10. rész

Sziasztok!

Tudom, hogy rég jelentkeztem utoljára, de hát itt vagyok. :) 

Nincs több mondanivalóm, szóval...jó olvasást!

   Puszi, 

*Chrisee

10.          rész

Leszállva a gépről megpróbáltam minden gondolatom egy kamu mosoly mögé rejtenem. Ahogy Adam felé haladtam a hangok még mindig ezernyi kérdést vetettek fel bennem, és kavargott bensőm. Abban a pillanatban nem voltam biztos abban, hogy komolyan oda kell mennem, hogy tényleg jó helyen szálltam le, hogy valóban jó emberhez megyek.
- Szia- köszönt mosolyogva, de a virágot nem nyújtotta át
- Szia!- üdvözöltem én is, majd a csomagom felé böktem
- Ó, már megyek is!- vette a lapot, és pár másodperc múlva már előttem is volt a gurulós bőröndömmel- nos, indulhatunk?
- Persze…- mire fel a virág?!
Az autójánál kinyitotta nekem az ajtót, majd betette a csomagot a csomagtartóba, és beült a vezető ülésbe. Beindította a motort, majd gázt adott
- El is felejtettem- szólalt meg, mielőtt még gázt adott volna- a csokor az édesanyámnak lesz, ma van a születésnapja. A virágos fél órával korábbra ígérte, de nem készült el velem, és már így is bezárt volna, ha nem viszem el. Remélem, nem hoztalak kellemetlen helyzetbe- mosolygott rám kedvesen, és habár megkönnyebbültem, kicsit csalódott is voltam
- Nem, persze, hogy nem baj! És akkor most oda megyünk hozzá?
- Igen, de persze csak ha nem baj. De ha akarod, előbb elvihetlek a szállodába is…
- Nem, szeretném megismerni
- Ő… sajnos már nem él, szóval a temetőbe fogunk menni…- hangja sokkal halkabb volt, mint az előbb, és marka egyre erősebben szorította a kormányt
Látva a reakcióját megérintettem a vállát, majd láttam, ahogy a szorítás egyre enged és fehér kézfeje pirosra vált a visszaáramló vértől.
- Ne haragudj, nem tudtam- suttogtam
- Semmi baj, csak tudod… ez az első év, hogy a temetőbe kell vinnem a virágot
- Megértem, hogy ez nehéz, és éppen ezért megyek veled- jelentettem ki, majd bekötöttem az övet
Kicsit szomorkásan bár, de megeresztett egy mosolyt, majd elindultunk.
A temető nagyjából egy órányira volt a repülőtértől. Fél óra alatt megjártuk, majd elvitt egy szállodához. Beállt a parkolóba, de én nem mozdultam
- Kinyitom neked az a….- mozdult meg, de egy hirtelen karcsapással megállítottam
- Szerinted itt van üres szoba?- kérdeztem rá felvont szemöldökkel
- Miért? Nem foglaltál szobát?
- Nem… látva a hatalmas házad, azt hittem, ott lehetek nálad erre a pár napra… és amúgy is. Miért gondolod, hogy ilyen puccos helyre szívesen jövök?
- Mikor utoljára itt voltál, itt szálltál meg…

- Igen, de azt nem én fizettem, hanem a munkaadóm
- Ja, akkor ne haragudj. De természetesen, aludhatsz nálam
- Biztos nem baj? Úgy értem… én nem tolakodni akarok, vagy ilyesmi…
- Nem, persze, hogy nem! Amúgy is, hétvégére átjön Harlen. Örülnék, ha megismernéd
- Részemről lenne a szerencse!

Szerda reggel 10-kor ébredtem meg, és Adam már nem volt a házban. Ez a 4. nap, hogy itt vagyok, és a munka már nagyban folyik. Még nem adtuk be a kérelmet a gyermekelhelyezés ügyében, és ez leginkább miattam van. Őszintén, egyáltalán nem akarok azt az édes kisfiút elszakítani az édesanyjától, de Adamet nem akarom hoppon hagyni, szóval a megérzéseimre törekszem, és remélem, ki tudok ötölni valami jó tervet, amíg az idő keretein belül vagyok.
Olyan fél 3 körül fejeztem be az ebédet, mikor csörgött a telefonom. Gyorsan felkaptam.
- Brook Wintersee
- Még tényleg nem mentetted el a számom?- kérdezte kicsit felháborodottan
- Szia, Sebastian. Még nem, de amint letesszük, az lesz az első dolgom
- Helyes- válaszolta és biztos vagyok benne, hogy elkezdett vigyorogni- szia, egyébként. Csak azért hívlak, tudtál-e már dönteni, hogy jössz-e Brazíliába
- Nem is tudom, Seb- sóhajtottam egy nagyot- elég sok munkám van
- Bizonyára elengednek egy, vagy két napra
- Én nem vagyok olyan biztos
- Jó, mindegy. Azért hívlak, hogy megkérdezzem, kell-e jegy, és hogy kimenjek-e érted a repülőtérre, meg hogy milyen szobát szeretnél.
- Seb, mondtam, hogy nem biztos, hogy megyek
- Ez érdekes, mert épp most néztem az interneten a járatokat Austinból egyenesen ide, és képzeld, nincs rajta több hely. Vagyis azon, ami péntek este 11-kor indult. Felhívtam a társaságot, és egy kedves hölgy vette fel, aki amint megtudta, hogy Sebastian Vettel vagyok, elmondta, hogy az egyik utast az első osztályon Dr. Brook Wintersee-nek hívják. Aztán tudakozódtam a szállodában, amiben én szállok meg, és képzeld, itt is van egy ilyen névre egy lakosztályfoglalás! Ugye, milyen meglepő?
Mikor végzett, majdnem elröhögtem magam, de belementem a játékba
- Köszönd meg a nevemben Brittának, hogy lefoglalt egy jegyet a gépre, meg egy szobát a hotelben, és Christiannak is, hogy mindent fizet
- Hé, ez nem ér!!
- Ugyan, ismerlek, mint a rossz pénzt. Sőt, még annál is jobban!- kacagtam fel
- Ez azt jelenti, hogy jössz?
- Igen, megyek. Akkor péntek este 11-kor indul a gép?
- Pontban. És várni foglak, mikor leszállsz.
- Azt kétlem, ugyanis te akkor aludni fogsz
- Nem, mert ott leszek érted
- De fáradt leszel a versenyen. Nem hagyom, hogy bármi bajod essen, amiért nem aludtad ki magad
- Oké, Brook. Fél 1-re ott vagyok érted, legyen jó utad, minden jót, jó munkát. Szia
Minden elhadart, és mielőtt ellenkezhettem volna, letette a telefont. Nevetve csóváltam fejet
- Elmész?
Riadtan fordultam hátra. Adam…
- De csak ha nem gond. Egy barátomnak most lesz az évadzáró futama, és most fog kiderülni, hogy világbajnok lesz-e
- Az a barátok, akit képviseltél?
- Igen, ő az- bólintottam
- Menj nyugodtan, én addig elleszek. Mikor adjuk be a kérvényt?
- Ha visszajöttem. Szerintem hétfőn, vagy kedden már itt leszek. Ígérem
- Jó, legyen.
Letette a táskáját az asztalra, majd leült velem szembe a székre
- Baj van?- kérdeztem
- Tudod… nem vagyok biztos abban, hogy Harlennek jót tenne, ha elszakítanám az anyjától…
- Mindenre találunk megoldást- mosolyogtam rá biztatóan- inkább egyél valamit

Este leültünk a tv elé, és egy DVD-t kezdtünk el nézni. Ez volt a napi program. Egy tál popcorn, és egy pohár bor a vacsi után, egy jó film mellett. De ez az alkalom valahogy más volt. Most közelebb voltam Adamhez, mint máskor, bár ez lehet, hogy betudható annak, hogy egy részben horrorfilmet választott, mert ma ő volt a soros. Minden esetre elég közel voltam ahhoz, hogy érezzem az illatát, majd hűvös leheletét a hajamban. A fejbőröm bizseregni kezdett a gondolatoktól, amelyek a fejemben cikáztak, majd megéreztem puha kezét derekamon. Édesen simogatott, már majdnem csikis volt, de mégis érzéki. Óvatosan pillantottam fel rá, mert tudtam mi fog következni, de nem tudtam eldönteni, hogy az most éppen jó, vagy rossz. Egy csillogó szempárral találtam szemben magam, és egy mosolygó ajakkal.
- Meg fog fázni a derekad- suttogta, majd levette kezét izzó bőrömről és ráterítette a puha és meleg plédet
Még mindig nem vettem le róla tekintetemet, megbénítottak szavai és mozdulatai
- Ha továbbra is így nézel, lesz jogom feltételezni, hogy akarsz tőlem valamit
- Mit akarhatnék, bíró úr?
- Azt hiszem, most kacérkodik velem
- Úgy lenne?- kérdeztem huncut mosollyal
- Úgy van- mosolyodott el, majd felhúzott az ölébe
Pár rakoncátlan tincsem a fülem mögé tuszkolta hűvös ujjaival, majd száját enyémre tapasztotta. Lassan ízlelgette ajkaim, majd elvált tőlem
- Biztos, hogy ezt akarod?
- Semmiben sem vagyok biztos, de… azt hiszem, ez a kanapé kényelmes lehet- huncut mosoly lett úrrá rajtam, és most én kezdtem el ostromolni ajkait

Péntek reggel az ágyamban ébredtem, de Adam mellett. Úgy gondoltuk, hogy az előző estéket meg kell ismételni, így egyikünk- másikunk ágya bevetetlen maradt.
Megbeszéltük, hogy a kapcsolatunk nem jár semmi kötöttséggel, és továbbra is a fia holléte miatt vagyok itt. Mégis, mikor eljött a délután, és én pakolni kezdtem, rossz érzéssel töltött el, hogy el kell mennem. Lehet, hogy csak a Pazar szex időleges megvonása miatt gondolkoztam így, de már látni akartam Sebastian.
Adam aznap olyan fél 8 körül ért haza, különösen sokáig dolgozott. Mivel nekem nem volt dolgom, vacsorát főztem. Mikor hazaért, együtt ültünk az asztalhoz, és ettük meg a sült csirkét meg a zöldséget.
- Miért jöttél ilyen későn?
- Van egy elég durva ügy, amin dolgozunk, és nem tudtam hamarabb elszabadulni- sóhajtott
- Ó, értem. Ha fáradt vagy, feküdj le aludni
- Nem, kiviszlek a reptérre, ha már megígértem
- Nekem nem gond, hogy hívjak egy taxit- vontam vállat
- Brook- nézett rám atyáskodóan
- Oké, köszönöm, hogy kiviszel- vigyorogtam
- Mikor kell indulni?
- Olyan fél kilenc felé nem ártana elindulni
- Jó, addig még van időnk
- Mit tervezel?
- Szerintem tudod te…
Egyből kaján vigyor terült el a fején, és már azon kaptam magam, hogy póló nélkül tartunk a hálóba…
Minden percet kihasználtunk, hogy együtt lehessünk, és egészen másképp álltam a világhoz. Nem volt ideges, nem voltam ingerült, sem frusztrált. Bár tény, hogy a fáradság egész gyakran eluralkodott rajtam, és az izomláz is igencsak gyötört…
A gépen szinte alig tudtam nyitva tartani a szemem, így amint ki lehetett kapcsolni az öveket, én el is aludtam. A légi kísérő keltett, hogy csatoljam be az övem, mert mindjárt leszállunk. Gyorsan cselekedtem, és már csak azt vettem észre, hogy húz a gép, aztán a földön is van.
Kómásan kerestem a viszonylag nagy tömegben Sebastiant, de szerencsére hamar megtaláltam. Felvettük a csomagom, és máris a szállodába mentünk. Beszálltunk a liftbe, és meg sem lepett, hogy Seb szobájába került
- Megint nem kellett volna nekem szoba- jegyeztem meg, majd elnyomtam egy ásítást
- Veled akarok tölteni minél több időt, Borsó- suttogta a fülembe hátulról és felkuncogott
- Milyen rég hívtál már így- sóhajtottam egy nagyot
- Tudom… de ezután többször fogod majd hallani
Magával szembe fordított, és levakarhatatlan vigyora miatt nekem is mosolyognom kellett.
- Látom, hogy milyen fáradt vagy, szóval menj fürdeni, és feküdj az ágyba
- Oké.
Ellenkezés nélkül csináltam, amit mondott, és amint befeküdtem mellé, és megéreztem puha bőrét és mentolos illatát azonnal elnyomott az álom. Álmomban egy réten szaladgáltam, és virágokat tépkedtem. Egy lenge fehér ruhában szeltem át a mezőt, majd a közeli házba sétáltam. Amint beléptem az ajtón a ruhám fekete lett, a kezemben lévő virágok eltűntek. Egy koporsóhoz sétáltam, melyet sokan álltak körbe. Mindenkit ismertem. A barátaim voltak ott, és… a szüleim. Az igazi szüleim. A koporsó felé hajoltam és én feküdtem benne.
Hirtelen felriadtam. Azt sem tudtam hol vagyok, de aztán minden rendeződött. Izzadtságcseppek csurogtak le tarkómon és hátamon. Seb felé fordultam, aki édesen aludt. Őt látva megnyugodtam, és visszahajtottam a párnára a fejem. Néztem őt egy darabig, majd megpróbáltam elfelejteni a rémes álmom. Becsuktam a szemem, és elaludtam.