18. rész

Sziasztok!
Millió és még egy bocsánatkéréssel tartozom Nektek! Millió bocsánat azért, hogy ennyit késtem a résszel, és hogy olyan régen írtam utoljára, és még egy, hogy elfelejtettem az én Drága blogom 2. születésnapját. A blog augusztusban volt két éves, és egy meglepetés novellával akartam volna Nektek kedveskedni, de az az igazság, hogy nincs időm, ezért sajnos a novella nem úgy halad, ahogy én szeretném, de abban reménykedtem, hogy egyszer majd elkészül.

Az, hogy két éves már elmúlt a blog nem csak azt jelenti, hogy már két éve egy totális álomvilágban élek, aminek a szüleményei gyakran nevetségesek, vagy éppen szomorúak, vagy esetleg túlfűtöttek egy-két téren. Ez a két év azt jelenti, hogy Ti már ennyi ideje vagytok velem, ennyi ideje olvastok engem, és várjátok a részeket. Hogy már két éve folyamatosan erőt adtok nekem ahhoz, hogy írjak, és ne hagyjam abba, és hogy az ötleteim a gépembe rögzítsem. Köszönöm, hogy vagytok nekem, hogy kitartotok mellettem, és támogattok. Rengeteget köszönhetek Nektek, és rengeteget köszönhet Nektek a blog. Remélem, hogy a történetek, amik még függőben vannak befejezésre kerülnek, és ennek a végét Ti megvárjátok velem, és az utolsó történet befejező részét ugyanazzal a keserű örömmel olvassátok majd, mint amellyel én írom majd meg. 
Köszönöm annak, aki ezt a kétezer sort végigolvasta még az új rész elolvasása előtt, és köszönöm annak, aki az előző részhez/részekhez kommentelt, és azoknak is, akik csak pipáltak, vagy csak olvastak. Értetek van ez a blog, nektek írom, a Ti szórakoztatásotokra, és köszönöm, hogy erre mindig emlékeztettek. Hisz milyen vers is az olyan, amelyet senki nem olvas, milyen az a regény, amelyet senki nem forgat, milyen az az írás, amelynek értelmét csak az írója látja?!
Jó olvasást Drága, Kitartó Olvasóim.
Ezer csók nektek
*Chrisee

18.          rész

***1999. december

December 12-én mosolyogva ébredtem. Hatalmasat nyújtóztam a pink ágyneműm és a több tucatnyi plüssállatom között, majd kiugrottam a melegből, és egyből az ajtóhoz szaladtam, hogy felvegyem a köntösöm. A tükörben megigazítottam szőke, kócos hajam, majd leszaladtam, hogy Mrs. Stealmen-től megkapjam a finom, és meleg kakaóm reggelire, meg anyutól az ölelést. Persze aputól is szoktam kapni, de ő pont üzleti úton volt.
Mikor leértem, Mrs. Stealmen gondterhelt arccal ült a konyhában az egyik széken, és éppen az uzsonnám készítette.
- Jó reggelt- daloltam- olyan jól aludtam az este!- dicsekedtem- kész van már a kakaóm?
- Szervusz, kicsi lány- fordította felém idősödő arcát. Arcán kedves mosoly terült el, s a szeméből áradó melegség egy egész armada szívét betöltötte volna.
De láttam rajta, hogy ez mégsem az igazi mosolya. Még ezek ellenére sem…
- Máris hozom neked a kakaót, épp most akartam levenni a tűzhelyről!- állt fel kicsit nehézkesen, majd a tűzhelyhez döcögött.
Kitöltötte a világosbarnán folyó finomságot a hercegnős bögrémbe, rakott hozzá egy mályvacukrot, majd letette elém. Megsimogatta fejem tetejét, és megállt velem szemben. Belekortyoltam a kakaóba. Ugyanolyan íze volt, mint máskor, de nekem mégsem esett jól. Éreztem, hogy valami nincsen rendben.
- Anya hol van?
- Tudod, kicsi lány… anyukádnak el kellett utaznia
- És nekem nem is szólt?- kerekedtek el a szemeim és majdnem sírni kezdtem
- Tegnap az éjszaka közepén kapott egy hívást. Tudod, anyukádnak van egy testvére… vagyis… azért kellett elutaznia, mert vele történt valami
- Micsoda?- kérdeztem sértődötten, hogy nekem még csak nem is szólt
- Sajnos anyukád testvére, a férje, és a kisbabájuk balesetet szenvedtek, és édesanyádnak kell gondját viselnie ezen túl az idősebbik lányuknak. Aki annyi idős, mint te
- És az a lány ide fog költözni?
- Igen- bólintott Mrs. Stealmen
- De jó!- ugrottam fel- olyan nagy csak nekem ez a ház, és már amúgy is annyira akartam egy testvért, de nem kaphattam meg
- Tudod, a lány, aki jön, őt Brook-nak hívják, de mivel Európában élt egészen idáig, nem tud angolul. Arra szeretnélek kérni, hogy segíts neki megtanulni minél hamarabb a nyelvet, és segíts neki beilleszkedni az iskolába
- Persze, ez csak természetes! Mindent meg fogok tenni, hogy mi legyünk a legjobb barátnők!
- Rendben. De most nyomás készülődni, mert iskolába kell menned
- De nincs kedvem!
- Pedig muszáj lesz menned
- És mikor ér haza anya, és Brook?
- Majd csak holnap, kedvesem. Nagyon hosszú ám a repülőút
- Rendben- sóhajtottam nagyot és elindultam készülődni.
Az iskolában mindenkinek elújságoltam, hogy hamarosan új lány fog érkezni, és szeretném, ha kedvesek lennének vele. Az osztályom is épp olyan izgatott volt, mint én.
Csütörtök reggel arra keltem, hogy idegen hangok terjengnek a lakásban. Hamar kikeltem a pihe-puha ágyamból, és leszaladtam a földszintre. Egy barna hajú lány állt velem szemben, hatalmas kék szemeit pedig rám szegezte. Olyan szép volt. Talán még sosem találkoztam olyan szép lánnyal, mint ő. Meg volt szeppenve, és ez engem nagyon bántott. Leugráltam elé a lépcsőről, és kezet nyújtottam, ahogy a filmekben láttam
- Szia, én Tessa vagyok!
- Én… szia! Én Brook vagyok- habogta
- Az hittem, nem beszélsz angolul
- Csak egy egészen kicsikét- pirult el
- Aranyos az akcentusod. Láttad már a házat?
- Nem, csak most érkeztünk. Anyukád fizeti a taxit. Én már találkoztam … Mrs… nem tudom, hogy hívják- ismét elpirult
- Mrs. Stealmennel?- kérdeztem
- Igen!- vágta rá
- Gyere! Megiszunk reggelire egy kakaót, és aztán megyünk suliba!
- Ő… ne haragudj, de nem értettem, amit mondtál…
- Kicsikém!
- Anya!
Anya az ajtóban éppen levette a kabátját, mikor meglátott. Hamar a karjába rohantam, és szorosan magamhoz öleltem
- Már megismertem Brook-ot- újságoltam- ugye jöhet ma velem?
- Nem, majd csak a jövő héttől fog iskolába járni, addig van egy- két elintézni való dolgunk
- De addig mit fog csinálni?
- Itthon marad, és gyakorolja a nyelvet
- De már most is jól beszél!
- Lehet, de nem annyira, hogy iskolába menjen. Ebben az évben egy speciális iskolába fog járni, hogy ne maradjon le. Ahol németül, az anyanyelvén, és angolul egyszerre tanulhat. És majd csak jövőre, vagy azután megy át hozzátok
- Ja, értem- lógattam az orrom- akkor én megyek készülődni- sóhajtottam
- Rendben. Okos kislány legyél, és ha hazaértél, ígérem, hogy mindent megbeszélünk
- Oké. Szia, Brook- nyomtam egy puszit újdonsült nővérkém arcára, aztán felszaladtam a lépcsőn, hogy készülődni kezdjek.
Aztán lassan telni kezdtek az évek. A karácsonyt, a szülinapokat, július 4-ét, a hálaadást együtt ünnepeltük, de Brook valahogy mégis mindig kilógott. Próbáltam neki segíteni, ahogy idősebbek lettünk hívtam a barátaimmal, de ő csak otthon akart maradni. Egyre több figyelmet kapott, és én egyre kevesebbet. Ő volt a kis árva, akinek el kellett hagynia az otthonát, ő volt az áldozat, akinek minden újat meg kellett szoknia. És én?! Minden figyelem elterelődött rólam, már a nagyszüleim is jobban szerették Brookot, mint engem. Több mindent kapott meg, több mindent engedtek meg neki.
Mikor 15 éves lett, átkerült abba a gimnáziumba, ahol én is tanultam. Próbáltam volna neki segíteni, hogy könnyebben beilleszkedjen, de egyszerűen nem hagyta. Ha húztam az egyik csoport felé, ő csak azért is a másikba ment. Mindent egyedül akart csinálni, és továbbra is ő volt az, aki a legtöbb figyelmet kapta.
Aztán eljött az este, amikor minden megváltozott. Mint minden 16 éves lány, én is szerelmes voltam. Szerelmes egy két évvel idősebb fiúba, aki az iskolánkba járt. Josh Gerdan. Szőke haj, kék szemek, magas, a kosárlabdacsapat kapitánya. Nem vágytam semmi másra, csak rá. Ábrándoztam, és a barátnőimmel naphosszat arról beszélgettünk, mennyire jól néz ki. Akkor még nem tudtam, hogy mit is kéne tennem ahhoz, hogy megszerezzem. Nem jártam puccos ruhákban, nem törődtem annyira a külsőmmel. Egyszerű lófarkat viseltem, nem sminkeltem.

Brook ruhája

Brook egyik délután a szokottnál vidámabban jött haza. Egyből anyuhoz ment, aki- miután meghallgatta a lányt- sikítva felugrott, és elcibálta valahova. Engem meg se kérdezett, hogy lenne-e kedvem menni. De ezt már egészen megszoktam, így hidegen hagyott. Aztán mikor hazaértek, Brook egy csodálatos, mélykék estélyit öltött magára, a haját anya tökéletesre formázta, kisminkelte, és egy csodás, fekete magas sarkút, meg táskát vett magához indulás előtt. Éppen a nappaliban tévéztem,
péntek este, mikor csöngettek. Felegyenesedtem a kanapéban, hogy megnézzem, ki érkezett, és akkor láttam meg azt, amit azóta sem sikerült elfelejtenem. Josh Gerdan ámulva nézett egy lányt, tátott szájjal, a csillogó kék szemeivel. De ez a lány nem én voltam. Az Brook volt. Abban a pillanatban mindent elvett tőlem. Elvette a családom, a helyemet a házban, és a szerelmem.
A hátra maradt években minden időm azzal töltöttem, hogy Brook visszakapja azt a szenvedést, amit nekem okozott. De még ekkor sem figyeltek fel rám sem a szüleim, sem a nagyszüleim. Brook volt a kis ártatlan, akit bántottak, én meg a gonosz „mostohatestvér”, aki fájdalmat okozott.
Megismerkedtem apa bakszámlájával, és a női magazinokkal. Nem kellett sok idő, és apa pénze révén hamar én lettem a legnépszerűbb csaja a suliban. Sikerült Brookot nap, mint nap a földig aláznom, de sokszor még ez sem volt elég. Nem láttam rajta azt, hogy érti, mit miért teszek. Nem szenvedett eléggé. Ezért otthon is folytattam a kínázását. Mindig csak az járt a fejemben, hogy mennyire megbántott. Elvett tőlem mindent, és nekem semmim sem maradt.
Bántottam, népszerű lettem, de mégsem lettem boldogabb. Brook nem volt sem szomorú, sem boldog. Csak néha sikerült kihoznom a sodrából, akkor kiabált velem, aztán bőgve magára zárta az ajtót. Nem ismertem még egy olyan magányos csajt, mint ő.
Aztán eljött a végzős év. Az iskola évkönyvét szerkesztette, a sznobok „vezére” lett. Mikor erre rákérdeztem nála, persze tagadta. Aztán jött Alexander. És Brook megváltozott. A szemeiben csillogást kezdtem látni, mintha eltűntek volna az életéből a szürke hétköznapok. Már rögtön tudtam, hogy el kell vennem tőle Alexandert ahhoz, hogy visszaadhassam neki azt a fájdalmat, amit ő okozott nekem.
De a tervem kudarcba fulladt. Újra, és újra. Elválaszthatatlanok lettek, aztán barátságból szerelem lett. Majdnem össze is házasodtak, de aztán egyszer csak vége lett. Szakítottak.
A háttérből minden olyan bonyolultnak tűnt. Brooknak karrierje lett, jó ügyvédnek számított a maga területén, sok ügyet kapott. Aztán elkezdett eltűnni, volt, hogy otthon volt hetekig, aztán meg volt, hogy napokig nem lehetett elérni. És akkor jutott eszembe az egyik ügye. Próbálták a sajtó elől eltitkolni, hogy annak a sportolónak… Sebastian Vettelnek, milyen nőügye volt. Rögtön derengeni kezdett a név. Olvastam a naplójában egy fiúról, aki után már 12 éves kora óta epekedett. És mennyire fájt mikor el kellett jönnie Németországból és stb., brü-hü-hüm.
Azt láttam az utolsó esélynek a bosszúra. Keresgélni kezdtem, hogy juthatnék ennek a bizonyos pilótának a közelébe. Hónapokat töltöttem minden féle szerepek kreálásával: voltam újságíró, szállodai recepciós, takarító, de egyszerűen sehogy nem sikerült elcsípnem a németet. Aztán találtam egy hirdetést egy eszkort lányokat kereső cégről. Azonnal jelentkeztem, és megismertem Ginát.
Viharosan indult az egész „karrierem”, ugyanis rögös út vezetett a jó munkák megkaparintásáig. Vagyis a gazdag ügyfelek kifogásáig. Nem volt teljesen ellenemre az az élet. Utazhattam, és sok pénzt, és ékszert kaptam.
Aztán egyszer, egy francia pasassal voltam, aki egy különleges ékkövekkel kirakott ezüstláncot adott nekem. Nagyon drágának látszott, így visszakoztam elfogadni, de végül megtettem. Utána kezdődtek a bonyodalmak. Valaki követni kezdett, és leveleket küldözgetett nekem, hogy megöl, ha nem juttatom el neki a láncot. Én persze megijedtem, és felhívtam Ginát, hogy mit kell tennem. Ő megnyugtatott, hogy majd ő elintézi, de aztán aznap estére kirabolták a szállodai szobám, és eltűnt a nyaklánc. Kiderült, hogy nem is azok vitték el az ékszert, akik eredetileg is fenyegető leveleket küldtek nekem. Már akkor is Gina bűnösségére gyanakodtam, de nem mertem beismerni magamnak, mert akkor, végre megszerezte nekem a Vetteles munkát. Végre bosszút állhattam Brookon. Megejtettük az estét, de utána újabb gondok jöttek. Kutattam egy keveset, és rátaláltam a titok nyitjára.



*** Napjainkban

 /Brook szemszög/

- És mit találtál, Tessa?
- Ginát szembesítettem az általam ismert tényekkel, mire ő beismerte, hogy nála van a nyaklánc, de nem adja át azoknak, akik keresik. És ha én elárulom nekik, hogy nála van a nyakék, kitálalja a kuncsaftjaim listáját. De ha az enyémet kiadja, a rendőrség a korábbi lányok listáját is el fogja kérni tőle. És akkor derékba törne Zane és Alex karrierje… Mert ők is rajta vannak azon a listán
- Hogy mi?- kerekedtek el a szemeim- Alex és Zane? Az apád?
- Pontosan- bólintott szomorúan- és mivel jó bevételforrást jelentek Ginának, nem hagyhatom abba a munkám
- De Ginának miért kell a nyaklánc?
- Erre nem sikerült rájönnöm- rántotta meg a vállát- csak már belefáradtam, hogy úgy ugrálok, ahogy fütyülnek
- Tudom. És sajnálom. Nem tudtam, hogy Josh olyan fontos volt neked. Ha mindezt tudom… nem akartam elvenni tőled semmit. Én egyszerűen csak a régi életemre vágytam, és minden nap azon voltam, hogy itt túlélhessek, hogy aztán visszamenjek Németországba
- Akkor miért maradtál mégis itt?
- Nem tudom… sok minden köt ide, és nem voltam elég bátor ahhoz, hogy szembenézzek a múltammal. De már itt van nekem Sebastian, és lehet, hogy vele együtt már meg fogom tudni tenni
- Kérhetek valamit?
- Persze
- Bocsáss meg nekem- csordult ki egy könnycsepp Tessa szeméből
- Persze, hogy megbocsájtok- álltam fel, majd a lány elé sétáltam, és szorosan átöleltem- nekem kell bocsánatot kérnem azért, mert okot adtam arra, hogy a fiatal éveid nagy részét azzal töltsd, hogy az én tettem próbálod megbosszulni
- Akkor segítesz?
- Mindenképpen. És azt hiszem, az lesz a legjobb, ha az eszkort cégnél, és Ginánál kezdjük a keresést.

17. rész

17.          rész

Sziasztok!

Tudom, hogy nem szupersebességgel, de itt a folytatás! Remélem, már sokan vártátok, és köszönöm a kommentet és a pipákat, az előző részhez! Jó olvasást, és meseszép nyarat kívánok Nektek, Drága Olvasóim!

Ezer puszi

*Chrisee

Én pattantam be a vezető ülésre, és 10 perc alatt Seb háza előtt voltunk. Alex végig az ajtóba kapaszkodott, de nem tehetek róla. Ha Tessát zsarolják, az az én dolgom is. Akármennyire utál, vagy éppen én őt, kötelességem segíteni, ha már rokonok vagyunk…
Behajtottam a kapun, majd a lépcső elé faroltam. Kivágtam a kocsiajtót, és beviharzottam a házba. Levágtam a kocsi kulcsot az előszobaszekrényre, majd a kabátom a földre, és a konyhába mentem
- Hol van Gina?- kérdeztem fújtatva
- Miért vagy ideges?- kérdezte Seb, majd rám nézett
Becsuktam a szemem, nagy levegőt vettem, majd ismét kinyitottam, és Sebre néztem
- Hol van Gina?- ismételtem a kérdést higgadtan
- Az emeleten, épp nemrég ment vissza a szobába, ahol eddig volt… Mellesleg, jó reggelt- mosolygott rám Britta, Kimi ölében
- Volt már jobb is- morogtam, és az emeltre masíroztam
Igazság szerint fogalmam sem volt, melyik szobában fogom megtalálni, így mindegyikbe benyitottam. A harmadik szobában találtam rá, épp indult volna le
- Te mit akarsz itt?- kérdezte, és el akart menni mellettem
Megragadtam bal csuklóját és a falhoz ráncigáltam. Alkaromat a torkára szorítottam, így nem tudott mozogni
- Kurvára tudod, hogy mit akarok. Ki zsarolja Tessát?- fröcsögtem
- Engedj…el- nyögte alig hallhatóan
Kicsit engedtem a szorításból
- Hol van most, és ki zsarolja?
- Nem tudom, miről beszélsz!- mondta tagoltan
Épp a következő kínzási módszeren gondolkodtam, mikor megrezzent a telefonja. Jobb kezével megpróbált eltolni magától, de nem engedtem. Telefonja tovább rezgett.
Elengedtem, majd a készülék irányába rohantam. Tessa neve villogott a kijelzőn.
- Hol vagy, Tessa?- szóltam bele aggodalmasan, majd ellöktem Ginát, aki ki akarta venni kezemből a készüléket
- Brook? Te meg mi a francot csinálsz más telefonjával?
- Miért nem mondtad el, hogy zsarolnak?- kérdeztem vissza
- Ez túl bonyolult ahhoz, hogy megértsd, és úgy sem segítenél…
- Ezt honnan tudod?- vontam fel szemöldököm
- Nem hittél volna nekem
- Lehet. De ha normálisan viselkedsz, biztos, hogy meghallgattalak volna
- Mindegy. A lényeg, hogy erről anyuék nem tudhatnak, oké?
- Jó, nem mondom el nekik. Hol vagy most?
- Amerikában. De már nem sokáig. Van egy megbízásom… ahhoz kell Gina. Nem tudom, hova kell mennem
- Nem mész te sehova, baszki!- kiabáltam, majd Ginára néztem, aki már azt ajtónál állt, és indulni készült- az én lakásomon találkozunk 2 nap múlva. Gyere oda, mindent elintézünk
- Brook…
- Oda jössz- sziszegtem, majd letettem a telefont
Hátrasimítottam a hajam, ami a szemembe lógott, majd Gina felé fordultam ismét. Méregettem egy darabig, de egyszerűen nem tudtam szóhoz jutni. Miért épp Tessa? Miért épp a mi „családunk”?
Félpercnyi néma csend után úgy döntöttem, inkább lemegyek a földszintre. A konyhában Sebastian még mindig evett, Britta még Kimi ölében ült, de senki más nem volt ott. A bárszekrényhez léptem, és elővettem egy üveg whisky-t. A whiskys pohárba dobtam két szem jeget, teletöltöttem a barna itallal, majd a pulthoz ültem
- Milyen volt az este?- kérdeztem a párocska felé fordulva, majd iszogatni kezdtem
- Jó volt…- dadogták tágra nyílt szemekkel- már nem azért, hogy beleszóljak, de kicsit korán van még, nem?- kérdezte Britta
- Pedig ez pont, hogy beleszólás volt- forgattam meg a szemem
- Szóval ma este is maradsz?- kérdezte Seb
- Veled még számolok- vettem elő fenyegető hangom
- Egy, kettő,három…- kezdte el vigyorogva, mire belőlem kitört a nevetés
- Csak nehogy tizenháromnál megakadj- öltöttem rá a nyelvem nevetve, ő pedig édes csókot nyomott ajkaimra
- Miért vagy ilyen ideges?- kérdezte, és vállamat kezdte simogatni, majd masszírozni
- Tessa bajban van- sóhajtottam- és Gina hibája az egész
- Ne hibáztass addig, amíg nem tudod az egész történetet…- szólt közbe Gina az ajtóból- majd ha minden kivilágosodik előtted, megértőbb leszel. Kösz Seb a bulit- mosolygott a németre- most megyek. Remélem, látjuk még egymást
Sebastian csak biccentett, de a vállaimban ismét megkeményedett az összes csomó. Ő aztán biztos, hogy nem látja még egyszer az én pasim!
Elköszönt Kimitől meg Brittától is, aztán már csak azt hallottuk, ahogy csapódik az ajtó.
- Nem fogsz vele találkozni. Soha többet- mondtam Sebnek kimérten
- Nem fogok, ha megmagyarázod, mi történik éppen
- Mikor Tessával voltál… adtál neki pénzt?
- Én…- kezdte habogva
- Te pénzért szexeltél?!- emeltem meg kicsit a hangom meglepetésemben, és feléje fordultam.
Szakértő kezei így már nem érték el vállaim
- Nem éppen- nyelt egyet- közvetlen sosem kért… vagyis miután együtt voltunk, általában az összes pénz eltűnt a tárcámból
- Meglopott?
- Mondhatni… de nem biztos, hogy ő volt
- Ahogy véletlenek sincsenek, hagyjuk már, Seb!- csattantam fel- sosem érdekelt, miért kell neki a pénz?
- Nem. Miért érdekelt volna?
- Zsarolják- vetettem a szemére
- Miért kellett volna, hogy érdekeljen, ha úgyis csak alkalmi dolog volt?
- Jó, igaz- sóhajtottam- honnan ismered Ginát?- lendültem megint bele
- Itt veszekedés lesz a javából, szóval jobb, ha mi lépünk- mondta hangosan a finn, majd leemelte öléből Brittát, és kézen fogva kivezette őt a konyhából
- Gina olyan rokon féleség. De nem vérszerinti rokon. Mikor Melanie, a nővérem úgy tíz éves lehetett, nagy bajba keveredett, és akkor jött Gina, mint a hős megmentő. Azóta elválaszthatatlan barátnők, és a család szívéhez is hozzánőtt
- Ez mind szép és jó… de az már gáz, hogy arra sem emlékszel, hogy tegnap este milyen mesét akartál nekem beadni róla
- Tudom, hogy hazudtam. Azért nem mondtam el, mert Gina egy időben a barátnőm volt
- És arra gondoltál, hogy kiverem a balhét, ha ezt megtudom?
- Bocs, bébi, de mostanában kiszámíthatatlan vagy…
Meredtem Sebastianra, és azon gondolkodtam, igaza van-e. Az életemben olyan változások voltak, amiket nagyon nehéz feldolgozni. Vagyis csak sok idő kéne mindegyikhez. De nekem kevés időm van, és mindenki az várja, hogy rögtön rázódjak bele az újdonságokba. De nekem ez nem megy. És a gondok, amik persze már megint csőstül jönnek… szinte egyikre sem látom megoldást. Csak a whisky-m!
A pult felé fordultam, és belekortyoltam. Lassan szopogattam, és nem szólaltam meg. Gondolkoztam. Olyan rég volt már, hogy magamra szántam egy- egy napot. Mostanában fél órám sincs magamra, mert vagy dolgozok, vagy Sebbel vagyok. Nem, mintha bánnám az utóbbit! De mégis… meg kell szoknom, hogy kapcsolatban élek, és már nem minden rólam szól, hanem van velem egy csodálatos férfi is, akire bármikor számíthatok.
- Most megbántottalak, Édes?- simult neki a hátamnak Sebastian és egy puha csókot hintett a vállamra
- Nem, dehogy- mosolyodtam el- csak gondolkozok- vontam meg a vállam
- Tudok segíteni?- csókolt bele most a fülembe
- Nem. Most csak egyedül kell gondolkodom. De nem akarom, hogy elmenj- kaptam kezei után, mikor eltávolodott tőlem
- Nem megyek el. És ma azt csinálunk, amit csak akarsz
Nagy vigyor terült el az arcomon és megcsókoltam Sebastiant. Megkértem, hogy vegyen az ölébe, majd vigyen a bárpulthoz. Ott felmarkoltam a whiskyt, majd megkértem, hogy vigyen a nappaliba, és dőljünk le a kanapéra. Fejem mellkasára hajtottam, és csak hallgattam egyenletes szívverését.
- Szeretlek, Borsó- suttogta Seb és belepuszilt a hajamba
- Én is téged- mondtam, de szemeim már csukódtak le, és elrepültem Álomországba
Már Január közepe van, de a Tessa ügy kapcsán még mindig nem jutottam semmire. Próbálom kiszedni belőle, hogy mit és miért csinál, hogy hányszor történt már ilyesmi, de nem hajlandó kommunikálni velem.
- Miért nem érted meg, hogy megbízhatsz bennem?- kiabáltam ismét Tessával.
Ez a veszekedés már a napi rutinhoz tartozik. Felkelek reggel, összepakolom, amit Tessa előző nap szerteszét hagyott. Ha szándékozik felkelni tizenegy előtt, akkor veszekszünk egy sort a rumliról, amit mindig hagy. Elmegyek dolgozni, és legyűröm a napot az elégedetlenkedő, és elviselhetetlen férjek, és feleségek társaságában, majd végül hazaesem, és kezdődik a vita Tessával arról, hogy miért nem árulja el az igazat, és ha ő tényleg „nem fél”, akkor mi a francért van még mindig az én lakásomon.
- Eddig is állandóan szemétkedtél velem- vágta oda
- Mert egy hülye liba vagy. Ha nem mondod el, nem tudok segíteni
- Ne merj így nevezni! Mindig is téged szerettek jobban anyuék. Te voltál, a kis árvácska, akit mindenki sajnál, és az, aki mindent megkap!
- Szerinted nekem az nem volt szar érzés?! Alig múltam tizenkettő, és elvesztettem az egész családom! Bekerültem egy ismeretlen környezetbe, egy olyan helyre, ami idegen volt számomra. Olyan emberek vettek körül, akik a rokonaimnak mondták magukat, mégsem ismertem őket. Mindent megkaptam, de valójában semmit nem akartam! Mindenemet odaadnám, ha ismét viszont láthatnám a szüleim, és a kishúgom! De te ezt kurvára sosem fogod megérteni, hogy milyen érzés. Egész végig azzal voltál elfoglalva, hogy a rólad elterelődött kicsi figyelmet visszaszerezd. Sosem próbáltad megérteni a helyzetem, vagy csak egy kicsit is átérezni. De nem is érdekel. Önző voltál már akkor is, és az is maradsz. És ezzel vége a veszekedésnek. Megpróbáltam segíteni, de téged ez megint nem érdekel. Két napod van, hogy kiköltözz.
Monológom befejezve a szobámba masíroztam, és amilyen hangosan csak lehetett, bevágtam magam mögött az ajtót. Este még telefonáltam Sebbel, de aztán ágyba bújtam, és kíváncsian vártam, milyen újabb kihívást hoz a holnap.
Mikor reggel kinyitottam a szemem, még nem szólt az ébresztőm. De mivel nem egy baldachinos ágyban feküdtem Sebbel a Bahamákon, rögtön tudtam, hogy ez csak a valóság lehet. Nagyot fújtattam, és kikeltem az ágyból. Az órára néztem: 6:32. Visszasandítottam az ágyamra, de nem volt kedvem visszafeküdni, így gondoltam nekivágok a napnak. Az egyetlen vigaszom volt, hogy tudtam, holnap már láthatom Sebastiant. Hisz ma péntek!
Belebújtam a köntösömbe és a mamuszomba, majd kicsoszogtam az ajtón. Azonnal megtelt az orrom friss sütemény illatával, és szemeim itták a látványt, amelyet a ragyogó tisztaság nyújtott. Elgondolkodtam azon, van-e ma valami különleges alkalom, de semmi nem jutott eszembe. A konyhába mentem, hogy kávét főzzek, és utána járjak a dolgoknak. 
Beérve a konyhába csak azt látom, Tessa vesz ki egy tálca süteményt a sütőből
- Jó reggelt- köszöntem, majd a kávéfőzőhöz mentem, és elővettem egy bögrét- kösz, hogy főztél kávét- mosolyogtam rá Tessára
- Tudom, hogy mindig ezzel indítod a napod. A süti is a tiéd- jegyezte meg
Teli cukros és tejes kávémmal leültem a pulthoz.
- És… miért kapom én mindezt?
- Csak szeretnék bocsánatot kérni. És elmesélni mindent, az elejétől…- nézett rám nagy szemeivel, és a beleegyezésemre várt
Nagyon jó volt ezt hallani, és látni Tessától. Már csak egy gond volt: ha mi most elkezdünk lelkizni, el fogok késni a munkából. Végül aztán döntést hoztam. Ha nem ragadom meg ezt az alkalmat arra, hogy kiderítsem az igazat, Tessa talán sosem szánja rá magát megint, hogy kitálaljon. Szóval, itt az idő. Bólintottam, mire a szőkeség felpattant egy bárszékre, és nagy levegőt vett.

16. rész

Sziasztok!

Tudom, annyira régen írtam már! Igazság szerint idő hiányban szenvedtem, és ihletem sem nagyon volt. Remélem már be fogom tudni fejezni ezt a történetet úgy, ahogy akarom, vagyis izgalmasan, fordulatokkal teli, és kevés késéssel ;) 

Köszönöm, hogy még mindig sokan látogattok, és kitartotok mellettem! Tudom, hogy már nagyon rég köztünk van, de üdvözlöm az új rendszeres olvasóm is! Remélem, tetszik a blog, és elnézed a sok késést :D

Mindenkinek egy nagyon nagyon jó nyarat kívánok, aki kint lehet a hétvégén a Hungaroringen annak jó szurkolást, aki a tévé mögül követi (ahogy én is) azoknak pedig sült krumplit ketchuppal és Red Bull-al! Ez a páros mindig bejön, higgyétek el. Sokszor csináltam már ;)

De nem húzom tovább az időtöket, rövidke rész, pár perces, de jó szórakozást hozzá, és sietek, a remélhetőleg hosszabb folytatással!

U.i.: Rákattantam A nagy svindli című sorozatra. Ha kések, a függőségem miatt van!!

Ezer millió csók nektek, Drágáim!

*Chrisee

16. rész

Mivel Tessa szokásos viselkedésétől már sírni sem tudtam, a csomagom felé vettem az irányt, hogy én bizony hazamegyek. Egy percig sem maradok, majd fogok buszt, taxit, kit érdekel?! Úgysem én fizetem. Épp behúztam a cipzárt, mikor Seb jött be a szobába. Lassan felálltam és felé emeltem tekintetemet, mire becsukta maga mögött az ajtót, és lezserül nekitámaszkodott a falnak, karjait összefonva maga előtt. Még a szokásosnál is jobban megfeszült karján pólójának az ujja, a korábbi edzés miatt. Kevés hiányzott, hogy ajkamba harapjak, és elgyengüljek. Irtó szexi volt, de tartanom kellett magam.
- Ha nem bocsánatot kérni jössz, nem értem, minek vagy itt- törtem meg a köztünk uralkodó csendet, amelynek egyre gyakoribb feltűnése nem a biztos felé irányította kapcsolatunkat
- Ugyan, hagyd már! Komolyan elhiszed?
- Azt állítod, hogy nem is terhes?- vontam fel szemöldökeim
- Nem fekszem le senkivel gumi nélkül- forgatta meg a szemeit
- Akkor mégis miért mondta volna?- tettem csípőre a kezem, és szúrósan meredtem rá
- Hogy feldühítsen és összevesszünk. Tényleg nem értem, hogy miért jön minden nő a”terhes vagyok” dumával, ha meg akar tartani egy pasit
- Mi lenne, ha terhes lenne?
- Megmondanám neki, hogy vetesse el
- És ha nem tenné?
- Fizetnék neki, hogy tegye meg
Az összes levegő egyszerre áramlott ki tüdőmből, és szinte összegörnyedtem a meglepetéstől
- Komolyan képes lennél ilyesmire?
- Nézd, nem szeret, ez tuti, szóval csak a pénzért csinálhatja, mi másért? Megmondtam, hogy szeretlek, és hogy sajnálom, hogy hülye voltam, de nem fogom életem végéig ezt szajkózni, mikor éppen sértődős kedvedben vagy. És utálom, mikor elrohansz, szóval erről leszokhatnál
- Így sokkal könnyebb
- Jó, akkor mi a nehezebb úton megyünk. Ennyi. Kérsz reggelit?
- Igen
- 20 perc, és kész. Gyere majd. És pakolj ki- bökött a bőröndre, majd kiment
Az a Sebastian aki bejött, majd elhagyta a szobát, teljesen ismeretlen volt számomra. Dühítettem már fel, vagyis azt hittem, de ez mindennek a csúcsa volt. Olyan lemondóan, és semmibe vevően beszélt velem… Egyszerűen ott sebzett meg, ahol a legkevésbé számítottam rá. Lecseréltem a fehérneműm, majd felhúztam egy hosszú farmernadrágot, meg egy fölsőt.
Nagy levegőt vettem, majd lementem a földszintre. Mind a négy fiú ott volt még, az egyik újságot olvasott, a másik kávézott, és így tovább. Mikor leértem, mindenki rám nézett, majd Sebre, aztán felvont szemöldökkel visszatértek korábbi elfoglaltságukhoz. Egyikük felől még egy „hümm” is hallatszott.
- Én még nem fejeztem be- támaszkodtam neki a konyhapultnak karba tett kézzel
- Mi a franc van még?- kérdezte Seb felháborodva, és felém fordult
- Kimennétek?- meredtem a három, ámuló szőkére
- Persze- ugrottak egyszerre perzselő tekintetemre és már ott sem voltak
- Szóval? Ha már mindenkit elüldöztél, jó lenne, ha nekikezdenénk a dolognak. Mit szeretnél?
- Először is ne merj még egyszer valaha is így beszélni velem, Sebastian. A barátnőd vagyok, nem a kutyád. Másodszor, pedig nagy örömömre szolgálna, ha először megmagyaráznád a dolgokat, nem pedig a szememre vetnéd
- Itt mire gondolsz?
- Honnan kellett volna tudnom, hogy mit csinál Tessa, ha pénzt akar? Azt meg pláne honnan kéne tudnom, hogy másokkal hogyan szexelsz? Mi gumi nélkül csináljuk
- Mert benned bízom- vonta meg a vállát
- Szóval ez ilyen egyszerű, hogy…- kezdtem volna el, de nagy levegőt vettem, és inkább befogtam. Igaza van, emiatt egyszer már bocsánatot kért, nem fogom felhántogatni többé a múltat
- Még valami?- kérdezi unottan- igazán visszatérnék már a reggelimhez
- Már csak egy dolog. Amit csináltál megbocsájtottam. De elfelejteni sosem fogom- ellöktem magam a pulttól, majd kikerültem Sebastiant
- Mégis mit akarsz csinálni?
- Elmegyek reggelizni. Probléma van?
- Itt csinálom neked is- mutatott a gáztűzhelyre
- Mivel reggelizni szeretnék, és nem csak turkálni az ételt, olyan helyre fogok menni, ahol étvágyam is van
- Most csak szórakozol- szűrte fogai között a levegőt, és elfehéredtek ujjai a fakanál körül, amit szorongatott
- Nem. Alex- kiáltottam, mire egy szőke fej bukkant fel az ajtóban- kapd össze magad, 10 perc és indulunk
- Hova megyünk?- kérdezte
- Legalább ne tegyél úgy, mintha nem tudnád- forgattam meg szemeim, majd otthagytam a gőzölgő Sebastiant, és a kabátomért indultam.
Úgy 30 percet autóztunk csöndben, mikor mondtam Alexnak, hogy álljon meg
- Itt akarok enni- vontam meg a vállam, mikor rákérdezett, miért álltunk meg- ez egy egyszerű reggeliző, és igazán finom itt a buggyantott tojás
- Hát, legyen- ment bele
Kiszállt a kocsiból, majd az ajtóban előre engedve bejött velem a reggelizőbe. Páran lézengtek csak, szóval a pincérnő pillanatokon belül ott is termett
- Mit hozhatok?
- Én egy pohár narancslevet kérnék, buggyantott tojást teljes kiőrlésű kenyérrel, továbbá sonkát, és vajat
- Rendben- firkantotta fel a nő- és ön mit kér?- fordult Alex felé
- Egy pohár kólát kérnék
- Rendben, máris hozom
- Köszönjük- mondtam, majd a csajszi már el is tűnt
- Szóval miért jöttünk ide?
- Kiakadtam Sebre, csak el akartam szabadulni. Nem tudom, mi legyen velünk- sóhajtottam, és a sótartót kezdtem babrálni
- Szereted?
- Persze, hogy szeretem, hisz tudod. De megcsalt. És teszem hozzá, tőled sem volt szép, hogy lefeküdtél Tessával…
- Figyelj, Brook… a kapcsolatom Tessával…
- Szóval már kapcsolatotok is van?- szakítottam félbe
- Igen, kapcsolatunk is van. Még régebben eljött hozzám, hogy segítséget kérjen
- Segítséget? Mégis miért?
- Teljesen kétségbe volt esve. Azt mondta, hogy valaki követi, és nem hagyja békén. Fenyegették, meg fényképeket küldtek róla, mikor random helyeken volt
- Én ezt miért nem tudtam?- döbbentem meg
- Azt akarta, hogy beszéljek veled. Mivel ügyvéd vagy, hátha te tudod, mik kellenek ahhoz, hogy pert nyerhessen
- Nem is ilyen ügyekre szakosodtam. És a rendőrség dolga kideríteni, hogy ki az, aki követi
Míg megkaptuk az italainkat, meg a reggelink, addig csöndben maradtunk, de engem szétfeszítettek a kérdések. Mikor végre elment a pincérnő, folytattam a kérdések áradatát
- De mi köze van az egésznek Sebhez? És akkor miért viselkedik így, ha még segítség is kéne neki tőlem?
Megvajaztam a kenyerem, majd rátettem a sonkám és rágni kezdtem. Akkor eszméltem rá, mennyire éhes is vagyok valójában
- Egy ideig állítólag abbamaradtak a fenyegetések, a képek, és a követés. Nyeregben érzi magát, de tudod, hogy milyen. Amint úgy érzi, minden rendben van, azt hiszi, hogy kiskirálynőt játszhat
- Miért veszekedtél vele tegnap este?
- Nem véletlenül jött a buliba. Megint kapott képeket, amint vásárol, és kávézik.
- Azért találta ki, hogy terhes, mert pénz kell neki, igaz?
- Igen. Zsarolják
- Mivel?- Sebastiannak igaza volt…
- Azzal fenyegetik, ha nem fizet 200 ezer dollárt péntekig, rendőrségi ügyet varrnak a nyakába
- Miért nem kér Zane-től?
- Nem meri elmondani a szüleinek
- És te tudsz adni neki?
- Brook… csődeljárás van három cégem ellen, az én lábam alól is kezd minden kicsúszni. Sajnos nem tudok neki segíteni. Magamon kéne, de még az sem megy
- Péntekig már csak négy nap… hogy akarja összeszedni a pénzt?
- Mint láttad, a Sebastianos dolog nem jött be neki. Megint elkezd modellkedni, vagy ilyenek…
- Ez nem is modellkedés, igaz?
Alexander csak leszegte a fejét
- Szóval kurva?
- Ezt nem mondanám, csak…
- Sebastian is fizetett neki?- tettem fel hangosan a kérdést, amit csak magamnak kellett volna
- Erről nem tudok semmit, de Ginából sok mindent kiszedtem az éjjel
- Ezért voltál vele?
- Igen
- Mit tudtál meg?
- Szerintem köze van a dolgokhoz. Vagyis Tessa zsarolásához
- Miből gondolod?
- Egyszerű. Ha pénzt követelnek tőle, ő mindenáron szerezni akar. Ha a taktika nem jön be, ügyfelekhez kell mennie. Gina pénzt kap azért, hogy Tessa minél több ügyféllel legyen
- Vissza kell mennünk a házba- jelentettem ki, majd ledobtam pár frankot az asztalra
- Mit akarsz tenni?- kérdezte Alex, de ő is vette már a kabátját
- Megszorongatom azt a kis ribancot- sziszegtem

15. rész

Sziasztok!

Új résszel jelentkezem, hogy a maradék 3 hetet könnyebben kibírjátok ;). 

Nagyon köszönöm, hogy még mindig olvastok, és nagyon köszönöm a kommenteket!!

Jó szórakozást Nektek!

Sok puszi

*Chrisee

15.         rész

Reggel mocorgásra ébredtem, és enyhe fejfájásra. Kinyújtózkodtam, majd szokásomhoz híven lerugdostam magamról a takarót. Még pár másodpercig csukva volt a szemem, mire lesett, hogy hol is vagyok, kivel és hogyan. Gyorsan melleim elé kaptam kezeim, de akkorra már mindegy volt. Fejemet balra fordítva egy kajánul vigyorgó finnt találtam.
- Hülye- morogtam
- Már értem, miről áradozott Seb. Tényleg gyönyörű vagy
- Kösz. De azért lehetett volna benned annyi, hogy elfordulsz
- Hűséget még nem fogadtam, vakságot meg pláne nem- vágta rá vigyorogva- de ha gondolod, megpróbálok elfordulni, amíg kimész a fürdőbe, hogy felvegyél valamit
- Nagyon ajánlom, hogy ne csak megpróbáld
- Pedig szívesen nézném a formás kis feneked. Az is biztos olyan feszes, mint a két…
- Jó, most fejezd be- szakítottam félbe és mosoly kúszott az arcomra- várd ki a bikini-szezont- szúrtam oda, majd kikeltem az ágyból és a szobához tartozó fürdőbe mentem.
Letusoltam, majd magam köré tekertem a törcsit, és kimentem a gőzből. A hajam rémesen kusza volt, de a kis finn már rég húzta a lóbőrt, mire kész lettem. Halkan kinyitottam a szobaajtót, aztán elmentem pár cuccomért.
Egy mintás cicanadrágot húztam a fehér tangára, a hozzá illő melltartóra meg egy egyszerű, bőre szabott pólót. Kikészítettem a csizmám, egy sálat, meg a fekete táskám, aztán becipzáraztam az utazóbőröndöm. Szerencsére Seb már nem volt a szobában, ez viszont azt jelentette, hogy útközben találkozok majd vele.
Arra gondoltam, hogy rögtön viszem magammal a cuccom, hogy induljak, de aztán meggondoltam magam. Felkaptam Sebastian laptopját, és a földszintre mentem. Letettem a konyhaasztalra, és amíg bekapcsolt a masina, csináltam magamnak egy kis kávét, meg egy tálba tettem müzlit, és leöntöttem tejjel, és kevertem bele pár csepp mézet.
A számítógépén kerestem repülőt, de sokat vacilláltam azon, hogy megvegyem-e. Leginkább az zavart, hogy tudom, hogy fent van, de még mindig nem láttam. Ajakrágcsálás közben próbáltam magam kényszeríteni a „lefoglal” gomb megnyomására, de egyszerűen nem bírtam. Lecsaptam az apró gép fedelét, és Sebastian keresésére indultam.
Először az alagsorba mentem. Megnéztem a borospincét, a szaunát, az edzőtermét, de egyikben sem volt. Az ajakrágcsálás most is reflexszerűen működött, szóval jó párszor rendesen ki is haraptam belülről a szám. Csak a szúró fájdalmakkor eszméltem rá, mit is csinálok.
Utolsó esélyem az úszómedence volt. Habár tudtam, hogy Sebnek nem a kedvenc sportja az úszás, most mégis jó volt, hogy bementem. Először csak a víz csapkodását láttam, aztán Sebastian feje is előkerült, majd egész teste. Háta minden mozdulatnál megfeszült, erős és izmos nyaka hangsúlyossá vált, formás lábai súlyos tempót diktáltak. Sosem láttam még ilyennek. Úgy úszott, mint egy megszállott, és tudtam, hogy ez csakis miattam van. Bűntudatot éreztem, amiért tegnap olyan csúnyán bántam vele, és mikor az emelten várakozó csomagomra gondoltam, meg a majdnem lefoglalt jegyre, elfacsarodott a szívem, és kevés hiányzott, hogy elsírjam magam.
Már vagy a negyedik hosszt úszta, mire már nem bírtam nézni, hogy kínozza magát. Éreztem rajta, hogy teljesen kimerült, mégsem hagyja abba, és ugyanazt a tempót diktálja, mint az elején. A medence oldalához sétáltam, és levettem a fölsőmet, és a nadrágomat. Először bal lábfejem dugtam bele a vízbe, hogy megnézzem, milyen a hőmérséklete. Elég hideg volt… Nagy levegőt vettem, majd kifújtam. Leültem a medence szélére, és óvatosan beleengedtem magam a számomra jéghideg vízbe. Éreztem, ahogy lelógó hajam vizes lesz, és még száraz hátamhoz ér.
Sebastian a medence másik oldalához ért, aztán megfordult. Felém kezdett úszni, és úgy a medence közepénél egészen megváltozott a mozgása. Gyorsabb lett, és még feszültebb. Biztosan észrevett, de nem hagyta abba az úszást.

Mikor már előttem volt úgy fél méterre, akkor bukkant fel a feje a víz alól, és rikító kék írisze a kimerültségét és a kétségbeesettségét tükrözték. Szemei szinte vörösen izzottak, ahogyan a klór kimarta. Arcán vízcseppek gyöngyöztek. Mivel a medence azon felén sekély volt a víz, felém lépett egyet majd megtorpant. Csak a szeméből annyi kimondatlan dolgot olvastam ki, hogy ismét kedvem lett volna sírva fakadni
- Tudom, hogy elcsesztem, de annyira sajnálom- szólalt meg halkan- én… én tudom, hogy nem próbálhatom meg újra, de szükségem van rád- mondta még halkabban, és akkor láttam, meg, hogy a szeme a sírás miatt vörös, és az arcán lévő cseppek egy része nem víz, hanem könny
- Ó, Sebastiant- suttogtam, majd közel lépve hozzá azonnal magamhoz szorítottam
Ez is miattam van. Miattam sír, miattam került ilyen állapotba. Én kényszerítettem sírásra, én nem vagyok képes felfogni, milyen nagyon szükségünk van egymásra.
- Nem megyek el- suttogtam továbbra is, és még szorosabban öleltem- annyira sajnálom, hogy ezt teszem veled
Seb lassan elengedett és eltolt magától. Szemei még mindig nem tükrözték a nyugodtságot, továbbra sem volt biztos abban, amit mondtam.
- Azt hittem, mostanra már nem leszel itt- szólalt meg szomorúan
- Én is- vallottam be- de egyszerűen képtelen lettem volna elmenni köszönés nélkül
- Tehát ez most egy köszönés, és már mész is?
- Most mondtam, hogy nem megyek sehova- mosolyodtam el, és kisimítottam egy arcába lógó szőke tincset
- Miért nem mentél el?
- Láttam, hogy hogyan úszol, és tudtam, hogy ez mind miattam van…
- Nem kell a sajnálatod, Brook- vágta oda lemondóan- ha az edzőm jobbnak bizonyult, mint én, akkor tényleg nem értem, hogy minek vagy még itt
- Te ezt most komolyan mondod?- kérdeztem hitetlenkedve
- Szóval most azt akarod mondani, hogy nem feküdtetek le?
- Nem, nem feküdtünk le. Mi a francból gondolod?
- Bocs, hogy nem tudtam, hogy a barátaiddal is meztelenül szoktál aludni egy ágyban
- Te bejöttél a szobába?
- Az összesbe bementem, hogy megtaláljalak, de tudod, elég lehangoló volt rájönni a dolgokra. Lehet, hogy hülye vagyok, de azért nem kéne ennyire nyilvánvalóan dugnotok
- Nem fogok elkezdeni magyarázkodni. Nem történt meg, és kész. De azért jó lenne, ha a félreérthető helyzet megbeszélését azután helyeznénk, hogy megcsaltál, amiért egy hülye ribanc a kibaszott tinikori ábrándozásaidat valóra váltotta- kiabáltam
Sebastian nem szólt, csak hátrébb lépett. A mellkasom gyorsan emelkedett és süllyedt, és arra gondoltam, mennyivel könnyebb lett volna megnyomni azt a kis ikont a gépen. Megráztam a fejem, aztán feltoltam magam a medence partjára. Épp lehajoltam a nadrágomért, mikor Sebastian kezét éreztem meg a vállamon. Felhúzott, aztán magával szembe fordított
- Igazad van. Sajnálom.
- Gondolod, hogy ez így menni fog?- kérdeztem savanyúan- hogy minden hibádra azzal felelsz, hogy felhozod az én egyik hibám?
- Nem tudom. Vagyis nem, persze, hogy nem. De még olyan új ez nekünk
- Nem takarózhatunk ezzel örökre
- Még egy jó darabig lesznek olyan dolgok, amiket csak idővel tudunk majd meg egymásról. Erről szól az újrakezdés. Lehet, hogy mindent tudtunk egymásról gyerekekként, de már nem vagyunk azok. Nagyon sok minden történt azóta, hogy nem láttuk egymást. Komolyabb dolgok, hiszen felnőttünk
- De nem akarok több ilyet. Nem érdekel, hogy hány lánnyal feküdtél le előttem, vagy hogy kivel csaltad meg Hannát. Engem az érdekel, hogy engem kivel csaltál meg
- Ne is gondolj ilyenre. Te vagy nekem az egyetlen. Komolyan- simogatta meg az arcom- és ahogy te fogalmaztad, Tessa csak egy hülye ribanc, aki a kibaszott tinikori ábrándozásaimat valóra váltotta- mosolyodott el- de ő csak egyszer tette ezt. Te viszont minden nap valóra váltod, mikor velem vagy, és tudom, hogy rám gondolsz
- Ugye tudod, hogy ez a szöveg még nem elég?- kérdeztem félig szipogva
- Tudom. De arra elég, hogy itt maradj, és ne lökj el, mikor meg akarlak csókolni
Bal kezét arcomhoz emelte, majd a hajam a fülem mögé tűrte, és hosszú ujjaival beletúrt a kócos rengetege, és tarkómnál fogva magához húzott egy édes csókra, amelybe keveredett egy kevés sós íz a lecsorgó könnyeim miatt.
- És ha még egyszer rágcsálni mered az ajkaid, komolyan mondom, hogy elfenekellek- dorgált meg, mikor már elindultunk a medencétől és jobb karját átvetette vállamon
- Bocs, hogy aggódom érted- morogtam
- Aggódj dudorászva. Mit érdekel. De a szexi kis szád csak az enyém- nyomott egy puszit a számra, majd az ajtónál megtorpant- és a szexi kis tested is az enyém, szóval ezt tekerd szépen magad köré- nyújtott át egy törölközőt, amivel aztán azt tettem, amit mondott- jó kislány- vigyorgott és egy puszit nyomott a homlokomra
A konyhába mentünk, ahol aztán három szőke fogadott minket. Heikki, Kimi, meg Alexander. Mikor ránk néztek, láttam, hogy mindegyik mondani akarna valamit, de aztán inkább meg sem szólaltak, csak belevigyorogtak a kávéjukba. Elég kínos volt, mivel egyik sem mert SEMMIT sem mondani. Sebastian leült a pulthoz, ahol a fiúk ültek, én meg felraktam egy újabb adag kávét.
- Ne nézzetek már így- forgattam meg a szemem- a légzésetekből érzem, hogy mit gondoltok, és nem, nem az történt. Perverz egy banda vagytok- nevettem fel
- Nem vagyunk hozzászokva, hogy egy félmeztelen vizes Sebastian, meg egy törölközős, valószínűleg meztelen és vizes Brook lejt be elénk, egy veszekedés után- mondta Heikki egyszerűen
- Békülős szex- vigyorgott Kimi
- Nem vagyok meztelen, bocs, srácok- sóhajtottam, aztán mosolyogva leültem a bögre kávémmal a pulthoz. Sebre néztem, aki Hekkit bámulta- nem, Sebastian, Heikki sem tudja, hogy nézek ki meztelenül- forgattam meg a szemeim
- Hogy mi?- kérdezte egyszerre Alex meg Kimi, mire Heikki vigyorogni kezdett
- Brook meglátogatott tegnap este- incselkedett Heikki nevetve
- Haljátok, ti csak a szexre tudtok gondolni?- kérdeztem lemondóan, mire egy szinkronban lévő bólintást, majd egy csoportos „igen” –t válaszoltak- mi van Brittával?- tereltem a témát Kimi felé fordulva
- Megvolt- vigyorgott
- És ezen kívül?- néztem rá szúrósan
- Este sokat beszélgettünk, és arra jutottunk, hogy megpróbáljuk ezt a dolgot. De elsősorban titokban tartjuk, nehogy azt higgyék, hogy nekem akar „kémkedni”- fintorodott el, aztán belekortyolt a kávéjába
- Na, sok boldogságot- vigyorogtam- Alex?
- Gina
- Utálom az egy szavas válaszaid
- Egy szavasat kérdeztél
- Mi volt Ginával?
- Lefeküdtünk- rántotta meg a vállát- tudtad, hogy Tessa modellkedik?
- Ja, van róla sejtésem- sandítottam Sebastianra, mire fülét-farkát behúzva meredt maga elé
- Na, szóval mesélt pár dolgot, aztán nem tudott nekem ellenállni- vigyorgott, mire homlokomra csaptam, aztán nevetésben törtünk ki
- Mi öreg rókák ezt már nem is érthetjük- mondta Kimi, aztán összenézett Heikkivel
- Na, akkor köztetek minden rendben?- kérdezte Heikki
- Ja, amíg el nem rontunk még valamit- sóhajtottam
- Lefeküdtél vele?- kérdezte Sebastian teljesen átszellemülten
- Nem- felelte egyszerűen a finn- de jól megnéztem magamnak… a fenekén még van mit formálni- vigyorgott
- Megígérted, hogy nem nézel- vicsorogtam rá
- Emlékezz, hogy nem vagyok vak, és pasiból vagyok- nevetett fel- na, de a lényeg, hogy pár hónapnyi kemény munkával szép, formás, kerek, és feszes popsid lehet. Mit szólsz?
- Nekem jó úgy a feneke, meg mindene, ahogy van- tette a vállaimra Seb a kezét, és megpuszilta a fejem búbját- megyek, megnézem mikor van Németországba járat. Holnap utazok anyuékhoz, és Britta elfelejtett jegyet venni
- Lefoglaltam- villogott Kimi, mire felnevettünk az egoista kijelentésén
Beszélgetni kezdtünk, mire Seb termett előttünk sápadt arccal
- Azt mondtad, nem mész el- mondta halkan
- Nem megyek el- válaszoltam egyszerűen, mert ezt már megbeszéltük
- Akkor mi a francért vettél jegyet Austinba?- kérdezte hangosan- visszamész a kis Adamadhez?
- Dehogy megyek! Már rég együtt van valaki mással. Nem is vettem repülőjegyet
- Akkor ki vett az én kártyámmal egy jegyet az első osztályra, Austinba?- kérdezte mérgesen
- Mikori gépre?
- 13:40
- És most mennyi az idő?
- 12:10
- Nem gondolod, hogy az egy órányira lévő repülőtérre már rég elindultam volna?
- Akkor ki tudja a hitelkártyaszámom?
- Én írtam be, csak elfelejtettem kitörölni, gondolom…
- És miért az enyémmel vetted volna?
- Gondoltam ha már te üldöztél el, te is fizesd
- Tök mindegy- forgatta meg a szemét- akkor ki vette?
- A lányok merre vannak?
- Britta az emeleten- mondta Kimi
- Gina az ágyban- vigyorgott Alex
- Hogy hívják azt a kis kék szemű szőkét?- kérdezte Heikki
- Tessa?- meredtem rá
- Ja. Reggel bejött hozzám, elszórakoztatott, aztán lelépett- rántotta meg a vállát
- Hát te hülye vagy- torkolltam le
A telefonom SMS jelző hangjára lettem figyelmes. Felálltam, majd a kanapén heverő készülékért nyúltam. Megnyitottam az üzenetet, de nem akartam hinni a szememnek. Az első mondta után tudtam, hogy Tessa írta, nem is olvastam tovább. Gondoltam felolvasom Heikkinek is, hadd élvezze a dolgot
- Na, ki az?- kérdezte Kimi
- Heikki, ez igazából neked szól- fordultam a finn felé- „A kis szőke, akivel aludtál, az is megvolt. Ja, és  terhes vagyok Alextől, vagy Sebtől. Gondolom tudod, mind szándékos. Csak azért mondom, hogy ne felejtsd, mindig árnyékként követlek, és az fog szenvedni, akit szeretsz. Tűnj el, kislány. xoxo T”- remegett a lábam, mire a végére értem
- Ez nem nekem szólt…- mondta Heikki
Sebre néztem, aki a székben továbbra is a laptopot bámulta, és nem mert felnézni rám. Alexra néztem, aki szintén csak a kávéjába meredt.
- Tudtátok. Mind tudtátok, hogy terhes, és mégsem szóltatok
Lemondóan megráztam a fejem, mikor már vagy 1 perce nem kaptam semmi választ, és felrohantam az emeletre.

14. rész

    Sziasztok!
Ismét új résszel jelentkezek, szerencsére korábban, mint terveztem! :) Jó olvasást, és sok sikert mindenkinek a suliban :) Jövő héten hosszú hétvége, 3 hét és forma1. Kibírjuk valahogy!
Sok sok puszi nektek
*Chrisee

14.         rész

- Nahát, megtaláltad a szép ruhádat?- kérdezte gúnyosan a Gina mögül előbukkanó Tessa, majd eltolva minket az ajtóból beléptek. Édes mosolyom arcomra ragadt
- Miért hívtad meg őket? És ki az a Gina?- kérdeztem suttogva Sebastiantól
- Nem hívtam meg őket. Honnan ismered a szőkét?- kérdezte Seb
- Te már találkoztál vele! Egyszer, mikor eljöttél hozzánk. Nem emlékszel?
- Nem igazán… de mindegy is. Szóval ismered?
- Igen, a mostohatesóm. De a legfontosabb… te mi a francért ismered?!
- Én… én egyszer, mikor… hát ott voltunk Austinba, Hanna ugye elhagyott, én meg eléggé… frusztrált voltam. Aztán az ügy után pár héttel továbbra is haragban voltunk Hannával, ő meg itt volt Svájcban… szóval megtörtént
- És ő minek volt itt? És ha az csak egy „kalandocska” volt, most mit keres itt? És ki az a Gina?
- Egész jó volt, szóval összejártunk párszor. Gina révén ismerem Tessát, ő modellekkel foglalkozik

- Tehát Hanna dobott téged, mert megtudta, hogy megcsalod
- Nézd, Brook, ez már elég régi dolog, szóval…
- Mi az, hogy régi?- szakítottam félbe- azóta is lefekszel vele? Mióta… nem is tudom. Lehet úgy nevezni, hogy együtt vagyunk? Mert azt hiszem ezt illett volna elmondanod, nem?
- Megérkezik végre a többi vendég is, vagy Brook féle bulit fogunk tartani?- furakodott oda Tessa és le sem lehetett vakarni arcáról az elégedett mosolyt, hogy összeugrasztott minket Sebbel
- Annyira meg foglak tépni- szűrtem fogaim között a levegőt
- Ugyan már, Brook!- legyintett- csak párszor kamatyoltunk. Bár, ha engem kérdezel, Seb a világbajnoki cím megnyerése után volt a legjobb formában- kacsintott rá a németre
- Hogy mikor volt a legjobb formában?
- Hát Brazília után. Ó, Brook, ne tudd meg!- vigyorgott Tessa
- Tudod, én mindig is sajnáltalak- kezdtem végül halkan. Brazíliában már együtt voltunk- és azt sem értettem soha, hogy miért azok kellenek neked, akiket én már elhagytam. Először Alexander, most meg Sebastian. Elég szánalmas. És tudod megértem, hogy féltékeny vagy. Hol vannak a gimis álbarátnőid? Rendes életük van, meg gyerekük? Nem csodálnám. Lehet, hogy hülye picsát játszottak a kedvedért, de nagyon aranyosak voltak
- Nem is ismerted őket- horkant fel Tessa
- A végzős bálon nem voltál véletlenül egyedül?
- Ezt honnan tudod? Ott sem voltál
- Tudom. A barátnőid voltak nálam. És képzeld, nagyon megkedveltem őket. Na, de ez már tényleg a múlt. És ha most megbocsájtotok…
- Buli lesz!!- toppant be Kimi, aki nem is hagyta, hogy befejezzem, amit akarok
A jobb kezében lévő két vodkát átadta a Sebnek, a balban lévő kettőt lerakta az asztalra, majd felém jött
- Ki ez a jó csaj?- vigyorgott, majd szorosan átölelt
- Szóval, ha most megbocsájtotok, megyünk inni- fejeztem be a mondatom, majd Kimit csuklón ragadva a bárpulthoz mentem
Seb szerencsére le volt foglalva a beözönlő vendégekkel, szóval Kimivel tudtam beszélgetni. Bár nem is tudom, lehet, hogy haragudnom kéne rá…
- Na mi van, kis eltévedt bárányka?- kérdezte vigyorogva
- Hozhatok valamit?- kérdezte a mixer
- Én egy vodkát kérek, tisztán- mondtam
- Én is- válaszolta a finn- szóval?
- Te tudtad?
- Mit?
- Hogy Sebastian, meg Tessa lefeküdtek Brazília után?
- Nem, erről fogalmam sem volt
- És azt tudtad, hogy Hanna szakított, mert rájött a viszonyra?
- Igen, ezt tudtam
- Ezt valahogy elfelejtetted mondani- az italom után nyúltam majd felhajtottam az egészet- kérek még egyet- mondtam a pult mögött álló pasasnak, aki azonnal mozdult
- Azt akartam, hogy Seb mondja el. Én győzködtem, hogy tegye meg, de azt mondta, hogy jó így. De most miért is nem jön ide? Téged bámul, mióta idejöttünk
- Mert… nem érdekel, hogy mit csinál. Ma be fogok rúgni.   Tessa, aki a mostohatesóm- böktem a szőke felé- ő, meg Seb lefeküdtek egymással, mikor mi már elvileg „együtt voltunk”, szóval ha csak a közelembe jön a német, kiherélem

- Ez csak véletlen lehet- hajtotta le az italát Kimi, majd ő is kért még egyet, most szódával
- Ez bizony nem véletlen- döntöttem le az újabb kört, majd ismét kértem még- Tessa egy utolsó szemétláda, akit a hátam közepére sem kívánok
- Brook, láttad, hogy itt van Tessa?- jelent meg Alexander- én is kérek egy italt- intett a pultosan
- Tudom, volt szerencsém találkozni vele- fújtam egy nagyot- Alex, ő itt Kimi, Kimi, ő egy régi barátom, Alex
Mindketten hümmögtek valamit, majd kezet ráztak. Megkaptuk az italainkat
- Nos arra- emeltem fel a poharam- hogy ma nagyon be fogok rúgni, és ti fogtok összekaparni
- Nem akarlak elkeseríteni, de ezen a bulin sosem szoktak berúgni… - jegyezte meg Kimi
- Nem baj, hagyományokat bontok. Mindenki ismerje meg, milyen Sebastian Vettel ex barátnője!
Kimi kimaradt, de Alexszel összekoccintottuk a poharakat, majd lehúztam a harmadik kör vodkám. Már nem voltam teljesen józan, és kezdtem úgy érezni, hogy van ritmusérzékem, de még várni akartam egy kicsit.
Tessa iszonyatosan jól nézett ki. Szőke haja melléig leért, és a koktélruha kiemelte formás és hosszú lábait és hátát, mivel ott szinte semmi anyag nem volt. Dögös volt, ezt muszáj volt magamnak bevallani. Olyan édesen csacsogott Sebbel, aztán Heikkivel. A finn szinte már látta maga előtt meztelenül, bár tény, hogy nem kellett hozzá sok fantázia. Mikor kiszúrta, hogy őket nézem, megsimította Tessa vállát, majd elment mellette. Felénk jött
- Szisztok- köszönt, majd Alex felé nyújtotta kezét- Heikki vagyok
- Alexander- bólintott a szőkeség, és kezet ráztak
- Miről megy a téma?- kérdezte az újonnan érkezett
- Épp most rendelek egy új kört- fordultam a mixer felé- most négyet kérnék
- Mi a baja Sebastiannak?
- Miből látod, hogy baja van?
- Nem beszél velünk, csak Jimivel, a sofőrrel…
- Ja, nem mer ránk nézni- horkant fel Kimi- mindig ezt csinálja, ha szégyelli magát. Meg ha el akar titkolni valamit. Elég szarul hazudik…
- Mit csinált?
- Nem ártana megfuttatnod- motyogtam, majd az italok után nyúltam- nos, arra, hogy itt lehetünk, együtt- emeltem fel a poharam
- Hogy itt lehetünk- mondta mindenki, majd lehúztuk az itókánk
Elbeszélgettünk a bárpultnál, és tovább fogyott a pia. Én próbáltam a körülöttem lévő szőkeségekre figyelni, de Sebastian tekintete minden percben belém fúródott, nem tudtam elszakadni tőle. Annyira elegem volt már Tessából. Egyszerűen nem értem, hogy hogy lehet valakinek az az életcélja, hogy engem bántson
- Táncolunk?- kérdeztem Heikkit, aki persze bólintott- akkor mi most elmegyünk egy pár percre, te meg csajozz be- mondtam Alexandernek- nem ártana már egy csajszi melléd
- Egy éjszakára- villantott egy mosolyt- és ott a szerencsés- bökött egy lány felé. Britta volt az
- Nem gondolom, hogy ő…
- Biztos, hogy leteszel arról a csajról, kishaver- vágott közbe Kimi- ő az enyém- felpattant a helyéről és az előbb említett lányhoz sétált
- Ez mi volt?- kérdeztem Heikkit
- Már egy ideje fűzögetik egymást. Remélem, végre összejön nekik a dolog
- Hát, Alex, mást kell keresned- veregettem meg a vállát
- Oké, úgyis volt második esélyes- vigyorgott, majd ő is arrébb ment
Mialatt mi az eseményeknek háttal iszogattunk a nappali szinte teljesen megtelt. A hifiből viszont továbbra is ugyanaz a zene szólt
- Szerinted Sebastian haragudna, ha kicserélném ezt a szar zenét?
- Igen, valószínű…
- Jó, akkor hozom a kis Ipod-om - vigyorogtam, majd felmentem az emeletre
A szobámban keresgéltem egy keveset, mire végre meglett a kis eszköz, amivel a rémes zenét jóra cserélhettem. A bőröndöm mellett guggoltam, mikor valaki belépett a sötét szobába – mert én ugye részegen még a sötétben is látok- majd becsukta maga mögött az ajtót, és bezárta azt. Felálltam, megfordultam, de továbbra sem láttam, hogy ki az. Felkapcsolódott a villany, Sebastian állt ott
- Meg akarom beszélni- hajtotta le a fejét, majd kivette a zárból a kulcsot és a zsebébe csúsztatta
- Komolyan, Seb? Bezárod az ajtót és elteszed a kulcsot? Minek nézel te engem? 7 évesnek?
- Azért zártam be, hogy más ne tudjon bejönni
- És gondolod, ha benne hagyod a zárban a kulcsot, a másik oldalról is ki lehet nyitni?
- Beszélni akarok veled
- Képzeld, ezt valahogy gondoltam
- Sajnálom
- Ezt is tudom
- Akkor megbocsájtasz?
- Seb- sóhajtottam egyet, majd közelebb léptem hozzá.
Kezeit derekam köré fontam, és szorosan hozzábújtam. Simogatni kezdtem a hátát, majd hirtelen kivettem farzsebéből a kulcsot és ellöktem magamtól
- Most lemegyek, kicserélem a zenét, és nagyon, de nagyon berúgok, aztán holnap megyek haza, ha már kijózanodtam. És nem érdekel, hogy mit csinálsz majd Tessával. Állandóan hazudsz nekem, és kösz, de többet már nem kérek
- Sosem hazudok, mikor azt mondom, hogy szeretlek!- csattant fel
- De mikor egyetlenemnek nevezel, akkor azt teszed. És minden olyan pillanatban, mikor átölelsz és magadhoz húzol. Seb, én nem az utolsó akarok lenni. Én az egyetlen akarok lenni
- És ezért fogod megdugatni magad az edzőmmel?
- Nem vagyok olyan felszínes, mint te, vagy Tessa.
Épp megpróbáltam beleilleszteni a zárba a kulcsot, mikor Seb leoltotta a villanyt. Erősen próbálkoztam, de sehogy sem sikerült kijutni a szobából. Sebastian hátulról átölelt, majd csókolgatni kezdte a nyakam. Kivette a kezemből a kulcsot, és a szoba egyik végébe hajította
- Te hülye vagy! Hagyj már, Seb!- löktem el magamtól, de újra csak rám tapadt
- Nem akarlak megint elveszíteni. Tudom, hogy hülye voltam
- Igen, én is tudom, és pont ezért mondom, hogy vége
- Egy ilyen botlás miatt véget vetnél ennek?
- Igen. Mert nem ez az első botlásod
- De én szeretlek
- Engem nem érdekel. Most csak az lebeg előttem, hogy megcsaltál. Fel tudod fogni, hogy mit tettél? Ha még valami dögös kis modellecskével feküdtél volna le, azt teljesen megérteném. De Tessával? Aki arra született, hogy megkeserítse az életem? Nem, ez nekem már sok
- Nem tudtam, hogy ismered! Ha tudom, én tényleg nem tettem volna ilyet. Csak olyan egyedül voltam
- És nem az lett volna a megoldás, hogy felhívsz?
- De ott volt, egy fehérneműben, meg egy ballonkabátban. Olyan iszonyatosan dögös volt. Szerinted képes lenne bármelyik férfi nemet mondani egy olyanra?
- Igen. Lehet, hogy hezitálna, de ha tényleg szereti a barátnőjét, egyértelműen nemet mond
- Nagyon sajnálom, Brook
- Sebastian, engedj ki. Majd… holnap megbeszéljük
- Szóval nem mész el?
- Ha most kiengedsz, nem
- Oké
Feloltotta a villanyt, majd megkereste a kulcsot és kinyitotta az ajtót. Lehet, hogy csak ez a taktika működik nálam? Már nem is haragszom annyira Sebre.
Együtt indultunk le a földszintre a némettel, mikor az egyik vendégszobából kiabálás hallatszott ki. A lentiek nem hallottak semmit a zenétől, mi viszont tisztán kivettük a hangokat. Seb próbált elhúzni, hogy ez nem rám tartozik, de én felismertem Alex hangját. Hallgatóztam, de Seb 2 perc után megunta, és lehúzott a földszintre.
Bemutatott pár embernek, és úgy tettünk, mintha semmi baj nem lenne köztünk. Míg Seb leállt beszélgetni valakivel, én visszamentem Kimihez, aki megint a bárnál ült. Heikkit nem találtam, tőle még bocsánatot kell kérnem, hogy nem mentem vissza hozzá
- Mi a helyzet, kicsi finn?- huppantam le mellé
- Semmi- sóhajtott- kezdek elég részeg lenni. Te hogy állsz?
- Letettem arról, hogy nagyon berúgok- vontam vállat- mióta tart ez veled Brittával?
- Nagyjából három hónapja. Nem értem, hogy miért nem akar
- Mert lehet, hogy azt hiszi, hogy csak egy gyors mentet látsz benne
- Lehet, hogy igen… ezt még én sem tudom
- Majd beszélek vele a kedvedért- kacsintottam rá
- Azt megköszönném. És nálad mi ez a pártfordulás?
- Sebastian bezárt a szobájába, és beszélgettünk. Vagy valami olyasmi
- Szóval már nem akarod elhagyni?
- De. És szerintem holnap este haza is megyek. De jobbat hallottam az előbb- vigyorogtam
- Mit?
- Ha ez az én titkom maradhat, beszelek Brittával
- Nem érdekelnek a titkaid, kicsi német- mondta Kimi majd megitta a maradék itókáját
Milyen régen hívtak már így.
Olyan fél 1 körül szinte mindenki távozott már. Csak Britta, Seb, Heikki, Tessa, Alex, Gina, meg én maradtunk, meg persze a mixer. Seb neki is megköszönte a szolgáltatást, majd borravaló keretében kitessékelte a házból. Én Brittát félrehúztam egy percre, bementünk a konyhába
- Mióta is van ez a Kimi ügy?- kérdeztem vigyorogva
- Nincs semmiféle Kimi ügy- pirult el
- De, látom, hogy van. Kedveled?
- Igen… de nem akarok a kósza ágyasa lenni
- Lehet, hogy az leszel, lehet, hogy nem. Seb mesélget Kimiről, de még egyszer sem hallottam olyat, hogy egy csajt ilyen sokáig fűzött volna
- Gondolod, hogy érdemes lenne kipróbálni?
- Figyelj, szerintem jó lehet az ágyban- vontam vállat vigyorogva – te sem vesztesz vele, meg ő sem. Egy éjszak semmit nem jelent
- Voltál már vele?
- Nem. Bár most, hogy így mondod, lehet, hogy ki kellett volna próbálnom- nevettem fel
- Akkor nem baj, ha felavatjuk az egyik vendégszobát?
- Csak nyugodtan! Tiétek a pálya, amúgy sem én takarítok
A gyors beszélgetés után visszamentünk a többiekhez, majd mindenki ment a maga dolgára, azaz aludni.
- Nem alszol velem?- kérdezte Seb meghökkenve, mikor elmentem az ajtaja előtt
- Nem. Majd reggel beszélünk. Szia
Tovább mentem az egyik vendégszobába, és ledobtam magamról a ruhát, és végre lefejtettem lábamról a cipőt. Bevetettem magam a hatalmas franciaágyba, mire valaki megszólalt
- Meglepetést kapok?
- Basszus!- pattantam fel, majd a villanyhoz rohantam
Elég rossz ötletnek bizonyult. A ruha alatt csak egy bugyi, volt rajtam. Gyorsan a melleim elé kaptam egyik karom.
- Jó meglepetés- hunyorgott Heikki
- Csönd, és csukd be a szemed- leoltottam a villanyt- szerintem elég nagy ez az ágy kettőnknek
- Ebben ne legyél olyan biztos
- Biztos vagyok benne- morogtam, majd az ágyhoz kecmeregtem és bebújtam a puha takaró és lepedő közé- nincs kedvem másik szobát keresni
- Sebbel kéne aludnod
- Vele egy darabig biztos, hogy nem fogok
- Hát jó- ásított egy nagyot, majd elnyúlt az ágyon
Nekem is csak ennyi kellett, becsuktam a szemem, és már aludtam is.