7. rész

Sziasztok!
Nagyon szépen köszönöm a komikat, és a pipákat! Ahogy ígértem, itt is van a következő rész!:) Lehet, hogy nem lett annyira tartalmas, de majd a következő! 
Holnap szalagavatóra kell mennem, szóval nem tudom, mikor fog megérkezni a következő rész. Nagyon sietni fogok vele, ígérem!! 
Addig is, remélem, hogy megszórtok kommentekkel, de persze mindenek előtt élvezzétek az olvasást! Jó szórakozást, sok puszi Nektek!
*Chrisee


7.        rész

- Valami baj van?- kérdezte felém fordulva
- Nem, dehogy, csak…- dadogtam- csak a kezed…
- Mi van vele?- nézett rá, mikor megálltunk a piros lámpánál
- Nagyon száraz…- hazudtam
- Ó, akkor majd bekenem, ha visszaértem a szállodába
Az autóút aztán csendben telt, egészen egy étteremig. Mikor bekanyarodott egy épület elé, azt hittem, megütöm
- Ugye nem gondolod, hogy én itt kiszállok, és itt fogok enni?- kérdeztem
- De, miért ne?- nézett rám ártatlanul
- Mivel egy utcai ruhában vagyok, szóval menjünk egy gyorsétterembe, ahol te is ehetsz olyat, amilyet akarsz, meg nekem sem gáz, hogy nem estélyi van rajtam
- Legyen- sóhajtott egy nagyot- de én nem tudok ilyen helyet- hajtott el az épület előtt, majd visszatértünk a főútra
- Itt kanyarodj jobbra, aztán nemsokára balra- navigáltam, és végül a kedvenc kis éttermem előtt lyukadtunk ki.
Az apró kis étkezde cégére már pirosan villogott, de nem volt annyira feltűnő, mivel a Nap még éppen, hogy csak lemenőben volt. Kiszállva az autóból, melynek ajtaját Sebastian nyitotta ki, majd segített ki az ülésből, az ajtóhoz sétáltunk. Ahogy beléptem, megszólalt az érkezésemet jelző csengő. Melegség árasztott el, és ahogy Seb is belépett, behúzta maga mögött az ajtót. Nem volt puccos étterem, nekem pont megfelelt. Európai ételek a specialitások, tehát tudjátok, hol vagyunk…
Az egyik pincér két étlappal egy ablak melletti asztalhoz vezetett minket. Sebastian lesegítette rólam a kabátot, majd kihúzta nekem a széket. Annyira figyelmes volt… nem is gondoltam volna, hogy egyszer majd ilyen lesz
- Emlékszel, hogy régen még versenyeztünk azért, hogy ki nyissa ki az ajtót a másiknak?- kérdeztem mosolyogva az étlapom felett és rápillantottam
- Igen- nevetett- de sokszor te nyertél… remélem, nem baj, hogy most nem játszunk ilyet
- Nem- ráztam a fejem vigyorogva- most el is várom, hogy te nyisd ki
- Ó, valóban?- pillantott rám az étlapjáról, és egy eddig még soha nem látott vigyort villantott meg előttem
- Ezt a mosolyod nem ismerem…- vallottam be őszintén
- Miért? Minden helyzetre van mosolyom?- kérdezte nevetve
- Nem hinnéd, de mindig a mosolyod árul el téged. De ezt még nem ismerem… Mire gondoltál?- kérdeztem
- Arra, hogy mikor előttem mész, megleshetem a feneked- mondta nemes egyszerűséggel, és tovább méregette a kínálatot
- Tehát ez a perverz mosolyod- motyogtam magamban
- Nem tetszik?- kérdezett rá vigyorogva
- De. Sőt! Menten felizgulok tőle
- Azért nem kell sértegetni…- durcázott be
- Neked meg nem kell más fenekét nézni- rúgtam meg lábát az asztal alatt, mire felszisszent
- Na ezt még visszakapod- nézett rám szúrósan
Mindketten ugyanazt rendeltük, húst, körettel… Megvoltak a kedvenc ételeim, de hagytam, hogy Sebastian válasszon, és csak tanácsokat adtam neki.
Nagyon jól elbeszélgettünk, szóba került természetesen a gyerekkorunk és az elmúlt pár év is… Annyira hülyén éreztem magam, hogy nem hívtam fel, de nem akartam teljesen nyomulósnak tűnni… és akkor még Alexanderrel jártam, meg hát Sebnek is ott van Hanna, nem akartam zavarni a kapcsolatukat.
- Szeretnék fizetni- mondta Sebastian és a pincér máris szaladt a kasszához
- Én is szeretnék beszállni- kotortam elő táskám aljából a vékony kis pénztárcám
- Azt már nem. A vendégem vagy. Sokat segítettél ma délután, és végül is, miattam nem ettél ma steak-et…
- Jó, legyen- törődtem bele egy nagy sóhaj közepette- és mi van Hannával, egyébként? Jobban van?
- Mikor beszélünk, általában síróroham jön rá, elmondja, hogy milyen szemét, és mekkora egy hülye vagyok, majd lecsapja a telefont. Aztán küld egy üzenetet, hogy valójában nem velem van a probléma, és nem gondolta komolyan, de akkor is hülye vagyok
- Nagyon… határozott- kerestem a jó szót, de talán mégsem ez volt a legmegfelelőbb
- Épp ellenkezőleg. Lehet, hogy egy fél világ látta a cicijét, de az istenért! Jól néz ki. Még ha szégyellnie kéne magán valamit, akkor megérteném. De olyan csodálatosan néz ki
- Ezt jó hallani- mosolyodtam el, de nem voltam valami őszinte
- Tudod… mikor eltűntél, mindennél jobban szerettelek a világon. Hanna csak segített nekem feldolgozni a történteket, az elvesztésed, de egy nap azon kaptam magam, hogy beleestem. Nem tudom, hogyan, és miért, de megszerettem, és azóta is szeretem
- Ezt… nem tudom, miért mondtad el
- Én is ismerem a mosolyaid közötti különbségeket- görbült a szája mosolyra, majd egy százdollárost téve az asztalra, felsegített és kisétáltunk az étteremből
- Nem volt az kicsit sok?- kérdeztem már az autóban
- Hadd legyen jó napja a lánynak- rántotta meg a vállát- olyan rég ettem már ilyen nyugodtan
Az idő aztán gyorsan telt, és máris a házunk előtt parkolt. Vagy 10 perce leállította a motort, de még mindig az autóban ültem, szótlanul
- Ma nem akarok hazamenni- mondtam nagyon halkan
- Ha akarod, én szívesen vendégül látlak- mosolygott kedvesen
- Megtennéd?- néztem rá csillogó szemekkel
- Hatalmas ágyam van- nevetett fel- elvégre is, egy egész lakosztályom van, csak nekem
- Köszönöm a meghívást, elfogadom- adtam egy óvatos puszit az arcára, majd ismét beindította a motort, és fél óra múlva a szálloda parkolójában szálltunk ki.
Felmentünk az Isten tudja hányadik emeltre, majd a folyosó végén balra volt Sebastian lakosztálya. Mikor benyitott, egy igen puccos, de egyáltalán nem giccses nappaliban találtam magam.
- A cuccaidat dobd csak le, a szoba arra van- mutatott balra- és a fürdő onnan nyílik
- Nem hiszem, hogy csak egy ágyad van…- jegyeztem meg óvatosan
- De veled akarok aludni- ölelt át, majd megpuszilta a fejem búbját
Elolvadtam. Nem volt rajtunk kívül senki a szobában, végre úgy örülhettem az érintésének, ahogy én akartam. Szemeim szinte már egymásra néztek az örömtől, amit az okozott, hogy a karjaiban lehettem.
- Lefürdök, mert fáradt vagyok- bontakoztam ki öleléséből, majd táskám kíséretével a fürdőbe mentem
Nem is ecsetelem, hogy az milyen gyönyörű, tágas és modern volt!
Gyorsan ledobáltam magamról a ruháim, majd beálltam a finom, meleg víz alá. Szinte simogatta bőröm, és a tusfürdő leöblítésekor szinte éreztem, ahogy az egész napi piszok lepereg rólam. Pedig az óta már fürödtem egyszer!
Megtörölköztem, majd hajam hagytam egy laza kontyba kötve. Felvettem az egyik hirtelen bedobott pólót, ami még a legkényelmesebbnek tűnt, majd egy bugyit és így mentem ki a szobába, ahol Seb már az ágyban feküdt és a TV-t nézte.
- Kész is vagy?- fordult felém, majd végigszaladtak rajtam kék szemei- nem fogsz… fázni?
- Nem hiszem- vontam vállat- de nem tudnál adni egy bővebb pólót? Ez olyan szűk aludni- húzogattam a nyakamnál a ruhadarabot
- De, persze- pattant fel, majd egy szürke bőröndhöz sétált- tessék- adta oda- vedd át, nem lesek- vigyorgott
- Persze. Menj szépen fürdeni- utasítottam, majd nagy nehezen bár, de megtette
Átkaptam a fölsőt, majd bebújtam az ágyba, és leengedtem a hajam. De, mivel ez is kényelmetlennek bizonyult, inkább levettem. A takaró alatt úgy sem fogja látni, hogy mi van rajtam, meg amúgy is, nem vagyok az a mocorgós típus, így nem fogom „leleplezni” magam.


*Sebastian szemszög*

Beterelt fürdeni, szóval nem ellenkezhettem. Gyorsan, és nagy önuralommal letusoltam. Akármennyire is komoly a kapcsolatom Hannával, pasiból vagyok, és Brook nagyon is szexi.
Emlékszem, mikor 10 éves korában elkezdett rendesen öltözködni, majd nővé formálódni. Nekem akkor még meg sem fordult a fejemben, hogy bármit is akarhatnék, de aztán nálam is elindult minden, és úgy éreztem, meg kell szereznem az akkor még barna szépséget. És az ugye ment is volna, ha nem jön közbe a szülei balesete…
Magamra kaptam egy boxert, egy hosszú nadrágot, és egy pólót, de amint kiléptem a fürdőből levettem a pólóm, mert irtózatosan meleg volt! Az ágyhoz sétáltam, és akkor láttam meg őt… a póló, amit tőlem kapott, a földön hevert, és meztelen háta teljesen elém tárulkozott. Kicsit vékonynak találtam de azért legszívesebben fölé gördültem volna, és addig csókolgattam volna a teste minden porcikáját, amíg a szám bele nem fárad.
Lassan, és óvatosan bújtam be a takaró alá, nehogy meglássam teste egyetlen, apró porcikáját is, mert onnantól kezdve nem lenne megállás. Magamra húztam az egészen vastag takarót, majd meztelen vállára adtam egy puszit, és lekapcsoltam a villanyt. Felé fordultam, és addig néztem csupasz hátát, míg álomba nem merültem. Persze, nem tagadhatom, hogy reménykedtem abban, hogy majd megfordul…

*Brook szemszög*

Mikor reggel felkeltem, Seb édesen szuszogott mellettem. Kikeltem az ágyból, annyira óvatosan, amennyire tudtam, majd felöltöztem, a saját ruháimba. Felvettem az előző napi cipőm és egy tiszta nadrágot, meg egy pólót. Felkaptam egy kötött pulcsit, egy nyakláncot, majd firkantottam egy rövidke szöveget Sebastiannak, aki még mindig durmolt.
Hazataxiztam, majd bepakoltam egy bőröndbe. Texasban melegebb szokott lenni, mint itt, szóval több, vékonyabb hosszú ujjút tettem be, rövidebb és hosszabb farmert, szoknyát, és pár elegáns ruhát, ugyanis ha még ott sor kerül a tárgyalásra, nem éghetek le, de vásárolni meg nem lesz kedvem.
Miután biztos voltam abban, hogy minden beraktam, lementem reggelizni, és elmondtam Zanenek és Nellynek, hogy el kell utaznom a hétvégéig. Szomorkodva bár, de rábólintottak. Megbeszéltem velük, hogy majd írok, de persze beletörődtek, hogy már bőven van saját életem. Diana és Zane között kezd lecsendesedni a vihar, és úgy látszik, a nő ismét visszaköltözik a házba. Szerencsére.
A pultnál ülve megkaptam Sebastian üzenetét, mi szerint indulhatok a reptérre. Összekaptam magam, majd 20 percnyi veszekedés árán, Tessa végre kiengedett a házból. Nem tudom, ma ismét mi a baja…
Taxiba pattantam, majd repülőre. A magángép hatalmas volt, és teljesen kényelmes. Christian dolgozgatott a gépen, én pedig Sebbel beszélgettem. Az út kb. 45 perc lehetett…
- Még jó, hogy hagytál üzenetet- vetette a szememre
- Olyan édesen aludtál… nem akartalak felkelteni
- Jól néztél ki az este- vigyorgott azzal a kaján vigyorával
- Sajnálom, de meleg is volt, meg a póló is kényelmetlen volt. Utálok ruhában aludni… De ami azt illeti, rajtad sem volt semmi
- Meleg volt, és én pasiból vagyok- vont vállat
- Mi lesz az első dolgunk?- tereltem el a témát
- Te beszélsz a sajtósommal, én pedig edzeni fogok
- Nem is jössz velem?- lepődtem meg
- Kapni fogsz egy kártyát, amivel bármikor bejöhetsz a home-ba, de leginkább a szállodádban leszel majd
- Jó, de… a sajtósodtól mindent meg fogok tudni, ugye?
- Persze, nagyon segítőkész lány
- Oké- sóhajtottam egy nagyot
Amíg meg nem érkeztünk, munkaügyben kérdezgettem, és elég gyakran elpirult. Nagyon kis aranyos volt.
A repülőtéren egy fehér kocsiba ültünk be, és a pályára hajtottunk. Ott nagyjából 2 órán keresztül voltam: megkaptam a kis kártyácskám, és találkoztam Brittával. Amíg Seb edzett, én a sajtóssal beszélgettem.
Olyan fél 5 körül már mennie kellett, így nem akartam feltartani. Kimentem a büfébe és ott vártam Sebastiant, hogy végezzen, hiszen fogalmam sem volt, hogy hol van a szálloda. A büfé lassan megtelt, minden ottani dolgozó még evett, mielőtt elhagyta volna a pályát
- Ne haragudj, leülhetek? Nincs máshol hely- hallottam meg a hátam mögül valami angolnak mondható motyogást. Éppen, hogy csak értettem
- Persze, ülj csak le- mutattam a székre, majd amint leült velem szembe a férfi, a könyvemből kikukucskálva szemügyre vettem
Szőke, rövid haja volt, és kék szemei. Szája vékonyan ívelt át arcán, de egyáltalán nem mosolygott. Még csak egy csepp jókedvet sem láttam az arcát. Nem sokkal azután, hogy leült felvette hatalmas szemüvegét, és onnantól kezdve semmit nem láttam belőle. Húsos salátáját lassan fogyasztotta el, és közben vizet kortyolgatott. Nem igazán figyeltem rá, az általam rendelt szendvicset már elpusztítottam, mindössze egy könyvet olvastam, és persze vártam a németre…
- Szia, Kimi- hallottam meg Seb hangját, és azt asztalhoz sétált- hogy vagy?- köszöntötte egy kézfogással
- Jól- vont vállat a szőke- mit csinálsz itt? Azt hittem, az ilyen helyeket messziről kerülöd- préselődött apró vonallá szája, majd felfelé kunkorodott. Elmosolyodott…
- Nem én szeretném kerülni, muszájból teszem- válaszolta és közben tenyerét hátamra tette- Kimi, ő itt Brook, egy kedves barátom
- Nagyon örvendek- vette le a szemüvegét a férfi, majd felállt- Kimi Raikkönen- nyújtotta a kezét
- Brook Wintersee- álltam fel én is, majd kezet ráztunk- mehetünk végre, mert fáradt vagyok, és a te ügyed bizony nem egyszerű- sóhajtottam egy hatalmasat a fejemet csóválva
- Ő képvisel téged?- kérdezett rá Kimi
- Igen- bólintott Seb- megbízom benne, és nagyon jó
10 perc további traccsolás után végre elindulhattunk. A szálloda hatalmas volt, ahogy a szobám is… nem értem, minek kell ilyen fényűzés. Hamar berendezkedtem a lakosztályomba, majd lezuhanyoztam. Bevetődni készültem az ágyba, mikor kopogtak. Morcosan mentem ajtót nyitni
- Szia, Sebastian- nyitottam meg előtte az utat szobám felé
- Szia- adott egy puszit az arcomra- mit csinálsz?
- Épp készülök lefeküdni…
- Jó, tegyük ezt!- vigyorgott, majd ledobva nadrágját az ágyamba fészkelte magát- nem jössz?- kérdezte, mikor már teljesen kényelmesen feküdt, de én még mindig a nyitott ajtónál álltam csodálkozva
- Ugye nem gondolod, hogy koszosan fogsz az ágyamban aludni?!
- Már fürödtem- vigyorgott
- Jó, akkor aludjunk
Leoltottam a nagyvillanyt, majd én is bebújtam az ágyikóba
- Megőrjítesz, Vettel- mondtam kuncogva, majd pólójánál fogva magamhoz húztam, és édes illatát belélegezve nyomott el az álom.