Írói megjegyzés

Köszönöm! <3

           Ma megvolt a 2000 látogató! Nagyon köszönöm mindazoknak, akik olvassák a blogom és támogatnak a történet folytatásában! (be kell, hogy valljam, eddig ez az egyetlen dolog, amit kitartóan csinálok... köszönöm Nektek!:) )Remélem tetszik a történet, bár sok jó visszajelzést kapok :) 

        És a látogatások alkalmából csináltam nektek egy kis meglepetést...:) <3

Remélem továbbra is olvasni fogtok és megígérem, hogy mindig izgalmas és eseménydús részekkel fogok jönni! :))

9. rész

            Sziasztok! Itt az új rész, remélem örültök!:D Köszönöm a véleményeket, jól estek. :) 

Jó olvasást!:)

9. rész

Bekavar, de kell ez nekem!...?

-          Szia, Gréta- jött oda Chris mosolyogva, hogy oldja egy kicsit a feszültséget. Seb még mindig mereven állt.

-          Szia- löktem meg egy picit Sebastiant, hogy elérjem Christiant, és szorosan megöleltem.

-          Hogy vagytok?- kérdezte a csapatfőnök. Megveregette Seb hátát, amitől a pilóta egy kicsit magához tért, és leültek közénk.

-          Nagyon jól- vigyorogtam. Nem értettem ezt a hirtelen vidámságot, de egyszerűen muszáj volt mosolyognom. Christiant látva egyszerűen felvidultam.

-          Képzeld, Tommi eljegyzett- válaszolt először San és megmutogatta a gyűrűjét.

-          Gratulálok- mondta Christian- mikor készülhetünk az esküvőre és a babára?- erre a kérdésre Tommi kicsit lefagyott, de San kitörő örömmel válaszolta, hogy erről még nem volt szó, de jó, hogy mondta

-          Ők meg együtt vannak- mutatott ránk a szőke finn és vigyorogni kezdett, mert egy kicsit zavarban volt az előző baba téma miatt

-          Tudom- vágta rá Chris és egy mosolyt erőltetett magára- igazán aranyosak együtt.

-          Ugye?- helyeselt San, majd elrángatta valahova Tom-ot.

Hárman maradtunk. Seb állandóan az én arcomat fürkészte, Chris pedig az asztalt bámulta. Csend volt végig, de én ezt egyszerűen már nem bírom.

-          Beszéljétek meg!- csattantam fel, majd a székről felállva leviharzottam az aulába és gondolkozni kezdtem, hogy merre menjek.

Csak álltam ott, és forogtam körbe- körbe. Mindenhol képek és tervrajzok voltak. A falakon aláírások, kisebb autó makettek.

-          Gondolkozni akarsz?- kérdezte egy férfihang és én erre megfordultam. Mark volt az. Furcsa. Eddig még csak pár szót beszéltünk, most pedig segíteni akar?

-          Nem ártana- mosolyodtam el és felnéztem rá. Nagyon magas, így a magas sarkú cipőm rendkívül előnyös volt.

-          Én, általában ha verseny előtt itt vagyok, akkor kimegyek a gyár mögötti parkba és sétálgatok. Sok emlék van arra. Régi világbajnokok autói, szobrai, ilyesmik. Bár gondolom ez nem jelent neked akkora eszmei értéket, mint nekem, de nézd meg nyugodtan. Megnyugtató hely.

-          Köszönöm-  mondtam illendően, de egyszerűen nem vitt a lábam. – Elkísérnél egy darabig?- fordultam vissza hozzá hirtelen, de ez egyáltalán nem lepte meg.

-          Igen, csak siessünk, nehogy rám találjon Isabell- nevetett

-          Ő…ő..

-          A sajtósom- mondta Márk mosolyogva és elindultunk a parkba.

-          Félsz a sajtósodtól?- kérdeztem vigyorogva Marktól, mert elég röhejesen hangzott, hogy egy nőtől fél ennyire

-          Bevallom, igen- csóválta a fejét őszintén- de akkor gondolom még nem láttad Sebet Britta mellett- nevetett

-          Ki az a Britta?- kerekedtek ki a szemeim és felnéztem az ausztrálra

-          Hát a sajtósa- mondta tök természetesen- de várj- torpant meg egy kicsit- Seb Brittának mindent elmond, és Ő már vagy 2 órája itt van. Még nem mutatott be neki?

-          Nem- csóváltam meg a fejem és próbáltam visszatartani egy könnycseppet.

Mikor először beléptünk az első forma 1-es RedBull autó szobra fogadott. Nagyon jól nézett ki az egész és tényleg el tudott merengeni az ember anélkül, hogy bárki megzavarná. Márkkal leültünk egy padra, és csak néztük a kis halastavat, amiben rengeteg hal volt.

Mikor feleszméltem, Márk már nem volt mellettem és az idő még hidegebb lett. Kezdtem fázni. Mikor megnéztem a telefonomon, hogy mennyi az idő, majdnem leestem a padról. Már több, mint 3 órája itt ülök? Vissza kell mennem.

Szerencsére az utat megjegyeztem, így könnyen visszataláltam a gyárba. Seb állítólag már nagyon izgult értem, az szimulátoros autót vagy 3-szor a falnak csapta.

A hírek, miszerint visszaértem a gyárba, nagyon gyorsan terjedtek, de először mégis Christian fülébe jutottak el.

-          Annyira örülök, hogy megvagy – jött felém- már nagyon aggódtunk érted- és ekkor megölelt, majd egy cetlit csúsztatott a farzsebembe. Kérdően néztem rá, de mikor hallotta, hogy jön Seb ugyanolyan arckifejezéssel tovább ment.

-          Gréta- csókolt meg Seb- soha többé ne csinálj ilyet, megértetted?!

-          Mit értsek meg?- keltem ki magamból és megemeltem a hangom- nem elég, hogy előttem féltékenykedtek egymásra, de még azt is meg akarod mondani nekem, hogy mikor merre legyek és hogyan lazítsak?!- ez a reakció nem csak őt, hanem még engem is meglepett. Kicsit ingerült lettem, mert kíváncsi voltam, hogy mit akar mondani Chris, amit nem mer élőben tudtomra adni.

Seb még mindig ott állt előttem. Utálom, mikor ezt csinálja! Bármi kínos helyzet van, ő rögtön lefagy, és nem lehet rá számítani. Gondolom mikor nem talált, rögtön azt hittem, hogy Chrissel vagyok.

Még egy bocsánatkérő pillantást vetettem rá, aztán kimentem a gyár elé. Pont Chris volt kint, aki az utolsó slukkot szívta a cigijéből. Dohányzik? Nem is tudtam…Mikor meglátott azonnal elnyomta a cigit és visszament dolgozni. Én félve bár, de az ajtó előtt elővettem a Christől kapott levelem és olvasni kezdtem.

„Ma este, mikor Seb végez, hivatkozz valami dolgodra és maradj itt velem még egy kicsit a gyárban. Beszélnünk kell. Rég éreztem már igazán az illatod, a bőröd. Várlak. Remélem, nem hagysz cserben.”  C.H.

Most mit tegyek? Gondolatok ezrei cikáztak a fejemben, mikor kijött Seb. A levelet gyorsan eldugtam.

-          Hogyha végeztem szívesen mutatok neked pár szép helyet- nézett rám, de nem bírtam a szemébe nézni. Csak Chris mondatai jártak a fejemben és gyorsan kellett reagálnom.

-          Ma nem jó. Bocsi. Más dolgom van

-          Mégis mi más, Gréta?- kérdezte meglepődötten és megszorította a felkarom

-          Ahhoz semmi közöd!- próbáltam kiszabadulni, de túl erős volt

-          Igenis van közöm hozzá, mivel a barátnőm vagy

-          Ezt ne vedd olyan biztosra- vágtam oda neki és a szemébe néztem.

Nagyon elkeseredett. A szorításból rögtön engedett és csak bámult rám. Most láttam az értelmet a szemeiben, hogy itt van, de nem tudja feldolgozni azt, ami az előbb történt. Sajnáltam, de nem éreztem úgy, hogy csak én tévedtem és neki is bocsánatot kell majd kérnie. A reakció, amit akkor nyújtott, meglepett. Egyáltalán nem számítottam rá, hogy az eddigi kiskamasz, akit ismertem, mennyire felnőtt is valójában.

-          Menj el vele- mondta lehajtott fejjel- megengedem. Csak kérlek, ne tegyetek olyat, amit Te nem akarnál. Bízom benned- suttogta a végét és elfordult

Kérdések milliói röpködtek a fejemben, de 1 nagyon fontos volt.

-          Most akkor mi még együtt vagyunk?- kérdeztem rá

-          Nem tudom- válaszolta őszintén- Lehet, hogy valóban túl gyors a tempó. Ha minden igaz, lehet, hogy Te is csak egy fellángolás vagy.. hagyj nekem időt, én is hagytam neked. És most is hagyok. – Majd belépett a gyárba és az esőcseppek lassan kezdték el a táncukat a földön, de engem nem érdekelt. Csak az előbb elhaladó kék pár cipőre tudtam gondolni. Fellángolás vagyok? Merengtem magamban ezen a kérdésen, mikor egy erős kéz megfogta a vállam és az épületbe rántott az eső elől. 

Bocsánat, de ez a rész elég rövid lett:$ De szeretnélek titeket kiengesztelni.... Ha összejön a történethez 5 hozzászólás, azonnal jön a következő rész! :D Sok sikert 

U.i.:nincs határidő... amint összejön az 5 komi, hozom az új részt!:D

8. rész

          Sziasztok! Meghoztam nektek az új részt!:) Jó olvasást, remélem tetszik.:D

8. rész

Ismerkedés a többiekkel

Mikor reggel felkeltem hihetetlenül boldog voltam és kielégült. Ezt Seb is látta és mikor felkelt, rögtön egy puszit nyomott a számra, majd visszabújt a takaró alá. Lustálkodtunk még vagy fél órát, aztán kimentem pisilni és nem tudtam visszaaludni.

Még mielőtt visszamentem volna Sebhez megfésülködtem és megmostam a fogam. (Seb tanácsára tegnap vettem magamnak egy fogkefét, hogy amikor átjövök, tudjak fogat mosni. Nem mintha nem 1 percre laknánk egymástól..)

A fürdőből kiérve láttam, hogy a kis szöszi még nagyon fáradt, így hagytam aludni. El is hiszem, hogy az, mivel még csak most lesz 8 óra.

Lementem és kisé körbekémleltem a lakást. Megtaláltam a lenti fürdőt, meg a további 3 szobát, ami szinte üres volt. Csak egy ágy, meg egy szekrény volt bennük. A pincében volt egy elég nagy edzőterem, ami nagyon megtetszett. Tudom már, hogy ma mire veszem rá a német pilótámat.

Persze a mosókonyhát is megtaláltam, ami tele volt Seb szennyesével. Beraktam egy mosást, majd kiteregettem. Még mindig aludt.

Kezdtem éhes lenni, így visszamentem a konyhába és csináltam tojásrántottát, meg egy bögre kakaót. Felmentem Sebhez, hogy szóljak neki, de már nem volt az ágyban. Biztos a fürdőben. Kiabáltam neki, hogy jöjjön, és 5 perc múlva a konyhában is volt

-          Bocsi, csak kimentem fésülködni- mosolygott, majd egy puszit nyomott az arcomra- az a kakaó az enyém?- kérdezte csillogó szemekkel és felém fordult

-          Persze, hogy a tiéd- mosolyogtam és kaptam egy hatalmas csókot

-          Mit terveztél mára?- kérdeztem, miközben elpakoltam magunk után és Seb a kakaóját iszogatta

-          Semmit- jelentette ki határozottan- ma egész nap lustálkodni fogok.

-          Tényleg?- néztem rá boci szemekkel és lefelé hajlott a szám

-          Miért? Mit akarsz csinálni?- kérdezte kedvetlenül, mert gondolom rájött, hogy mozogni akarok

-          Ma reggel, mikor te még aludtál, én körbenéztem a lakásban. És a pincében megtaláltam a konditermet.. Neked nem kéne egyébként is edzened?

-          Ezt most komolyan gondoltad?- kerekedtek ki a szemei- ma kondizni akarsz?

-          Igen- bólogattam hevesen, majd odasétáltam mellé - de ha gondolod, utána mást is csinálhatunk- kacsintottam rá és a nadrágjára mutattam

-          Ó..- kezdett el gondolkozni- ez így már egészen máshogy hangzik. Megyek és átöltözöm, jó? Te is vegyél fel valami… valami rövidet- kacsintott rám és mikor felállt rácsapott a fenekemre és kajánul vigyorgott.

Még jó, hogy sportcuccot is vetettem vele, most nem lenne mibe futni, meg erősíteni.

A pulcsit az elején még felvettem, de miután már kb. 20 perce futottunk és a pincében elég meleg volt, levettem. Sebbel egész jól tudtam tartani a tempót, csak az erősítős feladatokból csinált kétszer annyit, mint én. Mikor fekvőzött egyszer ráültem a hátára, de úgy is ki tudta nyomni. Nagyon büszke volt magára.

Mivel ma az volt, amit én akartam, megbeszéltük, hogy holnap az lesz, amit ő szeretne. Mikor ezt kitalálta, el sem kellett mondania, hogy mit szeretne majd. Már tudtam. Egész nap az ágyban fogunk dögleni, és 2-3 óránként boldogítjuk egymást testi örömökkel. Habár csak most találkoztunk, kinézem belőle, hogy ezt fogja csinálni…

Edzés után még kimentünk a medencéhez és úsztunk pár hosszt.

Seb kitalálta, hogy versenyezzünk és én rábólintottam. Ha ő nyer, megyek vele holnap után Milton Kays-be, ha én nyerek, akkor kényeztetve leszek 1 hétig… Ő nyert, így kezdhettem gondolkozni, hogy miket vigyek.

A medencében még bepótoltuk a „csalit”, mi szerint Sebastian ma velem edzett. Érdemes volt ebbe belevinni.

Hihetetlenül jól telt a nap további része. Filmeztünk, beszélgettünk, csókolóztunk. Nem is kellett nekem már semmi más. Este még megfürödtünk, majd egy kis TV nézés után mindketten álomra hajtottuk a fejünket.

-          Jó reggelt, édesem- ébredtem Seb lágy hangjára és simogatására

-          10 perc -húztam a fejemre a takarót és majdnem visszaaludtam

-          De fel kell kelned, nemsokára indulunk- kelt fel mellőlem az ágyról és átjött az én oldalamra. Egy könnyed mozdulattal lerántotta rólam a takarót

-          Mi?- kezdtem nyitogatni a szemeim- te ma menni akarsz valahova?

-          Miért?- mosolygott - mit hittél?

-          Őszintén?- keltem ki és belebújtam a papucsomba- hogy egész nap feküdni fogunk, lustulni és szeretni egymást

-          Hát ezt rosszul gondoltad- nyomott egy puszit a számra és a fürdőbe terelt- gyorsan öltözz, reggelizünk és utána indulás

-          Jó- mondtam egyhangúan, mert még nem fogtam fel, hogy tényleg megyünk valahova.

Lehet, hogy félreismertem.

Mikor leértem, láttam, hogy egy tál gőzölgő amerikai palacsinta és egy bögre friss kávé vár. Nagyon meglepődtem. Nem tudtam, hogy Seb tud főzni, azt meg végképp nem, hogy még kávét is csinál. Főleg, hogy nagyon nem szereti. Leültem mellé a pulthoz, megreggeliztünk, majd jól felöltöztetett Seb és az ajtóhoz mentünk.

                        Nem tudtam, hogy mi várhat rám, mivel gyalog indultunk el és Sebnél volt egy hatalmas kirándulótáska. Kb. 10 percet mentünk, mikor a kis szőke végre megállt és én lihegve utolértem.

-          Köszi, hogy megvártál- lihegtem neki és mérgesen néztem rá

-          Jól van, bocsi- nevette el magát- csak ne nézz így.. félek

-          Jó- enyhültem meg és én is megengedtem egy mosolyt. – Most mire várunk?- néztem rá kérdően, mert egy mező szélén álltunk és egy hegy lábánál.

-          Arra- mutatott Sebastian a levegőbe és nagyban integetni kezdett

Én csak bámultam tátott szájjal, mint aki még sosem látott repülőt. Ott álltam és néztem, ahogy leszáll, majd mikor Seb kicsit megrángatott visszatértem és elindultunk a repülő felé.

-          Szia haver- köszönt a szőke férfi, majd megölelte Sebet és lesegítette a barátnőjét a gépről

-          Sziasztok- köszönt Seb és felém mutatott. – Tommi, Sandra, ő itt Gréta a barátnőm. Gréta, ő itt Tommi, a személyi edzőm és a barátnője, Sandra

-          Sziasztok- integettem magamon kívül egy műmosollyal a fejem. Kicsit meglepett, hogy Sebastian az utolsó napját nem csak velem tölti

-          Jött kínozni- mutatott nevetve a finn felé és a kezemet megragadva beszaladtunk a hegy lábánál lévő erdőbe.

 A gép - amint leszálltak újdonsült vendégeink- ment is tovább. Ha jól láttam, a RedBull magángépe volt az, amivel jöttek. Már egy kicsit előrébb tartottunk, mikor Seb megszólalt

-           Látom, hogy bánt az, hogy nem csak veled foglakozom. Ígérem, hogy valamikor bepótoljuk, de már nagyon rég láttam Tommit és Sandrát és csak most volt esély arra, hogy találkozzunk. Így, négyen. És Tommi nekem mondhatni a legjobb barátom Kimi után. Mindent tud rólam, rosszat és jót. Velem van, mikor kell. És nagyon fontosnak találtam, hogy bemutassalak neki, minél előbb. Mert a legfontosabb dolgokat az életemben ő ismeri. És nekem te is az vagy- mosolyodott el, majd hátra fordult, mert beért minket a másik pár.

-          Szia- nyújtottam a kezem mosolyogva Sandra, majd Tommi felé. – Bocsi, hogy ez elmaradt az előbb, de ez az őrült itt mellettem futásra kényszerített- böktem Sebastian felé és egy őszinte mosoly jelent meg az arcomon

-          Jó kondiban vagy- mért végig Tommi, mire a barátnője megütötte a tarkóját

-          Ezt megérdemelted- mondtuk egyszerre Sandrával, majd hangosan nevetni kezdtünk. Erre Tommi előre sétált Sebhez és beszélni kezdtek. Elindultunk a hegynek föl.

Elöl a 2 fiú ment, mögöttük pedig mi, Sandrával. Nagyon jól beszélgettünk. Sok érdekességet mesélt magáról és még az is kiderült, hogy a dédnagyapja magyar származású volt. Elmondta még, hogy már majdnem 2 éve együtt vannak Tommival és már örülne, ha megkérné a kezét. Gyerekeket is szeretne. Jelenleg még főiskolán tanul, de a mostani év lesz neki az utolsó és ügyvédnek áll.

-          Jól elvagytok?- kérdezte Seb mosolyogva, csípőre tett kézzel a hegy tetején

-          Igen- vágtuk rá mindketten és az utolsó métereket még kisajtoltuk magunkból. Én jól bírtam, mert hozzá vagyok szokva a sok edzéshez, de Sandrát azért támogatni kellett egy kicsit.

-          Nézz oda, kicsim- húzott föl Sebastian egy magas szikla tetejére és megfogta a kezem. – Ott van a házunk- mosolygott és a nyakamba csókolt

-          A házunk?- néztem meglepetten Sebre, mire kicsit meghátrált és próbálta menteni a helyzetet. Ezt a beszélgetést Tommi és Sandra szerencsére nem hallották, mivel kerestek egy nagyobb követ, amire San le tudott ülni. Szegény tényleg elfáradt

-          Nem úgy értettem- hajtotta le a fejét Seb és leugrott a szikláról

-          De, Sebastian, úgy értetted- néztem rá és utána mentem

-          Nem tudom, hogy mi ütött belém- kezdett mentegetőzni mikor megfogtam a kezét és visszarántottam. Ezt már Tomék is észrevették.

-          Nem azzal van a bajom, hogy azt mondtad, amit- néztem mélyen a szemébe - hanem azzal, hogy meg akarod magyarázni. Kimondtad. Kész, ennyi, vége. Nem akarom meg nem történté tenni ezt az egészet, mert jól esett, hogy így tekintesz rám. Hogy van jövőnk. Csak nekem ez még gyors. - hajtottam le a fejem. 

-          Tudod, hogy várok- mondta megkönnyebbülten és szenvedélyesen megcsókolt

-          Mi miért nem csináljuk ezt?- hallottam Tommi hangját, de nem tudta befejezni a mondatot, mert San gyorsan megcsókolta.

Még ott voltunk pár órát, beszélgettünk, ettünk, kártyáztunk. Már 4 óra körül járhatott, mikor elindultunk visszafelé. Nagy szerencsénk volt, mert egyszer sem borult be az idő, és végig elég volt egy hosszabb nadrág és egy ujjatlan fölső. Sandra ruhája nagyon tetszett és ezt persze vele is megosztottam.

-          És gondolod, hogy megkéri a kezed?- kérdeztem meg San-t, mikor a fiúk már megint előrébb voltak.

-          Nem tudom - szontyolodott el- holnap leszünk 2 évesek és nagyon szeretném

-          Akkor biztos meglesz- próbáltam vigasztalni, de nem segítettem. Remek! Megint elrontottam…- gyakran hordasz gyűrűt?

-          Igen. Mindig van rajtam.

-          Mindig?- lepődtem meg és már tudtam, hogy miért nem kéri meg a kezét Tommi. Az a srác hihetetlenül bele van esve ebbe a szőke szépségbe itt mellettem. - Szerintem nem meri megkérdezni, mert mindig látja, hogy az ujjadon van valami. Lehet, hogy azt gondolja, még nem állsz készen „a gyűrűre”- mondtam a végét nevetve

-          Lehet, hogy igazad van- helyeselt nekem és sokkal vidámabb lett.

Mikor már beértük a fiúkat, a ház előtt toporogtak. Sebnek pisilnie kellett. Én még játszottam egy kicsit a lassú csigát, de mikor rájött, hogy eszem ágában sincs bemenni a lakásba, rám zárta a kaput. Végül San engedett be. Mikor beértünk, jót nevettünk Seb megkönnyebbült fején és az én házba jutásomon.

                        Már sötétedett, mikor San és Tom elindultak egy közeli szállodába. Nem tudom, hogy miért nem maradtak itt, de ezt nem akartam felhozni addig, amíg itt vannak. Sebbel kikísértük őket a ház elé, majd jött értük a taxi. Ma még itt vannak, majd holnap ők is jönnek Milton Kays-be. Mármint azt nem tudom, hogy San is jön-e, de mindenesetre örülnék neki.

                                   Sebbel visszamentünk a lakásba és én ledobtam magam a kanapén. Nagyon elfáradtam. Mikor meglátta, hogy kivagyok, leült a lábamhoz és masszírozni kezdte

-          Ez nagyon jó, Seb- élvezkedtem csukott szemmel. – Csak ne hagyd abba.

-          Nem tervezem - vigyorgott, majd váltott a másik lábamra

-          Egyébként miért nem maradtak?- néztem fel Sebre

-          Tommi…meg akarja kérni Sandra kezét, mert holnap lesznek 2 évesek. Eddig nem merte, azt mondta fél, hogy San nemet mond, meg hogy mindig van valami az ujján és az ő gyűrűje biztos nem hiányzik neki

-          De meggyőzted, hogy kérje meg, ugye?- kerekedtek ki a szemeim és felpattantam a helyemről

-          Persze- mosolygott Sebastian – ti is erről beszéltetek?

-          Igen- nevettem el magam és beültem Seb ölébe

-          Mi lenne- kezdte el csókolgatni a nyakamat- ha most a nap végéig azt csinálnánk, amit szerinted mára terveztem?

-          Nagyon örülnék neki Seb- mentem hozzá nagyon közel és éreztem, hogy kezd ébredezni- de most muszáj hazamennem, kimosnom és bepakolnom, mivel rávettél, hogy utazzak veled

-          Ne már- kezdett el hisztizni, de nem engedtem

-          Nekem is van mosógépem- pattan ki a fejéből- nagyjából 3 napra megyünk, szóval nem kell sok ruha, amiket vettél, azok úgy is itt vannak és végső soron meg átrohanhatsz a bőröndödért

-          Te sosem engedsz el?- kérdeztem tőle, de csak egy csókkal válaszolt.

Végül persze az lett, amit ő akart. Gyorsan beraktam egy mosást és átrohantam a bőröndömért. Mikor átértem, akkor láttam, hogy tele van a postaláda. Kiürítettem, majd a lakásban egy 20 perces rendrakás után visszasiettem Sebhez, aki már aggódott értem.. Mi lesz vele, ha én elkezdem az egyetemet?!... nem is akarom tudni.

                        Érdekes érzés volt megint nálam lenni. Sok minden felmerengett bennem. Seb időzítése, Christian csókjai… most először gondolok rá azóta, hogy elment. De holnap megint látom, és valószínűleg sokat leszek vele. Nem tudom, hogy hogyan fogom kibírni. Az a kapocs, ami köztem és Seb között van sosem lesz meg Chris és köztem. De egy olyasmi kialakulhat és az a baj, hogy még nem vagyok tisztában az érzéseimmel. Egyik fiú iránt sem.

-          Még a padlást is kitakarítottad?- kérdezte vigyorogva, de aggódva Seb, mikor visszaértem

-          Ha- ha nagyon vicces- mutattam egy műmosolyt, de aztán csak igazi lett belőle

Gyorsan lementem a mosókonyhába, kiszedtem a ruhákat és ki is teregettem őket. Ez alatt az idő alatt Seb összedobott egy vacsit, amit nagyon jó ízűen ettünk meg, de utána rám is és rá is várt még a pakolás. Megegyeztem vele, hogyha ő elpakol a konyhában, én bepakolok helyette. Rábólintott. A mosógépből még kipakoltam és kiteregettem és vasalni kezdtem. Seb nagyon aranyos volt, látta, hogy teljesen el vagyok havazva, így bepakolt magának. Persze engesztelést és kárpótlást kért érte. Gondolom, hogy mi lehet az, mivel mikor mondta egy hatalmas, kaján vigyor volt a képén.

Mikor befejeztem a vasalást egy közös zuhanyra még volt energiám, de Seb a végén így is azzal cukkolt, hogy most olyan volt velem, mintha egy vasalódeszkával lett volna. Na, köszi Sebi. De nem volt energiám vitatkozni vele, így csak befeküdtem az ágyba és egy jó éjt puszi után álomra hajtottam a fejem hajnali fél 2-kor. Az a tudat, hogy maximum 8 órát aludhatok, eléggé elkeserített, de reggel mégis fitten és frissen ébredtem, kis izomlázzal a vádlimban, a tegnapi túra után.

                        Sebet még hagytam aludni egy kicsit, de 10:30-kor már tényleg fel kellett kelnie, mert nélkülünk megy el a gép. A forgalmat sem ismertem, így nem tudtam, hogy mennyi idő alatt érnénk ki a reptérre, és gondolom, Seb nem úgy vezet itt, mint a versenypályán.

                        Mindent bepakoltam és már majdnem készen álltam az indulásra, de nem tudtam eldönteni, hogy melyik cipőm vegyem föl…

-          A jobb oldalit vedd föl- mosolygott Sebastian és levitte a bőröndöket. Mikor leértem, a magas sarkú volt rajtam. – én a másikra gondoltam- mért végig Seb és lehajtotta a fejét.

-          Gondolod, hogy hallgatok rád, miután megint a kék cipődet vetted föl?- nyújtottam ki rá a nyelvem és megcsókoltam.

Még utoljára visszanéztünk a lakásba, a csomagok már az autóban voltak. Sajnos Londonban is ugyanolyan időt jósoltak, mint itthonra, csak ott még esik is. Remélem, Seb rakott be egy esernyőt.

            A repülőtéren biztonsági emberek kísértek a magángépig, ami ránk várt. Mikor felszálltunk csak Tommi és San voltak fenn. Hihetetlenül boldogak voltak. Tom tényleg megkérte San kezét, aki egyenesen ragyogott. Egész repülőút alatt arról áradozott, hogy mennyire boldog és végre beteljesült minden kívánsága. Ő is nagyjából úgy öltözött fel, mint én, csak valamivel már rutinosabbnak számított és esernyőt is hozott magával.

Mikor leszálltunk a gépről, azonnal autóba ültünk és a gyárba mentünk. Volt némi idő eltolódás és a gyárban még csak pár szerelő volt benn, mivel még elég korán volt… Chris szerencsére még nem volt jelen. Seb látta rajtam, hogy egy kicsit feszengek, de végül nem kérdezett rá, csak megfogta a kezem és bevezetett a gyárba.

                        Mikor beértünk Tommi és San elmentek a büfébe, hogy elhíreszteljék az eljegyzést. Engem addig Seb körbevezetett és bemutatott a főmérnöknek és a csoportvezetőnek, akik (mindössze ők ketten) már nagyban dolgoztak. Sebbel még beszéltek pár szót, majd mi is a büfébe mentünk. Az idő múlását csak az a tény éreztette, hogy egyre hangosabban kell beszélni, mert nagy a zsibaj. Egyre többen érkeztek, míg végül az egész büfé tele lett szerelőkkel, mérnökökkel, kollégákkal. Mark Webber is betoppant, de Christiant még mindig nem látta senki. Ezen persze mindenki csodálkozott.

                        Seb bemutatott a „fontosabb” embereknek, de a többi szerelővel is találkoztam, bár csak futólag.

-          Kérsz valamit inni?- kérdezte Seb, mikor leültünk az egyik asztalhoz Sandrával és Tommival

-          Igen- mosolyogtam rá- hoznál nekem egy RedBullt?- nem válaszolt, csak bólintott és máris elindult. Pont elkezdtünk egy érdekes beszélgetést, mikor hirtelen minden elsötétült

-          Na, ki vagyok?- kérdezte egy torz férfi hang, kezét a szemem előtt tartva, hogy ne lássak

-          Christian?- törtem ki nagy örömömben és azonnal hátra fordultam, de csak egy meglepődött németet láttam.

Christian ezt az egész jelenetet a háttérből figyelte és már csak akkor lépett közbe, mikor kínossá vált a helyzet köztem és Seb között.  

U.i.: Most is várom a véleményeiteket! :)

U.i.2: Mit szóltok az új fejléchez?:$ Csak őszintén! (azok, akik eddig még nincsenek a szereplők között, de a fejlécen szerepelnek, nemsokára felkerülnek!)

7. rész

Sziasztok! Meghoztam az új részt, és ehhez is ugyanúgy várom a véleményeket, mint az előzőkhöz. Ne felejtsétek el az új történetet sem!:) Jó szórakozást, remélem nem csalódás ez a rész...:D

7. rész

„Most már tényleg csönd!”

-          Christian!- ordította Seb már vagy harmadjára, mire egy álmos főnök jelent meg a lépcső tetején

-          Mi az, Seb?- kérdezte Chris és elindult a lépcsőn lefelé, de Seb elé ment és behúzott neki egyet

-          Jesszus, Sebastian!- rohantam Chrishez és löktem félre Sebet, hogy megnézzem, mi a baja a csapatfőnöknek- mégis mi a francot művelsz?! Dől belőled a piaszag!- mikor láttam, hogy Christian kezd ébredezni, Seb felé fordultam és csak néztem rá.

-          Nem tudom, hogy mit csinálok - kezdett mentegetőzni- csak azt tudom, hogy kellesz nekem- próbált megölelni, de nem engedtem

-          Sebastian Vettel- kezdtem higgadtan- most takarodj a lakásomból és akkor gyere vissza, ha már józan vagy, tudsz gondolkozni és felfogtad, hogy mit tettél

Még csak nem is ellenkezett, csak hátat fordított és kiviharzott. Mikor becsapta az ajtót, rögtön Chris felé fordultam, aki már megpróbált felállni. Az orra nagyon vérzett. Megrepedt…hát, gratula Sebnek. Megsebesítette a főnökét

-          Meg kell értened azt, hogy idejött- kezdte Chris, de nem értettem, hogy mit akar

-          Mi? Értsem meg azt, hogy hajnalban, hót részegen beállít a házamba, és megrepeszti a főnöke orrát. Valóban.. mindennapi, megértendő dolog

-          Nem, Gréta!- szisszent fel Chris, mikor felém fordult. Biztos nagyon fájt neki- szerintem látta az az újságban, vagy a neten olvashatta, hogy bejöttem hozzád, de nem távoztam. Ilyenkor mindig felkapja a vizet…ha..

-          Ha nem az van, amit ő akar- vágtam közbe és mérgese voltam, de nagyon- Én nem tűröm el azt, hogy a féltékenységi rohamai miatt sokan kórházba kerüljenek. Tanuljon meg uralkodni magán. És ha ismerne, tudná, hogy nem tennék ilyet.

-          De mi is volt tegnap, Gréta?… ezt azért nem kéne elfelejteni

-          Christian, hallgass el, különben kapsz még egyet, és akkor már el is törik az orrod- fújtam ki a levegőt és kiviharzottam a kertbe.

Seb ott álldogált a kapunál, a kerten látszott, hogy őrjöngött egy kicsit, mikor kijött. Nem volt fotós. Azért jött ilyen rohadt korán. Mikor az ajtó csapódott hátrafordult, de meglátta, hogy csak én vagyok az és ismét csak bámult maga elé. Én nem tudtam, hogy mit tegyek, nem volt gyakorlatom abban, hogy őrjöngő és féltékeny pilótákat csillapítsak le. Odamentem hozzá és a tenyerem a hátára tettem és simogatni kezdtem

-          Ez jó érzés- mondta higgadtan

-          Megnyugodtál végre?

-          Igen. Sajnálom, amit odabenn rendeztem. Nem esett nagy baja Christiannak, ugye?- kérdezte félve és már rám nézett

-          Elrepedt az orra- próbáltam elrejteni a mosolyt, de nem tudtam, főleg, mikor megláttam Seb arcát

-          Hát, ezért még kapok.. De sajnálom, hogy ilyet feltételeztem. Tudom, hogy nem történt semmi.. most már tudom- ölelt át erősen

-          Hát.. nem éppen- szálltam ki az öleléséből és lehajtottam a fejem

-          Mi az, hogy nem éppen?- kérdezte Seb és egy kicsit felemelte a hangját

-          Először is, ne emeld meg velem szemben a hangod- szögeztem le- másodszor pedig mikor Chris átjött beszélgetni kezdtünk és végre valaki megértett.. – hazudtam. Egyszerűen csak vágytam a csókjára- és mikor már nagyon elgyengültem, megcsókoltam

-          Hogy..hogy mi?- kerekedtek ki a szép szemei, amelyek az alkohol miatt kisé üvegesek voltak- Te csókoltad meg Őt?

-          Igen.. mert egy kicsit úgy érezhettem, hogy Te vagy ott. Az a póló volt rajta, amelyik rajtad első nap, szóba kerültek az autók. Egyszerűen csak hasonlított rád. Azért tettem, mert téged láttalak benne

-          De nem volt több, ugye?- kérdezett rá félénken

-          Nem, nem volt több.. egy..két csóknál

-          Szóval két csók?..- Seb elgondolkozott. Remélem nem vágtam el magam nála örökre

-          És miért álltatok le?- én csak néztem, hogy milyen hülye kérdés ez, de tudtam, hogy mit akar hallani és végül is az is volt az igazság

-          Mert…mert megmondtam Chrisnek, hogy szeretlek.

Seb nem szólt semmit, csak átölelt. Ott álltunk a kertben és csak mi ketten voltunk. Nem volt rajtunk kívül sem madár, sem hideg, csak érzelem. Chris zavart meg minket, mikor kidugta a fejét az ajtón.

-          Hol a kávé, Gréta?

-          Ajj, Christian- nézett mérgesen rá Seb, de mikor belegondolt, hogy a következő 2 hetet a szimulátorban fogja tölteni a hülyeségei miatt, csak lehajtotta a fejét

-           Megyünk, már, Chris- mondtam neki, majd kicsit gyorsítottam, mert egy köntösben voltam, és nagyon hideg volt. Mikor bementem, rögtön a konyhába mentem és elővettem neki a kávét. – majd én megcsinálom- mondtam a fiúknak- kértek valami reggelit?

-          Én egy kávét, meg egy szendvicset- tette fel Chris a kezét kicsit szégyenlősen

-          Seb? Kávét?- kérdeztem

-          Nincs kakaó?- nézett rám boci szemekkel, mire Chrisből is és belőlem is kitört a nevetés

-          De, van- válaszoltam kisé könnyes szemmel, mert nem gondoltam volna, hogy egy 25 éves forma 1-es pilóta még iszik ilyet- szendvicset is kérsz?

-          Igen- bólogatott

-          Bocsi, Christian- hallottam Seb hangját a konyhában, ahogy próbálja lefaragni a szimulátorban töltött órák és napok számát. Chris végül is egészen könnyedén vette a dolgot, még csak mérges sem volt… vagy csak nem mutatta.. mindegy.

Miközben a reggelit csináltam, azon gondolkoztam, hogy Sebnek elmondjam-e a valós okát a csóknak. Nem hittem volna, hogy egyszer ilyen helyzetbe fogok kerülni. A fiúk ordibálása hozott vissza a valóságba. Már nagyon éhesek voltak.

-          Viszem!- mondtam már vagy századjára, de csak nem hallgattak el- itt van a kajátok, gyertek be érte, de most már aztán tényleg csönd!- mikor megláttam, ahogy ketten jönnek a konyhába, hogy reggelizzenek, hangosan felnevettem. Olyanok voltak, mint két ovis.. főleg Seb, aki kakaót ivott. Még jó, hogy vettem a múltkor a boltban.

Mikor betermelték a reggelijüket, egy elégedett hummögéssel távoztak. Gyorsan rendet raktam és elpakoltam, majd csatlakoztam a fiúkhoz, akik már nagyban tévéztek. Még csak fél 8 volt..

-          Nekem nemsokára megy a gépem- mondta Chris, mikor Seb az ölébe húzott. Meglepett ez a reakciója, de tetszett.

-          Már ma elmész?- kérdeztem rá. Arra gondoltam, hogy még pár napig csak marad…

-          Igen. Vissza kell mennem a gyárba

-          Te sosem pihensz?- kérdeztem tőle nevetve, de Seb válaszolt rá. Természetes, hogy sosem pihen

-          Szoktam pihenni, csak nem úgy, ahogy Ti- nyújtotta ki rám Chris a nyelvét

-          De Sebet ugye itt hagyod nekem még pár napra- néztem a főnökre kiskutya szemekkel, de csak mosolygott

-          Persze, még van 3 napja, csak azután kell Milton Kays-be jönnie

-          Remek- morogtam, de minkét fiú nevetett, hogy az még hosszú idő.

Még beszélgettünk egy jó fél órát, de aztán Chrisnek már tényleg mennie kellett. Egyedül ment ki a repülőtérre, és meglepetten tapasztaltam, hogy az általa küldött SMS-ben az állt, hogy egy újságíró, vagy fotós sem volt a ház előtt. Ezt nagy örömömben Sebbel is megosztottam.

-          De jó- kezdett vigyorogni- mit szólnál, ha átjönnél hozzám?

-          Mára mást terveztem- néztem rá, mire kisé elszontyolodott- de jöhetsz velem, ha gondolod- hevesen bólogatott, így hazaküldtem, hogy öltözzön át és beavattam, hogy ma vásárolni megyünk. Egészen tetszett neki az ötlet. Neki is kellett pár új ruha…

Felszaladtam az emeletre és válogatni kezdtem a ruháim között. Szeretem a szoknyákat, de ha nem kell feltétlenül azt felvenni, akkor szeretek nadrágban lenni. Főleg most. Mikor Sebbel voltam kinn még nagyon hideg volt, így próbáltam ahhoz a hőmérséklethez öltözni. Eltaláltam, mivel kinn csak 2-3 fokkal lett melegebb. 

A hajam csak kifésültem és már kész is voltam. Mikor leértem Seb már a kocsinál várt.

            Ahhoz a plázához mentünk, ahol tegnap voltam. Nagyon örültem, hogy megint itt vásárolhatok, mert tetszettek a boltok és nagy volt a választék. Seb minden boltban vett egy dolgot, majd nekem segített válogatni. Mindenhol vett valamit, csak hogy ő fizethessen. A végére már nagyon elegem lett belőle.

Délután 1 óra volt, és nagyjából a dolgaim fele volt meg. Megfűztem Sebet, hogy menjünk be a KFC-be, persze először húzta a száját, hogy ez egészségtelen, meg gyorskaja, de végül rá tudtam venni, mert már ő is éhes volt, meg én is.

Nagyjából 30 perc alatt megebédeltünk és mialatt én a zöldségeshez mentem, meg a húst vettem meg a mai vacsihoz, Seb autógrammokat osztogatott, mert már túl sokan felismerték. Megbeszéltük még a gyorsétteremben, hogy ma este átmegyek hozzá, és közösen összedobunk egy vacsorát, aztán lesz, ami lesz…

Kb. 15 perc alatt végeztem is, és amíg nem figyelt, gyorsan beslisszoltam az egyik üzletbe, mert megláttam egy hihetetlenül aranyos cipőt. Persze mikor visszaértem morgott egy sort, hogy miért nem szóltam, megvette volna. „Neki úgy sem számít a pénz..” Az ilyen szövegeitől már a plafonon voltam, de szerencsére mindig észrevette magát, és kijavítottam, hogy csak ajándékba vette. A kimaradt szülinapokra és egyebekre. Nagyon bolond, de eléggé beleestem.

Mikor már kevesebben lettek körülötte elindulhattunk haza. Az egész utat végig beszélgettük, meg volt valami lufis szám, azt közösen énekeltük és bohóckodtunk. Még sosem éreztem ilyen jól magam.

A szám: http://www.youtube.com/watch?v=LsU8fRvTeCI

Sebastian egyből a saját háza előtt állt meg. Fél 4 volt, mire hazaértünk. Áldottam az eszem, hogy sportcipőben mentem. Bent ledobtam a csomagokat és eldobtam magam a kanapén. Seb persze jót nevetett rajtam.

Mikor már mindent behordott én is felálltam és nekiálltunk a vacsinak. Kicsit korán lett kész, de a hajnali akciója után mind a ketten halál fáradtak voltunk. Megettük a vacsorát, ami mellesleg nagyon jól sikerült és leültünk a kanapéra. Én befészkeltem magam az ölébe és úgy beszélgettünk és néztük a TV-t. Mikor már látta, hogy majdnem elalszom, mondta, hogy menjek el fürdeni, ő addig megágyaz. Rábólintottam.

-          Seb!- kiabáltam ki neki a fürdőből és pár másodperc múlva ott is volt, csak meglepte, amit lát

-          Ne haragudj- kezdett mentegetőzni és elfordult

-          Ugyan, Seb- kezdtem nevetni- lehet, hogy ijesztő vagyok, de meg kell szoknod, mert nemsokára minden nap az ágyadban így fogsz látni- visszafordult és egy kaján vigyor jelent meg az arcán- és.. egyébként nincs törölköző sem.. viselkedtem kislányosan, amitől teljesen beindult.

Odaléptem hozzá, és szorosan magamhoz öleltem. Ahogy gondoltam, lenn már kezdett éledezni, így kicsatoltam az övét majd magam mögé dobtam

-          Biztos, hogy akarod? Mert.. mert tőlem várhatunk- mondta 2 nyelés között, mert még mindig tátva volt a szája

-          Seb.. most már tényleg maradj csöndben, és legyél férfi!- utasítottam, majd rögtön nekem esett- és egyébként is- mondtam 2 csók között- eleget vártam már rád.

Kivitt az ágyba, és innentől kezdve csak a vágyak és a parázzsá piszkált szikra volt jelen a szobában, ami Chris és köztem még nem éledt fel...   

Új történetet?

Sziasztok! :D
Lenne számotokra itt valami...:)
Mint mondtam, szeretek ajándékokkal ünnepelni. Habár a sulikezdés nem kedvelt "ünnep", de a szenvedéseket lehet, hogy tudom enyhíteni... Arra gondoltam, ha már úgyis csak ritkábban tudom hozni a részeket szeptembertől, kaptok egy új történetet, aminek még befejezése is van (e mellett természetesen, ezt a történetet folytatom. Persze csak ha Ti is akarjátok...:$)
         Ha kapok 6 rendszeres olvasót és 6 komment, akkor szeptemberben jön az új történet! :D 
Remélem nektek megéri, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit gondolnátok arról a történetről. További jó nyarat és már csak 12 nap, és a száguldó cirkusz újra elindul! Remélem Ti is annyira várjátok mint én, szóval hajrá Seb, hajrá Red Bull, hajrá nektek! ;))
Addig pár kép Sebiről, nehogy elfelejtsétek, milyen aranyos...:P 
(2011-től napjainkig)

Új haj :P

Leendő csapattársak?... Mit gondoltok?

Ha unalmas a sajtótájékoztató...  

Valamin mindig röhögni kell

Csak egymás vicceit értik...

Mi legyen a kép címe?:D

Vajon mit akar az ütővel?

Abby :)

Ahogy idén még nem

 láthattuk sokszor...de majd a verseny második felében! :D

Cuki barátok ^^

Imádom a szőke fejét :$

Minden ember változik

...(szerencsére! :D)

 A KÉK cipő :D

Valami rosszban sántikál:P

A kedvenc képem! :$ *.*

És végül a németországi verseny sajtótájékoztatója. Tudom, hogy már rég volt, de ezt érdemes megnézni! :D Habár kezdő angolosként nem igazán értettem, hogy miről beszélnek, de csak Seb állandó vigyora miatt érdemes megnézni! :D 

http://www.youtube.com/watch?v=OAOcE8UZCag