múlt időben.  A húgom még mindig egy hisztis liba, én pedig még mindig a szüleim ostoba szabályai alatt élek. Egy kivétellel… Ma ünneplem a 18. születésnapom, így nem szokatlan, hogy még csak fél 3-at mutat az óra, de már fenn vagyok. Már vagy 3 éve így megy… Mindig egyre jobban és jobban vágyom arra, hogy szűnhessen az a póráz, amelyen a szüleim tartanak. Bár tény, hogy néha én is ellenkeztem, nem is kicsit….

2011. Február 12.

- Kész vagy?- rontott be az ajtón Valery

- Őrült vagy? Meghallhatnak a szüleim! Mégis hogy jöttél be?

- Az ajtón. A szüleid engedtek be. Mondtam nekik, hogy hívtál, hogy rosszul érezed magad, így beugrottam betegvizitre

- Zseni vagy- vetettem magát a nyakába- jó leszek így?- pördültem egyet

- Nem tudom, lehet, a végén még féltékeny leszek- nevetett fel és már ki is ment

Az az éjszaka nem az első volt, hogy elszöktem otthonról. A szoros póráz ellenére szinte minden éjjel próbáltam kitörni és tombolni.  A szüleim nem könnyítették meg az életem, így rá kellett jönnöm, hogy nekem kell megkeseríteni az övékét…

Lassan és óvatosan haladtam le a virágfuttató állványon, melyet még a virágmániás anyám rakatott oda. Emlékszem, mennyire ellenkeztem ellene. Ma el sem tudnám képzelni nélküle az életem.

Kis időbe telt, mire minden ponton jól megkapaszkodtam, bár az első mászáshoz képest már nagyon jól ment. Amint leértem a taxihoz rohantam, ami már várt rám. Valery már ott volt, és intett is a sofőrnek, hogy indulhatunk. Cipőm gyorsan átcseréltem, egy igazán extrém magas sarkúra, majd kicsit letisztogattam a ruhám. Egyszerű, szürke, hát nélküli, egészen rövid ruhácska. Vékony alakom miatt még melltartót sem kellett vennem, hisz soványságom minden porcikámra kihatott. Nem voltak nagy melleim.

Mikor megérkeztünk az egyik legnépszerűbb klub elé, tömött sorok vártak. Sokan akartak bejutni, és szórakozni, már csak egy fél órácskát is. Mi ketten Valeryvel besétáltunk az oldalsó ajtón és megkaptuk a magunk karszalagját. Felmentünk az emeleti részre és elvegyültünk a tömegben. Stephan a szokásos időben jött, a szokásos adaggal. Ránk kacsintott, és mi Valeryvel rögtön tudtuk, mi jön most. Gyorsan kértünk két italt, és a „finomságot” belekevertük

-          Új cucc- mondta a fülembe Stephan, olyan halkan, amennyire csak tudta a dübörgő zenétől

-          Köszi- adtam neki egy puszit, majd felhörpintettem az italom és pár perc múlva megérkezett a kellő hatás…

Testem egy pillanat alatt tollpihe lett, és mozgásom kicsit görbe, bár ez senkit nem érdekelt. A csekély gátlásom, ami eddig volt, az is elszállt, így már nyugodtan tudtam vegyülni a tömegben. Éreztem a zenét, a villódzó fények játszottak a bőrömön. Arcomról folyt a víz, hisz a klubban igen meleg volt. Táncoltam, ahogy tőlem telt, bár inkább csak tettem vettem magam, hisz a szer miatt alig volt erőm. Néha megszédültem, de akkor egy- egy ember elkapott, és adtam nekik egy táncot. A szédülés lassan múlni kezdett, de a fények villódzása, a könnyed test és a mozgás még mindig megmaradt. A fejemben hangosan lüktetett a zene és annak ritmusa. Stephan mindig jó cuccot hozott, és most sem hagyott cserben. A szemem kinyitva és becsukva, és a fejem rázva elő tudtam még idézni néha a szédülést, de az anyag hatása lassan kiment belőle. Egész hamar, ugyan is még csak hajnali fél 2 volt… tévedtem a szerrel kapcsolatban és ezt persze Stephannal is megosztottam…

-          Stephan!!- csörtettem oda hozzá- milyen szart adtál?

-          Gyengébb, mint a többi, de neked most nem árt, ha kicsit leállsz

-          Akarom azt, amit a múltkor adtál. Tudom, hogy van nálad. És azt is, hogyan szerezhetem meg- simultam szorosan hozzá, és látni lehetett rajta, hogy egyáltalán nem ellenkezett. Behúztam a lány WC-be és 20 perc után már nyelőcsövemen csúszhatott le a színes pirula. És megint elkezdődött…

A fények játéka ismét még élesebb lett, a hangokat jobban hallottam, de látásom gyengült. Már csak homályos foltokat láttam, és nem is volt biztos az, hogy épp állok, vagy fekszem. Táncoltam ismét, amennyire lábaim engedték, de testemből egyszerűen már szinte kiszállt az erő. Jó érzés volt. Olyan volt, mintha lebegtem volna, és azt éreztem, ha most levetem magam valaminek a tetejéről, képes lennék körbeszárnyalni azt. A végtagjaim remegtek, de nem tudtam velük mit kezdeni. Mikor ismét a lány WC-ben találtam magam, éppen a sminkem ellenőriztem. A szemfesték lefolyt, szokás szerint, de rúzsom visszakerült az őt megillető helyre, és én vissza is értem a táncparkettre

-          Nina- ütögette arcom Valrey

-          Mi van?- válaszoltam köhécselve és még csak hangom sem volt. Testemet a hideg szél csapdosta. Nem volt rajtam kabát, csak az a ruhácska, amit tegnap éjjel vettem fel, de az semmi nem volt. Mit ért az a januári hidegben…?

-          Menni kéne- vihogott barátnőm

-          Miért?- dörzsöltem az arcom- mennyi az idő?

-          Már fél 7- kuncogott

-          Basszus- pattantam fel, de rájöttem, hogy rossz ötlet volt, mert fejembe éles fájdalom nyilallt és ismét megszédültem, majd a földre estem. Térdeimen két hatalmas, vörös folt díszelgett- pont mintha leszoptam volna valakit- dünnyögtem, mikor immár lassan álltam fel és térdeimre néztem

-          Mert azt is tetted- nevetett tovább Valery

-          Ki volt az?- érdeklődtem, mire csak megrántotta a vállát, de ennél jobban engem sem érdekelt.

Az az éjszaka kimaradt, mint az előtte lévő jó pár is… szerettem ezt az életet élni, és semmi gátját nem láttam annak, hogy abbahagyjam. És nem is értem, miért mondják, hogy fejezzem be… én élvezem, és ez számít

Hamar egy kocsiba pattantunk, ami elvitt minket a házunkig. Mivel anyámék észrevétele nélkül úgysem tudtam volna bemenni a házba, hát vittem magammal Valeryt is

-          Merre voltál, kisasszony? Mégis hogy nézel ki?- rivallt rám anyám elegáns kosztümjében és méregdrága parfümjétől bűzlött

-          Nem tudom- vontam meg a vállam és Valery felé fordultam kuncogva. Nevetése rám is átragadt

-          Bűzlesz. És mégis milyen a térded?- jött egy lépést közelebb, de úgy kezelt, mint egy fertőző leprást

-          Nem vagyok büdös- kértem ki magamnak- a te parfümödnél biztos jobb az illatom- kacagtam

-          És a térded mivel magyarázod?- idegeskedett még mindig, mire csak lehajtottam fejem, hogy megnézhessem az említett testrészem

-          Szoptam- rántottam meg a vállam és az emelet felé vettem az irányt

-          Ivan- sikított anyám, mire apa rögtön feltűnt

-          Hogy nézel ki?- kezdte ő is, mire én már nagyon elveszítettem a türelmem. Menni akartam, inni, mert torkom száraz volt, aludni, mert fejem hasogatott és fürdeni, mert koszosnak éreztem magam

-          Úgy nézek ki, ahogy a bulimiás anyám, és a munkamániás apám összehozott. És annak neveltek. Mindkettőtökből van bennem, nem is kevés… Bulimiás vagyok, és a munkamániámat szeretem más pasikon kielégíteni- mutattam a számmal az orális kielégítés folyamatát, mire apámban elpattant valami és felém kezdett csörtetni.

 Próbáltam felszaladni a lépcsőn, gyorsabban, mint ő, de tagjaim gyengék voltak, és hamar utolért. Megfogta a hajam és visszarángatott a földszintre. Leültetett az ebédlőbe és én mit sem sejtve még csak ellenkezni sem próbáltam. Ennek azonban nagy kárát szenvedtem el: Nagyjából 10 perc után megérkezett 2 ápoló szerű fickó és az apámtól egy köteg pénzt elvéve, kivonszoltak a házból és beültettek egy hatalmas autóba. Nagyjából fél órát kocsikáztunk és egy hatalmas épület előtt szállítottak ki. Nagy kertje volt, de az épületnek rácsok voltak az ablakán. Tudtam, hogy nem börtönbe küldenek. Reméltem, hogy valami jobb hely lesz, nem valami csóró negyed. De rá kellett jönnöm… Annyira nem szerettek. Valami sokkal, de sokkal rosszabb várt rám, éreztem a zsigereimben. Nem is kellett 10 percnél tovább találgatnom, megérkeztem rémálmaim helyszínére. A szüleim tudták, hogy rettegek az ilyen helyektől, de mégis képesek voltak ide hozni. Képesek voltak velem ezt tenni. Itt vagyok, egyedül, magamban, bezárva. Nem fogom túlélni, ha 2 hónapnál többet kapok. A fehér köpenyes emberek, a rácsok az ablakon, a nagy épület, a nagy kert… A szüleim elhozattak, és nem fognak meglátogatni. Túl befolyásosak ahhoz, hogy egy ilyen helyre tegyék be a lábukat. Még ha a lányukról van is szó… a szüleim rossz színben lennének feltűntetve. De mától nem érdekel, számomra megszűntek… Ha képesek voltak betuszkolni ide… a rémálomba… a rehabra. 

***

Sziasztok!

Ez a kis részecske pattant ki a fejemből, egy novellához. Kíváncsi vagyok, mennyire nyerte el a tetszéseteket. Oldalt láthatjátok a tartalmat. Mivel ez egy novella, nem hiszem, hogy 4-5 résznél több lesz, sőt, lehet csak 3 részesre fogom írni. De a lényeg, hogy szeretném tudni, kíváncsiak vagytok-e a folytatásra. Ha kapok 3 komit, akkor tudom, hogy érdekel titeket. Ha esetleg többet kapok, akkor ehhez a novellához és a másik történethez is fogok hozni új részt, már holnap!

Köszönöm, hogy olvastok, és akkor komizzatok! ;)

Puszii