8. rész

Sziasztok!

Sajnálom, hogy nem jött össze a 3 komi, de nagyon köszönöm Doriinának, hogy szakított rám időt, és írt! És a pipákat is köszönöm:))

Ez egy kicsit másabb rész lett, inkább csak egy epizód. Sophiáról nincs kép a történetben, majd később megtudjátok, hogy ez miért van így ;) Ennyit fűznék hozzá előre, jó szórakozást.

Sok puszi, szép délutánt! :)

8.rész

A múltam

~Anna
- Eddig nem úgy volt, hogy nem szabad?- szólaltam meg, mikor már felszabadultak ajkaim
- Anna… én… nekem- kezdett el habogni- szükségem van rád, és a segítségedre

- Nem válogatok még egyszer esküvői ruhát- jelentettem ki, de a szívem már így is belefájdult
- Nem, ilyenről szó sincs!- ült le a kanapéra- csak… nem tudom, mi tévő legyek
- És tőlem vársz választ? Vedd el- rántottam meg a vállam és visszanyeltem a könnyeim
- Tudom, hogy ez neked sem ilyen egyszerű. Bevallottam, hogy mit érzek, és így sokkal könnyebb, de… tudod Hannát már elhagytam egyszer, és az rendkívül rossz döntésnek bizonyult
- Nézd… idejössz Angliába, azt sem tudom, hogy miért. Aztán meglátsz, és megkeresel, majd megcsókolsz. Aztán meg ki akarod önteni nekem a szíved, hogy végül bűntudat nélkül vehesd el a barátnőd. Sajnálom Seb, de ennyire nem vagyok erős
- Elmondom- ragadta meg a karom és lehúzott a kanapéra
- Micsodát?- értetlenkedtem
- Hogy miért nem tudok döntést hozni…


~Seb
Ott volt az alkalom. Ott ült velem szemben Anna, akinek már minden érzésem bevallottam, és az igazságra várt. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer eljön ez a nap. Mindig azt hittem, hogy ezt a megaláztatást már csak Hannánál kell eltűrnöm
- Nekem nagyon nehéz erről beszélnem- kezdtem bele- de mivel fontos vagy nekem, nagyon is, szeretném, ha tudnád…


~2010
A világbajnoki trófeát tartom a kezemben, a német himnusz szól a győzelmemnek köszönhetően. Az első világbajnoki címem! Lettem valaki, már nem vagyok egy zöldfülű. Érzem, ahogy egy-egy könnycsepp végigfut az arcomon, de nem zavar. Azt akarom, hogy a rajongóim nagyobb képet kapjanak belőlem, hogy vannak örömkönnyeim, hogy tényleg örülök annak, amit elértem, amiért megdolgoztam. 
Kicsit homályosan látok, de ott van Hanna a tömegben, és velem együtt örül. Szőke haja kicsit kócos a véghajrá izgalmai miatt, de őt ez nem érdekli. Természetes, és gyönyörű, mint mindig. Szerelmünk már majd’ 10 éve tart, és ezt feladni, vagy elfelejteni… sosem tenném. 
Az interjúk után vagyunk, épp a home-ba tartunk visszafelé Tommival. Összefutnunk még pár újságíróval, és válaszolok egy-egy kérdésre, de az örömöm persze töretlen. Beérve a főhadiszállásra mindenki gratulál, majd egy koccintás után mindenki megy a dolgára. Jól tudom, este buli lesz, amit nem fogok kihagyni!
Hanna a pihenőmben vár, és ki van virulva. Nem igazán szereti az autósportot, de az évadzáróra kijött, mert tudta, hogy meg fogom nyerni. Legalább is ő ezt mondta, és mint látszik, bevonzotta nekem. 
- Ügyes voltál, kicsim- ugrik a nyakamba és egy hatalmas puszit ad a számra
- Köszönöm, hogy itt vagy nekem, és támogatsz- ölelem át szorosan 
- Mi más lenne a dolgom?- kérdezi kacagva
- Lenne még egy ötletem- csúsztatom tenyerem fenekére
- Seb… ezt nem hiszem, hogy most kéne
- Ugyan már!- kezdem el csókolgatni a nyakát- be lehet zárni az ajtót, és itt még nem is csináltuk
- Sosem… nősz fel?- kérdezi szaggatottan, mert mindig megtalálom a gyenge pontjait
- Én? Biztos nem
Felkapom derekam köré, majd az ágyra fektetem. Csókolgatom, és simogatom, ahol csak érem, de persze az adrenalin is dolgozik még bennem rendesen. Nem tervezem túl érzékire ezt a szeretkezést, de Hannának sikerül azzá tennie. Mindig is tudott befolyásolni, és ezzel én tisztában is vagyok. Végig engedi, hogy az én kezemben legyen az irányítás, de valahogy mégis azt érzem, hogy azt csináljuk, amit ő akar. Ez persze nekem nincs ellenemre, hiszen az a lényeg, hogy vele lehessek. 
Lassan húzom végig kezem combján, majd melleihez érek. Hirtelen hatolok belé, és hangos sikolyát csókomba folytja. 
Pihennünk még egymáson 10 percet, majd felöltözünk. Pont időben kapjunk össze magunkat, mert megjelenik Ecleston úr. Elbeszélgetünk vele egy keveset, majd mikor kimegy, Hannával összenézünk, és nevetni kezdünk
- Be sem zártad az ajtót- üt egyet karomba
- Így izgalmasabb volt- kacsintok rá, majd átkarolom és visszamegyünk a szállodába
A szálloda előtt is sok rajongó vár, és nagyon örülök nekik. Míg Hanna fölmegy, én képeket készítek velük és autógrammot osztok. Nagyjából fél órát vagyok lenn, majd fölmegyek. Hanna már készülődik
- Most küldött egy sms-t Tommi, hogy buli lesz. Megyünk?
- Persze- adok neki egy puszit
Gyorsan összekapom magam, majd a mélygarázsban találkozunk a kis bulis csapattal. Chris és Adrian nincsenek ott, de ők általában nem jönnek. 
A szórakozóhely remekül néz ki. Fél órára van a szállodától, és közel a városhoz. Benn hangos zene szól, és rengeteg táncoló ember van. A VIP részleghez vezetnek minket, majd italokat adnak. Elszürcsöljük szerelmemmel, és a táncparkettre lépünk. Nagyjából éjjel fél 2, mikor visszaértünk a hotelbe. Egy gyors zuhany után mindketten az ágyba dőlünk és reggel fél 10-kor kelünk az órára. 
Egy nagyon hosszú repülőút után érkezünk meg Svájcba. Apa is leszáll velünk, majd visszaszáll a Németországba induló repülőgépre. Mi is megyünk majd, csak pár nappal később. Amíg apa gépét várjuk, beszélgetünk, és osztok pár autógrammot. Nagyjából délután fél 2-kor érünk a ház elé szerelmemmel. 
- Nem kellett volna hazamennem?- kérdezi, mikor már kiszedtem a két csomagot
- Úgy nézek ki, mint aki azt akarja, hogy menj?- terül el hatalmas vigyor képemen
- Nem, de… 
- Aludj itt- ajánlom fel, de ez inkább egy kijelentés volt- és egyébként is, már elgondolkozhatnánk komolyabb dolgokon is- csukom le a csomagtartó tetejét
Hanna nem válaszol, csak előre megy. Nála van a kulcs, így szabad utat enged nekem a lakásba, a nehéz csomagok cipelése miatt. Bent ledobom a bőröndöket az első üres felületre, majd leheveredek a kanapéra. Hanna elém lép, majd leveszi a fölsőjét. Erre persze rögtön felülök, de kérdezni sincs időm, máris ölemben ül, és az ajkaimat falja.
- Én még nem is tudtam gratulálni- suttogja fülembe, majd máris átadjuk magunkat a szenvedélynek.
A szex és a repülőút eléggé kifáraszt mindkettőnket. Lezuhanyozunk, majd lefekszünk aludni, és reggel hatkor ébredünk először. 
Úgy beszéltem anyuékkal, hogy szerda reggel indulunk Németországba. Van még egy kis időnk magunkra, mielőtt a szülők is kínoznának…
- Sebi, merre vagy?- hallom meg Hanna hangját az emeletről
- A nappaliban
- Mit csinálsz?- simít végig vállamon, és édes illat árad belőle
- Lefoglaltam a két jegyet holnapra- élvezkedem masszázsa közben- reggel 9-kor indulunk
- Jó- kerülte mega kanapét, majd az ölembe ült
- Mi ez mostanság? Teljesen elkényeztetsz- mosolygok és adok egy puszit ajkaira
- Nem tudom- rántja meg a vállát kislányosan- szeretlek- ad egy puszit ő is
A nap aztán hamar eltelik, és másnap máris repülhetünk anyuékhoz. Már rég voltam otthon, hiányzik öcsi, és a családi légkör, meg persze a házi koszt! Hanna nem főz rosszul, de azért csak nem anyué, amit eszek!
Minden köszönésen és gratuláción túlesünk. Jó együtt lenni velük. Mindenről kifaggatnak, megint előkerül a babatéma, meg a házasság. Elmondjuk Hannával, hogy összeköltözünk, de ez még nem teljesen biztos. Majd ahogy alakul. 
4 napot töltünk a szüleimnél, majd átmegyünk Hannáékhoz. Ott vagyunk még 2 napot, majd amíg ő marad, én visszarepülök Svájcba. Nem is kell az, hogy összeköltözzünk, de legalább lakjunk egy országban! Nagyon szereti a szüleit, de néha nem értem… bármit megadhatnék neki, ő mégsem él ezzel…
Ismét szerda, pont egy hétig nem voltam itthon. Délután érkezik meg Tommi, majd előkerül a titokzatos barátnője is. Nagyon kedves lány, jól elvagyunk. Tommira már ráfért egy komoly kapcsolat. Nem, mintha eddig bármilyen kapcsolata lett volna…
Este fél 9 körül kopognak. Kinyitom, és Kimi Raikkönen áll velem szemben
- Hello- nyújt kezet, amit persze viszonzok is- gratulálok a címedhez- vereget vállba, ami kicsit fáj, de állom a sarat
- Kösz- mosolyodok el- nem jössz be?
- Nem, csak gondoltam gratulálok- motyogja és megrántja a vállát- na de megyek is
- Oké… köszi, még egyszer- intek neki, majd ő is visszaint, és már ott sincs
Péntek este repülünk Tommival Angliába, a gyárba. Kell egy kicsit szimulátorozni, meg a csapatot sem láttam a győzelmem óta. Van egy fél órás kis beszédem érkezéskor, amiben megköszönöm a komoly munkát a gárdának, majd visszamegyünk a hotelbe. Tommi már a barátnőjével van, míg én Hannával telefonálok.
Este fél 7 körül befejezzük, és lemegyek valami ennivaló után nézni. Az étterem szinte teljesen tele van, mindössze egy asztal van szabadon. A pincérhez megyek, aki az ajtóban áll, és megkérdezem, hogy szabad e az asztal. A válasz nemleges, de aztán érdekes dolgok történik.
- Miss. Dunbar- szólal meg mellettem a pincér- hadd kísérjem az asztalához
- Rendben- csilingel a hang- de az úr mire vár?- fordul felém
- Mr. Vettel egy asztalra vár, kisasszony
- Nem akar csatlakozni?- kérdezi tőlem, amivel eléggé meglep- úgy sincs vacsorapartnerem
A végén elfogadom a meghívást, és leülünk vacsorázni. A beszélgetés és a bor folyik, az étel remek. Sok mindent megtudok sokoldalú partneremről. Igazán kedves, csinos lány, talán hibátlannak mondhatni. 
Egy vörös estélyiben ül előttem, amely szépen kiemeli melleit. Teljesen természetes, biztos, hogy nincs plasztikázva. Szőke haja, göndör fürtökben omlik vállára, karja egészen vékony, de edzett. Hatalmas, barna szemei elkápráztatnak, de a jobb megfigyelés révén észreveszek egy apró hibát… nagy az orra. Abban a percben ez mit sem érdekel. Túl tökéletes kevés sminkben és természetes viselkedésével. 
Reggel arra ébredtek, hogy besüpped mellettem az ágy. Először fel sem tűnik, de aztán hirtelen pattan ki a szemem. Sophia fekszik mellettem az egyik ingemben, és éppen a reggeliét fogyasztja. Mikor meglátja, hogy ébren vagyok, rám mosolyog
- Jó reggelt! Pirítós?- tol elém egy tányér meleg kenyeret, vajazva
- Nem- köhögöm és eltolom- mi történt az este?
- Nem emlékszel?- horkant fel- pedig nagyon jó voltál
- Nézd… nekem barátnőm van
- Mi??? Ezt meg miért nem mondtad?- pattant ki az ágyból
- Azt hittem, tudod! És a vörös mini ruhácskád, valahogy nem engedte, hogy emlékezzek!- leszek ideges, de rájövök, csak miattam van az egész
- Sebasitan Vettel, egy undorító disznó vagy!- kapja fel a ruhácskáját, majd magára húzza
Ledobja ingem a földre, majd kiszalad a szobából. Abban a percben mindent megbánok, amit tettem, és gyorsan összekészülök. Magánélet gondokra hivatkozva kijelentkezek a gyárból és azonnal Németországba utazok. 
Hannához vagy 7 óra alatt sikerül odaérnem, és egyre bizonytalanabb vagyok a dolgomban. Lehet, hogy nem kéne elmondanom… dörömbölésbe kezdek ajtaján, majd lassan, de kinyitja az ajtót. Álmos tekintete értetlenül mered rám, mire szorosan magamhoz ölelem
- Mi a baj, Seb?- kezdi el simogatni a hátam 
- Csak… - habogom, de nem bírom elmondani az igazat- az a rossz érzésem volt, hogy történt veled valami. Ennyi
- Nekem semmi bajom- mosolyog- alvás?- mutat a háló felé
- Mindenképp- csókolom meg, majd zuhanyzás után mellé fekszem
Másnap visszautazok Angliába, és folytatom a munkát, telve bűntudattal. Egyedül Tomminak mondom el, mert tudom, hogy ő minden titkom megtartja.
Nagyjából egy hónappal vagyok túl a megcsaláson, és kezd halványulni az emlék. Hanna a cuccait pakolja, mivel az újévet és a karácsonyt már egy lakásban szeretnénk tölteni. Szerelmem a lakásán pakol, én helyet csinálok neki. Ebben félbe szakít a csengő. Megyek ajtót nyitni, de mikor meglátom, ki keres, még a szívem is megáll egy pillanatra
- Sophia- habogom- mit keresel itt? Honnan tudod a címem?
- Unatkoztam, és gondoltam megkereslek. Baj?- veszi elő csábos nézését, ami felidéz bennem egy-két dolgot arról az elfeledett éjszakáról 
- Barátnőm van
- Azt hittem már elmondtad neki, és a csaj meg kirakta a szűröd
- Nem, ez nem így van
- Megbocsájtott?- húzza fel a szemöldökét, de nézésem láttán elneveti magát- nem is tudja! 
- Nem, de azt akarom, hogy ez így is legyen. Menj máshova!
- Ne!- löki vissza az ajtót, majd bemegy a lakásba. Ledobja magáról fehér vászon kabátját és egy fehérneműben, meg egy csizmában áll előttem- hol csináljuk?- néz körül
- Mondtam, hogy nem- hajtom be az ajtót, de kezdek elgyengülni. Férfiból vagyok, és nagyon jól néz ki
Végül aztán minden megismétlődik, de most az én házamban. Hanna bármelyik percben betoppanhat és ez meg is történt. Mikor ránk nyit, tekintete kétségbe esetté válik, és eldobja a kezében lévő képet. Elrohan, majd hangos ajtócsapódás, amit utoljára hallok
- Most dobott ki- jegyzi meg Sophia
- Ez miért volt jó?- kérdezem fájó szívvel. Tényleg szeretem Hannát
- Azt hiszem... beléd szerettem- mosolyodik el, de én nem tudom hova tenni
Erősködésem ellenére sem hagyja el a házam, és végül megkedvelem. Gyorsan telnek a hónapok, és már csak azt veszem észre, hogy teljesen belehabarodtam Sophiába. Együtt élünk, és szinte mindent megosztunk egymással.
Az év aztán gyorsan megy. Mindig ezt mondják, ha valami jól alakul, nem? A világbajnokságot nagy fölénnyel vezetem, egy verseny, és ha az jól sikerül, az enyém lesz ismételten a trófea!
Egy pont… ezt az egyet bukom el, de Sophia feledteti velem a bánatom. A következő versenyhétvégén viszont már világbajnokká avatnak. 
Hamar lemegy a szezon, de még mindig együtt vagyunk Sophiával. Már megvettem a gyűrűt, amivel örök hűségre szeretném kötelezni őt, mikor egyik este egy érdekes dologgal áll elém
- Mit szólnál, ha közös lenne a bankszámlánk?
- Micsoda?- kérdezek vissza- Ennek semmi értelme… És nekem több is van
- Tudom, de jobb lenne, ha egy helyen lenne az összes, nem? Nem kellene mindig a bankszámlaszámot keresgélni, és minél nagyobb az összeg, ami a számlán van, annál nagyon hitelkeretet ad a bank
- Igen, de ez miért jó?- visszakozok még mindig 
- Mert, ha jönne egy baba…- teszi kezét hasára és máris megenyhülök
- Terhes vagy?- nevetek fel és felcsillannak szemeim. 
Mindössze egy bólogatással és egy könnyes mosollyal igazolja előbbi kérdésem. A legboldogabb vagyok, egész életemben! 
Másnap összevonjuk a számláinkat és megemeljük a hitelkeretet. Boldog vagyok, szinte kiugrok a bőrömből. A kezének a megkérésével várni akarok szombatig, hiszen aznap lesz egy éve, hogy először találkoztunk. 
Péntek délután mind Sophiának, mind a telefonomnak nyoma veszik. Biztos tervez valamit, de nem akarok kíváncsiskodni. Este hazaér, majd visszaadja a telefonom.
- Ez miért volt nálad?
- Reggel kikerestem egy számot a telefonodból, és a nagy rohanás közepette az én táskámba dobtam. Most haragszol?- néz rám egy kislány tekintetével
- Nem, dehogy- legyintek rá és megpuszilom
Másnap reggel egész korán kelek, hogy mindent elő tudjak készíteni a nagy kérdéshez, de Sophia már nincs mellettem. Mindenhol keresem, de nem találom és a mobilja is ki van kapcsolva. Egy sms érkezik a telefonomra. A bank küldte. Gyorsan megnyitom, majd olvasni kezdem. „A tegnapi, Ön által kívánt tranzakszió befejeződött. A számlán levő teljes összeget átutaltuk az Ön által megadott bankszámlára, így a számláján található összeg: - 2 321 123 svájci frank…”
Az üzenet további rész nem érdekel, mindössze azt szeretném tudni, mégis mi a fene történt. Kiszaladok a teraszra, majd körbenézek, hátha Sophia itt van, és tud valamit erről az egészről. Az asztalon meglátok egy cetlit. Elegem van az üzenetekből! Olvasni kezdem
„Sajnálom… jó srác vagy, ne vedd a szívedre. És egyébként meg hamar pótlod majd az összeget

   Sophi”

A levelet összegyűröm, és minden izmom megfeszül. Átvert az a ribanc!!


~Napjainkban
- Ezekre a dolgokra a legszörnyűbb visszaemlékeznem. A férfi hibáimból veszítettem el Hannát és a teljes vagyonom- keseregtem tovább Annának
- Szóval ezért vagy ilyen?
- Igen… előbb meg akarlak ismerni, de úgy érzem, már ismerlek, és tényleg szeretlek. De nem lehetek kegyetlen Hannához, megint
- Nézd- fordította fejem maga felé- én csak annyit tudok mondani, hogy nem vagyok olyan, mint ez a Sophia. Én nem mondom, hogy kell, ha te nem akarod. De nem fogom kényszeríteni, hogy válassz engem. Szeretlek. És Hanna is. Te is szeretsz mindkettőnket. Döntened kell Seb, és ebben én nem tudok segíteni. És mivel Hanna kezén van a gyűrű… azt hiszem, ő közelebb van a célhoz, mint én
- Mit tegyek?- kérdeztem magamtól hangosan
- Nem tudom Seb, de nem én leszek az, aki megmondja. Sajnálom, hogy ilyen dolgokat kellett átélned
- Ne is mond! Még jó, hogy nem meséltem el, hogy könyörögtem vissza magam Hannához- mosolyodtam el fancsalian
- Nem is érdekel. És most menj haza, nem akarlak befolyásolni
- Köszönöm
- Nincs mit- rántotta meg a vállát
- Akkor megyek- álltam fel, és az ajtóhoz mentem, ahol ő is állt- köszönöm, még egyszer
- Holnap gondolom találkozunk
- Remélem- adtam egy puszit a homlokára, majd kiléptem a szobából
Semmivel nem lett könnyebb, viszont egy nappal kevesebb van az esküvőig.

7. rész

Sziasztok!

Hoztam nektek ma egy kis részt, és arra gondoltam, ha összejön 3 komment, azonnal hozom a frisset!! 

Nem fűzök hozzá sokat, remélem majd Ti megteszitek. Jó hétvégét, és aki kimegy a Ringre, annak jó szórakozást, illetve aki marad otthon, annak jó szurkolást!!

Puszó, jó olvasást :*

7.rész
Viszontlátás

~Seb

Anna nagyon furcsán viselkedett, de meg is értem. Nem is bírtam ránézni, tudtam, hogy bűnös vagyok. Fáj neki, hogy el fogom venni Hannát. A napok egyre gyorsabban telnek, és lehet, már csak azt fogom észrevenni, hogy Anna eltűnik mellőlem, én pedig fél élettel halok majd meg. A szőkeségem mellett mindig önmagam és önfeledt lehetek. Nem kell keresnem a szavakat, habár ez Hannánál is így van. De még is… ha Anna közelében vagyok, máshogy ver a szívem.
- Nem veszi fel?- jött fel Heikki a szobába
- Nem- ráztam a fejem lemondóan- és még csak az üzeneteimre sem válaszol
- Hagynod kéne egy kicsit…
- Nem! Muszáj beszélnem vele, még az esküvő előtt!
- Seb, Hanna már gyanakszik. Most kéne az igen résznél tartani…
- Tudom, de…
- Nincs de! Most azonnal mars le, és vedd feleségül a szerelmed
- És mi van, ha hibázok? Mi van, ha Annával kéne ott állnom?
- Persze, megint úgy jársz, mint Sophiával
- Te őt nem is ismerted!- rivalltam rá, de persze megbántam. Teljesen igaza volt
- Az a nő lenyúlta a teljes vagyonod, te idióta!- lett ő is ideges, pedig Heikki… különösen nyugodt ember
- Tudom, sajnálom- álltam fel, majd megigazítottam az öltönyöm- indulhatunk
Lassan haladtunk lefelé a lépcsőn. A templomban voltunk már dél óta. Az esküvő eredeti időpontja fél 2 lett volna, de már 3 óra is elmúlt. Sokáig húztam, nem vagyok képes ezt a hatalmas döntést meghozni…
A padok elé értem, és mint főlegény előre haladtam az oltárhoz a sorok között. Hanna még nem állt ott, arra vártak, hogy végre én előkerüljek. Ahogy haladtam az oltár felé, megpillantottam Anna arcát. Egy esküvői ruhában ült a padban. Hatalmas volt a ruha abroncs, egy egész padot elfoglalt. Ott ült a padsor mértani közepén, és csak nézett engem. Ahogy a megfelelő helyemre értem, visszapillantottam rá. Ugyanaz a tökéletes arc, és édes ajkak néztek vissza rám. De mégis miért van esküvői ruhában?

A násznép már kezdett mocorogni, mikor felcsendült a jól ismert dallam. Mindenki felállt, ahogy Anna is. Gyönyörű derekát kiadta a ruha, amely pánt nélküli volt, és egy egyszerű lepelként futott végig testén. Megjelent Hanna. A padban ülők közül mindenki elmosolyodott, és susmorogni kezdett, de Anna és én még mindig egymást néztük. Egy pillanatra becsuktam a szemem, hogy végre elengedjem, és mikor a következő pillanatban kinyitottam a lány már nem volt ott. Már csak Hanna haladt felém, a szintén csodálatos ruhakölteményben. Arcát fátyol takarta, ruhájának hosszú uszályát 2 apró koszorúslány tartotta, akiket nem ismertem.

„Elveszem, igent mondok, nem vacillálok” mondogattam magamban végig. Ahogy elém ért, szívem még inkább dobogott. A pap is megjelent, így minden elkezdődött. Egyáltalán nem voltam biztos a dolgomban. Mi van, ha rosszul döntök? Helyes ez? Ezek a hangok már mindennél hangosabban voltak. Kicsit megráztam a fejem, hogy az összes hangot kiűzzem belőle.
Mindenki leült, a pap kinyitotta a Bibliát, már csak én következtem. A fátyolhoz nyúltam, mely még mindig menyasszonyom arcát takarta. Óvatos mozdulattal felhajtottam arca elől, de hirtelen minden megváltozott
- Hol van Hanna?- kérdeztem kétségbe esetten
- Eladtad nekem- nevetett fel a lány- ahogy minden mást is
- Nem vehetlek el!
- Pedig itt vagyunk, Sebi. Mi, ketten, az oltár előtt. Ahogy mindig is akartuk- mosolyodott el, és végig simított az arcomon- Mond ki szépen, igen- beszélt lágy hangom
- Menj innen Sophia!- kiáltottam fel, mire minden megtört, és felriadtam.
Szívem az eddiginél is hevesebben dobogott, és egyszerűen nem akartam megnyugodni. Ez az álom jelent valamit? Mi történik valójában? Milyen nap van?- kiugrottam az ágyból, mert az álom ideje alatt elvesztettem az időérzékem. A telefonom után nyúltam. 10:00. 2012. Augusztus 3. Nagyot sóhajtottam. Van még pár napom… pontosabban egy hetem.
Lassan, de leginkább a hideg zuhany után megnyugodtam. Rendbe szedtem magam, felöltöztem, majd lementem a földszintre. A konyhában "rendes" reggeli fogadott, így tudtam, Heikki már itt van. Felpakoltam a reggelim egy tálcára, és kimentem a hátsó teraszra. Leültem a kedvenc kis székembe, és nekiláttam az ennivalónak.

A péntek mindig nagyon rosszat, vagy nagyon jót jelentett. Heikki vagy jó kedvében van, mert látta Britátt, vagy rosszban, mert nem volt rá idejük… mindig az előbbiben reménykedek.
Mivel a reggelim ki volt készítve az asztalra, azt hittem, Heikki 20 percen belül megérkezik, de nem így lett. Vagy 2 óra eltelt, de még akkor sem jött meg. Se Hanna, se Heikki, se Britta… mi van itt?
Visszamentem a telefonomért, és tárcsáztam edzőm számát. Három kicsöngés után felvette
- Hol vagy?- kérdeztem
- Nem baj, ha ma nem tartunk közös edzést?- kérdezte úgy, mint egy tini, aki még a buliban akar aludni
- Nem, de akkor mond, mit kell csinálnom
- Csak olyat, amit szeretsz- nevetett fel.
Képzelem, milyen perverz mosoly terülhet el az arcán…
- Jó, akkor holnap. Szia- letettem a telefont
Lementem az edzőterembe, és 2 órán át erősítettem a karom és a nyakam, majd futottam pár kilométert. Végezve lezuhanyoztam és felhívtam Hannát
- Merre vagy?- kérdeztem, mikor már minden köszönési formaságon túlestünk
- Ma nem megyek haza. Az egyik barátnőmnél pasi-krízis áll fenn, szóval muszáj segítenem
- Oké… Holnap mikor jössz?
- Nem tudom, majd hívlak. Na szia- ezzel letette a telefont
Furcsa arckifejezések közepette tettem vissza a telefonom az asztalra. Nem volt mit csinálnom, minden áron beszélgetni akartam. Mivel nem volt jobb ötletem, autóba ültem, és Kimihez hajtottam.
Egy csöngetés után nyílt az ajtó, és egy alsógatyás finn termett előttem.
- Mit szeretnél?- kérdezte álmosan
- Beszélgetni
- Nincs traccsparti. Gyere vissza holnap- ezzel bevágta előttem az ajtót
Senki nem akart velem beszélni, nekem viszont szükségem volt emberekre. Nem maradhattam egyedül az esküvő és Anna gondolatával, így gyors döntést hoztam. Kimentem a reptérre, majd kértem egy jegyet.


~Katy

London olyan csodás! Egyre több időt töltök itt, mivel szakítottam Gary-vel, és egy red bull-os sráccal, Adriennel jöttem össze. Ő is Londonban él, ami nekem különösen jó, hiszen így sokat láthatom apát is. A kapcsolatunk nagyon jól alakul, mind a szüleimmel, mind a párommal.
- Nekem nem tetszett annyira- karolt át Adrian, mikor kijöttünk a filmről
- Szerintem jók voltak a jelenteket- adtam a szájára egy puszit, majd a vállamon átlendített bal kezébe kapaszkodtam- neked hogy tetszett, Anna?- kérdeztem barátnőm
- Mi?- rázta meg a fejét, majd rám nézett, de tekintete olyan volt, mint egy agymosott zombinak
- Hívd fel, vedd fel, írj neki, menj utána, csinálj valamit, csak ne szenvedj!
- Semmi közöm hozzá- rázta a fejét lemondóan.
Mióta itt vagyunk, azóta azt hallgatom. Már vagy egy hete, hogy a Magyar Nagydíjnak vége, de ez a két dinka még mindig nem beszélt egymással. Totál oda vannak egymásért, de Sebastian nem meri bevallani a menyasszonyának, hogy mást szeret, Anna meg nem akarja elmondani Sebnek, hogy azt akarja, hogy őt vegye el. Egyedül ők ketten nem tudják ezeket az infókat, mivel akik körülöttük vannak, azok látják, hogy minden az ő kezükre játszik, egymásnak teremtette őket még az Ég is, és mind a ketten csak mártírkodnak.

Apa egy szálloda tulajdonosa, így megkaphattunk két szobát egy időre, mivel a mi házunk nagyon messze esik Londontól. Apa is mondhatni, csak nyaralni jár ki oda. Minden ide köti, de öreg korára majd jó lesz neki, mondja ezt mindig ő.
Visszaértünk a szállodába, majd felmentünk a 16. emeletre. Anna balra ment, míg mi jobbra. Nem kaptunk egymás melletti szobát, mivel egy arab házaspár 4 szobát vett ki egymás mellett… érdekes. És a többi meg mind foglalt volt, de végül is, csak külön alszunk, egyébként meg teljesen együtt vagyunk, szóval nem fontos a közös háló. Meg így én is kettesben tudok lenni Adriannal.
Délután fél 4 körül értünk vissza a hotelbe, és külön váltak útjaink. Adriannal nagyon jól elmulattuk az időt, mert már csak azt vettük észre, hogy sötétedik. Felkaptunk magunkra pár lenge ruhácskát, majd amíg ő filmet keresett, írtam egy sms-t Annának, hogy ma már nem hiszem, hogy megyünk valahova és rendeltem kaját.
Nagyjából 5 perccel a telefonálás után valaki irdatlan dörömbölésbe kezdett az ajtón. Odarohantam, hogy annál hamarabb legyen vége, és gyorsan kinyitottam. Biztos, nem a vacsi… Egy kétségbe esett, izzadt és zilált Anna volt
- Mi történt, Anna?- öleltem magamhoz szorosan a lányt, majd becsuktam magam mögött az ajtót
- Itt van…- rebegte nagyon halkan
- Kicsoda?- próbáltam megnyugtatni és még az ajtónál lerogyott a földre
- Seb- suttogta
Feje búbját kezdtem el simogatni, és puszilgattam, hátha ettől megnyugszik. Alig sikerült neki, volt, vagy fél óra, mire megnyugodott szegénykém. Mielőtt még elmondta volna, hogy mi történt, felállt, és kiment a szobából, be a sajátjába, majd bezárkózott. Utána szaladtam, de már nem értem el. Még hallottam, ahogy hangosan sír, de jobbnak láttam magára hagyni. A Sebbel való, mondhatni „múltjuk” igen felkavarja őt. Tisztára bele van zúgva abba a németbe, de őszintén… Ha az a srác ilyeneket csinál vele, meg sem érdemli Annát!

~Anna
Zokogok… mostanában csak ezt csinálom, de nem lesz jobb. Nem jobb, ha eszem, ha iszom, ha alszom, ha bambulok. Mindig ugyanúgy fáj az, hogy Seb mást fog elvenni. Nem bírom magam túltenni rajta, de nem is értem, hogy miért. Nem is volt még köztünk semmi testiség, csak beszélgettünk, és mégis olyan, mintha már tíz éve ismerném, és lehetetlen elengedni. Ha abban a tudatban hagyhatnám el, hogy tudom, hogy nem szeret… szörnyű lenne, de mégis könnyebb, mint most. Mint most, mikor fogalmam sincs, hogy hol állunk.
Az ágyba fetrengtem, mikor kopogtak. Odamentem az ajtóhoz, majd leguggoltam elé.
- Katy, sajnálom, de most nem tudok beszélni- szipogtam- majd holnap beszélünk, addig legalább alszok rá egyet
Nem jött semmi válasz. Vártam egy kicsit, de újra kopogtak. Felpattantam és óvatosan kinyitottam az ajtót. Mikor megláttam, hogy ki van velem szemben, elbőgtem magam. Könnyeim hatalmas cseppekben folytak végig arcomon, majd csöppentek a padlóra
- Miért kínzol?- zokogtam fel, és éreztem, megint nem fogom tudni abbahagyni
- Eszem ágában sincs!- lépett közelebb, de én is hátráltam
- Mond meg, őszintén! Elveszed azt a lányt?- szegeztem neki a kérdést
- Nem tudom- rázta meg a fejét, és elszontyolodott- mindent elmondok, ha bemehetek. Szabad?
- Még nem győztél meg- álltam el az utat
- És ha azt mondom, nagyon fontos, hogy beszéljünk?
- Akkor is azt mondom, hogy még nem biztos, hogy beengedlek
- És ha én azt mondom, hogy csak miattad vagyok itt?
- Akkor én azt mondom, hogy ez hazugság, mert miattam még a kisujjad sem mozdítanád
- Ezt te sem gondolhatod komolyan- képedt el
- De, nagyon is komolyan gondolom. Mondj meg nekem valamit, és akkor lezárhatjuk ezt az egészet. Csak egy játék vagyok, vagy tényleg érzel irántam valamit
- Szeretlek- mondta egyenesen a szemeimbe, de nekem a szívem görcsbe rándult
- Menj el. Nem szerethetsz
- Pedig megtörtént, és történik is. Minden percben, egyre jobban szeretlek, és minden perc, amit külön kell töltenünk, átok
- Aha. Szóval direkt szenvedtél 5 napig. Seb, mond el az igazat!
- Ez az igazság- lökte be az ajtót, majd az ellenkezésemmel nem is törődve, megcsókolt
Édes ajaki ízesítették a szám, és olyan volt ez a csók, amelyre megérte hónapokat várni. Amint megcsókolt, elfelejtettem minden eddigi okomat arra, hogy miért ne legyek vele együtt. Nem jutott eszembe a gátlásosságom, Hanna, vagy bármi más sérelem, ami eddig ért. Seb még nem tud Williamről, hiszen azóta nem is igazán beszéltem a szőkeséggel.

6. rész

Sziasztok!

Itt vagyok az új résszel, ez most már teljesen összeszedett! Sajnálom, hogy az előzőt nem tudtam jól összerakni, de éppen egy sorozatfüggőségen mentem át... :D Vége a sorozatnak, szóval visszatértem. 

Várom már a jövő hetet, itt lesznek a srácok! Bár gondolom ezzel nem vagyok egyedül. Sajnos ki nem megyek, de akinek van erre lehetősége, annak már most jó szórakozást kívánok! 

Nem is húzom tovább a szót, remélem, kapok tőletek pár komit és pipát.:)

Pucca:*

6.rész

Tapasztalat, tudás, következtetés

~William

Az angol nagydíj óta sok minden történt. Magyarországon járok, méghozzá Annával, és a szüleinél vagyunk. Nagyon kedves kis család, Annának is volt kitől örökölnie a szemeit, és persze a mosolyát, meg a gesztusait. Megismerhettem a húgát, aki egy évvel fiatalabb nála, illetve az édesanyját és az édesapját. Érkezéskor nem volt fennakadás, örültek nekem, és ezt persze én is jó néven vettem. Bár, mikor beléptünk az ajtón, először, és Anna bemutatott, az arcomra fagyott a mosolyom. Vagy, ahogy Sebastian fogalmazott a minap, a bárgyú vigyorom…
- Anya, apa- ölelte át mosolyogva először szüleit Anna, majd a testvérét, végül visszalépett hozzám- ő itt a barátom, William. Bill angol, szóval ezért beszélek más nyelven- nevetett- remélem nem baj
- Dehogy- legyintett az édesanyja- legalább hasznát veszem a céges angolomnak- nevetett ő is, és tényleg nagy volt a hasonlóság
Túlestünk mindenen, majd Anna szobájába mentünk, és letettük a csomagokat. Még mindig furcsállottam a bemutatkozást, és ezt az egészet. Ha hazahoz, miért nem mondja el, hogy ki vagyok?
- Mi böki a csőröd?- ült le az ágyra
- Úgy mutattál be, mint a barátod
- Igen… nem akarom, hogy kellemetlenkedjenek
- Várj, szóval te úgy értetted, hogy barát barát?- húztam fel magam
- Igen, úgy- válaszolt egyszerűen- mi ezzel a gond?
- Sebastian is megfektetett párszor, és még mindig nem tudod eldönteni, hogy kivel legyél?
- Te meg mégis miről beszélsz?- akadt ki egy pillanat alatt és szinte már ordítani kezdett- velem te ne beszélj ilyen hangon! Ez alap. És semmi közöm Sebhez, mindössze beszélünk néha. Voltam nála egyszer, egy vacsorán, a menyasszonyával, amibe neked persze sikerült belerondítanod
- Te is lehetnél az én menyasszonyom, ha végre igent mondanál, és a gyűrűt, amit a táskád belső zsebében rejtegetsz, végre előhúznád, és nem titkolnád tovább, hogy megkértem a kezed
- Igazad van- fordult a táskája felé, majd feltépte azt- erről van szó- vette elő a kis fekete, bársony borítású dobozt- nem- vágta hozzám, majd kiviharzott
Még annyit láttam, hogy szülei aggódó tekintetével övezve a telefonja után kap, és kirohan a házból. Hangosan csapta be maga mögött az ajtót, majd már csak este fél 7-körül ért haza.


~Anna 

Mégis hogy képzeli?? Nem beszélhet velem így, a saját házamban, a szüleim előtt, akiket még alig ismer! Megkérte a kezem, de mégis hogy mondhatnék neki bármit is alig 1 hónap után! Lehet, hogy neki most nagy a szerelem, de én mindig is reálisan gondolkoztam, és nekem ez így nem jó… nagyon nem jó!
Szerda délután volt, a verseny hete a Hungaroringen. Anyuék Gödöllőn laktak, szóval keveset kell utazni a pályára. Így gondoltam nem csak nekem kell keveset utaznom a pályára, aki a pályán van, annak is közel vagyok…
- Szia- szipogtam. Próbáltam normális hangon beszélni, de nem ment
- Mond a címet, és ott vagyok
Lediktáltam a címet, majd fél óra után megláttam, ahogy egy szürke merci leparkol az utcában. Az erdő szélén ültem, egy kis padon, és az ajtó becsapódására lettem figyelmes. Amint megláttam a szőkeségem, felpattantam, futottam 200 métert a térdig érő fűben, majd ahogy kiértem a betonra, Seb nyakába vetettem magam.
Olyan érzés volt ölelni, mintha az életem, a biztonságom szorítanám magamhoz. Nem akartam semmi mást, csak arcom nyakába fúrni, érezni összekulcsolt kezét derekamon, és megnyugtató szívverését hallgatni. Szemem összeszorítottam, hogy se könnycsepp ne hagyhassa el, sem pedig a valóság ne szűrődhessen be rajta. Meg akartam állítani a pillanatot. Csak ott lenni, csak akkor, csak vele. Egyszer- egyszer óvatos puszikat nyomott fejem búbjára, majd simogatni kezdte hátamat. Ölelése olyan szoros volt, mint mikor karjaiba rohantam. Nem engedett, nem akart elveszíteni. Ahogy én sem őt.
- Ne engedj el- suttogtam és még jobban hozzá bújtam
- Ki kell fújni az orrom- nevetett fel halkan.
Végül persze elengedtem. Megvártam, míg elvégezte szükségletét, majd ismét én szólaltam meg
- Köszönöm, hogy itt vagy- simítottam végig karján
- Hívtál. És megígértem, hogy nem hagylak egyedül- mosolyodott el- szép környék
- El kell mondanom valamit- folytattam saját monológom, a szavait meg sem hallva
Mielőtt belekezdtem volna, megfogta a kezét. Ez nem az első alkalom, volt már, hogy így ültünk, és beszélgettünk. Egészen vékony kezem férfias tenyerébe csúsztattam, majd mikor éreztem, hogy megszorítja, a pad felé kezdtem el húzni. Visszaültünk oda, ahol én eddig vártam
- Oka volt annak, hogy idehívtalak, és már nem bírom tovább. El kell mondanom
- Bármi is van- tűrt el jobb kezével egy hajtincset az arcomból- tudod, hogy érzek irántad
- Igazából, nem tudom- ráztam meg a fejem- és Bill megkérte a kezem, majd’ egy hete
- Azóta… azóta már találkoztunk
- Igen. De nem mertem elmondani. Túl fontos vagy nekem ahhoz, hogy ezt a döntést egyedül hozzam meg
- Szóval még nem válaszoltál?- csillantak fel a szemei- de ez a te életed. Nekem semmi beleszólásom a döntéseidbe
- Igazából… már adtam neki egy választ. De azt már akkor is tudta, mikor letérdelt elém
- És mi az?- szorította meg még jobban kézfejem, és mélyen a szemeimbe nézett. A gondolataimat akarta meglátni, de nem tehette
- Nemet mondtam neki. És fogok is
- És ezért hívtál ide ilyen sürgősen?- kérdezte megkönnyebbülten
- Megbántott… nagyon. Olyan dolgokat mondott nekem, a családom füle hallatán… sose gondoltam, hogy ilyen is tudna lenni
- Minden rendben lesz- simított végig arcomon, és egy lágy puszit nyomott rá
- Miért nem csókolsz meg végre?- kérdeztem suttogva, és nem tudtam elég gyorsan összezárni szemhéjaim, kigördült pár könnycsepp
- Tudod, hogy azt nem tehetem- válaszolta halkan, majd puha kezével óvatosan letörölte a cseppeket
Felállt, majd még egy puszit adott a homlokomra, és elsétált. Még vagy 20 percet ültem azon  padon, és merengtem, hogy mit kéne tennem. Bill-hez nem fogok hozzámenni, ez kizárt. De Sebastian sem lesz velem, hiszen jövő héten feleségül veszi Hannát. Minden el van intézve, ki van tűzve az időpont. Ahogy az én lakásomon is ki van tűzve az esküvői meghívó. Hivatalos vagyok a nagy eseményre.
Nagy esemény… Hogy mi ez nekem? Egy kés, amelyre ha gondolok, megforog a szívemben. Egy fal, ami elválaszt a boldog, és teljes élettől. Egy láthatatlan szakadék, amelybe ha belelépek, meghalok, de akkor sem érem el Sebastiant.
Késő délután értem vissza a házba. Elmondtam anyának, hogy egy kicsit összekaptunk Billel, de minden rendben lesz. Ez persze nem volt igaz, de mégis. Nem akartam, hogy aggódjon, és azt sem, hogy kérdezősködjön. Akármi is van köztünk, azt mi képesek vagyunk megoldani, felnőtt ember módjára.
- Sajnálom- fogadott rögtön ezzel a mondattal, amint a szobába léptem
- Beszélnünk kell- ültem le az ágy sarkára
- Rendben, csak egy kérdést. Hol voltál ilyen sokáig?- fogta meg a kezem, és szemei aggodalmat tükröztek
- Felhívtam Sebet, és ő idejött. Beszélgettem vele
- Szóval tele van beszélve a fejed- mondta cinikusan
- Nem- ráztam fejem- azt kérte, hogy maradjak veled, és menjek hozzád- mondtam azt, amit én a Sebbel való mai találkánkból leszűrtem. Nem szeretem, hogy nem mondja ki azt, amire valójában gondol, és nekem kell találgatnom
- Ezt mondta volna? És te? Mivel ő a minden, azt teszed? Velem maradsz, mert ő mondta?
- Észreveszed végre, hogy neked semmi nem jó? Ha Seb azt mondja, hagyjalak el, nem jó. Ha maradok melletted az sem jó
- Mert mindig benne van Sebastian!
- Kedvelem őt! Nagyon is
- Akkor miért nem vagy vele?
- Tudod, hogy elveszi Hannát
- És gondolod, hogy jó ez a kis viszony, ami köztetek van? Mennyire szeret, ha nem meri bevallani a menyasszonyának, hogy megcsalja?
- Nem csalta meg. Soha
- Most azt akarod beadni, hogy nem voltál még vele együtt?
- Még sosem csókolt meg- suttogtam és éreztem, arcom újra könny áztatja
A beszélgetésünk nagyjából itt fejeződött be. Lementünk még vacsorázni, majd megfürödtünk, és míg én az ágyon aludtam, addig Bill helyet foglalt a padlón.


~William

Nem hiszem, hogy hazudik, hiszen miért is tenné?  Mindig őszinte volt hozzám, akármi történt is… Sebastian még tényleg nem feküdt le vele? Nagyjából fél 3-ig kattogott ezen az agyam, mire végre sikerült elaludnom. "Reggel" fél 11-kor keltem, de Anna már nem volt az ágyban.
A hátam igencsak fájt, de nem panaszkodtam. Miattam, a bizalmatlanságom és féltékenykedésem miatt van ez az egész. Meg kéne bíznom benne, ő nem olyan, aki képes lenne megcsalni, vagy megbántani.
Az emelten volt egy fürdő, és nekem nagy szükségem volt arra. Sokat forgolódtam, így a hajam össze vissza állt. borostás is voltam, így a borotválkozás is a napirendem egyik pontja volt. A fürdő elé értem, majd lazán benyitottam. Félkómás állapotomban teljesen elfelejtettem, hogy nem otthon vagyok, és hogy nem is egyedül.
Amint kitárult az ajtó, Dorinát pillantottam meg, teljesen meztelenül. Tökéletes volt a teste, és ahogy én is férfiból vagyok, nem tudtam levenni róla a szemem. Egyszerűen csak tárva maradt az ajtó, ahogy a szám is, és nem bírtam félre nézni, vagy elfordulni. Túl tökéletes volt a látvány. Az érdekes viszont az volt, hogy meg sem szólalt. Nem sikított, vagy értetlenkedett, csak mosolygott. Mintha… ezt várta volna. Hogyha rányitnak, akkor ilyen reakciók következzenek be. Lassan a törülközője után nyúlt, de az alatt nem fordult el. Még tökéletesebben látszott minden porcikája. Lassan maga köré tekerte a fehér anyagot, amely éppen, hogy csak takarta, majd elém lépett.
- Most már szabad- suttogta fülembe pajkosan és kilépett a gőzös szobából.


~Anna 
A reggelit készítettem, mikor Dorina rohant le a lépcsőn. Egy aprócska short nadrág volt rajta, és egy tapadós póló, ami látni engedte a hasát. Fekete haja szinte már a feje tetejére volt kötve, egy copfba. Smink nélkül is tökéletes volt a bőre, és ahogy elém ért, édes illat áradt belőle
- Szia, nővérkém- vigyorgott, majd az arcomra nyomott egy puszit
- Szia. Mi ez a jókedv?
- Rég nem voltál már itthon- nevetett fel- minden reggel ilyen vagyok
- És ma mi az oka?- kérdeztem vidáman és visszafordultam a tűzhely felé, míg ő a gyümölcsturmixát iszogatta a pultnál. Közben hallottam Bill óvatos lépteit is a konyha felé közeledni
- Minden fürdés egy újabb kaland- kacagott, majd már csak azt hallottam, ahogy William erősen köhögni kezdett
- Minden rendben?- fordultam felé
- Persze, csak… félrenyeltem- köhécselte és nagyban nézte Dorinát. Itt meg mi lehet?..
- Elmentem futni- pattant fel húgi az asztaltól- elmosod?- mutatott a poharára
- Persze- bólintottam vidáman, majd ezután mögém jött és egy igen… hát érzékinek mondható puszit nyomott az arcomra. Mi van ezzel a lánnyal? Lehet, hogy rég nem voltam itthon, de ennyi változás! Telefonom többet kell beszélnünk! Billt is elég sokáig méregette még indulás előtt...

Dorina

Az igazság az, hogy Dorina mindig is egy különc volt. Nagyon sokat veszekedtünk, mikor kicsik voltunk, és szinte még többet, mikor felnőttünk. Állandóan ő volt a szebb, a jobb, de az okosabb szerencsére én. Bár ezzel sem mentem sokra. Mind a ketten sportoltunk, úsztunk, futottunk, teniszeztünk, de neki minden jobban ment. Ebből is látszik, hogy ezeket ő még ma is komolyan gondolja, én viszont már letettem róluk. Sok ingadozás van a viselkedésében, és leginkább a fiúktól, meg az őt érő hatásoktól. Mikor nagyobbak voltunk mindig azért veszekedtünk, mert egy- egy rosszabb pillanatában elcsábította tőlem a pasijaimat. Ezzel persze mindig azt mondta, hogy nekem tett jót, mivel legalább nem egy hűtlen fickóval vagyok. Lehet, hogy igaza volt… De hogy most mi lehet a baja? Pszichológushoz nem akar menni, és jobb is, teljesen megértem. De legalább velem megbeszélhetné a dolgait, megbízhatna bennem. Annak idején az orrom alá dörgölte, ha valaki lefeküdt vele, vagy ha valaki olyannal volt kapcsolata, aki nekem tetszett. Hamar elfogadtam, hogy szebb nálam, és valószínűleg szerencsésebb is. Vagy lehet, hogy utóbbi nem, de én sosem haragudtam, vagy sértődtem meg rá, ha valamit tett. Ő tehet róla,de arról meg én, hogy hogyan kezelem. Még mindig egész jó testvérek vagyunk, szóval, az hiszem jól kezelem a dolgokat.
Délután fél 1-kor Seb küldött egy sms-t, hogy menjünk ki a pályára. Szóltam Billnek, aki pont olvasott, és mivel nem akarta abbahagyni, azt mondta, menjek egyedül. Dorina pont akkor futott be, mikor én indultam el a pályára
- Jó sokat futottál- szóltam oda neki, mire a kocsihoz sétált
- Jó volt lazítani egy kicsit- lihegett- hova mész?
- Kimegyek a pályára, az egyik barátomhoz. Bill maradt, mert épp olvas, és amúgy se nagyon bírja a pasast, akivel találkozom, szóval még durcizik is – forgattam meg szemeim
- Én maradok egész nap- vont vállat
- Oké, anyuék is gondolom csak dolgoznak, és jönnek
- Igen, de ma később mentek, szóval később jönnek
- Nekem kb… szerintem 4 óra és itthon vagyok. Csak beszélek vele, és jövök
- Titkosítva van a neve?- húzogatta a szemöldökeit kacagva
- Sebastiannak hívják. És William meg azt hiszi, hogy megcsalom vele
- És megcsalod?
- Dehogy! Menyasszonya van, szóval semmi esélyem…
- Tudod, hogy esély mindig van. Csak jól kell kihasználni- kacsintott, majd ellépett az autótól
Beültem a kávészínű nissan almeram-ba, majd a pályára mentem. Nagyjából egy órát vezettem, mire odaértem. Nagy volt a forgalom, már csütörtökön is. Kiszállva az autóból Seb fogadott. A kapuhoz sétáltunk, és ott a nyakamba akasztotta a kártyát. Utoljára az angol futamon voltam kint, és mesélt valami új személyzeti csajról, akit be akar mutatni nekem.

Beérve a pihenőjébe nem csak a lány várt ott, hanem egy meglepetés is… egy rossz meglepetés
Seb először Lorennek mutatott be, majd üdvözöltem Hannát. Esküvői ruhákat nézegettek, és egyre csak Seb tekintetét próbáltam fürkészni, de rám sem nézett. Direkt. A ruhák szebbnél szebbek, és drágábbak voltak. Vagy 8 fénykép hevert az ágyon, melyeken Hanna volt, egyik- másik esküvői, fehér ruhában. Nem kellett sok, hogy könnyeim kibuggyanjanak, de tartottam magam. Éreztem, hogy torkom kiszárad, de inkább meg sem szólaltam, nehogy elsírjam magam. Tudtam, hogy ez lesz, de reméltem, hogy diszkrétebben fogja kezelni a helyzetet. Ha, már tudja, hogy egyáltalán nem közömbös nekem, és szívesen élnék vele.
Érezte a frusztrációm, mivel tényleg, rám sem nézett. Miközben én az ágyon ültem, és csak a gondolataim hallgattam, a társalgás ment a szobában. Loren és Hanna a ruhákat firtatták, Seb telefonált, és menet közben Britta és Heikki is megérkezett, akik igen csak össze voltak melegedve. Seb letette a telefont és végre felém fordult. Pillantása kihúzott a gondolataimból, de bár csak ne tette volna
- Szóval, szerinted?- kérdezte hatalmas vigyorral Hanna és két képet tett egymás mellé- nem tudjuk eldönteni, melyikben álljak Seb mellett. Szerinted?- adta kezembe a képeket, de én erre képtelen voltam
- Elnézést- suttogtam és a képeket visszadobva az ágyra, amilyen gyorsan csak tudtam, kimentem a szobából.

Még hallottam Heikki hangját, ahogy visszafelé invitál, de nem volt erőm megfordulni. Könnyeim rejtegetve rohantam ki a kocsihoz, majd vezettem haza. Minden piros lámpánál, ahogy a tükörbe néztem csak egy szánalmas és reménytelen lányt láttam, aki az elérhetetlen után sír, mint egy tinédzser. Ilyenkor persze még több könny zúdult át a könnycsatornáimon és késztetett zokogásra.
A ház előtt leparkoltam és próbáltam megnyugodni, mielőtt bementem volna, de 10 perc sikertelen próbálkozás után már nem érdekelt. Kiszálltam a nagyjából 40 fokos kocsiból és a hűvös lakásba mentem. Meg akartam keresni Billt, hátha ő majd egy kis mentsvárat tud nyújtani, de tévedtem, ismét. De legalább a húgommal kapcsolatban nem…
Ahogy felértem az emeletre, hangok ütötték meg a fülemet. Benyitottam húgom szobájába, és épp Williammal találtam egy ágyban, egy érdekes póz közepette. Dorina szokásához híven nem szégyellte el magát, Bill viszont nem tudta. Húgom ügyet sem vetve rám tovább mozgott a barátomon, és ezzel is az orgazmus felé hajszolva őt, és leginkább magát. Meg sem várták, hogy becsukjam az ajtót magam előtt, hangos nyögések hagyták el torkukat és a Mennyországban lebegtek. Velem ellentétben, aki a Földön élt, és csak a sérelmeket és bántást kapta.

5. rész

Sziasztok!

Tudom, hogy hévégére ígértem, de így jött össze. Nem tudom, hogy mennyire fog tetszeni ez a rész, mert őszintén, siettem, hogy tudjam hozni, de remélem, hogy nem lett összecsapott! És nagyon köszönöm a kommenteket, és a pipákat! Szuperek vagytok!

Szóval, jó olvasást, csók nektek :*

5.rész

Aaron

Egy szép lányt megismerni mindig jó dolog. De ha valaki okos is, és szép is, az maga a főnyeremény.
Új részvényesként, apám segítségével persze, tegnap a Red Bull-nál jártam, és megismertem egy igen különleges, és csábító hölgyet. A neve, Loren. Egész nap a fejemben cseng a neve, és nem tudom kiverni a fejemből mosolyát és szemeit. És persze azt sem, ahogy arra a tökéletes, mindenszent Sebastianra néz. Szinte már komolyan szerelmes! Csodálja, nem is tud néha szóhoz jutni, ha mellette van. Az a gyerek meg teljesen félvállról kezelni, totál bunkó vele. Remélem, én meg tudom neki mutatni, hogy mit is érdemelne. Csupa törődést, és kényeztetést szeretetet, meg persze szerelmet.
Szerda délután, mikor kisétáltam a gyárból, anyuékhoz mentem. Már rég voltam náluk, és gondoltam mesélek nekik, meg talán tudnak szolgálni pár hírrel… Felhajtottam a feljáróra, majd leállítottam a motort. Kiszálltam, felszökkentem a lépcsőkön, majd köszönve Georg-nak, aki az ajtót nyitotta a nappaliba mentem. Pont teaidőben trappoltam be. Anya ma szerencsére nem hívott semmiféle barátnőket, így apát kínozta heppjeivel.
- Sziasztok!- léptem be vigyorogva, majd egy-egy puszi után leültem velük szembe- hogy vagytok?
- Mi jól- mosolygott anya- csak nem valami lány van a dologban?
- De- bólintottam, és töltöttem magamnak egy kis teát
- Honnan ismered?
- Ma találkoztam vele. A gyárba. És egész hétvégén mellettem lesz
- Tehát… nem közülünk való- komorodott el rögtön anya
- Nem akarom ezt kezdeni- állítottam meg már most, nehogy folytassa
Még nagyjából 5-7 évvel ezelőtt, megismerkedtem egy lánnyal. Nagyon kedves, csinos, és aranyos volt. Szinte teljesen egymásba szerettünk, ami azért elég fura volt, mert addig szinte nem is jártam sehova. Vagyis mindig volt velem valaki. Vagy az öcsém, vagy valami idióta, akivel elhitették a szüleim, hogy szükségem van rá. Vagy pedig az éppen nekem beszervezett lány. Aki csak azért volt velem, mert a „körünkből való”. Az összes olyat a mai napig gyűlölöm…

Tia

Szóval teljesen beleszerettem Tia-ba. Egyszerűen el sem tudtam képzelni, hogy lehetne olyan nap, mikor nem beszélünk, vagy találkozunk. Minden nagyon jól alakult. Fél év után elhatároztam, hogy bemutatom otthon is, mert anya már erősködött, csak mert nem mondtam neki, hogy átlagos. Aztán mikor meglátta, teljesen lefagyott a mosoly az arcáról. Nem szólt semmit, de Tia persze érezte, és kicsit meg is romlott közöttünk a kapcsolat, de végül túl tettük rajta magunkat. Boldogok voltunk együtt, összeköltöztünk, és még egy baba is becsúszott. Nem gondoltam volna, hogy már 20 évesen apa leszek, de rendkívül örültem. Eljegyeztük egymást, de mikor anya mindent megtudta, teljesen kiakadt. A tudtomon kívül fizetett Tia-nak, hogy vetesse el a babát és költözzön messzire, mert ha nem teszi, biztos, hogy nem lesz jövője, és képes lehetne még az enyémet is derékba törni. Tia, pedig amiért annyira szeretett, egy búcsúlevelet hagyva elment. Ez volt 3 éve, de még sokszor mindig eszembe jut, milyen különleges volt együtt. De akármennyire is próbáltam megkeresni, azóta sem bukkantam rá. Remélem, anya nem tett semmilyen ostobaságot
- Már nem teheted ezt velem többé. Tia után nem érdekel, hogy mit teszel, nem fogok hinni neked- idegesedtem fel- és azt sem tudod, hogy milyen barátnője van most Peternek. Bár lehet, hogy nekem is követnem kellett volna a példáját
- Beszélsz zöldségeket!- vágott vissza anya- sose lennél arra képes. Neked szükséged van ránk
- Nektek is rám. Úgyhogy ne akarj beleavatkozni az életembe!
- Nyugodjanak meg a kedélyek- mondta apa higgadtan- senki nem megy el, és senki nem bánt senkit. És ha ilyeneket mondasz- fordult felém- gondolom te sem tudsz semmit Peter-ről
- Nem. Szerintem még a régi barátnőjével van, ugyebár- néztem szúrósan anyára- nem tudom, mit csinálhat most New York-ban
- Biztos élei az életét, boldogan
- Hogy nem tud gondolni ránk?- szontyolodtam el. Nekem az öcsém nagyon sokat jelent.
Sokkal érettebb volt, mint én, és persze ezt mindig érzékeltette is. Vagyis… nem is kellett. Elég volt annyi, hogy ő elment a barátnője után, én viszont hallgattam a szüleimre.
Aznap este nagyjából fél 6-ig voltam anyuéknál, aztán átmentem a lakásomra. Megfürödtem, felhívtam Dean-t, és amint készen voltam, elindultunk bulizni. Amióta Tiát elveszítettem, a party-drogok tartanak életben, és persze az aznapi lányok.
A mai este sem volt különb. Bementünk a helyre, bevettem a két kis tablettát, ittam rá egy kicsit, majd hajnali fél 2 körül egy lánnyal távoztam. Felvittem a lakásomra, szexeltünk, majd reggel fél 11-kor felébredve már nem volt mellettem. Szeretem, ha a csajok tudják, mikor kell lépniük
Bevettem egy aspirint, majd elővettem a telefonom. Egy ismeretlen szám villogott a kijelzőn, hogy már 4-szer keresett. Gyorsan összekaptam magam, hogy indulhassak a pályára, majd beleültem a Bugattim-ba, és kevesebb, mint fél óra alatt a pályára értem. A biztonságiaknál vártam vagy 20 percet, mire küldtek valakit a belépőkártyámmal. De nem is akárkit…
- Szia- vigyorogtam, mikor megláttam a lányt
- Ne késs ennyit- akasztotta a nyakamba a kártyácskát, és megcsapott édes illata
- Ez milyen parfüm?- érdeklődtem vidáman
- Szerintem nem olyan, mint amilyet a barátnőid használnak- indult meg a home felé
- Most mi a baj?- szaladtam utána, de már csak az épület előtt értem utol

Épp megragadtam a karját, hogy végre beszélhessünk, mikor Sebastian lépett ki az ajtón. Pillantása szinte szikrákat vetett, és a szavakat a fogai között szűrte
- Engedd el!
- Ebbe ne szólj bele- válaszolt helyettem még mindig idegesen Loren. Valamin tuti összekaptak
- Akkor igazam volt? Igazam volt ma reggel?
- Mégis hogy a jó égbe mondhatsz ilyet?!- Loren szinte már sikított- egy utolsó hűtlen, szemét disznó vagy- vágta oda a szőkének, majd elviharzott
Sebastian még rám nézett, majd dühösen visszament oda, ahonnan éppen az előbb jött ki. Rendes fejtörést okoztak nekem, így a legjobbnak láttam, hogy megkeressen Lorent.
Nagyjából fél órát keringtem az ismeretlen helyen, mikor szembe sétált velem. Szemei vörösek voltak, és kisírtak, de nem is akart észrevenni. Nem akart beszélni, és ezt láttam is rajta, így csak elé álltam, és megöleltem. Amint megérezte a biztonságot karjaim között, erősen a pólómba kapaszkodott és ismét zokogni kezdett.
Leültünk egy csöndes kis sarokba az egyik büfében, majd rendeltem magunknak egy kis kávét, meg egy- egy szendvicset. Mire megebédeltünk, kicsit neki is jobb kedve lett
- Mi történt?- kezdtem óvatosan- persze, ha csak nem tolakodás
- Elegem van már az olyanokból, mint Seb. Meg úgy egyáltalán a pasikból! Vagy csak meg akarnak dönteni, vagy kihasználni. Nem értem, miért nem születhet csak egy normális a földre, akivel én is találkozhatok- nagyon elkeseredett volt a hangja
- Van még esélyem? Vagyis… én még nem tudok arról, hogy már eljátszottam volna

- Kérlek! Itt flangálsz a flancos kis ruhádban, a drága parfümödből öntöttél magadra egy litert, amitől szinte már bűzlesz. A hajad a trendek szerint vannak belőve, és ahova mész, pénz terítenek a lábad elé. Nekem ez sosem fog megadatni, de nem is igazán vágyom rá
- És ha én megadhatnám?- nyeltem le az összes sértést, amit eddig a fejemhez vágott
- Nem lennék képes arra, hogy szeresselek
- Csak az nem képes szeretni, aki sérült, vagy már szerelmes
- És szerinted melyik a kettő közül?- nézett rám kétségbe esetten
- Sebastian- suttogtam, és ökölbe szorultak a kezeim- megölöm
- Mit mondtál?- eszmélt fel a siránkozásból- mégis miért tennél ilyet?
- Mert te sokkal többet érdemelsz
Nem érdekelt már semmi, mindössze felálltam, és pár fontot az asztalra hajítva kisétáltam a büféből, majd a pályáról, és haza mentem. Otthon még elég ideges voltam, így ittam pár pohárral, majd elővettem a gépemet. Nem tudtam dolgozni, pedig az általában megnyugtatott. Félretoltam mindent, és egy üveg wisky-vel az ágyhoz sétáltam, majd a hátamra feküdtem, és a plafont kezdtem bámulni. Fél óra után, mikor már ment le a Nap, a telefonomhoz nyúltam, és tárcsáztam testvérem számát. Háromszor kicsöngött, majd felvette.
- Peter- szólt bele
- Én vagyok- sóhajtottam
- Ittál- állapította meg- milyen tanács kell?- jött a kérdése egy magamból kipréselt hang után, ami talán egy nyögéshez, vagy inkább egy nyüszítéshez hasonlított
- Van egy csaj…
- Anya?- vágott közbe
- Nem. Egy másik srác
- Ki?
- Sebastian Vettel- mondtam undorral a nevét
- Várd meg Austint. Ott találkozunk, és mindent elintézek neked
- Kijössz egy futamra? Nem New York-ban vagy?
- De, de találtam munkát és annak keretében kell oda mennem
- Nem bírok várni addig. Az még majd’ 5 hónap!!- szörnyülködtem- de téged mindenképpen jó lesz látni
- Jó, akkor majd még beszélünk, és akkor ütközünk. De hazajött a barátnőm, szóval megyek
- Van? És hogy hívják?- vidultam fel
- Egy átlagos Kelly
- Ne hozd haza- nevettem fel, majd köszönés után bontottuk a vonalat
Aznap még sokáig nem bírtam aludni. Forgolódtam Loren miatt, és ki kellett találnom valamit, amivel el tudom nyerni a bocsánatát, az elrohanásom miatt. De aztán eszembe jutott, hogy a legjobb dolog, ha őszinte vagyok…
Szombat délelőtt pontban fél 12-kor már a pályán voltam. A pilótákat lefoglalta a kocsikázás, így volt bőven időm nyugodtan beszélni Lorennel.
Mikor meglátott, elmosolyodott, majd a szemeit ismét a képernyőre szegezte, amelyen persze Egyeskét mutatták. Mikor végre nem ő volt a főszerepben, végre rám nézett.
- Szia- köszönt vidáman
- Szia- mosolyodtam el- szeretnék elnézést kérni- makogtam
- Én is. Kicsit ki voltam borulva tegnap… és… mindenért bocs, amit mondtam…
- Meg akarom magyarázni, hogy miért rohantam el tegnap- fordítottam magam felé, amin meglepődött- nem akarok hazudni, mert… akarok nálad egy esélyt. Nagyon kedvellek
- De hiszen… még csak azt sem tudod, milyen körülmények között élek
- Nem érdekel. Az az anyám, nem pedig én. Kaphatok esélyt?- néztem rá nagy szemekkel
- Azt… azt hiszem igen- habogta, majd elmosolyodott
Az angol hétvége végül jól zárult. Hogy Vettel hol végzett, arról fogalmam sincs, de arról igen, hogy mindent meg fogok tenni azért, hogy Lorent magam mellett tartsam és semmiben ne kelljen hiányt szenvednie.

Díj!

Sziasztok!

Nemsokára a frissel is jelentkezek, de most nagyon szépen köszönöm RedBullGirl-nek a díjat!! 

Szabályok:

1.Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad.

2.Tedd ki a képet,majd válaszolj a kérdésekre.

3. Tegyél fel 5 kérdést.

4. Küld tovább öt embernek.

RedBullGirl Kérdései:

1. Ki a példaképed? (Feltéve ha van.)

Sebastian Vettel. Becsülöm a kitartását, magatartását, és a gyerekes komolyságát :D

2. Mész idén a Magyar Nagydíjra?

Ha nem történik valami Isteni csoda, akkor sajna nem.

3. Kedvenc hobbi?

Nincsen. Bár szeretek álmodozni... ha ezt lehet hobbinak nevezni..:D

4. Milyen témájú blogokat/könyveket szeretsz?

Igazából mindenfélét szeretek. Horrortól a komolyabbakig. De blogokon csak f1-eset olvasok

5. Találkoztál már valamelyik f1-es pilótával?

Nem, de ha lesz esélyem, kihasználom ;)

Kérdéseim:

Mi a kedvenc sportod, amit űzöl?

Van kedvenc sorozatod? (Ha igen, akkor mi?)

Nyáron tópart, vagy tengerpart?

Van kedvenc autómárkád?

Szeretnél valaha,  bármilyen pozícióban a forma1-ben dolgozni?

Akiknek továbbadom:

Sajnos nincs 5, de:

Tina

Forever young

(akiknek még továbbadnám, már megkapták)

A folytatás nemsokára jön:D Addig is, még egyszer köszönöm a díjat :) Sok puszi 

4. rész

Sziasztok!

Itt a következő részt, mindenkinek jó olvasást kívánok hozzá! 

Annyit szeretnék mindössze hozzáfűzni, hogy nagyon köszönöm a kommenteket, és a pipácskákat! Remélem a rész hossza a tartlama mutatja, hogy mennyire köszönöm.!:)

Mindenkinek szép napot

Cuppanos ;) :*

4.rész

Loren

Ha az ember szegény, nincs sok választása. Tanulnia, dolgoznia kell, vagy elveszik, és a süllyesztőbe kerül.
Anyám mindig azt mondogatta, minden jobb lesz, ha szorgalmas vagyok. Én mindent megtettetem, de sajnos nem vagyok olyan okos, mint egyesek, így nem kaphatok ösztöndíjat, illetve a pénzt, amelyet anyu kemény spórolással takarított meg nekem az egyetemre apa elvette és belőtte magát. Még egyszer, utoljára. A tandíjamat teljes egészben elvitte, majd 3 napra rá, kirabolva, túladagolva találtak rá egy londoni sikátorban…
A rémstory, amely az életem, itt kezdődik, de még nincs vége. Van egy öcsém, Kenneth, és egy húgom, Lilith. A gyámügyesek egyre gyakrabban jönnek ellenőrizni őket, mivel anya nincs a toppon, és nekem sincs munkám.
Anya nagyjából egy hónappal ezelőtt agyvérzést kapott. Amíg ő kórházban volt, nekem kellett gondoskodnom a testvéreimről. Kenneth 15 éves, míg Lilith 11. Szörnyű traumát éltek át, mikor apánk meghalt, és ha most még az anyjukat is el kéne veszítni… Nekem is szörnyű gyerekkorom volt, de az anyutól kapott szeretet mindig kárpótolt. Én is remélem, hogy erős tudok maradni, és sok szeretet adok a kisebbeknek.
Hétfőn fél 4 felé értünk haza. Anya még a kórházban van 3 napig megfigyelés alatt tartják. Nem tudom, hogy fogom rendezni a kórházi számlát, de sok dolog miatt fájhat még a fejem… Amint beértünk a lakásba, a kicsik ledobták a táskákat és helyet foglaltak a kanapén. Általában az a műsor, hogy én elmegyek értük a suliba, majd mikor hazaérnek, kiszolgálom őket. Ez most sincs máshogy. Ha gazdagok nem lehetnek, legalább egy kis kiszolgálás járjon nekik. Egyáltalán nincsenek elkényeztetve, de nem is lehetnének. Hacsak a napi háromszori étkezés luxusnak nem számít…
Megették az ebédet, majd elvonultak tanulni. Nagyon jó, hogy legalább e miatt nem kell velük veszekednem.
Végeztem a pakolással, és pont nyitottam volna ki kedvenc könyvem, mikor megcsörrent a telefonom. Előhalásztam a farzsebemből és egyből benyomtam a zöld gombot
- Haló?- szóltam bele
- Jó napot kívánok! Ginger Wear vagyok- csilingelt egy női hang- a beadott életrajza felkeltette az érdeklődését a csapatnak, és szívesen látnánk egy interjún
- Valóban?- ugrottam fel, és nem sok kellett, hogy sikításban törjek ki- mikor menjek?
- Holnap délután fél 2. Megfelel önnek?
- Természetesen. Vigyek még valami papírt, vagy van esetleg valami különleges elvárás, amit teljesíteni kell?
- Kisasszony, ez nem egy hostes munka- nevetett fel- mi a teljesítmény alapján vesszük fel az embereket, nem a külső megjelenés alapján. Nyugodtan jöjjön hétköznapi ruhában
- Rendben, köszönöm- sóhajtottam nagyot. Nincs semmi elegáns cuccom…- akkor holnap, fél 2.
- Örömmel várjuk. Viszont hallásra- köszönt el kedvesen
- Visszhall- tettem le a telefont- Kenneth, Lilith- kiabáltam, mire mindketten kidugták fejüket a szobából- holnap állásinterjúra megyek. Ha minden jól megy, holnaptól van állásom- ujjongtam
Mindkettejük arcára mosoly és megkönnyebbültség ült ki. Az, hogy van munkám már nekem is, sokat fog javítani a színvonalunkon.
Délután fél 6-kor indultunk el a kórházba, mikor már készen voltak a srácok a házival. Anya örömmel fogadott minket, és már sokkal jobb színben volt, mint tegnap. Minden nap itt vagyunk nála, legalább egy órát.
Mikor elmondtam neki, hogy lehet, lesz állásom, majdnem sírni kezdett. Ha valóban sikerül minden, és azt a fizetést kapom, amely a pályázatban ki volt írva, minden rendben lesz. Fizetni tudjuk a számlákat, visszafizethetjük az adósságot, és nem jár a nyakunkra a gyámügy, és anya kórházi számlája is ki lesz egyenlítve, illetve a kicsiknek sokkal kevesebbet kell majd nélkülözni.

Kedd reggel szinte kirobbantam az ágyból. Felkeltve a testvéreimet reggelit csináltam nekik, majd én is rendbe szedtem magam. Elkísértem őket a suliba, majd hazajöttem egy gyors bevásárlás után. Megvettem a legfontosabb dolgokat, mint tej, kenyér, felvágott, és pár zöldség, majd indultam is a szekrényem elé. Kiválasztottam, mit veszek fel, majd megmostam a haja. Megszárítottam, és egyszerűen csak kifésültem. Angliában az eső a legnagyobb baj, nem pedig, hogy hideg van… Június vége felé igazán „jó” idő szokott lenni, így csak egy sima ujjatlant, és egy hosszúnadrágot kaptam magamra, és betettem táskámba egy kardigánt, hátha mégis hidegre fordulna az idő. Tettem fel egy nagyon kevéske sminket, és belebújtam kedvenc cipellőmbe. Pár kiegészítőt még előkerestem, majd egy esernyő és az iratok bepakolása után már indultam is.
Busszal mentem egy darabig, majd gyalog nagyjából 10. A Milton Kaynes-i gyár elég közel volt Londonhoz, így nagyon jól jött az ajánlat.
Mikor beléptem, egy hatalmas tér fogadott. Egy vitrin tele volt kupákkal, és a fal képekkel, meg rajzokkal. Amint befejeztem a bámészkodást, a recepcióhoz léptem. Kedvesen fogadtak, és eligazítást adtak, hogy merre kell mennem.
Fellifteztem a 4. emeletre, majd jobbra mentem a folyosón, és a 4. ajtón bekopogtam. Egy erélyes „szabad” volt a válasz. Nagy levegőt vettem, majd benyitottam. Egy középkorú férfi ült velem szemben, neki háttal pedig egy szőke. Az ő arcát nem láttam, mert nem fordult hátra… Beléptem, majd becsuktam magam mögött az ajtót. Kicsit zavaró volt, hogy a kezem nincs tele semmivel, így játszadozni kezdtem ujjaimmal. A velem szemben ülő férfi, és a nekem háttal lévő is felálltak
- Christian Horner- ráztam kezet a barna hajú fickóval. Igazán kedvesnek tűnt, végig mosolygott
- Loren Gould- mutatkoztam be én is
- Sebastian Vettel- nyújtatta kezét a szőke is, majd kezem tenyerébe tettem
- Loren Gould- válaszoltam elvarázsoltan, hiszen a kékszemű, szőke srác teljesen elvarázsolt
- Nos, foglaljon helyet- mutatott Christian az egyik székre, amely az íróasztallak szemben volt. Sebastian szintén leült- akkor az állásinterjúra jött, ugyebár- kezdett bele
- Igen, nagyon szeretném ezt az állást, és szeretném, hogy semmi kétségük ne legyen velem kapcsolatban, mert nagyon lelkiismeretes, és becsületes dolgozó vagyok
- Ez nagyszerű- szólalt meg Sebastian- nekem szimpatikus- meredt még mindig egy helyre. Kicsit furcsa volt, így méregetni kezdtem
- Jaj, nem ellened van!- nevetett fel hangosan Christisan, mire kicsit megijedtem- Seb elaludta a nyakát tegnap este és azért ilyen furcsa a fejtartása
- Ó, értem- bólintottam mosolyogva- azt hittem, velem van a probléma. Segítsek, esetleg?- álltam fel, és a szőke mögé léptem
- Értesz ehhez?- kérdezte félve- csak mert eléggé fáj…
- Egy hónapot jártam egy masszázsképzésre, és az első hónap csak a nyakról és annak izmairól szólt…
- Akkor, tiéd a pálya- helyezkedett úgy a fotelban, hogy kézre legyen. Nyomtam párat a nyakán, meg a vállán a megfelelő helyeken, majd visszaültem
- Jobb már? Most sajnos csak ennyit tudtam tenni, mert gondolom nincs izomlazítód…
- Arany keze van Chris- fordult felém- felvesszük- mosolygott rám kisfiúsan és én fülig pirultam. Nagyon édes srác…
- Oké, Seb, téged meggyőzött. Akkor én jövök… Miért akar itt dolgozni?
- Nem igazán ismerem a sportágat, de szeretem az új dolgokat. Közel van a lakóhelyemhez és az elvárások sem olyan vészesek, mint máshol, és az újságban kiírt fizetés nekem több lenne, mint tökéletes
- Egyedül él?
- Nem. Van két kisebb testvérem, és az édesanyámmal élünk. Sajnos ő most kórházban van, így nekem kell ellátnom a háztartást, és ez pénz nélkül, vagyis spórolt pénzből elég nehéz… Nagyon nagy segítség és remény lenne ez az állás
- És mi van az apáddal?- kérdezett bele Seb
- Ő… túladagolta magát, és meghalt. Nagyjából 4 hónapja
- Ó, nagyon sajnálom!- mentegetőzött rögtön
- Semmi baj- mosolyogtam rá- igazából így könnyebb. Csak elvitte a pénzt otthonról… De ez teljesen a magánéletem, gondolom erre nem kíváncsiak. Tehát, ezért kell nekem nagyon az állás
- Mi, itt a Red Bull-nál egy család vagyunk. Nekünk bármit el lehet mondani, és mindenre kíváncsiak vagyunk- mosolygott Christian- és egyébként nem lenne baj, hogy mindig velünk kéne utaznod?
- Nem. Anyut már holnap kiengedik a kórházból, így ő már gondját tudja viselni a húgomnak és a bátyámnak
- Akkor, azt hiszem Seb jól mondta. Fel vagy véve. És már holnap kezdhetsz is. Most hétvégén lesz az Angol nagydíj, arra már szeretném, ha úgy jönnél, mint Seb asszisztense. Annyi lesz a dolgod, hogy csináld meg, amit kér, és tegyél rendet a pihenőjében, és segíts a sajtósa munkájában
- Rendben, ez így tökéletes
- És a fizetés pedig úgy lesz, ahogy az újságban olvastad
- Nagyon szépen köszönöm- álltam fel, és kezet ráztam a két férfival- akkor, minden jót, és holnap reggel…
- Reggel kilenc.
- Rendben- bólintottam és mosolyogva kiléptem az irodából
Bementem a mosdóba, majd kiujjongtam magam és fel is frissültem egy kicsit. Pisiltem, majd elindultam a buszmegálló felé
- Hello, asszisztens- hallottam egy hangot a hátam mögül

- Seb!- fordultam hátra megrémülve- megijesztettél- tűrtem hajam fülem mögé. Nem bírtam állni tekintetét. Annyira fürkésző és kíváncsi volt. egyszerűen… még sosem láttam olyat, amely ennyire megbabonázott volna
- Nem volt szándékos- vigyorgott- kocsival vagy?
- Nem- forgattam a fejem
- Akkor a remek nyakmasszázs fizetsége képen, hazaviszlek. Mit szólsz?- mosolygott töretlenül
- Azt hiszem, elfogadom
Egész útón végig bohóckodtunk. Nagyon kedves, és figyelmes. Nagyjából 20 perc alatt otthon is voltam, és szerencsére Seb nem akart feljönni, így nem kellett látni, hogyan is élek
- Nagyon köszönöm- mondtam végül a kocsiban
- Nincs mit, szívesen tettem. Akkor holnap találkozunk
- Igen… és még valamit- fordultam vissza felé- milyen ruhában kell járnom?
- Csapatpólót biztos, hogy fogsz kapni, szóval csak a gyárba jövet kell valami fölső. Alulra pedig azt veszel fel, amit szeretnél. Nadrág, szoknya, bármi jöhet
- Oké, megjegyzem. Szia- szálltam ki a kocsiból, majd bementem a lakásba
Összedobtam egy kis ebédet, majd a szokásos időben elmentem Kenneth-ért és Lilith-ért. Még hazafelé elújságoltam nekik a hírt, így azt javasolták, hogy először anyuhoz menjünk, csak aztán haza. Erőszakosságuk révén hamarabb megejtettük a vizitet, és nagy meglepetésemre még anya is haza jöhetett velünk. Már minden rendben volt vele, nem látták okát az orvosok, miért maradjon bent.
Otthon egy nagy vacsorát csaptunk, majd amíg a kicsik írták a házikat, én elmeséltem anyunak mindent. Meg persze Sebet is…
Este, mikor lecsuktam a szemem, az ő szempára és mosolya lebegett előttem. Mi ez? Szerelem? Nem hiszem… William után ilyet soha nem tapasztalhatok többé.

Szerdán reggel érkezésemkor, mint kiderült, Seb elfelejtett szólni, hogy korábbra kellett volna jönnöm egy megbeszélés miatt. Beérve egyből Britta fogadott, hogy csak ilyen alkalmakkor fogom hasznát venni a korábban érkezésnek. Meg persze bemutatkozott, majd felhívott az irodájába. A kezembe nyomott egy rakat papírt, majd elmondta, hogy hova vigyem őket.
Lementem a 2-ra, majd jobbra, aztán balra, és végig a folyosón. Nem Seb szobájához értem, és kicsit izgultam is. Mikor kitártam egy hatalmas ajtót, egy asztal, meg egy titkárnő fogadott. Amint meglátott, letette a telefont, amit eddig szorosan a fülén tartott
- Jó reggelt. Sebastian Vettelnek hoztam az iratokat…- kezdtem félve, mire a nő csak bólintott, és már fel is állt.
Odament az ajtóhoz, ami szinte az asztala mellett helyezkedett el, majd kinyitotta nekem. Belépve legalább 10 férfi tekintete szegeződött rám. Próbáltam elrejteni, hogy kínosan érzem magam, és egy halk „Jó reggelt”-et leheltem, majd gyorsan körbepásztáztam a termet, hogy megtalálja Sebet. A terem másik végén ült, így gyorsan odatipegtem hozzá. Odanyújtottam neki a mappát.
- Köszi- suttogta- és bocsi, hogy nem szóltam- erre csak megráztam a fejem- ülj le- húzott ki egy mellette üresen lévő széket, majd én gyorsan, gondolkodás nélkül belehuppantam.
Ha a főnök kéri, hogy tegyek így… Nagyjából a leülésemtől számított 3 percben rájöttem, hogy Seb miért kérte, hogy maradjak. Akármin is voltam, eszméletlenül unalmas, és monoton volt. A pasas, aki beszélt… Jesszus! Ugyanaz a hanglejtés, ugyanazok a szavak újra és újra. Néha már azt hittem, magát próbálja meggyőzni a mondandójáról, annyiszor ismételt és nyomatékosított
„Ezt még visszakapod”- firkantottam egy cetlire a szöveget, amelyet odacsúsztattam Sebnek. Mikor elolvasta, komor, és unott arcán egy mosoly futott végig.
„Hát rájöttél… egyedül csak nem csinálhatom”- jött vissza a papír ezzel a válasszal. Kicsit nekem is jobb kedvem lett, és már nem is unatkoztam annyira. Rá pillantottam, és arcán egy huncut mosoly ült ki. Ha rám nézett, pont hátat kellett fordítania annak, aki az előadást tartotta… szóval semmi esélyem…
„Ezért engesztelést kérek”- folytattam tovább az unaloműzést, és végül is az ismerkedést
„Fizetésemelésre gondoltál?”- küldte vissza. Nem is hangzik rosszul… -gondoltam
„Annyival több fontot kérek, amennyi percet még itt kell tölteni”
„Szerintem akkor milliomos leszel”- válaszolt, és mikor megkaptam, kevés kellett, hogy hangosan felnevessek.
Ez volt az utolsó üzenet, amit Sebbel váltottam, mivel a telefonom rezgett egyet. Gyorsan előkaptam, és láttam, hogy Britta neve villog a kijelzőn. Megnyitottam: „Hol vagy????????? Még sok dolgunk van!” Leírtam neki, hogy Seb „befogott", és nem tudok szabadulni.
Fél órával az utolsó Brittának küldött magyarázat után véget ért a megbeszélés. Mikor kiléphettem az ajtón, nagyot lélegeztem
- Egész jól bírtad- nevetett a hátam mögött Seb
- Olyan… szemét vagy!- fenyegettem meg ujjammal, mikor hátra fordultam
- De egy főnöknek mindent meg kell csinálnod
- Igen… remélem ezzel nem élsz vissza. Bár nem olyannak ismerlek…
- Nem kell félned- suttogta fülembe, amitől még a hideg is kirázott.
Brittával a nap hátramaradt részében dolgoztunk és dolgoztunk. Rengeteg megjelenése, meg interjúja van Sebnek. Már értem, miért kellek én is…
Nagyjából 20 perces ebédszünetet ejtettünk meg, mialatt újdonsült kolléganőm bemutatott Seb fizioterapeutájának, Heikki-nek. Elég borsos volt köztük a hangulat, szóval a szőke finn nem sokáig maradt…

Aaron 

Nagyjából fél 5 körül, mikor már mind a ketten kivoltunk, elegünk lett a munkából, és haza indultunk. A hallban volt egy fickó, aki Sebbel beszélgetett. Mikor a főnököm megpillantott, mutogatott valamit, amiből én semmit, de Britta azt szűrte le, hogy Seb szeretné, ha odamennék mellé. A liftből kijövet elköszöntem Brittától, majd odasétáltam Sebastianhoz
- Aaron Dean Linton- nyújtott kezet az ismeretlen férfi, amint odaértem
- Loren Gould
- Loren- fordult felém Seb- Aaron a mostani futamhétvégén kint lesz a pályán. Szeretném, ha vele foglalkoznál végig
- Oké…
- Majd megbeszélünk mindent. Aaron, öröm volt megismerni- mondta Seb, és megrázta a szőkés hajú srác kezét
- Téged is. És örvendtem, Loren- ejtette édesen a szavakat, majd egy huncut mosoly kíséretében hátat fordított nekünk, és elment

- Az a mosoly inkább volt perverz, mint szexi- mondtam, miközben mindketten a távozó után bámultunk
- Utálom az ilyeneket…- morogta Seb- új részvényes. Mindig fényesre kell nyalni a seggét
- De látom, neked ez megy- ejtettem ki véletlenül a számon, mire szúrósan nézett rám- ne…
- Oké, mindegy- fojtotta belém a szót, de elég feszültnek látszott
- Masszázs?- próbáltam felvidítani
- Nem, kösz. Heikki mindjárt itt lesz
- De tőlem nem olyat kapnál, mint tőle…- mondtam kicsit másabb hanglejtéssel, mint gondoltam
- Menyasszonyom van, mielőtt többet gondolsz- sújtott le szavaival, és teljesen megbántott. Szinte a szívemben forgatott meg egy kést
- Gondoltam kedves leszek, de ha a bunkó főnököm egy ribancnak néz, akit mindenkinek odaadhat, inkább hazamegyek- fordultam meg, és elindultam
Titkon reménykedtem benne, hogy utánam jön, de nem történt meg. Nem egy filmben vagyunk. A kijárathoz érve elmorzsoltam egy könnycseppet.
Felszálltam a legközelebbi buszra, ami jött, és vagy fél 7 is volt, mire hazaértem. Anya kajával várt, de nekem csak egy kellemes kis fürdő kellett. Átöltöztem a pizsimbe, majd bebújtam az ágyba. Nagyjából fél 10 lehetett, mikor csöngettek. Magamra kaptam a köntösöm, és lementem az ajtóba
- Hát igen… a bunkóságot nem lehetne tovább fejleszteni. Fél 10-kor csöngetsz oda, ahol van két iskolás gyerek
- Sajnálom… de nem akartam, hogy haragudj rám. Egyszerűen csak feszült voltam
- Akkor sem kellene így reagálni. Lehet, hogy a főnököm vagy… de akkor is elvárom, hogy emberi érzéseket, és viselkedést tanúsíts irántam
- Cuki a papucsod- vigyorgott a tigrist bámulva
- Ne terelj!
- De a köntösöd…
- Na szia, Sebastian - forgattam meg a szemeim bosszúsan
- Oké, tudom- rázta meg a fejét, majd mély levegőt vett, és csak azután nyitotta ki a szemét- arra gondoltam, hogy elmehetnénk most valahova, hogy kiengeszteljelek
- Nekem ez a bocsánatkérés is elég volt. De ha nagyon akarod, holnap ehetünk együtt. Ebédet, vagy korai vacsorát. Ha már elszakadtam az ügyfelemtől…
- Nem szeretném, hogy a… a… ribanca- suttogta a „csúnyábbik” szót – legyél. Mindössze éreznie kell, hogy a Red Bull-nál megkapja a pénzéért azt, ami jár. – gondolkodóba esett szúrós nézésem láttán- basszus! Ez megint rosszul jött ki. Tudod, hogy hogy értem, én csak…
- Úgy érted- vágtam közbe- mint ahogy én a masszázst
- Tényleg bunkó voltam- vakarta meg a tarkóját
- Ha holnap meglepsz valamivel, kvittek vagyunk
- Rendben, akkor holnap biztos összefutunk. Egyébként pedig gyere fél 8-ra a gyárhoz, mert a legtöbben onnan mennek a pályára…
- Tudom, Britta mindent leírt. Nagyon aranyos, kedves és segítőkész
- Ennek nagyon örülök
- Nos, Seb… jó éjt
- Neked is- ölelt át, ami úgy ért, mint… nem is tudom. Nincsenek rá szavak. Még megmoccanni sem tudtam- látom, még haragszol…
- Nem… nem- makogtam- csak olyan… megleptél- pirultam el
- Miért pirultál el?- kérdezte vigyorogva
- Mint már említetted, egy köntös, meg egy tigrises mamusz van rajtam…
- Semmi más?- komolyodott el egy kicsit és nyelt egyet
- De, még van egy nagyibugyi, meg három melegítő, két melltartó és három póló…
- Viccelsz
- Biztos?
- Tuti
- Egy hálóing van rajtam, hogy megnyugtassalak. Na szia, Seb, fáradt vagyok
- Holnap én is korán megyek. Ne ugorjak be érted?
- Ne, mert a többiek többet fognak gondolni, mint ami valójában van
- Nem érdekelnek a többiek- kacsintott, majd elment
Még a kocsija ajtajából visszakiabált, hogy reggel 8-ra itt van értem. Bólintottam, majd visszamentem az emeletre. Ki a franc vagy, és mit akarsz? Menyasszonya van… nem akarhatok tőle semmit! Mindössze barát. Barát. Barát. Barát. Ezt a szót hajtogatva aludtam el, de álomföld ugye messze van a valóságtól…