9. rész

Sziasztok! 

Nos, gondoltam nem hagylak titeket olvasnivaló nélkül ;) 

Ha legközelebb jelentkezem, azt hiszem, már a Boxutcai találkát fogom hozni. Nem tudom, mennyire várjátok, remélem azért lesz, aki olvassa :) Jó szórakozást a részhez, sok pusz.

*Chrisee

9.          rész

Alexander jelenléte a házban egyenesen letaglózott, és leginkább az, hogy Tessa szobájából jött elő…
- Austin jó volt…- habogtam, de közben teljesen más felé figyeltem- megnyertem a pert és kaptam egy másik ügyet- bámultam továbbra is Tessa ajtaját- és veled mi a helyzet?- kérdeztem, és végre rá tudtam koncentrálni
- Ja, hát semmi- vont vállat lazán- nemrég találkoztam Tessával, de most mennem kéne, mert egy építkezésen elszúrtak valamit és korrigálni kéne
- Ja, értem. De… ti mit csináltatok?- puhatolóztam
- Mi? Szexeltünk- mondta nemes egyszerűséggel- ne haragudj, de tényleg mennem kell. Majd felhívlak, vagy ilyenek- simította meg a vállam, majd egy puszit adott az arcomra- szia, Brook
- Szia- köszöntem el megrökönyödve
- Már értem, miért nem akartad elengedni- hallottam meg egy cinikus megjegyzést a folyosó másik végéből
Oda fordultam, és ki más lehetett volna az, mint Tessa. Hosszú szőke haja szög egyenesen omlott vállaira, testét pedig mindössze egy vékony lepedő takarta. Haja kócos volt, és látszott rajta, hogy kicsit zilált
- Tudod, nem érdekel, hogy milyen hangnemben jegyzel meg nekem dolgokat. Én dobtam Alexandert, ezek után nem érdekel, hogy kivel van. De ha legközelebb is a levetett ruhám kell, szólj nyugodtan- szúrtam oda, mire teljesen felháborodva vonult vissza a szobájába
Bezártam magam mögött az ajtót, nem akartam, hogy bárki is zaklasson. Adam ügyén is dolgoznom kéne, de előbb be akarom fejezni a költözködést. Már nem kell sok, a bútorok szinte már mind a helyükön vannak, és csak az én kis mütyürjeim hiányoznak a loftból.
A hét villámgyorsan eltelt, ilyen gyors talán még sosem volt. Az irodámtól 15 percre lévő lakásba végre beköltözhettem, ott hagyhattam az idegesítő Tessát, és szeretett nevelőszüleim. Ők szerencsére kibékültek, szóval nem állt a bál otthon…
A loft, vagyis a tetőtéri lakás a 32. emeleten volt. Volt egy hatalmas előszoba, ami egyben nappali, étkező és konyha is, habár a konyha rész egy válaszfallal el volt választva. 2 szoba volt, hozzá egy-egy fürdővel. A kilátás valami fenséges, a város szívében lakni igazi kiváltáságnak ígérkezett.
Már első nap tapasztaltam, mennyire jó, hogy végre elköltöztem: elég volt 8-kor kelnem, és negyedórányi gyaloglás után értem be a munkahelyemre, dudálás és anyázás nélkül…
Patricia előkészített nagyjából egy erdőnyi iratot, hogy mik történtek, és kik kerestek, amíg távol voltam. Nagy nehezen sikerült mindenkit visszahívogatni, de a legtöbbet nem vállaltam, mert tudtam, hogy úgysem nyerném meg, vagy a válással nem szakíthatna annyit, amennyire gondolt, illetve a legtöbb személy már talált más ügyvédet. A végén arra jutottam, hogy én csakis, de csakis Adam ügyével akarok foglalkozni. Tudtam, hogy abban a hónapban nem lesz semmi fizetésem, de a Sebastianos ügy után még inkább milliomosnak éreztem magam, mivel az a hülye kb. háromszor annyi pénzt utalt a számlámra, mint a megbeszélt.
Olyan 6 óra körül már kezdtem éhes lenni, mert a fél1-kor bekapott 3 falat szendvics nem volt valami tartalmas. Patricia íróasztalánál már nem égett a villany, így gondoltam már hazament. Még mielőtt elmentem volna, felhívtam Alexandert
- Szia- köszönt vidáman- sajnos most nem vagyok elérhető, de a sípszó után azt mondasz nekem, amit csak szeretnél- utálom, mikor a hangposta kapcsol be!!
Meghallottam a sípszót…
- Szia Alex, Brook vagyok. Csak azért hívlak, mert el akarok utazni a városból nagyjából 2 hétre, de nem akarom magára hagyni a lakásom. Ha esetleg beköltöznél arra az időre, amíg én távol vagyok, azt nagyon megköszönném, vagy az is elég lenne, ha 2 naponta ránéznél… Majd még megbeszéljük a részleteket, hívj, ha meghallgattad az üzenetet. Szia
Letettem a telefont, majd felvettem a kabátom és a táskám és hazafelé indultam. Bementem még egy gyorsétterembe, és kértem magamnak kaját elvitelre. Otthon finomat falatoztam belőle a tv előtt, aztán lefürödtem. Olyan fél 10 felé csörgött a telefonom
- Igen?- vettem fel tea iszogatás közben. Épp a kedvenc könyvem olvastam
- Szia, Alex vagyok. Meghallgattam az üzeneted és gondoltam hívlak
- Ó, ez remek- csuktam össze a könyvet- akkor el tudnál jönni néha?
- Persze, ez csak természetes. De mi ez a sok utazgatás mostanában?
- Austinban megismertem egy srácot, és megígértem neki, hogy segítek a gyermekelhelyezés ügyében. És oda akarok utazni, és most nincs semmi ügyem
- Ja, vágom. Akkor elég, ha 2 naponta megyek? Szerintem nem költözök be, mert van itt is pár dolgom
- Persze, ez is tökéletes- mosolyogtam- de azt szeretném kérni, hogy Tessa akármennyire könyörög is, SOSE vidd fel a lakásomba
- Nyugi, Brook, nem beszélek Tessával
- Hogyan? De… aznap este…
- Persze, aznap este sok minden volt. Kiakadt egy srác miatt, én meg pont ott voltam, mert nem voltál elérhető és gondoltam köszöntelek. De aztán letámadott, és hát elég ittas volt. Én meg nem mondtam nemet, mert nem akartam a hisztit hallgatni
- Az áldozat- nevettem fel hangosan, mire a vonal túlsó végén ő is kuncogni kezdett
- De szóval nem kell aggódnod, csak egyszer történt meg
- Miután elmentél egy lepedőbe csavarta magát és aztán elmondta, hogy már érti, miért akartalak magam mellett tartani…
- Ezek szerint jó vagyok- fényezte magát, de én ismét hangosan felnevettem
- Majd ha visszajöttem, összefuthatnánk több időre. Át is jöhetnél
- Mit szólnál a ma estéhez? Ha nincs ügyed, be sem kell menned, igaz? És gondolom fel akarsz készülni az utazásra is, szóval segítek csomagolni
- Tudod, ez egy remek gondolat! Hozol egy kis piát? Meg esetleg valami rágcsát, hogyha végeztünk, bezuhanjunk a TV elé- kuncogtam
- Ó, ez csodás! Na, akkor fél óra, és ott vagyok
- Oké, várlak. Szia
- Szia- letette a telefont
Még végigolvastam a fejezetet, amibe belekezdtem és elmosogattam a vacsora után. Felvettem egy háromnegyedes cicanadrágot és egy lenge pólót, és Alexander már csöngetett is. Megnyomtam a gombocskát, amivel fel tudott jönni, és vártam, hogy elérjen az ajtóig. Az a szerencse, hogy a lift gyors!
Kb. 5 percet vártam, mikor megpillantottam, kilépve a liftből. Mindkét keze tele volt szatyrokkal és nagyon édesen festett
- Gyerek, segítek- vettem el az egyik csomagot, és megkönnyebbülést láttam az arcán
- Kösz- motyogta
- Minek hoztál ennyi mindent?- tettem le óvatosan az üvegekkel teli szatyrot a konyhapultra
- Őszintén, olyan rég ittunk együtt, hogy már el is felejtettem, mit szeretsz. Szóval hoztam mindenből- vigyorgott
- Akkor, nem egy light-os este elé nézünk- kacagtam fel, majd kinyitottam a Martinis üveget
Először a bőröndöket pakoltuk be. Nadrágok, pólók, fehérneműk… kicsit kínos volt, hogy Alexander a kezében fogdossa ezeket a dolgokat, de úgy láttam rajta, hogy egyáltalán nem zavarja. A kis tisztálkodó csomagom is bekészítettem, fogkefe, fogkrém, satöbbi.
Olyan 11 körül rávetettük magunkat a kanapéra. Az asztalon egy üres Martinis üveg hevert, egy félig üres Jack Daniel’s, illetve pár üres sörösüveg
- Nem hiszem, hogy holnap megúszom ezt fejfájás nélkül- vihogtam kellően becsípve
- Nem fogtad vissza magad- helyeselt, majd megragadta whisky-s üveg nyakát, és lehúzott pár kortyot
- Hol hagytad a poharat?- kérdeztem még mindig vigyorogva
- Nem tudom, talán a hálóban van… de nehéz visszaemlékezni
- Leitatsz a sárga földig- böktem meg mellkasát, majd átvettem az üveget, és én is nagyokat kortyoltam belőle
- Tudod… hiányzol- kezdte- régebben többet beszéltünk…
- Tudom, de akkor még én sem voltam ügyvéd, és te sem voltál nagymenő építkezési vállalkozó
- Nem vagyok nagymenő
- De, az vagy!
- Akkor… te is nagymenő ügyvédnő vagy
- Igen, és ezt ki is kérem magamnak!
- A szerénység mintaszobra
- Ne mutasd magad ártatlannak- emeltem fel a mutatóujjam
Bele akartam boxolni a vállába, de elhúzta magát kezem elől, és ezáltal az ölében feküdtem. Mellkasának támasztottam a fejem, és beszívtam édes illatát
- Nem cserélted le a tusfürdőd- jegyeztem meg halkan, már nem vihogtam
- Megkedveltetted velem a chanelt- kezdte el simogatni a hajam, és a hátam
- Olyan… olyan rég nem voltam senkivel- nyeltem egy nagyot, majd felnéztem szép, kék szemeibe
- Ezt a problémát könnyen orvosolhatjuk- mosolygott huncutul, majd felállt, és felkapott a derekára
Lábaim köré csavartam, és megvártam, hogy megcsókoljon. Először puha ajkát éreztem, majd amint belemerültünk a csókba, nyelve kezdett el ostromolni. Kedélyesen, és rég nem látott vendégként fogadtam puha nyelvét, és amilyen jól csak tudtam, viszonoztam a ritmikus mozgást. Vad táncba kezdtek, s én észre sem vettem, Alex máris elért velem az ágyig. Lassan szabadított meg ruháimtól, és magamat meglepve én is képes voltam értelmesen használni az ujjaim. Lefejtettem róla a pólót, aztán a nadrágja jött. Feljebb kúsztunk az ágyon, és egy melltartóban feküdtem alatta. Testem apró csókokkal borította, egyre lejjebb és lejjebb. Megérezve nyelvét érzékeny pontomon párnába markoltam. Mikor abbahagyta előző tevékenységét ismét megcsókolt, és görcsben álló kezeimet sajátjával fonta össze. Levette rólam a melltartót, és még eljátszogatott egy kicsit a melleimmel, majd lehúzta alsóját, és határozottan belém hatolt.

Egy átható hümmögés szakadt ki belőlem, mely arra sarkalta, tovább csinálja. Ütemesen mozgott, és teljesen elvette az eszem csókjaival, és finom, fűszeres illatával. Éreztem, hogy lassan a csúcsra érek, és medencém még inkább nekinyomtam. Könyörtelenül mozgott ugyanabban a tempóban, és végül sikerült eljuttatni a csúcsra. Testem megfeszült, ágyékom összehúzódott. Amint tudta, hogy elértem a célt, amelybe ő hajszolt bele a végsőkig, kielégülten rogyott rám.
Teste forró volt és izzadt, de mindez csak még izgatóbbá tette. Mikor szabályozta légzését legördült rólam. Elég fáradt voltam, nem igazán tudtam nyitva tartani a szemem, pláne, hogy milyen testedzésben volt részem… Mikor utoljára ránéztem, édesen mosolygott. Én is visszamosolyogtam rá. Még éreztem, ahogy egy puszit ad a homlokomra, majd meztelen testemre ráhúzta a hűvös takarót
- Meg ne fázz, Édes- suttogta, majd elnyomott az álom
Reggel lassan nyitottam fel fejem, a szobába beáramló fény bántotta a szemem. Mocorogni akartam, de nem tudtam. Valami lenyomott. Nagy nehezen megfordultam, és Alex édesen szuszogott mellettem, átvetve rajtam jobb kezét. Háta izmosabb volt, mint amire emlékeztem, csak derékig volt betakarva. Arra vágytam, hogy forduljon felém, hogy arcát is fixírozhassam, de nem hallgatott a tudatalattimra. Csalódottan sóhajtottam egy nagyot, majd lehámoztam magamról, hogy ne keljen fel.
Kibotorkáltam a konyhába és bevettem két fájdalomcsillapítót. Ittam két nagy pohár vizet és csendesen összeraktam az üvegeket. A Jac Daniel’s teljesen elfogyott… még jó, hogy emlékszem a tegnap éjszakára!
Reggelit kezdtem el csinálni, és közben az estén járt az eszem. Nem éreztem semmilyen megbánást, vagy undort. Jó volt végre kiereszteni egy kicsit a gőzt, és az Alexanderrel való csodás szex csak a ráadás volt. De azt hiszem, mindketten tudjuk, hogy ez csak egyszeri alkalom volt.
A felvert tojást öntöttem a gombára és a pirított hagymára, mikor átkarolt egy erős kéz hátulról. Elmosolyodtam, és mikor Alexander a vállgödrömbe hajtotta a fejét, megpusziltam a buksiját. Olyan sokáig voltam a nyakamba, és olyan édesen szuszogott, hogy a végén már azt hittem, elaludt
- Jó reggelt, szépségem- szólalt meg végül rekedtesen és belecsókolt a nyakamba
- Neked is- mosolyogtam- a fájdalom csillapító az asztalon van- mutattam az étkező felé
- Ó, ez remek! Megterítsek?- kukucskált a főztömre
- Az jó lenne- bólintottam
Átsütöttem a tojást, majd tepsivel együtt az asztalhoz vittem. Kikotortam  két tányérba az ételt, majd a serpenyőt betettem a mosogatóba és helyet foglaltam Alex mellett
- Jól néz ki- motyogta mosolyogva
- Remélem finom is
csöndben elfogyasztottuk a reggelit, azt hiszem, még mindkettőnken igencsak sajgott a feje az értelmes beszédhez. Elmosogattam, amíg Alex elpakolt az asztalról
- Köszi a segítséget- ültem fel a pultra
- Nincs mit. Én köszönöm a reggelit- mosolygott
- Ennél még valamit?
- Lenne egy dolog…
Elém lépett, majd szétfeszítette térdeim. Szorosan elém állt, és pont a derekát értem. Fenekemre tette mindkét kezét és magára húzott. Lábaim ismét automatikusan fontam köré.
- Mostanában nem vagy szégyenlős- jegyezte meg és a két mellem közötti részre adott egy puszit
- Te pedig erősebb vagy…- utaltam az állandó hurcibálásra
- Mihez lenne kedved- kérdezte érzékien, majd fülembe csókolt
- Azt hiszem…- nyeltem egy nagyot, már nem bírtam sokáig- le kéne zuhanyoznom…
- Kérésed- adott egy puszit a számra- számomra- ismét egy puszi- parancs
A tusolóban elszórakoztunk vagy egy órát, de aztán mennie kellett, mert tárgyalásra hívták. Én összekaptam magam és lefoglaltam egy repülőjegyet másnap délután 2 órára.
Egész nap otthon voltam, ki sem mozdultam. Fél 5-kor csörgött először a telefonom… még sosem volt ilyen csendes napom, az a szar állandóan csörögni szokott…
- Haló, tessék- vettem fel vidáman
- Szia, Seb vagyok- nevetett a vonal túlsó felén – hogy vagy?
- Jól, köszönöm. Minden oké. Nemsokára elutazom… Veled?
- Utazol? Hová? Én is megvagyok, gondoltam felhívlak. Olyan más a hangod…
- Austinba megyek, mert Adam, az egyik ügyfelem ott lakik és megígértem neki, hogy segítek. Nem tudom, mi furcsaságot találsz a hangomban
- Csak boldogabb vagy… de ki az az Adam?
- Ralph öccse.
- Ki az a Ralph?
- Akit bepereltél- forgattam meg a szemeim
- Ja, persze! Szóval neki segítesz?
- Igen. Vagyis az öccsének.
- Ja, hát sok sikert.
- Te merre vagy?
- Most Angliában.
- Mikor lesz futamod?
- Jövő héten, az évadzáró.
- Világbajnok leszel?- kérdeztem egy nagy vigyorral
- Nagyon remélem- sóhajtott- amúgy nem beszélté Kimivel?
- Kimivel?- tettem fel hangosan a kérdést- nem. De honnan tudná a számom?
- Nem tudom, csak nem hallottam felőle. Mikor eltűnik, általában nőkkel van
- Ó. Hát most az a nő nem én vagyok
- Nekem sajna mennem kell, de majd még beszélünk, és vigyázz magadra
- Oké, vigyázni fogok, neked pedig sok sikert
- Nem akarsz kijönni Brazíliába?
- Nem tudom, hogy fog haladni az ügyem… most hétvégén lesz a futamod, én holnap indulok. Majd még meglátom, mit tehet, Sebastian
- Jó, remélem, tudsz rám időt szakítani. Szia
- Szia- mosolyogtam, majd bontottam a vonalat
Hm. Sebastian különösen viselkedett. Nem tudom, minek hívott fel, de jobb lenne abba a konok fejembe vésni, hogy csak egy barát. Barát. Barát… BARÁT.

***
A repülőn ültem, és Austin felé tartottam. Nem tudtam, mit fog hozni nekem ez az utazás, de bíztam abban ,hogy segíteni tudok Adaman, és visszakaphatja a fiát. Vártam már a találkozást, majd el is jött. A repülőtéren várt, egy csokor virággal.... ez mi?!