6. rész

6.rész

Mivel a főnökömbe szorult némi együttérzés, adott 3 nap szabadságot. Nagyon örültem, hogy lazíthatok majd egy kicsit, bár szegény Fernando elől egyszerűen eltűntem és még csak a számom sem adtam meg neki… Gondolkodtam azon, hogy felhívom a sajtósát és elkérem a számát, de ha fontos vagyok neki, úgy is keres. Így legalább ki fog derülni számomra, mennyit is jelentek neki…
Éppen az egyik történetemen dolgoztam, mikor hangos kopácsolást hallottam a bejárat felől. Kicsit összeugrott a gyomrom, hogy mi van, ha Jaime az, de végül egy kicsit elernyedt
- Seb- mosolyogtam
- Szia- adott egy puszit
- Be akarsz jönni?
- Azért jöttem- mosolygott, majd beengedtem és becsuktam magunk mögött az ajtót- szeretném megköszönni azt, amit értem tettél vasárnap. Sokat jelentett
- Igazán nincs mit. De kérdezhetek valamit?
- Persze
- Ki tett rendet utánad?
- Gondolom Britta
- Rossz válasz- boxoltam karjába
- Aú- kapott utána- most mi a bajod?
- Te pakoltál szét, és ő rak rendet helyetted? Lehet, hogy a sajtósod, de nem a szobalányod!
- Komolyan ez a bajod? Hogy ő pakol össze helyettem?
- Ha most szétdobálnám a cuccaim, és adnék neked pénzt, hogy szedd össze, megtennéd?
- Nem
- És miért nem?
- Mert nem vagyok a cseléded
- Britta a cseléded?
- Nem
- Akkor meg pakolj össze magad után. A németek amúgy is a rendszeretetükről híresek…
- Jó, összepakolok majd, ha ez a legnagyobb gondod
- Ellenőrizni fogom- fenyegettem meg nevetve mutató ujjammal
- Leharapom- húzott magához
- Ahhoz még kicsi vagy- érintettem meg orrát, majd elindultam a konyhába- kérsz inni?
- Hogy érted, hogy kicsi vagyok?- jött utánam
- Kisebb vagy, mint én
- Vagyis?
- Én idősebb vagyok... mikor születtél?- kérdeztem
- 1987. július 3.- húzta ki magát
- Oh, a nyári legény- nevettem fel
- A saját dolgaidon tudsz a legjobban nevetni… ez olyan tipikus…-
- Ha azt mondod, hogy tipikus nő, megütlek- vágtam a szavába
- Mindig ilyen agresszív vagy?- kérdezte nevetve
- Csak ha kierőszakolják belőle- böktem meg- kérsz valamit?
- Valami édes jól esne… nincs sütid, vagy fagyid?
- Mit szólnál egy sütihez, fagyival?
- Inkább egy fagyit sütivel- mosolygott mindent tudóan, mire csak hozzá vágtam a frigóból kivett jeges finomságot- nekem is a csoki málna a kedvencem- méregette a dobozt
- De csak rolettivel finom- vágtuk rá egyszerre és felnevettünk- az is van- emeltem le egy egész dobozzal az egyik polcról- a TV elé?- ajánlottam fel
- Oké, de van jó filmed?
- Semmilyen filmem nincsen
- Akkor még jó, hogy hoztam- lépett a táskájához, amit az előszobában hagyott és elővett vagy 20 DVD-s dobozt
- Te tudtál valamit- hadonásztam a kiskanállal
- Túl jól ismerlek- sóhajtott egyet nevetve
- Ne legyél benne olyan biztos- öltöttem rá nyelvet, majd befészkeltük magunkat a kanapéra. Valami német vígjátékot tett be, amit nagyon nem értettem…- ezen mi volt a vicces?- kérdeztem fancsali fejjel, mikor már a 13. értelmetlen jelenet után voltunk
- Német humor- rántotta meg a vállát- amúgy mi van Fernandoval? Megyek, ha zavarok- nézett rám
- Nem tudom, hogy mi van vele- ráztam meg a fejemet- nem hívott, vagyis nem tudja a számom. Meg én se az övét
- Azt hogy hoztátok össze?
- Nem volt időnk ilyenekkel foglalkozni…
- De mit csináltatok, mikor együtt voltatok?- kérdezte értetlenül
- Na szerinted mit, Vettel- forgattam meg szemeim
- Oké, leesett- fújt egyet- nem kell rögtön lehordani az embert, ha nem a legperverzebb dolgokra gondol
- Jó, semmi baj. Ebből is látszik, hogy még kicsi vagy- simítottam meg a mellkasát nevetve
- Nem vagyok kicsi- durcizott be
- Pedig most pont azt csinálod- pusziltam meg arcát- kérsz még?- néztem az üres fagyis dobozra
- Ha van még- nézett kölyök szemekkel
- Leszaladhatok a boltba, itt van nagyjából 2 percre
- Menjünk együtt?
- Tudok magamra vigyázni, és szerintem van nálam 30 euró…
- 30 euró? Minek?
- Gondolod, hogy egy dobozzal veszek? Úgyis elfogy 2 hét alatt
- A fenekeden meg se látszik, hogy ennyit eszel- mérte végig hátsó felem nevetve
- Ha ha. Rajtad látszani fog, ha velem vagy szemtelen. Úgy felhizlallak, hogy nem férsz bele az autódba
- Szerintem le tudjuk dolgozni- kacsintott
- Nem perverz- sóhajtottam- mindjárt itt vagyok- léptem ki az ajtón és kicsit rákapcsoltam, hogy minél hamarabb vissza tudjak érni




Egyedül maradtam a lakásán, és nem nagyon volt mit csinálnom, így hát gondoltam körbenézek. A gardrób tele volt ruhákkal, meg cipőkkel, és nem volt valami hatalmas rend. A fürdőben tele volt a szennyes kosár és felfedeztem benne pár olyan ruhadarabot, melyet még vasárnap hordott. A hálószoba is kicsit rendetlen volt, rengeteg ruha hevert a földön, az ágy bevetetlen volt, a függöny pedig hanyagul elrántva. A lakás nagyon
ízléses volt, de a dolgozó szoba fogott meg a legjobban. Bementem, és a szemem egyből megakadt egy fotón. Egy gyönyörű, kék szemű kislány volt egy barna keretben, aki rózsaszín sapkát viselt. Gondolom tavasz lehetett, mert a ruhácskája elég lenge volt. Pici orra és gyönyörű szája tökéletesítették arcát és fehér bőre olyan volt, mint a friss hó.
Aztán amint szemem tovább vándorolt, számítógépére talált. Gondoltam megér egy próbát, így felnyitottam a laptop képernyőjét, és láss csodát, elindult. Szerencsére nem volt jelszóval védve, így könnyen be tudtam lépni. Először egy Word dokumentum ugrott fel. Kicsit beleolvastam, és egy történet közepébe csöppentem. Próbáltam visszaemlékezni, hogy mi lehet a munkája, de végül nem találtam meg a választ, bár gondolom akkor a történeteiből él
- Megjöttem- hallottam édesen csengő hangját. Nem tudtam otthagyni a történetet, mely igazán szívszaggató volt. Keresgélő szavai egyre közeledtek hozzám, de tekintetem még mindig a képernyőre volt tapasztva
- Mégis mit csinálsz itt?- hallottam meg hangját hátam mögül
- Ne haragudj, csak gondoltam szétnézek és ezt találtam
- Hallottál már arról, hogy magánélet?- förmedt rám és lecsukta a képernyőt
- Ki az a kislány?- fogtam meg a képkeretet és felé tartottam, de arca hirtelen elborzadt- valami rosszat mondtam?- kérdeztem félve
- Nem, csak… ő egy fájó emléke az életemnek
- A húgod?- kezdtem tapogatózni, de amint ezt kimondtam, szemei megteltek könnyekkel és nem volt képes visszatartani azokat- semmi baj- ugrottam fel hirtelen és szorosan magamhoz öleltem. Teste szinte egészében remegett- nyugalom- simogattam hátát bíztatóan és puszikat nyomtam feje búbjára- nem kellett volna kutakodnom, sajnálom- toltam el magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni
- Ő a lányom- suttogta
- Van egy kislányod?- jelent meg egy apró mosoly az arcomon
- Sajnos csak volt- hajtotta le a fejét, és engem ez úgy megdermesztett, hogy még a könnyének a koppanását is hallani lehetett a padlón
- Elmeséled?- fogtam meg kezeit, melyek jég hidegek voltak és a kanapéhoz vezettem
- Nem valami szép story és sokat elárul róla…- vett nagy levegőt és belekezdett, de végig a padlót bámulta- volt, mikor Magyarországon éltem, és akkor összejöttem egy férfival. Minden szépen alakult, de aztán összevesztünk, de akkor Lilla már 2 éves volt. Hazautaztam a szüleimhez Milton Keynesbe, és ott éltem 1 hónapot, de nem bírtam tovább. Ott hagytam nekik a lányom, és elköltöztem Németországba. Fél év után döbbentem rá, hogy mekkora ostobaságot csináltam azzal, hogy otthagytam a lányom. Hazautaztam és mindent elrendeztem és úgy volt, hogy költözni fog 1 hónapon belül. Visszaértem Németországba és vettem egy nagyobb lakást, hogy majd kényelmesebben el tudjunk férni. Eljött a várva várt nap, a szüleim kísérték el őt, de a repülő lezuhant, és meghaltak
- Nagyon sajnálom- öleltem át szorosan- nem tudtam, hogy ilyen nehéz volt
- Most biztos elítélsz- kapaszkodott belém
- Nem, sőt. Pont az ellenkezője. Egy nagyon erős és magabiztos nőnek tartalak, akinek biztos megvoltak a megfelelő okai a tetteire. Te így vagy Kristen, így vagy tökéletes
- Köszönöm, hogy itt vagy mellettem- ölel magához még szorosabban
- Te is ott voltál, mikor kellettél- adtam egy puszit a fejére- de Fernando ezt tudja?
- Fer semmit nem tud róla- sóhajtottam- az egész életemmel nincs tisztában, ugyan is csak egy kaland voltam számára, akár mit is mond
- Ezt rossz hallani
- Seb- nézett fel rám
- Igen?
- Nincs kedved itt aludni ma? Nem akarok egyedül lenni
- Persze, hogy maradok- vágtam rá, és tudom, hogy szomorú, és a társaságomra vágyik, de eljátszottam a gondolattal, hogy ma este elszórakoztatjuk egymást az ágyban…
***

Sziasztok!
Ez lett volna a folytatás, ezzel szeretnék nagyon boldog húsvéti ünnepeket kívánni! :) Élvezzétek a szabadságot, ameddig lehet, mert legközelebb már csak a nyári szünet szakítja meg a sulit több hétre :P
De várom már...:DD
Még jó pár nap van a futamig, de biztosan mind átvészeljük valahogy:)
Szép vasárnap estét kívánok minden Kedves Olvasómnak :)))
Puszii.