Remélem rajtam kívül mindenki túlélte a mai napot és holnap várja a fojtatást... Eszméletlen ez az egész tanévkezdés, minden össze-vissza van, rossz a tömegközlekedés és nehéz visszarázódni az egész suli- témába... de remélem 2 hét elég lesz...:D
Ezzel a bejegyzéssel szeretnék sok sikert kívánni a most nyolcadikosoknak a felvételihez, a kilencedikeseknek az új sulihoz (tavaly én is az voltam és nyugi, hamar megszokjátok majd ;D)a végzősöknek az érettségihez és a felvételihez és persze minden egyéb évfolyamba tartozó kedves olvasómnak kitartást!! Nemsokára őszi szünet! :P
Nem beszélek többet, ahogy ígértem, itt a folytatás és a 12. részt is igyekszem minél hamarabb hozni!!
Puszii
11. rész
Egy őszinte
vallomás és egy ismeretlen fordulat
Reggel nagyon fáradtan és nyúzottan kapcsoltam ki az
ébresztőt. Nem akartam emlékezni a tegnap estére, de mindig előtört bennem. A
nyitott ajtó, aztán a földre dobált holmik, Sebastian arca az ágyban és végül a
hazugságaim. Meg kell mondanom Márknak és Chrisnek, hogy mit hazudtam Sebnek,
nehogy ismeretlen tények elé állítsa őket Sebastian.
Gyorsan felfrissítettem magam, ittam egy doboz RedBullt és
kiválasztottam a ruhám. Mivel ma is nagyjából ugyanolyan idő volt, mint tegnap,
elég volt egy hosszú nadrág, meg egy hosszú ujjú
felső.
Az átpakolás gyorsan megvolt és indultam is a földszintre.
Reménykedtem, hogy legalább a pályáig nem jön szembe senki, de tévedtem. Muszáj
megbeszélnem Vele.
-
Márk,
várj!- szóltam utána, mert már ki akart lépni az ajtón, de visszafordult. A
sajtósa mérgesen nézett rám- Nem bír Isabell - jegyzetem meg, mire csak
elmosolyodott.
-
Mit
szeretnél?
-
El
kell mondanom valamit, aminek nem fogsz örülni- kezdtem kicsit nyöszörögve-
tegnap este rajtakaptam Sebet egy másik lánnyal. És nagyon dühös voltam rá,
teljesen felhúzot.. és.. ezért azt mondtam neki, hogy mi tegnap délután a
gyárban.. hát.. szexeltünk - pirultam el, de erre ő csak hangosan felnevetett,
amit persze egy kicsit mérges pillantással díjaztam
-
Köszönöm
a megtiszteltetést, hogy a partnere lehettem- hajolt meg előttem még mindig
vigyorogva
-
Legalább
egy kicsit vedd komolyan- mondtam neki hangosabban, de már én is nevettem-
akkor nem haragszol?
-
Nem,
de többször ne csináljuk.. nem, mintha nem lett volna rossz- mosolygott
-
Most
nagyon megütnélek- mondtam én is fülig érő szájjal és kimentünk az ajtón.
Pár rajongó már várta Márkot, és az ausztrál készségesen
adott pár autógrammot és fényképet. Én addig a kocsiban ültem és vártam. Chris
tuti, hogy nem fogja ennyire lazán venni a dolgokat.
Mikor odaértünk a gyárba Chris autója már ott állt. Kicsit
ideges lettem és ezt Márk is észrevettem, mivel beült mellém hátra. Megmondta,
hogy mindenképpen mondjam el neki, amilyen gyorsan csak lehet. Megfogtam a
tanácsát. Amint kiszálltam az autóból, az irodája felé indultam, de mielőtt
odaérhettem volna, egy szőke német jött szembe, karikás szemekkel.
Vetettem rá egy lenéző pillantást
és tovább mentem. Ő visszafordult és a karom után akart nyúlni.
-
Nem!- mondtam hangosan, mire meghátrált és én
csak haladtam tovább. Chris irodája előtt nem hezitáltam, kopogtam és válasz
nélkül azonnal beléptem az ajtón.
-
Szia. Mit szeretnél? Egyébként szabad-
mosolygott és felnézett a papírok közül
-
Azt mondtam Sebnek, hogy lefeküdtünk egymással.
Tegnap este is, és még Svájcban is.- közöltem rezzenéstelen arccal, mire nagyon
meglepődött
-
Kegyetlen vagy- vágta oda- nem értem, hogy miért
akarsz Sebtől jobb bánásmódot, mikor te sem adod meg neki azt, amit megérdemel.
-
Ilyen vagyok- vontam meg a vállam és kimentem az
irodából.
Csak kóvályogtam erre-arra, mikor
eszembe jutott, hogy fel kéne hívni anyáékat, akik még úgy tudják, hogy
Svájcban vagyok. Vagyis igazából semmit nem tudnak. Meg Lau és Steph is
biztosan aggódik már, és Katy aggódó SMS-eire sem válaszoltam még. Kimentem a
kis tóhoz, ahol a múltkor voltam, leültem a padra és elkezdtem telefonálni és
írogatni. Anyát hagytam a végére.
Tárcsáztam a számot, és mikor
kicsöngött, megrezzentem. Görcsbe rándult a gyomrom.
-
Halló, tessék, Bánfy Nóra
-
Anya, szia- szóltam bele nagy nehezen- Gréta
vagyok- és elsírtam magam
-
Kicsim, mi a baj?- aggodalmaskodott rögtön anya,
de aztán már nyugodt hangon szóltam bele
-
Semmi, csak tudod nagyon fura itt. Hiányoztok és
igazság szerint most nem Svájcban vagyok
-
Nem vagy ott? Hát akkor mégis hol vagy?,
Beiratkoztál, ugye? Nem is hívsz soha. Emlékszel te még rám? Azaz ránk? Mi
hoztunk össze- nevette el magát anya, mire én is kicsit elmosolyodtam.
-
Igen, anya, beiratkozta, nem, nem felejtettelek
el titeket, örülök, hogy összejöttem és most Angliában vagyok. Nézd, ez egy
nagyon fura történet, szóval kérlek, engedd meg, hogy elmondjam- szinte
egyszerre sóhajtottunk egyet anyával és aztán már szinte lelőni sem lehetett,
úgy mondtam az egészet. A végére persze megint sírni kezdtem.
-
Nézd, kicsim. Csak te tudhatod, hogy mit érzel.
Nem mondhatom meg neked, hogy most az egyik fiút, vagy a másikat válaszd. Néha
jobb a szívedre hallgatni és hidd el, néha az, amit a szív és az agy mond össze
is keveredik, mindig ki tudod hámozni az igazat. Most az egyetemre kell
koncentrálnod, de nagyon figyelj arra, hogy ne maradj teljesen egyedül, mert az
nagyon nehéz. Ahogy a hangodból hallotta, teljesen bele vagy esve abba a
Sebastianba. De döntsd el, hogy a másik iránt mit érzel.
-
Köszi, anya, sokat segítettél- mosolyodtam el a
válasza hallatán és én is választ kaptam.
-
Nincs mit, édes, de most mennem kell dolgozni-
hallottam a cipője kopogását
-
De hát anya! Én még beszélni akarok, erre te meg
lekoppintasz? És még én nem kereslek téged.. soha nem lehet elérni
-
Tudom, hogy szeretsz- nevetett bele anya a
telefonba és letette
-
Szia, anya. Szóval akkor Sebastian.
Felálltam a padról, de 2
másodperc sem kellett, hogy visszaüljek
-
Igen?- hallottam meg Seb hangját
-
Te meg mit keresel itt?
-
Úgy gondoltam jobb, ha utánad jövök- vallotta
be- nem értettem mit beszéltél és kivel, de gondolom az anyukád lehetett a
telefon túlsó végén. Jól vannak?
-
Igen, Ő volt az. Jól vannak- válaszoltam
teljesen meglepetten, mert eddig még sosem kérdezett a családomról. Ez is csak
most jut eszébe, hogy ilyen helyzet van. És mégis minek követ? Bár a múltkor
jobb volt, hogy átjött
-
Sajnálom. - ült le mellém a padra és nagyon
mereven rám nézett. Egy rezzenés sem volt az arcán. – Nagyon hülye voltam
tegnap. Berúgtam, mert te elmentél Chrissel randizni, és ki tudja, hogy mit
csináltatok. Bár tegnap szépen beszámoltál róla. Erre az egyre még emlékszem az
éjszakából. Megértem, és tudom, hogy nehéz lesz megbocsájtanom, de neked még
nehezebb.
-
Nem volt igaz egy szó sem a tegnapi dologból
-
Micsoda?- kerekedtek ki a szemei és nem tudott
mit szólni
-
Csak kitaláltam az egészet, hogy kicsit
kijózanodj. Úgy látom, sikerült. Senki mással nem voltam az elmúlt pár napban,
csak veled. De tegnap az a lány.. mégis hány éves volt, Sebastian? 17? Vagy
legalább volt már annyi?
-
18 volt- mondta Seb, de még mindig magán kívül
volt.
-
Megbocsájtom neked, habár nagyon nehéz. Tudom,
nagyon rossz lehetett neked látni, ahogy Chrishez viszonyulok, ahogy a
közelében viselkedek. A levelet és hogy elutasítalak. Megbocsájtom a
megcsalást, Seb
-
Komolyan? – tért vissza és meg akart ölelni, de
ellöktem magamtól- most mi a baj? Megbocsájtottál, nem?
-
A megcsalást igen, de azt, hogy fellángolásnak
nevezted a kapcsolatunkat, az én érzéseimet irántad, meglehet, hogy sosem
bocsájtom meg. Néha a kimondott szó, fájdalmasabb, mint a tettek.
-
Ez.. ez most komoly?
-
Igen
Teljesen komolyan gondoltam a
mondandóm és felálltam a padról. A gyárba besétálva végre szabadnak éreztem
magam. Már nem volt „mi”, már nem volt „én és ő”, már csak Chris volt, Seb és
én. Márk persze észrevette ezt és egy bólintással nyugtázta az arckifejezésem,
mikor elhaladt mellettem. Boldog voltam, igazán boldog. Semmi nem kötött le,
semmi nem gátolt a teendőimben.
A büfében ültem vagy jó fél- egy
órát, mikor egy vigyorgó San és Tom tűntek fel előttem. Természetesen
csatlakoztak és mivel szerintünk túlzottan is megkönnyebbült fejem volt,
kivallattak. Elmondtam nekik, mindent, aminek nem igazán örültek, de hát már ez
van.
-
Akkor most tényleg vége?- kérdezte megrökönyödve
és lesújtottan San. Elbizonytalanított
-
Vége..- mondtam hezitálva, de rájött és mérgesen
nézett rám- Nézd! Én már annyi esélyt adtam és annyit veszekedtünk ugyanazon.
Voltunk már együtt, voltunk már barátok, voltunk már mi minden. De én szerelmes
voltam belé. Nagyon. Még soha, senkit nem tudtam annyira szeretni, mint Őt ez
alatt a pár nap alatt. És erre mondta azt, hogy fellángolás? A szívem
legmélyéből szerettem. És még most is szeretem. És ha most új esélyt akarna,
ismét, akkor nem adnék neki. Volt már elég választása, nekem viszont idő kell.
Elszúrta. Egyszer talán még lehet majd valami, ha nem lankadnak az érzéseim- és
szerintem nem fognak- de addig gondolkozzon a kimondott dolgokon és
következményeken. Ennyi büntetés neki is jár. Tudom, nincs még vége, de egyszer
majd újra kezdődi- és ekkor valaki maga felé fordított és erősen megölelt, majd
megpuszilta az arcomat.
Mikor elengedett, nem csak a
mellettem ülő szerelmespár lepődött meg, hanem még én magam is. A férfi, aki az
ölelést és a puszit adta nem Seb volt… De még csak nem is Chris.
Sziia.
VálaszTörlésBocsi, hogy règ ìrtam! :(
De olvasni Mindog olvastalak! :D
Hàt.. Meglepett, hogy vège van a kapcsolatuknak, de valahol meg is tudom èrteni. Annyura gyorsan törtènt velük minden.. Talán tùl gyorsan is! :S
Hu.. A Vége! Ki volt az a sràc?! :O Gondolom srác.. :DD
Kèrlel hozz hamar részt! Tudom a suli mellett nehéz.. De nagyon "izgat" az illető kiléte! :)
Puszii.
Szia!
TörlésSemmi baj, bármikor írsz, annak én nagyon örülök! :D
Háát... hogy a kapcsolatnak vége van-e, azt nem mondanám biztosra, de még lesznek bonyodalmak... Sietek a következő résszel, szerintem csütörtök körülre kész is lesz és ez a hét még úgy is könnyebb :P
Puszi.:)
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésSzia Chrisee :)
VálaszTörlésez a rész is nagyon-nagyon tetszett.megleptél azzal,hogy Gréta és Seb megbeszélte a dolgokat. azt viszont sejtettem, hogy nem lesz békülés a vége. én a megcsalást sem tudtam volna megbocsátani!! azért a vége arra késztet, hogy még jobban várjam a folytatást :D úgyhogy siess, hogy minél hamarabb megtudjam, hogy ki ölelte meg Grétát.
UI:sok sikert és kitartást a sulihoz :D
puszi
Reny
Nagyon örülök, hogy tetszett, de remélem a jövőben nem leszek ennyire kiszámítható :P XD AZ új részt remélem hamar hozom és köszönöm, szükség lesz a kitartásra xd :D
Törléspuszii.