14. rész

    Sziasztok!
Ismét új résszel jelentkezek, szerencsére korábban, mint terveztem! :) Jó olvasást, és sok sikert mindenkinek a suliban :) Jövő héten hosszú hétvége, 3 hét és forma1. Kibírjuk valahogy!
Sok sok puszi nektek
*Chrisee

14.         rész

- Nahát, megtaláltad a szép ruhádat?- kérdezte gúnyosan a Gina mögül előbukkanó Tessa, majd eltolva minket az ajtóból beléptek. Édes mosolyom arcomra ragadt
- Miért hívtad meg őket? És ki az a Gina?- kérdeztem suttogva Sebastiantól
- Nem hívtam meg őket. Honnan ismered a szőkét?- kérdezte Seb
- Te már találkoztál vele! Egyszer, mikor eljöttél hozzánk. Nem emlékszel?
- Nem igazán… de mindegy is. Szóval ismered?
- Igen, a mostohatesóm. De a legfontosabb… te mi a francért ismered?!
- Én… én egyszer, mikor… hát ott voltunk Austinba, Hanna ugye elhagyott, én meg eléggé… frusztrált voltam. Aztán az ügy után pár héttel továbbra is haragban voltunk Hannával, ő meg itt volt Svájcban… szóval megtörtént
- És ő minek volt itt? És ha az csak egy „kalandocska” volt, most mit keres itt? És ki az a Gina?
- Egész jó volt, szóval összejártunk párszor. Gina révén ismerem Tessát, ő modellekkel foglalkozik

- Tehát Hanna dobott téged, mert megtudta, hogy megcsalod
- Nézd, Brook, ez már elég régi dolog, szóval…
- Mi az, hogy régi?- szakítottam félbe- azóta is lefekszel vele? Mióta… nem is tudom. Lehet úgy nevezni, hogy együtt vagyunk? Mert azt hiszem ezt illett volna elmondanod, nem?
- Megérkezik végre a többi vendég is, vagy Brook féle bulit fogunk tartani?- furakodott oda Tessa és le sem lehetett vakarni arcáról az elégedett mosolyt, hogy összeugrasztott minket Sebbel
- Annyira meg foglak tépni- szűrtem fogaim között a levegőt
- Ugyan már, Brook!- legyintett- csak párszor kamatyoltunk. Bár, ha engem kérdezel, Seb a világbajnoki cím megnyerése után volt a legjobb formában- kacsintott rá a németre
- Hogy mikor volt a legjobb formában?
- Hát Brazília után. Ó, Brook, ne tudd meg!- vigyorgott Tessa
- Tudod, én mindig is sajnáltalak- kezdtem végül halkan. Brazíliában már együtt voltunk- és azt sem értettem soha, hogy miért azok kellenek neked, akiket én már elhagytam. Először Alexander, most meg Sebastian. Elég szánalmas. És tudod megértem, hogy féltékeny vagy. Hol vannak a gimis álbarátnőid? Rendes életük van, meg gyerekük? Nem csodálnám. Lehet, hogy hülye picsát játszottak a kedvedért, de nagyon aranyosak voltak
- Nem is ismerted őket- horkant fel Tessa
- A végzős bálon nem voltál véletlenül egyedül?
- Ezt honnan tudod? Ott sem voltál
- Tudom. A barátnőid voltak nálam. És képzeld, nagyon megkedveltem őket. Na, de ez már tényleg a múlt. És ha most megbocsájtotok…
- Buli lesz!!- toppant be Kimi, aki nem is hagyta, hogy befejezzem, amit akarok
A jobb kezében lévő két vodkát átadta a Sebnek, a balban lévő kettőt lerakta az asztalra, majd felém jött
- Ki ez a jó csaj?- vigyorgott, majd szorosan átölelt
- Szóval, ha most megbocsájtotok, megyünk inni- fejeztem be a mondatom, majd Kimit csuklón ragadva a bárpulthoz mentem
Seb szerencsére le volt foglalva a beözönlő vendégekkel, szóval Kimivel tudtam beszélgetni. Bár nem is tudom, lehet, hogy haragudnom kéne rá…
- Na mi van, kis eltévedt bárányka?- kérdezte vigyorogva
- Hozhatok valamit?- kérdezte a mixer
- Én egy vodkát kérek, tisztán- mondtam
- Én is- válaszolta a finn- szóval?
- Te tudtad?
- Mit?
- Hogy Sebastian, meg Tessa lefeküdtek Brazília után?
- Nem, erről fogalmam sem volt
- És azt tudtad, hogy Hanna szakított, mert rájött a viszonyra?
- Igen, ezt tudtam
- Ezt valahogy elfelejtetted mondani- az italom után nyúltam majd felhajtottam az egészet- kérek még egyet- mondtam a pult mögött álló pasasnak, aki azonnal mozdult
- Azt akartam, hogy Seb mondja el. Én győzködtem, hogy tegye meg, de azt mondta, hogy jó így. De most miért is nem jön ide? Téged bámul, mióta idejöttünk
- Mert… nem érdekel, hogy mit csinál. Ma be fogok rúgni.   Tessa, aki a mostohatesóm- böktem a szőke felé- ő, meg Seb lefeküdtek egymással, mikor mi már elvileg „együtt voltunk”, szóval ha csak a közelembe jön a német, kiherélem

- Ez csak véletlen lehet- hajtotta le az italát Kimi, majd ő is kért még egyet, most szódával
- Ez bizony nem véletlen- döntöttem le az újabb kört, majd ismét kértem még- Tessa egy utolsó szemétláda, akit a hátam közepére sem kívánok
- Brook, láttad, hogy itt van Tessa?- jelent meg Alexander- én is kérek egy italt- intett a pultosan
- Tudom, volt szerencsém találkozni vele- fújtam egy nagyot- Alex, ő itt Kimi, Kimi, ő egy régi barátom, Alex
Mindketten hümmögtek valamit, majd kezet ráztak. Megkaptuk az italainkat
- Nos arra- emeltem fel a poharam- hogy ma nagyon be fogok rúgni, és ti fogtok összekaparni
- Nem akarlak elkeseríteni, de ezen a bulin sosem szoktak berúgni… - jegyezte meg Kimi
- Nem baj, hagyományokat bontok. Mindenki ismerje meg, milyen Sebastian Vettel ex barátnője!
Kimi kimaradt, de Alexszel összekoccintottuk a poharakat, majd lehúztam a harmadik kör vodkám. Már nem voltam teljesen józan, és kezdtem úgy érezni, hogy van ritmusérzékem, de még várni akartam egy kicsit.
Tessa iszonyatosan jól nézett ki. Szőke haja melléig leért, és a koktélruha kiemelte formás és hosszú lábait és hátát, mivel ott szinte semmi anyag nem volt. Dögös volt, ezt muszáj volt magamnak bevallani. Olyan édesen csacsogott Sebbel, aztán Heikkivel. A finn szinte már látta maga előtt meztelenül, bár tény, hogy nem kellett hozzá sok fantázia. Mikor kiszúrta, hogy őket nézem, megsimította Tessa vállát, majd elment mellette. Felénk jött
- Szisztok- köszönt, majd Alex felé nyújtotta kezét- Heikki vagyok
- Alexander- bólintott a szőkeség, és kezet ráztak
- Miről megy a téma?- kérdezte az újonnan érkezett
- Épp most rendelek egy új kört- fordultam a mixer felé- most négyet kérnék
- Mi a baja Sebastiannak?
- Miből látod, hogy baja van?
- Nem beszél velünk, csak Jimivel, a sofőrrel…
- Ja, nem mer ránk nézni- horkant fel Kimi- mindig ezt csinálja, ha szégyelli magát. Meg ha el akar titkolni valamit. Elég szarul hazudik…
- Mit csinált?
- Nem ártana megfuttatnod- motyogtam, majd az italok után nyúltam- nos, arra, hogy itt lehetünk, együtt- emeltem fel a poharam
- Hogy itt lehetünk- mondta mindenki, majd lehúztuk az itókánk
Elbeszélgettünk a bárpultnál, és tovább fogyott a pia. Én próbáltam a körülöttem lévő szőkeségekre figyelni, de Sebastian tekintete minden percben belém fúródott, nem tudtam elszakadni tőle. Annyira elegem volt már Tessából. Egyszerűen nem értem, hogy hogy lehet valakinek az az életcélja, hogy engem bántson
- Táncolunk?- kérdeztem Heikkit, aki persze bólintott- akkor mi most elmegyünk egy pár percre, te meg csajozz be- mondtam Alexandernek- nem ártana már egy csajszi melléd
- Egy éjszakára- villantott egy mosolyt- és ott a szerencsés- bökött egy lány felé. Britta volt az
- Nem gondolom, hogy ő…
- Biztos, hogy leteszel arról a csajról, kishaver- vágott közbe Kimi- ő az enyém- felpattant a helyéről és az előbb említett lányhoz sétált
- Ez mi volt?- kérdeztem Heikkit
- Már egy ideje fűzögetik egymást. Remélem, végre összejön nekik a dolog
- Hát, Alex, mást kell keresned- veregettem meg a vállát
- Oké, úgyis volt második esélyes- vigyorgott, majd ő is arrébb ment
Mialatt mi az eseményeknek háttal iszogattunk a nappali szinte teljesen megtelt. A hifiből viszont továbbra is ugyanaz a zene szólt
- Szerinted Sebastian haragudna, ha kicserélném ezt a szar zenét?
- Igen, valószínű…
- Jó, akkor hozom a kis Ipod-om - vigyorogtam, majd felmentem az emeletre
A szobámban keresgéltem egy keveset, mire végre meglett a kis eszköz, amivel a rémes zenét jóra cserélhettem. A bőröndöm mellett guggoltam, mikor valaki belépett a sötét szobába – mert én ugye részegen még a sötétben is látok- majd becsukta maga mögött az ajtót, és bezárta azt. Felálltam, megfordultam, de továbbra sem láttam, hogy ki az. Felkapcsolódott a villany, Sebastian állt ott
- Meg akarom beszélni- hajtotta le a fejét, majd kivette a zárból a kulcsot és a zsebébe csúsztatta
- Komolyan, Seb? Bezárod az ajtót és elteszed a kulcsot? Minek nézel te engem? 7 évesnek?
- Azért zártam be, hogy más ne tudjon bejönni
- És gondolod, ha benne hagyod a zárban a kulcsot, a másik oldalról is ki lehet nyitni?
- Beszélni akarok veled
- Képzeld, ezt valahogy gondoltam
- Sajnálom
- Ezt is tudom
- Akkor megbocsájtasz?
- Seb- sóhajtottam egyet, majd közelebb léptem hozzá.
Kezeit derekam köré fontam, és szorosan hozzábújtam. Simogatni kezdtem a hátát, majd hirtelen kivettem farzsebéből a kulcsot és ellöktem magamtól
- Most lemegyek, kicserélem a zenét, és nagyon, de nagyon berúgok, aztán holnap megyek haza, ha már kijózanodtam. És nem érdekel, hogy mit csinálsz majd Tessával. Állandóan hazudsz nekem, és kösz, de többet már nem kérek
- Sosem hazudok, mikor azt mondom, hogy szeretlek!- csattant fel
- De mikor egyetlenemnek nevezel, akkor azt teszed. És minden olyan pillanatban, mikor átölelsz és magadhoz húzol. Seb, én nem az utolsó akarok lenni. Én az egyetlen akarok lenni
- És ezért fogod megdugatni magad az edzőmmel?
- Nem vagyok olyan felszínes, mint te, vagy Tessa.
Épp megpróbáltam beleilleszteni a zárba a kulcsot, mikor Seb leoltotta a villanyt. Erősen próbálkoztam, de sehogy sem sikerült kijutni a szobából. Sebastian hátulról átölelt, majd csókolgatni kezdte a nyakam. Kivette a kezemből a kulcsot, és a szoba egyik végébe hajította
- Te hülye vagy! Hagyj már, Seb!- löktem el magamtól, de újra csak rám tapadt
- Nem akarlak megint elveszíteni. Tudom, hogy hülye voltam
- Igen, én is tudom, és pont ezért mondom, hogy vége
- Egy ilyen botlás miatt véget vetnél ennek?
- Igen. Mert nem ez az első botlásod
- De én szeretlek
- Engem nem érdekel. Most csak az lebeg előttem, hogy megcsaltál. Fel tudod fogni, hogy mit tettél? Ha még valami dögös kis modellecskével feküdtél volna le, azt teljesen megérteném. De Tessával? Aki arra született, hogy megkeserítse az életem? Nem, ez nekem már sok
- Nem tudtam, hogy ismered! Ha tudom, én tényleg nem tettem volna ilyet. Csak olyan egyedül voltam
- És nem az lett volna a megoldás, hogy felhívsz?
- De ott volt, egy fehérneműben, meg egy ballonkabátban. Olyan iszonyatosan dögös volt. Szerinted képes lenne bármelyik férfi nemet mondani egy olyanra?
- Igen. Lehet, hogy hezitálna, de ha tényleg szereti a barátnőjét, egyértelműen nemet mond
- Nagyon sajnálom, Brook
- Sebastian, engedj ki. Majd… holnap megbeszéljük
- Szóval nem mész el?
- Ha most kiengedsz, nem
- Oké
Feloltotta a villanyt, majd megkereste a kulcsot és kinyitotta az ajtót. Lehet, hogy csak ez a taktika működik nálam? Már nem is haragszom annyira Sebre.
Együtt indultunk le a földszintre a némettel, mikor az egyik vendégszobából kiabálás hallatszott ki. A lentiek nem hallottak semmit a zenétől, mi viszont tisztán kivettük a hangokat. Seb próbált elhúzni, hogy ez nem rám tartozik, de én felismertem Alex hangját. Hallgatóztam, de Seb 2 perc után megunta, és lehúzott a földszintre.
Bemutatott pár embernek, és úgy tettünk, mintha semmi baj nem lenne köztünk. Míg Seb leállt beszélgetni valakivel, én visszamentem Kimihez, aki megint a bárnál ült. Heikkit nem találtam, tőle még bocsánatot kell kérnem, hogy nem mentem vissza hozzá
- Mi a helyzet, kicsi finn?- huppantam le mellé
- Semmi- sóhajtott- kezdek elég részeg lenni. Te hogy állsz?
- Letettem arról, hogy nagyon berúgok- vontam vállat- mióta tart ez veled Brittával?
- Nagyjából három hónapja. Nem értem, hogy miért nem akar
- Mert lehet, hogy azt hiszi, hogy csak egy gyors mentet látsz benne
- Lehet, hogy igen… ezt még én sem tudom
- Majd beszélek vele a kedvedért- kacsintottam rá
- Azt megköszönném. És nálad mi ez a pártfordulás?
- Sebastian bezárt a szobájába, és beszélgettünk. Vagy valami olyasmi
- Szóval már nem akarod elhagyni?
- De. És szerintem holnap este haza is megyek. De jobbat hallottam az előbb- vigyorogtam
- Mit?
- Ha ez az én titkom maradhat, beszelek Brittával
- Nem érdekelnek a titkaid, kicsi német- mondta Kimi majd megitta a maradék itókáját
Milyen régen hívtak már így.
Olyan fél 1 körül szinte mindenki távozott már. Csak Britta, Seb, Heikki, Tessa, Alex, Gina, meg én maradtunk, meg persze a mixer. Seb neki is megköszönte a szolgáltatást, majd borravaló keretében kitessékelte a házból. Én Brittát félrehúztam egy percre, bementünk a konyhába
- Mióta is van ez a Kimi ügy?- kérdeztem vigyorogva
- Nincs semmiféle Kimi ügy- pirult el
- De, látom, hogy van. Kedveled?
- Igen… de nem akarok a kósza ágyasa lenni
- Lehet, hogy az leszel, lehet, hogy nem. Seb mesélget Kimiről, de még egyszer sem hallottam olyat, hogy egy csajt ilyen sokáig fűzött volna
- Gondolod, hogy érdemes lenne kipróbálni?
- Figyelj, szerintem jó lehet az ágyban- vontam vállat vigyorogva – te sem vesztesz vele, meg ő sem. Egy éjszak semmit nem jelent
- Voltál már vele?
- Nem. Bár most, hogy így mondod, lehet, hogy ki kellett volna próbálnom- nevettem fel
- Akkor nem baj, ha felavatjuk az egyik vendégszobát?
- Csak nyugodtan! Tiétek a pálya, amúgy sem én takarítok
A gyors beszélgetés után visszamentünk a többiekhez, majd mindenki ment a maga dolgára, azaz aludni.
- Nem alszol velem?- kérdezte Seb meghökkenve, mikor elmentem az ajtaja előtt
- Nem. Majd reggel beszélünk. Szia
Tovább mentem az egyik vendégszobába, és ledobtam magamról a ruhát, és végre lefejtettem lábamról a cipőt. Bevetettem magam a hatalmas franciaágyba, mire valaki megszólalt
- Meglepetést kapok?
- Basszus!- pattantam fel, majd a villanyhoz rohantam
Elég rossz ötletnek bizonyult. A ruha alatt csak egy bugyi, volt rajtam. Gyorsan a melleim elé kaptam egyik karom.
- Jó meglepetés- hunyorgott Heikki
- Csönd, és csukd be a szemed- leoltottam a villanyt- szerintem elég nagy ez az ágy kettőnknek
- Ebben ne legyél olyan biztos
- Biztos vagyok benne- morogtam, majd az ágyhoz kecmeregtem és bebújtam a puha takaró és lepedő közé- nincs kedvem másik szobát keresni
- Sebbel kéne aludnod
- Vele egy darabig biztos, hogy nem fogok
- Hát jó- ásított egy nagyot, majd elnyúlt az ágyon
Nekem is csak ennyi kellett, becsuktam a szemem, és már aludtam is.

13. rész

Sziasztok!

Ez egy hosszasabb bevezető lesz, szóval csak az olvassa el, akit érdekel, vagy tud várni a résszel :)

Szóval. Ismét bocsánatkéréssel kezdem, hogy régen írtam utoljára. Sajnos most így jön ki a lépés, és már kicsit ki is mentem a gyakorlatból. Talán nyárra már sikerülni fog fellendülnie az egésznek. Ugyebár ezt a történetet írom, illetve a Boxutcai találka 2. évadát. Mindenképpen be akarom, és be is fogom fejezni mind a két történetet, szóval ha nem is írok vagy egy hónapig, biztosak lehettek benne, hogy az én fantáziám szerint fognak zárulni a történetek ;) Továbbá készülök még egy kis novellával, ami talán rendhagyónak is fog számítani. Még azt is szeretném mondani, hogy biztos, hogy nem lesz több történet, illetve novella a blogon, és az is lehet, hogy törlöm a blogot, bár ebben még nem vagyok biztos.

Már várom a nyári szünet szabadságát, de ez egyelőre még messze van, továbbá nyár elején menni fogok 2 hétre Németországba, szóval kb. július közepétől fog ismét fellendülni a blog. Nem tudom, hogy még hányan maradtatok a sok kimaradásom ellenére, de azoknak, akik nem voltak restek végigolvasni ezt a bevezetőt jó olvasást, és kellemes húsvéti ünnepeket kívánok! Használjátok ki a szünet hátralévő részét, és húzzatok bele a suliban. Már csak kevesebb, mint 2 hónap. MEG TUDJUK CSINÁLNI! Ezer csók nektek, drága kitartó, és türelmes olvasóim. 

*Chrisee

13. rész

Tél… Habár megelőzi az ősz, és fel lehetne rá készülni, mégis olyan rideg. Nem csak a gondolata, benne is élni. Talán a második, ami beugrik róla az a meleg kandalló, a kis faház, és egy randi a korcsolyapályán. Mikor még Németországban éltem, Sebbel minden szerda délután, iskola után elmentünk a közeli
műjégpályára. Már sötét volt, mire odaértünk, de hétköznap révén szerencsére nem voltak olyan sokan. Rengeteget nevettünk, és a tulaj is már olyan jól ismert minket, hogy volt, hogy zárás után még maradhattunk pár órát. Persze ezt csak szünetben. De… ezek az emlékek olyan édesek. Felidézni lehet őket, de megismételni lehetséges? Képesek vagyunk a való életben egy emléket még szebbé tenni? Nekem minden eddigi téli estén a korcsolyázás jutott eszembe, ma azonban csak egy dolog érdekel: hogy mennyire imádok Sebastian illatára ébredni.
- Jó reggelt, Borsó- vigyorgott a német
- Megvakulok a mosolyodtól- toltam el magamtól nevetve, és a mellkasába fúrtam arcom- mit csinálunk ma?- kérdeztem rekedten
- Arra gondoltam, hogy reggelizünk, aztán elviszlek valahova
- Hova?
- Meglepetés- simította meg a vállam- de biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog
- Oké- egyeztem bele nagy nehezen- és mikor indulunk?
- Majd csak este. Addig még kitaláljuk, hogy mit csináljunk. Holnap melyik gépre foglaltál jegyet?
- Este 10-kor megy
- Tökéletes. Addigra még ki is alszod magad
- Milyen estét tervezel nekem?- ültem fel, és gyanakodva néztem rá
- Olyat, amilyet sosem felejtesz el- fogta meg tarkóm, majd magához húzott
- Így sosem lesz reggeli- próbáltam leállítani
- Mit akartál csinálni?
- Én? Én biztos, hogy semmit. Én vagyok a vendég, neked kell kiszolgálnod
- Akkor- csókolta meg a fülem tövét, és egyre csak haladt lejjebb. Az arcomat, a mellemet, a hasamat édes csókokkal hintette be- kapsz egy édes orgazmust
Miután betartotta, amit ígért, kiment a konyhába, és csinált tojásrántottát. Mialatt ő az egész konyhát beborította tojással, én felöltöztem, és rendbe szedtem magam a fürdőben.
- Finom lett- tettem le a villát- de ugye tudod, hogy a konyhát nem sikálom ki megint?
- Miért, koszos?- kérdezte nevetve, de csak a fejem tudtam csóválni- nyugi, Édes- adott egy puszit a kézfejemre- ma délután jön egy takarítónő, majd ő megcsinálja
- Van bejárónőd?
- Minden héten kétszer jár, ha nem vagyok itthon csak egyszer. Az egész házat kitakarítja, így nekem nem kell. Meg anya ugyebár nem ugrik át Heppenheimből, hogy rendbe szedje a kéglim
- Kégli?- kérdeztem vissza nevetve- micsoda szleng!- vigyorogtam tovább
- Jó szó rá, nem?
- Én palotának mondanám
- De hisz csak egy régi parasztház…
- Igen, de megvan a hangulata. És olyan gyönyörű a környezet
- Ez már biztos- bólintott rá
A délutánt filmezéssel töltöttük, meg csináltam Sebastiannak madártejes kakaót. Én továbbra sem ittam egy kortyot sem, de elmondása szerint finom lett. Meg is ivott egy egész litert. Gondolom az edzője ki fogja nyírni…
- Mikor indulunk?- kérdeztem izgatottan, mikor vége lett a 2. filmnek, amit néztünk
- Még van egy óra, sőt, több. Inkább beszélgessünk. Nem tudom, mennyire ismerd a barátaim…
- Hát Kimit úgy, ahogy ismerem. Brittával jóba lettem, vele majdnem minden héten beszélek telefonon. Heikkivel jól kijövök, de semmi komolyabb. Meg még pár szerelőt ismerek, de a legtöbbet csak látásból, meg Christiant. És ennyi.
- Oké, ez egész szép. Azért kérdezem, mert karácsony és újév között mindig tartok egy partyt, amire meghívom a közeli barátaimat
- Ó, oké. Nekem jöhet
- És eddig csak Hannával csináltam, de most veled, szóval te is hívd el nyugodtan azt, akit szeretnél
- Seb… Akivel mindennapos kapcsolatban vagyok, az a titkárnőm. Alexanderrel beszélek hetente kétszer, max háromszor, és Zane meg Diana…velük kéthetente
- Jó, de pl. Alexandert elhívhatnád. Meg biztos vannak még barátaid
- Nem, nincsenek- ráztam meg a fejem- de azt hiszem, ezt már elég sokszor elmondtam
- Tudom- sóhajtott- de már jó helyen vagy- suttogta a fülembe, majd magához húzott.

Délután 7-kor szólt Sebastian, hogy kezdjek el öltözködni. Én persze azonnal ugrottam, és már mentem is a fürdőbe. A hajam egy lófarokba kötöttem, feldobtam egy enyhe sminket, és - nem elegánsan, de nem is túl sportosan- felöltöztem. Egy rugalmas farmert vettem fel, egy fehér atlétát egy kötött pulcsival, meg egy jó vastag zoknit. Induláskor felvettem a téli kabátom és a csizmám, és egy jó nagy és vastag sálat tekertem a nyakam köré. Amint kiléptem Seb még egy sapkát is a fejemre húzott. Teljesen higed-védett!
Nagyjából 25 percet autózhattunk, mikor a háza közelében található műjégpályánál állt meg. Leállította a motort, majd megvárta, amíg én is kiszállok és a bejárathoz mentünk. Egy pasas várt minket. Sebastian engem előre küldött, ő pedig leállt diskurálni. 2 perc után átadott neki valamit a fickó, majd kezet ráztak. A kopasz fazon felém intett, mire én vissza neki, majd beült az autójából, és elhajtott.
- Na, tetszik?- kérdezte Seb, és egy padra ültetett
- Ez egy műjégpálya…
- Nem emlékeztet valamire?- kérdezte, majd leguggolt elém, és elkezdte lehúzni a csizmám és feladni rám a korcsolyát
- Ezt én is meg tudom csinálni…
- Jó, de most én akarom- vigyorgott, majd amint jó szórósan rögzítette mindkettőt, megcsókolta a homlokom
Ő is gyorsan felkapta a lábbeliket, majd a jégre mentünk.
Maga a pálya egészen nagy volt, legalább is kettőnknek mindenképp.
- Olyan nagy a csend- szólaltam meg
- Ó, hát persze!- elővett a zsebéből egy kis távirányítót, majd a bejárat felé irányította.
Megszólalt a zene. Számomra ismeretlen volt a szám, de láttam Seben, hogy ő bizony jól ismerni. Sosem volt egyforma zenei ízlésünk, vagyis csak ritkán tudtuk megtalálni azokat a zenéket, amiket mindketten szeretünk
- Hölgyem, szabad egy táncra?- nyújtotta felém a kezét
- Ha nem bánja, hogy esetleg magán landolok
- Ó, én azt sosem bánom- vigyorgott, majd magához húzott, és megpróbáltunk lassúzni a jégen
A szám végén feladtuk a próbálkozást, majd bohóckodni kezdtünk. Annyit nevettem, hogy már fájt az arcizmom, mire Seb abbahagyta a hülyéskedést
- Akarsz még korizni, vagy vacsorázhatunk?
- Azt hiszem, jöhet a vacsi- mosolyodtam el megkönnyebbülten
- Csak nem kifáradtál?- cukkolt
- Nem, csak elszoktam attól, hogy néha ennyire hülye vagy- vigyorogtam, majd szorosan hozzá bújtam, és egy puszit nyomtam a szájára
Bementünk a pálya melletti fedett épületbe. Nagyjából két nagyobb szobának felet meg az egész, egy gyorsétterem volt benne, de teljesen kihalt.
- Mit akarsz itt csinálni?- kérdeztem
- Eszünk- vont vállat, majd behúzott a konyhába
Elővett a hűtőből két tányért, ami tele volt pakolva kajával
- Ezt most bedobom a mikróba, és kész is- vigyorgott, majd tette, amit mondott
- Igazán egyszerű
- Remélem nem gond, hogy nem én főzök
- Isten ments!- helyeseltem- nem akarok megint 2 órát takarítani
- Egyébként egy közeli étteremből hozattam. Sült kacsa, párolt káposzta és rizs
- Tökéletes. Vagyis… a kedvencem
- Tudom- adott egy puszit az orromra
Lassan megettük a vacsorát, majd még visszamentünk egy kicsit a jégre
- Hogy hogy nincs itt senki?- böktem ki végre, amit egész este akartam
- Ma estére kivettem- sóhajtott egyet, és lehúzott magára a jégre
- Á, Seb!- korholtam, majd én is mellé feküdtem, és együtt néztük a sötét eget- mindig tudtad, hogy mit szeretek
- Mert ismerlek- mondta, és hallottam a hangján, hogy elmosolyodott
- Sajnálom, hogy nem vagyok rugalmasabb- fontam össze ujjainkat
- Nem hiszem, hogy ennél rugalmasabbnak kéne lenned. Örülök, hogy nem rohanunk sehova
- Szóval nem bánod, hogy nem költöztem ide?
- Nem. De persze egyszer majd szeretném. Vagy én költözök hozzád. De ez még olyan korai
- Tudod… az volt rólad az utolsó emlékem… mikor eljöttem Németországból… hogy én egy taxival száguldok az ismeretlenbe, míg te Hannával nevetgélsz
- Ezért nem hívtál soha?
- Talán igen. Vagy csak féltem, hogy elutasítasz
- Azok után, amin keresztülmentünk?
- Láttam, hogy néztél Hannára aznap, mikor először átjött. Egyszerűen megbabonázott
- Igen, valóban megtetszett. De csak azért, mert más volt. De akkor meg sem fordult a fejemben, hogy elhagylak, vagy bármi ilyesmi. Azt akartam, hogy a suliban menőzhessek azzal, hogy te vagy a barátnőm
- Ez komoly?- nevettem fel hangosan
- Persze! Szerinted akkor mire gondolt minden srác? Hogy milyen menő, ha van egy barátnőd
- És végül is… volt egy
- És most is itt van- gördült fölém, majd hosszasan megcsókolt- gyere, menjünk- pattant fel, majd engem is felsegített. Már 11 óra
- Hogy mennyi?- kerekedtek ki a szemeim- már el is felejtettem, hogy milyen időgyilkos vagy, Vettel
Másnap aztán délben ébredtünk. Lassacskán kikeltünk, lézengtünk a lakásban, aztán már el is kezdtem összepakolni, és indultunk Sebbel a reptérre. Becsekkoltam, majd vártam, hogy szólítsanak a beszálláshoz. Fél 10-kor ez is megtörtént, így fájó búcsút vettem Sebtől, és felszálltam a gépre. Chicago-ban először a lakásomra mentem, ledobáltam a cuccaim, letusoltam, majd bezuhantam az ágyba.
Szerdán ismét belevetettem magam a munkába, de szerencsére nem volt sok ügyem. Elintéztem egy két telefont, de még reggel írtam Patríciának, hogy nem kell bejönnie, mert nincs is szinte munka.
Délután elmentem iszogatni Alexanderrel. Vele is történtek dolgok, amíg távolt voltam, így volt miről csacsogni. Meséltem neki Sebastian két ünnep közötti bulijáról, bele is ment. Hajnali fél1-kor keveredtünk haza a lakásomra

- Hazamész, vagy itt alszol?- kérdeztem eléggé ittas állapotban
- Szerintem itt alszok. Nem gond, ugye?
- Nem, dehogy! De tusolj le, nem fekszel be mellém koszosan
- Jó, akkor én megyek először
- Jó modor… - morogtam
- Én vagyok a vendég- kérte ki magának, majd becsörtetett a fürdőbe
Csütörtökön az órára keltem. Fél kilenc… remek! Alexandert nagy nehezen felébresztettem, majd bevettem két aspirint, meg lefőztem egy nagy adag kávét. Felkaptam pár göncöt, meg megfésülködtem, és bementem az irodába. Alexander meg sem moccant az ágyból, így inkább megkértem, hogy várja meg, amíg hazaérek. Ez ellen nem volt ellenvetése.
Fél 3-ra már végeztem is, így hazamentem. Alex még aludt. Felvertem, majd együtt megebédeltünk egy közeli étterembe. Olyan 5 óra körül váltunk el, ő hazament, hogy rendesen kialudja magát, én pedig Zanehez és Dianához indultam.
Jó volt őket újra látni, Nellivel is jót csacsogtunk. Külön csoda volt, hogy Tessa aznap nem rontotta ott a levegőt. Fél 12 felé kerültem haza. Azonnal letusoltam, majd ágyba bújtam.
Pénteken Sebastian hívására ébredtem. A bulit most vasárnap akarja tartani, amire ugyebár mi is hivatalosak vagyunk Alexszel.
- Seb, ha ezt korábban mondod, haza sem jövök- morogtam
- Pont azért nem mondtam, mert a végén még én lennék a hibás, hogy nem tudsz dolgozni
- Jó, igazad van- ismertem be- jó, ha holnap megyek?
- Tökéletes. Jön Alexander is?
- Ha minden igaz, igen, de azért ma még ezt lebeszélem vele
- Jó, de most mennem kell, várlak titeket. Szeretlek, szia
- Én is. Szia, puszillak
A végét valószínűleg már nem hallotta, mivel elég sietősen tette le.
Felhívtam Alexet, akinek tökéletes volt a vasárnap, sőt, még annál is több, mivel amúgy is Svájcba kellett volna utaznia egy megbeszélés miatt.
Sikerült teljesen jó áron jegyet foglalnom, majd szombat reggel 10-kor már indult is a gépünk. Az időeltolódás, és a repülőn való álmatlanságom, azonban nagy alvásigényem miatt sikerült a buli előtt 4 órával felkelnem. Seb még tegnap hazahozott minket a repülőtérről
- Édesem, minden oké?- cirógatta meg az arcom Sebastian
- Persze, csak álmos voltam. Az elmúlt napokban nem igazán aludtam
- Hát igen. A jó levegő teszi
- Vagy csak a te illatod- húztam magamhoz, és megcsókoltam
Egy szexi és meglehetősen drága kis ruhába bújtattam magam, majd felkészültem a vendégek fogadására. Nem volt nagy díszítés, pár lufi lógott a plafonról. A kaják esztétikusan el voltak rendezve, az italokról pedig mixerek gondoskodtak. A zene hifi-ből szólt.
- Seb, nagyjából hányan lesznek?
- Olyan 20, 30 körül
- Azt hittem, többen leszünk
- Nekem sincs túl sok barátom – mosolyodott el, majd átölel. A csengőre szétváltunk- az első vendég- vigyorgott Seb- te nyitod ki, vagy én?- kérdezte
- Együtt- mondtam
Seb az ajtóhoz lépett, majd kinyitotta azt. Én édesen mosolyogtam, de Seb szinte kővé dermedt
- Gina?