10. rész

Sebastian Vettel!! <3

Úgy gondolom, aki eddig nem értette, hogy miért 2-szeres világbajnok Sebi, az most már érti...!

Gratulálunk!! <3 <3

Nem rizsálok többet, itt az új részt, jó olvasást, és remélem a meglepim is tetszik ^^

10. rész

Hazugságok, de a vágyaimat tükrözik…

-          Bolond vagy?- förmedt rám Márk- a végén még tüdőgyulladást kapsz

-          Nem áll szándékomban- motyogtam, és mint egy zombi, beültem a büfébe.

A büfés csajjal nem lettem annyira jóban, de még ő is észrevette, hogy valami nincs rendben. Sebbel mind a ketten furán viselkedtünk. Bár ez nem csoda, hiszen engem teljesen felkavar Chris jelenléte és ezért megbántottam őt. Ő pedig megbántott engem, mert ugye hát én is őt. És valahogy meg is értem, de a „fellángolás” fogalmat még egy pasi sem használta a kapcsolataimban.

Amikor már megittam az előbb kikért italomat, lefelé indultam, hogy megkeressem Márkot, és bocsánatot kérjek. És megköszönjem, hogy támogatott és segített nekem, amikor egyedül voltam.

            Hamar rátaláltam, mert az előcsarnokban várt a sajtósára, aki visszaszaladt még egy esernyőért.

-          Márk!- kiabáltam utána, amire persze figyelmes lett. Végignézte, ahogy lerohanok a lépcsőn, és meglepődötten tapasztalta, hogy a nyakába ugrottam- csak szeretném megköszönni azt a sok jót, amit értem tettél ezen a napon úgy, hogy még csak nem is ismersz. És sajnálom, hogy olyan bunkó voltam az előbb, nem voltam magamnál- adtam egy puszit az arcára

-          Szóval már ő is- hangzott a gúnyos megjegyzés, és mikor hátra fordultam csak egy RedBull pólós pilóta hátát láttam, amint éppen elhalad

-          Sajnálom- mondtam ismét és lehajtottam a fejem

-          Meg kéne beszélnetek

-          Tudom.. de most nem menne. Tisztáznom kéne a dolgokat először magamban, aztán velük. Meg itt van Chris is. Ma találkozom vele.. este

-          Mi?- kerekedtek ki Márk szemei- Te normális vagy?

-          Oké, oké, nem kell a hegyi beszéd, de úgy érzem, hogy muszáj találkoznom vele. Majd addigra eldöntöm és tisztázom a helyzetem.

-          Remélem, Gréta. Sebnek fontos vagy. Így még senkire sem nézett.

Márknak intett a sajtósa és elindultak autógramm osztásra. Én még álldogáltam egy darabig, de aztán hallottam, hogy már Seb sincs a gyárban. Nem sokkal Márk után ő is indult. Ugyan oda. Nagyjából 5 perc múlva egy hideg kéz fogtam meg a vállam

-          Mehetünk?

-          Igen, Chris- haboztam egy kicsit, de aztán elindultam utána

Kinyitotta nekem az ajtót és az autójához mentünk. Nem szólt semmit, csak megvárta, amíg beülök és gázt adott. Nem volt az a szószátyár típus, így úti célunk végéig némán ültünk. Mikor lefékezett és leállította a motort, egy gyönyörű házat pillantottam meg.

-          Ez az én házam- szólalt meg végre Chris- gyere, körbevezetlek- mosolygott és már ki is nyitotta a kaput.

Nem értettem, hogy miért hozott ide. A saját házába. Az utolsó együttlétkor nem is gondoltam Sebre, most azonban mindig ő jár a fejemben és egyáltalán nem tudom elfelejteni. De Chris üzenetét sem, mi szerint érezni szeretné az illatom. Nem tudtam dönteni, így csak mentem Chris után.

A ház kicsi volt, de nagyon otthonos. Tágas terek voltak benne, 1 konyha, egy nappali összekötve az étkezővel, 1 fürdő, 2 szoba és egy nagyon szép terasz, ami a Big Ben-re nézett. Nagyon ízlésesen volt berendezve, amin csodálkoztam is. Nem gondoltam volna, hogy Chrisnek ilyen jó az ízlése.

A konyha különösen tetszett. Nagyon jól nézett ki a sötétebb fa és a zöld színű bútor összhangja. A fal szürke volt, de mégsem volt sötét az élénkebb színű pultok miatt.

-          Nagyon tetszik- jegyeztem meg még mindig a konyhát csodálva

-          Köszönöm, de nem az én érdemem- kérdően néztem rá- a volt barátnőm rendezte még be, mikor együtt voltunk

-          Ennyire komoly volt?- lepődtem meg.

-          Igen- mosolyodott el- de egyszer mindennek vége

-          Miért szakítottatok?- kérdeztem rá rögön, de kicsit szíven ütötte a kérdésem

-          Megcsalt. Nem egyszer. De már vége

-          Sajnálom. - mentem közel hozzá és megsimogattam a hátát

-          Az az igazság, hogy én már voltam itthon és előkészítettem a vacsorát. Menjünk a teraszra- mutatott az ajtó felé és előre engedett

Valami gyönyörű volt. Nem gondoltam volna pont Chrisről, hogy ennyire romantikus tud lenni. Kicsit meghatódtam, de szerencsére semmi komoly.

A vacsora rendben ment, sokat beszéltünk és nagyon finom volt. Ő főzte. Még egy pont. De ez a beszélgetés és találkozás valahogy nem volt ugyan az, mint utoljára. Akkor egyszerűen nem bírtam levenni róla a szemem, most azonban Seb gyakran eszembe jutott. Próbáltam kizárni ebből az estéből, de valahogy nem ment.

Vacsora után egy üveg bor kíséretében leültünk a kanapéra és iszogatni kezdtünk. Nem kellett sok, és igazán egymásra hangolódtunk. A dolgok csak történtek a maguk sorrendjében, Chris egyre közelebb jött és én sem próbáltam megakadályozni. Az ajkunk összeért. Nem volt több a csók 3 másodpercnél, de valahogy mindketten éreztük.

-          Ez már nem ugyan az- mondtam kisé elmosolyodva- a múltkor.. szenvedélyesebb volt

-          Igen, igaz- mosolygott Chris- én is ezt érzem

-          Akkor végre megbeszélhetjük.

-          Tudom, Gréta és megértelek. Sajnálom az üzenetet, csak teljesen tisztába akartam tenni a dolgokat

-          Köszönöm, nekem ehhez nem volt bátorságom, de már tudom, hogy jó helyem van Seb mellett, és tényleg szeretem. Azt hiszem, nekünk jó sok mindent meg kell beszélni még ma esete- mosolyogtam és felálltam- köszönöm az estét, Chris- egy puszit nyomtam az arcára

-          Én is köszönöm, hogy eljöttél és még egyszer utoljára megérinthettelek

-          Nem leszek érinthetetlen ez után sem – nevettem fel és erre ő is nevetni kezdett

Elbúcsúztunk és az általa hívott taxiban a szálloda felé indultam. Seb szerencsére megadta a címet, így könnyen odataláltam. Az első meglepetés a recepción ért, mikor kiderült, hogy Seb kivett nekem egy külön szobát és átvitette a csomagjaim. Remek. Ez sem lesz még ma megbeszélve. A recepción szerencsére nem kellett leadnom az útlevelem, de nem is tudtam volna. Sebnél maradt, mikor leszálltunk a repülőről és ellenőrzés után ő tette el kettőnkét. Bementem a szobámba, letettem a csomagokat és visszamentem a recepcióra, megkérdezni, hogy Seb melyik szobában van. Nagyon kedvesek voltak, így hamar eljutottam a kicsi pilótához. 5 emelettel lakott fölöttem. Ez egy kicsit rosszul esett, hogy ilyen messze költöztetett magától, de valahol megértettem.

Mikor a szobájához értem kopogni akartam, de észrevettem, hogy nyitva van az ajtó. Kopogás nélkül léptem be, gondoltam meglepem. De mikor beértem, inkább én lepődtem meg. A villany égett, és egy női felső rész volt a földre dobva. Mikor beljebb mentem megtaláltam Seb pólóját és egy melltartót, szintén a földön. Egy csukott ajtóhoz érte. Remegő kézzel fogtam meg a kilincset és félve nyitottam be. A gyanúm beigazolódott. Seb egy másik lánnyal hancúrozott éppen. A kiscsaj kb. 17 éves volt.. micsoda?!! Na ezért még számolok vele. Mikor végre észrevett, a kislány szomorúan szállt le Sebről, hogy félve lett szakítva a „játék idő”. Megvetően néztem Sebre, de látván az üveges tekintetét, nem hiszem, hogy felfogta. Ki akartam menni a szobából, de megszólalt

-          Neked kettővel is szabad, nekem meg eggyel sem?

-          Sebastian Vettel. Te egy szánalmas alak vagy, aki féltékeny még arra a fára is, amelyikre ránézek. És tudod, legyen igazad. Élvezd csak a kislányt, mert Márkot már a gyárban megkaptam, Christiant meg még 3 napja. És ma este is. Kétszer.

Már majdnem felszínre törtek a könnyeim, de erősnek kellett maradnom. Nagyon csúnyát hazudtam Sebnek, de valahogy így éreztem fernek.

Végezvén a mondandómmal hátat fordítottam és kimentem a szobából. Itt már eltört a mécses. Seb szobájától az enyémig vezető utat végigbőgtem, majd mikor a szobámba értem írtam Chrisnek egy SMS-t, hogy legközelebb majd tovább maradok és álomba sírtam magam. Még a Chris által hajnali 3-kor írt válaszra sem ébredtem föl, csak az ébresztőmre, ami minden nap 9-kor csörgött.