43. rész

43. rész

A hétvége

Kapálóztam össze- vissza, de szorítása nagyon erős volt, és már egyre jobban fogyott az erőm. Hamar a hálószobában találtam magamat, az ágyon feküdve, és ő rajtam ült. Próbáltam sikítani, de kezét még mindig szorosan számhoz tapasztotta. Próbáltam még néha egy-egy határozott mozdulatot tenni és kiszabadulni, de az összes erőm elhagyott. Kicsit furcsa volt, hisz egyből a hálóba vitt, mintha ismerné az utat. Mikor már ő is érezte, hogy erőm elhagyott és nem fészkalódok és még csak sikítani sem próbálok közel hajolt hozzám, de a kezeit még mindig ajkaimon tartotta, de már valamivel puhábban. Egyre jobban éreztem leheletét arcomon, majd egészen közel hajolt a fülemhez és belesuttogott

-          Hagyunk valakit egy férfi mosdóban felizgult állapotban?- egy jó darabig megtorpantan feküdtem, de amint fel tudtam fogni, hogy mi is történik, azonnal lelöktem magamról, hisz már „felfedte magát” és nem tartott erősen

-          Te normális vagy?- ordítottam rá, majd kikeltem az ágyból, és hamar felkapcsoltam a villanyt. Amint a lámpa fényt adott megláttam Seb elégedett arcát, amint rémületbe megy át, mivel meglátta kisírt szemeim és félelemmel teli arcom

-          Ennyire megijedtél?- lepődött meg és odajött hozzám. Át akart ölelni, de én eltoltam és még mindig csak ordítani tudtam

-          Mégis hogy a francba ne ijedtem volna meg??? Az éjszaka kellős közepén a lakásomba érve valaki a sötétben megragad hátulról és a hálószobám felé visz!!

-          De… én…- habogta és már nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen magyarázatot ad erre az ostoba viselkedésére

-          Hallgatlak- kezdtem el türelmetlenül dobolni lábaimmal

-          Az ajtón hagytam egy cetlit, „nem leszel egyedül” felirattal

-          Milyen cetli?

-          Kiragasztottam az ajtóra, pont szemmagasságba…

-          Hát én nem láttam

-          Azt hittem… örülni fogsz nekem

-          Hogyne. Repesek az örömtől, hogy valaki a saját lakásomban akar megerőszakolni!!

-          Visszavehetsz kicsit a hangerőből

-          Seb, húzz innen, vagy egy lila folttal fogsz Austinba menni

-          Ezt a feszültségedet majd Christianon akarod levezetni a hétvégén?- kérdezte cinikusan és csak most esett le, hogy ihatott

-          Ez most mire volt jó? Láttál egy olyan emberrel csókolózni, aki nem te vagy, és erre rögtön úgy kell reagálni, hogy bepiálsz??

-          Nem te fogod megmondani, hogy milyen helyzetbe mit kell csinálnom!- emelte meg ő is a hangját

-          Sebastian, velem ne beszélj így!- fenyegettem meg ujjammal, de ahogy láttam, hidegen hagyta

-          És?? Jobb volt vele ma este, mint velem. Ő hogy szereti??- kezdett provokálni, de én megint sírni akartam volna, mert ugyanazt a játékot játsszuk, mint a kapcsolatunk elején

-          Nem volt köztünk semmi. De azért azt közölhetted volna, hogy ismered…- erre persze meglepődött és nem bírt válaszolni- nem fogod azt hallani, hogy lefeküdtem vele, csak azért, hogy kitombolhasd magad. Erre ne számíts. És ha az előző kérdésemre nem tudsz választ adni, mehetsz is haza

-          Nem akarom, hogy megint elvegyen tőlem egy olyan embert, akit szeretek- hajtotta le a fejét már kicsit nyugodtabban

-          Melaniet nem vette el tőled

-          Mikor elköltözött, akkor szükségem lett volna rá

-          De Mel most boldogabb, mint volt

-          Persze, mert végre nem kell látnia annak a Szemétnek a képét

-          Hát… inkább kérdezd meg azt a „Szemetet”- mutattam ujjaimmal macskakörmöt-, hogy mennyi mindent megtett volna a nővéredért, hogyha miss díszpicsa nem küldi el…

-          Ne nevezd így a nővérem

-          Örülök, hogy a vitánkban mellé állsz. Miután engem lekurvázott, és egyéb kedves szavakkal illetett, és rávette a volt barátnődet arra, hogy tartsa meg azt a gyereket, amelyiket nem is akar, csak azért, hogy minket szétválasszon. Gratulálok Sebastian Vettel. Valóban sportolóhoz méltó a felfogásod és az agyi kapacitásod

-          De miért tette?

-          Mert az anyád neki sem engedte meg, hogy elvetesse a gye…- kaptam hirtelen kezem a szám elé

-          Hogy mi??- kerekedtek ki Seb szemei

-          Ezt már elszóltam, sajnálom… Viszont a nővérednek van egy fia… aki már, ha jól számolom, kb. 5-6 éves lehet…

-          És erről miért nem szólt nekem?- rogyott le az ágyra

-          Nem tudom- ültem le mellé és tenyerem hátára helyeztem- szerintem itt lenne az ideje, hogy beszélj vele. Véletlenül elmondtam neked, bár engem ennél jobban nem utálhat már

-          Biztos kedvel téged- nézett rám bíztatóan Seb

-          Ha te mondod- mosolyodtam el és fejem vállára hajtottam

-          Sajnálom- suttogta- eszem ágában sem volt megijeszteni, de tudod, milyen vagyok…

-          Tudom, hogy mindig féltékeny vagy- mosolyodtam el, mivel most először vallja be ennyire őszintén

-          Nagyon megijedtél?- nézett rám kétségbe esetten és belecsókolt a tenyerembe

-          Hát nem mondanám, hogy élveztem… elég rémisztő volt, de vegyük be annak, hogy féltékenyen és részegen hülye vagy- kuncogtam

-          Köszönöm- adott ez csókot számra- nem… maradhatok itt?- kérdezte félénken

-          Nem mernélek ilyen állapotban hazaengedni- mosolyodtam el- de hívd fel Hannat, hogy ma nálam maradsz

-          Igen is- állt fel, majd engem is felsegített. Amíg ő telefonált én gyorsan lezuhanyoztam és befeküdtem az ágyba. Megvártam, amíg ő is végez és az ölelésében pillanatok alatt elaludtam, bár tény, hogy a fáradtság is igencsak közre játszott Álomföldre való jutásomban.

Péntek reggel erőtől kicsattantan ébredtem, mikor fel kellett volna emelni Seb fejét a hasamról, feladtam a küzdelmet és inkább visszaaludtam. Reggel Seb simogatására keltem

-          Jó reggelt- mosolygott, mikor kinyitottam a szemem és egy csókot lehelt ajkaimra. Kicsit nyúzottnak tűnt…

-          Aspirin a 2. fiókban a konyhában- mondtam egy nagy nyújtózkodás keretében

-          Istennő vagy- adott egy gyors puszit, majd kisietett egy szál alsógatyában a gyógyszerért. Én persze jót kuncogtam ezen… Viszont mikor megláttam az órát, lefagyott a mosoly az arcomról és kisebb szélvészként szántottam fel a lakást. Seb csak nagyokat nézett, mert szegény nagyon rosszul érezte magát.

-          Héj, kicsi Bika!- szóltam oda az éppen ásító, de szerencsére már felöltözött szőkének, aki egy mérges pillantással fordult felém- add a kocsi kulcsot- húztam fel 2 pár cipőm- az egyetemig én vezetek- mosolyogtam

-          Még mit nem!- kérte ki magának

-          Ilyen állapotban be nem ülök melléd- nevettem fel és elindultam fel

-          Nem adom- vigyorgott és a magasba emelte a kulcsokat, mire én „női bájaimat” bevetve kb. 2 másodperc alatt elvettem tőle- szem szeretem, mikor ilyen vagy- vágta be a durcát már a liftben

-          Milyen?- vigyorogtam

-          Kis szexi- fogta meg a fenekem és hirtelen a lift falának nyomott. Eléggé kiszámítható

-          És most mit szeretne tenni a nagy Sebastian Vettel?- cukkoltam

-          Nem vagyok „nagy”…

-          Kicsi sem- néztem férfiasságára, mire még jobban a falnak nyomott- kiszorítod belőlem a szuszt is – kapkodtam a levegőt

-          Nem kaptam semmit tegnap este- biggyesztette le ajkait

-          A tegnap esti után 2 hétig ne számíts rám- tettem karba a kezem, mivel már elengedett. A földszint vészesen közeledett és nem szeretnénk érdekesen ránk meredő szemárok kereszttüzében az autóig eljutni…

-          2 hét?- nyíltak tágra szemei

-          Egy másik csaj mellett szerintem nem sok idő- nyomtam egy gyors puszit szájára és már nyílt is a lift ajtaja. Kiszaladtunk a kocsihoz, majd gyorsan befuvaroztam magam az egyetemre. Kicsit messzebb álltam meg az egyetemtől, ahol nagyon senki sem járt, így el tudtam búcsúzni Sebtől

-          Vigyázz magadra- simított ki egy tincset az arcomból

-          Mindig vigyázok- fényeztem magam- meg amúgy is ott lesz Chris- mosolyogtam

-          Nem örülök ennek…

-          Ha te 2 nővel csinálhatod, én miért csak egy pasival?

-          Az más…

-          Ugyanaz- nevettem fel, majd egy hosszas csók után besétáltam az egyetemre, kezemben egy forró kávéval. Kivételesen a tanár is késett, szóval nem lettem megszólva. Csak Fanni által…

Az órák szinte perceknek tűntek, amin csodálkoztam is, mivel már nagyon vártam az utat és ilyenkor az idő 1 óra alatt halad 1 percet… Az megtartott másfél óra után gyors búcsút vettem barátnőmtől, majd haza indultam. A gépem 3-kor indul, úgyhogy még van 2 órám. Otthon gyorsan összedobáltam ár cuccom egy kisebb kézipoggyászba és már indultam is. Hamar kinn voltam a reptéren és a felszállás is simán ment. Kicsit tanulgattam a következő Zh-ra és már csak azt vettem észre, hogy az öveket kell becsatolni a leszállás miatt.

            Mikor leszálltam kicsit fájt a fejem, de rögtön elfelejtettem, mikor megláttam Christiant az ajtóban ácsorogni

-          Szia- léptem oda hozzá

-          Szia- ölelt át szorosan, majd egy puszit adott az arcomra. Jó volt újra látni- mehetünk?- vett egy nagy levegőt, mire bólintottam és átvéve a táskám kimentünk az autójához és kb. 10 perc alatt a lakásához értünk

-          Rég voltam már itt- jegyeztem meg mosolyogva

-          Semmi nem változott- nyitotta az ajtót és felmerengtek bennem az emlékek- fáradt vagy? Vagy kérsz valamit?

-          Nem- ráztam az fejem, de akkor hirtelen szédülni kezdtem- bár egy aszpirin jól esne- mosolyogtam bíztatóan, Chris persze azonnal ugrott és a hatása szinte pillanatok alatt érkezett

-          Mi történt?

-          A gépen tanultam eléggé megfájdult a fejem, meg szédültem.

-          Semmi más, ugye?- nézett rám kérdőem, szinte már gyanakvóan és a derekamra tette kezét

-          Nem vagyok terhes- mosolyodtam el- de te lennél az első, aki tudna róla

-          Vagy a második- fintorodott el egy kicsit

-          Nem is tudom…- gondolkoztam el és egy gyors puszit nyomtam szájára

-          Egész hétvégén ezt fogod csinálni?- kérdezte csukott szemmel

-          Ha kinyitod a szemed, szerintem te is jobban élvezed majd- nevettem fel és ölelésébe bújtam. Jó volt újra érezni illatát, hallani hangját és érezni magam mellett

-          Mit akarsz ma csinálni?- kérdezte mosolyogva, de nem azzal a csibész vigyorral, mint Seb

-          Hát…- néztem ki az ablakon- elég rossz idő van, pedig arra gondoltam, hogy elmehetnénk Londonba. Még sosem voltam a nevezetes dolgoknál és az óráskerékre szívesen felülnék…

-          Ez célzás akart lenni?- vigyorgott már ő is

-          Hát…- gomboltam ki ingjén pár gombot- annak veszed, aminek akarod

-          Mit szólnál, ha ma elmennénk valahova vacsorázni?

-          Nincs semmi ruhám

-          Akkor veszünk. És tudom, hogy nem szereted a puccos helyeket, de a kedvemért azért talán…- nézett édes kisfiú tekintettel

-          Miért nem tudok én nektek ellenállni?- néztem az égre és ráztam kezem színpadiasan

-          Mert mi mindent elérünk- suttogta és ebbe egy kicsit beleborzongtam

-          Remélem meglesz a 3. világbajnoki cím

-          Én is. A csapat szerintem már Austinban összejön és Sebnek is lehet, hogy sikerülni fog… bár inkább Brazíliára számolunk

-          Ezen a hétvégén ugye nem kell dolgoznod?

-          Csak néha egy- egy dolgot elintézek, de együtt leszünk- pusziltam meg fejem búbját, mert még mindig összekapaszkodva álltunk- mikor menjünk vásárolni?

-          Úgy érzem, te jobban akarsz nekem ruhát venni, mint én magamnak- nevettem fel

-          Van egy ötletem- kezdete el bizonytalanul

-          Halljam- böktem mellkasba- annyira nem lehet rémes

-          Nekem van pár elintézni valóm Milton Kaysbe és arra gondoltam, hogy ameddig én a gyárban dolgozom, te elmehetnél vásárolni Sandrával. Tommi ma még itt van, mert Sebnek állít össze programot, és holnap utazik csak vissza

-          Ez egy jó ötlet- helyeseltem- de nem kérnéd meg Tommit, hogy inkább vasárnap menjen Sebhez? Mert akkor mehetnék vele, és nem unatkoznék megint végig 2 órát

-          Azt mondtad, hogy tanultál…

-          Nem így értettem- csaptam mellkasba, mire felszisszent

-          Már tudom, hogy mit értett Seb „edzés” alatt…

-          Seb mesél rólam?- kerekedtek ki a szemeim

-          Persze. Ha nincs mellette Hanna, csak te vagy a téma. Éjjel, nappal, még a szimulátorban is rólad beszél. Tommi már nem győzi feladatokkal ellátni, csak hogy ne rajtad járjon az esze…

-          Akkor majd én beszélek vele- mondtam nagyfőnök módjára, majd a táskámból kiszórtam pár ruhát az ágyra, hogy ne legyen annyira tele, és már indultunk is.

Chris elég vajszívű, így 2 perc alatt sikerült rávennem, hogy hadd vezessek én. Az út sima volt, és röpke 20 perc. Bementünk a gyárba, először Chris irodájába, majd megkerestük Sant és Tommit. Amit megleltem őket a büfében, elköszöntem újdonsült vendéglátómtól és csatlakoztam a szerelmes párocskához

-          Sziasztok- köszöntöttem őket egy nagy vigyorral, mire San hirtelen felugrott és azonnal megölelgetett

-          Sziaaa- szorított még mindig is már levegőt alig kaptam

-          Segíts- lehelltem utolsó szavaim Tomminak, aki persze jót nevetett rajtam

-          Szívem, engedd el, mert megfolytod- mondta még mindig kacagva

-          Oké- biggyesztette le száját egy kicsit San, majd adott egy puszit

-          Kezdhettél volna ezzel is- jegyeztem meg mosolyogva

-          Majd legközelebb- nézett rám sunyin- és mi járatban erre?

-          Chrishez jöttem egy hétvégére… és neki el kell intézni valamit, nekem meg kell vennem ez ruhát estére…

-          Segítek- csillantak fel szemei- mekkora a keret- öltötte ki rám a nyelvét

-          A Red Bull csapat hitelkártyája- nevettem fel

-          Elég lesz- kacsintott- mikor indulunk?- pattant fel

-          Reménykedtem még egy energiaitalban- hajtottam fejem az asztalra- tudom, hogy ki fogsz készíteni…

-          Jól van- szaladt a pulthoz és fél perc alatt visszaért hozzám egy fél literes Red Bullal

-          Köszi- mértem végig a jókora üveget- Tommi- nyitottam ki az üveget- holnap akarsz elmenni Sebhez?

-          Igen, el kell kezdenünk az edzést

-          Nem mennél vasárnap? Akkor veled tartanék én is- mosolyogtam angyalian

-          Nem is tudom… el kéne már kezdenie az edzést Austinra

-          Hidd el, én megmozgatom- kacsintottam rá, mire San szinte felsikított

-          Ti még mindig együtt vagytok??

-          Nem… hivatalosan… egyáltalán…

-          De szerinted ezt Hanna jó néven veszi??

-          Tudom, hogy most rossz neki, de nem tudok ellenállni Sebnek- mondtam lehajtott fejjel és kicsit elpirultam

-          Hát pedig bírd ki!!

-          Ez a terhessége miatt van?- néztem kérdően Tommira, aki csak félve bólintott egy aprót- ki hordj a nadrágot… ismét?- nevettem el, és megmarkolva az üveget, meg Chris autójának a kulcsait, a kijárat felé indultam- San, nem jössz?- néztem rá vissza

-          Mérges vagyok rád- fenyegetett meg, de aztán rájött, hogy nem az ő dolga megmondani, hogy kivel alszom együtt…- csak még elmegyek a mosdóba, meg elintézek pár dolgot

-          Oké, én addig mondom Chrisnek, hogy indulunk és majd az aulában találkozunk… 15 perc múlva?

-          Tökéletes- vigyorgott és párját felhúzva a székről, elviharzott. Én miért nem voltam ennyire életerős terhesen?? Belső monológom végén mosolyogva megráztam a fejem és sarkon fordulva Chrishez mentem. Az ajtaja előtt nem is kopogtam, csak berontottam. Szegény a papírjai fölött görnyedt

-          Pár elintézni való?- kérdeztem gyanakvón

-          Az este a tiéd vagyok- kapta fel a fejét- de ezt még el kell intéznem

-          Segítsek?- csuktam be magam mögött az ajtót és mellé léptem

-          Nem hiszem, hogy tudsz- sóhajtott nagyot

-          Miről van szó?

-          Az egyik brazil gyógyszeripari nagyvállalat meg akarja szűntetni velünk a szerződését és eladni a részvényeit.

-          Csak nem az, amelyiknek Dávid az igazgatója?- fordultam Chris felé

-          De, igen… ezért is vagyok annyira ideges

-          Ezért ne legyél- húztam hátra székestül és bele ültem az ölébe- majd én elrendezem vele- mosolyogtam és adtam a szájára egy puszit

-          Ezt biztos be akarod fejezni?- kérdezte csukott szemmel, szinte alig hallhatóan

-          Mostanában kiélvezed minden csókom- mosolyogtam suttogás közben

-          Rég nem voltál már velem és akkor még nem tudtam, hogy milyen könnyen elveszíthetlek- tartotta még mindig csukva a szemét és hangja sem erősödött

-          Bármikor kellek, melletted vagyok- közeledtem ajkaihoz és lágyan csókoltam meg. Nem gyorsítottam, azt akartam, hogy ő vegye át az irányítást. Ez persze hamar meg is történt, ugyanis értette célzásom és felkelt a székből, de én még mindig az ölében voltam

-          Erősek a combjaid- mosolygott két levegővétel között

-          Gyakoroltam- mondtam huncut mosollyal és Chris az asztal másik oldalára vitt.

 Jobb kezét egy pillanatra levette fenekemről, amíg mindent lesöpört a földre és végre rátett. Ajkaink csak egy- egy pillanatra váltak el, majd az asztalon egy hevesebb csatába kezdtünk. Nyelveink táncoltak és Chris keze is felfedező utakra indult. Egyik kezével belső combomat simogatta, másikkal pedig melltartómat próbálta kikapcsolni. Nem is néztem az idő múlását, de egy jó darabig lehettünk az asztalon, mivel San csöppet idegesen rontott be, de amint meglátott minket, hogy az én lábaim Chris dereka körül, ő már póló nélkül, rajtam meg már rég nincs melltartó kicsit meghőkölt és kiment

-          Azt hiszem, ez a végszavunk volt- mosolyogtam és lemásztam az asztalról. Visszavettem a melltartóm, majd egy édes csók után kilétem az ajtón. San ott járkált fel és alá, és elég ideges volt…

-          Te normális vagy???

-          Most mi a baj?- indultam a kijárat felé, és hallottam, ahogy San trappol utánam

-          A Red Bull Racing csapatfőnökével kavarsz??

-          Nem szeretném, hogy az egész gyár hallja- fordultam hátra és egy mérges pillantást vetettem a szőkére- és egyébként meg miért nem?- rántottam meg a vállam mosolyogva

-          Nem is tudom…- kezdett el színpadiasan gondolkozni- talán mert Sebbel vagy együtt??

-          Nem vagyok együtt Sebbel- nyitottam ki az autó ajtaját és beszálltam. Pár másodperc múlva San is bevágódott mellém

-          Akkor Chrissel vagy együtt?

-          Nem, vele sem- fordítottam el a kulcsot, de csak annyira, hogy a rádió bekapcsoljon

-          Döntsd már el!

-          Nézd, San!- kezdtem emelt hangon, de aztán rájöttem, hogy nem lenne semmi értelme kiabálni vele, így nyugodtan folytatta- volt egy barátom, akit nagyon megszerettem és szerettem volna vele hosszú távra tervezni. Ez még sem jöhetett össze, ugyanis teherbe ejtette az excsaját és az anyja miatt nem maradt velem. A másik férfi, akit szintúgy szeretek, mint Sebet, az Chris. Őt viszont, szintén Sebastian anyja és a nővére egy olyan csajjal hozták össze, aki teljesen infantilis és nem hozzá illő. De mégis elvette tőlem… szóval érted már, hogy miért vagyok velük és mégsem?? Tudom, hogy milyen mindkettőjükkel és azt is, hogy milyen mindkettőjük nélkül. És én nem bírom ki azt még egyszer, hogy egyikükkel se legyek napi kapcsolatban

-          Nézd… én sajnálom, hogy ez történt, de Hanna akkor is Seb menyasszonya és ezt tiszteletben kéne tartanod. Chris meg sokkal sokkal idősebb, mint te

-          Tudom… de Sebbel próbáltunk barátok maradni… nagyon nem ment. Chris meg… ő meg csak valahogy… kell és kész

-          Dönthetnél…

-          Segítenél?

-          Persze- mosolygott rám bíztatóan és megfogta a kezem- de nem fogok helyetted dönteni

-          Nem is szeretném- mosolyogtam és az előbb még csak várakozó könnycseppet letöröltem arcomról

-          Na, akkor vásároljuk ki magunkat a bánatból

-          Oké- egyeztem bele és már én is mosolyogtam- nézhetnénk koszorúslány ruhát is…

-          Ez jó ötlet- nevetett és már indultunk is

Sandra adta az ötletet, hogy melyik plázába, illetve milyen boltokba mennyünk. Átjártunk vagy 100 üzletet, és mindegyikből egy- egy darabot hoztunk csak el. Már lehetett vagy 6 óra, mikor beültünk az egyik kávézóba

-          Nem bírom- fújta ki a levegőt San

-          Én meg egész jól- vigyorogtam

A vásárlás során minden szóba került és persze az esküvő is. Legalább 10 butikon keresztül hallgattam az előkészületeket, de jó volt bolondos barátnőm hangját hallani. Megittunk két cappucinot, meg a kismama evett 3 sütit és indultunk haza

-          Kieszed Tommit a vagyonából- nevettem fel, mikor az egyik gyorsétterem mellett haladtunk el és San javasolta, hogy ugorjunk be

-          Így is szeret- vonta meg a vállát és belőle is hangos nevetés tört ki. Visszavittem a gyárhoz és Christ a kocsiban vártam meg. Kb. 2 perc múlva már be is vágódott mellém és indultunk haza.

-          Na, jó volt a vásárlás?- kérdezte meg, mikor kiszálltunk

-          Meg akarod nézni?- kérdeztem egy mosollyal

-          Ez a mosoly nem sejtet túl sok jót- vakarta meg a fejét és velem együtt a csomagtartóhoz lépett

-          Segítesz behordani?- pillogtam rá, és amint kinyitottam a csomagtartót, megállt a lélegzete

-          Hogy… vehettél ennyi mindent??

-          Hát… sok jó cucc volt és ritkán járok Londonban- mosolyogtam egyre jobban

-          Legalább lesz mit felvenned- kapaszkodott bele mind a 20 szatyorba

-          Azt biztos- helyeseltem és amint elindult befelé, becsuktam a csomagtartót és utána indultam

-          Többet nem adok neked hitelkártyát- fújta ki a levegőt a nappaliban, a csomagokat letéve

-          Nem tetszenek?- konyult le a szám

-          Biztos szépek- mosolygott és mellém lépett

-          Édes vagy- pusziltam meg arcát

-          Készülj, mert fél óra és indulunk

-          Máris- kaptam fel a csomagjaim és a szobámba siettem. Legközelebb már csak akkor létem ki, mikor indultunk

-          Gyönyörű vagy- köszöntött Chris és adott egy puszit a fejemre

-          Köszönöm- pirultam el egy kicsit és már indultunk is.

Most persze Chris vezetett, de az út nem volt több 15-20 percnél. Egy gyönyörű épület előtt szálltunk ki, majd Chris leadta a kulcsokat a srácnak, az elvitte az autót, mi pedig beléptünk az étterembe. Az egész nagyon gyönyörű volt. A falak szép díszesek voltak, de mégsem csicsásak. Az alapszín fehér volt, és kb. derékmagasságig barna volt a fal. A plafonon szép díszítések és egy hatalmas csillár. Azonnal az asztalhoz kísértek minket és a vacsora jókedvben telt el. Mindenről beszélgettünk, bár a lány, aki Chris volt barátnője, nem került szóba. Az idő hamar eltelt és már csak azon kaptam magam, hogy hazafelé autókázunk. A házba lerúgtam a cipőm és levetettem magam a kanapéra. Chris oda is jött és befeküdtem karjaiba

-          Te is… érzed?- kérdeztem félve és közben elkezdtem simogatni felkarját

-          Igen. Szeretlek

-          Én is- mosolyodtam el

-          Mint egy barátot- tette hozzá félve és nekem egy kő esett le a szívemről

-          Én is- mosolyogtam és nem tudom, hogy miért, de megcsókoltam.

Hosszasan forrtunk össze, és a vége egy édes szeretkezés lett. Mind a ketten éreztük, hogy ez lesz az utolsó, így mondhatni a maximumot nyújtottuk. A mellkasára hajtva fejem aludtam el és reggel 9 körül ébredtem meg.

-          Jó reggelt- köszöntöttem, amint nyitogatni kezdte szemeit

-          Neked is- simított végig karomon, amibe beleborzongtam

-          Mennyi az idő?- nyújtózott egy nagyot

-          Szerintem még soha nem aludtál ilyen sokáig- kuncogtam

-          Nagyon vicces- mosolyogott- szóval?

-          Kilenc múlt 10 perccel- adtam egy puszit arcára

-          Akkor még van időm lustálkodni- húzta magára a takarót- nem jössz?- bújt ki alóla egy pillanatra és felém nézett

-          Csinálok valami reggelit- vettem fel egy köntöst

-          Nehéz lesz kibírnom

-          Nem leszünk barátok extarákkal

-          Hát jó- konyult le szája, és szerintem visszaaludt.

Kimentem a konyhába és mivel neki nem kell szigorú diétát betartania, csináltam amerikai palacsintát… a kedvencem. Nem siettem el, így 1 óra alatt készültem el mindennel. Mikor bementem, Chris pont öltözött.

-          Kész a reggeli- támaszkodtam neki az ajtófélfának és mosolyogva néztem ahogy öltözik

-          Lesni nem ér- dobta hozzám egyik fiókból kivett alsóját, majd egy másik után nyúlt

-          Hányszor hallottam én már ezt?!- sóhajtottam színpadiasan és a konyhába mentem.

Chris hamar jött és jóízűen elfogyasztottuk a reggelinket. Ezután persze a beszélgetés következett… A kanapéra befészkeltem magam és csak ittam Christian szavait. Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy egy fiatal lány (Melanie) hogy lehet ennyire aljas. Nem hiszem el, hogy Seb testvére!! Azért kellett együtt lennie azzal a kis ribanccal, mert Mel megzsarolta, hogy elelmondja az újságoknak, hogy miért mentek szét valójában az exével. De persze csak azt a felét, hogy Chris csalta meg a lányt, pedig a lány is őt… Szóval a névmemóriám elég gyatra, de az exét Britanienak hívják, a volt kis kényszerbarátnőjét pedig Sophienak. Ahogy hallom, Christian szerintem még mindig szereti Britaniet, szóval össze kéne hoznom őket…

-          Nem tudom, hogy mi legyen Sebbel és velem… - kezdtem halkan

-          Mi van köztetek?

-          Szeretem. Nagyon. És nem akarom elveszíteni

-          Ahogy látom, az elveszítéstől messze vagy…

-          De érzem, ahogy Hanna meg a gyerek egyre jobban húzza el tőlem

-          De ez így normális…

-          De akkor is! Ő az enyém!

-          Gréta, nem lehet minden a tiéd… Tudom, rossz ezt hallani, de meg fog születni a gyerekük és te ez ellen nem tehetsz semmit

-          Ő volt az első ember Dávid után, akit igazán szeretni tudtam és megbíztam benne

-          És én?...

-          Persze, hogy szeretlek és megbízom benned, de Seb más… vele… vele lehetett volna komoly jövőm… Remélem érted, mire gondolok- néztem rá félve

-          Persze- bólintott- de akkor is… őt már el kéne engednek

-          Nem tudom- sírtam el magam

-          Nyugodj meg- simogatta a hátam

-          Nem megy- ráztam a fejem és ekkor rezegni kezdett Chris telefonja

-          Be kell mennem- mondta csalódottan- de 1 óra, maximum másfél, és itthon vagyok. Rendben?

-          Persze- erőltettem magamra egy mosolyt és próbáltam visszatartani a könnyeim legalább addig, ameddig el nem megy.

 Amint üres lett a ház, gondoltam keresek magamnak valami jó kis helyet, ahol tudok gondolkozni. Fölmentem a tetőre és valami gyönyörű volt a kilátás. Rengeteget gondolkoztam, hogy mi legyen Sebbel és velem, és az elválás mellett döntöttem. Neki a menyasszonyával, a gyermeke édesanyjával kell lennie, nem pedig egy egyetemista, döntésképtelen kislány oldalán… Este megosztottam minden gondolatom Chrissel és jó volt úgy hallani a tanácsát, hogy azokat nem féltékenységből mondja. A délután hamar elment, ettünk egy finom ebédet, aztán szinte végig filmeket néztünk. Jó volt vele együtt tölteni ennyi időt, tisztáztuk az érzéseinket és ezek szerint Christian kiszáll a képből… de akkor is… maradnak még hárman… Seb örök kísértés marad számomra és most, hogy Dávid tudja, hogy nem vagyok együtt senkivel biztos, hogy be fog próbálkozni én pedig nem fogok neki ellenállni. És ott van Dan is, akit egyre jobban kezdek megkedvelni és többet érezek iránta, napról napra többet.

            Reggel kb. 10 körül már kint voltunk a Red Bull gyárnál és a magángépet készítették nekünk. Mondtam Christiannak, hogy miattunk nem kell egy külön gépet indítania, de meggyőzhetetlen volt. Hamarabb értünk haza, ez tény, és Tommi egyből Sebhez ment, én pedig haza. Otthon ettem valamit ebédre, tanultam és beállva a zuhany alá, folyattam magamra a vizet. Mikor végeztem, megtörölköztem, és felkaptam magamra a köntösöm. Reménykedtem abban, hogy Tommi nem mondja el Sebnek azt, hogy hogyan is döntöttem.

            A konyhában tettem vettem, mikor csöngettek. Az ajtóhoz léptem és kinyitottam. Seb állt előttem, teljesen zilált volt, és látszott rajta, hogy össze van zavarodva

-          Már nem szeretsz?- kérdezte lehajtott fel és már biztos voltam benne, hogy egy kortyot sem ivott

-          Az életemnél is jobban szeretlek- öleltem szorosan magamhoz és azt akartam, hogy soha ne engedjen el.

***

Sziasztok!

Sajnálom, hogy késtem, de a hossza remélem kárpótolt ;)

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit gondoltok erről a részről, szóval légyszi, írjatok komit:$

Holnap már péntek, kitartást!!

Puszii.

42. rész

Sziasztok! 
MEGCSINÁLTA!!! 
Még mindig a hatása alatt állok és csak bőgni tudok...
BÜSZKÉK VAGYUNK RÁD!!! *.*

Ez egy kicsit hosszabb rész lett, mint a szokásos és ennek az az oka, hogy lehet, hogy legközelebb már csak szombaton tudok részt hozni... :$ Nagyon remélem, hogy nem lesz igazam, de ha mégis jó szórakozást kívánok, és bocsi a végéért :$$

Puszii.

42. rész

Titkok, várakozás, rizikó, igazság, félelem

-          Mit tervezel mára?- halmozott el puszikkal Seb

-          Nem is tudom- fordultam szembe vele, majd kinyitottam a szemem- én szívesen élvezném az örömöd- mosolyogtam

-          Az egyetem után?- kezdett el lefelé vándorolni a keze, s csak azt éreztem, ahogy puha tenyere végighalad jobb mellem vonalán, majd a hasamon, a derekamon, a csípőmön, térdemnél elkezdett visszafelé haladni belső combomon, míg egyszer csak megállt és egy helyben kezdett el simogatni, és ujjai csak egyszer - egyszer „csusszantak” feljebb

-          Ha így folytatod- nyeltem nagyokat- nem hiszem, hogy 2 perc múlva is ugyan így fekszünk majd itt- támasztottam tenyerem mellkasának

-          Mikor is kell menned?- kérdezte a szemembe nézve, de én nem tudtam rá koncentrálni, ugyanis bal keze még mindig combjaimon járt-kelt

-          Mi?- kérdeztem vissza habogva

-          Mikor kell menned?- mosolygott

-          Kb. 20 perc múlva- sóhajtottam közben nagyokat és harapdáltam alsó ajkaim

-          Akkor menj készülni- lett vége hirtelen a varázsnak, puha keze eltűnt combomról és ki akart szállni az ágyból

-          Ácsi!- szóltam rá, mire visszafordult. Én rávetettem magam ajkaira, de persze ő is hamar belelendült a játékba

-          El fogsz késni- mondta a kb. 10 másodpercnyi szünetben, mikor a pólóm levétele miatt ajkaink nem lehettek összetapadva

-          Nem számít- csattoltam ki övét, és máris egy szintem volt velem. Ruhaügyileg. Hirtelen felpattant, majd engem is felkapott derekára, de a csókokat nem szüneteltette- mit csinálsz?- kérdeztem, miközben haladt az egyik fal felé. Mikor odaértünk az ajtó mellé letett, és magával szembe fordított

-          Emlékszel, hogy Hannaval hogy csináltam Olaszországban?- kérdezte kaján vigyorral

-          Ez egy kicsit fura- torpantam meg, és talán még a kedvem is elment, de gondolkozni sem volt időm, mikor szembefordított a fallal és hirtelen belém hatolt. Hangos sikoly hagyta el szám, és látszólag ez tetszett is neki, mivel még nagyobb tempóra kapcsolt, és pár perc múlva már a fellegekben jártunk. Ez volt az egyik olyan különleges alkalom, mikor mind a ketten szinte egyszerre értünk a csúcsra.

-       -   Ebben a pózban, gyakrabban csináljuk- csókolt bele nyakamba

-        -   Jó érzés volt, kicsi Bika?- fordítottam hátra fejem, mert ő még mindig a hátamon pihegett

-         -  Mondd, hogy te nem élvezted- vigyorgott

-          - Hát… esetleg- kezdtem húzni az agyát

-          . Este mutatok mást is- suttogta a fülembe, vágytól izzóan

-         -  Hannanak ugyanezt a pózt?- szontyolodtam el egy kicsit

-        -   Akkor este… nem volt orgazmusa… és nekem sem- mondta halkan Seb

-          Micsoda?- fogtam fel a kérdést és visszafordultam felé, majd kicsit eltoltam- akkor hogy lehet, hogy terhes??

-          Nem Olaszországban voltunk együtt először a szakításunk óta…

-          Hanem? - kezdtem kicsit ingerült lenni

-          Hanna nem 2, hanem 4 hónapos terhes- nyögte ki Sebastian, de bennem szinte még az ütő is megállt

-          Akkor… még nem is voltunk együtt- gondolkoztam hangosa- miért mondtad, hogy Olaszországban esett teherbe?

-          Azt gondoltam, hogyha majd úgy fogod tudni, hogy megcsaltalak, könnyebb lesz elhagyni

-          Téged sosem lenne könnyű elhagyni- simítottam végig borostás arcvonalán

-          Sajnálom, hogy hazudtam- fogta meg kezem óvatosan

-          Ez… most már nem számít

-          De nem csak ezt, hanem minden hazugságom sajnálom

-          Nem lehetne ez a múlt? Kezdjünk tiszta lappal. Már nem vagyunk együtt hivatalosan, viszont barátok még lehetünk- mosolyodtam el halványan, mivel eszembe jutott, hogy mit is csináltunk az előbb

-          Közeli… barátok?- ült ki kaján vigyor az arcára, s ujjai hirtelen és határozottan hatoltak belém

-          Ezt… most… miért?- néztem szemébe, s mondandóm igen szaggatottra sikeredett

-          Az előbb azt mondtad, hogy nem volt jó- állta nézésem, és ujjai még intenzívebben jártak bennem

-          Kibírom- jelentettem ki és próbáltam rezzenéstelen testtel és arccal figyelmen kívül hagyni ujjai mozgását és végig mélyen szemébe nézni

-          Ilyenkor nagyon izgató vagy- vigyorgott még mindig

-          Mikor nem?- kérdeztem rá egy mosollyal, de egyszer csak lehervadt arcomról, és hatalmas nyögésbe ment át, mivel egy határozott és erős mozdulattal a csúcsra juttatott. Karjaiba estem, mert szinte minden erőm elhagyott

-          Még most is kezdő vagyok?- vigyorgott, mikor lefektetett a földre és fölém hajolt

-          Ezt… ma még… visszakapod- mondtam levegő után kapkodva és kedvem lett volna letörölni arcáról azt az elégedett vigyort. De majd este, Sebastian. Majd este…

Végül aztán feltápászkodtam a padlóról és egy gyors öltözés és smink után Sebi bevitt a suliba, majd visszament Hannahoz. Az első óráról elkéstem, de kit érdekel?! Ez már nem a gimi. Fanni is látta rajtam, hogy nem vagyok igazán a toppon, de inkább gondolkoztam, mint hogy fáradt lettem volna. Amit ma reggel Seb csinált, komolyan nagyon jól esett, de már muszáj lesz visszaadnom neki, ugyanis nem ez az első eset, hogy én maradtam alul. 4 órányi punnyadás eredménye viszont egy érdekesnek és merésznek tűnő, de jó ötlet lett.

            Suli után nem a megszokott, hanem igazából pont az ellenkező irányba indultam. A régi lakásom felé vettem az irányt, így mivel elég sokat jártam arra, a buszokat is ismertem, és Sebastiant a „saját pályáján” győzhetem le… a házában.

            Szinte semmi félelem nem volt bennem mikor leszálltam a buszról, és csak akkor inogtam meg egy kicsit, mikor Han nyitotta ki az ajtót a már látszóan növekedő hasával. Egészen ki volt kerekedve, szép, piros volt az arca. Életerősnek és életvidámnak látszott, és hangjából kihallatszott, hogy az is volt

-        Gyere be- mosolyodott el, mikor meglátott és beljebb invitált

-         Köszönöm- léptem be a házba, majd a cipőm és a kabátom levéve, megölelgettem Hannat- nagyon jól nézel ki- mentem utána a konyhába, és csak ekkor láttam meg Sebet és Tommit a hátsó ajtón belépni

-          Gréta- rökönyödött meg egy kicsit Seb, de  én még jobban, hisz nem volt rajta felső és pont edzésről jöttek be. Lehet, hogy megint   ő nyert?? Soha nem tudtam ellenállni izzadt   és kidolgozott felső testének és jól tudom, hogy ez a jövőben sem lesz másképp

-          Szia- vágott közbe mosolyogva Tommi, és azonnal odajött hozzám és megölelt

-          Jó látni- tértem vissza a valóságba, ugyanis a kék Red Bull póló eltakarta Seb csupasz mellkasát- hogy vagytok Sannal?

-          Nagyon jól- nevetett fel- 2000%-os teljesítménnyel szervezi az esküvőt- mentünk be a konyhába és Seb először elővett egy vizet a hűtőből, majd egy csókot nyomott Hanna szájára. Olyanok voltak, mint egy igazi pár. Kár, hogy én belezavartam a dolgokba…

-          Annyira jó, hogy itt vagy- csatlakozott hármunkhoz Hanna már a nappaliba- pont most indulok ultrahang vizsgálatra. Nincs kedved elkísérni?. kérdezte lelkesen

-          Sajnálom… de épp csak egy órácskára ugrottam be, hogy megtudja, jól vagy e…

-          Köszönöm szépen, ennél jobban nem is lehetnék- mosolygott továbbra is és megsimította a pocakját

-          Seb nem megy veled?- kérdeztem rá, semmi rossz szándékkal

-          Neki sajnos még muszáj lesz Tommival edzeni. Valami „rendkívüli edzést” kell tartani- mutatott ujjával macskakörmöt és mérgesen az értetlen finnre nézett, akibe viszont egy picit belerúgott Seb és ő máris tudta, hogy helyeselnie kell- én indulok is- állt fel szinte azonnal Han, és egy gyors puszi után már itt sem volt. Mikor meggyőződtem arról, hogy Hanna már nincs a lakásban, én törtem meg a csendet

-          Jól idomítva - vigyorogtam Tommira,      aki csak egy szúrós pillantással jutalmazta kijelentésem- de így van- vontam vállat

-          Itt az ideje, hogy indulj- állt fel Seb és próbálta    kitessékelni edzőjét

-          Titeket itt hagyni? Kettesben? Biztos nem- rázta a fejét,    de Seb kezdett egyre mérgesebb lenni, de úgy döntöttem, most jön az a rész, hogy én irányítsak

-          Ha gondolod- álltam fel és     kigomboltam egy, majd 2 gombot a blúzom felső részén- te is beszállhatsz- néztem csábosan, mire Seb hirtelen előttem termett és összefogta   a blúzom

-          Ezt csak én láthatom- kezdte kicsit izgatottan

-          Látom valaki nagyon rá van izgulva a témára- ugratta Tommi, de nem tudom, hogy milyen nézést kaphatott Sebtől, ugyanis egyből ugrott, és kb. 3 másodpercen belül már csak a miénk volt a lakás

-          Ilyet többet ne csinálj- kezdte rekedtesen Seb és ez előző 2 gomb után a többit is kigombolta, majd lesegítette rólam a blúzt.

-          Miért?- kacérkodtam és kezem már pólója alatt matatott- meg leszek bűntetve?- lett egy ördögi vigyor az arcomon

-          Itt akarod?- suttogta a fülembe és szorosan magához húzott és éreztem keményedő férfiasságát

-          Csak a nadrág szét ne repedjen- nevettem el magam és elkezdtem a lépcső, majd a régi közös szobánk felé húzni- emlékszel még?- löktem be lábammal az ajtót

-          Mindenre- vigyorgott kajánul és az ágyhoz szorított.

-          Segítek- suttogtam és lassan kezdtem el kigombolni nadrágján az egyetlen gombot és húztam le a sliccet

-          Lassabban nem lehetne?- próbált sürgetni

-          Ahogy akarod- mosolyogtam, hisz most ő van kiszolgáltatva nekem. Felálltam az ágyról, majd amíg ő leült, lassan vettem le a nadrágom és a végén már csak egy bugyi és egy melltartó volt rajtam- az alsót, vagy a felsőt?- kérdeztem kislányosan, mire totál beindult, még jobban, mint eddig

-          Egyszerre- rontott nekem hirtelen és fenekembe markolva fölkapott, majd legközelebbi „hangos” élményem az volt, mikor férfiasságára helyezett és lassan kezdett el mozogni. Egyre erősebb, ez tény. A falnál már csak pár percet voltunk, mivel nekem a reggeli kis akciója után eléggé fájt a hátam, az ágyon a hátára feküdt és én felülre kerülve ismét nyeregben érezhettem magam. Szó szerint… Már majdnem sikerült a csúcsra jutnunk, ismét együtt, mikor meghallottuk a zárban a kulcsok zörgését, a kattanást, az ajtócsapódást, de már nem tudtam leállni, mivel Seb egyszerre két helyen kényeztetett és őt is nehéz lett volna leállítanom. Az előbbi földszinti dolgokról szinte megfeledkezve egy elég hangos orgazmusban teljesültem ki, aminek a végére Seb hitelen befogta a szám, de akkor már késő volt. A lépések egyre gyorsabban közeledtek a résre nyitott ajtó felé, és én nem tudtam, hogy mit csináljak. Maradtunk abban a pozícióban, mind a ketten lefagytunk, Sebastian alul feküdt, és rajta ültem, mikor 4 kíváncsi szempár meredt ránk

-          Basszátok meg!- kiabáltam rájuk magyarul, majd az arcukba dobtam egy párnát és fáradtan estem Seb mellkasára és csókoltam meg a verejtékező német Bajnokot.

-          Már kijöhetnétek!- hallottam meg ismét türelmetlen hangját húgomnak, de erre csak morogtam egyet és még mindig nem szálltam le Sebastianról

-          Ezt még megismételjük- suttogta a fülembe és keze ismét fenekemre csúszott, mire én ismét lázba jöttem, és ahogy simogatott, sóhajok hagyták el a szám

-          Most mér komolyan kifelé!- rontott be Claudia és nem érdekelte az, hogy Seb alattam meztelenül fekszik, én rajta, szintén ruha nélkül, egy aktus után vagyunk és újat akarunk kezdeni… szóval értitek, milyen állapotban voltunk…

-          Kimennél?- kérdeztem ráhajolva Sebre, ugyanis nem akartam, hogy húgom bármi olyat lásson, amit neki nem kéne, de Sebastian még mindig simogatott és már nagyon nagyon „izgatott” voltam

-          Nem, mert Hanna kb. 10 perc és itthon lesz

-          10 perc alatt… befejezzük… de most…- haraptam bele alsó ajkamba és már nagyon kevés kellett ahhoz, hogy Seb kezét lecseréljem valami másra, és a szaggatott beszédet felváltsa nyelvünk játéka- ne is hallgatózz- rántottam magunkra a takarót és egy hirtelen mozdulatomnak köszönhetően már én voltam alul. Sebastian vadul csókolt, és kb. 30 másodperc várakozás után ismét megéreztem magamban, és biztos voltam benne, hogy az apró sikolyt, amely ekkor lehagyta a szám, még Claudia is hallotta

/Claudia szemszög/

-          Ezt nem hiszem el!- trappoltam le a lépcsőn és a konyhában ácsorgó Kimihez mentem

-          Na?- nézett rám kérdően- öltöznek?

-          Nem- álltam meg előtte- ugyan azt csinálják, mint az előbb…

-          Komolyan?

-          Szinte meg sem várták, hogy kimenjek!- háborodtam fel

-          Még mindig ugyan az a menet,                      mint mikor rájuk nyitottunk?- csodálkozott- minden elismerésem Sebastiané

-          Dehogy!- csaptam rá mellkasára, mire kicsit felszisszent- ez ma már vagy a 3. menetük…

-          A harmadik?- kerekedtek ki       szemei

-          Gréta reggel elkésett az egyetemről… akkor is ezt csinálták

-          Váó- mondta elismerően, és belekortyolt az italába

-          Te csak ne „vaózz” itt nekem- voltam még mindig ideges

-          Csak nem… féltékeny vagy?- kérdezte egy kaján vigyorral Kimi és közeledni kezdett

-          Pff. Mégis hogy jut ilyen az eszedbe? Én aztán nem!- jelentettem ki, mire erősen megmarkolta a feneke, és egyre szorosabban húzott magához. Nyakamat kezdte el csókolgatni, majd egyik kezét levéve fenekemről a pólóm alá nyúlt be és úgy kényeztetett- ezt most nem kéne- indultam be egyre jobban, de éreztem az ő „izgalmát” is

-          Miért nem?- suttogta mosolyogva a fülembe és megharapta

-          Nemsokára… lejönnek- ért el érzékeny pontjaim egyikére. Nem hiszem el, hogy ilyen jól rá tud tapintani az erogén zónáimra…

-          Még egy?- vigyorgott elégedetten

-          Hányat találsz még?

-          Remélem sokat- kapott fel dereka köré, és már rögtön a konyhapulton voltam

-          Én arról eszek- jegyzete meg egy cinikus hang, mire én abba akartam hagyni, de Kimi nem engedte el a nyelvem

-          Úgy látom hugicám is jól választott- hallottam egy nagy cuppanást és erre már Kimi is elengedett, de még mindig a pulton ültem

-          Végre, hogy lejöttetek- próbáltam meg terelni

-          Ebből nem jössz ki jól- nevettek fel mind a ketten

-          Látod, Kicsim?- simogatta meg Seb Gréta fenekét- az a pult a legideálisabb- vigyorgott kajánul, mire rögtön leugrottam

-          Ezt hogy érted?- kérdeztem zavartan

-          Ott már én is voltam- vigyorgott nővérem és megcsókolta a mellette álló szőke németet, mire Hanna lépett be a lakásba. Az előbbi szerelmespár hirtelen szétrebbent.

-          Sziasztok- köszöntött minket vidám- Gréta…- lepődött meg- hogy hogy még mindig itt? És Tommi merre van? Látom Seb, nagyon lefárasztott az a gonosz finn- lépett vőlegényéhez, aki már az    érkezésénél               odalépett hozzá és nyomott egy csókot homlokára

-          Hát…- kezdte Gréta habogva, de tudtam, hogy úgyis megoldja. Az ilyen helyzetekben mindig   kivágja magát

-          Te is fáradtnak tűnsz- jegyezte meg kissé kételkedve nővéremnek és átkarolta Sebet

-          Igen… mert Tommi engem is befogott- jött   a magyarázat- átjöttem, mert nem találtam az egyik filmem, és arra gondoltam, hogy lehet, hogy itt hagytam…

-          És megtaláltad?- kérdezett vissza mosolyogva Hanna és nekem az állam majdnem leesett, hogy komolyan képes bevenni ezt a hatalmas kamut

-          Nem, mert Seb kihajította a kukába- próbált mérgesen nézni a németre, de én láttam a szemeiben a csillogást, hiszen még éltek benne az előző órácska élményei

-          Ne bánd- jegyeztem meg és amint felém fordult tudta, hogy nem a filmről beszélek. Csöppet elmosolyodott, de Hanna arckifejezése értetlenséget sugárzott- elég gagyi film volt… valami romantikus csöpögős… már én is ki akartam dobni

-          Értem- mosolygott Hanna- nem maradtok vacsorára?- vetette fel az ötletet

-          Nagyon kedves vagy, de sajnos mennünk kell- vágta rá Gréta- megígértem Claunak, hogy ma vele töltöm a délutánt, mivel már nagyon rég nem láttam a piciket- mosolygott a szokásos művigyorával, amely néha eredetibbre sikeredett, mint a valódi

-          Igen, megígérte- helyeseltem, hogy ne legyen még rosszabb a helyzet- Indulunk is- fogtam meg Kimi kezét, majd Gréta is rögtön lejött a lépcsőn, és az előszobába mentünk. Hanna pont ölelt engem, és mikor kinyitottam a szemem, akkor láttam meg, hogy Sebastian és Gréta éppen egy hosszas és szenvedélyes csókot váltanak. Mérges pillantást villantottam rájuk, amit persze nem láthattak, de mivel nem akartam, hogy Hannanak bármi baja essen, addig szorítottam, amíg a turbékoló párocska el nem eresztette egymást. Kicsit furcsán is nézett rám Han

-          Ezt miért kaptam?- mosolygott rám

-          Csak… emlékszem, hogy mikor én voltam 4 hónapos, akkor mennyire örültem az ultrahang képeinek. 2 pici poronty volt rajta…

-          Az enyémen csak egy van- nevetett fel Hanna- de azzal is elég lesz megbirkózni- akart hátrafordulni Sebastianhoz, aki pont felsegítette a nővéremre a kabátot és kicsit közel voltak egymáshoz. Láttam rajta, hogy kicsit csalódott, így gondoltam megmagyarázom és Grétát is kihúzom a csávából

-          Grétnak egy kicsit kirándult a válla, és szegény szinte semmit nem tud egyedül csinálni. Ma is azért jön, hogy a kicsik megnézésén kívül már ne zacskós levest egyen vacsorára

-          Értem- mosolygott megkönnyebbülten Hanna. Nem hiszem el, hogy ennyire hiszékeny!! Ezért még tuti, hogy nagyon nagyot fog kapni tőlem Gréta

-          Sziasztok- köszöntünk el és máris kilétünk a csípős hidegbe. A Nap már szinte teljesen le is ment. Amint kiértünk a kapun, egy hatalmasat boxoltam Gréta vállába

-          Au!!- szisszent fel- ezt most miért???

-          Jól tudod- puffogtam- hogy lehetsz ilyen hülye??? És nem sajnálod Hannat??? Látod te egyáltalán, hogy mennyire hiszékeny és őszinte??

-          Elragadott a hév- horgasztotta le a fejét, mint egy ötéves, aki tudja, hogy rosszat csinált

-          Ne veszekedjetek már- szólt közbe Kimi

-          Te csak maradj csöndben- ripakodtam rá

-          Ilyenkor kezelhetetlen- jött Gréta cinikus megjegyzése

-          Mi az, hogy ke…- akartam volna számon kérni, megéreztem Kimi puha kezét hátamon, majd a másik kezét fenekemen és óvatosan kezdett el csókolni, de aztán egyre vadabb lett

-          Ha tudtam volna, hogy ezzel meg lehet nyugtatni, már 3 évvel korábban ide költözöm- nevetett Gréta

-          Ismerem az összes szokását- mosolyodott el Kimi is és kinyitva az ajtót végre elindulhattunk. Végül aztán mégis hozzánk jött Gréta, és itt is aludt.

/Gréta szemszög/

 A kicsik agyon aranyosak, de az asztalnál kiderült, hogy Claudia még 3 hétig nem lehet együtt Kimivel. Mármint nem feküdhetnek le egymással. Mikor ezt megtudtam, jól kinevettem őket, de mind a ketten gonosz pillantásokat küldtek felém, főleg azért, mert én is elmondtam, hogy tegnap 4-szer voltam együtt Sebbel. Kimi arcán látszott egy kicsi féltékenység, de még nagyobb büszkeség Sebastian miatt. Este kb. 11-ig beszélgettünk, majd nyugovóra tértünk.

Reggel 9-kor keltem, és gyors köszönés után először haza, majd az egyetemre mentem. Mivel már csütörtök volt, vártam a holnapot, hisz utazhattam Christianhoz. Persze ezen a napon is a bezsongott állapotomban voltam, ami Fanninak is feltűnt. Kifaggatott, majd jókat nevettünk. Suli után átugrottam Laurához, mivel már nagyon rég nem láttam, és este 7 körül még Sefant is meglátogattam. Mind a ketten jól megvannak, sokat tanulnak, de azért van idejük másra is. Katy lakása mellett is elsétáltam, és mikor felnéztem az ablakára, égett a villany. Dannak még nem álltam elő értelmes magyarázattal, és nem tudom, hogy mikor leszek rá képes…

-        Szia- hallottam meg egy ismerős hangot, mire gyorsan hátrafordultam

-          Dan- rökönyödtem meg

-          Ennyire nem kell örülni- mosolyodott el

-          Nem, csak… pont rád gondoltam

-          Igen? És miért?- kortyolt egyet a kávéjába

-          Ilyenkor már nem kéne kávét innod…

-          Ne terelj

-          Csak arra gondoltam, hogy még meg sem magyaráztam a tegnap előtt történteket

-          Igen… jó lenne tudni az igazat…

-          Tudom. És remélem meg tudom neked magyarázni

-          Mit szólnál egy vacsorához?

-          Mikor?

-          Most. Van egy jó indiai étterem a közelben, semmi pucc. Amúgy sem szeretem az olyan helyeket- mosolyodott el

-          Ebben egyet értünk- mosolyogtam szintúgy és elindultam után. Kb. 10 percet sétálhattunk és szinte minden szóba került. A munka, az egyetem, a család, a barátok. Egyedül az én magánéletemről nem volt szó. És ezt szerettem volna megköszönni neki

-          Itt is vagyunk- mosolygott és kinyitotta nekem az ajtót.

Egy tágas tér fogadott minket, majd beljebb mentünk. Nagyon hangulatos volt, és igazán finom illatok terjengtek. Jó volt, hogy nem kell karót nyelten viselkedni. Lesegítette a kabátom, kihúzta alattam a széket, teljesen úriemberként viselkedett. Bár mindig is ilyen volt velem szemben. Végül leült ő is és a pincér már mellettünk is volt. Leadtuk a rendelésünket és láttam rajta, hogy várja a magyarázatot, de nekem nem volt kedvem elrontani ezt a szép estét. A pincér megérkezett és letette elém az ínycsiklandozó ételt. Mindent letett az asztalra, majd mikor kiállt előlem, megpillantottam asztalszomszédjainkat… Próbáltam az étalap mögé bujdosni, de végül Dan is kiszúrta, hogy nem kicsit viselkedem furcsán és Sebastain is az ajtó felé pillantott, hisz meg akart győződni arról, hogy nem követte őket a sajtó.

-          Szintén itt?- kérdezte mosolyogva Hanna, és szinte láthatóan egy kő esett le a szívéről, mikor Dan megfogta a kezem

-          Igen, ma úgy döntöttünk, itt vacsorázunk- erőltettem magamra egy mosolyt, de csak Sebastain tekintetén fürkésztem. Rám sem nézet… de ha megsértődött rám, komolyan kitekerem a nyakát!

 A vacsora innentől kezdve igencsak érdekesen zajlott, mivel Dannak háttal Hanna ült, velem szemben pedig, a másik asztalnál Sebastian. Mikor már rendeztünk sorainkat és mi enni kezdtünk, Sebék pedig leadták a rendelésüket, megéreztem magamon valaki pillantását. Próbáltam nem feltűnően felnézni, és ahogy felemeltem tekintetem, egyből találkozott Sebastianéval. A szemei sok kérdést, de mégis vágyat és féltékenységet tükröztek. Éreztem, hogy azon az estén, még legalább egyszer meg fogom kapni. Mozdulatain szinte tükörképei voltak egymásnak és mind a ketten ugyanarra gondoltunk.

-          Kimegyek a mosdóba- mosolyodtam el halványad Danre, aki azonnal bólintott, de a hangerőmmel próbáltam úgy bánni, hogy a nekem háttal ülő Hanna ne hallja meg. Lassan sétáltam kifelé, és mikor a mosdó elé értem, vissza akartam nézni, hogy jön-e utánam Seb, de egyszerre megragadott erős karjával, a férfi mosdóba rántott, és pillanatok alatt a csapok melletti pulton ültem, lábaim keresztbe fontam dereka körül és így csókolóztunk- vissza kéne… mennünk- próbáltam szólni két heves csók között

-          Még csak most jöttünk- folytatta Seb

-          De Dan gyanakodni fog, főleg, ha majd téged sem lát

-          Ezen már nem lehet segíteni- vett le Seb a pultról és ágyékát nekem nyomta, amely már igen kemény volt

-          Ezen nem segíthetek- nevettem fel és elindultam az ajtó irányába

-          Ezt meg hogy érted?- ragadta meg karom és vágytó szikrázó tekintetét rám vetette

-          Ma délután nem éreztem, hogy jól esett volna neked- vontam vállat és amíg a meglepettségtől egy pillanatra kevésbé szorította karom, gyorsan kirántottam és kislisszoltam az ajtón, persze neki a pincér mellkasának- eltévesztettem- pirultam el és próbáltam rendezni hajam, és letörölni az elégedett vigyort a képemről- itt is vagyok- mosolyogtam és visszaültem Dannal szembe

-          Nem láttad Sebet?- kérdezte hátra fordulva Hanna

-          Azt hiszem… - kezdtem valami jó kifogást keresni- talán őt láttam bemenni a férfi mosdóba, mikor én kijöttem

-          És hol voltál ilyen sokáig?- szegezte nekem a kérdést Dan- már vagy 10 perc elmentél

-          Leragadtam a desszertes pultnál- vágtam ki magam és folytattam finom és kellően fűszeres vacsorám. Épp felpillantottam, mikor a kissé feszültnek tűnő Seb is visszatért. Jót mosolyogtam magamba, de szerintem ez vacsorapartneremnek is feltűnt- megyünk?- kérdeztem a vacsorám elfogyasztása után

-          Nem akarsz desszertet?- lepődött meg Dan

-          Hosszú még az éjszaka- mosolyogtam és valószínűleg Seb is hallottam, mivel azonnal felkapta a fejét

-          Hát legyen- tett le az asztalra 70 eurót, felsegítette a kabátom és egy gyors köszönés után már távoztunk is. Mielőtt még kiértünk volna az ajtón, megcsókoltam Dant. Seb arcának vizsgálatára már nem volt időm, mivel az ajtó becsukódott és megéreztem a csípős hideget- fázol?- kérdezte Dan az utca közepén

-          Csak egy kicsit, de nemsokára úgyis hazaérünk

-          Hát legyen…- innentől szinte végig csöndben ballagtunk. Volt még köztünk pár dologról szó, de az igazi lényeget nem tudtam még neki elmondani. Össze akartam szedni az este végére a gondolataim, így megkértem, hogy menjünk egy kisebb kerülővel. A kisebb kerülő 3 óránkba került

-          Nem lenne baj, ha most nem jönnél be?- kérdeztem félénken már az ajtóban Dantől

-         -  Nem- mosolygott és szorosan magához vont- de csak akkor nem, ha most kapok egy csókot

-         -  Nem csak egyet kapsz- mosolyodtam el, és ajkaink lassan találtak egymásra, de a végére nyelveink egyszerre járták táncukat

-          - Kész vagyok- mondtam a csók végén, kibontakozva karjaiból

-          - Akkor jó éjt- nyomott egy puszit arcomra és már fordult is volna meg

-          - Arra gondoltam, hogy elmondom, mi volt az a kis jelenet…- erre persze rögtön felkapta a fejét- Sebastian édesanyja érkezett a lakásba. A mi viszonyunk… hát igazából nem tudom, hogy lehet-e olyat mondani, hogy viszony, mivel nem igazán kedvelem, de nem túl rózsás. Volt elég sok vitánk és a lényeg az, hogy ő a fia mellett azt a lányt szeretné látni, aki most mellette van. Tudom, hogy bonyolult, de az egy másik tészta, hogy miért vannak mégis együtt…

-          Hannaval? Már ismerem egy jó ideje

-          Hogy mi?- hökkentem meg

-          Én az egyetemet nem itt, hanem egy másik városban végeztem. Nagyon tetszik a német nyelv, így Németországban tanultam, viszont Svájc vonzóbb volt, mivel itt ugye franciául is beszélnek… Szóval az egyetem után ide költöztem és itt vállaltam állást. Vettelt meg jól ismerem. Nagyon rendes srác, sajnálom, hogy csak a nővére miatt nem kedvel már…

-          Hogy mi??- kérdeztem megint, de már elég ideges voltam

-          Hanna hozott össze minket Melnieval, Sebastian nővérével.

-          Akkor miattad sérteget az a kis kurva?- gondolkoztam hangosan

-          Légyszi ne nevezd így… nagyon szerettem

-          Nem éppen érdekel ebben a helyzetben, már bocs…

-          Mi a bajod Melanieval?

-          Ő érte el, hogy Hanna megtartsa Sebastian gyerekét, és minket elválasszon. És mindezt azért, mert szerette volna visszaadni azt a szívességet Hannanak, amit neki tett… hogy téged bemutatott neki… Érted?

-          Ő… nagyjából…

-          De ha Melaniet ismerted… ő a gyereked anyja??- sikítottam fel

-          Igen

-          Ezt… most nem mondod komolyan, ugye?

-          De, ez így van. Seb nem tud a gyerekről, így ne kérd rajta számon. És ne is mond el neki… kérlek

-          Mégis hogy titkolhatod előtte, hogy van egy unokaöccse?

-          Ez Mel döntése volt, nem az enyém. Én felajánlottam neki, hogy elveszem és boldogan élünk, mint egy szép család

-          És mi lett a vége?

-          Melanie kitalálta, hogy elvetetni, de az anyja nem engedte neki… én viszont ekkor már rég összetörtem és eltűntem az életéből. Az volt a legrosszabb döntés a világon. Mikor 2 éves lett Marko, ismét felkerestem és képes voltam a szemébe nézni és elé állni.

-          De miért kerested fel olyan sokára?

-          Kellett egy kis idő, hogy megérjek az apaságra és mikor úgy éreztem, készen állok, elmentem a Vettel házba, de Melanie elköltözött és nem akarták nekem megmondani, hogy hova. Kb. fél év alatt sikerült kinyomoznom, hogy hol lakik és elmentem hozzá. Viszontlátni fantasztikus érzés volt, és a kisfiam a kezemben tartani talán az életem egyik fordulópontját jelentette. Akkor is felajánlottam neki, hogy elveszem, de akkor ismét nemet mondott. Már nem bírtam volna ki több csalódást, így majd’ egy egész éjszakát átbeszéltünk és végül arra jutottunk, hogy barátokként folytatjuk, és mindig láthatom a kisfiam, amikor csak szeretném.

-          Aranyos- mosolyodtam el és próbáltam visszanyelni a könnyeim

-          Ne sírj- mosolyodott el és szorosan magához ölelt

-          Sajnálom, hogy olyan szörnyen bánok veled…

-          Tudom, hogy Sebastiant nem tudja elfelejteni egy nő sem

-          Ezt hogy érted?

-          Hanna is csak róla beszélt, mikor szakítottak. Aztán megint összejöttek, de akkor Seb részéről már csak a szex volt a dologban… és kezdtem azt érezni, hogy Hanna is csak Seb… hogy is mondjam…

-          Seb farkát szeretné…

-          Igen… és nem tudom, hogy ez nálad is így van-e…

-          Talán…- mondtam elpirultam- De a lényeg az részemről, hogy köszönöm, hogy elmondtad mindezt, és aznap nem tudom, hogy miért hívtalak, mivel teljesen részeg voltam és nem emlékeztem semmire…

-          Tudom. Lehánytad a cipőm

-          Komolyan?- nevettem fel, de aztán elpirultam- sajnálom

-          Semmi gond. Már úgyis ki akartam dobni…

-          Akkor csak segítettem

-          Megyek, mert holnap is dolgoznom kell

-          Nekem meg suli lesz- horgasztottam le a fejem

-          Teljen a buksid- puszilta meg fejem búbját

-          Telik- nevettem el magam, majd egy hosszas csókunk után beléptem az ajtón. A táskám letettem a földre, levettem a cipőm és mielőtt még fel tudtam volna kapcsolni a villanyt, valaki erősen megragadott és tudhatta, hogy sikítani akarok, ezért befogta a szám. A szívem nagyon szaporán vert, s az idegen csókolgatni kezdte nyakamat.