23. rész

Sziasztok!

Tudom, hogy szerdára mondtam a folytatást, de mit tehetnék! Gyereknap van! ;) 
Köszönöm szépen az előző részhez a komit, illetve a pipákat, és örömmel láttam, hogy már többen is szavaztatok arra, hogy hogy legyen a folytatás. Csak így tovább, minden szavazatnak nagyon örülök! 

Mindössze annyit fűznék ide, hogy köszönöm, hogy vagytok nekem és, hogy olvastok, és ha rám hallgattok, maradjatok gyerekek örökké! Nem számítanak az évek, amiket magad mögött tudhatsz, lehetsz tizenkilenc, vagy akár harminckilenc éves, gyerekként élni a legjobb! És akárki, akármit mond, amíg élnek a szüleink, addig gyerekek maradunk. Mindig van, aki vigyáz ránk, aki megvigasztal, ha kell és tanácsod ad, ha tanácstalanok vagyunk. Ha a szüleitekkel vagytok, ezeket az értékeket sose feledjétek, mert egy szép napon, ezeket majd Nektek kell adni, a saját gyerkőceiteknek. Élvezzétek az életet, ne legyetek felelőtlenek, de néha tényleg nem árt egyszerűen csak belevetni magatokat a dolgokba! Legyetek megfontoltak, de ne túl komolyak! :)

Jó olvasást kívánok, pihenjetek sokat, én pedig sietek a folytatással!

Ezer puszi Nektek!

*Chrisee

23.  rész

Hétfőn, mikor hazaértem csak arra tudtam gondolni, hogy hogy nézhet ki az a bizonyos nyakék. Nem néztem utána az interneten, mentségemre szóljon, nem hittem, hogy Tessa tudja, hol van.
- Tessa!- kiabáltam és minden cuccom ledobtam az ajtóba- hol vagy?
- A konyhában- kiabálta. Mikor meglátott, mosolyogni kezdett- épp sütök
- Tök jó, hogy így ráérsz- jegyeztem meg morogva- ma volt nálam Harry, elintézte, amit kértem. Hol a nyakék?
- A szobámban- sóhajtott egy nagyot, majd pár perc után megjelent az ékszerrel
Valóban olyan lélegzetelállító volt, mint ahogy képzeltem. És az értékén persze még többet dobott, hogy Diana hercegnőé volt. Csodáltam még pár percig a drágakövekkel kirakott ékszert, aztán mondtam Tessának, hogy jól tegye el, nehogy valaki megtalálja, ha ne adj Isten ide betörnek és keresnék.
Az elkövetkezendő pár hét, sőt, két hónap nagyon sűrű volt. Szerencsére a rosszulléteim elmúltak, a fejem sem fájt, viszont épp elég fejtörést okozott mindent kideríteni a rablás éjszakájáról és az elkövetők hollétéről. A rendőrségen nem voltak túl készségesek, így kénytelen voltam ezt a feladatot is Harryre hárítani, aki a tökéletes megjelenésével és mosolyával a női recepcióssal, illetve bizonyíték-raktárossal jól megértette magát és így megszerezte a kellő adatokat.
Én is felvettem a kapcsolatot a kollegámmal, aki elvállalta az ügyet és szinte napi szinten kapcsolatban álltunk. Persze, az alap munkám is el kellett végeznem mindezek mellett, szóval nem volt könnyű dolgom. Fáradt voltam állandóan, soha nem mozdultam ki, de végül meglett az eredménye. Május elején bejelentést tettünk a bíróságon, hogy tudjuk, hol van a bűntettet elkövető egyik fél, továbbá azt is elmondtuk, hogy ki a másik gyanúsított. Ginát nagyjából öt nap alatt fogták el Németországban, majd kiadták az Egyesült Államoknak.
A tárgyalások június elején kezdődtek és július elejéig tartottak. Minden bizonyítékot bevetettünk, továbbá a vádlottak közül Patrik amúgy sem tudott alibit produkálni, vagyis nem volt, aki bizonyítsa, hogy otthon volt, a Gina alibijét igazoló pasast pedig Harry fillérekért megvette.
Ahogy várható volt, Gina előjött a listájával, melyet számlakimutatásokkal is tudott igazolni, de persze nem az összest. Amúgy is tizenöt másik per miatt jártak tárgyalásokra, bár azoknak a legtöbbjét lezárták, elég komoly pénzbírsággal. Mivel Harry zároltatta Patrik számláját, még nagyobb szarban volt a párocska. Gina beidézett tanúi persze nem jöttek el, Harry őket is lefizette. Gina viszont kijátszotta az egyetlen kártyát, ami a kezében volt, és szépen alánk tett
- Azonban, tartozom még egy vallomással- mondta fennkölt hangnemben, a tanúk padján, miután az általunk kért ügyvéd kivallatta- a nyilvánosságra került számlakimutatásokat kozmetikázták- mosolygott ördögien és rám meredt- én is vállaltam ehhez hasonló szolgáltatásokat, és Sebastian Vettel számára is elérhető voltam. Az ő neve hiányzik a listáról
Néma csend kerekedett, levegőt venni is elfelejtettem, azonban Taylor, az ügyvédem könnyedén kihúzta magát a kérdés alól
- Tudja ezt bármivel igazolni? Mind azon állítását, hogy az ön által megnevezettel pénzért szexuális szolgáltatást nyújtott, mind pedig azt, hogy a listát az ön által használt szóval élve, kozmetikázták?
- Szeretném, ha Sebastian Vettel-t beidéznék tanúnak- mondta a töretlen gonosz vigyorával
- Rendben, ez esetben prostitúció miatt is vádat emelünk- lökte oda lazán Taylor, mire Gina arcáról lefagyott a mosoly
A tárgyalást berekesztették és beidézték Sebastiant is. A tárgyalásra újabb egy hetet kellett várni. Még többet egyeztettünk, még jobban beleástuk magunkat a dolgokba. Taylor feladata volt beszélni Sebastiannal és a szájába adni a szavakat. Én nem tudtam vele találkozni, ilyen körülmények között nem. A tárgyalások miatt stresszes voltam, érzelmileg teljesen befolyásolható. Nem tudtam volna vele rendesen beszélni.
A tárgyalás napján Gina elismételte mondandóját, majd Sebastiant szólították tanúnak. Mind a két ügyvéd kérdéseire tökéletesen és hihetően adta a betanult válaszokat. Jó színész lett belőle az évek során. A forma1-ben sokat tanult, erről teljesen meg voltam győződve.
Mikor a Ginával töltött estéről vallott, végig az én szemeibe nézett. Akkor értettem meg, hogy nem kéne rá haragudnom, de nem tudtam kiverni a fejemből, hogy annak ellenére, hogy az aktus nem jelentett neki semmit, mégis fizetett egy lánynak, testi szolgáltatásokért.
Természetesen Tessa is terítékre került, és mivel Gina és Patrik képesek voltak jó ügyvédet szerezni, teljesen szétszedték a lányt. Megtört, bevallotta, hogy ő is ugyanannyira részt vett a pénzért való viszony létesítésében, mint a többi lány, azonban Ginát megvádolta zsarolással, így máris újabb vádpontok következtek.
A nyakék előkerülése is sikerrel záródott. Az összes hazugságunkat, amit összehordtunk a bíró és az esküdtszék előtt, elhitték. Július 3-án volt az utolsó tárgyalás. Akkor már tudtuk, hogy ítéletet fognak hozni és nagyon úgy tűnt, hogy sikerült mind Patrik, mind pedig Gina bűnösségét bizonyítani.
Az összes tanúnak meg kellett jelennie a tárgyaláson, így, persze Sebastian sem maradhatott otthon. Pont a mosdóból jöttem ki, mikor összefutottunk. Egy darabig csak bámultunk egymásra
- Sajnálom, hogy ide kellett jönnöd. Tudom, hogy a családoddal lennél
- Nem feltétlenül- mondta halkan
- Boldog szülinapot- erőltettem magamra egy mosolyt, de nem tudtam odahajolni hozzá és puszit adni neki, vagy amit ilyenkor szokás
- Köszönöm. Igazi ajándék lesz, ha elítélik őket- mondta kicsit ingerülten- de az lenne a legszebb ajándék- enyhült meg az arca- ha megbocsájtanál- engedett meg egy apró mosolyt és végigsimította a kezét az arcomon
Becsukta a szemem, mert jól esett az érintése, de mégsem voltam képes azt mondani, hogy megbocsájtok, mert nem akartam neki hazudni. És magamnak sem. Még mindig éreztem azt a furcsa érzést, ami egyre jobban csak eltaszított tőle, minél közelebb éreztem magamhoz
- Majd egyszer, Sebastian- suttogtam és elsiettem mellette
A tárgyalóterem felé menet láttam meg Harryt, ahogy kék öltönyében ül a padokon és gondolkozik. Odaültem mellé
- Minden rendben?- kérdeztem
- Igen, persze, csak örülök, hogy már vége ennek az egésznek- sóhajtott egy nagyot- mellesleg, jó volt veled dolgozni- jegyezte meg mosolyogva
- Veled is- viszonoztam mosolyát
- Arra gondoltam, hogy ha ennek már tényleg vége, elmehetnénk vacsorázni. Kettesben. De, ez most tényleg egy randi lenne
Mosolyom lehervadt arcomról és inkább elfordultam Harrytől. Akkor láttam meg Sebastiant. Muszáj voltam a szemeibe nézni, nem bámulhattam a végtelenségig a lábát. A kék szemei szikráztak a Harry iránt érzett haragtól és féltékenységtől, de én még ezeken is túlláttam. Reményt láttam a szemeiben. Reményt arra, hogy nemet mondok, és mi egyszer újra együtt leszünk, vagy legalább megbocsájtok neki. Nem bírtam levenni róla a szemeim, így ő szakította meg azzal a szemkontaktust azzal, hogy visszament a tárgyalóterembe. Én is visszafordultam Harryhez.
- Nagyon tetszik az ajánlat- kezdtem- de sajnos nem mehetek veled- hajtottam le  fejem
- Semmi baj- mondta és a hátamra tette a kezét- látom, hogy mennyire szereted
- Ha gyerekkorom óta nem voltam képes kiszeretni belőle… én már nem is tudom, mit kéne tenni, hogy utálhassam
- Ilyen a szerelem- mondta halkan és mosoly kúszott az arcára- örömet okoz nekem, hogy te ezt megtaláltad- mondta, majd felállt és megigazította az öltönyét.
Beléptünk a tárgyalóba, s a bíró is hamarosan megérkezett és kezdődhetett az ítélethozatal. Patriket és Ginát minden vádpontban bűnösnek találták, és mivel Ginát találták a fő elkövetőnek, huszonnégy évet kapott, míg Patrik tizenhármat. Boldogan jöttünk ki a bíróságról. Tessa is azonnal a nyakamba borult, és még nevelőanyám, Diana is eljött az ítélethirdetésre. Nehezen, de Tessa elfogatta, hogy a szülei még egy hónappal ezelőtt elváltak, mert már egy jó ideje válságban volt a kapcsolatuk.
Sebastian szinte rám sem nézett, csak gratulált és kezet rázott Taylorral, majd el is viharzott. Éjszakába menően ünnepeltük a győzelmünk, majd másnap mindenki fejfájással ébredt.

Tessával nyárra elterveztünk egy nyaralást, amely meg is valósult. A Hawaii szigeteken töltöttünk egy csodálatos hetet, melyben még jobban megismertük egymást. Olyan sokat veszekedtünk gyerekkorunkban és annyira utálatosak voltunk, hogy a valódi értékeket észre sem vettünk egymásban. Az az egy hét valódi felüdülés volt mindkettőnknek. Persze, Alexander esküvőjére is kaptunk meghívót, augusztus 4-én tartották a nagy napot. Alexandert jó volt felhőtlenül boldognak látni, a menyasszonya, majd az este végére a felesége, Lucien pedig csodálatosan festett az esküvői ruhában.
Jó volt látni a boldogságukat. Akkor jutott eszembe, hogy az én életem gyakorlatilag romokban hever. Harry ajánlatára nemet mondtam, erre ő összejött Patriciával, a titkárnőmmel, így most ők a Bahamákon töltik a nyarat. Sebastianról semmit nem hallottam, nem kerestem a társaságát és ő sem keresett engem. Tessa pedig… elvileg kiszeretett Sebastianból, de ezt kötve hiszem. Ő pont az a férfi, akiben csak olyan van, ami szerethető. Vagyis, ezt csak egy darabig hittem, de pont elég ideig ahhoz, hogy még csak kiszeretni se tudjak belőle.

22. rész

Sziasztok!

Ahogy ígértem, itt a folytatás! 

Remélem, minden rendben van Veletek és azt is remélem, hogy örültök az új résznek. Ha esetleg néztétek, felvettem az általam olvasott blogok közé még egyet. Címe:Felhőbe alkonyult . Ha van kedvetek és még nem ismeritek, érdemes betérni, mert a történetek szuperek (és engem, személy szerint legjobban az írás ragadott meg)! :)

Köszönöm a komit az előző részhez, örülök, hogy kaptam visszajelzést! :) És örülök, hogy páran már észrevettétek a közvélemény- kutatást! Minél több választ kapok, annál könnyebben tudok majd dönteni! (És abból még viszonylag tudom is, hányan olvasnak komolyabban)

Köszönöm, hogy vagytok nekem, hogy türelmesen vártok és bizalmat szavaztatok nekem azzal, hogy több hónapnyi kihagyás után még mindig olvastok!

Örökre hálás leszek Nektek, remélem tudjátok! Mindig is a visszahúzódóbb fajtához tartoztam, de amióta Nektek hozhatom a történeteket és sok szépet kapok tőletek, már egészen feloldódtam! :)

Sietek a folytatással, addig is legyetek jók, és vigyázattok magatokra!

Jó olvasást, és kellemes időtöltést, Drága Olvasóim!

Ezer meg ezer csók!

*Chrisee

22. rész

Lassan sikerült csak elaraszolni a kanapéig, mivel le sem szálltam Alexanderről. Jó volt végre látni, és úgy éreztem, hogy megértésre találhatok.
Egy fekete farmer volt rajta, egy szürke póló és egy fekete bőrkabát. Finom tusfürdőjétől illatozott, melyet én már olyan rég éreztem. Végigszántottam ujjaim puha, szőke hajában, aztán rávettem magam, hogy elengedjem.
- Olyan rég láttalak- mosolygott és letette az üveget meg a csokrot az asztalra- már nem is emlékszem. Ezer éve talán- vigyorgott
- Hát, rajtad semmit nem látszik az az ezer év- törölgettem az arcom- kérsz valamit?
- Arra gondoltam, felbonthatnánk- kapta fel az üveget, amit az előbb az asztalra tett- a nyitó a szokásos helyen?- kérdezte és elindult a konyhába
- Igen- mondtam és ledobtam magam a kanapéra
- Nem tudom elhinni…- jött vissza két pohárral meg a nyitott borral a kezében- … hogy annyira örülsz nekem, hogy sírsz. Szóval, mi a baj?- huppant le mellém, és az asztalra helyezett poharakba kezdte tölteni a vörös nedűt
- Tudod, hogy mindig bonyodalmak vannak körülöttem- sóhajtottam lemondóan
- Ugyan, ehhez már hozzászoktál. Nem is te lennél, ha nem így történne
Átadta az egyik poharat, majd a magasba emelte
- Szóval, mire igyunk?- kérdezte
- Arra, hogy megint itt vagy
- Ugyan, az olyan snassz! Igyunk arra, hogy mindketten megtaláltuk a párunk!- vigyorgott, de látva az arcom nagyot sóhajtott- jó, gondolhattam volna- csóválta a fejét- akkor arra, hogy egyszer minden rendbe jön- mondta
- Arra, hogy egyszer minden rendbe jön- ismételtem és koccintás után mindketten belekortyoltunk a borba- hmm, ez finom
- Franciaországból van
- Miért is voltál te ott?- kérdeztem felhúzott szemöldökkel
- Megkeresett egy francia cég, és azt kérték, terveztessek nekik egy épületet. És kivitelezőnek is felkértek. Így, muszáj voltam odautazni. Már jó pár hete kint voltam… El sem hiszem, hogy azóta nem beszéltünk!
- Én sem- csóváltam a fejem- és mi ez a közös boldogság duma?
- Megismerkedtem a megbízó lányával, aki iszonyatosan gyönyörű. De ezt leszámítva kedves, bájos, vicces… egyszerűen annyira összepasszolunk, hogy el sem tudok képzelni mást magam mellé
- Na, ez nagyon jó hír! Végre… Gratulálok!- mondtam mosolyogva és átöltetem a szőkeséget
- Tehát, veled mi ez a nem boldogság dolog?- vigyorgott
- Az elmúlt napokban minden felgyorsult. Letudtam egy válást két fél között. Itt kezdődött. A pasas aztán meghívott egy vacsorára, hogy megköszönje azt, amit érte tettem
- Ugye nem csaltad meg Sebastiant?- szakított félbe a kérdésével
- Nem, dehogy! De megtudtam, hogy Gina volt a felesége… az a Gina
- Az escort céges? Sebastian buliján?
- Aha. És tudom, hogy ismered, mert rajta van a neved a listán…
- Igen, rajta van, de… nekem nem a lányok azon szolgáltatásai kellettek, amiket Tessa is nyújtott. Mikor még pályakezdő voltam, rendeztem egy partit a befektetőknek, hogy jó benyomást tegyek.  Szó sem volt másról. Apám unszolt bele a dologba
- Akkor, Tessa miért mondta, hogy te is rajta vagy?
- Mert rajta vagyok. Csak nem Gináén, hanem Harryén
- Te ismered?
- Persze. Egész jó haverok lettünk, miután bementem hozzá tárgyalni. Több lányra volt szükségem, mint amennyit adni tudott volna, szóval személyes megbeszélést akartunk mindketten. Akkor derült ki, hogy egészen jó fej
- Oké… De, minden esetre Sebastian is a listán van, mint tudjuk. De nem egyszer, hanem tizenhétszer…
- Hogy mi?- kérdezett rögtön Alexander
- Tudom… na de itt még nincs vége. Gina és Patrik ellopták Diana hercegnő nyakékét. Patrik el akarta adni, mire Gina ellopta tőle és Tessának adta, hogy rejtse el. Erre Gina megtudta, hogy milyen sokat adnának érte és visszakérte Tessától, de ő meg nem adta oda neki
- Miért nem?
- Mert Gina zsarolja, hogy vállaljon klienseket, mert, hogy belőle sok pénz folyik be. De Tessának meg elege lett, ezért nem adja vissza Ginának a nyakéket addig, amíg a lány bele nem megy, hogy elengedi Tessát. De, mivel Gina ebbe nem ment bele, Tessának szánt szándéka Ginát és Patriket rács mögé juttatni
Befejezve monológom nagyot húztam a borból, majd az egyre nagyobb mosolyú Alexanderre néztem
- Mi az?- kérdeztem
- Legközelebb szólj, hogy kéthetente beszéljünk, különben a végén még úgy találkozunk egy hónap után, hogy már űrlény vagy- vigyorgott
- Te meg férj- jegyeztem meg nevetve
- És, akkor van már terv, hogy hogyan vessetek véget a dolognak?
- Igen. Ma mindent elintéztem, kiadtam a feladatokat, most várnunk kell
- A főnökasszony intézkedik- mondta Alex viccesesen és újabb pohár bort töltött- de mi van Sebbel? Min kaptatok össze?
- Mondjuk a 17 lányon…- néztem rá szúrósan, hogy nem is figyel- meg, hogy hazudik
- De nem veled volt, mikor… hát tudod. Azokkal a lányokkal volt
- Jó, de ha Hannát megcsalta, engem miért ne csalna? Ez nem olyan, hogy hű, ő most a szerelmem, ezért ezt befejezem. A pasik nem tudják leállítani a farkuk…
- Hé, ez nem volt szép- kacagott Alex- de azért van benne valami
- Tudom, hogy mindig igazam van- vigyorogtam- és, neked hogyan tovább?
- Már úgy érezem, hogy benne vagyok a korban. Vagyis, tudom, még a húszas éveimben járok, satöbbi, satöbbi, de akkor is úgy érzem, hogy itt az ideje a komoly döntéseknek- nagyot sóhajtott- meg akarom kérni Lucien kezét- mosolygott töretlenül és láttam rajta, hogy szemei csillognak a boldogságtól
- Ez szuper!- ugrottam a nyakába- nem is hozhattál volna ennyi jó hírt jobbkor. Mikor akarod megkérni a kezét?
- Ma este száll le a gépe. Holnap elviszem vacsorázni, és szerintem akkor. Már meg is vettem a gyűrűt
- Itt van? Megnézhetem?
- Nem, még nincs itt- kacagott- még az ékszerésznél hagytam, mert gravíroztattam rá
- Mit?
- „Légy enyém örökké”. Ez lesz belegravírozva
- Ah, ez olyan szép! Legszívesebben visítanék
- Tudom, de ne tedd- mosolygott - na, akkor beszéljünk valami érdekesebbről…
Alexander este fél kilenckor hagyta el a lakásom. Meglehetősen borgőzös és szerelemtől ittas állapotban sattyogtam a szobámba, és ledobtam magam az ágyra. Bekapcsoltam a tv-t, hogy valami értelmeset csináljak, mikor kopogtak a hálószobám ajtaján és Tessa lépett be
- Szia. Csak tudni akartam, hogy minden rendben
- Szia. Persze, minden oké
- Volt itt valaki? Csak… kint van két borospohár
- Igen. Alexander volt itt. Nagyjából fél órája ment el
- És, hogy van?
- Jól. Megnősül. Vagyis, még csak megkéri a barátnője kezét
- Aszta! Hát, ez a nap is eljött. Sosem gondoltam volna, hogy Alex valaha elkötelezi magát. Milyen a lány? Ismerjük?
- Nem. Francia. Luciennek hívják
- Ha a csaj is olyan szép, mint a neve, biztos jól járt
- Olyan csillogó szemekkel és odaadással mesélt róla- sóhajtottam- totál szerelmes a srác- mosolyogtam
- Majd írok neki és gratulálok. Csak ennyit akartam. Itthon vagyok ma este, ha kellene valami. Jó éjt
- Rendben, jó éjt
Tessa kiment, én pedig visszarévedtem a bugyuta filmre. Valami kutyaiskoláról volt szó, amiben a kutyák beszélni tudtak, és végül ők nevelték meg az oktatókat… Komolyan, amerikai film hülyébb már nem is lehet!
Reggel persze időben ébredtem, hiszen munkába kellett mennem. Amúgy is csúszásban volt a tegnap lemondott találkozók miatt. Összeszedtem magam otthon és bementem az irodába. Tárgyalás tárgyalást követett, munkaebéd, újabb tárgyalások. Végül, fél nyolcra vetődtem haza.
- Jó sokáig dolgoztál- jegyezte meg Tessa a konyhából, mikor meglátta, hogy végre hazaértem
- Az ügyfeleim nem ismerik a magánszféra és a magánélet fogalmát- morogtam
Ennyit beszéltem Tessával, azonnal a fürdőbe mentem, ahol egy gyors zuhanyt vettem, majd bedőlve az ágyba úgy aludtam, mint a bunda.
Ismét újabb másnapok következtek, amelyek a szokottnál jobban megterheltek. Nem tudtam eldönteni, hogy az állandó fáradtság és izomfájdalom miatt érzem-e így, vagy, mert már napok óta senkivel nem beszéltem, csak az ostoba ügyfeleimmel. Ha előröl kezdhetnék mindent, biztos, hogy nem ügyvéd lettem volna! Vagy nem a válásra szakosodom…
Végre eljött a péntek. Sebastian hiányzott, ezt nem tudtam sem leplezni, sem magamnak tagadni. Olyan űrt hagyott maga után, amit sosem tudok majd betölteni. Szerintem arra várt, hogy én írja neki, nekem viszont semmi nem jutott az eszembe. Pedig, volt, hogy egyik - másik estén még elalvás előtt az e-mail szövegszerkesztőjében voltam, de csak körmeimmel doboltam a billentyűzeten, mert nem tudtam rájönni, mit akarok mondani, és kicsit féltem attól is, hogy mit fogok hallani. Ilyenkor mérgesen csaptam le a laptopom fedelét, majd duzzogva fészkeltem be magam a puha takaró alá. A péntek este úgy telt el, mintha már hetven éves lennék: megittam egy teát munka után, olvastam egy keveset az egyik magazinból, és beültem a kedvenc fotelomba a szobámban, és csak bámultam kifelé az ablakon. Nem tudtam, mit akarok. Elkalandoztak a gondolataim Sebastian felé. Hogy most hol lehet, mit csinálhat, gondol-e rám. Erre magamban felhorkantam. Persze, hogy gondol rám! Aztán azon kezdtem filozofálni, mit kéne csinálni a nyáron, amely már itt van lassan a nyakunkon. Erősen hajlottam afelé, hogy szabit vegyek ki, és elmenje nyaralni, vagy hazalátogassak Németországba… de persze, ekkor is csak Sebastianig jutottam, és az előző kérdésekhez. És akármit kezdtem el gondolni, mindig a kezdő kérdésekhez jutottam vissza. Ördögi körbe kerültem.
Szombaton már fél kilenckor felkeltem, mivel egész héten csak dolgoztam, és gyakorlatilag senkivel nem kommunikáltam.
Kimentem, hogy csináljak valami ennivalót. Amíg főtt a kávé, rendbe szedtem magam a fürdőben. Felvettem pár kényelmes ruhadarabot és méregetni kezdtem a hűtő tartalmát. Totálisan üres volt. Elmorogtam magamban, hogy mit gondolok Tessáról, és főleg arról, hogy feleszi a hűtőm tartalmát, de azt vissza nem teszi. Még az sem lenne baj, ha elkérné a pénzt a bevásárlásra, csak csinálná meg!
Mérgesen becsaptam a hűtőajtót, felhajtottam a kávém, és újfent átöltöztem, hogy elmenjek a boltba. Kevés sminket is tettem fel és kontyba kötöttem a szőkés loboncom.
A boltban legalább kevesebben voltak, mint amúgy lenni szoktak, délutánonként. Pláne, hogy szombat volt. Ilyenkor minden normális ember alszik még… Listára nem volt szükségem, mivel a hűtőt látva elég nyilvánvaló volt, hogy mindenre szükség van. Szó szerint mindenre.
Két órán keresztül vásároltam és már alig vártam, hogy hazaérjek. Ha van dolog, amit jobban utálok a váló embereknél (mostanában így érzem) az a bevásárlás. És a bevásárlóközpontban lévő emberek.
Fél tizenegyre értem haza. Háromszor kellett fordulnom, hogy mindent vásárolt dolgot fel tudjak hozni

- De jó, bevásároltál! Már mondani is akartam, hogy nincs itthon semmi- dörzsölte meg álmos szemeit Tessa háloszobája ajtajában
- Ha még egyszer hagyod, hogy ennyire kiürüljön a hűtő, éjszaka, mikor alszol, beosonok hozzád, levágom a lábad, és azt fogok falatozni- morogtam, de aztán elmosolyodtam- na, mi a helyzet?
- Azt leszámítva hogy egész héten a hátadat, meg az alvó fejedet láttam, ezt inkább nekem kell megkérdeznem- sandított rám- minden oké?
- Persze, vettem is C-vitamint, mert nem érzem magam a toppon- vontam vállat- de hátha ez a sok alvás segített
- Amúgy jól vagyok- kötötte szorosabbra Tessa a köntösét- és mivel ilyen cuki voltál, hogy bevásároltál, főzök neked reggelit
- Ugye az nem merül ki a főtt tojásánál?- kérdeztem félve
- Mi a bajod a főtt tojással?- ripakodott rám, aztán felkacagott- nem azt fogok csinálni, valami egyszerűbbet
- A főtt tojásnál is egyszerűbbet?- néztem rá kérdően és akkor leesett- akkor ma is szendvics a menü
Vigyorogva bólogatott és nekiállt a reggelinek, amíg én elmentem átöltözni. Főként csendben reggeliztünk, csak pár szót váltottunk. Az időjárásról, meg arról, hogy mindketten utálunk vásárolni. Megszólalt a telefonom, SMS-em érkezett.
Megnéztem a készüléket és Alex volt az. Kért, hogy menjünk el moziba és ismerjük meg a menyasszonyát. Aki, mellesleg igent mondott, de azt persze már korábban is említette.
- Van valami programod estére?- kérdeztem Tessát
- Nincs- rázta a fejét- miért?
- Alex meg a barátnője most hívtak, hogy menjünk moziba. Jössz te is?
- Szívesen- mosolygott
A délelőttöt, és a kora délutánt arra áldoztuk Tessával, hogy kicsit rendbe szedjük a lakást. Csodálkoztam, hogy nem rohant ki máris az ajtón a gondolattól, hanem vonakodva bár, de belement. Mosást is raktam be, és az ágyneműm is lecseréltem. A nyaklánc nem jött szóba, d addig nem is akartam megemlíteni, amíg Harry nem hív a részletekkel. Fél négy körül Tessa jött be a szobámba
- Tudod már, hogy mit veszel fel?- kérdezte tanácstalanul
- Nem még nem – ráztam a fejem- de jó lenne végre kiöltözni egy kicsit. Nem kihívóan, csak olyan szexisen
- Igen, én is erre gondoltam. Segítsek?
- Aha, az jó lesz- felpattantam a laptopom elől és a gardróbomba sétáltam a lánnyal együtt
Körülbelül egy óra alatt sikerült kiválasztani azt, hogy én mit viszek fel, fél óra után pedig azt, amit Tessa. Még előtte befoglaltam a fürdőt. Hajat mostam, szőrtelenítettem, minden női dolog belefért, és ha már ott voltam, a sminkem is megcsináltam.
Felvettem a random kiválasztott fehérneműt, majd belebújtam a feszülés sötétkék farmeromba és felvettem hozzá egy barackszínű, mélyen dekoltált, spagetti-pántos fölsőt. Aggattam magamra vagy négy karkötőt és két gyűrűt, és a nyakamba is egy szép aranyláncot. Tessa is nagyon jól nézett ki: rövid, sötétkék szoknyába bújtatta formás lábait, és hozzá egy elég magas sarkú fekete cipőt vett fel. A fölsője egy egyszerű, fekete top volt.

Lucien

Felvettük a kabátjaink és a táskáink, és már indultunk is. Fél hétre értünk a mozi elé, kocsival. Mikor kiszálltunk, azonnal megláttuk a vigyorgó Alexet, és a meseszép barátnőjét. A lány tényleg gyönyörű volt, ahogy azt már korábban kedves barátom volt kedves kifejteni, de azért nem gondoltam volna, hogy ennyire. Ízlésesen és elegánsan volt felöltözve, kedves és játékos arca volt, amit már elsőre is nagyon értékeltem. Megtörtént a bemutatkozás, majd végre bementünk a moziba. Az estét egy vacsorával zártuk, de mivel Alex és én is kocsival voltunk, mi ketten nem ittunk, csak Tessa és Lucien.
- Az a csaj valami káprázatos- tört ki Tessa, mikor már hazafelé autókáztunk
- Én sem számítottam rá, hogy ilyen szép. Meg ilyen vicces és kedves
- Alex jól választott- bólintott Tessa mosolyogva- örülök, hogy talált magának valakit
- Én is
- De azért elég fura látni, hogy ennyire elkötelezte magát. Vagyis- tette fel a kezét- nem azt mondom, hogy neki nem való ez az élet és nem komolyodhat meg, csak eddig mindig azt mutogatta, hogy ő mennyire szereti a random csajokat és az egyedüllétet
- Mindenki változik- sóhajtottam és leparkoltam a mélygarázsba
- Köszi, hogy elhívtál magaddal. Nagyon jól éreztem magam
- Én is örülök, hogy jöttél- mondtam Tessának, és még a kocsiban, kiszállás előtt megöleltük egymást
Hát, ilyen sem történt még. És, nem is ittam!
A hétvége szinte csak úgy elrobogott, és megint arra eszméltem fel, hogy hétfő reggel hét óra és kelnem kell. Azonban délután Harry volt kedves meglátogatni, és mindent elintézett nekem. Megmutatta a számlakivonatokat, amelyekkel bizonyítani lehet a bűnösséget. Eljött az ideje a nyakék elkérésének és az alibi keresésének.
- Egyébként jól vagy?- kérdezte Harry
- Persze, minden rendben- mosolyogtam- de hogy intézed el a papírokat, ha a bíró rákérdez, honnan szedted?
- Miután kiszedtem belőle a neveket, nyilvános adatként tüntettem fel. Ha a mi perünk nem jár sikerrel, hát majd azoké, akik beperelik, mert nem tartotta be a titoktartási szerződést
- És hogy történhetett ez a "nyilvánosságra kerülés"?- mutattam macskakörmöt
- Rendszerhiba- vonta meg lezserül a vállát és egy csibész mosoly kúszott ajkaira.
El akartam olvadni.

KÖZLEMÉNY

Sziasztok!!

SUMMER IS COMING! 

Indítottam egy közvélemény kutatást, amelyben arra szeretnék választ kapni, hogy szeretnétek-e még olvasni a történeteim. Igazából, többen is írtátok már, hogy szeretitek olvasni, amit írok - aminek irtózatosan örülök, és nagy köszönöm- de arra gondoltam, hogy indítok egy másik blogot, ami nem a forma1-es téma (illetve Sebastian) köré lenne írva, hanem esetleg több pilóta köré, vagy teljesen ismeretlen- általam kitalált- személyek köré. Örülnék, ha összejönne olyan 30-40 szavazat, mert abból már egyértelműen el lehetne dönteni, hogy érdekel-e Titeket az ötletem, vagy inkább vessem el a dolgot. 

Tudom, hogy eddig rengeteg kihagyásom volt, de remélem, újra össze tudom szedni az én "kis" olvasótáborom, és fellendíteni a blogot. Ha van ötleteket, vagy elképzelésetek, hogy mit, vagy milyen fajta történetet olvasnátok szívesen, írjatok nyugodtan komit ide, vagy egy e-mailt nekem! Várom a visszajelzéseiteket (epekedve, mellesleg) és, ha szeretnétek, a meglepetés történetemből is adok egy kis ízelítőt! ;) Mit szólnátok 2 komihoz, és 10 pipához? 

A folytatással is sietek, szerintem szombaton már rakom is fel a 22. részt a Bűvkörből! :) Addig is, jók legyetek, kitartást a suliban, és ezer meg ezer meg még egy ezer csók!

*Chrisee

21. rész

Sziasztok! Mint láthatjátok, kicsit új külsőt kapott a blog. Gondoltam, jó dolog a változatosság. Itt egy újabb rész, meg kell, hogy mondja, büszke vagyok magamra, hogy ilyen hamar tudok jelentkezni! :D 

Remélem, hogy veletek minden rendben! Ma barangoltam egy keveset a blogon, és akkor láttam, hogy Bloglovinon már 35 követőm van!! Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki olvas! Remélem, tetszenek a történetek, illetve a részek, igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni, hogy izgalmas és kellemes olvasmány legyen, pár percnyi kikapcsolódás a zűrös hétköznapok közepette :)

Remélem, hogy a véleményezésetektől a részek végén ezután sem fogok elesni, és őszintén, pár komminak is nagyon örülnék, csak, hogy tudjam, nem gyártotok rólam vudu babát és szurkáljátok tűvel, mert ilyen ritkán hozok részeket :D Vagy ilyesmi... Szóval, egyszerűen csak örülnék pár visszajelzésnek :)

Nagyon köszönöm Nektek, hogy olvastok és kitartotok mellettem. Ígérem, mindent megteszek, hogy többet ne legyen több hónapos kihagyás a történetben, és hogy viszonylag állandóan jöhessenek a részek :) 

Bocsi, a hosszas bevezetőért. Aki ezt végigolvasta, az igazi harcos! Szóval, az ezernyi előbb begépelt szóból a lényeg: Jó olvasást, Drága Olvasóim! Millió csók Nektek!!

*Chrisee

21. rész

Hétfő reggel álmosan keltem. Az idő rossz volt, a munkához nem volt kedvem, és a kedvem is a béka feneke alatt volt. Sebastian elment, miután nem tudtunk közös nevezőre jutni az ügyben. Nem tagadott tovább, de nem tudtam őszintén a szemébe nézni és megbocsájtani. Így mindketten azt véltük a legjobbnak, ha külön töltünk egy kis időt.
Belebújtam a gönceimbe, megcsináltam a hajam, a konyhában ettem egy kis műzlit, aztán a termoszomba kávét öntöttem. Tessa lépett be a konyhába.
- Aszta, nagyon csini vagy! Csak nem Sebastiannal találkozol?- kérdezte vidáman, de mikor meglátta az arckifejezésem, kicsit visszavett- csak nem megint összekaptatok?
- Azt hiszem, ez most nem összekapás…- jegyeztem meg szomorúan
- Azt… azt akarod mondani, hogy végleg szétmentek?
- Nem tudom, hogy mit akarok, épp ez a baj. Mindig agyalok, de sosem jutok semmire
- Na, hátha tudok segíteni- mondta és felugrott az egyik bárszéke
- Ne haragudj, de késésben vagyok…- próbáltam kihúzni maga a dolog alól
- Ugyan! Saját céged van, te vagy a főnök. Senkit nem érdekel, ha elkésel. És addig nyaggatlak, amíg ki nem nyögöd
- Jó. Elég furcsa estém volt szombaton. Aztán, mikor hazaértem, szóba került az escort cég, és kiderült, hogy Sebastian 17 lánnyal volt összesen
- De akkor még nem voltatok együtt- vágta rá Tessa
- Akkor már barátnője volt. Elég rég óta. És 17 lány, Tessa? Az rengeteg! Még el is nézném, ha random csajok lennének valami buliból, de ez?! Hogy… kurvákkal… még mindig nem tudom felfogni- ráztam meg a fejem- és, ha Hannával megtette, velem miért ne tenné?
- Lehet, hogy pont azért nem random bulikon szedett lányokat, hogy ne legyen botrány. Elég befolyásos személy, ezt el kell ismerned. És, ha ilyesmi kiderül róla, az beleszólhat az életébe, ami pedig a teljesítményébe a versenypályán. És a szponzorok hozzáállását is befolyásolhatja. És mindenki tudja, hogy ezerszer jobban szeret, mint Hannát
- Ha most nem lenne az ügyféllistán tizenhétszer a neve, már rég megoldottam volna az ügyedet. De, persze azt is figyelembe kell venni, hogy ez ne derüljön ki. Mellesleg, miért is véded annyira?- szegeztem a szőke lánynak mérgemben a kérdést
- Én csak próbálok beszélgetni. Milyen féltestvér lennék, ha csak helyeselnék, és nem mutatnám meg neked a másik oldalt? Hogy, mondjuk, mire nem gondolsz?
- Ebből azt tudom levenni, hogy te is sokat foglalkozol ezzel… és miért is?
- Az én életem is éppúgy függ ettől, mint Sebastiané. Ha a lista kiderül, a lányok neve is kiderül. Aztán, ha munkát akarnék, és ott lenne a nevem egy ilyen listán, szerinted ki alkalmazna?
- Jó, jogos, de…- csörögni kezdett a telefonom
A kijelzőre néztem és Patricia neve villogott rajta.
- Bocs, ezt fel kell vennem. Fél perc- mondtam- Igen, Patricia, mit szeretnél?
- Bocsánat, hogy zavarom- kezdte a lány- csak még nincs bent, de…
- Igyekszem, ahogy tudom- szakítottam félbe a habogó lányt, hogy gyorsítsak a tempón
- … de Mr. Fishman fél 10-re bejelentkezett önhöz. Azonnali megbeszélnivalója akadt Önnel
- Jó, sietek. Ha ő hamarabb lenne ott, kérj elnézést a nevemben, sietek, ahogy tudok- tettem le- Na, mennem kell már- mondtam- de még azért egy kérdés- fordultam Tessa felé- hol a nyakék?
- Mi?- kérdezett vissza egyből
- Tegnap volt szerencsém összefutni Patrikkel- sandítottam rá Tessára- még így is semmi?
- Patrik… a városban van?- kérdezte ijedtem
- Igen. De ezt majd megvitatjuk, ha hazaértem. Addig gondolkozz el azon, hogy mit akarsz mondani. És ne felejtsd, hogy ügyvéd vagyok. Tudom, mikor hazudsz
Felkaptam a kabátom, a táskám és a kulcsaim.
- Majd jövök- kiabáltam vissza az előszobából.
Majd’ egy óra volt, mire beértem a munkahelyemre. Felsiettem az irodába, Harry már ott várt rám. Patriciát látva a huncut szemeit és a káprázatos mosolyát sem hagyta otthon.
- Elnézést a késésért- szólaltam meg, mire Patricia összerezzent, Harry pedig rám nézett
- Önért bármennyit várnék, Miss Brook- mondta édesen a férfi- mehetünk?
Kinyitotta az ajtót, én beléptem, majd ő is követett. Az asztalomra tettem a holmim, majd felakasztottam a kabátom a fogasra. Lesimítottam a ruhám gyűrődéseit, majd leültem az asztalhoz.
- Nos, mit tehetek érted? Persze, csak ha a tegnapi tegezés még áll…
- Igen, mindenkép- mosolygott rám, és leült velem szembe- csak nem tudtam milyen viszonyban vagy a titkárnőddel, így inkább nem akartam, hogy kérdezősködjön
- Ahogy láttam, nagyon jól elvoltatok- kapcsoltam be a gépem és megengedtem egy apró mosolyt. Csak úgy kicsúszott
- Csak nem zavar?- vette fel a fonalat Harry

Brook ruhája

- Cseppet sem- ráztam meg a fejem és kérdően néztem rá- akkor?
- Csak tudni akartam, hogy jól vagy, és minden rendben azután, ami a vacsorakor… vagyis azután történt
- Igen, teljesen rendben vagyok. És köszönöm, hogy voltál olyan kedves, és nem verted meg a… a…- nem tudtam befejezni a mondatot- … hogy nem verted meg Sebastiant
- Szóval nincs minden rendben
- Nincs, de majd lesz. De már annyi embernek kellett erről beszélnem, hogy kösz, de nincs szükségem több lelki órára
- Rendben, nem is ez érdekelt
- Akkor, még valami?
- Próbálom felmérni, miért vagy ilyen ellenséges velem
- Rossz napom van, ennyi az egész
- Szerintem ebbe több minden is közrejátszik
- Mi van az öcséddel? Mit csináltál vele?
- Elvittem a lakásomba, és ott őriztetem pár emberrel. Mellesleg, azért is jöttem, hogy ezt az ügyet lezárjuk. Vagyis megoldjuk, aztán lezárjuk
- Szóval mégsem az érdekelt, hogy hogy vagyok
- Tudod, hogy az is, csak…- nem tudta befejezni a mondatot, mert megcsörrent a telefon az asztalomon
- Igen, Patricia?
- Elnézést, hogy tárgyalás közben zavarom, de Miss Tessa van itt. Hozott Önnek valamit
- Rendben, engedje be
Letettem, majd szinte azonnal Tessa nyitott be az irodába. Csinos ruhába volt öltözve, egészen meglepett, hogy nem a szokott kurvás stílusát öltötte ma magára.
- Ezt otthon hagytad- lebegtette meg az Iphone-om a levegőben- még jó, hogy a fejed a nyakadhoz van rögzítve
- Kösz, ez kedves tőled. Hogy értél ide ilyen hamar?
- Tömegközlekedés. Néha ki kéne próbálnod. Csúcsidőben zsúfolt, de viszonylag gyors…
- Tessa?- szólalt meg meglepetten Harry- te itt vagy?
- Én… - Tessa habogni kezdett, és le sem tudta venni a szemét a férfiról
- Szóval ismeritek egymást… Miért is nem gondoltam erre?!- kérdeztem magamtól hangosan- de most, hogy így összejöttünk, megbeszélhetnénk a dolgot. Harry is azért érkezett, hogy ezt tisztázzuk
- Hol van Gina, Tessa?- kérdezte Harry, és láttam, ahogy az állkapcsa megfeszül
- Nem tudom- habogta Tessa, és elcsuklott a hangja- de ne haragudj rám!
- Elárultál… nem értem, miért kéne megbocsájtanom
- A magánélet várhat- szóltam bele- Gina Patrikkel. Ennyit tudtam meg az öcsédtől…
- Vele nem találkoztam a motelban
- Mindketten engem keresnek- mondta Tessa
- És te mégis ilyen lazán flangálsz a városban?- förmedt rá Harry
- Tessának szabad akarata van. Oda megy, ahova akar. A kérdés, hogy ő miért nem tart a szabadon mászkálástól
- Nem tudtam, hogy a városban vannak… de aztán, mikor ma reggel mondtad… én már csak meg akarok szabadulni ettől a tehertől! Le akarom zárni végre, és normális életet akarok!
- Erre akkor kellett volna gondolnod, mikor egyáltalán belementél Gina piszkos kis játékaiba- morgott a férfi
- Meg kell értsd, hogy…- kezdte a szőke lány
- Nem érdekel- szakította félbe Harry- foglalkozzunk az üggyel- igazította meg a zakóját- mid van eddig?- nézett rám
- Nem sok minden – kezdtem- Persze, ha nem lennének fontos nevek a listán, már végeztünk volna. Annyi dolgunk van, hogy össze kell írni a kliensek neveit, és megnézni, hogy ki az, aki túlontúl befolyásos ember
- Ezt megoldom- mondta Harry- feltöretem Patrik számítógépét, és arról minden adatot le tudok kérni
- Az jó. Ha ez megvan, meg kell keresni a nyakláncot, ami- fordultam Tessa felé- a te feladatod, mivel nálad kell, hogy legyen
- Ne aggódj, tudom, hogy hol van. Ezt a pontot is kipipálhatod
- Az utolsó dolog, hogy Ginára és Patrikre kell bizonyítani a lopást. Már beszéltem egy kollegámmal, aki elküldte azokat az információkat, amik a legfontosabbak egy bűnösség bebizonyításához. Ha nincs alibijük, már jók vagyunk. Ha mégis, akkor mást kell keresnünk. De ami biztos, hogy rács mögé kell juttatni őket.
- Mennyit kaphatnak érte?
- Nem tudom, a bírótól függ, leginkább. De, mivel nagy értékű lopásról van szó, és gyakorlatilag az államtól loptak, olyan hét év a minimum
- Az kevés- szólalt meg Tessa
- Az első, hogy bizonyítsunk mindent. A többit majd akkor elintézzük. Az utolsó, hogy valahogy el kell tusolni a listát
- Gondolom, a bíróságon nem elég egy lista, amire Gina firkantott fel neveket- mondta Harry
- Nem, ahhoz számlakimutatások kellenek. Vagy azok a lányok, akik az ügyfelekkel voltak, és képesek lennének tanúskodni
- A lányokat meg tudom venni – mondta Harry- és a kis barátod pedig kiveszem a kimutatásokból, és el van intézve. Olyan, mintha soha nem lett volna ott
- És ne felejtsétek Alexet sem… és Zanet- mondta Tessa
- Basszus!- csattantam fel- ők is a listán vannak- ráztam meg a fejem
- És ez nem ilyen egyszerű…- folytatta Tessa- lesz olyan, akit nem tudsz lefizetni
- Ha Gina fizetett a lányoknak én biztos, hogy többet tudok fizetni. Ez nem akadály- mondta Harry
- De Ginát nem tudod lefizetni- suttogta Tessa és lehajtotta a fejét
- Gina… Gina volt Sebastiannal?- kérdeztem elcsukló hangon
Tessa csak bólintott.
- Csak hazudik. Mikor Gina még a cégnél dolgozott, mi már akkor is együtt voltunk. És akkor még nem volt szó ilyen szolgáltatásokról- mondta Harry rácáfolva a szőkeségre
- De, már akkor is csinálta- vágott vissza Tessa- akkor tudta a lányokat a legjobban befolyásolni, mikor ők is úgy érezték, hogy Gina egy közülük. Tudott rájuk úgy hatni, hogy azt érezzék, Gina tudja, min mennek át. De ekkor már veled volt
- És ezt te honnan tudod?- lett megint ingerült Harry
- Gina mondta… hogy azért van veled, hogy megszerezze a neveket a gépedből
Hosszas csend következett. Azután, hogy Tessa mindenről kitálalt, a hangulat rémisztő lett. Én még a Sebastian dolgon töprengtem, Harry pedig valószínűleg azon, hogy az egész eddigi élete egy hazugság volt. Abban a percben Gina volt az az ember, akit a világon a legjobban utáltam.
Harryre pillantottam, aki az ölében lévő kezeit tördelte. Mindig összerezzentem a roppanásokra. Hallottam még Tessa szaggatott légzését, valószínűleg szipogott. Ott ültem a székemben, a tökéletes, hatalmas és gyönyörű irodámban, és csak bámultam a kezemet az ölemben. A tökéletesnek hitt életem tökéletlen dolgain rágódtam. Próbáltam nem sírni. Próbáltam visszatartani minden jelet arra vonatkozóan, hogy valami bánt.
- Szóval, hogyan tovább?- szólaltam meg végül, mintha minden rendben lenne
- El kell kezdenünk, amit megbeszéltünk- válaszolta Tessa- és remélem, tudjátok, hogy ezt csak azért mondtam el, hogy semmi ne maradjon elhallgatva
- És hogy reagált Brook arra, mikor elmondtad neki, hogy szerelmes vagy Sebastianba?- kérdezte Harry
A hangok visszhangzottak a fülemben. Tessára néztem, aki hatalmas szemekkel meredt rám, úgy mint akiből ki akar törni a „sajnálom” szó és sírva akarna fakadni fájdalmában. Ekkor értettem meg. A ma reggeli védőbeszéd, a viszonyuk Sebbel, és a segítsége, ebben az ügyben.
- Ezért akarod, hogy visszakerüljön a nyaklánc a helyére? És Gina meg börtönbe menjen?- kérdeztem halkan
- Gina már olyan rég óta zsarolja Sebastiant- zokogta Tessa- én csak azt akarom, hogy végre boldog élete legyen. Én kevertem bele, én tettem tönkre, én is akarom kihúzni belőle… De nem kell aggódnod. Amint vége lesz ennek az ügynek, eltűnök. Mindkettőtök életéből
- Mióta vagy szerelmes belé?- kérdeztem higgadtan
- Nem tudom… talán, úgy másfél éve. De lehet, hogy több. Akkor történt, mikor először találkoztam vele. Olyan kedves volt, és…
Feltettem a kezem, hogy félbeszakítsam Tessa ecsetelését Sebastianról.
- Én is tudom, hogy mik a megnyerő tulajdonságai- mondtam keserűen- de, ugye, ilyen az élet- fújtam egyet- minden megoldódik egyszer, és aztán folytatódik onnan, ahonnan mi akarjuk
- Akkor én megyek, és elkezdem a munkát- mondta Harry- örülök, hogy jól vagy, Brook- állt fel- Tessa… légy jó- bökte ki, és kisétált az ajtón
Ott maradtam a még mindig szipogó Tessával. Már nem éreztem semmit. Vagy, már csak nem tudtam többet érezni. Nehéz volt a mellkasom. Légszomjam volt, és csak ki akartam törni. Nem csak az irodából, vagy az épületből, a saját testemből és életemből akartam kitörni.
- Tudom, hogy erre nem számítottál… - rebegte Tessa
- Erre nem- erőltettem magamra egy mosolyt- megtennéd, hogy most magamra hagysz?
- Én… persze- bólintott végül- ha kell valami, csak szólj
- Hozd el ma estére a lakásba a nyakéket
- Szóval, még lakhatok nálad?
- Nem foglak kidobni azért, mert hasonlóan érzel Sebastian iránt. Annyira nem vagyok szar alak. De azt se várd, hogy ha majd hazaérek, olyan jó puszipajtások legyünk. Bár, eddig sem voltunk azok
- Tudom, és sajnálom. Remélem, hogy egyszer majd minden rendbe jön
- Én is- halovány mosolyt engedtem meg az ajtóban álló szőke lánynak
- Szia- suttogta, mire bólintottam és amint kilépett, a fejem az íróasztalomra hajtottam, és szorosan összezártam a szemhéjam.
Vagy fél órán keresztül ilyen pózban voltam. Nem tudtam sem gondolkozni, sem koncentrálni. Megnyitottam a gmail fiókom, hogy megnézem, milyen napirendet küldött Patricia. Nem volt zsúfolt, de nem is minősült egy laza napnak. A fülemhez emeltem az asztali telefon kagylóját, nyomtam rajta pár számot, és pár pillanat múlva Patricia szólt bele.
- Mit tehetek önért, Miss Brook?
- Kérlek, mondd le az összes mai találkozómat. Nem érzem jól magam. Rakj át mindent holnapra. Kérj sűrűn elnézést, de ez van. Ha valakinek mégis nagyon sürgős lenne, add meg a mobilszámom, ha nem tudná, és azon bármikor elérhet
- Rendben. Még valamit?
- Nem, ez minden. Köszönöm
- Nincs mit
Letettem a kagylót, majd kikapcsoltam a gépem. Felvettem a kabátom, a táskám és elköszönve Patriciától lementem a kocsimhoz. Hazavezettem, és amint felértem a lakásba ledobáltam a cuccaim és befeküdtem a forró vízzel teleengedett kádba. Jó sokáig áztattam magam, de aztán kikeltem és felvettem pár laza göncöt. Épp rendelni készültem valamit, mikor kopogtak az ajtón. Nem tudtam, hogy kinyissam-e, vagy sem, de végül odacsoszogtam, és lenyomtam a kilincset. Az ajtó kitárult, és egy szőkeség állt ott, egy csokor virággal, meg borral a kezében.
- Jó végre újra látni, idegen- vigyorgott és borostul, csokrostul átölelt
- Istenem, Alex!- öleltem szorosan- annyira hiányoztál. Hatalmas szükségem van rád- suttogtam a fülébe és eleredtek a könnyeim.

20. rész

20.          rész

Sziasztok!

Tudom, hogy nagyon rég írtam, de már majdnem túl vagyok az érettségi időszakon, így kicsit több időm van a blogra, és egyebekre. Remélem, hogy örültök a résznek, még, akik így vagytok több hónapnyi kihagyások miatt, amelyeket szörnyen röstellek. Nem tudom, hogy mikor tudom hozni a következő részt, de június végén van az évzáró, azután remélem rendszeresen tudok jönni :) Ebből a történetből még 2-3 rész van hátra, aztán befejezem a Boxutcai találka második évadát, és majd kaptok egy kis meglepetést is! Következő jelentkezésemig mindenkinek jó egészséget és kellemes nyarat kívánok, pláne, hogy már alig van hátra a suliból! Kitartást, élvezzétek az életet, és várjátok a nyarat!! Aki netán érettségizne, annak kitartást, tudom, min mentek át! ;) 

Ezer csók, drága olvasóim!

*Chrisee

Beültem a meleg autóba, és a fejem a hideg ablaknak támasztottam. Majdnem megfagytam, az arcom mégis tüzelt. A gondolatok csak úgy cikáztak a fejemben.
A sofőr azonnal indult, amint beszálltam. Viszont mikor egy helyen rossz felé kanyarodott le, megszólaltam:
- Rossz felé kanyarodott. Én nem erre lakom- mondtam viszonylag halkan, nehogy elsírjam magam
- Pedig most erre fog. Egy darabig- válaszolta az ismeretlen hang, és vezetett tovább az eddigi tempóban.
Ekkor néztem rá a férfira, akinek a hangja még csak nem is volt ismerős.
- Ki maga?- kérdeztem felé fordulva- nem maga volt az, aki elhozott a lakásomból
- Megnyugodhat. Nem is az leszek, aki visszaviszi
- Ezt hogy értsem?
- Nem kell sehogy. A Nevem mellesleg Patrik, kedves Brook
- Tudja a nevem… viszont nekem a magáé nem ismerős. Szóval? Honnan ismer?
- Ezt a témát jegelném, egyelőre
Itt csönd következett. Én nem tudtam mit kérdezni, az agyam és a reflexeim lassúak voltak a bortól, és a fáradtságtól. És, persze a zaklatottság, amit Harry okozott az információjával…
- Azt tudtam, hogy nem az az izgulós fajta… de hogy ennyire?- törte meg a csendet
Ujjaim az üvegre tettem, és azt játszottam, hogy az elhaladó lámpaoszlopok tetején futkosok velük.
- Amúgy is egy kínos és nemkívánatos beszélgetés várt volna rám- vontam vállat
- Megkérdezhetem, hogy miért?
- Meg, persze
Egy pár másodpercig ismét csendbe burkolóztunk, csak az autó motorját hallottuk, és az ablaktörlő szakaszos mozgását, ahogy az időközben eleredő esőcseppeket eltávolítsa a szélvédőről.
- Nagyon szellemes- jegyezte meg a férfi- ez azt jelenti, nem akar velem beszélgetni?
- Erről nem. Hova visz?
- Meglepetés
- Nincs nálam útlevél. Ha nagyobb utat tervezne
- Miért, hova repülne a legszívesebben?
- Németországba- sóhajtottam és egy pillanatra lehunytam a szemem
~ 1997
Az iskolából ballagtam haza Sebastiannal, és éppen az egyik gokartos versenyéről mesélt. Annyira beleélte magát, hogy nem figyelt a lába elé, és megbotlott a járdaszegélyben. Gyorsan mellé guggoltam, hogy megnézzem, van-e valami baja, aztán kezet nyújtottam, hogy felsegítsem. Persze, hatalmas vigyor volt a fejemen, hogy hogy lehet valaki ilyen béna.
- Hagyjál, nem kell a segítséged!- förmedt rám, majd magától felállt
- Most mi a baj?- kérdeztem kicsit sértetten
- Fel tudok állni magam is- jelentette ki- és nem kell röhögni azon, hogy elestem. Meg is halhattam volna!
- Azért ne túlozzunk- vigyorogtam még jobban, és próbáltam visszatartani a kirobbanni kívánó nevetést, hogy ne bántsam meg még jobban
Tovább indultunk, de néma csöndben haladtunk.
- Az előzésről meséltél, a hármas kanyarban- szólaltam meg az utcánk elején, hogy végre ne a durca fejét kelljen néznem, és hallgatnom, ahogy sértődötten fújtat
- Megelőztem és kész. Megnyertem a futamot- vette rövidre, mikor az előző 5 előzést utcákon át fejtette ki
- És, nagy kupát kaptál?- kérdeztem mosolyogva
- Szerinted?- vágott vissza- a győztesek kupája mindig nagy
- Jól van, csak kérdeztem…
- Ne kérdezz hülyeségeket!- förmedt rám, és befordult a kapujukhoz minden köszönés, vagy szó nélkül
Néztem utána, de nem nézett vissza. Csak becsapta maga mögött a kaput, majd felcaplatva a lépcsőn a bejárathoz benyitott, és azt is becsapta.
Nagyon szomorú voltam azon a délután. Sebastian megbántott, pedig ilyet még sosem tett. És én sem éreztem még ilyet. Belém mart a fájdalom és a keserűség. Egy- két csepp könnyem kicsordult, de azt gyorsan letöröltem az arcomról, és hazamentem. Mikor beléptem, ledobtam a táskám és leültem a konyhába az asztalhoz. Anya épp kivett valamit a sütőből.
- A legjobbkor- mosolygott rám, és adott az arcomra egy puszit, majd visszatért a serpenyőkhöz a tűzhelyen- milyen napod volt?
Nem válaszoltam, csak keresztbe tettem a kezeim, és kalimpálni kezdtem a lábaimmal. Anya biztos érezte, hogy baj van, mert megtörölte a kezét a konyharongyba és odaguggolt mellém. Szétszedte az erős csomót mellkasom előtt, és megfogta az egyik kézfejem.
- Elmondod, mi történt?- kérdezte lágy, kedves hangján- szerintem tudok segíteni
- Seb az…- kezdtem morcosan
- Megbántott?
- Igen- szipogtam
- Mi történt?
- Hazafelé jöttünk, és ő elesett. Én kinevettem, mert vicces volt, de aztán segíteni akartam. Ő meg ellökött, és hazafelé nem is szólt hozzám. És azt mondta, hülyeségeket beszélek- folytak a könnyeim
Anya felállt, és szorosan hasához szorította a fejemet. Simogatott, amíg meg nem nyugodtam, aztán megint leguggolt hozzám.
- Tudod, csak azt tudjuk megbántani, akit igazán szeretünk
- Ez mit jelent?- kérdeztem a könnyem törölgetve
- Azt, hogy te nagyon szereted Sebastiant. És ő is téged, mert nem sértődött volna meg a nevetésen, ha nem így lenne
- Nem tudom, hogy megbocsát-e nekem
- Ugyan, kicsikém! Akik szeretik egymást, mindig megbocsájtanak egymásnak. Történjék bármi. Szerintem, Sebastian bármit is tesz, vagy te bármit is teszel, titeket sosem lehet egymástól elválasztani
- Ezt honnan tudod?
- Anya megérzés- mosolygott, és egy puszit adott az arcomra- na, éhes vagy?
 ~
Kinyitottam a szemem, és anya kedves arca helyett csak a sötét éjszakát láttam magam előtt, és az esőcseppeket a szélvédőn
- Megjöttünk- mondta mély hangján Patrik- most itt fogsz lakni egy darabig
- Jaj, csak nem elraboltál?- kérdeztem cinikusan, majd kiszálltam az autóból
Követtem Patriket, ahogy azt korábban kérte, és egy motelszobába vezetett. Két ágy volt a helyiségben, krémszínű ágyneművel és ugyanolyan színű függönyökkel. Két kanapé, egy kis tévé, meg egy váza virág a két ágy közötti éjjeliszekrényen.
- Ez most komoly? Egy ilyen lepukkant helyre hoztál?
- Kerülni akarom a feltűnést
- Én meg a csótányokat… - sóhajtottam, majd leültem az ágyra- és, most mit akarsz? Váltságdíjat? Megerőszakolni?- kérdeztem, és eltűnődtem azon, mikor váltottunk tegező viszonyba
- Valóban szép nő vagy, de jelenleg nem ez a tervem- leült az ágyra és levette a cipőjét- és pénzem is van elég, nincs szükségem ilyesmire
- Ahhoz képest elég lepukkant helyen laksz… Szóval, mi a terved?
- Az egyik ismerősödnél van az, ami az enyém
- Nagyon sejtelmes. Elárulnád, mi az?
- Egy nyakék, ami még Diana hercegnőé volt
- Na, basszus!- csattantam fel- engem a testvérpárok üldöznek…- sóhajtottam
- Szóval tudod, hogy ki vagyok?
- Így már igen. Vagyis most vettem észre a hasonlóságot. De nekem a bátyád azt mondta, hogy megint valami drogügyletbe keveredtél
- Az csak azért volt, hogy utaljon pénzt a számlámra
- Szóval mégis kéne az a váltságdíj- jegyeztem meg
- Azt akarom, hogy szerezze meg a kis barátocskád a nyakéket Teesától, mert Ginának ez eléggé nehezére esik
- Sebastianra gondolsz?
- Igen
- Nem tudom, mennyire fog az most menni
- Miért?
- Kicsit összekaptunk
- Min?
- Mint már mondtam, semmi közöd hozzá. És, ha most megbocsájtasz, most lefeküdnék aludni
- Akkor is meg fogod nekem szerezni azt a hülye nyakláncot!
- Jó, jó. Csak nyugi
Levettem a kabátom és bebújtam a takaró alá, majd ott levettem a ruhám.
- Min kaptatok össze Ginával? Ahogy hallottam, mikor még a bátyád felesége volt, nagyon jól megvoltatok
- Elvitte a nyakláncot, elrejtette, de nem volt képes visszaszerezni
- Miért, nem neki loptad?
- Először de. Csak aztán megtudtam, hogy mennyit adnának érte, ő meg ezért elrejtette. De aztán pénz szűkébe került, szóval…
- Szóval megint összehozott benneteket a kapzsiság
Erre nem mondott semmit.
- Ó, az az átkozott pénz… - csóváltam a fejem- Nem pénzsóvár kurvákra kéne menned, és akkor nem történne ilyesmi
- Az én problémám, én oldom meg, és tanács sem kell- csattant fel
- Jó, én csak mondtam- tettem fel védekezőképp a kezem
A párbeszédünk abbamaradt, úgyhogy a fal felé fordultam, és álomra hajtottam a fejem.
Fáradtan ébredtem meg, még a sötétben. Ahogy kinyitottam a szemem, homályosan láttam, ahogy két sötét alak verekszik. Gyorsan kidörzsöltem az álmot és a könnyeket a szememből, hogy végre tisztán láthassak. Patrik volt az és Harry.
- Te jó ég, ne verd már annyira- ripakodtam Harryre, aki a testvérét püfölte
- Jól vagy?- kelt fel hirtelen és azonnal felém fordult
- Nem, elég fáradt vagyok. Mellesleg, hogy találtál rám?
- Mikor láttam, hogy a sofőröm a garázsban fekszik, eszméletlenül, tudtam, hogy baj van. Lekértem a telefonod GPS adatait a szolgáltatódtól, és idáig követtelek
- Hát, ez nagyon kedves- mosolyogtam rá- de most hazaviszel? Lezuhanyoznék, és végre kényelmesen aludnék. Irtózatos ez az ágy- ásítottam
- Látom, nem vagy képben- mosolygott rám, és hirtelen elkapott, mikor felállva az ágyból elvesztettem az egyensúlyom
- Leitattál. A te hibád- fészkeltem be magam puha zakójába, és elaludtam
Reggel szörnyű fejfájásra ébredtem, és két villogó szempár is meredt rám
- Mégis mi a franc?- kérdezte idegesen Sebastian
- Tssssssh! Iszonyatosan fáj a fejem- dörzsölgettem a fejem- inkább hozz aszpirint, Mr. Lepedőakrobata
- Miről beszélsz?
- Hozod már az aszpirint?
Sebastian kiment, majd fél perc múlva visszajött egy pohár vízzel, meg két bogyóval. Gyorsan bevettem mindkét pirulát, és megittam rá a két deci vizet.
- Na, ha felkeltem, majd beszélünk- süppedtem vissza a meleg párnámra, és azonnal elaludtam.
Mikor ismét kinyitottam a szemem, már csak tompa fények szűrődtek be az ablakon. Remek, megint van már vagy fél3… Felkeltem, a tükör előtt megdörzsöltem a szemem, de amint láttam, hogy hogy nézek ki, a fürdőbe mentem. Fél órán keresztül fürödtem, aztán felfrissülve belebújtam pár kényelmes göncbe, és kimentem a szobából. Sebastian a téve előtt ült, de az még csak be sem volt kapcsolva. Csak bámult maga elé.
- Csináltál valamit reggelire?
- Te ezt tényleg ennyivel intézed el?- fordult felém idegesen
- Mit? Hogy éhes vagyok? Jó lenne ennyivel elintézni, de, ahogy látom, nem csináltál semmit, szóval nekem kell
- Hajnali fél2-kor egy férfi hoz haza a karjaiban úgy, hogy kába vagy, plusz meztelen a kabátod alatt. Szerinted ezt ennyivel el lehet intézni?
- Harryre gondolsz? Semmi nem történt
- Akkor hogy lehet, hogy szinte meztelen voltál?
- Bőven volt rajtam bugyi és melltartó. Mellesleg, az öccse vitt rossz helyre
- Az öccse?!- csattant fel hangosan
- Igen, az öccse. Akit mellesleg Te is jól ismersz
- Én nem ismerem sem ezt a Harryt, sem az öccsét, akárki legyen is az- fújta
- Akkor most jól figyelj- vágtam le a pultra hangosan a tejesüveget úgy, hogy kiömlött a tartalma- te vetted igénybe a kurvái szolgáltatását, szóval neked kell ismerned. Mikor tegnap Harry mondta, hogy több mint tizenöt alkalommal vetted őket igénybe, nem akartam hinni a fülemnek, de abból, hogy már Patrik is jól ismer, csak arra tudok gondolni, hogy nagyon is neki volt igaza, és Te hazudsz nekem. Mint mindig. És, még mindig
Nem szólalt meg, csak ült a kanapén. Ült ott és bámult rám. Annyiszor pörgettem ezt az agyamban. Hogy hogyan kell ezt kezelnem. Volt az elképzeléseimben ennél jobb is, de rosszabb is. Egy dolog volt, amit nem tudtam sehogy elgondolni: a reakciója. Bármit mondok is.
- Összesen 17 lány volt- szólalt meg végül
Mikor kimondta a számot… becsuktam a szemem. Arra a Sebastianra gondoltam, aki tíz évesen előttem feküdt a földön, elterülve, háta közepén a szürke hátizsákkal. Akkor is megbotlott. Mind a tizenhét lánynál. Mindig csak megbotlott. Akkor is magától állt fel. Most is fel fog?
Anya szavaira gondoltam. Arra, hogy mit is mondott. Hogy elválaszthatatlanok vagyunk Sebbel. Vajon most is ezt mondaná? Vajon most is azt mondaná, hogy érdemes megbocsátanom? Hogy állandóan hazudik, de mikor leleplezem, akkor elmondja az igazat? Ezt is meg kéne bocsájtanom? Anya! Miért nem vagy itt nekem?
Szemeim könnybe lábadtak, nem tudtam, mit kéne tennem. Tartsam őket csukva, hogy ne lássa Seb, mennyire megforgatja bennem azt a bizonyos tőrt minden szavával? Vagy nyissam ki, hogy ő is tisztában legyen ezzel?
Amíg ezeken gondolkoztam csukott szemekkel, ő odajött hozzá, és átölelt. Szorosan ölelt. A teljes szeretetével. És akkor tudtam valamit: hogy jó. Jó ott vele, jó ott a karjaiban, és nem tudom, hogy valaha, mással érezhetem-e ugyanezt. Itt vagyok Sebbel. Az érzés jó. De hogy mit érzek általában? Megrekedtem egy kapcsolatban, amiből már több tíz éve nem tudok kitörni? Nem tudom elengedni, mert a múltamhoz és a szüleimhez köt? Nem tudom. Csak azt, hogy ez így jó. Most jó.