12. rész

12.rész

Felfokozott érzelmi állapotban trappoltam a szobám felé. A lift mintha araszolt volna, az idővel együtt a levegő is megállt. Csak tűnődtem. Megismertem Jaimet, aki most lehet, hogy „elárult”… de ez persze erős kifejezés. Itt van Sebastian, akit szinte már teljesen megszeretettem, de eldobott valami olcsó kis ribancért. És végül Fernando, akivel újra felidézhettem a múltam szörnyű részleteit. Alig pár hónapig.
A szobámba fáradtan mentem vissza, hisz hosszú nap állt mögöttem, de mikor beléptem hirtelen megtorpantam. A hajnali Nap fénye csak egy apró résen tudott behatolni, amelyet nem fedett sötétítő. A fénysugár pont megvilágította Jaimet, és ahogy felém fordult csillogó szemei még inkább kitűntek. Reményt láttam bennük, de nem értettem, hogy miért
- Szia- köszöntem kicsit bizonytalanul, majd becsuktam az ajtót és mellé sétáltam
- Komolyan gondoltad?- jelent meg egy apró mosoly ajkai szélén és előhúzta a mobilját- örülök, hogy nyitva felejtetted a szobád ajtaját és be tudtam jönni. Az SMS-ed után már nem érhet nagy meglepetés, tudom, de… nagyon jól esett- mosolygott most már ezer wattal, töretlenül
- Mit ír az SMS?- kérdeztem fáradtan és egy nagy sóhaj közepette ledobtam magam az ágyra
- Miért kérdezed? Hisz te írtad… leírtad, hogy újra akarod kezdeni, és hogy sajnálod az egészet
- Jaime…- kezdtem suttogva- ellopták a mobilom. Minden ismerősöm kapott valami üzenetet. Nem… nem tudom kinél van, és fel is kéne hívnom a szolgáltatót, hogy tiltsa le a számot. Bár már úgyis késő
- Szóval akkor nem gondolod, hogy együtt kéne lennünk?- tört le a kedve egyből
- Nagyon nagyon kedvellek, ez nem változott, és nem is fog, de az az igazság, hogy már bőven benne vagyok a korban. Kell nekem valaki, akivel megállapodhatok. Családot is szeretnék, és gyerekeket. Nem akarlak téged lekötni. Kis éretlen, vagy, zöld fülű, de ez így jó, és nem akarom, hogy a fiatal korod nagy részét a gyereked meg a feleséged mellett töltsd, leláncolva
- Tehát Fernandoval maradsz?
- Mi? Nem!- vágtam rá- Fer szakított velem.
- Akkor Sebastian?
- Nem, ő sem. Barátnője van
- Akkor ki?
- Még nem tudom, de nem igazán szeretném, hogy bármi köze legyen a forma1-hez, mert itt őrült alakok vannak
- Igen… olyanok vagyunk, mint te
- Tudom, őrült vagyok, de vessetek meg. Néha nekem is kijár a tombolás és a felelőtlenség
- Te sem nőttél még fel- rázta meg a fejét
- Tudom, de már szeretnék. És már tényleg változtatni fogok
- Mivel kezded?
- Beszélek mindenkivel, aki kapott tőlem üzenetet. Lerendezem felnőtt ember módjára, és barátokat szerzek. Dolgozni fogok. Rendesen- tettem hozzá kacagva
- Remélem azért a barátaidra lesz időd a munka mellett
- Rád mindenképp- öleltem át, és fél perc se kellett, elaludtam Jaime ölében.
Reggel egyedül ébredtem, betakarva. Csak egy bugyi és egy melltartó volt rajtam… Jaime…. Az üzenetét még megtaláltam a konyhában, de már csak nevetni tudtam rajta. Ittam egy kávét, majd csináltam magamnak egy reggelit és összepakoltam a cuccaim. Még volt egy óra a gépem indulásáig, így reménykedve, hogy Sebastian még itt van, elindultam a szobája felé. Útközben próbáltam összeszedni, hogy mit mondjak, de nem jöttek a gondolatok. Ebből is improvizálás lesz…
Mikor odaértem, megláttam, hogy résnyire nyitva van az ajtó. A „nőj fel” hajtogatása sem tett felnőtté, így hallgatózni kezdtem. Két ismerős női hang cseverészett és a hangjuk tele volt gúnnyal
- Mikor adod neki vissza?- kérdezte az egyik, aki talán Hanna lehetett. Szerintem jól hallottam
- Nem tudom- felelte a másik, nagyon ismerős hang. Csak nem… Claudia?...- Szerintem már telefonált a szolgáltatónak, hogy tiltsa le a számot. Vége a mókának- erre mindketten felvettek
- Láttad volna, tegnap milyen volt. Sebbel pont a dolog közepén jártunk, mikor ránk rontott
- És? Kiakadt?
- Nem, csak elkezdte hajtogatni, hogy Seb nem is szeret, és hogy csak szánalomból van velem
- És milyen igazam van- léptem be nevetve- Claudia, a mobilom, ha leszel szíves
- Te meg… mit keresel itt?
- Ó, csak gondoltam benézek Sebhez, hátha a szajhája már elment- mosolyogtam. Most törhetetlen leszek…
- Mi folyik itt?- jött ki Seb a fürdőből vizesen
- Semmi, csak vannak, akik úgy gondolják, vicces, ha még jobban tönkreteszik az életem
- Ebben te is benne vagy, cica?- fordult Seb Hanna felé
- Én…- habogta a lány
- Sebastian, engem nem érdekel, ki van benne. Beszéljétek meg ketten, és én is akarok majd veled beszélni, de négyszemközt. És már itt sem vagyok, csak a telefonom kérem- nyújtottam bal kezem Claudia felé, aki pedig bele helyezte a kis készüléket- köszönöm, és sziasztok- távoztam illedelmesen, majd három lépés után meghallottam Sebastian nem éppen halk szavait, és Hanna nyafogását.
Hazaérve minden ruhám bevágtam a mosógépbe és lefeküdtem aludni. Kedd reggel bevittem az anyagot az irodába, és leadtam a heti rovatom, így kész is voltam. Délután még a formázást meg az ábrákat is megcsináltam, azt már csak emailben kellett elküldenem. Mivel a hétvégén tudósítani voltam, ezért ez a hetem szabad. Imádom az ilyeneket.
A kiadós délutáni napozás és olvasás után az erkélyen a boltba indultam, mert mindenem elfogyott. Egy lenge öltözetet vettem fel, ügyelve az októberi időjárásra. Felkaptam a táskám, pár szatyrot meg a kocsi kulcsot és már indultam is, de amint kinyitottam az ajtót, akadályba ütköztem
- Te meg mióta ácsorogsz itt?- nevettem fel
- Ne nevess, nem mertem bemenni… de már vagy fél órája. Készülsz valahova?- pillantott a szatyrokra
- Seb, nem eszek embert, és lehet velem beszélni- nevettem még mindig- egyébként pedig bevásárolni készültem
- Akkor nem is zavarlak…
- Mit szeretnél mondani? Amiért ide autóztál? Biztos fontos
- Bemehetünk?
- Persze, gyere be- kinyitottam az ajtó, majd letettem a dolgokat, amik eddig a kezemben voltak- ülve mondod el, vagy rövid, és maradjak állva?
- Nagyon sajnálom, ami a hétvégén történt. Igazad volt, nem lett volna szabad hinnem Hannának, meg a barátnőjének. És sajnálom azokat, amiket azon az estén mondtam, és mindenben teljesen igazad volt
- Jó, én ezen már túltettem magam. Rég lezártam azokat a kapcsolatokat, nem akarok több bonyodalmat. Nem szeretem a múltam, és nem is akarok rá emlékezni
- De… nem szeretem Hannát- suttogta
- Seb, ez egy gyerekkori szerelem. Ezt gyakran még a hűtlenség, vagy a megbántás sem tud feledtetni.
- De Hanna most mindenen túl ment
- De most ugye nem azért vagy itt, mert velem szeretnél lenni?
- Volt egy ilyen szándékom is…- vakarta meg a tarkóját és mosolyra húzódott a szája
- Mit szólnál, ha először megpróbálnál szingli lenni? Kipróbálnánk, az hogy megy. Mit szólsz?
- Rémesen- nevetett fel- Tommi azt mondta, hogy mikor szingli vagyok, még egy háromlábú, letört agancsú, sérült rénszarvas is könnyebben párosodik, mint én
- Ez…- akartam valami komolyat mondani, de kitört belőlem a nevetés- hát azért ez egy szép hasonlat- nevettem még mindig
- De szóval nekem nem való a szingliség- vett vissza egy kicsit a nevetésbél, de még mindig mosolygott. Amolyan Sebesen
- Nekem pedig egy komoly kapcsolat kell. Nézz rám… 26 éves vagyok, egyedül élek, se kutyám, se macskám. Én hajkurászom a pasikat, éppen, hogy csak van állásom. Már belefáradtam az egészbe. Egyszerűen szeretnék egy férjet, meg pár gyereket, aztán tőlem már meg is halhatok
- Ne is mondj ilyet!- jött közelebb- téged elveszíteni…- kezdett el egy mondatot
- Ne nyálasat, kérlek- nevettem fel- nem fogok meghalni, hidd el, de nekem egy komoly kapcsolat kell. Nem csak valami szeleburdi
- És ha én lennék az?
- Sebastian… nem hiszem, hogy készen állsz az apaságra. És ezzel nem azt mondom, hogy rossz apa lennél
- De biztos, hogy belejönnék
- Seb… nem olyan egyszerű az. Ahhoz, hogy ezt felvállald komoly felelősség kell
- Majd te megtanítod, milyen az- húzott magához teljesen, és szorosan fogott. Egyenletes lélegzete rám is átragadt, szinte egyszerre mozogtak mellkasaink
- Tőlem akarsz tanulni?- nevettem fel- komolyságot?
- Mindent tőled akarok- adott az arcomra egy puszit- és ha az az ára, hogy most kell elvegyelek, akkor holnap már mehetünk is a templomba, mert szeretlek. És nem érdekel más
- Hogy mi?- kerekedtek ki a szemeim- ezt… még sose mondtad- érzékenyültem el egy kicsit
- Szeretlek- mondtam megint és végül megcsókolt.
Talán mégis bejön a gondtalan élet egy forma 1-es pilótával? Vagy megint rosszul döntök? Uram, kérlek add, hogy Seb legyen az, akivel leélem életem hátralévő részét, biztonságban, boldogságban szeretetben
- Na, akkor mehetünk vásárolni?- engedett a szorításból és felkapta a kulcsokat
- Én vezetek- léptem elé
- Mi? Nem! Én vagyok a pilóta!
- Igen, és mivel te is szabin vagy, meg én is, ezért most én vezetek
- Jó, de ha visszaértünk, én írok!
- Mit akarsz írni?
- Ne szakítsd meg a gondolatmenetem!
- Bocsánat- tettem fel a kezem védekezés képpen és nevetve indultunk le a lépcsőn.
Kisebb veszekedés árán végül tényleg én vezettem, Sebastian pedig az anyósülésen duzzogott. Vásároltunk nekem, amik kellettek, végül pedig vettünk egy ágyneműt, plusz hozzá huzatot, egy fogkefét, meg pár alsógatyát és zoknit Sebastiannak, hogy nálam is legyen pár holmija
.
***
Sziasztok!
Nagyon nagyon sajnálom a sok késést, de most szerencsére tudtam jelentkezni! Remélem szerdán is tudok majd, de ezt csak zárójelben jegyzem meg. 
Viszont elég kevés értékelést, és komit kapok, ami arra enged következtetni, hogy már kevesen olvastok, vagy nem tetszik a történet. Nagyon remélem, hogy ez nem így van, vagy ha esetleg mégis, akkor szóltok!
Csak ennyit akartam hozzáfűzni, mindenkinek szép délután, és már csak holnap kell menni, és szabadnap ;D 
Sok ezer puszi :****