2013. március 17., vasárnap

24. rész


24. rész


Nagyon ideges voltam Biankára, de a magyarázata még inkább felpiszkált
-          Tessék, magyarázd meg- dugtam orra alá a papírt
-          Nem lehetne ezt reggel megbeszélni?
-          Persze, hogy majd este kitalálhass valami ostoba és bugyuta magyarázatot. Most akarom, hogy válaszolj. Miért van az aláírásod az apasági vizsgálaton? És miért van kettő? És miért azon van az aláírás, amelyik azt állítja, hogy Fiedel az apja, nem pedig Sebastian?
-          Mert az a hiteles
-          Melyik kórházban csináltattátok?
-          Lúcia, ne kezdj el fontoskodni az éjszaka közepén
-          Kurvára nem érdekel, hogy milyen napszak van! Tudni akarom, hogy ki a gyerekem apja, hogy van-e még esélyem arra, hogy az egyetlen ember az életemben, aki fontos nekem, megbocsájt- e valaha is.
-          Reggel mindent elmondok, töviről, hegyire
-          Nem kell- rázom a fejem- reggel majd pakolj össze magad után
Gyors léptekkel hagytam el a szobáját, és sajátomba mentem. Sebastian békésen aludt az ágyamban, de rendkívül megviselt volt. Nem volt szívem ott hagyni, így leültem ágya mellé, de elaludtam. Reggel arra ébredtem, hogy egy érdes kéz simogatja arcom
-          Jó reggelt, kicsim- mosolygott Seb
-          Seb- öleltem át- hogy vagy?
-          Szomjas vagyok és fáj a fejem… meg álmos is vagyok eléggé, és nem emlékszem szinte semmire… mikor lesz versenyem?
-          Mindent elmondok, csak előbb hozok egy kis vizet- gyorsan töltök egy nagy pohár vizet, majd be is viszem neki- idd meg mind- adom oda és jó látni, ahogy már kicsit több élet van benne
-          Szóval, mi történt?
-          Nagyon bonyolult… elraboltak, és bedrogoztak… kórházba még nem vihetlek, mert akkor megtalálják a narkotikum nyomait a szervezetedben és eltiltanak a versenyzéstől. Van nálam ellenszer, holnapra szerintem már tiszta leszel annyira, hogy be tudjalak vinni
-          Hiányoztál, csak erre emlékszem- csókolja meg a kezem
-          Te is nekem. El sem tudod képzelni, mennyire aggódtam érted
-          De Norma… kérlek, ha ennek vége, hagyj ott mindent, és gyere velem Európába. Ígérem, nem fogok többet a múltadról kérdezni, de hagyd ott őket
-          Ígérem, hogy ezt fogom tenni- szorítom meg erősen a kezét
-          És mi van a versenyekkel? Mikor lesz a következő?
-          Az az igazság, hogy egy hónapja eltűntnek nyilvánítottak, és mindenhol téged keresnek. A helyedre gondolom mást ültettek, de fogalmam sincs, hogy éppen melyik verseny fog következni…
-          Akkor ez a világbajnoki cím elúszott- mosolygott egyet erőtlenül
-          Majd a többi meglesz- csókolom meg ajkait óvatosan- hozok neked valamit enni, addig pihengess
-          Nem tudnád idehozni Marit?
-          Nem, sajnos ő otthon van, de ha jobban vagy, majd beviszem hozzád a kórházba
-          Rendben, és azt is szeretném, ha hozzám költöznétek. Nem számít, hogy nem az én lányom, szeretlek titeket.
-          Ezt is megbeszéljük majd, oké?
-          Jó, de most akkor alszom- fordítja el fejét és pár másodperc múlva édes szuszogás üti meg a fülem
-          Akkor megmagyarázhatom?- hallom meg Bianka hangját
-          Nem érdekel- fordulok felé- elmondom, hogy mit fogunk tenni. Azt mondom, hogy Sebastiant idehozták nekem, de nem tudom, hogy kik, mert álarcot viseltek. Te itt sem voltál, csak jöttél egy napra megnézi, hogy jól vagyok-e. Ha hazaérünk, azonnal elköltözök Marival, és sem téged, sem apát nem akarlak látni, soha többé. Nem érdekel, hogy miért van két teszt, két eredménnyel. Egyet akarok tudni. Maribell Sebastiané?
-          Igen- bólint
-          Most pakolj össze és menj el úgy, hogy senki ne lásson. Fizess a recepciósnak, hogy ne beszéljen majd a rendőrökkel, a többi meg mind az én dolgom. És nincs senkim, úgyhogy ha a maffiát már vezeted, tiéd a drog is. Mindent megkapsz, de kérlek, folytasd azt, amit én elkezdtem. Ne legyenek túladagolások, ejtett áruk, és egyebek. Ne legyenek rajtakapások, a rendőrségi kapcsolatokat őrizd meg. Menni fog, meg tudod csinálni
-          Köszönöm- ölel át sírva
-          Miért sírsz?- nézek rá értetlenül
-          Mert így fogod fel, pedig az igazság nagyon nehéz- szipogja- apa bérelt fel mindenkit. Ő irányított hátulról. Nem Ramón volt, sem pedig azok, akikre gondolsz. Diegó lehet, hogy tényleg megölette az anyád, de arra nyomós oka volt. Szeretett téged és egész életében védett és arra tanított, hogyan játszd ki Gabrielt… sajnálom, hogy én is társultam hozzá
-          Semmi baj, ez volt a dolgod. A lánya vagy. De kérlek, ne mond el neki, hogy hova fogunk menni. Legyen övé minden, amit akar, de engem nem lát viszont ismét
-          Tényleg sajnálom- sír egyre jobban
-          Majd meglátjuk mi lesz, de most tényleg menj- erre veszi is a bőröndjeit és kimegy az ajtón.
Sebastiant még ápoltam egy napot, majd bevittem a kórházba. A rendőrségi procedúra volt a legfárasztóbb. Szerencsére nagyon hiteles volt a vallomásom, és a recepciós minket támogatott. Végül senki nem került börtönbe, hisz hogy is… a fogva tartókat megöltem, az apámat pedig… úgyis kicsinálja majd az a világ, amibe csöppent.
            Seb 2 hét alatt felépült, de már csak a jövő évre kapott ülést, de nem lett maradandó károsodása, így még szerződést is hosszabbítottak vele. Marival a svájci birtokára költözünk, és tanulni kezdtem. A pénzügyi főiskola igazán jól ment, de befejezése után inkább átmentem a rendőrtiszti főiskolára. Sebastian megkért, hogy ne térjek vissza Carracasba, de a múltam mintha minden nap kísértett volna. Amint rendőr lettem, elvállaltam egy munkát, és egy évre távol kerültem Sebtől, Maritól, és Dorától, a második lányunktól.
            Amíg ott voltam, mindenre rájöttem, ami életem során kérdés volt bennem. A rendőrök valóban tehetetlenek minden ellen a belső informátorok miatt. Nehéz volt úgy dolgoznom, hogy közben tudtam, hogy ki súgja le mindig az infókat. Ha megtaláltunk egy embert is, az nem vallott, vagy éppen alapszerepet töltött be. Visszatérve láttam, hogy Bianka a maga részére nézve jó munkát végzett, mert a szervezet teljes egészében ki lett építve, biztonságos, és az egész kontinenst behálózza. Terjed Európa felé, és ezt valóban nem lehet megállítani. A drog az az anyag, amely örök terjedésben marad majd a világon, és a leggazdagabbakká, vagy épp a legszegényebbekké tesz embereket. 

Vége

***
Sziasztok!
Nos, ez lett volna a Cirkusz az alvilágban. Nem tudom, hogy kinek tetszett, és kinek nem, de remélem mindenki szerette olvasni. Kicsit hosszabb részt szerettem, volna, de most sajnos csak ez tellett tőlem. A lényeg úgyis ez lett volna, és így legalább több időt tudok fordítani a következő történetre. Az is nemsokára fel fog kerülni, de most nem fogok előzetest hozni, legyen meglepetés, miről fog szólni a történet. Köszönöm mindenkinek, aki olvasott, írt vagy értékelt. Nagyon sokat jelent nekem, hogy tudom, itt vagytok és számíthatok rátok. Bocsánat a hosszú zárószóért, mindenkinek sok puszi, és akkor nemsokára jelentkezem!

1 megjegyzés:

  1. Szia Chrisee :)

    Nagyon szerettem és mindig tetszett ez a történet hát a végén "minden rendbe" jött , ahogy annak lennie kellett :)
    Kíváncsian várom az újat :)
    Remélem a novella olyan hosszú lesz, mint a múltkori :)
    PusziNeked és Jó hétvégét! <3

    VálaszTörlés