13. rész

Sziasztok!

Ez egy hosszasabb bevezető lesz, szóval csak az olvassa el, akit érdekel, vagy tud várni a résszel :)

Szóval. Ismét bocsánatkéréssel kezdem, hogy régen írtam utoljára. Sajnos most így jön ki a lépés, és már kicsit ki is mentem a gyakorlatból. Talán nyárra már sikerülni fog fellendülnie az egésznek. Ugyebár ezt a történetet írom, illetve a Boxutcai találka 2. évadát. Mindenképpen be akarom, és be is fogom fejezni mind a két történetet, szóval ha nem is írok vagy egy hónapig, biztosak lehettek benne, hogy az én fantáziám szerint fognak zárulni a történetek ;) Továbbá készülök még egy kis novellával, ami talán rendhagyónak is fog számítani. Még azt is szeretném mondani, hogy biztos, hogy nem lesz több történet, illetve novella a blogon, és az is lehet, hogy törlöm a blogot, bár ebben még nem vagyok biztos.

Már várom a nyári szünet szabadságát, de ez egyelőre még messze van, továbbá nyár elején menni fogok 2 hétre Németországba, szóval kb. július közepétől fog ismét fellendülni a blog. Nem tudom, hogy még hányan maradtatok a sok kimaradásom ellenére, de azoknak, akik nem voltak restek végigolvasni ezt a bevezetőt jó olvasást, és kellemes húsvéti ünnepeket kívánok! Használjátok ki a szünet hátralévő részét, és húzzatok bele a suliban. Már csak kevesebb, mint 2 hónap. MEG TUDJUK CSINÁLNI! Ezer csók nektek, drága kitartó, és türelmes olvasóim. 

*Chrisee

13. rész

Tél… Habár megelőzi az ősz, és fel lehetne rá készülni, mégis olyan rideg. Nem csak a gondolata, benne is élni. Talán a második, ami beugrik róla az a meleg kandalló, a kis faház, és egy randi a korcsolyapályán. Mikor még Németországban éltem, Sebbel minden szerda délután, iskola után elmentünk a közeli
műjégpályára. Már sötét volt, mire odaértünk, de hétköznap révén szerencsére nem voltak olyan sokan. Rengeteget nevettünk, és a tulaj is már olyan jól ismert minket, hogy volt, hogy zárás után még maradhattunk pár órát. Persze ezt csak szünetben. De… ezek az emlékek olyan édesek. Felidézni lehet őket, de megismételni lehetséges? Képesek vagyunk a való életben egy emléket még szebbé tenni? Nekem minden eddigi téli estén a korcsolyázás jutott eszembe, ma azonban csak egy dolog érdekel: hogy mennyire imádok Sebastian illatára ébredni.
- Jó reggelt, Borsó- vigyorgott a német
- Megvakulok a mosolyodtól- toltam el magamtól nevetve, és a mellkasába fúrtam arcom- mit csinálunk ma?- kérdeztem rekedten
- Arra gondoltam, hogy reggelizünk, aztán elviszlek valahova
- Hova?
- Meglepetés- simította meg a vállam- de biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog
- Oké- egyeztem bele nagy nehezen- és mikor indulunk?
- Majd csak este. Addig még kitaláljuk, hogy mit csináljunk. Holnap melyik gépre foglaltál jegyet?
- Este 10-kor megy
- Tökéletes. Addigra még ki is alszod magad
- Milyen estét tervezel nekem?- ültem fel, és gyanakodva néztem rá
- Olyat, amilyet sosem felejtesz el- fogta meg tarkóm, majd magához húzott
- Így sosem lesz reggeli- próbáltam leállítani
- Mit akartál csinálni?
- Én? Én biztos, hogy semmit. Én vagyok a vendég, neked kell kiszolgálnod
- Akkor- csókolta meg a fülem tövét, és egyre csak haladt lejjebb. Az arcomat, a mellemet, a hasamat édes csókokkal hintette be- kapsz egy édes orgazmust
Miután betartotta, amit ígért, kiment a konyhába, és csinált tojásrántottát. Mialatt ő az egész konyhát beborította tojással, én felöltöztem, és rendbe szedtem magam a fürdőben.
- Finom lett- tettem le a villát- de ugye tudod, hogy a konyhát nem sikálom ki megint?
- Miért, koszos?- kérdezte nevetve, de csak a fejem tudtam csóválni- nyugi, Édes- adott egy puszit a kézfejemre- ma délután jön egy takarítónő, majd ő megcsinálja
- Van bejárónőd?
- Minden héten kétszer jár, ha nem vagyok itthon csak egyszer. Az egész házat kitakarítja, így nekem nem kell. Meg anya ugyebár nem ugrik át Heppenheimből, hogy rendbe szedje a kéglim
- Kégli?- kérdeztem vissza nevetve- micsoda szleng!- vigyorogtam tovább
- Jó szó rá, nem?
- Én palotának mondanám
- De hisz csak egy régi parasztház…
- Igen, de megvan a hangulata. És olyan gyönyörű a környezet
- Ez már biztos- bólintott rá
A délutánt filmezéssel töltöttük, meg csináltam Sebastiannak madártejes kakaót. Én továbbra sem ittam egy kortyot sem, de elmondása szerint finom lett. Meg is ivott egy egész litert. Gondolom az edzője ki fogja nyírni…
- Mikor indulunk?- kérdeztem izgatottan, mikor vége lett a 2. filmnek, amit néztünk
- Még van egy óra, sőt, több. Inkább beszélgessünk. Nem tudom, mennyire ismerd a barátaim…
- Hát Kimit úgy, ahogy ismerem. Brittával jóba lettem, vele majdnem minden héten beszélek telefonon. Heikkivel jól kijövök, de semmi komolyabb. Meg még pár szerelőt ismerek, de a legtöbbet csak látásból, meg Christiant. És ennyi.
- Oké, ez egész szép. Azért kérdezem, mert karácsony és újév között mindig tartok egy partyt, amire meghívom a közeli barátaimat
- Ó, oké. Nekem jöhet
- És eddig csak Hannával csináltam, de most veled, szóval te is hívd el nyugodtan azt, akit szeretnél
- Seb… Akivel mindennapos kapcsolatban vagyok, az a titkárnőm. Alexanderrel beszélek hetente kétszer, max háromszor, és Zane meg Diana…velük kéthetente
- Jó, de pl. Alexandert elhívhatnád. Meg biztos vannak még barátaid
- Nem, nincsenek- ráztam meg a fejem- de azt hiszem, ezt már elég sokszor elmondtam
- Tudom- sóhajtott- de már jó helyen vagy- suttogta a fülembe, majd magához húzott.

Délután 7-kor szólt Sebastian, hogy kezdjek el öltözködni. Én persze azonnal ugrottam, és már mentem is a fürdőbe. A hajam egy lófarokba kötöttem, feldobtam egy enyhe sminket, és - nem elegánsan, de nem is túl sportosan- felöltöztem. Egy rugalmas farmert vettem fel, egy fehér atlétát egy kötött pulcsival, meg egy jó vastag zoknit. Induláskor felvettem a téli kabátom és a csizmám, és egy jó nagy és vastag sálat tekertem a nyakam köré. Amint kiléptem Seb még egy sapkát is a fejemre húzott. Teljesen higed-védett!
Nagyjából 25 percet autózhattunk, mikor a háza közelében található műjégpályánál állt meg. Leállította a motort, majd megvárta, amíg én is kiszállok és a bejárathoz mentünk. Egy pasas várt minket. Sebastian engem előre küldött, ő pedig leállt diskurálni. 2 perc után átadott neki valamit a fickó, majd kezet ráztak. A kopasz fazon felém intett, mire én vissza neki, majd beült az autójából, és elhajtott.
- Na, tetszik?- kérdezte Seb, és egy padra ültetett
- Ez egy műjégpálya…
- Nem emlékeztet valamire?- kérdezte, majd leguggolt elém, és elkezdte lehúzni a csizmám és feladni rám a korcsolyát
- Ezt én is meg tudom csinálni…
- Jó, de most én akarom- vigyorgott, majd amint jó szórósan rögzítette mindkettőt, megcsókolta a homlokom
Ő is gyorsan felkapta a lábbeliket, majd a jégre mentünk.
Maga a pálya egészen nagy volt, legalább is kettőnknek mindenképp.
- Olyan nagy a csend- szólaltam meg
- Ó, hát persze!- elővett a zsebéből egy kis távirányítót, majd a bejárat felé irányította.
Megszólalt a zene. Számomra ismeretlen volt a szám, de láttam Seben, hogy ő bizony jól ismerni. Sosem volt egyforma zenei ízlésünk, vagyis csak ritkán tudtuk megtalálni azokat a zenéket, amiket mindketten szeretünk
- Hölgyem, szabad egy táncra?- nyújtotta felém a kezét
- Ha nem bánja, hogy esetleg magán landolok
- Ó, én azt sosem bánom- vigyorgott, majd magához húzott, és megpróbáltunk lassúzni a jégen
A szám végén feladtuk a próbálkozást, majd bohóckodni kezdtünk. Annyit nevettem, hogy már fájt az arcizmom, mire Seb abbahagyta a hülyéskedést
- Akarsz még korizni, vagy vacsorázhatunk?
- Azt hiszem, jöhet a vacsi- mosolyodtam el megkönnyebbülten
- Csak nem kifáradtál?- cukkolt
- Nem, csak elszoktam attól, hogy néha ennyire hülye vagy- vigyorogtam, majd szorosan hozzá bújtam, és egy puszit nyomtam a szájára
Bementünk a pálya melletti fedett épületbe. Nagyjából két nagyobb szobának felet meg az egész, egy gyorsétterem volt benne, de teljesen kihalt.
- Mit akarsz itt csinálni?- kérdeztem
- Eszünk- vont vállat, majd behúzott a konyhába
Elővett a hűtőből két tányért, ami tele volt pakolva kajával
- Ezt most bedobom a mikróba, és kész is- vigyorgott, majd tette, amit mondott
- Igazán egyszerű
- Remélem nem gond, hogy nem én főzök
- Isten ments!- helyeseltem- nem akarok megint 2 órát takarítani
- Egyébként egy közeli étteremből hozattam. Sült kacsa, párolt káposzta és rizs
- Tökéletes. Vagyis… a kedvencem
- Tudom- adott egy puszit az orromra
Lassan megettük a vacsorát, majd még visszamentünk egy kicsit a jégre
- Hogy hogy nincs itt senki?- böktem ki végre, amit egész este akartam
- Ma estére kivettem- sóhajtott egyet, és lehúzott magára a jégre
- Á, Seb!- korholtam, majd én is mellé feküdtem, és együtt néztük a sötét eget- mindig tudtad, hogy mit szeretek
- Mert ismerlek- mondta, és hallottam a hangján, hogy elmosolyodott
- Sajnálom, hogy nem vagyok rugalmasabb- fontam össze ujjainkat
- Nem hiszem, hogy ennél rugalmasabbnak kéne lenned. Örülök, hogy nem rohanunk sehova
- Szóval nem bánod, hogy nem költöztem ide?
- Nem. De persze egyszer majd szeretném. Vagy én költözök hozzád. De ez még olyan korai
- Tudod… az volt rólad az utolsó emlékem… mikor eljöttem Németországból… hogy én egy taxival száguldok az ismeretlenbe, míg te Hannával nevetgélsz
- Ezért nem hívtál soha?
- Talán igen. Vagy csak féltem, hogy elutasítasz
- Azok után, amin keresztülmentünk?
- Láttam, hogy néztél Hannára aznap, mikor először átjött. Egyszerűen megbabonázott
- Igen, valóban megtetszett. De csak azért, mert más volt. De akkor meg sem fordult a fejemben, hogy elhagylak, vagy bármi ilyesmi. Azt akartam, hogy a suliban menőzhessek azzal, hogy te vagy a barátnőm
- Ez komoly?- nevettem fel hangosan
- Persze! Szerinted akkor mire gondolt minden srác? Hogy milyen menő, ha van egy barátnőd
- És végül is… volt egy
- És most is itt van- gördült fölém, majd hosszasan megcsókolt- gyere, menjünk- pattant fel, majd engem is felsegített. Már 11 óra
- Hogy mennyi?- kerekedtek ki a szemeim- már el is felejtettem, hogy milyen időgyilkos vagy, Vettel
Másnap aztán délben ébredtünk. Lassacskán kikeltünk, lézengtünk a lakásban, aztán már el is kezdtem összepakolni, és indultunk Sebbel a reptérre. Becsekkoltam, majd vártam, hogy szólítsanak a beszálláshoz. Fél 10-kor ez is megtörtént, így fájó búcsút vettem Sebtől, és felszálltam a gépre. Chicago-ban először a lakásomra mentem, ledobáltam a cuccaim, letusoltam, majd bezuhantam az ágyba.
Szerdán ismét belevetettem magam a munkába, de szerencsére nem volt sok ügyem. Elintéztem egy két telefont, de még reggel írtam Patríciának, hogy nem kell bejönnie, mert nincs is szinte munka.
Délután elmentem iszogatni Alexanderrel. Vele is történtek dolgok, amíg távolt voltam, így volt miről csacsogni. Meséltem neki Sebastian két ünnep közötti bulijáról, bele is ment. Hajnali fél1-kor keveredtünk haza a lakásomra

- Hazamész, vagy itt alszol?- kérdeztem eléggé ittas állapotban
- Szerintem itt alszok. Nem gond, ugye?
- Nem, dehogy! De tusolj le, nem fekszel be mellém koszosan
- Jó, akkor én megyek először
- Jó modor… - morogtam
- Én vagyok a vendég- kérte ki magának, majd becsörtetett a fürdőbe
Csütörtökön az órára keltem. Fél kilenc… remek! Alexandert nagy nehezen felébresztettem, majd bevettem két aspirint, meg lefőztem egy nagy adag kávét. Felkaptam pár göncöt, meg megfésülködtem, és bementem az irodába. Alexander meg sem moccant az ágyból, így inkább megkértem, hogy várja meg, amíg hazaérek. Ez ellen nem volt ellenvetése.
Fél 3-ra már végeztem is, így hazamentem. Alex még aludt. Felvertem, majd együtt megebédeltünk egy közeli étterembe. Olyan 5 óra körül váltunk el, ő hazament, hogy rendesen kialudja magát, én pedig Zanehez és Dianához indultam.
Jó volt őket újra látni, Nellivel is jót csacsogtunk. Külön csoda volt, hogy Tessa aznap nem rontotta ott a levegőt. Fél 12 felé kerültem haza. Azonnal letusoltam, majd ágyba bújtam.
Pénteken Sebastian hívására ébredtem. A bulit most vasárnap akarja tartani, amire ugyebár mi is hivatalosak vagyunk Alexszel.
- Seb, ha ezt korábban mondod, haza sem jövök- morogtam
- Pont azért nem mondtam, mert a végén még én lennék a hibás, hogy nem tudsz dolgozni
- Jó, igazad van- ismertem be- jó, ha holnap megyek?
- Tökéletes. Jön Alexander is?
- Ha minden igaz, igen, de azért ma még ezt lebeszélem vele
- Jó, de most mennem kell, várlak titeket. Szeretlek, szia
- Én is. Szia, puszillak
A végét valószínűleg már nem hallotta, mivel elég sietősen tette le.
Felhívtam Alexet, akinek tökéletes volt a vasárnap, sőt, még annál is több, mivel amúgy is Svájcba kellett volna utaznia egy megbeszélés miatt.
Sikerült teljesen jó áron jegyet foglalnom, majd szombat reggel 10-kor már indult is a gépünk. Az időeltolódás, és a repülőn való álmatlanságom, azonban nagy alvásigényem miatt sikerült a buli előtt 4 órával felkelnem. Seb még tegnap hazahozott minket a repülőtérről
- Édesem, minden oké?- cirógatta meg az arcom Sebastian
- Persze, csak álmos voltam. Az elmúlt napokban nem igazán aludtam
- Hát igen. A jó levegő teszi
- Vagy csak a te illatod- húztam magamhoz, és megcsókoltam
Egy szexi és meglehetősen drága kis ruhába bújtattam magam, majd felkészültem a vendégek fogadására. Nem volt nagy díszítés, pár lufi lógott a plafonról. A kaják esztétikusan el voltak rendezve, az italokról pedig mixerek gondoskodtak. A zene hifi-ből szólt.
- Seb, nagyjából hányan lesznek?
- Olyan 20, 30 körül
- Azt hittem, többen leszünk
- Nekem sincs túl sok barátom – mosolyodott el, majd átölel. A csengőre szétváltunk- az első vendég- vigyorgott Seb- te nyitod ki, vagy én?- kérdezte
- Együtt- mondtam
Seb az ajtóhoz lépett, majd kinyitotta azt. Én édesen mosolyogtam, de Seb szinte kővé dermedt
- Gina?