22.rész

22. rész

            Mikor Mari felébredt, nem is tudtam neki mit mondani. A hol vagyunk, és mi ez a papír és miért sírsz Mama kérdések egyszerűen mind mind tőrt forgattak a szívemben. Nem mertem elmondani neki, hogy ki is az apja, és én magam sem mertem elhinni. A valóság elől még sosem menekültem… de nem is éri meg. De valahogy felfoghatatlan minden… ez az egész. Vajon Fiedel tudta, hogy ő Mari apja

-          Kisasszony, kér valamit?- dugja meg a fejét a konténer ajtaján egy fiatal fiú

-          Nahát! Ha nem tudnám, hogy egy koszos konténerben vagyok, azt hinném, ez egy luxus szálloda

-          Minden meg van oldva- húzza be maga után azt ajtót

-          Azt hittem, profit küldenek

-          Magából sem nézném ki, hogy ilyen halált akar valakinek

-          Tehát, mi a felállás?- fogok vele kezet

-          A hajó üres, csak a mi embereink vannak rajta, a hajó a legkisebb és a legócskább… nyugodtan mehet a süllyesztőbe. És… most jön a privát kérése… az összes konténer üres, így nem kell majd kifizetni semmit, hisz semmi nem megy kárba

-          Ezt ennyi pénzből meg tudta oldani?

-          Prodit bérelt, és én az is vagyok- húzza ki magát- egyébként pedig fillérekért lehet szerezni hibás konténereket. Ezek mind rosszak

-          Hány van a fedélzeten?

-          Ha jól ismerem a szállítólevelet… 176 darab

-          Az…nem sok?

-          A tenger fenek már sok minden elbírt. De most megyek, mert feltűnő lehet, hogy túl sokat vagyok itt. Óhajt tehát valamit?

-          A lányomnak hozna valamit enni, illetve inni? És hozza be valahogy a fegyverem is, kérem. Szükségem lesz rá. És egy kést is, ha megkérhetem…

-          Az önnek…

-          Az most ne legyen fontos. De hozza amit kérek és- lépek közel hozzá, hogy Mari ne hallja- amit kezdődik, a lányom vigye biztonságos helyre, azonnal rakja a hajóra, vagy nem is érdekel, de végig fogja a kezét és ne essen semmi baja. És… hogy biztos legyek a biztonságában… ha épségben látom viszont a hajón, kap még 100 000 eurót. Csak maga. Csak a lány biztonságáért

-          Megbeszéltük- rázunk kezet, majd nem sokkal később vissza is tér lányom élelmével

Sokat gondolkoztam a tervemen, és lám, sikerült. Percre és pillanatra pontosan az a színjáték megy, amit én rendeztem. A temetőben a jelenet… tudtam, hogy el fognak kapni és így is akartam. A „titokzatos északi üzlettárs”, akinek éppen vinni akarnak csak az én kitalált személye. A szállítási cégek, a sok konténer mind az ő haláluk miatt van. Nem fogom hagyni, hogy a rendőrség végezzen velük, vagy csak büntesse őket egy zárkával. Azt akarom, hogy miatta szenvedjenek és engem lássanak utoljára… a családjaikhoz sose kerüljenek vissza és sose legyen békés nyugalmuk. Ahogy nekem sem lesz… Fiedel miatt

-          Mama, ki volt előbb ez a bácsi?- kérdezi Mari evés után

-          Kicsikém- fogom tenyereim közé édes arcát- az elkövetkezendő pár óra nagyon rossz lesz neked, nem leszek melletted. De az a bácsi végig vigyázni fog rád, és tedd azt, amit ő mond. Amint leszálltunk a hajóról, mindent elmondok neked, és nem lesz utána már semmi baj. Nem eshet semmi bajod

-          Szeretlek, Mama

-          Én is téged, szívecském- adok neki egy nagy puszit

-          Kész családi idill- tapsol Ramón- már csak az apuci hiányzik- nevet ördögien

-          Neked nemsokára az életed fog- szűröm fogaim között a levegőt- bár.. ezt a természet is elintézhetné helyettem… pár napon belül

-          Árt a pofikádnak  a fenyegetőzés- lép közelebb, de  mikor meg akarja érinteni arcom kihúzom magam érintése alól- az van, amit én akarok- emeli fel a hangját és megragadja a karom, mire szembe köpöm- te szajha!- ordít és mire elveszi szeme elől kendőjét, már egy fegyverrel néz farkasszemet- ezt… ezt meg hogy…- habogja

-          Egyikőtök sem tanul semmit…- csóválom a fejem- engem átverni? Ismerted Diegót… mindent tudok, amit ő is

-          De ezt hogy csináltad? Végig figyeltünk?

-          Nem tűnt véletlennek, hogy van egy hajó, pont aznap, mikor a szerettem meghalt, tehát számotokra könnyű préda vagyok, és arra a hajóra pont egyetlen egy darab konténer fér fel, aminek a súlyhatára annyira alacsony, hogy szinte semmit sem lehet benne szállítani?

-          Minden a tiéd?

-          A cégnél részesedésem van… a hajó, a konténerek… minden az enyém. És te is

-          Most vigye, Juan- lököm lányom a férfi kezébe- és megállapodtunk

-          Hogyne- bólint és már kinn is van

-          Miért viszi el? Nincs bátorságod megölni előtte?

-          Nem akarom, hogy bármi károsodást szenvedjen miattad. És azt sem akarom, hogy megfulladjon- rántom meg a vállam, majd egy hatalmas vigyor terül el az arcomon

-          Te… el…

-          Nem csak akarom. El is fogom

-          És mi lesz… a konténerekkel? Miből fizeted a veszteséget?

-          Érzed a veszted, igaz? A konténerek üresek. Semmi sincs bennük

-          Nem… velem nem teheted ezt

-          Veled nem? Miért nem?

-          Mert… mi tanítottunk meg mindenre és most ellenünk fordulsz?

-          Ne jöjjön a lelkizés! És ismered a mondást… a tanítvány lekörözi a mesterét

-          Én örökké élni fogok!

-          A tenger fenekén… jó étvágyat a cápáknak- húzom meg a ravaszt és egy jól irányzott lövés eltalálja a vállát, mire ordítva a földre rogy

-          Már elfelejtettél célozni?- kérdi gúnyosan

-          Már elfelejtetted, hogy túl könnyű lenne megölni? Szenvedni fogsz, mint egy kutya!- rántom fel a földről és kifelé vonszolom. Ahogy látom, az embereim már mindenkit lerendeztek, csak én és Ramón maradtunk. Egy székhez viszem, hogy szorosan hozzá kötözöm és lövök még egyet a lábába- csak, hogy meg ne próbáld a szökést- mosolygok rá

-          Most elégedett vagy?- kérdezi nagy levegőket véve

-          Még nem… majd ha a tenger mélyén leszel… talán elégedett leszek

-          Nem ezt érdemeltem azért, amit kiskorodban érted tettem

-          És amit utána tettél? Egy önző, utolsó féreg vagy és semmi keresni valód ezen a földön. De ha így jobb… találkozunk a pokolban- lövök bele combjába majd elhagyom a már süllyedő hajót

Lányom újra magamhoz ölelni egyszerűen fantasztikus. Juan tényleg megtette azt, amit kértem tőle, így fizetségét meg is fogja kapni, már partraszálláskor. Az, hogy ez a fejet lezárult az életemben, sok megkönnyebbülést hoz majd nekem. Sebastiannal nagyon sok dolgot kell még tisztáznom, de úgy érzem, ha már eddig kitartottunk, ez után is menni fog. Szerintem itt fogom hagyni ezt az egészet, el fogok tűnni mindenkinek az életéből és még csak a nevemre sem fognak emlékezni…

-          Kisasszony, megérkeztünk- nyit be a fülkébe Juan

-          Köszönöm, amit értetem és a lányomért tett- állok fel és végre szárazföld van a talpam alatt

-          Azért, amennyit adott, még a világ cégére is mennék magáért

-          De nem adta át magát másnak. És ez tiszteletre méltó

-          Ha elvállaltam egy munkát, addig nem pártolok máshoz, míg az elsőt be nem fejeztem

-          Itt is a fizetség- nyújtom át neki a vaskos borítékot

-          Köszönöm- ráz kezet és vigyázzon hazafelé

-          Nem kell félteni- ülök be az autóba és egyenesen a szállóba hajtok.

Norvégia északi részén voltunk, és egy aprócska faluban foglaltam szállást. Este későn érkeztünk meg, és lányom rögtön le is fektettem. A recepcióra mentem, hogy előre kifizessem a szoba díját. Mikor odaértem, meglepetés fogadott

-          Sebastian- suttogtam

-          Ez igaz?- nyújt felém könnyes szemekkel egy papírt

-          Igen- válaszolom csalódottan, miután vetettem egy pillantást a nyomtatványra

-          Akkor már nem köt össze minket semmi- áll fel és elindul kifelé

-          Szeretlek- kiabálok utána és könnyeim már patakokban zuhognak. Várok pár pillanatot, de aztán utána indulok, hogy mindent meg tudjunk beszélni, de mikor kiérek, akkor látom meg az autóját a parkolóban és egy fekete furgont sebesen elhajtani. Nem hiszem el, hogy már megint minden előröl kezdőik… elsüllyesztettem egy hajót, megöltem rengeteg embert… de hogy most még többet kell… de Sebastianért bármit megteszek.

Visszamentem a szobámba és úgy hajtottam álomra a fejem, hogy tudtam, holnap ismét kezdődik a hajsza. 

***

Sziasztok!

Ez lett mára az új rész, és ha minden igaz, még 2 vagy 3 rész kell a befejezéshez. 

Mindenkinek szép napot!

Pusziii(:

U.i.: A blog sorsa még mindig nem dőlt el, remélem jövő hétre már döntésre tudok jutni