2. rész

Sziasztok!

Szóval, most ennek a folytatását hoztam, de remélem, nemsokára a másikkal is tudok majd jelentkezni! :) Sajnálom, hogy volt, akinek nem tetszett az előző rész, bár komikat nem kaptam, szóval nem tudom, mit kéne másképp csinálnom... 

Na de ennyit mondok, nem húzom a drága időtök ;)

Kitartást mindenkinek, már csak 69 nap, és tavaszi szünet!

Csók nektek

*Chrisee

2. rész
 Kinek a régi, kinek az új

~Kimi
Fitten és vidáman lépdeltem az ajtó elé. Nem vártam, hogy bárki is beugrik hozzám ma délután, bár lehet, hogy Tiffani jött vissza, hogy elvigye pár holmiját, amit még a tegnapi veszekedésünk után felejtett itt. Még mielőtt megnéztem volna, ki csöngetett, már tártam is ki az ajtót.
- Szia- köszöntem vidáman- rég láttalak. Kerülj beljebb- tágra nyitottam az ajtót és Anna szép kecsesen besétált. 
Elvettem tőle a csomagjait és utána vittem. Ledobta magát a kanapéra
- Tudod, nem értem- rázta meg a fejét- miért vagyok ilyen szerencsétlen?
- Miről beszélsz?- ültem le mellé
- Tudod, minden nap úgy érzem magam, mint egy kibaszott filmdrámában
- Hoppá. Még nem hallottalak káromkodni- mérgesen nézett rám- tetszik, szóval folytasd- húzódott kaján vigyor a fejemre
- Inkább kérek valamit inni
- Oké- sóhajtottam
Az italos szekrényhez léptem, majd elővettem magamnak egy kis vodkát, a lánynak meg egy kis martinit. Mégiscsak gyengébb, mint én! Visszamentem, majd leültem mellé, és az asztalra tettem az üvegeket
- Poharat is kérsz?
- Nem, kösz- morogta, majd megfogta a vodkásüveg nyakát és három nagy kortyot ivott belőle
Arca elváltozott, fintorgott egy kicsit, de nem hagyta abba az ivást. Dermedten ültem mellette, még sosem láttam, hogy ennyire kiakadt volna valamitől és a piáért nyúlna. Egyszerűen én magam éreztem, ahogy finom kis torkát végigmarja az erős szesz, és gyomrában égő érzetet kelt. Elemelte a szájától az üveget, majd a csuklójával letörölte a száján maradt nyers alkoholt. Nem mertem megszólalni
- Szóval- kezdte, de mielőtt ennél többet mondott volna, ismét meghúzta az üveget. Megint elfintorodott, de talán már kevésbé, mint az előbb- kezdődött azzal, hogy én hülye, beleszerettem Sebastianba. Aztán, lefeküdtem vele, miközben menyasszonya volt, de ez szerencsére nem derült ki- újabb üveghúzás, kisebb fintor- aztán a kedves menyasszony ott hagyta őt az oltárnál, átengedve nekem. Jó, mi?- kérdezte vigyorogva, majd újra ivott- na, aztán összejöttünk- csapott szabad kezével a combjára- Képzeld, elkezdtük tervezni a gyereket, meg az esküvőt- újabb három, jó nagy húzás, de az arcán szinte már semmi fintor nem jelentkezett- na erre, ő beverte a fejét, és elveszítette az emlékezetét. Gondolom, már érted, miért dráma. Na de most jön a lényeg!- csattant fel, majd újra meghúzta az üveget- mitől neveztem filmnek az életem? Na? Na, kitalálod?- provokált, de igazából fogalmam sem volt, miről beszél- persze, majd én megmondom! Na attól, hogy terhes vagyok, attól a köcsögtől, és nem tudom, hogy mit csináljak!- ismét ivott, de mire felfogtam, hogy mit mondott, már sok alkohol legurult a torkán
Hirtelen kikaptam a kezéből az üveget, és elhajítottam. A falnak csapódott, és hangosan összetört, majd a földre hullottak a darabok. Amúgy is, már félig üres volt
- Ezt miért csináltad?- nézett rám kérdőn- már majdnem teljesen megszoktam az ízét
- Anna, te mióta viselkedsz így?- kérdeztem csodálkozva
- Nem tudom, miről beszélsz. Tudod, nekem nagyon is tetszik az, amit művelek. Képzeld, súlytalannak érzem a karom!- vigyorgott, majd felemelte jobb kezét, de az erőtlenül esett az ölébe
- Ha bármi baja lesz emiatt a gyerekednek… komolyan megbüntetlek- szigorodott meg a hangom
- Megbüntetsz?- kérdezte provokáló, huncut mosollyal- mit teszel? Elfenekelsz?- kúszott közelebb a kanapén, és a mellkasomon táncoltatta ujjait
- Ha kell, igen- válaszoltam magabiztosan, és egy pillanatra elképzeltem, ahogy a térdemre fektetem, és hófehér bőre két apró körben vörösen izzik.
Megráztam a fejem, hogy kiverjem belőle az oda nem illő gondolatot, majd mérgesen néztem rá.
- Te nem vagy ilyen, és ezt te is jól tudod. Biztos, sokat utaztál, elfáradhattál
- Tudod mihez nem vagyok fáradt?- térdelt fel a kanapén, majd lovagló ülésben rám ült, és megmozgatta a csípőjét. Férfiasságom egy pillanat alatt megkeményedett, de muszáj volt magam leállítanom. Nem vagyok 15 éves!
- Nagyon hízelgő ajánlat- fogtam le szorosan csípőjét, hogy ne izgathasson tovább- de neked most egy zuhany kell, és egy puha ágy
- Meg te- vetette rá magát ajkaimra
Követelőző volt, cseppet sem gyengéd. Az alkohol ízét éreztem, amint nyelve behatolt a számba. Táncra kérte enyémet, és édes, vad táncot kezdtek el járni. Szemem csukva tartottam, egy időre, azt sem tudtam mennyire. Teljesen transzba estem a csókok puhaságától. Végül sikerült észhez térnem, és óvatosan eltoltam magamtól a törékeny lányt
- Azt akarom, hogy ne hagyd abba- suttogta, és nyakamat kezdte csókolgatni
Nem láttam jobb megoldást, felálltam vele, majd az emeletre indultam. A lány szinte azonnal derekam köré fonta vékony lábait, és tovább csókolgatta a nyakam, és a mellkasom. Hármasával vettem a lépcsőket, mikor végre benyitottam a hálóba. Még lentről hallottam, ahogy a telefonja megcsörrent, de nem érdekelt. Egyáltalán nem.


~ Dorina
Annyira elegem van már abból, hogy nem lehet rá számítani!! 
Amikor elment, megígértettem, vele, hogy felhív, ha leszállt a repülőről. Erre mi történt? A nagy SEMMI. A repülő már biztosan leszállt, feltéve, ha le nem zuhant. Egy apró szívesség, hogy keresse ki a nevemet a híváslistából, majd nyomja le a hívást. Csöngjön ki kétszer, majd tegye le. Ha hazajön, szétrúgom azt a terhes valagát!
Bosszankodva mentem fel a lakásba. Bedobáltam pár dolgot a hűtőbe, amit még a boltban vettem, tejet, vajat, meg egy joghurtot. Bementem a hálóba, és átvettem egy futónadrágot, egy pólót, meg két pulcsit. A fejemre húztam egy sapkát, és a nyakam köré tekertem egy sálat. Az mp4-em a zsebembe dugtam, és maximumra állítottam a hangerőt, ahogy szoktam. Kimentem a lépcsőházból, majd betettem a két kis dugaszt a fülembe, és futásnak eredtem. Ez volt a mindennapi dolgom. Imádtam, hogy végre nem kellett étrendet betartani, és egy edzésterv szerint edzeni. Csak futottam, majd emelgettem a súlyokat, ha ahhoz volt kedvem. De persze a helyes táplálkozás most sem került le tabelláról. 
Nagyjából egy órányi futás után tértem ismét haza. Letusoltam, és ettem egy keveset. Aztán felhívtam Cintit, Patrikot és Zinát, hogy el kéne menni valahova bulizni. Persze, benne voltak. Olyan fél 7 körül ért oda hozzám a két csajszi. Beszélgettünk, meg öltözködtünk és sminkeltünk. Patrik fél 9-re jött, és egy házibuliba vitt minket.
Különösen szerettem a házibulikat, ugyanis általában egy adott korosztály volt jelen, és a belépés ingyen volt. Habár, a legtöbbször ezt nem én fizetem, ahogy az italokat sem, de ezt most hagyjuk. Ismerős volt a hely, ahol a zene dübögött. Becsengetve a házigazda nyitott ajtót, és meg is lepődött rajtunk. Főleg én.
- Szia, Oli- vigyorogtam 
- Szia, Dorina- ölelt át, majd beljebb húzott- te meg mit csinálsz itt?
- Gondoltam, bulizok egyet- rántottam meg a vállam és a melegben ledobtam magamról a kabátom
Kint majdnem halálra fagytam, mivel az éjszaka hidegnek bizonyult, én viszont csak egy vékony kis harisnyát vettem fel, egy lenge ruhával. A darab igen csak rövid volt, és csak egy bokacsizmát vettem fel hozzá. Olivér szeme elkerekedett a látványra
- Gondolom, nem sportolsz kevesebbet- mosolygott
- Nem, de már nem versenyszerűen
- Nem? Hogyhogy?
- Kaptam egy kis eltiltást, és elegem lett, hogy nem füvezhetek, meg ihatok – húztam magammal a táncparkett felé
- Igen, te a régi vagy. Egészséges életmód, de tele piával, meg drogokkal
- Hé, a fű nem drog- kértem ki magamnak, majd vele együtt mozogni kezdtem a zene ritmusára
Mikor egy kevésbé jó szám jött abbahagytam, majd megkértem, hogy mutassa meg, merre vannak az italok. Úgy, ahogy a múltkor, most is a pincében berendezett játékteremben volt az italos asztal.
Összeöntött nekem egy kis narancslevet, meg vodkát. Kérdően néztem rá, de aztán gyorsan lehúztam, és a markomba kaptam egy üveg Jack Daniel’s-t. 
- Nem hiszem el, hogy még mindig ez a kedvenced
- Nem változok sokat. De hogyhogy még házibulikat rendezel?
- Miért ne? Még van egy évem a középsuliból
- Ja, mindig elfejeltem- ráztam meg a fejem- érettségire készülsz?
Bólintott. A kanapé felé húzott, majd leültünk pár srác elé
- Srácok, ő itt Dorina- kezdtem Oli- ők pedig itt…- mutatott sorba balról kezdve- …Ádám, Peti, Zoli és Beni
- Örülök, hogy találkoztunk- villantottam egy csábos mosolyt
- Mi is- vágták rá szinte mind egyszerre és tekintetük végigszaladt a testemen
- Kérsz?- nyújtotta felém Zoli a frissen csavart hasist 
- Ja, köszi- vettem el, majd meggyújtottam, és szívtam párat. Elég ütősnek ígérkezett, így lassabban szívtam – te nem kérsz?- nyújtottam Olivér felé, mire csak megrázta a fejét
- Versenyre megyek a jövő héten
- Ó, ez kár- szívtam még egyet, majd visszaadtam a fiúknak.
Ittam egy keveset még az italomból, majd kézen ragadtam Olivért, és ismét a táncparketten riszáltam a csípőm. Jó volt látni, ahogy a szemével szinte felfalt. Sosem volt az a tolakodó típus, de nem is várt addig, míg már késő volt… Velem azonban nem tudott mit kezdeni, pedig egy évvel idősebb volt nálam. Azért járt mégis egyel alattam, mert neki volt plusz éve, és az oviban is több időt töltött. Mikor erre gondoltam, mosolyognom kellett
- Min gondolkozol?- hajolt át a vállamon, és a fülembe beszélt, hogy érthetően halljam a dübörgő zenétől
- Csak arra gondoltam, hogy milyen aranyos lehettél óvodásként
Megfordultam, majd a vállára tettem a kezem. Nem sokkal később már a tarkóját kulcsoltam át. Végül éreztem, ahogy megszorítja derekam és szorosan magához vont. Szemeit egyáltalán nem takarta semmi. Józan volt, talán egy kortyot sem ivott a közelgő versenye miatt. Én azonban szívtam, ittam, de még mindig a lábamon álltam, és teljesen jól voltam. A szokásoshoz képest. 
Vastag, vörös ajkait enyémre tapasztotta, majd keze a fenekemre vándorolt. Jól eső érzés volt, így csípőm ágyékának nyomtam. A magas sarkú cipő miatt éppen, hogy csak le kellett hajtania a fejét, testünk többi pontja azonban egy vonalban volt.
- Gyere, mutatok valamit- kulcsolta össze ujjainkat majd az emeltre húzott
Tudtam, hogy nézett ki a fölső szint, eligazodtam, hogy melyik az ő szobája, a szüleié, a bátyjáé, és a húgáé. Mikor utoljára itt voltam, igaz, a bátyjával kavartam, de az már a múlt.
Bevezetett a szobájába, amely érdekesen módon üres volt. Máskor úgy kell kihajtani onnan az embereket. Becsukta maga mögött az ajtót, majd hosszan engem nézett. Nem volt erőm tovább távol tartani magam tőle, rávetettem magam édes ajkaira. Hamar visszacsókolt, és se perc alatt a magáévá tett. Isteni kis játék volt.
Megébredtem, és lassan lehámoztam magamról a karját. Kócos, szőke haja az arcába lógott, de férfias vonásait még a párna sem tudta eltakarni. Hátának egy része kikandikált a takaró alól, mivel hason aludt. Miközben öltöztem, ajkamba harapva néztem, ahogy izmos háta felemelkedik, majd le. Fel, le. Fel, le. Nem tudtam volna soha megunni a képet, így erőt vettem magamon, és kiléptem a folyosóra. A tegnapi buli maradványai mindenhol meglátszottak, de a sok ember közül csak egy-egy marat a házban, vagy ütötte ki magát. Az egyik hálószobában előkotortam a táskám, és a kabátom és indultam is. Barátaim láthatták, hogy elszórakoztam Olivérrel, szóval le is léptek. Kilépve az ajtón egy kedves ismerőst pillantottam meg
- Szerintem ne menj be- szóltam a felhajtón álló férfihoz
Magas volt, vagy 185 centi, hosszú lábai, keskeny csípője és viszonylag széles válla volt. Sötét barna haja, amely egy fotómodellhez illően terült el feje búbján még sármosabbá és rosszfiúsabbá tette amúgy is férfias kinézetét, újdonsült, és általam eddig még sosem látott borostája szinte elvette az eszem. Egy lenge farmert viselt és egy vastagabb kabátot, amely alól kilátszott fehér inge.
- Nahát. Nem fázol?- kérdezte mosolyogva és lecsukva a kocsi csomagtartójának a tetejét pár lépéssel előttem termett
- Tudod, hogy hidegálló vagyok- vontam vállat
- Rég láttalak. Mi szél hozott erre?
- Én is téged. Sajnos… Az öcséd bulit rendezett, gondoltam benézek
- Az öcskös egyre jobb, mintha csak magamat látnám- vigyorgott
- Nem fényezni akarlak, de a tiédet valamennyivel jobban élveztem 
- Azért, mert azokon szexelhettél?- tette fel a kérdést szemrebbenés nélkül, nem voltak benne gátlások. Bár, bennem sem. Annyiszor feküdtünk már le egymással, hogy szinte már párnak is titulálhattuk volna magunkat
- Nem, az öcséddel így is megvoltam. Ott többe ember volt, nagyobb pörgés, és jobb fű- nevettem el magam
- Ó, a megváltoztathatatlan Dorina- mondta szinte énekelve, és közelebb lépett- jobb az öcsém, mint én?
- Gondoltam, hogy erre megy ki a játék, de hát tudod. Úrinő ilyenekről nem beszél 
Hangosan felkacagott
- Ugyan, kérlek. Te, mint úrinő?
- Talán nem felelek meg az elvárásoknak?- kérdeztem – per pillanat te vagy az, aki még nem ajánlotta fel a kabátját, illetve azt, hogy elvisz reggelizni, majd haza
- Mindig észrevétlenül tudtál manipulálni engem
- Nem csak téged, mindenkit. Mehetünk?
- Menjünk- vigyorgott, majd kinyitotta nekem az autója ajtaját
Elmentünk egy közeli hamburgerezőbe és ettünk, meg ittunk egy keveset, aztán hazavitt a lakásomra, majd feljött hozzám. 
- Nem is tudtam, hogy elköltöztél
- Most már tudod- dobtam le magamról a cipőt, meg a kabátot. Ő is ezt tette- a nővéremmel lakok itt, szerintem még emlékszel Annára
- Persze! Az évfolyamtársam volt… és nagyon is csinos volt- vigyorodott el, mire rámeredtem- de a te erőszakosságoddal persze, hogy elcsavartad a fejem
- Csak az erőszakosságommal?- lépdeltem hozzá közelebb, majd letepertem a kanapéra
- A szépséged sem utolsó- csókolt meg gyengéden, aztán vadra váltott…





~Anna
Olyan volt, mintha a testem tűkkel szurkálnák
- Ez hideg- horkantam fel, mire Kimi motyogott valamit, és a víz hőmérséklete máris elviselhetőbb lett- azért, én is le tudtam volna vetkőzni- morogtam
Mikor felhozott a hálójába, azt hittem, végre az lehet, amit én akarok, de erre csak bevitt a fürdőbe, meztelenre vetkőztetett, és bedugott a hideg zuhany alá. Szó szerint!
- Nyugi, Édes. Nem hagylak magadra, mert a végén még valami bajod esik
- Mi történhetne velem?- horkantam fel ismét
- Elesel, bevered azt az édes barna buksid, és már kész is a baj- simogatta meg a vállam, majd megmosta a hátam, de a többit rám hagyta. 
Betekert egy törölközőbe, megszárított, majd adott rám egy pólót, meg a táskámból felhozott nekem egy bugyit. Befektetett az ágyába
- Na, most aludj szépen. Reggel majd még tárgyalunk erről, kisasszony
- Velem alszol ma este?- kérdeztem és egy hatalmasat ásítottam 
- Igen, veled- megpuszilta a homlokom, behúzta a függönyöket és kiment a szobából. 
Amint lecsuktam a szemhéjam, álomba merültem, egy édes álomba.
Arra ébredtem fel, hogy szinte alig kapok levegőt. A szőke finn teljesen rám nehezedett, és a gyenge kis karommal alig bírtam letaszigálni magamról. A hasán aludt, jobb lábát átvetette rajtam, jobb keze a mellem fölött feküdt, és a fél testével az ágyba passzírozott. Mivel jobb felem teljesen el volt zsibbadva a súly alatt, minden erőmet bevetettem, és lelöktem magamról. Hangosat mordult
- Héj, miért keltettél fel?- ült fel, majd dörzsölgetni kezdte a szemhéját
- Majdnem megfulladtam alattad!- kértem ki magamnak
- Te kérted, hogy aludjak veled- vágott vissza- jobban vagy?- kérdezte már kedvesen 
- Igen. És sajnálom, ami tegnap történt- elpirultam, visszagondolva, miket is mondtam, vagy tettem
- Semmi baj- simogatta meg a kézfejem- te is megtetted volna értem. Sőt, egyszer már meg is tetted…
- Igen- sóhajtottam- reggeli?
- Igen, kérek. Meg kávét is. 
Kipattant az ágyból és a szekrényhez ment. Felkapott egy nadrágot, meg egy fölsőt, aztán felém fordult. 
- Nem jössz?
Csak bólintottam
A bőröndömből még felöltöztem, aztán ettem mindent, amit csak megkívántam. Sült bacont, gyümölcsös tejturmixot, kolbászt, meg rántottát. Kimi tágra nyílt szemekkel nézett
- Mi han?- kérdeztem teli szájjal
- Semmi, csak még nem láttam nőt ennyit enni- mosolyodott el
- Há, tuod tehes vaok- tömtem tovább a számba a kaját
- Igen, de ez… még túl korai, nem?
Minden lenyeltem, ami eddig a számba volt
- Te csak maradj csöndben!
Reggeli után gondolkodni kezdtem, miként is mondjam el a dolgokat Sebastiannak. Biztos, hogy nem fog szívesen látni, én pedig nem fogok tudni erős maradni. 
- Kimi- szóltam a finnek, aki hamar elő is került- nagy kérés lenne, ha el kéne vinned Sebastianhoz?- kérdeztem félve
- Nem, úgyis meg akartam látogatni a kölyköt
- Ó, remek. Akkor indulhatunk?
- Persze, csak átöltözök
Eltűnt, majd az előbbi sportos viseletet egy hosszú farmerra, meg egy pólóra cserélte. Felvett egy sálat, egy sapkát, meg egy pulóvert. Én bezzeg két pulóvert, meg egy nagykabátot, csizmát, három zoknival. 
- Te meg vagy húzatva?- kérdeztem az ajtóban, de csak kérdően nézett- nem fogsz így halálra fagyni?
- Finn vagyok, szivi- vigyorgott, és a kocsija felé terelt
Utaztunk egy keveset, és a kaput nyitva találtuk. Kimi behatott, és a ház előtt parkolt le. Sebastian már az ajtóban állt. Lassan én is kiszálltam, és végre szemben állhattam vele. Meglepődtem a reakcióján
- Szia- mosolygott rám, megölelt
Hatalmas szemeket meresztettem. Nem utál?!
- Szia, haver- ment oda Kimi és lepacsizott a némettel
- Szia. Jó látni. Szóval, együtt vagytok?- kérdezte vidáman, de a fejrázásra lehervadt a mosolya- akkor, hogy hogy együtt jöttetek?
- Annával jóban vagyunk, és kimentem érte a repülőtérre délelőtt, mert csak most szállt le
- Ja, értem. Gyertek beljebb
Kimi indult volna a csomagomért, de intettem neki, hogy ezt még inkább hagyjuk
- Kértek valamit?- kérdezte Seb
- Egy tea jól esne- mondtam félve
- Nekem egy kávé- lökte oda a finn
- Óké… tea van, kávé nincs. Tudod, hogy nem szeretem…
- Ja, persze!- csapott a homlokára Kimi 
3 perc múlva előkerült két hatalmas teásbögrével. Az egyiket átnyújtotta nekem, a másikkal ő maga foglalt helyet velünk szemben
- Akkor, mit szeretnétek mondani?
- Sebastian- kezdtem- tudom, hogy már eleged van abból, hogy el akarom hitetni veled, hogy mi valamikor együtt voltunk. Ami egyébként igaz, mielőtt még félre értenél. Na de a lényeg, hogy olyan jól megvoltunk, hogy az esküvőt kezdtük szervezni, és gyereket akartunk. Ja, erről jut eszembe!- felpattantam, majd elmentem a táskámért, és azzal együtt ültem vissza a kanapéra. Elővettem a gyűrűt, és nézegettem egy darabig- azt hiszem, ezt vissza kellene adnom- nyújtottam neki, remegő kezekkel, mire elvette
- Ez hogy került hozzád?- nézegette- ezt még… a nagymamámtól kaptam, mikor elmondtam neki, hogy komoly barátnőm van
- Nos, mint mondtam, komoly volt a kapcsolatunk, és…- nem érdekelte, mit beszélek, folytatta a saját monológját
- Annyira meghatott, mikor megkaptam ezt a gyűrűt, hogy mégsem ezt adtam Sophiának, hanem vettem neki egy másikat… Mert elraktam emlékbe, mert annyira szerettem a nagyit, hogy arra gondoltam, nem adhatom oda akárkinek… biztos, hogy ezt neked adtam?
- Igen- bólintottam- és habár az esküvőt még nem szerveztük, de a gyereknemzést elkezdtük, és szóval terhes is vagyok, tehát nem tudom, hogy te mit gondolsz erről, de tudom, persze, hogy nem emlékszel, de nekem azért fontos lenne, hogy hát érted, hogy jó körülmények között nőjön fel- végig a malmozó ujjaim bámultam és egy szuszra hadartam el azt, amit olyan nehéz volt kimondanom
- Anna- szólalt meg rekedtesen Sebastian és felcsillantak a szemei- nagyon örülök a babának. – Szünetet tartott- de semmire nem emlékszem. 
Miért vártam mást??
Épp szóra nyitottam a szám, mikor kopogtak. Sebastian izgatottan pattant fel, mire mi csak utána meredtünk. Pár perc múlva hangos kacagást hallottunk az előtérből. Sebastian, és egy nő… Mikor megláttam ki az, görcsbe rándult a kezem, pláne a gyomrom. 
- Sophia- szűrtem fogaim között a levegőt
- Szia, biztos te vagy Anna- mosolygott édesen, aztán átölelt
Odament Kimihez, és őt is megölelte. A finnt már jól ismerte. Egyszerűen nem tudtam elhinni azt, amit látok. Próbáltam kedves lenni, de az valahogy nem ment. 
- Te mit csinálsz itt?- kérdezte Kimi, nem volt valami kedves
Oké, a szokásos bunkó, „nincs itt semmi keresnivalód” hanglejtésével kérdezte
- Sebastian elintézte, hogy kijöhessek a börtönből, szóval, mostantól együtt fogunk élni- mosolygott a lány, és Sebastian mellkasának döntötte a fejét, és átkarolta a derekát
- Ó, értem- fortyogott Kimi. arrébb állnál egy pillanatra Sebtől, ha megkérlek?
- Persze, de nem értem, miért… - a lány az ablak felé húzódott, mire Kimi Seb előtt termett és egy hatalmasat ütött az arcába
Nem volt kedvem megállítani, ugyanis jogosan kapta, de csak a gyerekem apja, ne essen már baja… bár egyet én is szívesen adtam volna neki. 
Sebastian megtántorodott, kicsit elvesztette az egyensúlyát, de aztán rendbe jött. Odaléptem Kimihez és szétnyitottam ökölbe szorított kezét. Sophia persze azonnal a némethez rohant, akinek az orrából folyt a vér, de semmi komolyabb.
- Ezt meg mi a francért csináltad?- kérdezte felháborodottan Seb
- Szerintem nagyon jól tudod- szűrte a fogai között a levegőt- ez a lány egy szélhámos!
- És senki nem kaphat második esélyt?- kérdezte ártatlanul
- Kimi, menjünk- mondtam higgadtan- nekem nem tesz jót a stressz, és nem akarom bántani
- Ugyan, kicsike. Engem?- kérte ki magának a lány- a börtön kondi elég kemény- mosolygott elégedetten 
- Az én haragom is elég kemény, szóval fogd be- morogtam- gyere Kimi, menjünk
- Oké- sóhajtott a finn
- Várj, Anna- szólt utánam Seb- ha bármire szükséged lenne… vagyis ha pénz kell, vagy valami jó orvos, vagy ilyenek, akkor szól nyugodtan. Szívesen adok bármit, amit csak kérsz
- Ugyan, Seb!- csattantam fel- ezek után nekem semmi nem kell tőled
- Miről maradtam le?
- Anna babát vár, és azt mondja, tőlem van- Seb elmosolyodott és felcsillantak a szemei
- Ugyan, drágám- szólalt meg megint Sophia- csak manipulálni akar- nevetett gúnyosan 
- Annyira szeretnélek most, ebben a pillanatban megfojtani- morogtam 
- Látod, drágám, milyen agresszív?
- Nekem ebből elegem van. Menjünk. Viszlát, Seb
Becsuktuk magunk mögött az ajtót, és az autóhoz sétáltunk. Beültünk, majd nem bírtam tovább, elsírtam magam. Az egész utat végig szipogtam, Kimi pedig a combom simogatta nyugtatás képen. Mikor kiszálltunk, már kicsit jobb volt.
- Mit akarsz most tenni?- tett le elém egy hatalmas bögre forró csokit
- Nem tudom- ráztam meg a fejem- azt hiszem, taktikát váltok…
- Valóban?- kérdően csillogtak szemei
- Ühüm. Arra gondoltam, hogy nem próbálom meg visszahozni az emlékeit
- Tehát feladod?
- Nem. Én leszek Sophia kettő. Megtudja majd az a kis ribanc, hogy kivel kezdett ki.


~ Travis
- Hé, ember, menni kéne- szólt Gabe, mikor egy újabb rendőrautó süvített el mellettünk

Egy árokban bújtunk meg.
Bólintottam. Folytattuk az utat. A szökés utáni első lépés a meghúzás. Nagyjából két, három hét, és már kevésbé fognak keresni minket. Amúgy sem vagyunk gyilkosok, csak piti tolvajok. De… szökevények vagyunk. Szóval meghúzzuk magunkat, aztán új személyazonossággal élünk tovább. Így a legkönnyebb. Új haj kell majd, valahogy változtatni a külsőmön, de ez még a jövő kérdése. 

***
Nem tudom, mi lehet Sophiával. Már egy hónap telt el a szökésünk óta, de még nem hallottam felőle. Remélem Sebastian rendesen átverte és eszében sem volt kihozni onnan azt a szajhát. Gabe és én maradtunk végül, csak mi ketten. Mikor már úgy láttuk, valamivel kevesebben keresnek minket, elmentünk egy haveromhoz, és kértünk új igazolványokat, meg útlevelet. Arra két hetet kellett várni, szóval ismét jött a várakozás. 
Egy kis házat béreltem ki, persze készpénzben fizettem, nehogy nyomon lehessen követni minket. Már előre tudtam, hogy el fognak kapni a zsaruk, időben kezdtem el tervezni az egészet
- És mit csinálsz, ha megkaptuk az új iratokat?- kérdezte Gabe
- Nem tudom- ráztam meg a fejem- azt hiszem, megpróbálok kijutni az országból egy időre…
- És mi lesz azzal a nővel, akiről mindig beszélsz?
- Őt is magammal fogom vinni… Még ha elkapnak is
- Szerintem nem ér meg ennyit- vont vállat- egy nő miatt soha ne kockáztass
- Te nem tudod, hogy ki ő. Régen együtt dolgoztunk egy rablásban, és a lóvé nagy részét ő tartotta meg. És, ha ez még nem lenne minden, a bíróságon mindent rám kent, azt mondta, én erőltettem a dolgot, én kényszerítettem bele a rablásba. Pedig pont fordítva volt.
- Hát, én mindig is tudtam, hogy a nők bizony még nálunk is rosszabbak. Nem tisztességesek
- Szophia nem tisztességtelen… ő maga a sátán.