7. rész

Sziasztok!
Nagyon szépen köszönöm a komikat, és a pipákat! Ahogy ígértem, itt is van a következő rész!:) Lehet, hogy nem lett annyira tartalmas, de majd a következő! 
Holnap szalagavatóra kell mennem, szóval nem tudom, mikor fog megérkezni a következő rész. Nagyon sietni fogok vele, ígérem!! 
Addig is, remélem, hogy megszórtok kommentekkel, de persze mindenek előtt élvezzétek az olvasást! Jó szórakozást, sok puszi Nektek!
*Chrisee


7.        rész

- Valami baj van?- kérdezte felém fordulva
- Nem, dehogy, csak…- dadogtam- csak a kezed…
- Mi van vele?- nézett rá, mikor megálltunk a piros lámpánál
- Nagyon száraz…- hazudtam
- Ó, akkor majd bekenem, ha visszaértem a szállodába
Az autóút aztán csendben telt, egészen egy étteremig. Mikor bekanyarodott egy épület elé, azt hittem, megütöm
- Ugye nem gondolod, hogy én itt kiszállok, és itt fogok enni?- kérdeztem
- De, miért ne?- nézett rám ártatlanul
- Mivel egy utcai ruhában vagyok, szóval menjünk egy gyorsétterembe, ahol te is ehetsz olyat, amilyet akarsz, meg nekem sem gáz, hogy nem estélyi van rajtam
- Legyen- sóhajtott egy nagyot- de én nem tudok ilyen helyet- hajtott el az épület előtt, majd visszatértünk a főútra
- Itt kanyarodj jobbra, aztán nemsokára balra- navigáltam, és végül a kedvenc kis éttermem előtt lyukadtunk ki.
Az apró kis étkezde cégére már pirosan villogott, de nem volt annyira feltűnő, mivel a Nap még éppen, hogy csak lemenőben volt. Kiszállva az autóból, melynek ajtaját Sebastian nyitotta ki, majd segített ki az ülésből, az ajtóhoz sétáltunk. Ahogy beléptem, megszólalt az érkezésemet jelző csengő. Melegség árasztott el, és ahogy Seb is belépett, behúzta maga mögött az ajtót. Nem volt puccos étterem, nekem pont megfelelt. Európai ételek a specialitások, tehát tudjátok, hol vagyunk…
Az egyik pincér két étlappal egy ablak melletti asztalhoz vezetett minket. Sebastian lesegítette rólam a kabátot, majd kihúzta nekem a széket. Annyira figyelmes volt… nem is gondoltam volna, hogy egyszer majd ilyen lesz
- Emlékszel, hogy régen még versenyeztünk azért, hogy ki nyissa ki az ajtót a másiknak?- kérdeztem mosolyogva az étlapom felett és rápillantottam
- Igen- nevetett- de sokszor te nyertél… remélem, nem baj, hogy most nem játszunk ilyet
- Nem- ráztam a fejem vigyorogva- most el is várom, hogy te nyisd ki
- Ó, valóban?- pillantott rám az étlapjáról, és egy eddig még soha nem látott vigyort villantott meg előttem
- Ezt a mosolyod nem ismerem…- vallottam be őszintén
- Miért? Minden helyzetre van mosolyom?- kérdezte nevetve
- Nem hinnéd, de mindig a mosolyod árul el téged. De ezt még nem ismerem… Mire gondoltál?- kérdeztem
- Arra, hogy mikor előttem mész, megleshetem a feneked- mondta nemes egyszerűséggel, és tovább méregette a kínálatot
- Tehát ez a perverz mosolyod- motyogtam magamban
- Nem tetszik?- kérdezett rá vigyorogva
- De. Sőt! Menten felizgulok tőle
- Azért nem kell sértegetni…- durcázott be
- Neked meg nem kell más fenekét nézni- rúgtam meg lábát az asztal alatt, mire felszisszent
- Na ezt még visszakapod- nézett rám szúrósan
Mindketten ugyanazt rendeltük, húst, körettel… Megvoltak a kedvenc ételeim, de hagytam, hogy Sebastian válasszon, és csak tanácsokat adtam neki.
Nagyon jól elbeszélgettünk, szóba került természetesen a gyerekkorunk és az elmúlt pár év is… Annyira hülyén éreztem magam, hogy nem hívtam fel, de nem akartam teljesen nyomulósnak tűnni… és akkor még Alexanderrel jártam, meg hát Sebnek is ott van Hanna, nem akartam zavarni a kapcsolatukat.
- Szeretnék fizetni- mondta Sebastian és a pincér máris szaladt a kasszához
- Én is szeretnék beszállni- kotortam elő táskám aljából a vékony kis pénztárcám
- Azt már nem. A vendégem vagy. Sokat segítettél ma délután, és végül is, miattam nem ettél ma steak-et…
- Jó, legyen- törődtem bele egy nagy sóhaj közepette- és mi van Hannával, egyébként? Jobban van?
- Mikor beszélünk, általában síróroham jön rá, elmondja, hogy milyen szemét, és mekkora egy hülye vagyok, majd lecsapja a telefont. Aztán küld egy üzenetet, hogy valójában nem velem van a probléma, és nem gondolta komolyan, de akkor is hülye vagyok
- Nagyon… határozott- kerestem a jó szót, de talán mégsem ez volt a legmegfelelőbb
- Épp ellenkezőleg. Lehet, hogy egy fél világ látta a cicijét, de az istenért! Jól néz ki. Még ha szégyellnie kéne magán valamit, akkor megérteném. De olyan csodálatosan néz ki
- Ezt jó hallani- mosolyodtam el, de nem voltam valami őszinte
- Tudod… mikor eltűntél, mindennél jobban szerettelek a világon. Hanna csak segített nekem feldolgozni a történteket, az elvesztésed, de egy nap azon kaptam magam, hogy beleestem. Nem tudom, hogyan, és miért, de megszerettem, és azóta is szeretem
- Ezt… nem tudom, miért mondtad el
- Én is ismerem a mosolyaid közötti különbségeket- görbült a szája mosolyra, majd egy százdollárost téve az asztalra, felsegített és kisétáltunk az étteremből
- Nem volt az kicsit sok?- kérdeztem már az autóban
- Hadd legyen jó napja a lánynak- rántotta meg a vállát- olyan rég ettem már ilyen nyugodtan
Az idő aztán gyorsan telt, és máris a házunk előtt parkolt. Vagy 10 perce leállította a motort, de még mindig az autóban ültem, szótlanul
- Ma nem akarok hazamenni- mondtam nagyon halkan
- Ha akarod, én szívesen vendégül látlak- mosolygott kedvesen
- Megtennéd?- néztem rá csillogó szemekkel
- Hatalmas ágyam van- nevetett fel- elvégre is, egy egész lakosztályom van, csak nekem
- Köszönöm a meghívást, elfogadom- adtam egy óvatos puszit az arcára, majd ismét beindította a motort, és fél óra múlva a szálloda parkolójában szálltunk ki.
Felmentünk az Isten tudja hányadik emeltre, majd a folyosó végén balra volt Sebastian lakosztálya. Mikor benyitott, egy igen puccos, de egyáltalán nem giccses nappaliban találtam magam.
- A cuccaidat dobd csak le, a szoba arra van- mutatott balra- és a fürdő onnan nyílik
- Nem hiszem, hogy csak egy ágyad van…- jegyeztem meg óvatosan
- De veled akarok aludni- ölelt át, majd megpuszilta a fejem búbját
Elolvadtam. Nem volt rajtunk kívül senki a szobában, végre úgy örülhettem az érintésének, ahogy én akartam. Szemeim szinte már egymásra néztek az örömtől, amit az okozott, hogy a karjaiban lehettem.
- Lefürdök, mert fáradt vagyok- bontakoztam ki öleléséből, majd táskám kíséretével a fürdőbe mentem
Nem is ecsetelem, hogy az milyen gyönyörű, tágas és modern volt!
Gyorsan ledobáltam magamról a ruháim, majd beálltam a finom, meleg víz alá. Szinte simogatta bőröm, és a tusfürdő leöblítésekor szinte éreztem, ahogy az egész napi piszok lepereg rólam. Pedig az óta már fürödtem egyszer!
Megtörölköztem, majd hajam hagytam egy laza kontyba kötve. Felvettem az egyik hirtelen bedobott pólót, ami még a legkényelmesebbnek tűnt, majd egy bugyit és így mentem ki a szobába, ahol Seb már az ágyban feküdt és a TV-t nézte.
- Kész is vagy?- fordult felém, majd végigszaladtak rajtam kék szemei- nem fogsz… fázni?
- Nem hiszem- vontam vállat- de nem tudnál adni egy bővebb pólót? Ez olyan szűk aludni- húzogattam a nyakamnál a ruhadarabot
- De, persze- pattant fel, majd egy szürke bőröndhöz sétált- tessék- adta oda- vedd át, nem lesek- vigyorgott
- Persze. Menj szépen fürdeni- utasítottam, majd nagy nehezen bár, de megtette
Átkaptam a fölsőt, majd bebújtam az ágyba, és leengedtem a hajam. De, mivel ez is kényelmetlennek bizonyult, inkább levettem. A takaró alatt úgy sem fogja látni, hogy mi van rajtam, meg amúgy is, nem vagyok az a mocorgós típus, így nem fogom „leleplezni” magam.


*Sebastian szemszög*

Beterelt fürdeni, szóval nem ellenkezhettem. Gyorsan, és nagy önuralommal letusoltam. Akármennyire is komoly a kapcsolatom Hannával, pasiból vagyok, és Brook nagyon is szexi.
Emlékszem, mikor 10 éves korában elkezdett rendesen öltözködni, majd nővé formálódni. Nekem akkor még meg sem fordult a fejemben, hogy bármit is akarhatnék, de aztán nálam is elindult minden, és úgy éreztem, meg kell szereznem az akkor még barna szépséget. És az ugye ment is volna, ha nem jön közbe a szülei balesete…
Magamra kaptam egy boxert, egy hosszú nadrágot, és egy pólót, de amint kiléptem a fürdőből levettem a pólóm, mert irtózatosan meleg volt! Az ágyhoz sétáltam, és akkor láttam meg őt… a póló, amit tőlem kapott, a földön hevert, és meztelen háta teljesen elém tárulkozott. Kicsit vékonynak találtam de azért legszívesebben fölé gördültem volna, és addig csókolgattam volna a teste minden porcikáját, amíg a szám bele nem fárad.
Lassan, és óvatosan bújtam be a takaró alá, nehogy meglássam teste egyetlen, apró porcikáját is, mert onnantól kezdve nem lenne megállás. Magamra húztam az egészen vastag takarót, majd meztelen vállára adtam egy puszit, és lekapcsoltam a villanyt. Felé fordultam, és addig néztem csupasz hátát, míg álomba nem merültem. Persze, nem tagadhatom, hogy reménykedtem abban, hogy majd megfordul…

*Brook szemszög*

Mikor reggel felkeltem, Seb édesen szuszogott mellettem. Kikeltem az ágyból, annyira óvatosan, amennyire tudtam, majd felöltöztem, a saját ruháimba. Felvettem az előző napi cipőm és egy tiszta nadrágot, meg egy pólót. Felkaptam egy kötött pulcsit, egy nyakláncot, majd firkantottam egy rövidke szöveget Sebastiannak, aki még mindig durmolt.
Hazataxiztam, majd bepakoltam egy bőröndbe. Texasban melegebb szokott lenni, mint itt, szóval több, vékonyabb hosszú ujjút tettem be, rövidebb és hosszabb farmert, szoknyát, és pár elegáns ruhát, ugyanis ha még ott sor kerül a tárgyalásra, nem éghetek le, de vásárolni meg nem lesz kedvem.
Miután biztos voltam abban, hogy minden beraktam, lementem reggelizni, és elmondtam Zanenek és Nellynek, hogy el kell utaznom a hétvégéig. Szomorkodva bár, de rábólintottak. Megbeszéltem velük, hogy majd írok, de persze beletörődtek, hogy már bőven van saját életem. Diana és Zane között kezd lecsendesedni a vihar, és úgy látszik, a nő ismét visszaköltözik a házba. Szerencsére.
A pultnál ülve megkaptam Sebastian üzenetét, mi szerint indulhatok a reptérre. Összekaptam magam, majd 20 percnyi veszekedés árán, Tessa végre kiengedett a házból. Nem tudom, ma ismét mi a baja…
Taxiba pattantam, majd repülőre. A magángép hatalmas volt, és teljesen kényelmes. Christian dolgozgatott a gépen, én pedig Sebbel beszélgettem. Az út kb. 45 perc lehetett…
- Még jó, hogy hagytál üzenetet- vetette a szememre
- Olyan édesen aludtál… nem akartalak felkelteni
- Jól néztél ki az este- vigyorgott azzal a kaján vigyorával
- Sajnálom, de meleg is volt, meg a póló is kényelmetlen volt. Utálok ruhában aludni… De ami azt illeti, rajtad sem volt semmi
- Meleg volt, és én pasiból vagyok- vont vállat
- Mi lesz az első dolgunk?- tereltem el a témát
- Te beszélsz a sajtósommal, én pedig edzeni fogok
- Nem is jössz velem?- lepődtem meg
- Kapni fogsz egy kártyát, amivel bármikor bejöhetsz a home-ba, de leginkább a szállodádban leszel majd
- Jó, de… a sajtósodtól mindent meg fogok tudni, ugye?
- Persze, nagyon segítőkész lány
- Oké- sóhajtottam egy nagyot
Amíg meg nem érkeztünk, munkaügyben kérdezgettem, és elég gyakran elpirult. Nagyon kis aranyos volt.
A repülőtéren egy fehér kocsiba ültünk be, és a pályára hajtottunk. Ott nagyjából 2 órán keresztül voltam: megkaptam a kis kártyácskám, és találkoztam Brittával. Amíg Seb edzett, én a sajtóssal beszélgettem.
Olyan fél 5 körül már mennie kellett, így nem akartam feltartani. Kimentem a büfébe és ott vártam Sebastiant, hogy végezzen, hiszen fogalmam sem volt, hogy hol van a szálloda. A büfé lassan megtelt, minden ottani dolgozó még evett, mielőtt elhagyta volna a pályát
- Ne haragudj, leülhetek? Nincs máshol hely- hallottam meg a hátam mögül valami angolnak mondható motyogást. Éppen, hogy csak értettem
- Persze, ülj csak le- mutattam a székre, majd amint leült velem szembe a férfi, a könyvemből kikukucskálva szemügyre vettem
Szőke, rövid haja volt, és kék szemei. Szája vékonyan ívelt át arcán, de egyáltalán nem mosolygott. Még csak egy csepp jókedvet sem láttam az arcát. Nem sokkal azután, hogy leült felvette hatalmas szemüvegét, és onnantól kezdve semmit nem láttam belőle. Húsos salátáját lassan fogyasztotta el, és közben vizet kortyolgatott. Nem igazán figyeltem rá, az általam rendelt szendvicset már elpusztítottam, mindössze egy könyvet olvastam, és persze vártam a németre…
- Szia, Kimi- hallottam meg Seb hangját, és azt asztalhoz sétált- hogy vagy?- köszöntötte egy kézfogással
- Jól- vont vállat a szőke- mit csinálsz itt? Azt hittem, az ilyen helyeket messziről kerülöd- préselődött apró vonallá szája, majd felfelé kunkorodott. Elmosolyodott…
- Nem én szeretném kerülni, muszájból teszem- válaszolta és közben tenyerét hátamra tette- Kimi, ő itt Brook, egy kedves barátom
- Nagyon örvendek- vette le a szemüvegét a férfi, majd felállt- Kimi Raikkönen- nyújtotta a kezét
- Brook Wintersee- álltam fel én is, majd kezet ráztunk- mehetünk végre, mert fáradt vagyok, és a te ügyed bizony nem egyszerű- sóhajtottam egy hatalmasat a fejemet csóválva
- Ő képvisel téged?- kérdezett rá Kimi
- Igen- bólintott Seb- megbízom benne, és nagyon jó
10 perc további traccsolás után végre elindulhattunk. A szálloda hatalmas volt, ahogy a szobám is… nem értem, minek kell ilyen fényűzés. Hamar berendezkedtem a lakosztályomba, majd lezuhanyoztam. Bevetődni készültem az ágyba, mikor kopogtak. Morcosan mentem ajtót nyitni
- Szia, Sebastian- nyitottam meg előtte az utat szobám felé
- Szia- adott egy puszit az arcomra- mit csinálsz?
- Épp készülök lefeküdni…
- Jó, tegyük ezt!- vigyorgott, majd ledobva nadrágját az ágyamba fészkelte magát- nem jössz?- kérdezte, mikor már teljesen kényelmesen feküdt, de én még mindig a nyitott ajtónál álltam csodálkozva
- Ugye nem gondolod, hogy koszosan fogsz az ágyamban aludni?!
- Már fürödtem- vigyorgott
- Jó, akkor aludjunk
Leoltottam a nagyvillanyt, majd én is bebújtam az ágyikóba
- Megőrjítesz, Vettel- mondtam kuncogva, majd pólójánál fogva magamhoz húztam, és édes illatát belélegezve nyomott el az álom. 

6. rész

Sziasztok!

Remélem, jó meglepetést hoztam! ;)

Volt egy kis időm, szóval gyorsan összeraktam nektek egy kis olvasnivalót a hét közepére. Remélem, mindenki jól van, és jól érzi magát, és kibírja még ezt a 2 napot!!

Köszönöm nagyon a komit, és a pipákat, remélem erre is kapok ugyanannyit, vagy egyszer annyit..:$

2 komi esetén pénteken jön az új rész! 

Hajrá, de mindenek előtt, jó olvasást!

*Chrisee

 6.       rész

- Biztos, hogy el akarsz költözni?- huppant le mellém a kanapéra Zane és mélyen a szemembe nézet
Nagy levegőt vettem, de mielőtt válaszoltam volna, tekintetem végigszaladt rajta. Haja már ősz volt, pedig még nagyon fiatal. Vagyis… eléggé. Bár, Tessa mellett nem csodálom, hogy ez történt vele. Egy fekete öltönyt viselt és egy krémszínű inget, vöröses nyakkendővel. Szája kicsit ki volt száradva és homloka ráncos volt, bár az is igaz, hogy párat ő maga keltett, a kérdése feltevése során. Szeméből még mindig ugyanaz az a féltés sugárzott felém, mint mikor először meglátott. Sosem felejtem el, hogy amint beléptem az ajtón, magához ölelt, majd magasba emelve kezem megpörgetett a tengelyem körül. Nem voltam boldog, mikor megérkeztem, de akkor kicsit felvidultam, és amint szemébe néztem, tudtam, hogy meg fog érteni. Így is volt. Mindig mindenben segített, és megértett. Habár nem volt része a mindennapjaimnak, mégis a legfontosabb döntéseket miatta hoztam meg
- Még itt vagyok két teljes hétig. Aztán akkor jössz át, amikor akarsz, meg amúgy is, itt van neked Tessa és…- elhalkult a hangom
- Miért hagyott itt?- temette arcát két kezébe
- Vissza fog jönni- simogattam meg a hátát- de be kell látnod… amit tettél, az nagyon is elítélendő
- Te mit tennél a helyében?- nézett fel rám kétségbe esetten, de nem akartam neki hazudni
- Menten elhagynálak. De én fiatal vagyok, nem vagyunk házasok már majd’ 20 éve, és nincsenek közös emlékeink. Ti annyi mindent átéltetek, hogy az más embereknek szinte elképzelhetetlen. Diana most… kicsit kiengedi a gőzt, de el ne felejts érte minden nap harcolni!- emeltem fel mutató ujjam fenyegetés képen, és egyáltalán nem viccnek szántam
- Nem felejtem- csóválta meg a fejét- minden nap küldök neki egy csokrot, a kedvenc virágjából
- És?
- Mi és?- kérdezett vissza
- Ha valaki megcsalna, és azt akarná, hogy bocsássak meg neki azért, mert minden nap küld nekem egy halom virágot, azt hinném, hogy csak azért kéri a bocsánatom, hogy ne legyen lelkiismeret furdalása.
- Akkor mit tegyek?- kérdezte tehetetlenül
- Van kedvenc könyve, verse, vagy idézete? Biztos nagyon örülne, ha a virágok mellé küldenél neki egy-egy idézetet. És akkor tudni fogja, hogy milyen jól ismered, és valóban érdemes visszajönnie hozzád. Aztán megkérdezheted, hogy elviheted-e vacsorázni, vagy csak egy randira. Az a lényeg, hogy mikor már a közelében vagy, hogy te úgy érzed, hogy már megbocsájtott, akkor ne vágj bele a közepébe, hanem akkor is maradj szépen a lassú tempónál, és akkor gyorsíts, ha Ő úgy akarja, vagy, ha célzást ad rá
- Oké… megjegyzem- bólintott- de milyen célzás?
- Nem ismerem őt ennyire- mosolyogtam- ezt neked kell meglátnod- fogtam meg a bal kezét, majd megszorítottam- nálad ez csak kapuzárási pánik, túl leszel rajta, remélhetőleg. De ha még egyszer ilyen hülyeséget csinálsz, velem gyűlik meg a bajod, és azt hiszem, azt nem akarod- nevettem fel
- Nem, azt biztos nem- mosolyodott el végre ő is
- Na, de most mennem kell, mert vár a munka. Túl sok bűnös ember van- sóhajtottam egy nagyot színpadiasan, majd otthagyva Zanet kimentem a konyhába
- Nelly, vacsorára kérhetnék egy kis stake-et?- mosolyogtam a nőre
- Persze- bólogatott helyeslően- mikor érsz haza?
- Olyan fél 6, 7 körül
- Rendben, addigra készen lesz. És milyen köretet adjak hozzá?

- Nem tudom- ráztam meg a fejem- te mit szeretnél hozzá?
- Sült krumpli, zöldséggel?
- Tökéletes. Na, de indulok, mert a végén tényleg elkések
Viszonylag meleg volt, így a kosztümömre felkapott kis kabátka elégnek bizonyult. Új őrületemnek, a kiegészítőknek hódolva magamra aggattam vagy húszat, aztán felvettem a táskám és a slusszkulcsom, és indultam is. Még a garázsban sms-eztem egyet Patriciának, hogy készítsen elő pár iratot, és egy bögre kávét, mire odaérek.
Az autóm mindössze annyit változott, hogy kékesebb árnyalatú lett, és egy újabb modellre cseréltem a régi infinitim. Annyira megbízhatónak találtam, és annyira a szívemhez nőtt, hogy nem kérhettem mást a diplomaosztómra…
Lassan haladtam Chicago belvárosa felé, mivel hatalmas volt a dugó! Ezt valahogy minden nap megéltem, munkába menet, és jövet is. Bár, ez a legkevesebb, hisz a belváros másik végében, egy nagyon jó környéken van az irodám. Sokat kell kacsázni, de a helyből is látszik, hogy egy jól menő ügyvédi irodát vezetek. Lehet, hogy ezt a gazdagoknak hoztam létre, és szemétnek könyvelt el mindenki, de tervben van, hogy egy kisebb költségű irodát is nyitok, ahol az emberek elfogadható áron kaphatják meg a védelmet. Mindenhez pénz kell, én pedig nem akartam Zanetől és Dianától kérni.
Fél 10 volt, mire beevickéltem. Beálltam a parkolóba, majd a recepción át az irodámba lifteztem. Patricia már nagyban gépelt valamit a gépén, így csak gyorsan köszöntem neki, hogy ne zavarjam meg a munkában. A kávé, illetve a papírok, amelyeket még reggel kértem, szépen sorban az asztalomon voltak, titkárnőm jóvoltából. Megpróbáltam őket olyan hamar letudni, amennyire lehet, de így is vagy 5 óra volt, mire az utolsó dossziét lecsukhattam.
A gyomrom már hangosan ellenezte az étel hiányát a szervezetemből, hisz vagy 7 órája ettem utoljára, és akkor is csak rántottát és egy kevés müzlit. Épp álltam fel, hogy mára végre magam mögött hagyhassam az irodát, mikor megszólalt az asztalon a telefon. Vonakodva bár, de felvettem, és Patricia kedves hangja csendült fel benne. Ő még itt van?
- Elnézést a zavarásért, asszonyom, de egy nagyon fontos hívást kell közvetítenem- hadarta
- Épp most indultam enni…- dünnyögtem. Ha éhes vagyok, morcos is
- De ez nagyon-nagyon fontos- biztosított a dolog súlyáról
- Rendben, kapcsolja- sóhajtottam egy nagyot
- Személyesen vannak itt- remegett a hangja. Csak most hallottam meg, hogy végre már nem hadart
- Jó, akkor engedje be az ügyfeleket- tettem le a kagylót, majd megigazítottam a kosztümöm
Lassan nyílt aztán a nagy faajtó, és két férfi, majd Patricia léptek be a terembe. A hasam hangosan kordult egyet, mire teljesen elpirultam. Megpróbáltam köhögéssel csillapítani, de szinte csak jobban leégettem magam. De már nem érdekelt, mikor megláttam, kik is lesznek az ügyfeleim…
- Asszonyom, Mr. Christian Horner, és Mr. Sebastian Vettel- mondta kicsit akadozottan titkárnőm
- Köszönöm, Patricia- bólintottam- mára köszönöm a munkád, hazamehetsz
- Viszont látásra, szép estét- köszönt is el, és már itt sem volt

Amíg ő kitipegett az irodámból, én kezet ráztam a két férfival, és bemutatkoztam… az egyiknek.
- Elmehetünk enni, ha gondolod- vigyorgott a német
- Már rég otthon ehetném a stake-em, ha nem az utolsó pillanatban állítasz be- meresztettem rá villámokat szóró szemeket
- Ha éhes vagy, ideges is. Ebben nem változtál- kacagott
- Nem, úgyhogy térjünk is a tárgyra- mutattam a bőrszékek felé, majd helyet foglaltunk- miben segíthetek?
- Sebastiannak segítségre lenne szüksége- kezdte a férfi- arra kérnénk Önt, hogy segítsen nekünk
- Szeretném, ha tegeződnénk. Az ügyfeleimmel mindig személyes a kapcsolatom- mosolyogtam Christianra, aki csak bólintott- másodszor pedig, nagyon szívesen segítek. De milyen típusú ügyről van szó, és miért pont engem választottak?
- Egy fotós olyan fényképet hozott le, amit nem lett volna szabad…- kezdte a lehető legburkoltabban Sebastian
- Ez… nem segített sokat, de akkor gondolom, egy feljelentésről van szó…
- Igen- bólintott Christian- és ezután csend támad
- Sebastian, tudnom kell a részleteket- szólaltam meg ismét, mielőtt ugyanezt még a gyomrom tette volna
- Milyen pontossággal?- kérdezte, és ha jól láttam, elpirult
- Akármennyire is kínos neked, a legpontosabban
- Nem ismerhetsz ennyire- mosolygott fejét csóválva, de aztán elkomorodott- Hannával épp a szállodai szobánkban voltunk tegnap délután, mikor egy paparazzi lefotózott minket, és lehozott rólunk egy cikket
- Azt hiszem, ez nem törvénytelen…
- De… mi úgy voltunk a képen… hogy éppen… hát tudod- döntötte félre a fejét, és fancsali képet vágott
- Nem, Sebastian, nem tudom – ráztam a fejem, mivel fogalmam sem volt, hogy mire gondol
- Épp szexeltünk, Brook! Mi a fene van veled, még szűz vagy?- akadt rám ki teljesen és felemelte a hangját
- Először is, nem tudhatom, hogy neked éppen a „hát tudod”- mutattam macskakörmöt- mit is jelenthet, másodszor, egy egyszerű szexért nem lesz könnyű megnyerni a pert, harmadszor, pedig ha még egyszer így beszélsz velem az irodámban, vagy akárhol máshol, örökre elfelejthetsz
- Jó, ne haragudj- vett nagy levegőt és bűnbánóan nézett- de nem hiszem, hogy amit mi csináltunk, az egyszerű szex volt…
- Nézd, Sebastian- szűrtem fogaim között idegesen a levegőt - ha harapófogóval kell kiszednem belőled az infókat, nem érünk haza fél 11-re se, pedig én éhes vagyok. És azért jöttél ide, gondolom, mert úgy vélted, előttem nem kell szégyellned, amit tettél. És ez helyén is van, ismerlek, bármit elmondhatsz. Szóval?
- Hannával éppen egy ablakban csináltuk, úgy, hogy őt az üvegnek döntöttem, vagyis a képen az egész teste látszik, meztelenül, én pedig éppen hátulról elégítettem ki a szükségleteink- hadarta, és egyre vörösebb lett
- Ha akkor jó volt, most se szégyelld- vontam meg a vállam- legalább jó volt?- kérdeztem rá, mire elmosolyodott
- Aha- bólogatott hevesen
- Nos, ezekkel az infókkal már könnyebben tudok gazdálkodni. Most az lesz a legjobb, ha leírod a telefonszámod, és a további elérhetőségeid, meg, hogy kivel tudok konzultálni az üggyel kapcsolatban, illetve a másik fél nevét, és elérhetőségeit
- Ezt a sajtósom mind tudja
- Akkor miért nem ő jött?- kérdeztem rá
- Sajnos nem ért rá. De amint találkozok vele, szólok, hogy küldjön el minden adatot. De add meg az e-mail címed, és a telefonszámod
- Egyszer már megadtam- jegyeztem meg csalódottan
- Anya kimosta a nadrágom, nekem pedig nem sikerült leírni- kontrázott. Érezhette a hangomban a csalódottságom
- Ezen a számon és címen elértek, és itt van a fax számom is- adtam át egy névjegyet, amin minden kellő adat rajta volt
- Köszönjük, nem is szeretnénk tovább fenntartani- állt fel Christian és kezet nyújtott felém
- Igazán semmiség- ráztam vele kezet- segítek, ahol tudok
- Én is köszönöm- mosolygott rám Sebastian, majd óvatosan megölelt
Megint nagyon jól esett, de mivel ezt az egészet Christian is látta, nem olvadhattam el, mint egy tini lány, tartanom kellett magam.
- És csak e miatt utaztatok át 3 államon?- kérdeztem mosolyogva, de majd megpukkadtam a nevetéstől
- Látom, hogy mindjárt felnevetsz, engem nem verhetsz át- mutatott rám Sebastian mosolyogva- de igen, ahogy mondtam, benned bízom meg a legjobban
- De ha az a kép Austinban készült… mikor lesz a tárgyalás?
- Reméltük, hogy meg tudod sürgetni. Még a hétvégén le kéne rendezni
- Seb, kedd van… maximum, következő hónap 3. hétvégéjére lesz meg az időpont- hitetlenkedtem, hogy mennyire nem érti, milyen sok, más fontos ügy van
- De te olyan tehetséges és okos vagy, hogy ezt megteszed értem- mosolygott kisfiúsan
- Van olyan, amire én sem vagyok képes- csóváltam a fejem-de legalább oda kéne utaznom, és ott töltenem az egész hetet
- A repülőutat és a szállásod, a legnagyobb kényelemben, mi álljuk- vigyorgott
- Várj, te ezt tudtad! Hogy lehetsz ilyen szemét?! Nem megyek!
- Na, légyszi. Ma egy közeli hotelben alszunk Christiannal, és holnap megy a magángépünk. Kérlek, gyere el. Nagy szükségem van a segítségedre
- Jó, legyen- egyeztem bele
- Istennő vagy!- csapta össze 2 tenyerét- ezért elviszlek vacsorázni
- Köszönöm, de nem. Várnak otthon. És csak, hogy tudd, most miattad 1 hetet fog csúszni a költözésem…
- Akkor majd segítek, amiben csak kell. Van pénzem- mutatott a már ajtónál ácsorgó Christianra
- Nekem is- mutattam körbe az irodába, majd elégedetten felnevettem- na, de menjünk, mert éhen halok
- Hazaviszlek, legalább- mondta Seb a liftben
- Nem, köszi. Kint parkolok
- Az inifinti?- húzta mosolyra száját
- Igen. Valami baj van vele?
- Nem. Sőt! A lehető legjobb választás
Végül nagy nehezen hazajutottam, és már csak a friss marhahús lebegett a szemem előtt. Volt, vagy fél 7, mire behajtottam a kapun, majd beálltam a garázsba. Bementem a lakásba, de nagy csalódás ért, mikor nem éreztem a húsom finom illatát
- Itt meg mi történt?- mentem be a konyhába, és akkor láttam meg Tessát, ahogy befogja Nellyt
A nő csak bocsánatkérően nézett rám, majd szeletelte tovább a zellert
- Te meg mi a szart csinálsz??- akadtam ki teljesen- ő nem egy csicska- mutattam a vörös hajú nő felé
- De, pont, hogy az- válaszolta elégedetten- és most pont a munkáját végzi
- Nem, a te szarod csinálja helyetted- kiabáltam
- Megnyugodhatsz, ezzel nem mész semmire. Nem érdekel, ha kiabálsz
- Te örült vagy- tagoltam a szavakat, majd felszaladtam a szobámba.
Megnyitottam a vizet, majd gyorsan ledobáltam magamról a ruhákat. Beálltam a forró víz alá, és addig voltam a meleg sugár alatt, ameddig szinte már teljesen kiázott a kezem. Megtörölköztem, majd kibontottam kontyba kötött hajam, amely kivételes csillogással omlott vállamra.
Kimentem a szobámba, felvettem egy bugyit és egy melltartót, és megálltam a szekrényem előtt. Kirángattam egy fekete, nagyon szoros farmert, hozzá egy bordó pulcsit, és az asztal mellől magamra húztam a csizmám. Még sminkeltem egy nagyon keveset, majd keresve egy nagy táskát beledobáltam pár ruhát, meg iratokat. Letrappoltam a lépcsőn, és a fogas elé dobtam a táskát
- Szia. Sebastian vagyok, és Brookot keresem- hallottam meg a legkellemesebb hangot a világom, és közben majdnem megfojtottam magam a sállal, amit a nyakam köré próbáltam tekerni
- Nahát, te vagy Sebastian. Brook sokat mesélt rólad- nyávogta Tessa.
 Leverem a csajt!!
- Gyere be, biztos itt lesz valahol. Én Tessa vagyok - csukta be az ajtót- kérsz valamit, amíg várakozol? Tudod… a nővérem szereti várakoztatni az embereket
Gyorsan magamra kaptam egy zöld színű kabátot, majd kiléptem az előszobába, ahol a párbeszéd folyt
- Most nem kell sokat várni- néztem szúrósan Tessára. Annyira elegem van már belőle!!
- Nahát, hova mész?- kérdezte Seb- nem úgy volt, hogy ma itthon vár egy steak?- mosolygott kedvesen
- De, csak a házban trónoló, önutáló ribanc… Tessa a konyhából zöldségkertet varázsolt, és Zanen kívül az egyetlen normális embert rabszolgává tette- mondtam gyorsan, hogy a végére érhessek, és végre kimehessek
- Tehát még nem ettél semmit… Elhoztam a sajtósomtól az adatokat- adott át egy mappát, terelés képen
- Nagyon köszönöm- vettem el a mappát- de ha most megengeded, elmennék enni valahova
- Meghívlak- ajánlotta fel, mire Tessa visszafordult az ajtóból
- Nem, inkább legyél Hannával, gondolom ő most nagyon kivan
- Amint meglátta a cikket, hazautazott… egyedül vagyok
- Akkor, legyen- mentem bele és elindultam az ajtó felé
- Seb!- kiáltott Tessa, mikor épp kiléptünk volna- óvatosan vele, mert még szűz- kacsintott a szőkeségre, majd eltűnt a sötét folyosón
Nagyon nagy önuralom kellett ahhoz, hogy ne menjek vissza, és pofozzam fel. Nem elég, hogy a vacsorámat tönkretette, az estémnek is fuccsba kell mennie miatta… remek!
- Szóval igazam volt…- szólalt meg halkan Seb, mikor elhagytuk a házat
- Miben?- néztem rá kérdően
- Hogy… még szűz vagy
- Nem, nem vagyok az. Tessa imádja ezt hajtogatni. És csak azért mondja, mert hozzá képest én egy Szűz Mária vagyok…
- Nem kedveled túlzottan
- Hidd el, meg van rá az okom – motyogtam
- Pedig azt mondta, hogy „a nővérem”... biztos, hogy inkább te nem akarod közel engedni magadhoz?- puhatolózott
- Ő bárkinek el tudja adni magát, és nem fogom újrakezdeni azt a vitát, amit már vagy 10 éve lezártam magamban. Nem bírja elviselni, hogy nem ő az egyetlen, és hogy én eredményesebb vagyok, mint ő
- Remélem, neked van igazad- mosolygott rám, majd kezét combom felső harmadára helyezte
- Seb…- suttogtam alig hallhatóan és alsó ajkamba haraptam

5. rész

Sziasztok!

Tudom, késő van, de gondoltam ha már kész lett, hozom. :)

Köszönöm szépen a komit és az értékeléseket. Jó érzés tudni, hogy olvastok és kíváncsiak vagytok a folytatásra. Minden reményem, hogy ismét egy számotokra izgalmas részt raktam össze, és már most elárulom, hogy a történet igazából most kezdődik el.

Jó szórakozást, és ma éjjel legyetek rosszak.!;)

*Chrisee

5.       rész

Mikor Norbert és Heike beléptek, nagy lassan becsuktam az ajtót. Megkértem Alexet, hogy menjen fel az emeletre, mert úgysem értene semmit a párbeszédből, és magyarázkodnom sem kell.
- Nagyon jó, hogy újra látunk téged- ölelt át szorosan Heike –Tudom, hogy már nem helyén való, de nagyot nőttél- húzódott még szélesebb mosoly arcára
- Nagyon örülök, hogy itt tetszenek lenni- magázódtam továbbra is, majd megpusziltam Norbertet
- Azt hiszem, már épp itt az ideje arra kérni, hogy tegezz minket. Kész nő vagy- mondta Heike
- Nagyon köszönöm- utaltam a tegezésre- Most lettem csak nagykorú. Örülök, hogy meglátszik- nevettem fel halkan, de már kicsit felszabadultabban  
- Fabi nem emlékszik rád, gondoltam jobb, ha most nem jön velünk…
- Még nagyon pici volt, mikor elmentem- bólintottam- jól van?
- Igen, nagyon is- sóhajtott egy nagyot Norbert és elmosolyodott- és mennyire hasonlít Sebastianra!
- Ő hogy van?- kérdeztem töretlen mosollyal, de egy kicsit meglátszott, hogy rosszul érint a téma
- Jól van, átadjuk neki, hogy üdvözlöd, de sajnos most nincs itthon. Éppen versenyen van
- És hogyhogy nem vagy ott, Norbert?- fordultam a férfi felé
- Azt mondta, majd elintézi egyedül… Nagy fiú már
- Mindig ezt mondja, de aztán kiderül, hogy ez nem igaz
- Igen… hidd el, semmit nem változott
- Gondolom érettségizik az idén…- sóhajtottam
- Igen. Sok dolga is van, főleg, a versenyzés mellett. De amint vége az iskolának a forma autók világába keveredhet.
- Nahát, ez nagyon szuper. Sok sikert kívánok neki, és remélem összejön, amit szeretne
A sütő hangot adott ki, ami azt jelentette, hogy kész a sütemény. Gyorsan kivettem a két tepsit, majd tányérra pakoltam a frissen kisült finomságokat, és kivittem az asztalra
- Annyira illetlen vagyok- csapok a homlokomra- kértek valamit inni? Van süti is, most lett kész
- Nagyon aranyos vagy Brook, de már sajnos mennünk is kell. Hivatalosak vagyunk ma estére, de véletlenül sem akartam elhalasztani az alkalmat, hogy láthassalak. Meddig maradsz… maradtok?
- Nem tudom, még gondolkozom ezen. De lehet, hogy visszaköltözöm, a jövő hónapban, de az is lehet, hogy csak a jövő évben. De nagy valószínűség szerint visszaköltözök ide. De talán még pár napot maradok, és azután indulunk vissza Amerikába
- Rendben, Kedveském- ölelt át Heike –ha bármire szükséged van, tudod, hol találsz minket. Ha minden igaz, Sebastian 2 nap múlva már itthon is lesz. Majd mondom neki, hogy látogasson meg
- Rendben- habogtam- mindenkit puszilok, és köszönöm, hogy itt voltatok- öleltem meg ismét a nőt, majd puszit adtam Norbertnak
- Mi is köszönjük. Szia- mondták mindezt egyszerre, majd kisétáltak az ajtón
Lassan becsuktam, majd visszamentem a nappaliba. Alex addigra már leért
- Nos, mit beszéltetek?- kérdezte mosolyogva
- Csak a szokásos… mikor akarsz visszamenni?
- Nem tudom. Ahogy neked jó. Azt mondtad, másfél hétig itt vagyunk, nem?
- Holnap után szeretnék visszamenni a fővárosba
- Miért?- kerekedtek ki a szemei és még a falatot is alig tudta lenyelni
- Mert így döntöttem. Megyek, lefürdök, és lefekszek aludni
Így is tettem. Este 8 órakor hajtottam álomra a fejem, és csak reggel 10 után kezdtem el felnyitogatni a pilláim.
Mikor megfordultam, Alex már nem volt mellettem. Előző nap este habár fürödtem, most is egy zuhannyal indítottam. Felfrissített, energiát, és még egy kis hangulatot is adott a naphoz. Amikor lementem, nem találtam senkit a konyhában. Szinte mindent felkutattam Alexander után, de sehol nem találtam. A telefonom is megnéztem, hátha hagyott üzenetet, de semmi… biztos nem mehetett olyan messzire, ha nem szólt, szóval nekiálltam reggelit csinálni. Elővettem egy kenyeret, amit még tegnap, séta közben vettünk, megvajaztam, raktam rá felvágottat, paradicsomot és salátát, rátettem még egy tükörtojást, majd ismét egy szelet kenyeret. Ínycsiklandozón nézett is, és az is volt!
Egy pohár kóla és eme finom reggeli mellett telepedtem le a tévé elé, és bekapcsoltam a készüléket. Az egyik régi kedvenc német mesém ment, így azon a csatornán hagytam, és elfogyasztottam, amit előbb az asztalra tettem. Már végeztem, mikor csöngettek. Nem értettem, hogyha Alex elment, miért nem vitt magával kulcsot…
Felugrottam, majd még egy pulcsit magamra véve kinyitottam az ajtót. Nem bírtam megszólalni, vagy megmoccanni
- Szia- köszönt a szőkeség- bemehetek?
- Persze… gyere be- léptem arrébb, bár mozdulataim nem voltak biztosak
- Mi járatban erre?- kérdezte mosolyogva, majd beljebb lépett
Rutinosan járkált a nappaliban. Mindent megnézett, még a konyhába is bekukucskált. Annyira különleges érzés volt újra látnom, de mégsem töltött el azzal a beteljesüléssel, amit ettől a pillanattól vártam. Annyira siettettem, és most itt van, mégsem érzek semmi különöset, nem tudok semmit mondani, mindössze válaszolni a kérdésére
- Gondoltam jó lenne hazalátogatni
- Igen. Ezt jól gondolod. 8 év után- beszélt lassan és hangjából haragot szűrtem ki
- Nem rajtam múlt- sóhajtottam egy nagyot, és úgy éreztem, elég keservesre sikeredett- Seb, már a 2. nap vissza akartam jönni ide, de nem engedtek. A nevelőszüleim… nagyon sok dolguk van, és nem tudtak volna eljönni velem egy hétre, vagy akár csak pár napra. Én győzködtem őket, de nem sikerült. Csak úgy engedtek el, hogy már nagykorú vagyok
- Nem írtál, nem hívtál, nem kerestél, pedig biztos, hogy tudod a számunk, a címünk. Annyira… mikor elmentél, olyan volt, mintha egy darabot szakítottak volna ki belőlem
- A mai napig ezt érzem. Nem tudtam elköszönni tőled, pedig annyi mindent akartam volna mondani. De… aztán megláttalak téged Hannával sétálni, és rájöttem, semmi értelme nem lenne annak, hogy elmondjam, mit érzek, mert ha én Amerikában leszek, te pedig itt, vele, a közelében, biztos, hogy nem fogsz rám várni 8 évet. És ezt teljesen megértem
- Miből gondolod, hogy nem vártalak volna meg?
- Ugyan, Seb. Legyünk reálisak. Lett volna egy olyan ember is, aki nem azt mondta volna, hogy még fiatal vagy, és fölösleges rám várnod?
- Tehát… ezzel azt akarod mondani, hogy neked senki nem mondta ezt?
- De… egy valaki
- És ki?
- Én mondogattam magamnak, és meg is tartottam. És látom rajtad, hogy te nem- sóhajtottam, majd elmosolyodtam- remélem, boldog vagy Hannával
Néma csöndben álltunk, és mikor Seb szóra nyitotta száját, kinyílt az ajtó. Egy kócos és izzadt Alex lépett be az ajtón, majd becsukta maga mögött. Mikor meglátott, ránk meredt, majd kivette füléből a dugaszt. Közelebb jött, és egy puszit adott az arcomra
- Szia, Alexander vagyok- nyújtott kezet Sebnek
- Sebastian- ráztak kezet
- Elmegyek, letusolok- mondta Alex, majd el is tűnt a lépcső fordulójában
- Látom, türelmes vagy- jegyezte meg cinikusan Seb
- Pár hónapja ismerem. Még… nem történt köztünk semmi
- Még?
- Ha most azt mondod, hogy elhagyod értem Hannát, és elutazol velem Amerikába, azt mondom, hogy soha nem fog megtörténni. De tudom, hogy nem fogsz itt hagyni semmit, szóval… ne álltassuk egymást
- Hannával 3 éve vagyunk egy pár…
- Gratulálok.
A szavak valahogy megakadtak. Nem volt több kérdés, nem érkezett több válasz. Gondolkoztam azon, hogy nekem kéne-e kérdeznem, de nem jutott eszembe semmi. Nem akartam tudni semmit az életéről, mindössze egy valamit akartam…
Közel léptem hozzá, majd karjaimat nyaka köré fontam, és elkezdtem magamhoz szorítani. Eleinte nem tett semmit, de aztán felemelte kezeit, és derekam köré fonta azokat. Arcom nyakhajlatába fújtam, és mikor kifújtam a levegőt, mocorgásából tudtam, hogy csikis területre tévedtem.
- Annyira sajnálom, hogy ezt akkor nem tehettem meg- suttogtam a fülébe, még mindig magamhoz szorítva
Ő sem engedett el
- Olyan hülye vagyok, hogy nem mentem utánad
- Szeretlek, Sebastian- engedtem el, hogy a szemébe tudjak nézni
- Én is szeretlek, Borsó- mosolygott édesen, majd lágy puszit adott arcomra
Visszatértem. Visszajöttem oda, ahol minden elkezdődött, de nem folytathatom. Pedig akarom! Minden ide húz, nem akarom itt hagyni ezt az egészet, de muszáj. Megígértem, hogy nem maradok itt, visszamegyek Zane-hez és Dianához, és befejezem a gimit, leérettségizek.
 Sebastian megváltozott, teljes mértékben. Habár már nem viseli a fogszabályzót, és magasabb, mint volt, ezek mind csak külsőségek. Akkor látom rajta a változást, mikor beszélek vele, és a szemeibe nézek. Sokkal komolyabb lett, eltökéltebb. És ez nagyon tetszett
- Meddig maradsz?- kérdezte végül ismét ő
- Nem tudom- sóhajtottam, és megráztam a fejem- szerintem még egy hétig
- És ki volt az a srác, aki bejött az előbb?
- Ő… a barátom, Alexander. De a nevét már tudod.
- Mikor ismerted meg?
- Júliusban. Azóta vagyunk nagyjából együtt
- Hogy nagyjából?
- Van egy idegesítő mostohatestvérem, aki le akarja csapni a kezemről…
- Milyen az élet Amerikában?- ült le a kanapéra, mintha tegnap lett volna itt utoljára
- Kérsz valamit inni, vagy enni?- kérdeztem, de csak megrázta a fejét, így én is lehuppantam mellé- más. Teljesen különbözik a két világ. Annyival szabadabb vagyok ott, kötetlenebb az életritmus. Már 16 évesen volt jogosítványom
- Még jó, hogy nem jártam arra. Már biztos, nem élnék- nevetett fel, mire én is nevetni kezdtem
- Nem is ütöttem még el senkit! Jól vezetek, nagyon is
- Ezt remek hallani
- De ahogy hallom, te is jól vezetsz
- Igen, nagyon jól értesült vagy. Ha minden igaz, jövőre a fomra3-ban fogok versenyezni- vigyorgott
- Akkor onnan már egyenes út vezet a forma1-hez, ami, Amerikában is van! Meg is látogathatsz- mosolyogtam
- Az jó lenne
Alex végül megérkezett az emeletről, és beszélgetésbe elegyedtünk. Mind a két fiú féltékenynek tűnt, de nem mutatták igazán. Cseverésztünk, mindent elmondtunk egymásnak Sebbel. Megoldottnak tűnt az elmúlt 8 év, de tudtam, hogy pár órányi beszélgetéssel nem lehet lezárni, semmissé tenni pedig végképp nem lehet egy ilyen hosszú fejezetet.
Annyira jó volt újra látni, érezni illatát és jelenlétét, a szemébe nézni, és nem csak egy képen keresztül. A pár óra végül jól elhúzódott és délután 6-kor hagyta el a házat a szőke pilóta.
A másfél hét, melyet régi otthonomban töltöttem nagyon hamar eltelt. Találkoztam még párszor Sebastiannal, Heike-vel és Norberttel is, sőt, még Fabit is megismertem. Alexszel komolyabbra szinte emeltük a kapcsolatunkat... lefeküdtem vele. Mikor egyszer elmentem Sebastian elé a suliba, szembe találkoztam Hannával. Látva a boldogságukat, már kevésbé élt bennem a remény, hogy valaha is ismét Sebastiannal leszek. Nem tudom, hogy őt mennyire érintette meg a találkozásunk, de nekem egyenesen jót tett.
Egy szerda délután repültünk vissza Amerikába, majd ismét folytatódott a szokványos életem, de sajnos megint Sebastian nélkül. Ismét nem vitt rá a lélek, hogy hívjam, és ő sem hívott, vagy keresett engem. Ismét megszakadni látszott a kapcsolat. Vagyis nem épült ki igazán, de neki ott a versenyzés, ami hatalmas összpontosítást igényel, nekem pedig itt a gimnázium…
2005-ben megcsináltam az érettségit, és mint megtudtam, Sebastian bekerült a forma 3-ba. Nagyon örültem neki!
2007-ben még mindig Amerikában voltam, és egyetemre jártam. Zanet követve a jogi pályát választottam, de szabadidőmben a hobbimnak, a rajzolásnak hódoltam.
Olyan gyorsan pörögtek az évek, hogy szinte időm sem volt változtatni. Az Alexanderral való kapcsolatom véget ért, még 2008-ban, de 2 évvel később a sors ismét összehozott minket, és remek barátok lettünk. Azok után, amiken együtt átmentünk, jó is egy ilyen barát.
Nem tudom, hogy Diana és Zane hogy tudták elérni, de mind Tessa, mind pedig én még otthon élünk. 22 évesen már munkába járok, és pénzt keresek- nem is keveset-, és mégis velük élek. Tessa csak élősködik rajtuk, és kiéli fiatalkori álmait. Sajnos nem jött össze neki a szurkolás, de állítólag jelentkezett egy főiskolára, vagy valami továbbképzésre, ahol koreográfus lehet. Ugyanannyira nem jövünk ki, mint régen, de még mindig nem vagyok tisztában a haragja forrásával. De egyre gyakrabban tudom kizárni az életemből.
2012 azonban nagyon sok változást hozott, mindnyájunk életbe. Én lassacskán már elköltöztem otthonról, és olyan körbe kerültem, ami nem, hogy beszippantott, teljesen magával ragadott és egyedivé tett. És ezt persze megkoronázta a szerelem, ami kivételes könnyedséggel hullott az ölembe. Habár ezt csak most tudom így igazán elismerni. Tény, hogy ismét mindent a forma1 forgatott fel, de most először… köszönöm, Száguldó cirkusz!

4. rész

Sziasztok!

Nos, itt a folytatás. Sajnálom, hogy az előző részhez nem kaptam komikat, remélem ez nem azt jelenti, hogy már nem tetszik a történet, vagy az, amit írok! A pipákat mindenkinek nagyon köszönöm, és annak is, aki olvasott. Remélem, ez a rész is tetszeni fog, mert ebben van egy kis újdonság, és időben is van pár ugrás. 

Jó olvasást, sok puszi nektek!

*Chrisee

4.       rész

Nos, számomra is meglepetés, de Alexanderrel már két hónapja együtt vagyunk. Nem tudom, mennyire nevezhető ez „tini-járásnak”, de amíg jól érzem magam, biztosan tartani fog. A suli is elkezdődött, és amennyire azt hittem, hogy bonyolultabb lesz Tessa és Magen miatt a dolog, annyival könnyebb. Tessát lefoglalja a csapata, és a kínzásuk, Magen kórházba került, mert kiderült, hogy bulimiás, én pedig vígan élek és járogatok Alexszel.
A hétfők mindig keményen és fogcsikorgatva indulnak, de nekem tetszenek. Alex elém jön minden reggel, és így megyünk be az iskolába. Aztán délután elmegyünk erre-arra, csak ne kelljen másra gondolni
- Jó reggelt- köszöntem vidáman és belibbentem a konyhába. Egy farmernadrág volt rajtam, és egy világos topp
- Miss Brook, a reggelije- mutatott egy barna zacskóra Nelly
- Köszönöm- vigyorogtam és a táskámba gyömöszöltem
Kimentem az étkezőasztalhoz, ahol Diana és Zane reggeliztek, Tessa pedig… hát ő Tessa. Zöldséget nyamnyogott.
- Töröld le a vigyort a képedről- szólalt meg Tessa és fel is állt- idegesítő vagy- sóhajtott
- Azért csinálom- kacsintottam rá, majd Dianához léptem- szia- adtam az arcára puszit- szerintem ma is későn jövök
- Egyre többet maradsz kinn- szólt közbe Zane
- Végtére is… 46 nap, és 18 vagyok!
- Attól még nem ihatsz…
- Itt nem is- erre mindenki megfagyott.
Tudják, hogy el akarok költözni, mióta idejöttem, ez minden vágyam, és kívánságom. Habár most ezt mondtam, én mégsem vagyok biztos benne… Alexander teljesen megbabonáz, és ameddig tart a dolog, maradok. Vagyis… most még így vagyok vele. Eddig kicsit biztonságban éreztem magam, hogy nem tehetem azt, amit akarok. Egy hirtelen felindulás, és máris a világ másik felén vagyok, pedig tudom, nem lett volna szabad eljönnöm
- Nem… nem úgy gondoltam- habogtam- szerintem befejezem itt a gimit
- Komolyan?- pattantak fel mindketten- ez remek!- öleltek meg szorosan
- Az én véleményem senkit nem izgat?- csörtetett be flegmán Tessa, de persze csak öltő kérdésnek szánta; senki nem figyelt rá
Hamar felvettem egy lenge kis kabátot és egy cipőt és máris Alex kocsijánál voltam. A szőkeség kiszállt, majd egy csókkal köszöntött. Meg tudnám szokni minden reggel… haha. Minden reggel így indul.
- Hiányoztál- suttogta a fülembe, és puszit lehelt az arcomra

- Csak 10 órát voltunk külön- nevettem fel- jó látni- öleltem át
- Bocs, hogy megzavarom a pillanatot, de nem tudnátok elvinni?- jelent meg Tessa
- Mi? Miért? Miért nem mész a saját kocsiddal? Meg amúgy is… van itthon még 4 másik autó- ellenkeztem rögtön
- Az enyém szervizben van, a porshet nem vihetem el, anyu és apu ma külön kocsival mennek és csak a tiéd maradt

Tessa ruhája

- Abba be nem ülsz! Miért nem mész busszal
- Brook, hagyd- simított végig a vállamon Alex- gyere, elviszünk
- Édes vagy- csókoltam meg
Erre csak kacsintott, majd kinyitotta nekem az ajtót. Megvártuk, amíg Tessa is bekászálódik a hátsó ülésre, majd nagyjából 10 perccel fél 9 előtt már a suliban voltunk. Nekem kezdődött a biológia, Tessa és Alex történelemre mentek.
A hétfő sajnos nem valami jó, mivel 2 közös órám van Alexszel… az is a matek és az angol. De nem számít, mert legalább akkor vele lehetek.
Ebédkor kiültem az udvarra, mivel szép volt a napsütés, meleg és energiát adó. Írtam egy sms-t pár embernek, hogy hol is vagyok, majd azonnal jöttek is. Alex, Sandra, Valery és Greg. A 25 perces ebédszünet 5 percnek tűnt. Beszélgettünk, nevettünk, beszámoltunk a hétvégéről. A szünet utáni első órám lyukas volt, így kint maradtam az udvaron. A csengőszó után 10 perccel Alex jelent meg az asztalnál
- Mit csinálsz?- huppant le mellém, majd puszit adott az arcomra
- Nincs órád?- csodálkoztam- csak az újság- vontam vállat
- Elmarad ez az óra, nincs Mr. Drewan
- Júj- fintorodtam el- jártam az óráira, és rémes!
- Igen, tudom. De, szerintem jobban fogom élvezni a te órád, mint az enyém- mosolygott az édes vigyorával, aminek nem tudtam ellenállni
A nap aztán hamar elment, és ez volt elmondható a hétről, sőt, a hónapról is. Különös, de Alexanderrel még mindig, minden rendben volt…
November másodika… a születésnapom. Szeretem ezt a napot, és az évszakot is, mert még nincs olyan hideg, és gyilkos hangulat. Szerencsére szombatra esett, így nem kellett a suliban végigszenvednem eme csodás napot. Reggel 10-kor keltem ki az ágyból, majd lementem az emeletről. Egy hangos „boldog szülinapot” ének fogadott, majd egy aranyos torta. Diana és Zane megköszöntöttek, sőt, még Nelly is!
- Ó, nagyon köszönöm!- nyitottam ki Nelly ajándékát. Egy gyönyörű lánc volt benne, rajta egy végtelen jellel
- Felcsatolhatom a csuklójára, kisasszony?- kérdezte, majd amit bólintottam, boldogan helyezte a csuklóm köré a láncot
- Nagyon szépen köszönöm Nelly, ez csodálatos!- ölelgettem meg szorosan
- Reméltem, hogy tetszeni fog. És… én ezzel szeretnék mindenhez végtelen kitartást, szerelmet és életet kívánni. És bárhol jár, hozzácsatolhat több féle medált is
- Nagyon szép, köszönöm
- Most jön a mi ajándékunk- topogott Diana az izgatottságtól- boldog szülinapot!- nyújtott át egy borítékot
Nagy szemekkel meredtem rájuk, majd nagy noszogatásra bár, de kinyitottam a borítékot. Két repülőjegy volt benne, Európába, Németországba, és egy hitelkártya.
- Én… ezt… köszönöm- lábadtak könnybe a szemeim és a nyakukba ugrottam- de miért két jegy?
- Nem akartuk, hogy egyedül menj- vette át a szót Zane- szóval nem névre szólóan, kaptál két jegyet, első osztályra. A gép 2 hét múlva indul
- Ez… fantasztikus!
- De meg kell ígérned, hogy nem lesz annyira jó az út, hogy ne tudjunk visszacsábítani legalább még egy évre!- nevetett Diana
- Biztos, hogy visszajövök. Megígérem. De… mennyi ideig maradhatok?
- Mi két hétre gondoltunk. Az igazgató is belement
- Komolyan?- visítottam örömömben. Köszönöm!
A délelőtt hamar elment, főleg, hogy fodrásznál jártam, és befestettem a hajam szőkére! Hazaérve mindenki megdicsérte, hogy milyen jól áll, 3 körül Alex állított be. Vagyis meg volt beszélve, hogy jön, szóval nem ért meglepetésként. Egy szép tengerparti részhez mentünk, és egy-egy hot doggal a kezünkben leültünk a homokos partra. Őszi, hűvös szél fújt, de farmerkabát és hosszúnadrág volt rajtam, így nem fáztam
- 18 éves lettél- szólalt meg Alex- és szőke- nevetett fel
- Igen. Olyan… gyorsan megy az idő- mosolyodtam el
- Ez azt jelenti, hogy most… fel is jelenthetlek, ha nem tetszel. Kiskorú molesztálásáért…- mondta komolyan, de a végére elnevette magát
- Olyan szemét vagy!- vágtam oldalba- van egy meglepetésem
- Igen? Hadd halljam!
- Zanetől és Dianától 2 jegyet kaptam Németországba. A gép 2 hét múlva indul, és kb. 2 hetet maradnánk. Nem akarsz eljönni velem?
- Megtisztelő lenne- mosolyodott el, majd óvatosan megcsókolt.
A két hét persze (megint!!!) nagyon hamar eltelt, és azon kaptam magam, hogy a repülőn ülök, szülőhazám felé, Alex kezét fogva.
- És, már tudod, mit fogunk csinálni?- kérdezte a Csendes-óceán felett
- Igen- bólintottam elmosolyodva
- És, mi lesz az?
- Meglátogatunk pár személyt
A repülő délután 2-kor szállt le, de én teljesen kómás voltam. Elmentünk egy szép szállodába, bejelentkeztünk, letusoltunk, majd lefeküdtünk aludni. Az volt az első alkalom, hogy Alexanderrel aludtam, és nagyon jó volt. De még jobb volt arra felkelni, hogy átszőve rajtam a karjait édesen szuszog a hatalmas franciaágyban.
Lassan kihámoztam magam a karjai körül, majd az órára pillantottam. Hajnali 3 múlt pár perccel. Egész sokat aludtam. Bár, a repülőn egy szemhunyásnyit sem. Elővettem a laptopom, majd kerestem egy térképet. A repülő Frankfurtban tett le minket, és a szálloda is ott van, de biztos, hogy át fogunk költözni valahova máshova… közelebb Heppenheimhez.
Alexander csak 6-kor ébredt meg, addigra én már igénybe vettem a szálloda uszodáját
- Milyen friss vagy- motyogta
- Nemrég értem vissza a medencétől. Nagyon jó! A reggeli is mindjárt itt lesz
Leültem az ágyra, majd adtam a szájára egy puszit. Egy mosollyal viszonozta, majd visszadőlt az ágyba, és a fejére húzta a takarót.
- Hé!- kiáltottam fel és lehúztam róla a takarót- sok dolgunk van!- próbáltam remegés nélküli hangon mondani, mivel egész, kidolgozott felsőteste a szemem elé tárult, teljes, Photoshop nélküli valóságban
Igen, ebből is látszik, hogy még nem feküdtem le vele. De minek siettetni? Vagyis… nem tudom, hogy ő mennyire akarja, de az ilyen pillanatokban kezdek rájönni, hogy kár volt kihagyni az eddig kínálkozó lehetőségeket.
Reggel 10-kor úgy döntöttem, hogy elindulunk. Kijelentkeztünk a hotelből, béreltünk egy autót, és máris Heppenheim felé vettük az irányt. Alexnek fogalma sem volt arról, hogy hova megyünk, ugyanis én vezettem. Nagyjából 45 perccel később egy ház előtt álltam meg és szó nélkül kiszálltam.
A ház, mely úgy hiányzott. Kétszintes, fehér meszelésű, barna kerítésű családi ház. Hatalmas, fa ablakok és egy tölgyfaajtó. A fű gyönyörű zöld, még így, ősszel is. A fák levelei már sárgák, sőt, olyan is van, amelyiknek már levele sincs. Egyetlen örökzöld áll a kert végében, mely minden karácsonykor ezer színben és díszben pompázott. A felhajtón nem áll a jól ismert szürke nissan, a nappaliban nem ég a villany, a konyhából nem szűrődik ki a frissen sült sütemény illata, nem hallani a gyerekek kacaját ezen borús, őszi délelőttön.
Elég hideg volt, így a fehér ingre vett farmerkabátom jobban összehúztam magam előtt, és tettem pár lépést a ház felé. A kapu nyitva volt, így könnyedén bejutottam az udvarba. Végigsétáltam a kirakott köveken, majd lépcsőztem négyet, és máris a verandán álltam. A festék illata csapta meg orrom, mellyel a támasztóoszlopokat kenhették le. Érdekes… beköltözött valaki? Az ajtó után nyúltam, melyen a barázdák semmit nem változtak. A kilincset lenyomta, és kinyílt az ajtó. Beljebb léptem, de ott is ugyanolyan hideg volt, mint kint. Mégsem lakik itt senki. Akkor miért van felújítva?
Az előszoba. Az első helység, melyet mindig megláttam, mikor hazaértem. Most kivételesen a cipőm levétele nélkül mentem beljebb. A nappaliban ott áll a kanapé és a dohányzóasztal. A sok, zöld növény viszont mind eltűnt… Nem jártak ide elég sokáig. A padló ki van fényezve, egy-két helyen frissen van rakva. Eltűnt az a törés is, amit én okoztam még 6 évesen. Egy súlyzót ejtettem a földre, s az okozta a sérülést. Bepillantottam a konyhába, majd az emeletre mentem. Egyenesen jobbra fordultam, és aztán balra. Benyitottam a szobába, aminek az ajtaján már nincs rajta a jól megszokott „üdvözöllek” felirat latinul. Csak pár lépést tettem, és máris a szoba közepében találtam magam. Világos volt, ahogy emlékeztem. A festményeim a falón lógnak, az ágyam be van vetve, az plüssállataim egy része még most is a polcon fekszik. Egyszer csak felkapcsolódott a villany. Hirtelen az ajtó irányába fordultam, majd megláttam Alexandert. Könnybe lábadtak a szemeim
- Hol vagyunk, Brook?- kérdezte halkan
- Otthon vagyok- sírtam el magam, majd a karjaiba vetettem magam
Nem tudtam, hogy ennyire megrázó érzés lesz ismét hazajönni, de túl kellett esnem rajta. 6 éve nem voltam itt, és bizony hiányzott. Minden. A levegő, a környék, a ház minden szeglete. De abban biztos vagyok, hogy nem tudnák többet itt élni. Soha. A falak összeszűkülnek, és pedig megfulladnék. Nem akarom ez érezni, nem akarom ezt a házat.
- Nagyon szép a házad- suttogta Alex és egy óvatos puszit adott a fejem búbjára
- Köszönöm, de nem az enyém. Már nem- szipogtam a pólójába
- Hidd el, amint megnyugszol, akarod majd ezt a házat. Jobban, mint gondolnád
- Nem tudom- sóhajtottam, majd felegyenesedtem és megtöröltem az arcom- annyira… fájó itt lenne
- Nem tudom, milyen érzés lehet, de… segítek, ha tudok
- Nagyon aranyos vagy- simogattam meg az arcát- felhívom Dianát, egy perc és itt vagyok
Elmentem telefonálni, mikor már megnyugodtam. Miközben Dianával beszéltem, és megtudtam, hogy ők újíttatták fel a házat, csináltam egy kancsó teát. Jó ízűen megittuk, majd az - előszobaszekrényben-, ahogy Diana mondta- megtaláltam a kulcsokat és bezártam az ajtót. Visszaültünk az autóba, majd a temetőbe mentünk. Vettem sok virágot, majd a sírokra tettem. Szívfacsaró érzés volt ott állni, a saját szüleim és a húgom sírja felett. Ők a földben vannak, míg, én Amerikában élem az életem… szörnyű!
Délután fél 4 felé járhatott, mire Alexnek sikerült rávennie, hogy sétáljunk egyet. Úgy döntöttem, hogy a hátralévő időt, amíg itt vagyunk, itt töltjük és kirándulni megyünk erre-arra.
Nos, elindultunk az őszi sétánkra. Az utcák jöttek az utcák után, és elkerülhetetlen volt, hogy ne menjünk el a Vettel ház előtt. Mivel kint szürkeség uralkodott, a házból jól látható fény szűrődött ki. Beazonosítottam a szobákat… A nappaliban, a konyhában, Fabiánnál, és… Sebastiannál is égett a villany.
- Brook, minden rendben?- rázott meg egy kicsit Alex
- Persze, csak elgondolkoztam
Menetirányba fordultam, és még egy utolsó pillantást vetettem Sebastian ablakára. Akkor mozdult a függöny és egy szőke buksit pillantottam meg. De aztán elfordítottam a fejem, és csak mentem tovább. Hannáék háza is ott állt még, teljesen rendbe szedetten. Minden pont olyan volt, mint mikor elmentem, kivéve a családom tagjainak és az évek számát.
Visszaérve a házba már nagyon is hideg volt. Főztem ismét egy kis teát, majd bekevertem pár szem süteménynek a tésztáját. Pont a tepsibe adagoltam őket, mikor csengettek. Alexander nyitott ajtót.
- Brook, gyere, kérlek- hallottam meg kiáltását, majd gyorsan a sütőbe pakoltam a tepsiket és az ajtóhoz rohantam. Megfagytam- csókolom, tessék csak bejönni- mondtam remegő hangon és tágra nyitottam az ajtót

3. rész

      Sziasztok!
Tudom, hogy soká lett rész, de így alakult. Sajnálom, hogy nem kaptam komit az előző részhez, de nagyon köszönöm a pipákat! Remélem, jó részt raktam nektek össze, és élvezni fogjátok az olvasást. Jó szórakozást, és kellemes hétvégét!
*Chrisee

3.        rész

Oké, siránkozás vége! Aludtam rá egyet, és rájöttem, kell nekem. Vagyis… valamilyen szinten. Tudom, úgy viselkedem, mint egy 16 éves, de nézzétek el nekem. Sebastian volt, és még most is ő az egyetlen szerelmem. Neki szenteltem mondhatni az egész életem. Ez normális? Normális vagyok?! Az egész tinédzser korom, és a fiatalságom arra áldoztam, hogy utána siránkozok, de nem tettem semmit azért, hogy megváltozzon! Hogy ne csak siránkozás legyen, hanem tettek is. Itt cseng a fejemben az egyetlen szám, amelyet évek óta nem felejtettem. A Vettel ház vezetékes telefonja. Mikor utoljára ezt a számot hívtam… igen. Rossz emlékek. Talán ezért nem akarom megint tárcsázni, megint ugyanazt a köszöntést hallani. Minden felmerengne bennem, de nem akarom. Nem akarok emlékezni arra, hogy elveszítettem a szüleim, és az egyetlen kishúgom.
Lassan kikecmeregtem az ágyból és felvettem egy rövidnadrágot és egy trikót. Felhúztam az edzőcipőm, lófarokba kötöttem a kifésült hajam, majd elővéve a feltöltött iPod-om. Leszaladtam az emeletről és csak Nellyt találtam a földszinten
- Jó reggelt- köszöntem, de nem voltam valami vidám
- Szia- tegezett le, miután körbenézett, hallja-e valaki a beszélgetést- nincs valami jó kedved…
- Nincs, de mindegy. Elmegyek, futok egy kicsit
- Rendben. Kérsz valamit, mire hazaérsz?
- Egy málna-eper- banán turmixot, és egy vajas pirítóst
- Te nem is szereted a pirítóst
- Minden változik- vontam vállat. El fogok szakadni Sebastiantól- hol vannak a többiek?
- Tessa még alszik, Zane és Diana pedig elmentek valahova. Azt hiszem, egy barátjukhoz, kerti partyra
- Oké, köszönöm. Majd jövök- intettem és kiléptem a házból
Betettem a fülembe a fülhallgatót, felnyomtam maximum hangerőre a lejátszót, és magamat is meglepve Britney Spears Toxic című száma csendült fel. Most kivételesen nem Tessa szórakozott velem, én választottam ezt a dalt.
Elhagyva a kaput jobbra indultam, a szokásos bal helyett. Nem tudom, hogy miért tettem így, de nem akartam megfordulni. Elég a szokásos dolgokból, már kell a változás. A zenék csak váltották egymást, én pedig még bőven bírtam. Mikor ismerős helyre értem lelassítottam, majd hirtelen megálltam. Akkor vettem észre, hogy ismét a Toxic megy, és nagyon is ki vagyok merülve.
Alexander egy szál fürdőnadrágban állt a verandán és nagyon nézett valamit. Nekidőltem az egyik fának, és úgy próbáltam kipihenni magam. Mikor már jobban voltam, ismét futni indultam. Nagyjából 20 métert sikerült megtennem, mikor megláttam Alexet a kertben közel Magenhez. Nagyon- nagyon közel hozzá… Ezek csókolóznak? Jesszus! Ilyet sem akartam látni… Amennyire Magen akarta, Alexander annyira húzta el a fejét. Míg kicsit arrébb állt, a lány a medencében landolt. A szőkeség megpróbált segíteni neki, Magen csak csapkodott, majd puffogva és csurom vizesen besétált a házba. Jobbnak láttam tovább futni, már visszafelé.
- Megjöttem, Nelly
- Rendben, kisasszony. Itt a reggelije, amit kért- válaszolta. Tessa is itt van, remek!
- Máris jövök, csak lezuhanyozok
Vagy 10 percig tusoltam, hogy ne kelljen Tessa fejét néznem evés közben, de még ez is kevésnek bizonyult. Leballagtam a lépcsőn a lenge nyári ruhámban, majd felültem a bárpulthoz
- Köszönöm, Nelly. Nagyon jól néz ki- mosolyogtam rá
- Kedves egészségére
Belekortyoltam a turmixba, majd ettem egy falatot a pirítósból, de azonnal félre is tettem
- Mégsem kérem- fintorogtam
- Miért nem szereti a pirítóst?- kérdezte, mire Tessa nem hagyott válaszolni
- Az édes kis Sebastian sem szereti, ezért ő sem- kacagott fel lenézően
- Hát persze, tőled nem is várhattam többet. Elolvastad a naplóm
- Kár, hogy mostanában nem írsz. De ez a Sebastian... összetörte a pici szíved?- csücsörített. Meg tudtam volna ütni
- Szerintem pont neked semmi közöd ehhez
- Leállok a szívatással, ha te is leteszel Alexanderről
- Képzeld, nem kedvel- vontam vállat- van ilyen, Tessa. Nem mindenkinek jönnek be a jó sportoló ribancok
- Nem vagyok ribanc- kérte ki magának- de inkább nevezzenek annak, mint hogy még 17 évesen is szűz legyek
- Szerintem a szüzességemhez semmi közöd- ripakodtam rá
- Bocsi, a zavarásért… beengedtem magam- szólalt meg Alexander az ajtóban. Basztikuli. Mindent hallott!
- Semmi baj. Brookkal… vagyis Borsóval épp végeztünk, igaz?- mosolygott rám, de az én fejem persze tök vörös volt
- Ne hívj így- hangsúlyoztam a szavakat
- Csak nem a kis Sebastian hív mindig így? Biztosan ma is jól fogsz vele szórakozni
- Ha az életemről akarsz tudni bármit, engem kérdezz meg, és ne a naplómat olvasd
Már elegem volt mindenből és Alexander jelenléte sem izgatott igazán. Egyszerűen kikerültem, majd felmentem a szobámba. Megfogtam a medvém, amit persze még Sebastiantól kaptam és ráhajtottam a fejem. Nem tudtam sírni… haladást értem el?
20 perccel később kopogást hallottam
- Nelly, nem érdekel, hogy mit akar Tessa. És most te is menj el, légyszi
- És ha én egyik sem vagyok?- Alex lassan benyitott a szobába, majd becsukta maga mögött az ajtót
- Rád nem számítottam- ültem fel az ágyon
- Bejöhetek?
- Már bent vagy, nem?
- De- elmosolyodott, majd az ágyhoz sétált- Leülhetek?
- Csak tessék.
Felhuppant a nagy franca ágyra, levette a cipőjét és mellém kúszott
- Mindig ilyen veled Tessa?
- Igen, de nem érdekel. Csak elég szarul esik, mikor a magán dolgaim olvasgatja- fintorogtam
- És… ez igaz?- kérdezett rá elpirulva
- Micsoda? Hogy Sebastian az életemben van?
- Nem. Hogy még szűz vagy
- Ja. Persze! Mi más is érdekelne?!- tettem fel magamnak a kérdést hangosan
- Nem azért kérdeztem. De ha te ilyennek nézel, akit csak a szex érdekel, már most el is mehetek
- A lányok nem szeretik a visszautasítást. Magen sem…
- Hogy mi?- dermedt meg
- Láttalak titeket reggel a medencénél. Mikor futni voltam
- Nézd, Brook. Én nem akarok tőle semmit. Amióta meglátott, azóta akar tőlem valamit. Nekem viszont egyáltalán nem kell. Ezért van az, hogy soha nem vagyok otthon. Vagy, legalább is kevésszer és kevés időre megyek haza, hogy elkerülhessem
- De… ez undorító.
- Tudom- sóhajtott, majd kezét a kezemre csúsztatta- minden rendben lesz. Én nem mondom el senkinek
- Micsodát?
- Hát… amit az előbb mondtál
- Engem nem érdekel, hogy ki mit gondol, hisz, vagy tud rólam. Nem fogok lefeküdni azért, mert ciki, hogy még nem voltam senkivel
- Ezért kedvellek- mondta mosolyogva, majd rám emelte tekintetét
Nem tudok betelni vele. Az a kék szempár egyszerűen csábít engem, és mikor beleharap az ajkába. Istenem! Nem tudok neki ellen állni. Nem is kellett. Finoman megfogta a tarkóm, majd magához húzott. Szája lassan ostromolta enyémet, végül szétválasztotta őket.
- Ha még nem állsz készen, én teljesen megértem- simogatta meg a hátam
- Köszönöm- mosolyogtam rá, majd fejem az ölébe hajtottam
Nagyon jól elbeszélgettünk, és sokat nevettünk. Tessa valószínűleg éppen egy ellentervet dolgozott ellenünk, de még ez sem érdekelt. Jól érzem magam Alexanderrel és nem tud ettől eltántorítani semmi. Bocsi, Sebastian…
- Gyere, mennünk kell- húzott fel az ágyról fél 5 körül
- Mi? Miért?
- Majd meglátod. Gyere- nyújtotta a kezét
Lassan lemásztam az ágyról, majd odasétáltam hozzá. Megfogta a kezem, de én szétválasztottam
- Tessa…
- Nem érdekel- fogta meg ismét, és már nekem sem volt kedvem elválni tőle
Lesétáltunk az emeletről, majd akkor láttam meg Tessát és Magent koktélt kortyolgatni. Nelly is ott volt, és szólt, így nem volt más választásom, mint odamenni. Nem akartam balhét
- Brook, épp most szólt neked a házvezetőnő
- Ő Nelly, és egyáltalán nem azt a posztot tölti be az életemben- ripakodtam rá
- Nem kell leszedni a fejem! Nem tudtam. De menjünk oda hozzá- nem látta Magent, még mindig a kezem szorítja! Mit csináljak?
Végül vége lett a gondolkodásomnak, ugyanis Alexander odahúzott. Az ajtóban álltunk, ahol már mindenki világosan látott minket. Magen és Tessa teljesen ledermedtek, mire Nelly csak észrevétlenül rám kacsintott
- Miért… miért szóltál, Nelly?- kérdeztem kicsit habogva. Idegesített a két szempár, melyek gyilkosan meredtek rám
- Azt szeretném tudni, mikor érkeznek meg ma este
- Ma nem jövünk haza- vont vállat Alex
- Az sajnos nem lehet…- szontyolodott el Nelly- ma július 4-e van, kisasszony. Este vacsorázni mennek
- Ahogy mi is- szólalt meg Magen és Alexanderre nézett
- Látszik, hogy máshonnan jöttetek. Nektek ez nem is fontos- kezdte Tessa.
Jesszus! Megütöm…!
- Európából jöttünk, nekünk ez nem jelent sokat- mondtam helyeslően- de tiszteletben tarjuk ezeket, szóval semmi szükség arra, hogy kiakadj- válaszoltam higgadtan- mikor megyünk, és hova?- kérdeztem Nellyt
- Az asztalfoglalásuk a George’s-ba szól, este 7 órára
- Mi is oda megyünk- vigyorgott Magen
Ilyenkor mi a baja? Úgy vigyorog, mint a tejbe tök…
- Remek, és mikor?- kérdezte Alexander
- Fél 8-ra, ha minden igaz…
- Jó, ott találkozunk
- Miért, hova készülsz?- kérdezett rá rögtön Magen
- Elmegyünk Brookkal, aztán majd jövünk, lehet én viszem oda. Nem fog elkésni
- Alexander…- kezdtem félve- Dianának nagyon fontos ez az este, mindig. Együtt szoktam vele tölteni, és nem akarok neki csalódást okozni. Remélem nem baj, ha most el kell menned- teljesen piros voltam a fejem
Most tulajdonképpen kidobtam a házból azt a pasit, akivel a legszívesebben lennék…
- Persze, semmi gond. Majd ott találkozunk
Elengedte a kezem, majd egy óvatos csókot lehelt ajkaimra. Elolvadok! Édes volt, és egyben keserű, mert el kellett válnunk.
Hallottam, hogy becsapódik az ajtó, majd felbőg a motor. Alexander kihajtott a kapun, majd Nelly felé fordultam

Diana ruhája

- Sütnél nekem sült krumplit?
- Persze!- rögtön ment is a fagyasztóhoz és kivett egy zacskó mirelit burgonyát
- Azt hiszed, most nyert ügyed van?- kérdezte Tessa és sugárzott belőle az irigység
- Nem, de ti ketten nehogy összevesszetek rajta- kacsintottam, majd felmentem a szobámba
Tessa értetlen és Magen ledermedt arca igazán jó hangulatot varázsolt számomra. Nyeregben érezhettem magam. Már tudom, Tessa miért bunkó mindenkivel. Jó érzés, de nekem csak azért, mert már ő is eleget ártott nekem. Itt az idő felvenni a kesztyűt.
Fél 2-kor ért haza Diana és Zane. Míg Zane leült újságot olvasni, és híreket keresgélni az interneten, addig Dina és én a szobámban készülődtünk. Ilyenkor mindig én csinálom neki a sminket és a haját, és persze a ruhát is együtt választjuk ki… de ezt a múlt hétvégén már megtettük. Megszokta, hogy Tessa ilyenkor nincs jelen, ő a barátnőivel készülődik. Én viszont szeretek itthon elkészülni, így lett szokás a Dianával való öltözködés és sminkelés.

Brook ruhája

6 órakor már minden készen állt, csak a ruhát kellett fölvenni. Tudtam, hogy Tessa, (és valószínűleg Magen is, Alexander miatt) extra miniben lesz, így gondoltam én inkább az eleganciával „hódítok”. De hosszas keresgélés után csak a mini kategóriában találtam magamnak ruhadarabot, így fittyet hányva a magamnak tett ígéretemnek egy nagyon rövid, krém színű ruhát vettem fel, egy tűsarkúval. A hajam egy szép kontyba kötöttem,  és betettem az egyik legdrágább fülbevalóm. Vadítóan néztem ki… Diana haját begöndörítettem, és feltűztem, és egy hosszú, narancssárga ruhát aggattam rá. Mesésen nézett ki! Igazi díva volt.
- Nahát. A város két legjobb csajával megyek- vigyorgott Zane
- Mi ez az új stílus?- nevettem fel. Sosem szokott így beszélni
- Gyönyörű vagy, Drágám- csókolta meg kedvese arcát, majd a mercihez vezetett minket
Mindhárman beszálltunk, és a sofőr gázt adott. Tessa írt, hogy majd ott találkozunk. Mikor kiszálltunk, már minden amerikai színekben pompázott. Lufik, virágok, festés, minden egyéb. Bent nyüzsgő embertömeg… szeretem ezt az életet. Vagyis nem mindig, de most jól jön. Egyenesen a recepcióshoz mentünk
- Jó estét kívánok!- köszöntött minket és a férfi, és meglehetősen feltűnően végigmért, majd Dianát is- az asztalfoglalásuk össze lett vonva
- Hogy micsoda?- kérdeztük szinte egyszerre
- Miss Tessa Eransho azt kérte, hogy Kamaron Blom asztalfoglalásával vonjunk össze az önét, így kapnak egy 9 személyes asztalt. Szerencsére már elkészült. Kérem, kövessenek

Tessa ruhája

A kezdeti meglepetés mindnyájunkon eluralkodott, de tova is szállt. Sőt! Én elveztem, hisz ha Tessa összevonta az asztalokat, akkor egész végig nézhetik, és végre rájöhetnek, hogy Alexander engem kedvel, nem őket. Leültünk, majd rendeltünk borokat. Mivel 3 hónap, és 18 leszek, én is ittam. Tessa 15 perc késéssel libbent be. Egy kék mini ruha volt rajta, amely igen csak tetszett, de nem akartam a tudtára adni. Lassan leült, majd kért magának bort. Természetesen a bocsánatkérés a késés, vagy a bonyodalom okozása miatt elmaradt. Zane kérdőre vonta, de amint rájött, hogy minden lepereg a lányról, inkább letett a fejmosásról. Fél 8-kor a másik család is megérkezett. Természetesen, mint az illedelmes felnőttek felálltunk, és így köszöntöttük egymást. Elpirultam, mikor Alexander tekintete végigfutott rajtam, majd elmosolyodott. Velem szemben foglalt helyet. Igazán elegáns volt az öltönyében, de ezt Magenről is elmondhatom, aki egy combközépig érő, rózsaszínes ruhát öltött magára, aminek az alját apró rózsák formálták. Karol egy gyönyörű bordó ruhát vett föl, mely a földig ért, és a dekoltázsát, illetve a szilikon melleit, igen csak kidobta.
- Nagyon szép vagy- suttogta a fülembe Alexander, mikor a mellettem lévő széken foglalt hely
Válaszolás helyett csak elpirultam.
Jól elbeszélgettünk, mindössze annyi volt a baj, hogy Tessa nem nézett rám keményen, mindössze gonoszul mosolygott. Utálom, mikor ezt csinálja, készül valamire!
Olyan 9 körül, ki is derült, hogy mire… Josh lépett be a George”s-ba és nagy léptekkel haladt az asztalunk felé. Már értem a plusz egy főt!
- Elnézést a késésért. Josh vagyok- ült le közénk
Mindenki üdvözölte. Josh a vacsora alatt végig engem bámult, és ezt persze Alexander is észrevette
- Sajnálom, de mennem kell- állt fel Josh- Brook, velem jönnél egy percre, kérlek?
- Persze- álltam fel zavartan, nem akartam problémát. Tessa csak mosolygott- mit szeretnél?- kérdeztem, mikor kiértünk
- Csak… beszélni. Rég nem láttalak és nem válaszoltál
- Tegnap láttalak, és nincs mire válaszolnom…
- Brook- mondta a nevem, majd megcsókolt
Olyan volt, mint egy hideg zuhany. Mikor elhúzódott azonnal pofon vágtam.
- Ezt Tessa hozza ki belőled, ez nem te vagy. De ha ennyire tud befolyásolni, akkor biztos, hogy nem a válasz
Dühösen mentem vissza az étterembe, és Alexander már nem ült a helyén.
- Hol van Alex?
- Kiment utánad, az előbb. Nem találkoztatok?- kérdezte egy elfojtott, gúnyos mosollyal Tessa
- Nem, de ha megbocsájtotok, rosszul érzem magam. Hazamegyek taxival. Viszlát
Felkaptam a táskám, majd kimentem az ajtón. Szétnéztem, mikor megláttam Alexandert. Épp egy padon ült, és cigarettázott. Cigizik?!
- Alexander- futottam hozzá, vagyis tipegtem, mert a cipőm sarka elég magas volt
- Most mi jön?- kérdezte gúnyosan, és felkacagott- van még valaki, akivel kavarsz? Ez a Josh gyerek, aztán Sebastian. Ki van még, Brook?
- Ez fű?- kérdeztem elsőre. Szinte el sem jutottak a tudatomig a sértések, amiket a fejemhez vágott
- És ha az? Semmi közöd hozzá
- Nem értem, mi a bajod, és tudhatnád, hogy Tessa épp ezt akarta elérni. Ő vonta össze az asztalokat, és hívta meg Josht
- Nekem mást mondott…
- Mikor beszéltetek?
- Nálunk volt készülődni, és akkor mesélt ezt-azt. Hogy Josh-al már vagy egy éve együtt vagytok, és a srác nagyon szeret, és te is bele vagy esve
- Te így ismertél meg? Hogy kavarnék mással, ha van barátom? És gondolod, ha egy Josh- félével járnék, akkor még nem feküdtem volna le senkivel?
- Tudod mit? Nem tudom, hogy mit gondoljak, nem tudom, hogy ki vagy- pattant fel- ma annyira gyönyörű vagy, és azt akartam, hogy ez az este a mi esténk legyen, de…
- De nincs de! Ezzel is csak láthattad, hogy Tessa mire képes azért, hogy megszerezzen előlem valamit. Jelen esetben téged. Nem akarom, hogy ez az este így végződjön
- És is jobbra számítottam- emelte fel a fejét, és elmosolyodott- mehetünk?- nyújtotta a karját?
Érdekesek ezek a kedélyingadozásai…
- Hova megyünk?- karoltam bele
- Meglepetés- válaszoltam, és elindultunk a hosszú utcán, az óceánpart felé.