10. rész

Sziasztok!

Nos, gondoltam még a futam és az időmérő előtt hozok Nektek egy kis részt :) Remélem, hogy eláll majd az eső Austinban és a srácok futni tudnak egy jó kis versenyt! 

Szeretném megköszönni az előző részhez a komikat, és, hogy még ilyen sokan kitartotok mellettem! Remélem, ez a rész is tetszeni fog, és ígérem, sietek a folytatással!

Legyen gyönyörű napotok, élvezzétek ezt a szép vasárnapot!

Ezer csók

*Chrisee

10. rész

Ajánlat

~Sebastian

Azok után, hogy Anna egyszerűen csak elrohant, nem tudtam magammal mit kezdeni. Sajnos teljesen kijózanodtam, és Anna az összes maradék piát kidobta.
Órákon keresztül csak járkáltam és edzettem, de nem tudtam mit kezdeni magammal. Brittát meg a finnt nem akartam felhívni, hiszen végre időt tölthettek együtt, nem akartam őket a saját dolgaimmal macerálni. Így hát arra az elhatározásra jutottam, hogy hazalátogatok.
Est felé összepakoltam egy bőröndbe a fontosabb cuccaim, és betettem a nappaliba. Elmentem fürdeni, illetve megvacsoráztam és befeküdtem az ágyba. Néztem egy filmet és hamarosan el is aludtam.
Hétfő reggel rendben, 7 órakor felébredtem, megreggeliztem, majd nekiálltam a mosogatásnak. Épp lefröcsköltem a gatyám, mikor is csöngettek. Gyorsan elzártam a vizet, megtöröltem a kezem és az ajtóhoz mentem. Amint kinyitottam egy finn állt előttem, aki hirtelen vigyorogni kezdtem
- Azt hittem, már szobatiszta vagy- mondta a magam dünnyögős hangján, a finn akcentusával- bemehetek?
- Ezek után már nem is tudom… - vágtam a pofát- de persze, gyere- tártam ki az ajtót és Kimi belépett rajta
A nappaliba sétált, majd megállt az ajtóban
- Készülsz valahova?- kérdezte a bőröndre mutatva
- Igen, hazamegyek pár napra anyuékhoz
- Mi lesz Sophiával?
- Elmentem a rendőrségre, felvették, mint eltűnt személy, mivel már több, mint 48 órája senki sem tud róla
Csend állt be. Kimi toporgott, aztán leült a kanapéra. Hátradőlt, keresztbe vetette a lábait és nézett maga elé
- Kérsz valamit?- kérdeztem olyan hangsúllyal, hogy éreztessem vele, kicsit feltart
- Nem, kösz
- Mit szeretnél, Kimi?- kérdeztem rá végül, mert csak nem bökte ki
- A te szüleid kedvelik Annát, igaz?- kérdezte és rám meredt
- Igen, miért kérdezed?
- Nem vinnéd el magaddal pár napra?
- Kimi… én… nem tudom, hogy tudod-e mi történt köztünk tegnap… mi… én… vagyis ő csak elviharzott. Sírva. Azt ordítva soha többé nem akar látni. Nem hiszem, hogy vevő lenne egy több órás autóútra, meg pár napra velem meg a családommal…
- Szeretném, ha megtennéd. Nagy szívesség lenne
- Miért kéred ezt?
- Majd később elmondom, rendben? Már összepakoltam a cuccait, nálunk van a bőrönd, minden indulásra kész
- Ő tud erről?
- Nem. Majd csak most fogja megtudni
- Nem kényszerítheted arra, amit nem akar
Kimi egyszerűen vállat vont, majd kiment a házból és beült a kocsijába. Nem hagyott sok gondolkozási időt, és látogatása miatt már amúgy is késésben voltam, így gyorsan megnéztem, hogy minden be van-e zárva, kivittem a csomagot a kocsiba, beültem és már indultam is.
A finn haladt elől, én pedig mögöttem. Furcsa érzésekkel töltött el az, hogy átjött, és ilyesmire kért meg. Pláne, hogy el akarja paterolni Annát a saját házából, saját maga mellől, ráadásul rám akarja bízni, akiről tudja, hogy mennyiszer bántottam már.
Félve parkoltam le a ház előtt és még több félelemmel léptem be. Arról már nem is beszélve, hogy gyakorlatilag, mikor Anna meglátott, meggyilkolt a szemeivel.
Kimivel veszekedett vagy egy fél órát, bár az egész abból állt, hogy ő ordított, Kimi meg motyogott valamit finnül az orra alatt. Ahogy néztem őket, olyanok voltak, mint egy pár… és akkor jöttem rá
- Ti együtt vagytok?- kérdeztem rá hangosan és valahogy a lelkem legmélyén egy furcsa érzés kerített hatalmába
Nem tudom, hogy féltékenység volt-e, vagy bánat, keserűség vagy csalódás. De az is lehet, hogy ez mind egyszerre volt. Azt kellett volna éreznem, hogy Anna végre boldogságra talált valaki mellett, miután én már annyiszor bántottam, de akárhogy győzködtem magam, ez az érzés nem jött meg.
- Mint látod, épp nem a legfényesebben vagyunk meg- sziszegte Anna dühöngve
- Minden rendben lesz- szólalt meg végre Kimi és egy puszit nyomott a lány homlokára- menj el vele
- És te miért nem jössz? Vagy nem jelentett semmit Finnország?
- De, persze, hogy jelentett, csak most szeretném, ha elmennél Sebastiannal
- És mégis miért?- kérdezte ordítva Anna, már vagy húszadszor a kérdést, amire én sem tudtam a választ
- Meglepetésem van!- kiabálta Kimi tőle meg nem szokottan- nem hiszem el, hogy előtted nem lehet semmit titokban tartani- motyogta tovább- de ennél többet nem mondok. Na, indulj!
- Meglepetés?- kérdezte a lány kisegér hangon, de én valahogy éreztem, hogy ez hazugság- Jó, akkor megyek- ment bele- de hívj minden este!- karolta át a finn nyakát
- Foglak- mondta Kimi és hosszas csókot nyomott Anna szájára
Nagy nehezen sikerült Annát a kocsiba tuszkolni. Míg Kimi is ott volt mosolygott és búcsúzkodott, ami meg is lepett. Kihajtottam a kapun, már a város felé tartottunk mikor még egyikünk sem szólalt meg. Egy lámpánál megtörtem a csendet
- Ami tegnap történt…- kezdtem volna, de belém fojtotta a szót
- Tegnap elmondtam, amit akartam. Nem akarlak látni többé, de ha mégis így van, hát beszélni viszont biztos, hogy nem fogok veled. Kimiért teszem ezt az egészet, ahogy ő is értem tesz akármit, amit akar. Értetted?
Lefagytam. Sok mindenre számítottam, de ekkora határozottságra és magabiztosságra nem. Ekkor kezdtem kapizsgálni, mit is akar Kimi ezzel a „kirándulással”.
Visszameredtem az útra és rágódtam azon, hogy mit kéne mondanom. Csak egy válasz jutott eszembe, amit Annával meg is osztottam
- Nem


~ Loren

A hétvégém elég rosszul alakult, hiszen folyamatosan csak Billen meg a tervén kattogott az agyam. A látogatása az irodámba meghatott, elég mélyen. Sosem tudtam neki ellenállni, bármit is tett. Azzal a kisugárzással, amellyel ő rendelkezik, bármit megtehet. De az a baj, hogy meg is teszi, és sokszor ezzel vissza is él.
Aaron is láthatta rajtam, hogy valami bánt, ugyanis egész hétvégén el sem mozdult mellőlem, sőt, még vásárolni is eljött velem. Ez volt a szombati program. Vasárnap majdhogynem délben keltünk, és sokat lustálkodtunk. Ahogy feküdtem a karjaiban, felötlött bennem egy remek terv
- Tudsz valamit a bátyádról? Már rég nem meséltél róla…- kezdtem
- Pár napja beszéltünk. Jól van, de még próbálja kiheverni a lányt, aki átverte. Mellesleg, hétvégén hazajön- mosolyodott el- remélem nem bánod, ha itt fog lakni egy pár napig
- Dehogy! Sőt, alig várom, hogy jobban megismerjem!
- Szuper vagy- adott egy puszit a homlokomra- nem megyünk reggelizni?
- De, farkas éhes vagyok!
Reggeli közben egy teljesen más világban jártam, nem is igazán figyeltem Aaron munkával kapcsolatos baromságaira. Meg kell osztanom Williammal is a tervem, de nem voltam biztos abban, hogy díjazná. Mindig is a maga feje után ment, és amit más mondott az csak rossz lehetett. Ezt gyűlöltem benne!
A nap hátralévő része aztán hamar elrohant. Még beszéltem pár szót anyuval, mondtam neki, hogy munka után felugrok hozzájuk.
Hétfőn a nap lassan indult, alig bírtam kikelni az ágyból. Kómásan megmosakodtam és felöltöztem, készítettem magamnak egy nagy bögre kávét és indultam is a munkába. Britta szerencsére már visszaért, szóval a feladatom az asztal támasztása volt, gyakorlatilag. Vagyis addig, míg Christian meg nem jelent…
- Sziasztok!- köszönt be az irodába- Loren, bejönnél kérlek az irodámba?
- Persze, megyek- mondtam kicsit meglepetten és habogva
El sem tudtam képzelni, hogy mit akarhat, bár reméltem, hogy nem kirúgni, mert valamit esetleg elrontottam. Végre volt egy állás, amit kezdtem élvezni, szóval remélem, hogy Christian nem akarja ezt elcseszni nekem!
Kopogás után beléptem az irodába, és egy fiatal lány ült még Christianon kívül a kanapén. Lassan beléptem, behúztam magam mögött az ajtót, majd megálltam
- Gyere, ülj le!- szólított fel Christian és a kanapéra mutatott, konkrétabban a lány melletti helyre
Odasétáltam, majd leültem és az ismeretlen felé fordultam, hisz gondoltam, hogy most jön a bemutatkozós rész. De csak nem mutatna be Christian annak, aki elveszi a munkám! Vagy mégis?
- Loren, szeretném neked bemutatni Aly-t
- Nagyon örvendek- nyújtottam felé a kezem, ő pedig elfogadta
- Nos- folytatta a csapatfőnök- az a helyzet, hogy Aly bekerült a növendék csapatunkba, vagyis mostantól a mi csapatunkat erősíti. Elég erősek a képességei, így nem lepődnék meg, ha egy-két éven belül komolyabb kategóriákban versenyezne. Így szeretném neked felajánlani, hogy a teljes állású sajtósa légy, és utazz vele a versenyekre, rendezd a programjait
A műmosolyom az arcomra ragadt. Mi a fasz?


~Travis

Mivel Sophia gyógyszereit egy kicsit elnéztem, a tervem jó pár napot csúszott, de próbáltam nem pánikolni. Mivel Sophia már korábban is tűnt el, csak úgy, plusz senki nem látta, hogy mikor és hogy vittem el, a zsaruk miatt talán nem kell annyira aggódnom. Amiatt viszont annál inkább, hogy már egy hete ebben a lepukkant motelszobában dekkolunk, mert a lány nem képes az utazásra.
Az ördög maga, vagyis Sophia már egyre több órát tudott ébren tölteni, így elszántam magam arra, hogy egy pár kilométerrel odébb fekvő szállásra menjünk. Nem akartam túl nagy feltűnést kelteni, és az a tény, hogy már több, mint egy hete egy zugban vagyunk, cseppet sem volt biztonságos.
Szombaton kijelentkeztem, kifizettem a számlát, majd Sophiát az autóhoz kísérve bedobáltam a csomagokat és tovább hajtottunk
- Meddig akarod még ezt játszani?- kérdezte és könyökét az üvegnek támasztotta- meg fognak találni, már biztosan keresnek
- Még nem döntöttem el pontosan, hogy mit is kezdjek veled, szóval csak hallgass
- Ugyan, Travis! Ismerlek már annyira, hogy tudjam, te semmit nem kezdesz el úgy, hogy ne lenne biztos terved, és még azokra is másik három. Szóval, nyugodtan elmondhatod, hogy mire várunk. Vagy inkább kire?
Felém fordult és ördögi vigyor ült az arcán. Nem lehetett megfélemlíteni, amennyire törékenynek tűnt, annyira volt kőből a szíve és a lelke.
- Tudod, amíg aludtál, sokkal jobb társaság voltál
- Nem kell a terelés. Gyorsan találj ki valamit, különben…
- Én is ismerlek, Drágám! A fondorlatos agytekervényeid, amik arra vannak beállva, hogy bármilyen helyzetből megszökhess. De ne felejtsd el, hogy ezt most én alakítom. Elzárok minden olyan utat és lehetőséget, ami a szökésedet segítené
- Az számít elzárásnak, hogy teletömsz gyógyszerekkel?
- Nem. Az a saját élvezetem kedvéért volt. Hogy az olyan utakat, mint ez jobban tudjam élvezni!
- Szemét vagy- mondta játszott sértődöttséggel, és fejét a mellettünk elhaladó táj felé fordította
Órákon keresztül haladtunk, mikor kaptam egy sms-t. Végre megjött, amire vártam. Megálltam a legközelebbi benzinkúton és olvasni kezdtem az üzenetet:

„Mindent elintéztem, marad az A terv. Várlak, légy óvatos, töröld, ha olvastad.

H”

9. rész

Sziasztok!

El sem tudom mondani, mennyire sajnálom, hogy ilyen sok kihagyás után csak most írok először! Elkezdődött az egyetem, és egy annyira új rendszerbe kerültem, hogy talán most sikerült helyre rázódnom. Egy nyáron szerzett ismeretség csúnya lezárásán is túl vagyok, szóval remélem, most már rendszerezni tudom az életem, és belevinni a blogot, hogy legalább hetente jelentkezhessem! 

Remélem, hogy Veletek is minden rendben, hogy minden zökkenőmentesen zajlik, hogy sikerült visszarázódnotok az iskola és a munka mindennapos, és néha sajnos monoton ütemébe. De én csak azt tudom mondani, hogy addig jó, amíg diák az ember, hogy minden nap lehetőségünk van valami újat tanulni, és ezt az élet során sosem szabad elfelejteni!

Jó olvasást kívánok Nektek, Drága Olvasóim, kérlek Benneteket, tartsatok ki mellettem, ahogy eddig is tettétek. Sok örömöt szereztek nekem azzal, ha írtok és véleményeztek, remélem, ezt ennél a résznél is megteszitek, de azt még jobban remélem, hogy tetszeni fog Nektek, és majd várjátok a folytatást, amivel ígérem, sietni fogok!

Ezer csók Drága Olvasóim!

*Chrisee

9. rész

Fenyegetés

~ Anna
Az idő egy megszűnt fogalommá vált. Felérve a lépcsőn a finn pilóta a hálóba vitt, majd óvatosan letett az ágyra. Megállt előttem, s egy darabig csak egymás szemébe néztünk. Az én arcomról a könnyek már felszáradtak, s szemeim, habár egy kicsit még vörösek lehettek a zokogástól, tágra nyíltak a kíváncsiságtól, hogy mi fog következni.
De nem történt semmi. Kimi csak állt felettem, meredt rám, de láttam, hogy gondolatban egészen messze jár. Elszégyelltem magam. Pár perce még egy teljesen más férfi karjaiban voltam, most pedig itt vagyok Kimi ágyán, felizgultan, és arra várok, hogy nekem essen. Szóra nyitottam a szám, mikor megelőzött
- Sajnálom- hadarta gyorsan és tekintetét elkapta az enyém elől
Értetlenül ültem az ágyon. Szívem összefacsarodott, ujjimmal a puha és friss ágyneműt gyűrögettem. Olyanok voltunk, mint két kamasz, akik nem képesek megbeszélni egy kínos problémát. Így hát felülkerekedtem önmagamon, és lehúztam magam mellé Kimit az ágyra. Törzsből felé fordultam és kezeimet az övéivel összekulcsolva az ölében pihentettem.
- Mégis mit sajnálsz?- tettem fel végre hangosan a kérdést, ami eddig is foglalkoztatott
- Az én hibám. Ha… hanem vagyok olyan ostoba és gyerekes. Meg féltékeny. Hogy azt mondjam, hogy megtiltom, hogy lásd. És olyan dolgokat mondtam neked… már akkor megbántam- nézett a szemembe- ha együtt átmentünk volna, akkor nem történt volna ez veled. Nem sírva és meggyötörten jöttél volna haza. És rémes barát vagyok. És ezek szerint még rémesebb szerető!
- Kimi!- csattantam fel, hogy végre megállítsam a szűnni nem akaró szózuhatagot, amely kivételesen belőle áradt, és nem belőlem- eszedbe se jusson ilyen butaság! Az én hibám az egész. Hallgatnom kellett volna rád, és nem odamennem. És én is sajnálom. Sajnálom, hogy kétségeket ébresztek benned. De meg kell, hogy értsd, bennem is megvannak ezek. Ez a finnországi pár nap csodálatos volt, de most, hogy visszakerültünk ide, a valóságba… most, hogy Sebastian megint csak pár utcányira van, nem pedig országokra… Idő kell ahhoz, hogy úgy lépjek túl rajta, hogy ne essek vissza újra és újra a karjaiba
Kimi nézett rám, de rezzenéstelen volt az arca. Most, először a kapcsoltunk során nem tudtam, hogy mire gondol, és mit érez. De fáradt is voltam ilyesmihez. Fáradt ahhoz, hogy más érzelmeivel foglalkozzam, még, ha azok Kimihez tartoznak is. Lefárasztott a saját bűntudatom, ostobaságom és saját magam iránt táplált megvetésem. A szempilláim elnehezültek, és nem voltam képes tovább a finn pilótára koncentrálni. Egyszerűen hátra feküdtem az ágyon és behunytam a szemem. De még ott is csak a saját magammal találkoztak. Azzal, akit a legszívesebben elkerülnék, és örökre száműznék a Földről. Ha tehetném.


~ Sophia
A szer, amit Travis tömött belém, lassan kezdett kiürülni a szervezetemből. Egyre többször voltam magamnál, de mindig ugyanahhoz az ágyhoz voltam kötözve, ugyanabban a szobában, ugyanolyan kényelmetlenül. Képek villantak be az elmúlt napokból, és hangok. Travis undorral és megvetéssel teli hangja, az üveg vizek, amelyek megváltást jelentettek kiszáradt ajkaimnak, forma1-es autók hangja a tv-ben, egy Sebastiannal készített interjú. Minden ébredés kész kínszenvedés volt, s lábaimban is alig volt erő. Kibotorkáltam a wc-be, ha Travis hajlandó volt elengedni, de annyira kómás voltam minden nap, hogy nem sikerült tervet kiötölnöm a megszökéshez.
- Milyen nap van?- kérdeztem Travist, mikor visszaértem az ágyba, és ismét elkezdett az ágyhoz kötözni
- Szerda. Miért?
- Mi lett a versenyhétvége vége? Sebastian nyert?
- Ha tudnám se mondanám meg- mondta gúnyosan
- Emlékszem, hogy nézted- csattantam fel- egész nap egy kurva ágyhoz vagyok kötözve és alszok, mert kiüt a gyógyszered. Mond már meg, hogy hol végzett!- sziszegtem
- Látom, kezdesz jobban lenni. Lassan jön a fenyegetőző fázis is, igaz?- vigyorgott lenézően- de tényleg nem tudom, csak az időmérő egy részét néztem meg
- Mikor megyünk már valahova? Vagy eldöntenéd, hogy mit akarsz velem csinálni?
- Véletlenül túl sok gyógyszert adtam, azért vagy ilyen rosszul. Elnéztem az adagokat. De, mint látszik, az ördögnek sem kellesz. Itt hagyott nekem. Hogy engem boldogíts. Ami, lehetőleg meg is fog történni. Szóval aludj még párat, aztán tárgyalhatunk
- Gyűlöllek- sziszegtem az arcába
- Nálam nem jobban- válaszolta és betömte a szám egy férfi zsebkendővel


~Loren
Péntek reggel Aaron mellett ébredtem. Nagyot nyújtózkodtam és méregetni kezdtem a szőke fiút. Jó képű volt, gazdag, kedves és előzékeny. Rengeteg jó tulajdonsága volt, és persze azt sem szabad kihagyni, hogy meglehetősen jól tudta a dolgát az ágyban. Néha kicsit rosszul éreztem magam, hogy más lányoktól veszem el egy ilyen pasi birtoklásának az esélyét, de ha találtam egy ilyen hülyét, aki képes volt belém esni, hát Istenem! Nem fordítom magam ellen a szerencsét, ha végre egyszer rám talált.
Kibotorkáltam a lakáshoz tartozó konyhába, és feltettem a kávét, meg sütöttem pirítóst. Amíg ezek készültek, megmostam a fogam és megmosakodtam. Megreggeliztem, aztán felöltöztem és feltettem egy enyhe sminket. Kifésültem barna tincseim, és a termoszom teletöltöttem kávéval. Habár tavasz van, még mindig rettentő hideg, és jól esik az irodában pár korty forró felébredés.
Mielőtt elindultam, visszanéztem a szobába Travishez, de még akkor is aludt. Nem akartam felébreszteni, így a lehető legcsendesebben hagytam el a lakást. Beültem a vadonatúj Infinitimbe, amit Aarontól kaptam a szülinapomra és a gyárhoz hajtottam. Britta ezen a napon is pihenőt vett ki, de egyre inkább kezdtem felvenni a ritmust és belerázódni a munkámba. Már nem idegesített fel az összes sajtós. Csak némelyik.
Az ebédem elfogyasztása után csacsogtam még egy keveset néhány szerelővel, aztán visszamentem az irodába. Christian meglátogatott, leellenőrizte, hogy mindenem megvan-e, és hogy jól dolgozom-e. Szerencsére mindent rendben találtam.
Fél négy is elmúlt már, mikor kopogtattak, s én persze azonnal behívtam az arctalan illetőt. Mikor az utolsó simításokat is elvégeztem az excel táblázaton, akkor néztem csak fel. Először lefagytam, de az arcmimikám gyorsabb, mint maga a felfogásom: azonnal grimaszt vágtam, majd elfogott az undor.
- Téged is jó látni- dalolta gúnyos mosollyal William, és odasétált az asztalomhoz- nem zavarlak, ugye?
- Nem úgy ismerlek, mint akit érdekelne- forgattam meg a szemeim és kicsit hátragurultam a székemmel
William neki támaszkodott az asztal szélének és végigmérte a lábaim. Aznap egy sötétkék miniszoknya volt rajtam fekte harisnyával és bakanccsal.
- Jól nézel ki- jegyezte meg- ahogy látom, és hallom, mostanában elég jó sorod van
- Semmi közöd hozzá- tettem keresztbe a lábaim, hogy egyiken a szoknya még feljebb csússzon- de igen, elég jól megvagyok. Találtam magamnak egy férfit, aki…
William harsány nevetése belém fojtotta a szót, majd arca megint komolyra vált és rám szegezte a tekintetét.
- Jobban átlátni rajtad, mint az ablakon, kedvesem! Semmire nem kell neked az a szerencsétlen Aaron. Csak a kocsik, meg a pénz, meg a biztos háttér. Amit biztosít. De a mi főhősnőnknek persze ez nem elég! Neki Sebastian Vettel kell! Az elérhetetlen forma 1-es pilóta
- Ezt meg mégis honnan a fenéből veszed?- kérdeztem sziszegve
- Ugyan már! Mikor találkozgattunk, nem csupán a szex terén ismertelek ki
- Szóval neked az a két év csak találkozgatás volt?- kérdeztem elfojtott hangom és a szívem is belefacsarodott a kijelentésébe

William

- Nekem igen, de neked tudom, hogy igaz szerelem volt- affektált a fájdalmammal játszadozva- de nem a múlt miatt jöttem- váltott hangnemet
- Hanem? Nem hiszem, hogy tudsz mondani bármi olyat, amitől még öt percig képes vagyok elviselni téged- vágtam oda
- Sebastian- mondta és én visszahőköltem. Az ideges ráncaim kisimultak a homlokomról- na látod, tudtam, hogy tudok ilyet mondani!- vigyorgott büszkén
- Nekem nem kell Sebastian- tagadtam le
- Dehogynem!- lökte el magát az asztaltól és elém lépett
Két kezén megtámasztotta magát a székem karfáján, s közel hajolt az arcomhoz. Az orromon éreztem a kifújt levegőjének meleg szelét.
- Azt akarod, hogy a tiéd legyen…- mondta érzéki hangján, s egyik kezét arcomhoz emelte s végigsimított rajta- …azt akarod, hogy csak te kellj neki…- haladt lefelé nyakamon, s át bal mellem domborulatán- …azt akarod, hogy téged kényeztessen és a te neved suttogja…- áthaladt a hasamon, s a csípőmön, végig a combomon, egészen a térdemig, ahol megállt egy pillanatra-…és azt mondja, hogy szeret, miközben…- kezei most elindultak felfelé, jobb lábam könnyedén lesöpörte a balról, becsúsztatta ujjait a szoknyám alá és combom belső felét simogatta, majd hirtelen és erős nyomást gyakorolt a csiklómra- ...miközben a csúcsra juttat
Miközben egy nagy nyögést hallattam, ő hátra lépett, és elégedetten visszatámaszkodott az asztalra. Arcom lángolt, a testem reszketett attól az érzéki vágytól, amelyet egyszerű szavai, mozdulatai és az ígéret tett, hogy Sebastian az enyém lehet.
- Mit akarsz?- kérdeztem, mikor már meg tudtam szólalni
- Azt hiszem van egy közös célunk. Tönkretenni Annát
- Neked mi közöd van hozzá?
- Az ne érdekeljen. Egyszerűen csak el akarom tűntetni
- És miért én kellek?
- Mert Sebastian révén te vagy az egyetlen, aki igazán közel tud kerülni a lányhoz
- Mit kell tennem?- kérdeztem, mire elégedett vigyor ült ki az arcára
Ismét ellökte magát az asztaltól és újból felém indult.
- Azt majd később elmondom- suttogta és közel hajolva érzéki csókot nyomott a számra- és amit elkezdtem… kérd meg a barátod, hogy fejezze be