Szenvedélyek rabságában

Sziasztok!
Nos, nem akartam tovább húzni, szóval itt a folytatás :)
 Részemről holnap már suli, szóval mindenkinek, aki velem fog majd szenvedni kitartást, és aki pedig szerencsés, és otthon lehet, annak jó pihenést! :)
És végül, de nem utolsó sorban üdvözlöm az új, rendszeres olvasóm!:)
Jó olvasást!

Puszii:*

5.rész

Egyveleg 

(E/3)

Az idő mindnyájuk felett gyorsan repült, és hamar elérkezett a monacói nagydíj. Sebastian és Daria várta a legjobban ezt a napot, de Anne is izgatott volt, hisz aznap léphetett színpadra első főszerepével, és Ninát aznap reggel engedték ki a rehabilitációs központból, immáron 18 évesen. 2 éve került be oda, és azóta minden nap ezért a reggelért rimánkodott.
Ahogy megviselt arccal a tükörbe nézett, nem tudta, ki is ő valójában. Kiöltek belőle mindent. A mosolyt, a szeretet, a szerelmet. De ő dacolt, és egy valamit nem sikerült az orvosoknak teljesíteni. Vagyis két dolgot. Nem tudták elmulasztani Ninában a bulik utáni vágyat, a drogok utáni sóvárgást, és nem tudták őt szerető gyermekké tenni. Nina legbelül forrt. A düh és a harag egyszerre kavargott kisé elborult elméjében. Bosszúra szomjazott, melyet a családján akart kitölteni. Nem változtak, ahogy Nina sem. Csak a néhai mosoly tűnt el az arcáról.

Kilépett az épület ajtaján és lement a lépcsőn. Két férfiápoló kísérte. A lépcsők aljára érve Nina visszanézett a börtönére. Az elmúlt két évre. Szemei összeszűkültek, de olyan szárazak voltak, mint a Szahara. Egy könnycseppet sem hullatott, két év szenvedés után. Ehhez ő túl erős. Ezt gondolta és szájában összegyűjtve egy nagy csomó nyálat a lépcsőre köpött.
Ezután elégedetten szállt be az őt „haza” szállító autóba. Már mindent eltervezett. Hisz’ hogy is ne… két év pont elég idő volt a bosszú kifundálására. Megenyhült és nyugodt gyermekként szállt ki a már jól ismert ház előtt. Hazaérkezett. Az alkalmazottak várták csak a bejáratnál, abból is csak kettő. A kertész, és az ő szobalánya. Habár Nina Rebekára sose úgy tekintett, mint a cselédjére. Inkább, mint a barátnőjére. Ezért is kedvelték egymást annyira.
Nina szorosan ölelte magához a lányt, majd a kertészt. Ők voltak, ketten. Csak ők, akik haza várták. Mikor belépett, a szokásos pénteki reggeli illata csapta meg az orrát. De valami mással is párosult ez. Egy férfi illatával. Nina nem tudta mire vélni így kérdően pillantott Rebekára, aki csak mosolygott egyet és az étkezőbe kísérte. Reggel volt, csak 8 óra. Talán 9. Ilyen korán csak akkor szokott reggelizni a család, ha vendégeket vár… egyből felcsillantak Nina szemei. A nagyközönség előtt alázhatja meg a szüleit.
Beljebb lépett és akkor látta meg az asztalt. Meg volt terítve, szépen, ízlésesen. Az apja ült az asztalfőnél, baloldalt, jobbján édesanyja, balján pedig húga. Húga pont szembe volt vele. Megváltozott. Felnőtt, komoly nő lett, de Nina tudta, hogy ez csak a külső. Belül még mindig hisztis, és akaratos. Ezek a tulajdonságok azért ötlöttek fel benne, mert a húga mellett ülő férfi igen szemrevaló volt. Szőke haja, izmos vállai látszódtak csak ki a hatalmas szék mögül. Arca kicsit álmos volt, biztos a korai reggeli miatt, de kék szemei csillogtak. Amint tekintetük találkozott, Nina megrezzent. A kék szempár csodálva mérte végig a lány arcát és egy hófehér mosoly kíséretében a férfi szeme Nina apjára szegeződött. Kérdezett valamit, majd mind felé fordultak. Meglepettek voltak. Nina tudta, hogy elfelejtették. Elfelejtették, hogy ma jön ki a börtönéből. Nem is számított másra. Az előbbi komor arcával ment oda az asztalhoz, de végül azért erőltetett magára egy mosolyt. Anyja vészjóslóan meredt rá. Szinte mondta szemeivel „Ne rendezz patáliát, fontos vendég! Amint elment, megbeszélünk mindent”. Nina olvasott anyja tekintetéről és leült mellé. Pont a fiúval szembe. Hamar hoztak neki tányért, és evőeszközt. A szokásos volt a reggeli, mint már említette magában.
A reggeli alatt nem sokat tudott meg a szőkéről, csak akcentusából vette ki, hogy német lehet. Az autókról beszéltek, így az is a fejébe ötlött, hogy forma 1-es pilóta. A szobatársa rajongott ezért a sportért, és majd’ két év alatt ő is sokat tanult.
Komótosan reggeliztek meg. Nina teljesen úrinőként viselkedett. Mindenből evett. Egy kis zöldséget, húst, kenyeret és a végén egy pici édeset. De már készült. Készült kitörni a haragja. Kicsit hangosabban koppant a villája a szokottnál az asztalon. Mindenki azonnal felé fordult és anyja tekintete ismét vészjósló lett. De már nem érdekelte. Belül ördögien nevetett és kihasználta az alkalmat. Most mindenki rá figyel
- Elnézést, de megyek hányni. Ahogy a bulimiás anyám tanította- tolta ki maga alatt a széket, mely hangosan karcolta a parkettát- egyébként pedig köszönöm a szívélyes fogadtatást. A reggeli mellé a bankszámlaszámom szeretném és már itt sem vagyok- ekkor a szőke férfi felé nézett, aki furcsán figyelt rá, de kicsit talán tetszett is neki, amit a lány csinál- a rehabon sajnos nem költhetünk magunkra. Kötelező a fehér kényszerzubbony- mosolygott nagyon erőltetettem- ez a kedves család oda zárt be- mutatott végig a társaságon- nem is vártak haza, hisz jobb, ha nem vagyok. Félnek, hogyha kinyitom a szám, megtudják, milyen ez a hely- elmondta, amit akart. Megalázta a családját, akiknek a szemében már látta a haragot és a gyűlöletet. De neki nem volt elég. Folytatta- és sajnos nem szexeltem két éven keresztül. Lehet, hogy most megyek és kiállok a sarokra, vagy a forma1-es pályán árulom magam. Vagy- fordult ismét a szőke felé- feljöhetsz velem most. Nem szeretek olyan ostobaságokkal foglalkozni, mint a nevek- legyintett és a férfi megmoccant. Felállt
- Köszönöm a reggelit. Igazán finom volt- mosolygott és letette szalvétáját, majd Nina felé indult. A lány úgy állt, mint a szobor- Sebastian Vettel- nyújtotta a kezét Nina felé, mikor elé ért
- Nina. A családnevemmel nem égetem magam- mondta gúnyosan
- Szeretnél kijönni a futamra? Én az egyik versenyző vagyok. Szívesen kiviszlek
- Köszönöm az ajánlatod- felelt Nina, de még maga sem tudta, mit kéne felelnie. A szőke elindított benne valamit- át kell öltöznöm
- Rendben, felkísérlek- fogta meg Sebastian a lány csuklóját és felfelé vették az irányt, az emeletre
- Arra van a szobám- mutatott Nina a folyosó vége felé és elindult. Sebastian még mindig a csuklóját szorította és követte
- Meleg van kint, főleg, ha egy helyben ülsz- ült le Sebastian az ágyra
- Akkor ez jó lesz?- mutatott fel Nina egy rövidke fekete szoknyát és egy virágos, aprócska toppot. A hasa felét sem takart a ruhadarab
- Tökéletes- nyelt egyet Sebastian és elindult benne valami. Vajon a lány komolyan gondolta, hogy kövesse?- komolyan gondoltad?- kérdezte magabiztosan, hisz Hanna már nincs neki. Élni akar
- Micsodát?- vetette le a lány a régi ruháit és egy szál fehérneműben állt a pilóta előtt
- Amit lent mondtál. A szüleid előtt- állt fel, mert egyszerűen már nem bírt tovább ülni. Úgy érezte, meg kell érintenie a lányt
- Sok mindent mondtam és az mind igaz volt. Gyűlölöm a szüleim. Te az ajánlatom kérdezed?- mérte végig most már teljesen a pilótát Nina
- Igen, az érdekel- ment még közelebb és már szinte a sarokba szorította a törékeny lányt
- Minden szavam komolyan gondolom- kapaszkodott Nina Sebastian nyakába, mire a férfi egy percet sem tétovázva megcsókolta. Az ágyhoz vitte, majd érzelmek nélkül magáévá tette. Életében harmadszor.


Daria péntek reggel vidáman kelt fel. Tegnap ismét találkozott Sebastiannal, és ismét együtt voltak. Együtt voltak testileg. De lelkileg nem, és a lány ezt érezte is. Soha nem lesznek egy pár.
Gyorsan felkapott magára pár ruhadarabot, a melegre tekintettel. Ismét el akarta csábítani Sebastiant. Imádta a vele töltött pillanatokat. Indulás előtt felkapta a gitárját és úgy ment le a pályára. Írt egy új dalt, és helyet is kapott a nagyszínpadon. Befolyás révén.
Négy dal volt a tarsolyában, közülük egy, amelyiket ő írt. Megvárta a 10 órát, hiszen Sebastian is akkor érkezik és a szabadedzések sem kezdődnek el. Megpillantotta. Megpillantotta, de aztán hirtelen elment mindentől a kedve. Egy lánnyal jött. Egy fiatal és csinos lány mellett sétált, aki nem tűnt közömbösnek számára. Csalódott volt, de mit is várt… Sebastian csak a kalandot kereste és ő is. Vajon az a lány komolyabb, mint ő? Vagy vele is csak játszik?   Ezek a kérdések voltak benne, mikor fellépet a színpadra. Leült a neki kitett székre és zenélni kezdett. Énekelt, de nem volt ott igazán. Sebastianon és a lányon gondolkozott.
Nem kellett sokáig várnia, mert pár perc múlva meglátta őket a színpad előtt. Ugyanolyan messze voltak egymástól, mint a bejáratnál. Beszélgettek, néha nevetgéltek. De csak ennyi. Még csak a kezét sem fogta meg, meg sem puszilta. De ő Sebastian. Neki fontos az, hogy jó színben tűnjön fel.
A saját dala végére heves tapsvihar kerekedett. Mindenkinek tetszett és ez jó érzéssel töltötte el. Amint leért, Sebastian és az a lány már ott várták
- Jó voltál- mosolygott rá Sebastian, de nem ölelte meg. Még csak puszit sem adott az arcára
- Te írtad?- kérdezte a lány és Dariát ez kiragadt a gondolataiból
- Igen, én. Miért?- nézett egy kicsit bosszúsan, de aztán maga sem értette. Miért haragszik a lányra? Nem is tett semmit
- Én is szerettem énekelni és tetszik a dallam. Gondolkodtál már azon, hogy belerakj még egy embert. Duónak nagyon jó lenne
- Igen, de nincs olyan ember, aki el tudná énekelni. Nagyon mély a szólam
- Te aztán felállítod a mércét- nézett végig a kottán és mosolyra húzódott Nina szája
- Nem szeretem az amatőröket- mondta kicsit gúnyosan Daria- Honnan ismeritek egymást?
- Daria, ő itt Nina- mutatta be a két lányt egymásnak Sebastian, akik kezet ráztak. Nina egyáltalán nem érezte a dolog súlyát, vagy a nyomást, tovább nézegette a kottát. Daria viszont egyre feszültebb lett. Nem vehetik el tőle Sebastiant! Neki szüksége van rá- Mennem kell, mert kezdődik a szabadedzés- törte meg a csendet ismét Seb- de gyertek be a Home-ba, mindenki szívesen lát titeket- eresztett egy mosolyt és már ott sem volt.
A két lány magára maradt. Figyelték egymást. Egyikük sem mozdult, nem pislogtak, nem rezdült meg az arcuk. Csak álltak, és nézték egymást
- Engem is- törte meg a csendet Nina. Daria úgy érezte a lány olvas a gondolataiban- jó vele- rántotta meg a vállát
- Sajnálom, hogy így viselkedtem
- Semmi baj. Nem mondta, hogy van barátnője, vagy más kapcsolata
- Tegnap láttam őt másodszor
- Én ma reggel először. Megmentett a családomtól…
- Igen, megmentésekben nagyon jó- néztek mindketten a szőke után, aki pont lepacsizott valakivel


Nagyon izgul. Anne élete első fellépésére készül. Az első főszerepe. Ez csodás! Vagyis annak kéne lennie, de a lány nem érzi így. Megtette. Lefeküdt a koreográfussal, odaadta a szüzességét egy táncért. Egyetlen egyért. Mert ki tudja? Ha most megsérül, lehet, soha többé nem táncolhat. De ő képes volt rá. És megtett mást is. Félreállította az útból Fannyt. Nem volt szép tőle, de megtette. A volt vetélytársa most börtönben ül. Megérdemli! Gondolja magában Anne
- Készen állsz?- jön ki Udo egy szál törölközőben és Anne gyomra ismét felfordul
- Igen, csak kicsit izgulok- erőltet magára egy mosolyt, de legszívesebben rohanna a WC-re. Minden pillanatot gyűlöl, amelyet Udo-val kell eltöltenie. De már csak ez a nap. Itt a premier. Ha most jól szerepel, kitörhet abból a közegből és övé a világ. Egy tehetség mindig kell az embereknek. És ő az. Az anyja támogatása nélkül is az.
Hamar eljött a péntek este, mikor is már a színfalak mögött készülődtek. Hallotta, hogy ezen a hétvégén forma 1 van, így jól tudta, lehet, hogy összeakad egyel. Nem gondolta, hogy igaza lesz
- Ő itt a legtehetségesebb táncosunk, Anne- szólították a nevén, mire hátrafordult. A cipő már a lábán volt, a nyújtásokat elvégezte és már a ruháját is magára vette. Arca fehéren csillogott, de még smink nélkül
- Örvendek- nyújtotta a kezét a férfi, akinek bemutatták- Sebastian Vettel- ráztak kezet- nagyon jól festesz- mosolygott és a lány elgondolkozott. Még sose érzett ilyet. Kívánja a férfit. Most akarja megkapni. ha kell, csúsztatja a műsort, és erőszakos lesz. De kell neki az a férfi
- Köszönöm- válaszolta szerényen, mintha az előbbi dolgok meg sem fordultak volna a fejében. Ez Anne nagy tehetsége. A hatalmas önkontroll

- Sok sikert kívánok. Sportolóként tudom milyen a kezdés, így ne félj. Biztos menni fog, mert jó leszel és sokat gyakoroltál- Sebastian bókolt. Nem tudta miét teszik. A Hannával való szakítás óta ilyen. Mindenkinek bókol és dicséri. Csak megkapni akarja a nőket. Nem szeretni.
- Most megyek- mondta Anne. Nem válaszolt, csak elsietett. Kínosan érezte magát. Sebastian tekintete átjárta egész testét. Látta, érezte, ahogy végigméri. kívánja. De ha ott van, nem képes uralni önmagát.
Az előadás elkezdődött. Lezajlott a nyitótánc. Csak ő jött. A függöny mögé lépett, majd az lassan széthúzódott. Felvette az alaphelyzetet. Még a mozgás megkezdése előtt végignézett a termen. Meglátta Sebastiant, aki két másik nő társaságában volt. Majd’ megfojtották az indulatok. Tökéletesen kell táncolnom! El kell csábítanom! Gondolta magában és elkezdte táncát. Teste kecsesen siklott. Még sosem táncolt így. Élvezte és tudta, ha így folytatja, továbbra is rajta ragad Sebastian tekintete.


Sebastian igazán élvezte az előadást. Ha Anne táncolt, csak rá figyelt. A lány kecses mozdulatai felkeltették a figyelmét. Sose szerette az ilyet, de most megfogta ez a tánc. Élvezte az előadást. De mikor nem Anne táncolt, Ninát és Dariát szórakoztatta. Vagyis a lányok őt. Igazból oda-vissza dolog volt.
- Meg akarod dugni?- kérdezte Nina, mikor a második felvonás közepén Anne lement a színpadról. Hogy vette észre? Gondolta Seb
- Igen- mondta, de kicsit bizonytalan volt
- Jártam már itt- folytatta Nina- ha vége az előadásnak, biztos beengednek hátra. Menj a színpadhoz, majd onnan kérd meg Anne-t, hogy menjetek az öltözőköz. Ott van egy WC, amit senki nem használ. Ott biztosan nem nyit rátok senki
- Ezt honnan tudod?
- Volt egy barátnőm, aki régen balettozott, de lecsukták drogbirtoklás miatt. Vele régen mindig odajártam füvezni, vagy szexelni
- Mi?- rökönyödött meg Sebastian és Ninára nézett. Nem hitte el, amit hallott, de magának be merte vallani. Mindennél jobban kívánja Ninát. Ebben a pillanatban akarja magáévá tenni. És nem is lenne akadálya. Egy páholyban ülnek, az előadást figyeli mindenki. Csak Daria van ott rajtuk kívül.
- A nők is szexnek hívják az együttlétüket. Csak nem ugyan azt csinálják, mint a normális emberek
- Te… te- habogta, mert már rég elkalandozott Ninával
- Most jön- bökött a színpad felé Nina és Seb azonnal odafordult. Az utolsó tánc volt, ami az előadás végét jelentette. Seb tökéletesnek látta Annet. Mikor vége lett, lementek a függönyök. Seb sietős léptekkel ment le a színpadhoz, minden magyarázat nélkül hagyta ott a két lányt, habár Nina mindent tudóan mosolygott.
Arra ment, amerre Nina mondta. Mikor elérte Annet, megfogta a karját és alig akart engedni a szorításból. A lány értette, Sebastian miért ilyen. Hamar az öltözőhöz vezette és onnan megint Seb irányított. Tényleg egy WC-be értek, ami teljesen üres volt, elhagyatott és koszos. De nem számított. Mind Sebastian, mind pedig Anne egymásra vágytak. Seb nem is tépelődött sokat. Szinte fél mozdulattal rántotta le a ruhákat Anne-ről. A lány szinte meg sem mozdult. Sebastian nem igazán értette, és csak simán letolta sliccét és elővette merevező férfiasságát. Egy pillanatig kételkedett magában, hogy talán nem tetszik Anne-nek, vagy nem is akarja őt. De Anne végül Sebastianra vetette magát. Csókolta száját, nyakát, majd kibújtatta zakójából és ingjéből is. Sebastian magabiztosabb lett. Felültette a lányt a mosdóra és hirtelen belé hatolt. Ahogy a lány magába fogadta a pilótát, rádőlt és hangos sikoly hagyta el száját. Sebastian furcsaságot érzett. Nem olyan volt, mint Daria, vagy Nina. Sokkal gyakorlatlanabb és szűkebb volt. De viszont annál jobban élvezte. Most nem figyelt a lányra. Ez is más volt. Annyira fel volt már hevülve, hogy nem tudott arra figyelni, hogy a lánynak is jó legyen. Talán 10 percig bírta, de inkább kevesebb. Nem figyelt oda, és véletlenül elélvezett, míg Anne testében volt. Mikor erre ráébredt, ijedten vált el a lánytól
- Sajnálom- habogta és már ki is viharzott. Fel sem fogta, mit tett, mintha bódult állapotba került volna
Visszarohant a szállodájába, meg sem várta a lányokat, akiknek a kísérőjeként ment el az estre. Nem tudta összeszedni a gondolatait, csak meredt maga elé. Hogy volt képes ilyenre? Teljesen felelőtlen volt. Tusolás után szinte pillanatok alatt aludt el, de nyugtalanul aludt és kialvatlanul kelt fel szombat reggel.
A pályára sietett, hisz máris késésben volt. Dariának és Ninának megígérte, hogy pontban fél 11-kor a kapuban lesz de, máris 11 óra. Nemsokára kezdődik a harmadik szabadedzés.
Mikor beért, nem a lányokat keresete meg, hanem ment a csapatához. Bosszúsan néztek rá, hisz már el kellett volna kezdeni. Gyorsan átöltözött és elindult. Vezetett. Azt csinálta, ami az álma, a vágya, a szenvedélye. De nem élvezte. Nem volt mögötte biztos háttér, lehet, hogy teherbe ejtett egy lányt, és másik kettőt pedig megbántott, mert felelőtlenül viselkedett. Nem volt összeszedett, de azért megcsinálta, amit kértek tőle. Amíg még nincs tétje a dolgoknak, megpróbálja rendezni, amit az elmúlt napokban elrontott. Rögtön Daria és Nina után indult
Meglátva Ninát odaszaladt hozzá, de mikor közel ért, látta, hogy a lány sír
- Mi történt?- kérdezte rögtön és karjaiba fonta a lányt. Már nem érdekelte a hírnév, és hogy a sajtó, és azon keresztül Hanna megláthatják őt. Nina érdekelte és az, hogy miért sír. De a lány nem akart megnyugodni, és Sebastian elvitte a pihenőjébe. Ott csönd volt, és nyugalom. Végre beszélhetnek – mondasz valamit?- kérdezte megint Sebastian és Nina mellé telepedett le
- Nem vagyok ide való- zokogta- meg…- akart mondani valamit, de nem tudta kiejteni a szavak a száján
- Hol van Daria? Róla van szó?- kérdezte puhatolózva Seb, mire Nina csak bólintott- meséld el, mi történt- kérlelte
- Tegnap este még egy órát vártunk rád, de aztán meguntuk, így elindultunk haza. Szembejött néhány régi ismerősöm. Elkezdtünk beszélgetni, aztán egy szórakozóhelyre tévedtünk. Megmondtam, hogy Dariának ne adjanak drogot, de megtették. És ő ma reggelre meghalt a korházban- sírt még mindig, keservesen. Sebastian ledöbbent. Nem is tudta, mit kéne tennie, de egy valamit tudott. Az ő hibája
- Biztos, hogy meghalt?- kérdezte, és az ő szemei is könnybe lábadtak. Nagyon kedvelte Dariat
- Biztos- bólintott Nina, majd Sebastianra emelte tekinteni- ne merd azt gondolni, hogy a te hibád- fenyegette meg ujjával. Szavai komolyak voltak, és Seb el is hallgatott. Ez volt Nina képessége. Még valaki önuralmat tudott gyakorolni, Nina másokba látott. Belelátott emberekbe, és át is látott rajtuk. Ahogy a családján. Nem véletlenül nem kedvelték őt.
- Sajnálom, hogy otthagytalak titeket- nyögte ki Sebastian és szorosra fonta ölelését Nina körül. Ezek után már csak Anne-re tudott gondolni. Hogy mit tett vele
- Mikor kell megint a pályára menned?
- Nemsokára- sóhajtott Sebastian és letörölt egy könnycseppet az arcáról
- Nem akarok egyedül maradni- rázta fejét Nina ellenkezően
- Itt maradok még veled- ölelte meg ismét és ismét a lányt Sebastian
Még vagy 10 percig ültek így és mind a ketten gondolkoztak. Más más dolgok jártak a fejükben, de a végkifejlet ugyan az lett. Amíg Sebastian kiment és megcsinálta az időmérőt, addig Nina hazament. Mindent elmondott, ami éppen a szívén volt. Kiabált a családjával, de azok semmit sem fogtak fel. Ninának az volt az utolsó, hogy esélyt adott a családjának. Csöndben összepakolta a holmiját és elköszönt. Elköszönt a kertésztől és a szobalánytól, majd kiment a pályára. Pont odaért, mire Sebastian végzett. Egy pillantásból tudta Seb, hogy mit akar a táskával Nina. Rábólintott.
Aznap este sokat beszéltek. Sebastian elmondta, mit tett előző éjjel. Nina elmesélte a rehabon töltött éveit. Egymásra hangolódtak. Mindketten túlélték ezt a hetet, és csak erősebbek lettek. Sebastian megtalálta azt a nőt, akit Hanna helyére gondolt. Nina volt az. Őszinte, nyílt, és tanítható. Ez kellett neki. Neki kellett megtanítania Ninát, úgy, mint egykor Hanna tanította őt.
Nina megtalálta élete célját, festett. Folytatta azt, amit gyerekkorában a nevelők és az elit iskolák és a szülei elvettek tőle. Sebastian mellett boldogságot talált és ihletet nyert. A fiú folytatta pályafutását, a múlton nem merengett. Úgy érezte, Nina mellett megtalálta az életet és a keresgéléssel már célba ért. Hódolt a szenvedélyének. Minden versenyhétvégén csak azt csinálta és mikor hazaért, Ninát nézte. Egymástól kaptak erőt, egymást ihlették meg. Sebastian erőt kapott, míg Nina nyugalmat. Már nem drogozott, és rájött, miért szép az élet. Mert egy közös szenvedélyt találtak Sebastiannal. A szerelmet. És ennek a rabjaivá váltak.


Anne soha többé nem találta meg önmagát. Nem lett terhes, de nem is táncolt többet. A környezete kiölte belőle. Megölték azt, aki a szenvedélyének él. Anne nem talált senkit. Kereste a boldogságot, a helyes utat, a családot, az életet, de nem talált kiutat. Senkivel sem talált közös szenvedélyt. Sebastiant nem látta soha, csak néha a TV-ben és egy-egy újságban. Gondolt arra, hogy tönkreteszi. Neki nincs szép élete, hát neki se legyen. De ez nem történt meg. Fanny után már nem tudna a tükörbe nézni, ha Sebastiannal is megtenné ugyanazt. Ráhagyta. Már nem érdekelte senki. Nem érdekelte az élet, nem érdekelte a tánc, a szenvedélye. Pedig még nemrég azt mondta, hogy ezt senki nem veheti el tőle. De ha valaki ezt leveszi, vissza is tudja adni. De nem ugyan az a valaki.
Anne egy borongós őszi napon feladta. Végleg. Nem kesergett tovább, nem érdekelte az élet. Már elindult, hogy a közeli hídról a mélybe vethesse magát. Már ott állt. A pilléreken. Csak pár másodpercre volt a haláltól. Megfontolta magában már százszor. Ez megéri. Legalább nem kell többet szenvednie. Már nincs, aki visszaadhatná neki az örömöket.
Épp ugrani készült, mikor egy hang a nevén szólította. Nem fordult meg, de aztán megint és megint hallotta. Ezt nem hallucinálhatja. A hang ismerős volt számára. Rég hallottá már ezt az érdes hangot, és változott is egy picit. Mélyről kellett előásnia egy képet, melyet a hanghoz párosíthatott. Óvatosan fordult meg. Nem akarta, hogy halála véletlen legyen. Ő akart véget vetni életének. De mikor megfordult, meglátott egy őszes öregembert. Az eső áztatta az arcát, de még így is látszott, hogy sírt. Két apró balettcipő volt a kezében. Erősen szorította azokat. Anne egy pillanatra nem kapott levegőt
- Apa- suttogta és kimászott a halál torkából

Vége