2. rész

2. rész

Az éjszaka jól telt és barátnőm is nagyon jól mulatott. Én szokásomhoz híven nem ittam sokat, de Natinak sikerült elég jól berúgnia, így nekem kellett ápolnom. Ő a legjobb barátnőm, de mivel neki rossz emlékei fűződnek a kábítószerhez, a „foglalkozásom” inkább nem osztom meg vele. Ez az egyetlen dolog, amit még soha nem mondtam el neki, és nem is fogok.
- Jó reggelt- mosolyogok Natira a konyhában, mikor álmos és másnapos fejjel megjelenik előttem
- Neked is- nyom el egy ásítást és máris bekapja az aspirint- volt valami érdekes tegnap éjjel?- rogy le a mellettem lévő székre
- Semmi. De nem is baj, hogy nem emlékszel- kuncogok
- És honnan tudod, hogy nem tudom, mi volt az éjjel?
- Állni nem tudtál, nem hogy emlékezni- nevetek fel
- Ha-ha- áll fel és lassú csoszogással szobája felé veszi az irányt
- Csináltam neked kaját, majd egyél. Holnap találkozunk- kiabálok utána, mire csak int egyet és visszabújik az ágyba
Lementem autómhoz és egy kisebb kerülővel hazamentem. Ilyenkor is nagy a forgalom a belvárosban, nem akarok arra vesztegelni…
Örültem, mikor hazaértem, mivel Nati ápolgatása miatt nem aludtam túl sokat. Beálltam a garázsba, leállítottam a motort, majd a nappaliba mentem. A pulton Gemella üzenete várt. Azt írta, hogy főzött nekem, de ma dolga akad, így kivett egy szabadnapot.
- Jó reggelt, kisasszony- köszöntenekk
- Szia, Fiedel. Nem kell magáznod, nincs itt Gemella
- Tart a munkaidőm…
- Ugyan már, Fiedel. Te sem tudod elfelejteni azokat az édes éjszakákat- lépegetek közel hozzá- amiket együtt töltöttünk
- Nem… ebben igaza van…
- De?- karolom át a nyakát

- De… ezt nem tehetem tovább
- Miért nem?- suttogom és egyre közelebb hajolok ajkaihoz
- A szabályzat…- kezdte volna el
- A szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket- volt enyém az utolsó szó és szorosan ajkaira tapadok.
Éreztem, hogy ő sem akar elengedni, így a hálószobám felé kezdtem el húzni. Mióta apa felvette Fiedelt, azóta tart köztünk ez a viszony. Remek testőr és jó barát, és ezeket néha feltuningoljuk. Nem lehet családom, szeretőm, barátom, mivel az én, mondhatni munkámban az ilyennek nincs helye. Apa már elmesélte, hogy én hogy jöttem közbe, és mikor ezek eszembe jutnak, egyből leteszek a családalapításról

*15 évvel ezelőtt*

- Szép volt, Hercegnőm- puszilja meg fejem apa, mikor kijövünk lövészóráról
- A legjobbak tanítottak- mosolygok rá és a fegyvereket leadva beülünk az autóba
- Mit szólnál egy ebédhez?
- Benne vagyok - mosolygok- menjünk oda- bökök az autóból egy kedves kis étteremre
- Legyen- fordul le apa és bemegyünk ebédelni
- Mi ez a nagy kényeztetés?- kérdezem már a desszert alatt, mivel nem férek a bőrömbe a kíváncsiságtól
- Ezt hogy érted?
- Apa… nagyon ritkán viszel el sportlövészetre, pedig tudod, hogy ez a kedvencem.  Sok időt töltünk együtt már vagy 2 napja. És most együtt, egy étteremben ebédelünk. Szóval?
- Mindig tudtad, mikor mi van?- kacag fel apa- annyiszor kérdeztél anyádról… és most válaszokat szeretnék adni neked- halkul el, mire az én kedvem is kicsit rosszabb lesz- Amikor én belekerültem ebbe a bizniszbe, fogalmam sem volt, hogy milyen áldozatokkal jár. Anyádat már régről ismertem, nem csak egy fellángolás volt. Mikor én lettem a vezető, anyád már a feleségem volt, és nem akartam, hogy baja essen, így arra az elhatározásra jutottam, hogy elválok. Édesanyád azonban tudta, hogy én még mindig szeretem és érezte, hogy valami nincs rendben. Kinyomozta, hogy én lettem a drogbáró, és vállalta, hogy ezzel együtt él. Ebben a kitartásban és nem beletörődésben rá ütöttél- tér ki apa, és rám mosolyog- aztán úgy tűnt, hogy tényleg semmi értelme aggódnom. Jól éltünk, és véletlenül bár, de te is becsúsztál. Őszintén, egy kicsit örültem, hogy lesz kinek átadnom a helyem. Aztán megszülettél és mikor 2 éves voltál, anyádat elrabolták, és mivel nem tudtam összeszedni a váltságdíjat, megölték. És tudom, hogy…
- Nehogy azt mond, hogy ez a te hibád!- vágok szavaiba
- De én úgy érzem. De akárhogy van… a lényeg, hogy most ugyanazok vadásznak rám, és ezért akarom, hogy mindent, minél hamarabb megtanulj
- Átmentem a vizsgán?
- Át- mosolyog apa- de honnan jöttél rá?
- Elvittél lőni, mikor elmentem valamerre követtél, és mindet meg akarsz tudni rólam
- Észrevetted?
- Feltűnőbben nem is csinálhattad volna- nevetem el magam
- Örülök, hogy megérted
- Ígérem, hogy tovább viszem majd az üzletet és anya gyilkosát… megbosszulom
- De ne legyél felelőtlen
- Sosem vagyok- mosolygok és a számla kifizetése után még eszünk egy fagyit a parton.

*jelen*

- Ismét nem bántam meg- mosolygok Fiedelre
- Én sem mondhatom- ad egy puszit a számra
- Mit csinálsz ma?
- Most jár le a műszakom- nevet fel
- Hát…akkor- húzom még közelebb magamhoz- még van időnk pár dologra
- Reméltem, hogy ezt mondod- húz magához még szorosabban és édes csókokban forrunk össze, melyet egyéb gyengéd érintésekbe viszünk át.
Délután 5 óra volt, mikor felébredtem. Fiedel még aludt, így gondoltam kimegyek és főzök valamit. Felkaptam magamra egy aprócska köntöst és kimentem. Összeütöttem egy kis gyümölcssalátát. Észrevettem, hogy Gemella már hazaért, de mivel nem vett észre, nagyon csendben közlekedtem. Belépve a szobába halkan behúztam magam mögött az ajtót és Fiedel arcát cirógattam.
- Mit kéne csinálnom?- dörzsölgeti szemeit
- Enni- nevetek fel és adok neki egy tálat
- Ezt el tudnám viselni- ad egy puszit karomra
- Azt elhiszem. Ruha nélkül, itt eszek melletted- mosolygok
- Remélem, nem is tervezed máshogy- kezdi el nyomkodni nyakam
- Ez jó- mosolygok és leteszem a tálat
- Feszült vagy…
- Ebben a szakmában- fújok egyet és felnevetünk
Azon a délutánon együtt voltunk és még házvezetőnőmnek sem jutott eszébe zargatni. Az este Fiedel unszolásomra nálam aludt, és érdekes érzések kerítettek hatalmukba. Még soha nem aludtam együtt férfival, csak futó kalandjaim voltak. De most… különleges volt, és nem gondolnám, hogy találok majd még egy olyan embert, akiben ennyire meg tudok bízni, mint a saját testőrömben, aki az életét adná értem.
Reggel 8-kor a telefonomra keltem. Kitapogattam és elhúzva a képernyőt, felvettem
- Halló?- szólok bele fitten
- Be kéne nézned…- mondja Carlos
- Elment a szállítmány, igaz?- kezdek gyanakodni és érzem, egyre idegesebb vagyok
- Igen, de…
- Mond már!- kiabálok Carlossal
- Elkapták őket a vámon
- A Francba! Hol?
- Európában… Olaszországban
- A rendőrök?
- Pénzt várnak, de nem köpnek. A 20%-ot viszont megsemmisítik
- A kurva életbe- járkálok fel alá- megoldom… csak add meg, hogy hol- kérem a címeket
- Odautazol?
- Kidumálom magam. 2 óra múlva indulni akarok
- Nem fog menni
- Miért?- leszek még idegesebb
- Lezárták a repülőteret. A leghamarabb 12 óra múlva nyitják meg
- Szórakozol?
- Nem… sajnálom
- Ugye tudod, hogy ezért, még számolunk?- szorítom ökölbe kezem és lecsapom a telefont.

Ki dúltam fúltam magam, majd összehívtam pár barátom, hogy elüssem az időt, és ne akarjak bántani senkit. A közelben van egy versenypálya, és gyakran járunk ki oda levezetni a feszültséget, elütni az időt, szórakozni. 12-kor már mindenki a pályán volt, és Fiedel csókjával zártan beültem autómba.  A szerencse nem állt az én oldalamra, de a 3. helyről indulva sikerült az 1. helyre felhoznom magam. Enyém volt a fantasztikus, sárga ferrari. A kedvencem...
Este 8-kor már megnyitották a repülőteret és az első géppel repültem Európába. Nagyon remélem, hogy meg tudom győzni őket... Fiedelt minden esete sikerült, hogy nem kell kíséret és biztonsági szolgálat sem.

***
Ez lett volna a 2 kezdeti rész, remélem elnyerte a tetszéseteket! :)
Nagyon örülnék pár véleménynek, és értékelésnek :$
Millió puszi mindenkinek! :)

1. rész

1. rész

–   Mikor lesztek kész?- kérdeztem Carlost

Norma Lúcia Dezideráta Fernandez

–         A csomagolás még 2 óra, a kiszállítás már csak a többieken múlik

–        Nem akarok pontatlanságot- adtam kezébe a címeket

–        Nem lesz - jelentette ki, mire én elhagytam a régi gyárépületet

Kilépve a Nap még mindig erősen tűzött és meg lehetett fulladni Caracas párás levegőjétől. Habár itt születtem, hozzá is szoktam az időjáráshoz, de mivel a marihuána csomagolásához kicsit alacsonyabb hőmérséklet kell, jó volt benn a hűvösben.

             Venezuela az egyik kedvenc latin- amerikai országom, így amint átvehettem az irányítást, ide helyeztem a „központot”. A zsaruk nem keresnek egy kábítószer csomagoló üzemet a fővárosban. Szerencsére van pár emberem is a szervezetben, így teljes biztonságban érezhetem magam.

            Végezve az üzleteléssel hazafelé vettem az irányt. A meghitt kis otthont számomra ne képzeljétek el. A kábítószer-kereskedelem fejeként, vagy, ahogy jobban ismert vagyok, az „alvilág királynőjeként” nem lehet családom. Nem is tervezem, hogy alapítok, de egy társat a jövőben jobb lenne elképzelnem. Nem vagyok egyedül, hisz gyakran testőrök vigyáznak rám, bár én nem akarom. Az apám volt az elődöm, és ameddig olyan él, aki őt szerette és ez által engem is, addig körülöttem vigyázók fognak ugrálni. Mindenre ő tanított, és ezt sosem fogom elfelejteni.

*15 évvel ezelőtt*

–        Norma, gyere, kérlek- hallottam meg édesapám érdes hangját az iskolából hazaérve. Letettem a táskám a dolgozószobájának ajtajába és odamentem hozzá

–        Itt vagyok- mosolyogtam és az arcára nyomtam egy puszit

–        Komoly dologról kell beszélnünk- fújta ki columbiai szivarjának füstjét, melyet én oly annyira szerettem

–        Igen, Papa?

–        Tudod, hogy miből van ez a ház?- mutatott maga köré

–        Téglából, azt hiszem- mondtam félénken, mire csak elmosolyodott

–        Ez a ház pénzből épült, de ez a pénz törvény által nem jogos

–         A törvény ostoba, a szabályok megszeghetők- reagáltam rögtön. Apám, kiskorom óta ezt a szabályt tanítja nekem. Ez az első és legfontosabb

–         Így van. De a lényeg, hogy mikor majd nagyobb leszel, azt szeretném, ha átvennéd a helyem. Mivel te vagy az egyetlen gyermekem, és az egyetlen, akiben igazán megbízom, neked kell majd folytatnod azt, amit nekem is kellett, még 20 évvel ezelőtt.

–        És mi az, Papa?- néztem nagy szemekkel, hisz apám szavait mindig csak ittam magamba, de sosem tudtam betelni velük.

–        Majd ha nagyobb leszel, megtudod. De szeretném, hogyha én már úgy látom, hogy már érett vagy a feladatra, akkor biztos személynek adjam át a pozícióm

–        Értem- bólintottam

–        Mindig nagyon figyelj arra, hogy én mit csinálok és jegyezd meg. Ígérem, mindenre megtanítalak, Hercegnőm

–        És Papa?- néztem fel rá ismét, de ekkor felkapott az ölébe

–        Mondjad

–        Ha majd én fogok ebben a székben ülni, lehetek királynő?- kérdeztem, de erre csak ismét elmosolyodott és ezt a mosolyát soha nem feledem

*Jelen*

            Nos, most már tudjátok, hogy miért is lettem én a királynő, és nem valami kis névtelen senki. Aki engem ismer, tudja, hogy milyen vagyok. Magabiztos, nem ijedek meg a munkától, de a vértől sem. Apám becsületének eleget téve már volt, hogy el kellett tennem embert láb alól, de a mai napig sem bánom. Ameddig a tanított úton járhatok, addig úgy érzem, eleget teszek elődöm kérésének.

–        Merre voltál?- kérdezte Gemella

–        El kellett intéznem pár dolgot

–        Munka ügy?- puhatolózott, mire csak bólintottam

Házvezetőnőm kicsit kíváncsi, de szinte minden latin- amerikai ilyen.

            Napjaim egy szokásos emberéhez hasonlón történnek, leszámítva azt, hogy én éjszaka élek igazán. Néha kilátogatok az ültetvényekre és a szállítást intézem, de van, hogy Európába megyek új üzleteket kötni. Apám kissé maradi volt, így nekem jutott részül a terjeszkedés. Egyre jobban megy az üzlet, és a nyomaim is egyre ügyesebben tüntetem el.

–        Minden rendben, miss Fernandez?- kérdezte testőröm, mikor autóm felé vettem az irányt

–        Persze, Fiedel. Minden a legnagyobb rendben- mosolyogtam rá

–        Hová igyekszik?

–        Soha nem fogsz megválni a kérdéseitől és leszokni a magázásról?- léptem hozzá közelebb

–        Ez a munkám- húzta ki magát

–        Elmegyek az egyik barátnőmhöz. Este jövök, de lehetséges, hogy csak holnap reggel

–        Ne menjek magával?

–        Köszönöm Fiedel, de ez egyedül is menni fog- simítottam végig álla vonalát, majd beülve fekete ferrarimba a város szíve felé vettem az irányt

            Nati egészen a főváros szívében lakott és imádtam az éjszakai életet. Főleg szakmámból adódóan… A ház mélygarázsába leparkoltam autóm, majd felmentem a lakásba. Az ajtó nyitva volt, így beengedtem magam. Nem találtam senkit

–        Natália- kiabáltam, mire a válasz a fürdőszobából jött- szia- nyitottam be helységbe

–        Szia- mosolygott és átölelt- ne haragudj, de mint látod, épp nagy munkában vagyok

–         Látom- mosolyogtam és beszálltam a hajvasalásba. Natáliának fogalma sincs arról, hogy én ki is vagyok…

*6 évvel ezelőtt*

–        Hova megyünk bulizni?- ült fel ágyamra Nati vigyorogva

Natália Catalina Trajano

–        Nem tudom- rántottam meg vállam, de egy mosoly húzódott meg arcomon

–        Naa- dobott meg egy párnával Nati- a 18. születésnapodon nem akarsz menni sehova?

–         Igaz- sóhajtottam és úgy érezem, hogy ő jobban felnőttnek érzi magát, mint én. Bár ezt meg is értem, hisz rám nagy feladatok várnak- menjünk a Havannába?- ajánlottam kedvenc helyem

–        Tetszik- ugrott fel és a szekrényemhez lépett. Órákon keresztül válogatott, mígnem előhúzott egy cipőt, meg egy apró ruhácskát

–        Apa abban meg fog ölni- mutattam a ruhára

–        Majd megmagyarázzuk neki, hogy most vagy nagykorú- kacsintott

–        Legyen- vettem nagy levegőt és belebújtam szettembe

            Aznap nem volt jó a közérzetem és úgy éreztem, valami nagyon rosszul fog elsülni. Natinak a kedvét viszont nem akartam lelombozni, így belementem és megpróbáltam elhessegetni a buta gondolataim.

            A szórakozóhelyhez érve nagy tömeg fogadott, de engem szerencsére már ismertek. Hamar bejutottunk és kezdődhetett a 18. szülinap. Nem nagyon ittam, mert mint mondtam nem volt kedvem és már csak otthon akartam lenni. De be kell valljam, vicces volt nézni azt, ahogy Nati részegen táncol…      

            De kb. 11 körül a jókedvem rögtön letört. Kaptam egy hívást, hogy apámat elrabolták, és a váltságdíj én magam vagyok. Akkor kezdtem el kapizsgálni, hogy miért vigyáz rám napi 3 őr. Apa a legnagyobb a szakmában, és mint ismert, én az ő eszességét és ravaszságát örököltem. És mos, hogy szinte már az összes tapasztalatát megosztotta velem, semmi nem állhat a terjeszkedésünk útjába.

            Hamar visszamentem a házamba és az autóval a garázsból kiállva a megadott címre mentem. Cipőm sarka kopogott a kövön, de nem éreztem semmi ijedtséget. Apám mindene megtanított, és tudom, talán jobb tanító, mint az élet. Egy profi higgadtságával sétáltam az elhagyatott raktárépület felé. Mikor az ajtóhoz értem, hallgatózni kezdtem. Nem voltak egyedül a támadók, de apám már egyértelműen haldoklott. Apró mini ruhámban és 15 centis magassarkúmban lassan és magabiztosan indultam meg. A két férfi felkapta fejét a kopogásra

–        Mondtam, hogy eljön- biccentett felém vigyorogva az egyik

–        Szóval, én kellek?- kérdeztem- hol az apám?

–        A mennyországban- röhögött fel az egyik

–        Rossz válasz- rántottam meg a vállam, és eddig a bal kezemben tartott fegyvert felemeltem, kibiztosítottam, becéloztam az előbbi szemétládát és lőttem. Mindezt a másodperc tört része alatt. Apám mindenre megtanított, és ez a pontosság őket is ledöbbentette. 18 évesen hidegvérrel öltem meg egy embert, de megérdemelte…- szóval. Kezdjük előröl- engedtem le a fegyvert, amelybe még 5 golyó volt bekészítve- hol az apám?

–        Arra- bökött reszketve az egyik sarok felé, de mikor megpillantottam apám félholt állapotban, és tudtam, hogy rajta már semmi nem segít, becéloztam a másik kettőt is, és 2 dörrenés után a sarokba rohantam. Az előbbi erős nő teljesen megtört és csak egy síró kislány lettem. Abban a pillanatban megfogadtam, hogy a drogvilág élére állok és megkeresem apám gyilkosát, és én magam fogok végezni vele, bármi áron…

Közleményecske

Sziasztok!
Mint láthatjátok, már megváltoztattam a blog külsejét, hisz készülök az új történetre!
Tudom, hogy január 2-ára ígértem a kezdést, de több időm volt, mint gondoltam, így az ígért dupla rész ma este fog megérkezni!!!
Nagyon köszönöm, hogy olvastok, remélem tetszeni fog a történet, már izgulok, hogy mit szóltok majd hozzá :$ Remélem tetszik az új külső is :))
Nem beszélek tovább, nemsokára itt az új történet kezdése!
Csók- puszi :*

Karácsonyi különkiadás

Sziasztok!

Előre mondom, hogy ez elég beteg rész lett, de most valahogy ez jutott eszembe. Nem tudom, hogy  az agyam melyik bugyrából tört elő ez az iromány, de valamiért úgy éreztem, ezt le kell írnom nektek. A történet lényege a szerelem volt, és hogy gyakran van úgy, hogy akit szeretsz nem lehet veled, és ezt el kell viselned. Az élet döntések sora, és nem mindig hozzuk a helyes döntést. Ha rátaláltok a szerelmetekre, ne engedjétek el, és ha valami történne, jusson eszetekbe a történetem és ez a rész.

Ennyit szerettem volna mondai, nagyon köszönöm, hogy olvastok, és örülnék pár véleménynek:$

Nagyon boldog új évet kívánok nektek, előre is!

Csók- puszi :* 

Ha Ő úgy akarja...

Itt, a mennyben igazán más az élet… nyugalom, és béke honol mindenütt és szerencsére mindenkit látok odalenn. Idefen találkoztam a nagymamámmal és a nagypapámmal, akiket még kicsi koromban veszítettem el. Nagyon jó érzés volt velük lenni, de iszonyatosan hiányzott Sebastian és Dan. És azt megtudni, hogy terhes voltam… még csak fel sem tűnt…

            A temetésem végül nagyon szép lett, Dan és Sebastian együtt intézték el az egészet. Nagyon rossz volt látni, ahogy Dan magába roskad, de pár év után jött egy nagyon kedves lány, aki meghódította a szívét. Láttam rajta, hogy szereti és habár sokszor engem vél benne felfedezni, mindig megmosolyogom őket.

            Sebastian és Hanna mindent rendeztek. Hosszas órákat beszélgettek a halálom után, és ismét olyanon voltak, mint régen. Han elmondta, hogy mik is történtek vele a szakításuk ideje alatt, és én gyakran elszörnyedtem. Tudom, hallgatózni nem szép dolog, de mikor testiségről volt szó, leléptem.

            Megsirattam bár, de örültem, mikor Sebastian felhozta az esküvő ötletét, Hanna nagyon boldog volt, és szinte sugárzott. Isabell egy tünemény, és olyan sok szeretetet kap, mint még soha, senki. Sebastian családján meglepődtem, hisz ők is ott voltak a temetésen és látván Sebastian bánatát, együtt éreztek irántam. Édesanyjával kibékültem, bár azt inkább mondhatjuk úgy, hogy ő békélt meg velem. Az apja és Fabi is nagyon rossz passzban voltak, pedig csak egyszer találkozunk. A nővérek pedig összetartottak, és Melanie sokat segített testvéreinek. Igen, őt nem rázta meg annyira a halálom…

Az évek teltek, de az én emlékem még mindig erősen élt a családokban. Unokaöcséimre mindig vetettem pár pillantás, hisz ahogy nőttek, annál nagyobb rosszcsontok lettek. Claudiát nagyon megviselte a halálom, de Kimi mellette állt, és ezt sosem fogom neki elfelejteni. Néha benéztem hozzájuk is, és a legtöbbször úgy láttam őket, hogy Kimi vigasztalja húgomat.

            Sebastianéknál a második baba kisfiú lett és a Mathias nevet kapta. Seb szemei csillogtak, mikor megszületett és állandóan vele volt. A sajtó figyelmét is felkeltette, hisz lehet, hogy a következő Vettelt kapta meg a formula 1. Ahogy cseperedetek, igazán érdekes változások mentek végbe rajtuk. Amennyire Isabellt kezdte el érdekelni a versenyzés, Mathias annyira a tudományok és a tanulás felé orientálódott. Sebastian váltig állította, hogy kisfiát én küldtem hozzá. Lehet, hogy nem tévedett sokat…

            Minden egészen idillinek tűnt, mintha csak egy filmben lennénk. Amíg ők élték az életüket, én föntről vigyáztam rájuk. Egyszer azonban olyan történt, mely megváltoztatta mindenki életét… még az enyémet is.

            Az események gyorsan peregtek, és ahogy követtem őket, feleszméltem a következményekre. Hirtelen felpattantam, és a kapuhoz szaladtam, amelyen a halottak lépnek be új életükbe

-          Ezt mégis hogy képzelted?- kiabáltam, mire csak szorosan átölelt. Nem hittem el, hogy újra itt van, itt van mellettem, csak az enyém, és senki másé- miért csináltad, Sebastian?- toltam el, hogy szemébe tudjak nézni, de könnyeimtől nem láttam őt

-          Baleset volt- suttogta- és mikor… mikor megláttalak idefenn, nem gondolkoztam, csak jöttem. Annyira hiányoztál

-          De ezt akkor sem teheted meg a gyerekeiddel. A feleségeddel. A barátaiddal. A munkatársaiddal. A szerelmeddel- kiabáltam vele a végén

-          Komolyan? És te? Neked mi a mentséged??? Ott hagytál, egyedül, nem volt velem senki. És még én mit képzelek?

-          Igen, te! Neked ott volt a gyereked, a jövendő gyereked, a feleséged. De ki van Hannak?? Ott hagytad őt 2 ártatlan gyerekkel, egyedül. Ezt nem érdemelte meg- ráztam fejem hevesen

-          Szeretlek- fogta meg hirtelen arcom és én csak meredni tudtam mélykék szemeibe- amióta elmentél, arra vágyom, hogy ezt elmondhassam

-          És miért nem tudtad… korábban?- sírtam továbbra is, de ez már inkább volt hiszti

-          Most… ugye azért vagy ilyen, mert ennyire örülsz, hogy látsz?- mosolyodik el egy pillanatra, de mikor belebokszolok karjába, felszisszent- ezt igennek veszem

-          Ezt akkor sem kellett volna megtenned

-          És mi van, ha…

-          Ha?- kérdeztem idegesen és elkezdtem lábaimmal dobolni

-          Hol vagyok egyáltalán?

-          Na ez az! Még azt sem tudtad, hogy mire vállalkozol!

-          Ebből is látszik, hogy mindig olyan hülye vagyok, hogy csak téged követlek

-          Ez a menny- mutattam magam mögé- arra pedig- böktem balra- az új életed van. Persze, csak ha akarsz

-          Mi van? Ez hülyeség- hitetlenkedik, mire belecsíptem egy nagyot- áuu!- szisszen fel- ez meg megint miért kaptam?

-          Ez most számodra a valóság. Itt vagy fenn, velem és mindent láthatsz, ami lent történik

-          Szóval… te is láttál engem?

-          Igen- bólintottam

-          Még a zuhany alatt is?- vigyorgott kajánul

-          Neked még itt is csak ezen jár az eszed?- csapok rá a mellkasára és elindulok befelé

-          És most hova megyünk? Egy fogadóban?- poénkodik

-          Nem vagy vicces. Mi nem szoktunk aludni

-          Szóval akkor mindig van energiád mindenre?- vigyorog töretlenül

-          Itt… nem… nem működik…

-          Micsoda?- néz értetlenül

-          Az- mutatok férfiasságára, de aztán elnevetem magam

-          Most komolyan mondod?- képed el

-          Szerinted miért látsz itt szinte csak nőket?- nevetek fel

-          Ez rémes- rázza a fejét

-          Akarod tudni, hogy mi van Hannaval, meg a gyerekeiddel?

-          Igen- bólintott, majd levittem az egyik felhőre

-          Ez hihetetlen- álmélkodik

-          Ugye? Mióta meghaltam, minden nap innen figyeltelek titeket

-          És láttál mindent- mosolygott, de mikor megpillantotta Hanat és a gyerekeket, könnybe lábadtak a szemei

-          Nem szabadott volna otthagynod őket- hajtottam vállára a fejem

-          De veled jobb- simította meg arcom- és ez örökké tart?

-          Igen, ha szeretnéd- bólintottam

-          És… ha Hanna is itt lesz?

-          Akkor vele kell lenned

-          Miért?

-          Mert ami a földön Isten által volt összekötve, az a mennyben is Isten által van összekötve

-          De akkor… most rossz szemmel nézi azt, amit mi csinálunk?- néz körbe félve, de én csak felnevetek

-          Nem. Most, amíg nincsenek itt a párjaink, mindent szabad

-          És valahogy fel lehet bontani ezt a köteléket?

-          Csak akkor, ha olyan emberrel születsz újjá, akit szeretsz, és a földi életed során is vele leszel

-          Akkor kell lemennem balra?- vakarta meg fejét

-          Igen, akkor balra- nevetek fel

-          És akkor gyerekként majd emlékezni fogok arra, ami itt történt velem?

-          Nem

-          De akkor… hogy találom majd meg azt, akivel élnem kell? Aki miatt új életet kezdhettem?

-          Ezt megérzi az ember… lehet, hogy mi is ismerhettük már egymást idefenn. Nem gondolod? És általában akkor van a korai halál, ha nem azzal élsz, aki neked rendeltetett

-          Akkor te…

-          Nekem nem Dávid volt az igazi, de ezt későn vettem észre

-          Menjünk együtt- fordult hirtelen velem szembe és szemeiben remény sugárzott- én is korábban haltam meg és földi életem során beléd szerettem. Ha most újra kezdjük, akkor nemsokára megint együtt lehetünk, de akkor már sokáig

-          Nem tudom Sebastian… nekem is ez minden vágyam, de félek, hogy ismét elkövetem majd a hibámat… hogy nem várlak meg

-          Akkor majd megint találkozunk itt, ezt újra megbeszéljük és megint elkezdjük. És ígérem, addig próbálkozunk, amíg egyszer össze nem jön. És amint az életben összejön, nem kell többet újjászületnünk. Akkor már együtt élünk itt, örökké

-          Bízom benned- sóhajtottam és elindultunk a lejárat felé

-          Szeretlek, ezt jegyezd meg örökre- csókolt meg, és én szenvedélyesen viszonoztam- kár, hogy nem működik- húzta el a száját, de ismét felnevettünk és egy utolsó csók után együtt ugrottunk a jövőnkbe.

Nem tudom, hogy az égiek mennyire kedveltek meg minket, de mindketten Svájcban születtünk újjá, és egymás szomszédjai lettünk.

50. rész

És az utolsó rész :)

Jó olvasást!:D

50. rész

Végkifejlet

Jó érzés volt Dávidot rács mögött tudni és szabadon élni. Senki nem volt veszélyben és ez mindenkin látszott. Seb dolgozott, én suliba jártam, Claudia gyerekeket nevelt és nagyon boldog volt Kimivel és Sebastianék is várták a gyereküket. Dan és én egyre jobban megismertük egymást, így ő rábeszélt engem egy műtétre. Az elején eléggé hessegettem a témát, de aztán csak meggyőzött

***Február

A műtétig már csak pár nap maradt, de jó volt tudni, hogy biztos kezekben vagyok, hisz Dan végzi a beavatkozást. Hanna pocakja már egyre nagyobb és Kimi bemutatta Claudiát a „közönségnek”. Mindenki elcsodálkozott, bár Kimitől nem vártak többet… Sebastiannak is jól mennek a tesztelések és készülnek a 2013-as szezonra.

-          Kész vagy?- fogta meg kezem Dan a műtét előtt

-          Azt hiszem- szorítottam meg kézfejét

-          Bízol bennem?

-          Hát persze- csókoltam meg, majd beadtak egy injekciót és rám tették az altatómaszkot.

Pár másodperc múlva elaludtam és egy kórteremben ébredtem. Sebastian ott ülte mellettem és szőke fejét karomon pihentette

-          Héj, álomszuszi- keltegettem

-          Fenn vagyok!- pattant fel és dörzsölgette a szemit

-          Látom- nevettem, de ez egy kisebb fájdalommal járt- miért nem vagy tesztelésen

-          Nem emlékszel?

-          Mégis mire?

-          Komplikáció lépett fel és te kómába estél

-          Hogy mi? És mennyi időre?

-          Gréta… október van

-          Mi?- akartam felkelni, de Seb nem engedte-

-          Nyugodj meg, pihenésre van szükséged

-          Hol van Dan?

-          Felmondott

-          Mégis miért?

-          Ő műtött és…

-          Hív ide, most- fojtottam belé a szót

-          Rendben- hajtotta le a fejét és elindult

-          Seb, várj!- szóltam utána, mire megfordult- köszönöm, hogy itt voltál és… csókolj meg- suttogtam

-          Nem lehet

-          Miért?- kezdtem el könnyezni

-          Dan… eljegyzett

-          Nem érdekel. Mi házasok is voltunk- húzódott mosoly az arcomra, és erre csak egy édes csók volt a válasz

-          Megyek Danért- adott egy utolsó csókot, majd kilépett az ajtón

***December

            Dan végül visszajött hozzám és én is rendbe jöttem. Hanna már anyuka volt és unokaöcséim is betöltötték az első életévüket. Sajnáltam, hogy halasztanom kellett egy évet, de végül is, így kellett lennie valamiért.

            Dannal tartottunk egy eljegyzési vacsorát és hazamentünk Magyarországra. Anyuék nagyon megkedvelték és ennek örültem. Én is meglátogattam a családját és a húga nagyon aranyos. A karácsonyt együtt töltöttük, én pedig igazán boldog voltam.

***2020.

-          Ügyes vagy- csókolt meg Dan, majd Sebtől is kaptam egy puszit az arcomra és mindenki megölelgetett

-          Dr. Gréta Bánffy- hajolt meg előttem Seb

-          Ne hülyülj- csaptam mellkasára nevetve

Végül aztán, egy évvel később bár, de befejeztem az orvosit. Gyógytornászként kezdtem el praktizálni és Dan jóvoltából szinte azonnal szereztem munkát. Jónak bizonyultam, így gyakran jártam el konferenciákra és üzleti utakra.

-          Beszélhetnénk, Drágám?- kérdezte komolyan Dan

-          Persze- ültem le mellé vidáman

-          Én már szeretném, ha… papíron is magam mellett tudhatnálak

-          Én is- mosolyogtam és megcsókoltam- el kezdjük tervezni?- kérdeztem, mire csak hevesen bólogatott

*** 2021. július

Egy gyönyörű nap, és az életem fordulópontja. Hátrahagyok minden eddigit, minden eddig magányt és tépelődést, és hozzámegyek ahhoz a férfihoz, akit nagyon szeretek. Nem merem kimondani, hogy a legjobban, hisz Sebastian örökre a szívemhez nőtt, és megbántani sem akarom, hisz ő szinte leszögezte, hogy soha nem fogja elvenni Hannat. Remélem, hogy nem fog csalódni bennem, de kell nekem egy olyan támasz, mint Dan, hisz fogy az időm, elméletileg már csak 4 évem van hátra…

-          Gyönyörű vagy -dugta be fejét Sebastian a szobába

-          Köszönöm- pörögtem- nem hiszem el, hogy férjhez megyek…

-          pedig egyszer már megtörtént

-          Igen. De erre emlékezni is szeretnék- nevettem fel

-          Ez azt jelenti, hogy most már semmi esélyem nálad?

-          Le kell zárnunk, mert szeretem Dant

-          Tudom. De engem is

-          Téged a legjobban- mentem oda hozzá

-          Mennyi idő van még az esküvő kezdetéig?

-          3 óra. Miért?

-          Hát…- lett kaján vigyor a fején és elkezdte lefejteni rólam a ruhát

-          Seb!- kiáltottam egy aprót, mikor megéreztem kezét legérzékenyebb pontomon

***2026. július

-          Boldog évfordulót, kedvesem- csókolt meg Dan

-          Neked is- mosolyogtam és ahogy kinyitottam a szemem egy hatalmas tál reggeli várt rám- ezt te csináltad?- csillantak fel szemeim

-          Én bizony- húzta ki magát

-          Látom dagad a mellkasod- nevettem fel és együtt megettük a reggelit

Szinte egész nap minden szép és jó volt, de vacsorázni indulva elkezdtem rosszul lenni. Éles és nagy fájdalmak gyötörtek és nem maradtak abba. Dan egyből kórházba vitt és fájdalom csillapítót adtak, de én tudtam, hogy most jött el az időm. Megpróbáltam erősnek tűnni Dan előtt és megvártam, amíg elalszik. Az órát végig néztem, hogy nehogy az évfordulónk napján veszítsen el. 2026 Július 23-án lehunytam szemeim és örök álomba merültem.

            Az élet nem volt mindig kegyes hozzám, de élveztem minden egyes akadályát. Ledöntögettem az előttem álló falakat, nem pedig megkerültem őket. Sokat küzdöttem, de végül elértem, amit akartam. Kaptam barátokat, sikeres életet, és férfit, aki mindig szeretett és egy örök szerelmet, ami soha el nem múlt. Sebastian belém vésődött és soha nem fog belőlem kitörlődni. Ahogy sikeres karriert fut, annyira örülök, hogy ez nekem is sikerült. Végül aztán elvette Hannat és most várják a második gyereküket. Az első, a kis Isabell nagyon aranyos, de a második nemét még nem lehet tudni.

            Kimi és Claudia együtt élnek és nevelik a gyerkőcöket. Már nagyon nagyok és el sem tudom képzelni, hogy én hogy bírhattam ki egészen idáig egy aprócska utód nélkül

/Dan szemszög/

Az álmomba éreztem… elment. Elhagyott és tudtam, hogy ez valamikor be fog következni, de nem értettem, hogy miért most. Annyira boldogok voltunk, 5 éves házasok és semmi más nem kellett volna, csak egy kisbaba. Megértettem Grétát, hogy nem szeretne kisbabát, hisz tudja, hogy anya nélkül nőne fel, de nekem akkor is kellett volna egy darabka belőle

            Nem mertem kinyitni a szemem, mert magam előtt akartam látni életerős arcát és édes mosolyát. Nagy levegőt véve mégis felnyitottam szemhéjam és Gréta ott feküdt az ágyon, egy apró mosollyal az arcán. Szemeimből azonnal potyogni kezdtek a könnyek és habár tudtam, hogy Gréta szíve örökké Sebastianért dobogott, örültem, hogy megkaphattam egy apró darabkáját

            Kimentem és szóltam a nővéreknek és az orvosnak, a történtekről. Sebastian és szinte mindenki azonnal jött a hívásomra. Az orvos délután 5 körül lépett oda hozzám

-          Jó napot kívánok!- köszönt mindnyájunknak- nem tudom, hogy ez mennyire fogja megnehezíteni a gyászukat, de úgy gondolom, hogy jogukban áll tudni… a kisasszony… 3 hónapos terhes volt.

Vége

***

Sziasztok!

Nos, véget ért a történet, remélem jó befejezést adtam neki. Aki teljes happy and-et várt, annak sajnos most csalódást kellett, hogy okozzak. Köszönöm, hogy olvastatok, hogy egyre csak gyarapodtatok. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer egy ilyenbe belekezdek és még be is fejezem. Köszönöm nektek!

A különkiadás pedig pár nap múlva érkezni fog, de addig is mindenkinek nagyon boldog Karácsonyt!!!

<3