17. rész

Sziasztok!

Tudom, hogy leállást ígértem, de úgy alakult, hogy tudtam részt hozni! Remélem, tetszeni fog, és kapok komikat :) A folytatásról semmi biztosat nem tudok mondani, de igyekezni fogok, és ha ismét időm szabadul fel, Ti lesztek az elsők!

Sok puszi nektek, és szép estét:)

*Chrisee

17. rész

Eljegyzés

~Anna
Kedd délután értem haza. Először lepakoltam otthon, majd átmentem anyuékhoz. Jó volt újra látni őket, és beszélni pár szót. Rávettek, hogy aludjak ott, így Dorinával persze átcsacsogtuk az egész éjszakát…
- Na, és milyen Seb?- kérdezte kint ülve a kertben
Elmosolyodtam a kérdésem. Amíg a dolgokat összeszedtem a fejemben, a tücskök ciripelését hallgattuk
- Sebastian…- kezdtem bele- … igazán kedves, vicces és aranyos. Előzékeny és segítőkész, minden megvan benne, amit kívánhatok. Tetőtől talpig tökéletes számomra
- Szereted?- tette fel a kérdést
- Igen- vágtam rá gondolkodás nélkül és belül melegség árasztott el
- Ígérem, őt nem fogom elvenni tőled- sóhajtott
- Ha el is akarnád… Seb nem adná magát. Tudom, hogy ő is szeret engem, és sosem bántana
- Ennyire bízol benne?
- Mint mondtam, nekem tökéletes. A múltját nem részletezi, de tudom, hogy mit tett. És pont azért nem tenné meg még egyszer
- Szerencsés vagy- mosolyodott el
- És neked? Nincs senki?
- Senki- sóhajtott egy nagyot lemondóan
- Majd keresünk neked egy szerelőt, vagy egy gazdag befektetőt, vagy egy pilótát a padockban- kacsintottam rá, mire felnevetett
- Nekem is kéne már egy komoly kapcsolat
- Ha itt lesz az ideje, el fog jönni
- Igazad van
Még vagy fél 1-ig beszélgettünk, de aztán annyira lehűlt a levegő, hogy bementünk a házba. Mikor felálltunk, augusztus lévén, láttam egy hullócsillagot. Sok mindenre gondoltam abban a pillanatban, de kívánni csak addig lehet, amíg látod. Az első gondolat bukott ki belőlem: boldogság. És, habár akkor még nem tudtam, de a kívánságom teljesült… de minden csoda 3 napig tart…
- Kívántál?- kérdezte Dorina
- Igen
- Mit?
- Tudod, hogy nem mondhatom meg
- Teljesülhet?
- Igen
Még jóéjszakát kívántunk egymásnak, aztán a szobáinkba vonultunk, és elaludtunk. 10 után ébredtem meg pár perccel, majd még lustálkodtam vagy fél órát. Beszéltem Sebbel több, mint 20 percet, aztán csináltam reggelit. Már a repülőtéren volt a kis szőkém, mikor tárcsázott. Nem akart úgy elmenni, hogy ne köszönne el. Hátha történik valami… Utálom, mikor ilyeneket mond! De így legalább hallhatom a hangját, szóval nem panaszkodom.
Egy szalámis és egy májkrémes kenyér után ittam egy teát és jóllakva beültem a TV elé. Össze- vissza kapcsolgattam, mire találtam rendes műsort. Azt néztem, majd akkor eszméltem fel, mikor húgom lehuppant mellém
- Jó film?- kérdezte, miközben a szája tele volt müzlivel
- Most van vége…
- Kapcsolt a comedire. Most megy az Így jártam anyátokkal
- Már az összes részét láttad- forgattam meg a szemeim
- Nem baj. Az mindig jó- vont vállat, majd addig nyaggatott, míg nem átkapcsoltam
Fél 6 is volt, mire bepakoltuk a bőröndöket és a dobozokat a kocsiba, tele cuccokkal. Minden csecsebecse és ruha és könyv és sporteszköz bekerült a pakolás során, szóval a lakás tele lesz… még jó, hogy van gardrób is, külön!
Katy már 3 napja kipakolt mindent, és hazaköltözött. Szomorú ez nekem, hisz már olyan volt, mintha a testvérem lenne. Vagyis, igazság szerint az is… Szóval nehéz tőle megválnom, de kellenek a változások, és biztos túl fogom élni. És muszáj, hogy több időt töltsek Dorinával, hisz most az élete egy fontos és legmeghatározóbb szakaszába lépett…
Este 10-re lettünk kész a bepakolással, és csak nagyjából rendezkedtünk be. Rendeltünk két gyrost, majd megágyaztuk húgom szobáját és fürödni mentünk. Egy fürdő van, de ahogy tesókám ismerem, sose fogunk találkozni, mert neki az én életritmusom túlzottan ismeretlen…
Csütörtökön ment a berendezkedés, meg befizettem a tandíjat az egyetemre. Utolsó év… aztán a mesterképzés, és máris van diplomám! A nyelvvizsgát októberben csinálom, angolból, már jelentkeztem is rá. És ha Seb mellett maradok, a németet se ártana megtanulnom…


~November
Két futam… ennyi maradt hátra az idényből. Még bármi megtörténhet, Seb és Alonso között fog eldőlni a világbajnoki cím sorsa… Austin a következő futam helyszíne, de úgy láttam Seben, hogy nem igazán akar menni, vagy valamiért vonakodik.
- Seb- cirógattam meg az arcát az ágyban- miért nem akarsz menni?
- Mi? Én akarok- vágta rá és megpuszilta a kezem
- Nekem nem tudsz hazudni, ismerlek, mint a tenyerem. Ha már a házadból nem akarsz kimozdulni, az azt jelenti, hogy tartasz valamitől
- Ilyen jól ismersz?- mosolyodott el
- Igen, és mivel már elég rég óta vagyok a barátnőd, tudom, ha gondod van, elmondod nekem, és együtt megoldjuk
- Ezt nem tudjuk- sóhajtott lemondóan
- A munkával van baj?- kérdeztem, találgatni akartam
- Nem fogom elmondani, és ígérem, minden rendben lesz- mosolygott- így jó?
- Három napot kapsz, Sebastian. Ha azután sem leszel jobban, én jövök
- Nem értelek- csattant fel és kiszállt mellőlem az ágyból.
Felhúzta az alsónadrágját, majd a szekrény elé lépett. Kikapkodott pár ruhadarabot, majd magára aggatta. Csöndben figyeltem.
- Majd jövök- lökte oda és már el is tűnt a szobából
Még hallottam, ahogy ledübög a lépcsőn, kivesz valamit a hűtőből, majd kimegy az ajtón. Minden mozdulatában éreztem a felszültséget, és aki nem ismeri, az is rájöhetett volna, hogy ideges, hisz végig csapkodott.
Amint elment, én is belebújtam egy hosszú nadrágba és egy fölsőbe, majd lecsoszogtam a földszintre. Öntöttem magamnak egy pohár teát, majd felhívtam Kimit
- Szia, hol vagy most?
- Szia- köszönt vidáman- itthon, miért?
- Itthon, mint Svájc, vagy Finnország?
- Segítség kell?
- Nagyon…
- 20 perc, és ott vagyok
- Imádlak! – letettem a telefont, majd mire elfogyott a meleget adó nedű, kopogtak az ajtón
Sebes léptekkel mentem, hogy kinyissam, majd amint megláttam a finnt, szorosan magamhoz öleltem. Kezeit óvatosan derekamra tette, majd magához szorított. Kicsit megemelt, majd beljebb lépett hármat és becsukta maga mögött az ajtót.
- Ezt ne csináld többet- fenyegettem meg ujjammal nevetve
- Finn vagyok, de azért néha én is fázom… és ahhoz képest, hogy ősz van, hideg is…
- Kérsz egy teát? Kapsz bele vodkát, vagy rumot… És ne csodálkozz, hogy fázol, mikor még kabát sincs rajtad!
- Vodkával jó lesz, köszönöm
- Kocsival jöttél?
- Nem- rázta meg a fejét, de egyértelmű volt a válasz- ezért nem volt rajta kabát sem…
- Kapsz teát, piával, de akkor ma aludj itt
- Ennyire összevesztetek?- kerekedtek ki a szemei, majd leült a konyhapulthoz, míg én forraltam a vizet
- Nem, csak nem mond el valamit, és ez idegesít. Az austini futam nemsokára itt lesz, és amióta benne van a fejében ez a dolog, állandóan feszült
- És nem mondja el?
- Nem. De biztos, hogy nem az a baja, hogy új a pálya és fél rajta menni, vagy az, hogy elveszítheti a bajnoki címet. Valami más van a dologban, és nem tudok rájönni, hogy mi
Miközben beszéltünk, kész lett a tea, és átmentünk a nappaliba. A kandallóban ropogott a tűz, a tea pedig jó forró volt, felmelegítette kicsit elgémberedett ujjaim. Nem is emlékszem, mikor volt utoljára ilyen hideg, ősz végén.
- Legyél vele türelmes, mindenképp. Egyébként is. Hol van?
- Nem tudom –rántottam meg a vállam- gondolom futni ment. Mostanában egyre gyakrabban. És ha ő fut, az azt jelenti, hogy gondolkozik, vagy valami gyötri
- Friss levegő kellett neki
- Nem. Nem tudok rájönni, hogy mi a baja, és ez már megőrjít!- csaptam le a bögrét az üvegasztalra, mire az összetört. A tea kiömlött a padlóra és arcom tenyereimbe temettem
Halk zokogásba kezdtem, de nem sokkal később puha kezet éreztem meg bal, majd jobb vállamon. Gyengén nyomkodni kezdte a hátam, majd belecsókolt a nyakamba. Arca kisé borostás volt, tudtam, kiről van szó
- Mit szeretnél?- álltam fel és vele szembe fordultam. Letöröltem könnyeim
- Mi a baj?- kérdezte kicsit még ziláltam. Igazából… szó szerint lihegett
- Nagyon jól tudod- vágtam neki oda
- Sajnálom, de ez a dolog nem tartozik rád
- Azt hittem, mi mindent megosztunk egymással- csattantam fel
- Ehhez az egy dologhoz semmi közöd

- Ha veled, vagy velem kapcsolatos, simán van hozzá közöm!- sikítottam
Már a legrosszabb dolgok is megfordultak a fejemben, hogy mi lehet a baj
- Mi a bajod, Sebastian?- néztem a szemeibe kétségbe esetten, és homályosan láttam kék ragyogását a könnyeimtől- megcsalsz, vagy el akarsz hagyni? Vagy… nem akarod, hogy veled menjek a versenyekre? Vagy már nem szeretsz többé?
- Ilyenről szó sincs- mosolyodott el halványan, majd közelebb lépett hozzám és átölelt- holnap van a szülinapod. Tudsz addig várni?
- Holnap akarsz szakítani?- kérdeztem keserves sírásba, mire Kimi halkan felnevetett
Szúrós pillantásokat küldtem felé, mire visszahőkölt és elkomorodott. Nem állta a pillantásom, elnézett az óra felé
- Holnap meglátod, rendben? Bízol bennem?- kérdezte megnyugtató mosolyával Seb
- Bízom benned- suttogtam, majd szorosan megöleltem és arcom nyakába fúrtam


~Seb
- Uh, ez szoros volt- suttogtam Kiminek a nappaliban, mikor Anna elment aludni
- Olyan hülye vagy! Mit készít ki ez az egész?
- Nem akarok olyat, mint a tiéd volt… „Kell?”
- Így kérdeztem?- lepődött meg
- Azóta ezen a videón röhögök- vigyorogtam
- Honnan van neked ilyen videód?
- Neked is van mivel zsarolnod- nevettem fel- kvittek vagyunk
- Jó, zárjuk le a témát. Ügyes legyél holnap, ne szúrd el- veregette meg a vállam
- Nem tervezem…
Lezuhanyoztam, majd bebújtam Anna mellé. Szorosan magamhoz húztam, és addig lélegeztem be mélyen illatát, ameddig el nem nyomott az álom.
Másnap isteni illatokra keltem. Lassan nyitottam fel pilláim, de mikor megláttam a mellettem édesen szuszogó Annát, sok kérdés merült fel bennem. De az első… Ki van a konyhámban?
Szép csendben kiosontam a szobából, majd lementem a földszintre. Két finn ált a konyhámban, talpig tojásban és lisztben
- Mi folyik itt?- kérdeztem mérgesen, mikor hallótávolságon belülre értem
- Meglepjük Annát- jelent meg Britta a nappaliból- szia- ölelt át
- Szia. És mivel lepjük meg?
- Te benne sem voltál!- öltött rám nyelvet Kimi, mire Heikki telibe nyomta az arcát liszttel
- Ti fogtok takarítani- mutattam körbe
- Mi nem- nevettek egyszerre és Brittára mutattak
- Nem kisangyalok- sóhajtott egyet a lány és felnevetett
Egy óra alatt elkészült az amerikai palacsinta, a tojásrántotta, a bundás kenyér, a tea és a gyümölcstál. Együtt vittük fel Annának, aki felkontyolt hajjal ült az ágyon, egy pólóban és egy kisnadrágban.
- Boldog szülinapot!- kiabáltuk egyszerre, mire hirtelen felénk fordult
Laptopját gyorsan lecsukta és könnyes szemekkel nézett ránk. Felállt, majd mindenkit egyesével megölelgetett. Kimi suttogott valamit a fülébe, de ezt már nem hallottam



~Anna
- Szexi vagy pisziben- suttogta fülembe pimaszul Kimi
Kérdően szemeibe néztem, majd sok jót nem sejtető vigyor jelent meg az arcán.
A reggelimet elfogyasztottam, ami igazán ízletesre sikerült. Kaptam pár ajándékot, majd, sajnálattal bár, de elbúcsúztunk Heikkitől és Brittától, mivel ők mentek vissza Angliába dolgozni… a sok papírmunka.
Kimi még kora délutánig maradt. Addig filmeztünk, teniszeztünk, és sokat nevettünk. Olyan 2 körül már ő is lelépett és Sebbel kettesben maradtunk
- Fura ez a csend- karolt át a kanapén ülve
- Miért?- kérdeztem nevetve- mit akarsz hallani?
- A kéjes nyögések azt hiszem, jók lesznek
Kaján vigyorát nem tudtam letörölni fejéről, mivel ajkait egyből enyéimnek szegezte. Lassan és óvatosan munkálkodott, majd minden mozdulatából sugárzott: Ez a szeretkezés csak értem van.
A végén persze mindketten kielégültünk és így pihengettünk a kanapén. Ötig is eltartott az egyik film, amit aztán a TV-ben néztünk, majd feltápászkodtunk és felmentünk az emeletre
- 2 óra, és indulunk- szólalt meg Seb
- Hova?
- Jaj, nem mondtam?!- csapott a homlokára- vacsorázni megyünk egy étterembe, elég puccos hely
- Nincs semmi ruhám- mérgelődtem
- Boldog szülinapot- jelent meg egy hatalmas dobozzal a kezében, majd átnyújtotta nekem
- Ez… -habogtam. Nem bírtam szóhoz jutni
- Ez a tiéd és vedd fel, mert szerintem csodásan festesz majd benne
- Köszönöm- hosszan megcsókoltam, majd kibontottam a dobozt. Egy ruhacsoda hevert előttem
Hajam először begöndörítettem, majd laza kontyba tettem fel, egy-egy tincs kihagyásával. A sminkem egészen egyszerűre sikeredett, igazán természetesnek hatott. A ruha pedig, amit Seb adott… egyszerűen gyönyörű volt! Az egész ruhát csipke borította, és testhez simuló volt. Nagy dekoltázsa kiemelte felsőtestem, és a ruha, habár csöppet sem tűnt egyszerűnek, nekem mégis az volt. Egyszerű, és nagyszerű. Kicsit talán esküvői beütése volt, de ha Seb egy ilyen ruhát vesz nekem… az étterem biztos, hogy nagyon puccos. Pedig rá nem jellemző ez a rongyrázás… nagy dologra készül, és remélem arra, amire gondolok.
Egy fehér magas sarkú cipőt vettem fel hozzá és egy fekete kabátot. A fehér táskám az iratokat, a telefonom, és némi pénzt tartalmazott. Mikor Seb meglátott tátva maradt a szája, de az enyém is, mikor a tükörben néztem magam
- Egyszerűen csodás vagy- adott egy puszit, majd kikísért az autóhoz.
Egy limuzin állt a lépcső alján, és arra várt, hogy beszálljunk. Szerelmem besegített az autóba, majd a másik oldalról ő is beszállt.
- Olyan… furcsa vagy- mosolyogtam. Kicsit erőtlenre sikeredett, mert a ruhában nem igazán kaptam levegőt…
- Csak ki akarom fejezni, mennyire szeretlek- csókolt meg
Autókáztunk, közben pedig pezsgőztünk. Az idő gyorsan haladt, így fogalmam sincs, mennyi idő után kiszálltunk az autóból, majd ismét Sebastianba kartoltam és így mentünk be.
Azonnal kaptunk asztalt egy külön teremben, amely igen tágas volt. A falon tükrök voltak, és egy hatalmas csillár lógott le középen. Az asztal pont a csillár alatt állt. Rajta egy vázában három szál rózsa, és teríték két személy részére
- Milyen helyre hoztál- suttogtam Sebnek, miközben a mennyezetet csodáltam
- Neked csak is a legjobb jár- húzta ki nekem a széket, majd leült velem szembe
A vacsora kellemesen telt, és Sebastiannal ellentétben én meglepetten nyugodt voltam. Ittam, ettem, nevettem, köszöntem, beszéltem ha akartam. Nem volt kellemetlen és feszélyezett, hisz emberektől elzárt helyen voltunk. A vége felé párom még idegesebb lett, már rendesen lehetett látni az izzadtság cseppeket a homlokán.
Meghoztak egy csokor rózsát, majd átnyújtották nekem. Én elvettem, és először beleszagoltam, majd jobban megnéztem a rendezést. Sebastianra pillantottam, aki csak mosolygott.
- Az 5 szál rózsa…- kezdte Seb- tudom, hogy még fél éve sem vagyunk együtt, de én mindennél jobban szeretlek. Az elmúlt időben azért voltam annyira feszült, hogy ezt összehozhassam neked. Vagyis nem az összehozás volt a stresszes, hanem a mostani rész. A középső rózsa az 5. hónapunkat jelképezi. Ha szétbontod a csokrot, meglátod, hogy miért is vagyunk ma itt
Próbáltam visszanyelni örömöm és higgadtan bontottam szét a csokrot. A sok levél közül előkotortam egy gyémánt gyűrűt, amely aranyba volt foglalva. Mellette apróbb kövek ékeskedtek. Az egész ékszer olyan volt… olyan, mint én.
- Nos, mit mondasz?- termett mellettem és letérdelt
Kivette kezemből a gyűrűt, majd ujjam felé tolta
- Csakis igen- mosolyogtam, majd megvártam, míg felhúzza ujjamra a gyűrűt és megcsókoltam
- A menyasszonyom vagy- sóhajtott és a magasba emelt, majd megpörgetett
- Csak a tiéd vagyok- néztem mélykék szemeibe, majd a zene ritmusára ringatózni kezdtünk

Közlemény

Sziasztok!
Nagyon sajnálom, hogy ilyet kell most írnom, de a történetnek egy darabig nem lesz folytatása, és a novellát sem tudom hozni. Ennek 2 egyszerű oka van: Nincs időm, és ami van, abba is programok vannak sűrítve, így esélyem sincs, hogy olyan részt hozzak össze, amilyet szeretnék. Nem tudom, hogy ez meddig fog tartani, de nagyjából a sulikezdés utáni 3. hétben már minden helyre fog állni. Legalább is, én így gondolom, és remélem. 

Nagyon köszönöm, hogy kitartotok mellettem, és ígérem, sietek vissza hozzátok! A nyaram eleje katasztrófa volt, és a végére pörgött fel minden- ahogy ez lenni szokott. Nem akarok kihagyni egy lehetőséget sem, és előre gondolkozok, szóval azt is megosztom veletek, hogy idén nagyon hajtós lesz a sulim, érettségi felkészülés, meg mi egyéb, így, habár a történetet mindenképpen be fogom fejezni, és a novellát is hozom, úgy gondolom, itt a vég. Megéltem veletek egy gyönyörű évet, amiért örökké hálás leszek! De azt hiszem, itt az ideje kitörnöm a képzeletem világából, és élni a valódi életet. Ez az utolsó történetem, amit írok nektek. Remélem, minden olvasással töltött percet élveztetek, és egyszer sem bántátok meg, hogy 5-10 percet rám áldoztatok. Én minden pillanatát élveztem az írásnak, a kommentjeitek olvasásának, a történetek kitalálásának.
Nos, ennyit szerettem volna mondani. Nagyon nagyon kellemes, és önfeledt nyarat kívánok nektek, már ami még maradt. A suli pedig hamar itt lesz, de ahogy a mondás is tartja: "ami hamar jön, az hamar el is megy". Szóval így álljatok a dolgokhoz, tanuljatok, és közben szórakozzatok!! 
Ezer csók, drága olvasóim, és amint lesz időm, ígérem, egyből Nektek fogom szentelni! 
*Chrisee

16. rész

16. rész

Igaz barátság

~Kimi
Kezdett szerte foszlani minden. Vizesnek éreztem az arcom, majd Anna, a szobám, minden eltűnt. A hónom alatt éreztem egy vékony kezet, amely küzdött azért, hogy felemeljen. A hangom hallottam, de elég halkan. Nem tudom, kinek a szájából szólhatott.
Hirtelen éreztem meg a hideget, minden porcikámon. Próbáltam összehúzni magam, de meg sem tudtam mozdulni. Puha törölközőt éreztem meg hasamon, és derekam körül, míg fejem egy puha ölben feküdt.
Arra eszméltem fel még jobban, hogy valami csöpög az arcomra és egy puha tenyér simogatja az arcom. Fogalmam sincs, mi történt, vagy, hogy hol vagyok. Szemhéjaim lassan könnyebbé váltak, és úgy éreztem, fel tudom nyitni őket. Anna kétségbe esett arcát láttam meg, és a könnyes szemeit. Felemeltem karom és megérintettem arcát, mire belepuszilt tenyerembe. Édes érzés járt át. Nagyon sóhajtott, de meg sem szólalt, engem is csöndre intett. Felsegített, majd derekam köré erősítette a törölközőt. Rátámaszkodtam és így kísért be a szobámba. Lefektetett az ágyra, majd betakart. Adott egy puszit a homlokomra, majd elmosolyodott. A szemem lecsukódott, és arra ébredtem, hogy az ablakomon tűzött be a fény.
Lassan kimásztam az ágyból. Ásítottam egy hatalmasat, majd felvettem egy alsógatyát, meg egy pólót és lementem az emeltre. Kicsit fájdalmas volt viselnem az alsónadrágot. A gumijánál egy hatalmas gézlap volt, ami vagy négy ragtapasszal volt átragasztva. Megpillantottam Annát, aki éppen teát szürcsölt a konyhapultnál
- Már fent is vagy?- kérdeztem köszönés képen
- Raikkönen!- szegezte nekem és szikrákat szórtak a szemei- te egy utolsó idióta, segg hülye finn vagy!! Mégis mi van veled?? Mit képzelsz? Hogy halhatatlan vagy?
- Neked mi a bajod?- ültem le elé, mert meglepett, amit mondott. Bár nem tőle hallottam először…
- Ha tegnap este nem rohanok be hozzád a fürdőbe, simán belefojtod magad a fürdővizedbe! Sőt, még meg is vágtad magad, nem is kicsit- kezdett lehiggadni, de biztos voltam abban, hogy azért kiabál, mert megijedt és félt
- Elmondanád, teljes higgadtsággal, hogy mi történt?

- Én? Persze! Ittál a droggal teli italaid egyikéből, majd felmentél a fürdőbe. Arra lettem figyelmes, hogy üvöltesz. Gyorsan kipattantam az ágyból és rohantam hozzád. Még az a szerencse, hogy nem zárta be az ajtót! Egy kád vízben feküdtél, és azt egyre jobban színezte el a véred. Megpróbáltalak kiszedni, de nem volt elég erőm, így inkább kerestem gézt, meg ragtapaszt, hogy el ne vérezz. Mikor visszaértem, már teljesen a víz alatt voltál, szinte alig volt pulzusod. Akkor végre sikerült kirántanom a vízből, de sok vért veszítettél. Viszont nem hívtam a mentőket, mert ha kijöttek volna, a véredben kimutatták volna ezt a szart- emelt fel egy zacskót, amiben fehér, sárga és zöld pirulák voltak
- Sajnálom- nyögtem be. El sem tudom hinni, hogy ilyet megtett értem
- Annyira megijedtem- fakadt sírva, de nem hagyhattam.
Felálltam, és mögé sétáltam. Szorosan átöleltem, és addig szorítottam, ameddig meg nem nyugodott. Pólóm már telve volt könnyekkel, de nem igazán érdekelt. Annyira fájt, hogy megbántottam, és még csak az igazságot sem tudja…
- Nem szóltál Sebnek?- kérdeztem, mikor már megnyugodott
- Nem. De nem is akarom, hogy tudjon erről
- Tudod… mikor kitaláltam, hogy gyertek, valóban azt akartam, amit ő mondott. Lefeküdni veled. De semmi komolyabbat. De most, hogy megmentetted az életem… és még a karrierem is, nagyon sokkal jövök neked. Szóval ezek után azt teszem, amit te szeretnél, mert tudom, hogy ezt sosem fogom tudni meghálálni
- Egy valamivel jóváteheted. Miért vetted be?
- Legyünk barátok. És ha úgy érzem, itt az ideje, hogy megtudd a dolgokat, mindent el fogok mondani. Áll az alku?- nyújtottam felé a kezem
- Áll- helyezte kezét tenyerembe- Seb nem tudom, mikor jön
- Nagyon gonosz volt tegnap este
- Igen, de szeretem. Nem tudom, mit kéne tennem… meg akarom beszélni, és higgadt fejjel gondolkodni
- Ezzel egyetértek
- De nem értem, hogy miért feltételezi azt, hogy megcsalnám... tudja, hogy én is annyira küzdöttem azért, hogy együtt legyünk, mint ő, és erre most azt hiszi, hogy ilyeneket csinálok…


~Anna

A beszélgetés aztán itt megszakadt, mivel megérkezett a szőke herceg, Heikki kíséretében. Amíg mi jól elcsevegtünk Sebbel, és átdumáltuk a dolgokat, addig a két finn elment egy kis kajáért, de legfő
képpen piáért… Amint visszaértek, kezdődött a közös kis iszogatás. Az egész nap abból állt, hogy hülyeségeket csináltunk, és úgy viselkedtünk, mint a tizenévesek. Nagyjából fél 2-körül kerültünk ágyba, de mindenkinek jobb volt így, főleg, hogy Seb már tejesen kiütötte magát a végére. Beszélni sem tudott…
Reggel arra ébredtem, hogy mocorog mellettem. Én is felkeltem, majd simogattam a hátát és vittem neki fájdalomcsillapítót, egy kis tejet meg kenyeret. Fél óra után jobban lett, és végre visszaaludhattunk. Reggel, vagyis délelőtt 11 körül ébredtünk meg. A konyhában összedobtunk egy kis tojásrántottát, és megvártuk, amíg a többiek is kicsurognak a szobájukból. Megreggeliztünk, majd bementünk a közeli városba Kimivel, hogy bevásároljunk a vacsorához, mert valami különlegeset akar csinálni… a végén persze kiderült, hogy azt várta, hogy majd én csinálom… Kicsit letört a kedve, mikor közöltem vele, hogy nem tudok főzni.
Délután az erődben sétáltunk, meg a birtokon. Finnország csodálatos, és nagy valószínűség szerint elrángatom még ide párszor Sebet… és veszünk egy házat is, persze Kimihez közel.
A finn nagyon rendes, szerencsére sikerült megismernem a valódi énjét is. Vagyis a kicsit hűvös, de cuki kölyköt. A napok roham léptekkel haladtak. Már csak azt vettem észre, hogy a repülőtéren állunk, és búcsúzkodunk, majd leszállunk Svájcban. Sebnél töltöttem még egy napot, majd utaztam is haza Magyarországra. Remélem, hogy a távolság nem fogja tönkretenni a kapcsolatunkat, és Dorinával is jól kijövök majd. És Katy hiánya… még több okot fog adni arra, hogy több időt töltsek Sebbel. 

15. rész

Sziasztok!
Tudom, hogy tegnapra ígértem, de gondoltam jól megfogalmazott részt hozok;D Köszönöm a komit Doriinának, és mindenki másnak a pipát, és hogy olvasott! :* Legyen szép napotok, próbálok sietni a folytatással. 4 komi, és azonnal hozom ;D 
A közvélemény kutatás pedig... nem jött össze a 45 szavazat, de nagyon aranyosak vagytok, hogy szavaztatok, szóval számíthattok a 7 év kívánsága 2. évadára :))
Ezer puszi nektek :*

15.rész

Finnország első napjai

~Anna

Reggel pontosan ébredtünk Sebbel, és mivel már teljesen be voltunk pakolva, volt mivel elütni az időt… Este indult a gépünk, nem akartunk korán érkezni, és így is majdnem másnapra értünk oda. Vagyis este 12 előtt 10 perccel szállt le a gépünk a reptéren.
- Nincs itt- bosszankodott párom
- Nyugi, itt lesz- fogtam meg karját és simogatni kezdtem
Nem kellett várnunk többet 10 percnél, Kimi meg is jelent. Egészes fitt volt, és teljesen józan. Mindössze talán a másnaposság jeleit tudtam rajta felfedezni…
- Sziasztok!- köszönt hangosan, így szinte az egész repülőtér hallotta, hogy ő bizony megérkezett
- Szia- mosolyogtam rá, majd adtam neki két puszit
Sebbel kezet ráztak, majd átvette a csomagom és az autóhoz mentünk. Egy egész nagy autóval érkezett, vagyis inkább furgonnal, aminek a rakterében bőrfotelek voltak, meg egy asztal. Mi ott foglaltunk helyet Sebbel, míg ő vezetett.
Nagyjából másfél órát utaztunk, majd leállította a motort.
- Már azt hittem, sosem érünk ide!- nyitottam ki az ajtót, de mikor kiszállt, lehervad az arcomról a mosoly- ez komoly, Raikkönen? Ezt komolyan gondoltad?- kérdeztem szikrákat vető szemekkel
Ártatlan fejjel jött vissza és egy sajtburger volt a szájában.
- Éhes voltam- rántotta meg a vállát- most ez is baj?
- Nem, de mikor érünk oda??
- 5 perc
- 5 perc??? Nem tudtál volna otthon kajálni?- akadtam ki
- Most mi van? Megjött?- kezelt flegmán
- Nem, de akkor is!
- Ha éhes vagy, neked is hoztam kaját- emelte meg a zacskót
- Nem vagyok éhes, csak menjünk már!- toporzékoltam
- Hisztis vagy- jelentette ki, majd beszállt a vezető ülésbe.
Megvárta, amíg én is beszállok, majd becsatolom magam. Közben jókat nevetett azon, ahogy puffogok. Elindultunk, végre, de nagyjából 1 kilométert haladtunk, bekanyarodott, élesen jobbra, ment még 1 percig, aztán leállította a motort. Dühösen szálltam ki, hogy már megint mi a francért álltunk meg.
- Nem megyünk tovább. Itt lakom- nyitotta fel a csomagtartót és elővette a holmikat
- Te itt laksz?- néztem körbe
Egy aranyos kis vigyilló előtt szálltam ki. Egészen apró volt, egy erkélye volt, és az egész fából épült… Na jó, persze, hogy nem! Amint megláttam, tátva maradt a szám, elállt a lélegzetem és a nyálcsatornám megduzzadt.
Egy hatalmas villa előtt szálltunk ki. Az egész fenyőből épült, és vagy 3 emelet magas volt. A tetején cserép volt, az ajtók és az ablakok keretei ki voltak faragva. A bejárati ajtó hatalmas volt, és bentről fények szűrődtek ki. Amint kinyitotta nekem a vaskos ajtót, bent azonnal szemet szúrt a méretes kandalló, amelyben ropogott a tűz, és édes meleggel árasztotta el a házat
- Ez az egy kandalló melegíti az egész házat?- kérdeztem csodálkozva
- Nem, csak le akartalak nyűgözni- suttogta a fülembe Kimi, amitől megborzongtam és egyből magamhoz tértem
Akar valamit!!
Beljebb tessékelt minket, majd felvezetett a 2. emeletre, ahol a szobánk volt Sebbel. Csodálkoztam, hogy az övé messzebb van, de végül kiderült, hogy Seb akarta azt a szobát, mert hogy erkélyes…
A helység viszonylag nagy volt, egy óriási franciaággyal, két szekrénnyel, meg egy asztallal volt berendezve. A falon szarvasagancs volt, bár nem sokáig, mivel levetettem a fiúkkal és kijelentettem, hogy annak a közelében nem alszom! Az erkélyre is kimentem, de sajna nem láttam semmit, hisz korom sötét volt.
Jó volt visszatérni a meleg házba. Lementünk és Kimi adott forró teát. Csodálkoztam, hogy nem valami piát tukmál belénk… Megiszogattuk, ettünk pár falatot és olyan 3 körül aludni mentünk.
Másnap fél 2-kor keltem. Kicsit megmoccantam, mire Seb is megébredt és szorosan magához húzott. Kezét, amelyet hátamon vetett át karjaim közé zártam, és a kézfejét simogattam, majd tenyerébe fektettem arcom. Nagyon ritkán kelek ilyen jól.
- Jó reggelt, szépségem- adott egy csókot a nyakamra
- Szia- köszöntem rekedtesen, majd szembe fordultam vele és adtam  szájára egy puszit
- Mi a mai terv?
- Nem tudom- húztam fel óvatosan a vállam. Kicsit elaludtam a repülőn
Seb lassan feltápászkodott, majd elővett egy pokrócot a szekrényből. Odajött hozzám, majd felsegített, végül pedig elhúzta az erkély függönyét. Abban a percben értettem meg, hogy miért azt a szobát választotta.
Egy erdő terült el velünk szemben, és a közepén volt egy viszonylag nagy tó. Vize mélykék, és apró hullámok csapdostak benne. Az út vastagon szelte át az erdő egy szakaszát, így jól be lehetett látni. A tónál volt egy csónakház, vagyis én annak gondoltam, és végül igazam is lett.  Seb lehúzott a földre, magunk alá tett két párnát, szorosan átkarolt és átterítette felettünk a takarót. Lábaim felhúztam, kezem összekulcsoltam előttük, és így dőltem neki Sebnek
- El sem tudom hinni, hogy volt életem nélküled- mondta mosolyogva
- Én meg azt nem tudom elhinni, hogy tudok valakit ennyire szeretni- néztem fel rá, majd megcsókolt- ma megyünk valahova?
- Nem hiszem. Lehet, hogy este lesz egy buli…
- Kimi még alszik?
- Biztos- kacagott
- Éhes vagyok…
- Én is. Együnk valamit
Felhúzott, majd összeszedtük a cuccokat és leraktuk a szobába. Kicsit rendbe kaptam magam, felvettem egy vastag zoknit, egy rövidebb nadrágot, meg egy hosszúujjú felsőt és lementem Seb után. Összedobtunk pár gofrit, meg pirítóst is csináltam, főztem kávét, meg nagyjából el is pakoltam magam után. Egy tálcára raktam pár gofirt, meg egy bögre kávét és némi öntetet a gofrihoz
Seb visszaért, teljesen felöltözve. Elvette az asztalról a kocsikulcsot, majd odajött hozzám.
- Merre, merre?- kérdeztem
- Jön Heikki, és kimegyek érte a reptérre
- Akkor nem jössz egy darabig- húztam el a szám

- Nem, de addig ismerkedj a házzal- adott a homlokomra egy puszit
- Vigyázz magadra- húztam össze szorosan nyakánál a kabátot
- Óvatos leszek- adott egy csókot, majd már ott sem volt
Megfogtam a tálcát és elindultam Kimi szobája felé. Gondoltam, meglepem egy kis reggelivel, meg most, hogy Sebas elment, társaság sem ártana.
Felkaptattam az emeletre, majd elsétáltam az ajtójáig. Kicsit esetlenül bár, de bekopogtam, de semmit nem hallottam, így bementem. A finn ott feküdt a 80 párna között, derékig betakarva. Feje a matracon volt, így nem értettem a párnák lényegét. Mosolyom nem tudtam elrejteni, így vigyorogva léptem mellé. Letettem a tálcát az éjjeli asztalra, majd leültem az ágyra. Hasát kezdtem el simogatni.
Lassan nyitotta ki szemeit, de mikor leesett neki, hogy ki vagyok, megfogta a karom, és berántott az ágyba. Kicsit hátrébb húzódott, hogy én is elférjek, majd átkarolt. Bőre szinte már hideg volt, és lehelete, melyet nyakamban éreztem hűvös. Kezeit szorosan tartotta mellem alatt, majd szívverése egyre inkább visszaállt a normális ritmusba. Különleges érzés volt a karjai között feküdni…
- Hoztam reggelit- cirógattam karján a szőrt
- Angyal vagy- nyöszörögte rekedtesen, majd adott a fejemre egy puszit
- Van mára bármi terv?
- Seb mit akar csinálni?
- Nincs itt. Kiment Heikkiért a repülőtérre
- Szóval ketten vagyunk itthon?- ébredt fel rögtön
- Igen…- válaszoltam bizonytalanul
- Akkor elmegyünk csónakázni
Megette a reggelit, amit agyon dicsért, majd felöltözött. Engem vagy nyolcszor küldött el átöltözni, mert mindig túl lenge volt a ruházatom, és „miattam nem jövünk vissza”… oké, Kimi.
Fél 5 felé indultunk el, és már kezdett sötétedni. Ez őt egyáltalán nem zavarta. Vagy 20 percet sétáltunk, mire odaértünk, de megérte. Találkoztunk ott négy emberrel, akiknek Kimi be is mutatott, de mind finn volt, így egynek a nevét sem jegyeztem meg. Kihúztunk három csónakot, kettesével ültünk benne, aztán amint vízre engedtük őket, mindenki ment a magam útjára. Kimi besegített a csónakba, majd a fenekem alá adott egy párnát. Ő is beszállt, majd ellökött minket a parttól és evezni kezdett. Hárman csónakáztunk, de igazából nem zavartuk egymást. Majdnem a közepén állt meg Kimi és elkezdett mutogatni az erdő felé. Nagyjából 3 perc volt, mire kiszúrtam, hogy mire gondol. Volt egy vadászház, körülbelül egy kilométerre a tótól. Mindössze azért tudtuk észrevenni, mert a fák között átszűrődött a lemenő Nap fénye, és megvilágította a kalibát
- Mikor először volt itt Seb, azt játszottuk, hogy éjjel mentünk el oda
- Ti betegek vagytok- nevettem- és mi lett?
- A kicsi német nagyon fosott- nevetett ő is
- Persze, és te voltál a bátor, aki semmitől sem fél?- húzogattam a szemöldököm
- Nem, én voltam az okos, aki ki sem ment a meleg házból
Annyira jól elvoltam, hogy észre sem vettem, hogy szinte már sötét van. Kezdtem fázni, de nem érdekelt, mert Kimivel nagyon jó volt múlatni az időt. A parton felgyúltak a fáklyák, és az egész tó fényben úszott. A csónak orránál Kimi felkapcsolta a lámpást, és így mindent lehetett látni.
- Ez gyönyörű- néztem körbe
- Sosem okoznék csalódást- kuncogott
- Tegnap miért nem égett?
- Mert akkor nem volt itt senki…
- Ó, szóval ilyen okos a rendszer
- Igen- nevetett
Csönd következett. Vagy 2 órája voltunk kint, de ilyen még nem volt. Ő sem szólalt meg, és én sem. A többi pár még mindig kint volt, ahogy mi is. Ők is cseverésztek, de mi ezt egyáltalán nem hallottuk. Tördeltem az ujjaim, és már kínosnak éreztem a minket körbe ölelő világot. Így, mint mindig, megtörtem a csendet
- Miért hívtál ide?
- Ezt hogy érted?
- Hanna azt mondta, hogy csak akkor van nő a házadban, ha meg akarod fektetni
- Szerinted igaza van?- kezdett el vigyorogni
- Szerintem van kivétel
- Tudod mi az érdekes, bennetek, lányokban?- kérdően néztem rá- hogy mindig azt hiszitek magatokról, hogy különlegesek vagytok- cseppnyi gúny volt a hangjában
- Szóval azért vagyok itt, mert le akarsz fektetni?
- Ezt nem mondtam- húzódott sejtelmes mosoly ajkaira
- Mit akarsz tőlem?
- Az legyen az én meglepetésem
Mellém ült, majd ahogy reggel Seb, ő is átkarolt, és ránk terített egy pokrócot, majd megpuszilta az arcom
- Ennek lesz folytatása- suttogta és nem engedett karjaiból.
De őszintén… én sem akartam kikelni belőlük. Már kezdtem fázni, így megkértem, hogy menjünk. Bólintott, majd kievezett, leraktuk a csónakot és elindultunk haza
- Mi lesz a többi csónakkal?
- Majd beteszik, ha végeznek- rántotta meg a vállát
Az erdő sötét volt, végig. Az út egyáltalán nem volt kivilágítva, így egy nagyobb roppanásra megfogtam Kimi kezét, összekulcsoltam ujjainkat, és szorítottam, ahogy csak bírtam
- Félsz, kislány?- nevetett
- Kicsit- nyeltem egyet
- Nem kell, itt vagyok veled
A házhoz érve, már többet láttunk, de még nem engedtem el a finn kezét. Kinyitotta nekem az ajtót, és csak ekkor engedtem el. A nappaliba mentem, majd egy Sebet pillantottam meg, aki dühösen vágtat le a lépcsőn
- Szóval erre ment ki a játék?- kérdezte idegesen- engem küldesz Heikkiért, hogy közben megdughasd a barátnőm??
- Seb, te miről beszélsz?- kérdeztem értetlenül
- Láttalak titeket…
- Kint voltunk a tavon, csónakáztunk, meg beszélgettünk
- Persze! Meg csókolóztatok, és a csónak aljában szexeltetek
- Azt hiszem, megkérdezem, ki volt az, és elégetem azt a csónakot- poénkodott Kimi, de mi, Sebbel észre sem vettük
- Tudod, bántó, hogy meg sem ismered a testem- kezdtem
- Ilyen messziről hogy lássam? Sötét van!!- kiabált, mire én is belekezdtem
- Ó, szóval, mindegy, hogy ki az, de biztos én, mert pont az a fajta vagyok, aki megcsalja a másikat!
- Nem ezt mondtam, ne forgasd ki a szavaim!!
- Á, szóval az a bajod, hogy Németországban lefeküdtem Kimivel?- nevettem fel fájdalmasan- örülök, hogy megtettem, mert jó volt, és megérdemelted, hogy szenvedj, mivel én majd’ fél évet sírtam érted. Mikor a hülye home-ban mindig veled volt, mikor az oltár elé sétáltál vele… Ez mind rosszabb volt, mint egy megcsalás!!! Főleg, hogy MEG SEM TÖRTÉNT- tagoltam a végét kiabálva
- Tudod, nem is értem, miért vagyunk együtt- vetette oda, mire éreztem, hogy a szívem szilánkosra törik
Felfogtam, mit mondott, de csak a testem tudott gondolkodni helyettem. Elé léptem, majd megfontoltan lendítettem meg a kezem, és célba is ért. Arcán hatalmasat csattant tenyerem, s ennek visszhangját elnyelte a hatalmas konyha berendezése. Óriásira nyitott szemekkel nézett rám, majd kezét lassan arcára tette. Fehér orcája pírben úszott, de a pofon erőssége miatt
- Kurvára nem vagyok Hanna, és nehogy elvárd, hogy az ilyeneket eltűrjem
Feltoporzékoltam az emeletre, majd bementem egy szobába és az ágyra ültem. Majd meglátjuk, ehhez mit fog szólni. Teljesen levetkőztem, és bebújtam a jó meleg takaró alá

~Kimi
- Ember, ez mi a franc volt?- szegeztem neki a kérdést
Szegény Heikki, végig csak a lépcső végében állt, és hallgatott
- Miért tetted ezt velem?- nézett rám kérdően Seb
- Kimentünk csónakázni. Ott találkoztunk Aune-val, Fredrikkel, Jaana-val, meg Luukassal. Jaana meg Fredrik ma voltak fél évesek… és ezért jöttek ki
- De valld be, hogy azért hívtál ide minket, hogy megkapd őt- mondta keserűen
- Csak egyszer kéne bevallanod, hogy tévedtél, és bocsánatot kérned, és máris mindenki szeretne
- Elmegyek- jelentette ki
- Jó. Viheted a kocsim. Keress egy szállodát, aztán ha lenyugodtál, gyere vissza, és kérj bocsánatot
- Heikki, jössz velem?- kérdezte Seb a finntől
- Aha- bólintott- akkor holnap… szia, Kimi
- Sziasztok- szinte rájuk csaptam az ajtót
Dühös vagyok a kölyökre, nagyon is. Lezuhanyoztam, majd frissen és illatosan mentem vissza a szobámba. Nem oltottam fel a lámpát, mivel az ajtóból egyenes út vezetett az ágyhoz. Befeküdtem a hatalmas, békét nyújtó paplanom, és a párnáim közé, majd betakaróztam. Karom a fejem alá raktam, és így bámultam a plafont, majd végül lecsuktam a szemeim.
Egyszer csak azt éreztem, hogy egy kéz suhan a hasamon át az ágyékomhoz. Lehúzza a nadrágom, majd erősen megmarkol. Hirtelen felébredtem, és gyorsan lehúztam a mellettem lévő takarót az ágyról. Volt ott valaki… Felkapcsoltam a lámpát, majd visszanéztem. Egy huncutul mosolygó Anna volt mellettem. Reagálni sem tudtam, máris megéreztem édes ajkait legérzékenyebb pontom. Édes egy éjszaka lesz ez…

14. rész

Sziasztok!

Hoztam nektek egy új részt, remélem tetszeni fog!:) Köszönöm az előző részhez a komit Doriinának, és a többieknek pedig a pipákat! :*  Ha minden jól megy, holnap, vagy holnapután lesz folytatása a törinek, vagyis szeretnék hozni nektek frisset, de nem tudom, hogy lesz időm :S A szavazás nemsokára lezárul, és ahogy látom, nem lesz meg a 45 szavazat... de majd legközelebb! ;) Jó tudni, hogy mi tetszett nektek a legjobban.

Nem dumálok többet, jó éjszakát, és jó olvasást! :)

Csókpussz.

14. rész

Átlagos

~Anna
Seb ötlete, miszerint menjünk el Kimihez pár napra meglepett, de jónak találtam. Rábólintottam, és reggeli után már küldött is egy sms-t a finnek, hogy megyünk.
- Kedvelem- szólaltam meg a gyár felé tartva
- Ennek örülök- mosolyodott el- Kimi jó srác
- I lov… I mean Kimi is a good gay. erre gondolsz?- nevettem fel. Ezt a mondatát sosem felejtem el
- Ezt te olvastad?- csodálkozott- pedig reméltem, hogy el fogják felejteni
- Tévedsz- nevettem hangosan- de aranyos, hogy szereted- cirógattam meg az arcát
- Nem szeretem! Csak kedvelem…
- Aha, persze. Szereted- öltöttem rá nyelvet
- Ezt ma még visszakapod- húzódott huncut mosoly ajkaira
Egész hamar megérkezünk a gyárba. Ma annyi Seb feladata, hogy egy fél órás bemelegítés után a szimulátorban teszteljen. A belga nagydíjat nagyon szereti, és számára fontos, hogy jól felkészüljön.
Amíg ő a gépben volt, én Heikkivel beszélgettem, meg Brittával is egy keveset. Mikor magamra hagyott a párocska, bementem Seb szobájába és elővettem a laptopom. Húgom pont fenn volt, így tudtam vele beszélni skypon.
- Szia- köszönt
- Szia. Na, mizujs?
- Semmi különös… most értem haza Németországból. Nagyjából 2 órája…
- Tetszett?
- Igen, de már voltam ott- emlékeztetett
- Ja, persze! Na és mi a terved a jövőre?
- Nem tudom- vont vállat- az eltiltás után lehet, hogy már nem fogok versenyezni
- Ez durva, hogy fűért eltilthatnak… de megértem, hogy miért nem szeretnél
- És te? Meg Katy? Rég nem láttam
- Mi megvagyunk. Bár, ha minden igaz, megüresedik egy szoba a Budapesti lakásunkon. Vagyis, a lakásomon
- Micsoda?- lett egyből jobb kedve
- Katy Angliába költözik a barátja miatt és ott fejezi be a sulit. Én meg egyedül maradnék…
- Én szívesen leszek a társaságod- nevetett fel
- Jó, mert én is erre gondoltam
Addig csacsogtunk, míg megérkezett Seb, és indulni akart. Összepakoltam amíg lefürdött, majd emlékeket idéztünk az ágyban… az első alkalomról
- Emlékszel?- cirógatta vállam Seb az ágyban fekve
- Igen- mosolyodtam el- de remélem, ha most kimegyek, nem fog megpofozni Hanna
- Biztos nem- nevetett fel- olyan jó veled
- Veled is- adtam egy puszit a szájára- és végre, szabadok lehetünk
Fél7 körül értünk vissza a hotelbe. Felhívtuk Kimit és megbeszéltük vele, hogy holnap indulnánk, ha neki jó. Rábólintott. Ha minden a terv szerint halad, hétfőig maradunk, és utána, míg Seb és Kimi Spa-ba mennek, és Budapestre. Így még lesz időm elintézni a sulis dolgokat, meg felköltöztetni Dorinát.
Sebbel elhatároztuk, hogy egy étterembe megyünk vacsorázni. Még nem igazán mutatkoztam a nyilvánosság előtt, de mindketten azon az állásponton voltunk, hogy újságírók bizony nem ronthatják el az örömünket. Egy előkelő, de mégsem luxus, és teljesen giccses éttermet választott párom.
Egy óra alatt elkészültem, és persze Seb is megdicsért, hogy milyen jól nézek ki. Míg ő egy egyszerű szövetnadrágot vett fel egy fehér inggel, meg egy kék nyakkendővel, addig én egy fehér ruhát, egy rózsaszín táskával és sok kiegészítővel. Seb már az ajtóban toporzékolt, mikor én még csak a cipőim válogattam. Végül egy feketébe bújtattam bele a lábam.
- Biztos, hogy jó ez a cipő?- kérdeztem a taxiban
- Biztos- sóhajtott- szép vagy- adott a számra egy puszit
- Ha nem siettettél volna, most biztos lennék abban, hogy minden tökéletes rajtam
- Te mondtad, hogy hívhatom a taxit
- Ne hárítsd rám a felelősséget!
- Nagyjából egy hete vagyunk együtt, és máris veszekszünk- mosolygott
- Ne tereld a témát- nyújtottam ki rá a nyelvem
- Szeretlek
- És mindig megtalálod, hogy mivel tudok mindent elfelejteni- kuncogtam- én is szeretlek
10 percet autókáztunk, majd egy szép étterem előtt szálltunk ki. Kisegítettek az autóból, majd megvártam, amíg Seb fizet és mikor mellém ért, belekaroltam. Így mentünk be az előkelő helyre, ahonnan lágy zene szűrődött ki.
A hely egészen tele volt, talán két, vagy három szabad asztal lehetett összesen, de a kint várakozókra pillantva gondolom már azokat is lefoglalták. Seb kihúzta alattam a széket, majd betolta, és így ült le velem szembe. Édes mosolya megint levakarhatatlan volt, és ettől nekem is mosolyognom kellett.
- Szép hely- néztem körbe- fincsi kajákkal- nyitottam ki az étlapot
- Gondoltam, hogy tetszeni fog
- Már olyan jól ismersz- ráztam meg a fejem, mire nevetni kezdtünk- te mit eszel?
- Még nem tudom, de egy jó bort mindenképpen rendelek
- Rendben, Mr. Vettel. Ennek semmi akadálya
- Nagyon jól érzed magad
- Így igaz- nevettem
A pincér hamar felvette a rendelést, majd hozta a bort, 15 perccel később pedig az előételt. Valami leves volt, nem jegyeztem meg a nevét, Seb kérte. Én is azt ettem, amit ő. Az étlapból nagyjából 2 dolgot ismertem, a csirkét, meg a marhát, de a köreteket, meg a mártásokat sem ettem még, szóval páromra bíztam magam.
A desszert végén már biztos volt, hogy Sebnek jó ízlése van, és hozzám való. Minden, amit elém tettek, nagyon ízletes és finom, na meg persze gusztusos volt. A borok is finomak voltak, de én azért berendeltem magamnak egy martinit is, a vége felé.
Az édességünk közepénél jártunk, mikor ismerős arcok jelentek meg az ajtóban. A pincér köszöntötte őket, majd az üres asztalhoz vezette őket, amely mellettünk volt. Nem akartam szólni Sebnek, de nem is kellett. Magától kiszúrta a párocskát.
- Nem adta alább- jegyezte meg Seb, és megropogtatta a nyakát
- Komolyan ezt szeretnéd csinálni?- tettem le a villát és ránéztem
- Sajnálom- vett egy nagy levegőt
- Nem akarok menni, azért mert ők itt vannak. De ha neked kellemetlen, most menjünk
- Nem, és sajnálom. Szeretlek
Nagyjából fél perc alatt le is ültek a mellettünk lévő asztalhoz, és bort rendeltek. Ők is felismertek minket. Seb és én nem ismertük Hanna kísérőjét, mindössze az arcát láttuk. Egyszer, a templomban.
- Sziasztok- köszönt nekünk Hanna fennhéjázó stílusban. Annyira hasonlít Sebre!!
- Sziasztok- köszöntem, majd Seb is követett. Igen higgadt volt- Hanna, nem mutatsz be minket?- kezdtem a társalgást, hogy még jobban kiakasszam, mivel Sebastian semleges köszöntése nagy érvágás volt számára
- De, persze- vont vállat- Travis, a szőke srác Seb, a volt vőlegényem, a szőke lány pedig Anna, az exem kurvája- úgy tettem, mintha meg sem hallottam volna

Travis

- Nagyon örülök- mosolyogtam- nem is tudtam, hogy ennyire szereted a pénzt- töröltem meg a szám a szalvétába és kicsit felé fordultam
- Igen. Tudod, ez már csak így megy
- Ja, persze. Amit egyszer megszokik az ember!- kacagtam fel halkan. Élveztem a kínzásának minden egyes pillanatát!
- Mikor érkeztetek?- kérdezte Hanna
- Arra vagy kíváncsi mikor megyünk?- mentem elébe a dolgoknak- nemsokára, ugyanis holnap utazunk el
- Valóban?- lepődött meg, és már látszott rajta, hogy nagyon vissza akar vágni- Hova lesz az út?
- A nászutatok…- kezdtem bele
- Lehet, hogy nem volt szép, amit Sebbel tettem, de legalább a nászutunk emlékét, vagy tervét ne mocskold be!- emelte meg a hangját
- Olyan türelmetlen vagy- csóváltam a fejem- szóval mivel a nászutatok fuccsba ment, arra gondolt Kimi, hogy meghív magához minket pár napra, Finnországba
- És te is mész?
- Igen. Miért olyan meglepő?
- Kimi nem szereti, ha nő van a házában
- Talán csak téged nem szeretett- jegyeztem meg gúnyosan
- Csak olyan nők vannak a házában, akikkel lefekszik. Aztán kiteszi őket
- Ez esetben én biztos kivétel vagyok, ugyanis utoljára én tettem ki az ágyamból
- Seb, téged ez nem zavar?- nézett Hanna hüledezve Sebre
- Tudod, mi megbeszéljük a dolgokat
- Tud Sophiáról is?
- Hát persze- válaszolta Seb- és én még többet tudok Sophiról- nézett szúrósan Trevisre- Kicsim, mehetünk?- fordult most felém- holnap majd kelni kell
- Persze, menjünk!- mosolyodtam el- meg ők is biztos éhesek, mi meg nem hagyjuk őket választani- legyintettem egyet kezemmel és halkan felkacagtam
- Nos, további jó étvágyat, sziasztok
- Sziasztok- köszöntem én is, majd elhagytuk az asztalt
A pultnál mindent kifizettünk, majd kimentünk a parkolóba. Megfogtam Seb kezét
- Sajnálom, oké? Nem tudom, hogy mi ütött belém!
- Semmi baj- cirógatta meg az arcom
- De én azt kértem, te ne tedd, erre én meg csinálom…
- Láttam, hogy rosszul esett az, ahogy beszél veled, meg az, ahogy kezel. És szépen visszavágtál
- Sajnálom, hogy felhoztam Kimit…
- Befejezhetnénk a bocsánat kérést, és elindulhatnánk? A hotelben majd beszélünk mindent, csak kicsit fázok
- Ja, persze
Adtam az arcára egy puszit, majd beszálltunk a taxiba, ami éppen akkor érkezett meg. 10 perc alatt felértünk a szobába és lefürödtünk. Beszélgettünk még pár percet, majd szinte mindkettőnket egyszerre nyomott el az álom.
A bőröndök már készen álltak az utazásra. Kíváncsi vagyok Finnországra, és a finnre is. Hogy milyen a háza, hogy hogyan él. És arra is, hogy Hanna igazat mondott-e. Remélem, nem akar majd visszakapni, vagy csak még egyszer megkapni, mert nem akarok több kísértést! Szeretem Sebastiant, ez teljesen kétségtelen.

13. rész

Sziasztok!

Nos, ismét jelentkezem, remélem nem bánjátok ;D

Köszönöm a komikat és a pipákat az előző részhez!! A szavazatokat továbbra is várom, nagyon remélem, hogy tudok hozni nektek egy kis apróságot!! 

Jó olvasást, sok puszi :*

13. rész

Vihar utáni csend

~Anna

Nagy szemeket meresztettem Sebre, hogy ezt bizony ő sem gondolja komolyan. A templomban a cselekmények két szálon futottak. Az egyikben Seb, Kimi és én vettünk részt, a másikban pedig a násznép, Hanna és az idegen. A pap egy külön világban járhatott, vagy ő is a nagyobb horderejű műsort figyelte
- Igen a válasz- tátogtam Sebnek mérgesen, de csak rázta a fejét
Fölálltam, és odasétáltam hozzá. Nem hiszem el, hogy erre sem képes!
- Igent kell mondanod!
- De én nem akarom
- Ez nem kívánságműsor- szűrtem a fogam között a levegőt
- Kimi?- fordultam a finn felé, mire az csak megrázta a fejét
Ki vagyok segítve, komolyan! Visszaültem a helyemre, és onnan kémleltem tovább a másik cselekményszálat.
Mikor az idegen férfi berontott, mindenki felé fordult. Úgy látszott, Hanna felismerte. A csokrot, amit eddig a kezében szorongatott letette, majd megfogta szoknyáját. Megfordult, és kedves, de ideges mosollyal végigsietett a padok között. Egyenesen a hang irányába.
Mivel a beszélgetésük inkább susmorgás volt, nem hallottam semmit az egészből, ahogy Sebastian és Kimi sem. A koszorúslány felé néztem, de ő is csak megrántotta a vállát. Mikor úgy látszott, végeztek, Hanna gyors tempóban visszajött az oltár elé. Felvette a csokrot a földről, majd Seb felé fordult. Hol az arcát nézte, hogy a násznépet, hol meg rám pillantott. Elég bizonytalannak tűnt…
- Seb- kezdte. Már teljesen határozott volt- vége. Nem megyek hozzád. Tudom, ezt nem most kéne, de biztos. Nem leszek a feleséged
- Hála az egének- sóhajtott fel Seb, mire az egész násznép nagyot csodálkozott és pusmogni kezdett
- Ezt hogy érted?- kérdezte Hanna
- Én sem akartalak elvenni. Csak gondoltam nem bántalak már többet
- Aha. És miért nem akarsz elvenni?
- Szeretem- bökött felém egyszerűen Seb, mire Hanna olyan mérgesen nézett rám, hogy félni kezdtem
- Oké, Seb. Ezt megbeszéltük. Én meg őt szeretem- mutatott a szertartást megszakító férfi felé
- Jó!- horkant fel Seb- gyertek máris. Adjon össze titeket a pap. Én fizetek!
- Te nem vagy normális- hüledezett Hanna- mégis mit művelsz?
- Gondolod, hogy igent mondasz, aztán meglátsz egy idegent, és gyorsan lefújod? Mond, te normális vagy?
Alig bírtam felfogni Seb kérdését, Hanna tenyere már repült is Seb arca felé. A német viszont még bőven elkapta a lány csukóját, mielőtt az arcához érhetett volna. Az ő reflexei, meg az enyémek...
- Ezt már annyiszor eljátszottuk- nevetett fel szarkasztikusan- inkább ne égesd magad!
- Igazad van- rántotta ki a csuklóját- utállak
- Nálam nem jobban- intett Seb az elviharzó menyasszony felé
Még jó, hogy nem volt jelen a sajtó, hisz ha ezt publikálnák… az nagy botrányt kavarna. Lassan álltam fel, majd Sebastian mellé léptem. Hanna tanúja már nem is volt ott, futott a kis barátnője után. A templomban ülő emberek létszáma is hamar a felére csökkent, hisz Hanna hozzátartozói is elmentek.
- Jól vagy?- kérdeztem egy félmosollyal
- Legközelebb is hallgatok Kimire- kuncogott, majd mikor már odaért a finn, lepacsiztak
- Mit csináltatok?- kezdtem gyanakvóan
- Ivott egy kicsit- nevetett fel a finn- szerinted én miért vagyok elvált?- vigyorgott
A pappal aztán lebeszéltük, hogy vége az egésznek, majd Sebastian németül, illetve angolul is közölte, hogy mi a helyzet… Mindenki álmélkodott, de Britta meg Heikki elkezdtek tapsolni. Mindenki bolondnak hitte őket, de hát ilyen a fiatalság.
Gyorsan összekaptuk magunkat, majd kimentünk a templomból. Megismerhettem Sebastian szüleit, akik egyébként nagyon kedvesek és megértők.
- Akkor, mi legyen?- kérdezte Seb, mikor már csak a családja, Britta, Heikki, Kimi és én voltunk körülötte
- Szerintem menjünk haza, és együnk- ajánlotta fel Fabi- aztán meg még kitaláljuk
Erre mindenki bólogatni kezdett. Az ebédet elhoztuk az étteremből, ahol egyébként a lakodalom lett volna, és mindenki nagyon jól lakott, és még Heike-nek sem kellett dolgoznia. Az asztalnál sokat nevettünk és beszélgettünk, és rólam is sokat megtudott a család.
Mikor mindent befaltunk, kicsit lepihentünk. Például Sebbel felmentünk a szobájába, és le sem mentünk este 7-ig.
- Érdekes kis nap- sétáltam be a szobájába és körbenéztem
- Nekem mondod?- rogyott le az ágyra
- Aranyos poszterek- nevettem fel, majd becsuktam az ajtót és mellé ültem- tudom, hogy fáj
- Pont miatta nem voltam veled. Mert azt hittem, ő szeret
- Biztos szeretett. Valamikor…
- De már nincs a képben- sóhajtott és egy megkönnyebbült mosoly lett az arcán- szóval… az azt jelenti, hogy mi együtt lehetünk
- Nem vagy semmi! Péntek délután faképnél hagy a menyasszonyod, és neked estére új barátnőd van- kacagtam
- Sosem voltam átlagos- vigyorgott
- Te? Sosem- ráztam a fejem, majd megcsókoltam
Leírhatatlan érzés volt úgy megcsókolni, hogy tudtam, csak az enyém, és már semmi nem választhat el tőle.
Felfeküdtünk az ágyra, majd ledobva cipőm mellé bújtam és fejemet mellkasára helyeztem. Hallgattam szívverését, amely még sosem volt ennyire nyugodt
- Nem veszed le a ruhát?
- Lehet, hogy Hanna tervezte, de irtó kényelmes, és dögös
- Te mindig dögös vagy- adott egy puszit a fejemre
Nagyjából még 3 napot töltöttünk a Vettel házban, a többiek viszont hazamentek. Gyönyörű az a vidék, ahol Sebastian felnőtt, és sok helyet megmutatott nekem. Mikor eljöttünk a templom előtt, általában mindkettőnket elfogta a nevetés, és arra gondoltunk, Hanna és a titokzatos pasi, vajon mit csinálhatnak.
Épp a piacról jöttünk ki, mikor két ismerős arcba botlottunk.
- Dorina?- meredtem magam el
- Sziasztok- ölelt át szorosan- ez mi?- kérdezett rá a kézfogásra Sebivel
- Együtt vagyunk- vallottam be elpirulva
- Nem most volt az esküvő?
- Hanna faképnél hagyott az oltárnál- vonta meg a vállát Seb

Aly

- Niklaus Allman- mutatkozott be a szőke srác, akit a szórakozóhelyen ismertem meg- ő pedig a barátnőm, Aly Nolasch- a lány elég szép volt…
- Sebastian Vettel- mutatkozott be mindkettőjüknek
- Elnézést, hogy így megállítom, de szeretném megkérdezni, hogy van-e esetleg üres állás a Red Bull-nál
- Milyen téren?- kérdezte Seb- és nyugodtan tegezz
- Aly autóversenyző. És helyet szeretne a csapatodnál. Én egyébként a személyi edzője vagyok
- Értem… és miért pont hozzánk?
- A red bull mindig is többet nyújtott, mint a többi csapat- folytatta a lány- és mindig tudott újdonságokkal előállni. A forma1-ben én lennék az egyetlen és első női pilóta

Niklaus

- Nézd, ha jó vagy, biztos megjegyeznek. Most csak annyit mondok, szedj össze egy, vagy két szponzort, lehetőleg nagyokat, és én beszélek a főnökömmel. Eljössz Angliába, körözöl a tesztpályán, de leginkább a szimulátorban. Ha jó vagy, Christian biztos feljebb ajánl, vagy beszél a főnökeivel és kapsz egy esélyt. Egyenlőre ez a terv. Csak rajtad múlik, mit hozol ki belőle
- Ha ezt megteszed… azt nagyon nagyon megköszönöm!
- Ez csak egy terv, nincs kőbe vésve- hűtötte le a lányt Seb- a forma 1 nem csak a vezetésről szól, gondolom ezt tudod. Ha meg nem, majd Angliában felvilágosítunk
- Oké
- Add meg a számod, majd felhívlak
A lány fél pillanat alatt felfirkantotta a számokat egy lapra
- Akkor majd kereslek
- Én is téged- néztem húgomra
- Most megyünk. Sziasztok- köszöntünk el
- Sziasztok- köszönt mindenki egyszerre, majd mi el is tűntünk Sebbel
Hazáig sok mindenről beszéltünk, meg persze erről a kis találkozóról is. Sebnek szimpi volt a csaj, így amint hazaértünk felhívta Christ, majd Alyt, hogy kedden együtt repülnek Angliába
- Mehetek veled?- kérdeztem este Sebtől
- Miért ne jöhetnél? Csak örülnék neked- adott egy puszit a homlokomra
- Akkor most minden oké? Mi egy pár vagyunk, és boldogan élhetünk?
- El sem hiszem- sóhajtott egy nagyot nevetve- vártam már ezt a percet
- Minden olyan nyugodt
- Igen… szeretlek
- Én is téged- válaszoltam, majd csókot váltottunk és elaludtunk.
Reggel fél 9-kor az órára keltünk. Én elszaladtam a szállodába, ahol még mindig húgom tanyázott, és összepakoltam a cuccaim. Beszéltem közben vele is, vagy 1 órán keresztül csacsogtunk. Mondtam neki, ha hazaértem Angliából, majd találkozunk. Rábólintott.
A repülőtéren találkoztunk Aly-vel és Niklaussal. A gép 1-kor indult, így kényelmesen beszálltunk, majd jó pár órányi repülés után le. Aznap benéztünk a gyárba, meg találkoztunk Chrissel, de más nem igen történt. Mikor este visszaértünk, én Katyvel beszéltem. Kiderült, hogy itthon van, szóval a keddi program a vele való bohóckodás.
Reggel 10-kor keltem ki az ágyból és kávét, meg forrócsokit rendeltem, és egy kevéske kaját. Szegény szerelmem, Heikki egész nap szadizza, csak akkor bűnözhet, ha velem van.
Édes csókokkal keltegettem, majd amint megcsapta orrát a finom reggeli illata, egyből felébredt.
- Mindig így akarok kelni
- Azt elhiszem. Lusta vagy- csíptem bele fenekébe, mire egyből ugrott egyet
- Ezt még visszakapod!- dörzsölgette szemeit álmosan és morcosan
Megreggeliztünk, majd 11 felé elindultunk. Az újdonsült párocskával a hallban találkoztunk, majd amint beértünk a gyárba, én elköszöntem Sebtől, mivel szembe jött Katy. Még ők is köszöntötték egymást, majd barátnőm nyakába vetettem magam
- De jó látni!!- préseltem ki belőle a levegőt
- Téged is! Hogy hogy itt?
- Együtt vagyok Sebbel- vallottam be és elpirultam
- Nem mondod?- sikított egyet- na mesélj!- ültetett be a kocsijába, majd egy cukrászdához hajtottunk
- Hát Hanna faképnél hagyta az oltárnál, és így összejöttünk. Már mindent szabad- szinte visítottam
- Látom, majd kiugrasz a bőrödből- nevetett fel
- El sem hiszem! Olyan jó érzés! Végre kimondhatom. Seb, és én egy párt alkotunk!!
- Ezt én is örömmel hallom, de képzeld! Én még mindig Adriennel vagyok
- Ez nagyon jó. És ez azt jelenti, hogy egy következő lépcsőfok következik?- húzogattam a szemöldököm
- Igen, azt, de ennek nem fogsz örülni- állította le a motort- összeköltözök vele
- Ez jó! Én ennek örülök!- szálltam ki, majd becsuktam az ajtót és mellé sétáltam
- De ez azt jelenti, hogy elköltözök. Ide, Angliába. És itt folytatom a sulit. Amit apa ajánlott
- Ó… ez nem olyan jó, de ha te boldog vagy, én is! És már úgyis csak egy év van hátra ebből az egész mizériából, szóval nekem csak ennyit kell lehúznom egyedül. És lehet, hogy Dorina felköltözik hozzám, meg ha végzek, és még együtt leszek Sebbel, és komoly a dolog, hozzá költözöm. Meg járok vele versenyekre. És ha te is kijössz Adriennel, gyakrabban találkozhatunk
- Erre még nem is gondoltam. Legyen!
Bementünk az elegáns cukrászdába, de nagyjából fél perc kellett, hogy rájöjjünk, nem vagyunk oda valók. Nem igazán érdekelt minket, így jól elbohóckodtuk az egészet, és este 7-ig végigettük az egész étlapot. Ugyanis akkor végeztek a srácok…


~Sebastian
Kaytnek még köszöntem, majd a lány már azonnal szaladt is barátnőjéhez. Vagyis… az én barátnőhöz is. De jó ezt kimondani!
Beérve az épületbe egyből Chris irodájába ment a Aly és Niklaus, hogy kezdjék a szimulátorozást. Arra gondoltam, majd a kínzásom után én is lenézek hozzájuk. Úgysem fog kiszállni a gépből legalább 4 órán keresztül, ha Christianon múlik. Pisilni még talán elmehet…
- Szia- pacsiztam le kedves szadizómmal
- Szia. Na, készen állsz?- vigyorgott
- Nem hiszem- sóhajtottam
- Nehogy elhízz nekem a szerelemtől!- nevetett fel
- Ahogy én látom, te növesztettél egy aprócska pocakot- csaptam le a labdát, mire a büntetésem plusz fél óra lett…
Két és fél órát edzettünk összesen, majd lezuhanyoztam és fölmentünk a büfébe. Ismerős társaságot pillantottam meg az egyik asztalnál, így oda is ültünk hozzájuk, miután kikértük az ebédet és a red bull-t.
- Sziasztok- köszöntem mindenkinek, majd leültem. Heikki is így tett
- Friss házasoook- lengetett meg egy zászlót Loren vigyorogva
- Ez most nem jött össze- ráztam a fejem nevetve
- Micsoda?- képedt el
- Nem vettem el Hannát. Otthagyott az oltárnál
- Szegénykém- görbült le a szája
- De kárpótolta magát- heccelt Heikki vigyorogva
- Micsoda?
- Összejöttem Annával- vallottam be az igazat nekik.
Vagyis… egyedül Loren és Adrian nem tudtak erről, hisz ők ültek az asztalnál, Britta társaságában
- Ez… durva- nyögte be Adrian- de gratula- rázott velem kezet
- Köszi. Te sem panaszkodhatsz Katy-vel
- Imádom a csajt! Egy istennő- kacagott fel hangosan
- Mi ez a jókedv, fiatalok?- jelent meg Chris
- Csak nem kiengedted pisilni a jómadarat?- kérdeztem nevetve, Alyre utalva
- Nem, már öltözik. Seb, a csaj egy kész tehetség! Sosem láttam még ilyet…
- Akkor jó, hogy beajánlotta magát. Van szponzora?
- Egy
- Mi?
- Valami Németországi klub. Remélem nem gond, hogy nem jegyeztem meg a nevét
- Nem, dehogy- vontam vállat- és az edzője?
- Őt is szerződtetjük
- Már ott tartunk?- köptem vissza egy picit az italomból
- Mint mondtam, tehetség
Ennyit láttunk belőle, mert elköszönt, és visszament az újonchoz. A téma aztán Alyről és Niklausról szólt. Markkal is találkoztam, de a köszönő viszonyon kívül nincs több közöttünk. Intettem neki, ő is nekem, majd legközelebb már csak a tesztpályán láttam viszont. Ő is olyan kíváncsi volt az új lányra, mint én. Loren is velem tartott.
- Szóval együtt vagytok- kezdte, mikor a palánknál voltunk
- Kivel?
- Anna
- Ja!- kaptam a fejemhez- igen
- Mióta?
- Az esküvő napja óta…- egyre furább lett a helyzet
- És jó vele?- kérdezte
- Miért érzem úgy, hogy neked nem tetszik, hogy vele vagyok?
- Mert nem tetszik- jelentette ki, mire nekem az állam is leesett. Ezt csak Aly körideje tetézte
- Mégis miért mondod ezt? Te is boldog vagy Aaronnal
- De nem szeretem! Gazdag, ennyi. Téged szeretlek!
- Ez nagyon kedves, de én sosem jönnék össze olyannal, aki azért van valakivel, mert a pénze kell neki. Ezt egyszer már megszívtam, többet nem fogom. És ami még fontosabb, szeretem Annát
- Hannát is szeretted, mégis jött Sophia
- Honnan tudsz te róla?
- Csöppenek le morzsák, Sebastian
- Most… zsarolni próbálsz? Vagy mit kéne kivennem a hangodból?
- Csak annyit, ha akarsz róla tudni pár dolgot, akkor hozzám jöhetsz, mert mindent tudok róla
- Mégis honnan?
- Azok a bizonyos morzsák- kacsintott, majd elment
Nem értem, mit akar ez a lány. Nagyon aranyos, meg jóban vagyunk, de én sosem gondoltam többet barátságnál! Ha meg majd tudni akarok Sophiáról, akkor kérdezem. Csak nehogy szétkürtölje a titkom…
Olyan fél 6 felé Adrien jelent meg mellettem, mert az edzés még mindig folyt. Kitalálta, hogy menjünk el egy páros randria. Én rábólintottam, de meg akartam várni az „edzés”végét. Amint a lány kiszállt a kocsiból odaszaladtam és beszéltem vele pár szót. Jó a technikája, csak pár apróságon kéne javítani. De amin javítani kell, olyat mindig csak a kezdők követnek el. Még sosem láttam olyan embert, aki ennyire jól ráérzett volna a kocsi és a vezetés lényegére.
20 percet csacsogtunk, majd jöttek értünk a lányok. Egy közeli étterembe hívtam meg a társaságot és nagyon jól mulattunk. 11 felé estünk be a szállodai szobánkba, hulla fáradtan. Lezuhanyoztunk, majd kidőltünk. Reggel szerencsére nem kellett kelni, így ébredés után szemügyre vehettem még alvó szerelmem. Szebbnek láttam, mint valaha, és én is boldogabb voltam, eddig mindennél.
Kikeltem az ágyból, majd hozattam reggelit. A telefonom volt 3 nem fogadott hívás. Mivel még csak reggel 10 volt, csodálkoztam, hogy az egyik Kimi száma volt. Vagyis… a háromból kettő
- Mi van?- morogta
- Hívtál- vontam vállat, de közben magamban kuncogtam. Felkeltettem! Haha
- Ja, az még tegnap volt
- Az én órám szerint egy órája
- Most feküdtem le aludni, te idióta!- dörrent fel
- Akkor sincs tegnap, vagy holnap- kötekedtem
- Hallom, ki vagy pihenve. Azért hívtalak, mert arra gondoltam, leugorhatnátok pár napra hozzám. Finnországba. Szerintem ellennénk
- Jó, megbeszélem Annával. De miért?
- Elmaradt nászút. Tudod
- Kösz a támogatásod, Kimi
- Nincs mit kölyök. Na de megyek aludni
Ezzel tette le a telefont. Egyenesbe jött az életem!