39. rész

39. rész

A tökéletest elrontja a titok?

Reggel egész korán keltem és egy amerikai palacsintával indítottam. Nagyon kíváncsi voltam a versenyre, hiszen Sebbel nem kis egyességet kötöttünk. Ha elmegyek vele hétfőn, nem tudom majd, hogy hogyan fogok tudni Dan szemébe nézni. Vagy tudnék neki egyáltalán hazudni?

            Hamar eljött a délután és én egy tál popcornnal befészkeltem magam a kanapéra. Elkezdődött a verseny és a pattogatott kukorica nagyon lassan fogyott, ugyanis a szemem nem mertem levenni a képernyőről, annyira izgalmas volt. Végig szurkoltam Sebinek, és a végén már azért rimánkodtam, hogy hadd láthassam a dobogón. A végén persze már megint majdnem elsírtam magam, a légyottunk biztos lett, de persze megint elvágta magát. A káromkodásával kapcsolatban beszélek vele majd még pár szót… De végső soron nagyon örültem, hogy sikerült neki és elsőként Christől, majd legvégül Sebtől is megkaptam az SMS-t, némi pontosító információ keretében. Claudia is biztos nagyon örült, hisz Kimi lett az első. Sajnáltam, hogy nem mentem át, de aznap elég rosszul voltam, végig hányingerem volt és talán még a lázam is felment.

            Este nem igazán volt mit csinálnom, így lementem a boltba, vettem pár újságot és elkezdtem munkát keresni. Sajnos az ösztöndíj elég kevés és hát nekem meg nagy igényeim vannak és egy új telefon, meg egy laptop sem ártana… Végül aztán 10 körül feladtam a keresést és zuhanyzás után az ágyba dőltem. Kicsit szomorúan aludtam el, hisz Dan még csak nem is hívott, vagy küldött SMS-t egész nap.

            Hétfő reggel kicsattanó jókedvvel keltem és még a sulihoz is volt kedvem. Megreggeliztem, szépen felöltöztem és 11-kor elindultam. Gyalog mentem és Fanni előtt értem oda, így gondoltam barátnőm egy finom kávéval várom majd. Meg is lett a hála és az ismételten „beteg vagy?”szöveg a korai érkezésem miatt, majd az órákra beülve a nap szinte 3 percnek tűnt.

-          Miért vagy ma ilyen… energikus?- kérdezte egy fél mosollyal Fanni az utolsó órán

-          Nincs semmi- próbáltam hazudni, de fülig ért a szám

-          Nekem akarsz hazudni?- nézett rám kérdően- eddig még egyik nap sem volt olyan, hogy ne nyavalyogtál volna valamiért. És Kávéval vártál reggel?!

-          Oké, tényleg van valami- pirultam el

-          Ez a valami, egy srác- fürkészte a tekintetem Fanni, de egyszer csak lehervadt a mosoly az arcáról- aki nem Dan…

-          Hát ő biztos nem- adtam igazat

-          Vele mi történt?

-          Tegnap előtt összevesztünk és tegnap még csak nem is hívott, vagy írt, vagy bármi…

-          Értem… és akkor, ha ez van, akkor ki az, aki feledtetni tudja veled?

-          Sebastian- suttogtam és amint kiejtettem a nevét, máris láttam magam előtt, a szőke, kicsit kócos haját, kék szemeit és azt a csibész mosolyt, ami mindig ott húzódik a szája szélén, még ha rosszkedvű is

-          Ugye tudod, hogy ezt nem fogod tudni úgy lezárni, ahogy akartad?- kérdezte félve Fanni

-          Tudom- sóhajtottam, mert teljesen igaza van- még mindig szeretem valahol és az a baj, hogy ez a szerelem, amit iránta érzek kb. a húgom mellett áll. Akit örökre szeretni fogok. Érted?- néztem rá kérdőn, mert talán még magamban sem tudom megfogalmazni, hogy mit jelent nekem a szőke Bajnok

-          Csak van olyan dolga, amivel el tudod felejteni, vagy kiszeretsz belőle. A húgod is tudna olyat csinálni, ami miatt utálnád…

-          Igen, de ha belegondolsz… ő a rokonom. Egy családtag. Megbánthat, akár nagyon is, de az idő minden sebet begyógyít, és nemsokára ugyanúgy szereted majd, mint régen. Seb… sohasem fog kitörlődni a szívemből

-          Én nem azt mondom, hogy jó lenne, ha elfelejtenéd, de valahogy meg kell oldanotok azt, hogy együtt legyetek, vagy örökre elváljatok

-          Tudom… de annyira kötődöm hozzá. És tényleg szeretem. De ha nincs velem minden nap, valahogy könnyebb… Talán a tudat, hogy bármikor elveszíthetem, túl sok volt nekem, és ha nincs velem, nem kell aggódnom, hogy elveszítem. Vagy ez hülyeség?- néztem kétségbeesetten

-          Cseppet sem hülyeség, inkább csak… ha ezt folytatjátok egy se veled, se nélküled kapcsolat fog kialakulni köztetek…

-          Hidd el, ez már most is az…

-          Remélem, megoldjátok- szedte össze a füzeteit Fanni- vége van- szólt nekem is, mert én meg teljesen elbambultam- és hova fogtok menni?

-          Nem tudom. Annyit mondott, hogy a lakásom előtt fog várni fél 3-kor, és legyek pontos

-          Gondolom késel…

-          Még szép- vágtam rá mosolyogva, majd két puszi után mosolyogva indultam haza.

Megint volt kedvem a sétához, így betettem a fülembe a zenét, és 20 perc alatt hazaértem. A lakásban ledobtam a táskám, de mikor beléptem, úgy éreztem, valami nincs rendben. Mintha valaki… járt volna a lakásban. Más illat volt, nem az enyém, de nem tudtam rájönni, hogy kié. Végül csak vállat vontam és mivel még volt 20 percem a Sebbel való találkozásig, gondoltam lefürdök. Megnyitottam a csapot, felkötöttem a hajam és tusolás után ismét magasra tettem a zuhanyrózsát és csak folyattam magamra a vizet. Csukott szemmel álltam a zuhany alatt, mikor megéreztem a csípőmön egy puha tenyeret

-          Ezt nem hiszem el. Nem álmodhatok Vele megint- csattantam fel, de mikor kinyitottam a szemem, a kéz még mindig a csípőmön nyugodott. Ijedve néztem hátra

-          Nem ez az első?- mosolygott huncutul, majd ajkaim birtokba vette. Nem tudtam neki ellenállni, ahogy máskor sem, így hamar megéreztem hátamon a hideg csempét

-          Várj, Seb- toltam el egy kicsit magamtól

-          Mi az?- kérdezte a vágytól remegve

-          Hideg a csempe- mosolyodtam el, mire felkapott és kivitt az ágyba.

 Csurom vizesen feküdtem a takarón, míg megvártam, hogy leveszi a felsőjét. Nadrágja levételében már én is segítettem, és mikor már csak egy boxer volt rajta, feljebb juttatta magunkat az ágyon. Fejem alatt már volt egy párna, így végig nyomon tudtam követni az eseményeket, de teljesen elveszítettem az irányítást, mikor először tenyerével és ujjai hegyével kezdte el simogatni belső combom és testemet apró puszikkal hintette be. Megérezve nyelvét legérzékenyebb pontom, hangos sóhaj hagyta el a számat és eleinte nyelvével hajszolt a csúcs felé. Mikor ujjaimmal már a lepedőt szorítottam és majdnem a csúcsra jutottam egy határozott és erős mozdulattal belém hatolt, mire én csak hangosan felsikoltottam. Gyors tempót diktált, s ajkaim mohón kezdte el falni. Nem számított akkor semmi, csak az, hogy mi ketten együtt vagyunk, ismét érezhetjük egymást. A vége felé már kicsit elfáradt, így egyre lassabb lett, ezzel még tovább kínozva engem. A végén, mikor már egyikünk sem bírta, egy határozott mozdulattal a fellegekbe juttatott minket, s számat egy hangos sóhaj hagyta el, amely már egy jó ideje kikívánkozott. Ez az orgazmus egészen különleges volt, megszabadultam a gondoktól, a gondolatoktól, csak az érzés maradt, és rajtam egy fáradtan pihegő Sebastian. Egy darabig nem szólaltunk meg, én csak hajával játszottam, míg ő mellkasomon feküdt és időnként egy puszit adott bal mellemre. Mikor már egyikünk sem lihegett, és mindketten tudtuk, hogy ennek a pillanatnak nem lesz vége, vagy még meg lesz ismételve, megtörtem a csendet

-          Nem jöttél ki a gyakorlatból- mosolyogtam és amint fölém hajolt, homlokáról letöröltem az utolsó izzadságcseppet és adtam a szájára egy puszit

-          Téged sosem hagynálak kielégületlenül- mosolygott és viszonozta a puszim, amelyet csókká mélyített- hiányoztál- mondta végül, mikor mellém feküdt

-          Te is nekem- vallottam be az igazat- nem hittem volna, hogy sikerül felállnod majd a dobogóra

-          Megérte- vigyorgott kajánul- és a motiváció mindennél fontosabb- kezdte el simogatni belső combom, s vágyat tükröző szemeivel rám nézett

-          Egy felt… feltétellel- mondtam megugró hangon, mert hirtelen csúszott feljebb a keze

-          Hallgatlak- húzott magához másik kezével, de én már nem bírtam tovább várni

-          Én leszek felül- jelentettem ki, és fölé térdelve megismételtük az előbbi kellemes időtöltésünket. Végül én pihegtem rajta, és adtam izmos karjára csókokat. Szívverése egyre lassabb lett, végül pedig teljesen normális ütemben haladt tovább

-          Fel kéne kelni- mosolygott és adott egy puszit a fejem búbjára

-          De szeretem ezt hallgatni- csuktam le szemeim

-          Mit?- hallottam hangján, hogy elmosolyodik

-          A szívverésed. Olyan nyugtató és egyenletes

-          Szeretlek- mondta teljesen érthetően és tisztán, s ez a mondta a szívem mélyéig hatolt, mert tényleg őszinte volt

-          Én is szeretlek- néztem fel rá és megcsókoltam

-          De rég várok már erre- mosolyodott el és legörgetett magáról

-          De nem szabadna- mondtam szinte suttogva

-          Most csak te vagy meg én. Ne zavarjon semmi- suttogta fülembe és végül felöltözött. Nem bírtam ki, így megfordultam és végignéztem, ahogy felöltözik

-          Kukkolni nem ér- dobta hozzám mosolyogva pólóját

-          Pólót felvenni nem ér- nevettem el magam és gyorsan begyűrtem magam alá a kék egyen pólót

-          Add vissza- jött felém mosolyogva

-          Nem- ráztam a fejem, de kár volt, mert elkezdett csikizni

-          Na, visszaadod?

-          Nem- mondtam szaggatottan, mert még mindig nem hagyta abba

-          Jól van, látom ez nem segít- ment hátrébb egy lépést és kifújta a levegőt- ki kell találnom valamit- gondolkodott színpadiasan- Ha rajtam nincs póló, rajtad se legyen- öltötte ki rám nyelvét

-          Rendben, Vettel- egyeztem bele és egy szál semmiben kiszálltam az ágyból és megálltam előtte, mire csak egy nagyot nyelt- látom, beindult a fantáziád- nevettem fel, és adtam neki egy csókot, melyet viszonzott, majd a szekrényhez léptem és felhúztam egy bugyit

-          Minek ez?- jött mögém és belecsókolt nyakamba

-          Éhes vagyok, és ha nem veszem fel, egészen estig csak az ágyban feküdnénk

-          Reggelig- javított ki és magamra hagyott, míg kiment a WC-re. Pont felöltöztem, mire visszaért

-          A-a- csóválta a fejét- le a pólót

-          Miért is?- kérdeztem nevetve

-          Rajtam sincs- mutatott végig izmos testén, mire csak beleharaptam ajkamba- te se bírod majd sokáig- nevette el magát és közelebb lépett- fel e kezekkel- utasított, mire én durcis kislány módjára felemeltem mindkét karom és Seb óvatosan levette róla a ruhaneműt. Mikor ujjai megérintették testemet, olyan volt, mintha a jéghez érintenék a forró szenet. Levéve rólam egy puszit nyomott két mellem közé és rácsapott a fenekemre- ezt te sem gondoltad, hogy ki fogom hagyni- nevetett fel, mire én a nadrágom is levettem. Nagyot nyelt és én nevetve indokoltam kontrázásom

-          Én pedig ezt nem hagyhattam ki- sétáltam el előtte, de megfogta bugyim és annál fogva visszahúzott. Erősen szorított magához csípőmnél fogva, s nyakamat kezdte el csókolgatni és nemsokára éreztem merevedő férfiasságát. Mikor már elég kemény volt, kibontakoztam karjai közül és ördögi vigyorral néztem rá

-          Ezt… ezt te sem gondolod komolyam- mondta szaggatottan, mert rájött, hogy mire készülök

-          Éhes vagyok- vontam vállat nevetve és kisétáltam a konyhába

-          Ezt ma éjjel még visszakapod- fenyegetett meg, majd utánam jött.

Mint utóbb kiderült, még kaját is hozott magával és hamar túl lettünk az evészeten. Én még mindig egy szál fehérnemű együttesben flangáltam, de persze ő sem vette fel a pólóját

-          Nézünk valamit a TV-ben?- kérdeztem rá

-          Jó- bólintott és a kanapéra leülve magára rántott

-          Ha tovább folytatod, ez a bugyi el fog szakadni- mosolyogtam és adtam egy puszit a homlokára

-          Nem baj, úgyis kezd idegesíteni- kezdett el játszani a csipkével

-          Komolyan gondoltam, hogy filmet nézünk

-          Rendben- tett le maga mellé a kanapéra és átkarolt, majd a távirányító után nyúlt

-          Úgy emelgetsz, mint egy tollpihét- pusziltam meg arcát

-          Mert olyan vagy, mint egy tollpihe- mosolygott és megcsókolt

-          Hanna mellett megtanultál bókolni?- cukkoltam

-          Egyre nagyobb a hasa… muszáj lesz elsajátítanom pár taktikát- nevetett fel

-          Helyes- nevettem vele én is- és ma nem is tervezted, hogy hazamész?- böktem oldalba

-          Han úgy tudja, hogy ma még Kimit ünnepeljük…

-          Hát- néztem a fali órára- akkor még van 12 óránk bepótolni sok mindent- néztem mélykék szemeibe

-          Megbeszélés után jön a szex- mondta kicsit csalódottan

-          Én arra gondoltam filmnézés után szex és azután beszélgetés, ha te így akarod…

-          Szeretlek- csókolt meg szenvedélyesen

-          Én is téged- viszonoztam a csókot- de jó lenne ha bekapcsolnád, mert kezdődik a kedvenc sorozatod

-          Még emlékszel?- kérdezte meglepetten

-          Sosem tudnám elfelejteni- válaszoltam neki mosolyogva és ölelésébe bújva néztük végig a részt. Az utána következő filmet is meg akartuk nézni, de mivel reklám közben a fenekemet kezdte el simogatni, én pedig nem bírtam magammal, a kanapén magáévá tett, majd a hálószobában is. Az egyik aktus alatt valaki vagy 20-szor keresett, de az első csörgésnél Seb lenémította és az ágy alá hajította. Nem tudom, hogy ki volt az, de a legrosszabbkor hívott, mert az aznapi második legjobb orgazmusban volt részem. Végül aztán elaludtunk és 12 körül ébredtünk meg. 

-          Jó reggelt, Napsugár- mondta lágy hangon Seb és simogatni kezdte az arcom

-          Be van borulva- nyöszögtem a reggeli rekedtes hangomon, mire persze Seb ki is nevetett

-          Nem baj, te átragyogsz a felhőkön- simogatta most már a hátam és még nagyobb késztetést éreztem arra, hogy visszaaludjak, vagy kiszaladjak hányni ettől a nyálas szövegtől…

-          Mennyi az idő?- kezdtem nyitogatni a szemem és máris mosolyra derültem, mikor megláttam álmos arcát és édes mosolyát

-          Nem tudom- vont vállat- nagyjából 12 óra… miért?- gondolkozott el

-          Ma nem megyek be- jelentettem ki és átfordultam a másik oldalamra

-          Biztos?- ölelt magához szorosa

-          Nálad jobb tanáron nem lehetne- fordultam hátra és adtam szájára egy csókot- és szerintem a bioszt ma bepótoljuk párszor- mosolyodtam el

-          Benne vagyok- nyomott egy puszit arcomra, majd karjaiban elhelyezkedve megint sikerült elaludnom. –Gréta, fel kéne kelned- kezdte el megint

-          Mennyi az idő?- kérdeztem már kialudtan és nyújtóztam egy nagyot

-          Fél 4…

-          Komolyan?- nyitottam ki a szemem, de kicsit elszomorodtam, mivel már teljesen felöltözve állt az ágy mellett- muszáj menned?

-          Nem- mosolyodott el- csak lementem venni valami kaját és gondoltam nem látnának szívesen egy szál alsóban

-          Én igen- ültem fel az ágyon és megtöröltem a szemem. Kikeltem és ameddig ő a konyhában tevékenykedett felvettem egy kényelmes melegítőt

-          Jól, vagy, Kicsim?- kérdezte, mikor kiléptem a szobából és szorosan magához ölelt

-          Persze, nincs semmi baj. Miért?

-          Csak… olyan sokat aludtál… biztos nincs baj?

-          Semmi- mosolyogtam és adtam egy puszit a szájára, melyet csókká mélyített. Megettük az ebédet és belevágtunk a beszélgetésbe. Tényleg sok mindenről maradtam le, amíg „haragudtam” rá…

-          Nem tudom, hogy ki írta levelet- kezdte komolyan 

-          Héj- fogtam meg állát és magammal szembe fordítottam- nem érdekel, hogy ki írta azt a papír fecnit. Tudom, hogy nem te voltál, és ennél több nekem nem is kell. A tegnapi     nap csodálatos volt és sosem fogom elfelejteni… de ilyenkor mindig eszembe     jut, hogy Hanna mennyire szerencsés és én    is szívesen várnám a te gyereked…

-          Még lehet- suttogta és még közelebb     húzott magához

-          Már késő- tettem ujjam ajkára és fejem mellkasára hajtottam

-          Valamit… el kell mondanom…

-          Elköltöztök?- kérdeztem teljesen azzal a tudattal, hogy erre egy igenlő választ fogok kapni

-          Mi?- kerekedtek ki Seb szemei és kicsit eltolt magától, hogy a szemembe tudjon nézni- dehogy! Honnan veszed?

-          Dan nézett magának házat és pont a tiédet akarta megvenni. Nem eladó?- kérdeztem rá félve

-          Én nem tudok róla- vont vállat- sosem hagynálak egyedül- csókolt bele nyakamba

-          Szóval, mit akartál mondani?

-          Gyere ki velem a Brazil futamra- ért fülig a szája

-          És… de… mi… mi lesz Hannaval?- habogtam- meg az újságok?

-          Tudom, hogy nehéz lesz, de úgy jössz, mint egy befolyásos, jó barát

-          Ebben benne vagyok- mosolyogtam- de… nem fogsz többet káromkodni a pódiumon- fenyegettem ujjammal komolya ábrázattal, de aztán megenyhült arccal kezdtem el játszani ujjaimmal mellkasán és egyre közelebb haladtam férfiassága felé- a szobádba is kapok befolyást?- tettem fel a kérdést égszínkék szemeibe nézve

-          Bárhova- suttogta és a pár percen belül már a földön feküdtem és rajtam egy erősen ziháló és gyorsan mozgó Sebastian. Aznap az volt az utolsó együttlétünk és fájva búcsúztunk el egymástól fél 7 körül. Miután elment visszamentem a hálóba és előkotortam a telefont az ágy alól, amin már 25 nem fogadott hívás és 17 üzenet volt. Ilyenkor bezzeg fontos vagyok?!! Gyorsan megnéztem, hogy ki/ kik kerestek és meglepetésemre Dan hívott a legtöbbször. Claudiát lerendeztem pár szóval, Fanninak sem volt kedvem magyarázkodni, így kitaláltam, hogy beteg voltam és Dant hagytam a végére. Nagy levegőt vettem és tárcsáztam, de nem tudtam, hogy mi fog történni, hisz még teljesen Seb hatása alatt álltam, az ő illata lengte be a teret, itt van még előttem csibész mosolya és gyönyörű tekintete. Féltem, hogy Dant megbántanám ezzel a telefonhívással, mert hisz Sebbel biztos nincs jövőnk, mégis most vele volt az utolsó közös emlékem. De már nem volt vissza út, a telefon kicsöngött és egy álmos kisfiú vette fel.

-          Haló?- szólt be

-          Szia, én Dant keresem- mondtam kedvesem

-          Mindjárt adom- válaszolt édes hangon- Apa! Telefon- kiabált messziről, de nekem majdnem kiesett a kezemből a készülék és Dan hangjára is csak nehezen szedtem össze magam. 

***
Sziasztok! 
Már nagyon várom a versenyt, így nem jut eszembe semmi hozzáfűzni valóm ehhez a részhez. Hajrá, Seb, Nektek pedig jó szurkolást! :) 
Puszii.