4. rész

4.rész

Attól az estétől fogva a napok mintha rohantak volna velünk. Jaimevel mindent megbeszéltünk, és úgy ahogy, de rendbe jött a kapcsolatunk és igazán egy párnak mondhattuk magunkat. A vele töltött maradék pár nap csodálatosan zajlott, és nem is akartam elengedni, de sajnos mennie kellett, mert kezdődött a Belga nagydíj, és ez persze a nyár végét is jelentette…
Én megkaptam az állást, amire jelentkezem, és 1 hónap után állandó rovatom lett, mely igazán jó teljesítménynek számított. A nyelvtudásom miatt gyakran más kollégáim munkáját adták nekem, melyeket helyettesítés szinten szívesen el is vállaltam. Örültem, hogy a főnököm megértő volt, és elfogadta, hogy semmi olyan munkát nem kívánok elvégezni, amellyel mások életébe tiporok, vagy megsértem őket.
Jaime a Belga nagydíjat sajnos helyezés nélkül zárta, mivel kiesett a versenyből, de az utána következő olasz nagydíjon remekelt, mivel a 7. helyre hozta be versenygépét. Sebastiannal azóta a kapcsolatnak nem mondható viszonyunk a nullára csökkent, mivel nem is találkoztunk és… Jaime sem engedte meg, hogy találkozzunk.
- Na, hogy tetszik?- csókolt meg Jaime a szállodában
- Singapúr… csodás- karoltam át nyakát- örülök, hogy engem küldtek tudósítani
- Hát még én- markolt bele fenekembe, és elszórakoztuk a délutánt…
Reggel viszonylag korán keltünk, mert megbeszélései voltak, ugyanis még mindig nem derült ki, hogy lesz-e szerződése a jövő ében. Én szorítok neki, de… még én magam sem látok benne nagy esélyt. Újságíró szemmel tekintve a dolgokat, nem pedig személyesen, tudom, hogy sajnos a jövő szezonban nem fog volánhoz ülni… De nem mondom el neki, mert befolyásolja majd a teljesítményét, viszont abban biztos lehet, hogy mindenben támogatom
Még nem volt, hogy kikísértem őt versenyre, hiszen eddig csak 3 volt, és azok alatt még nem bíztak rám ilyen komoly feladatot az irodában. Féltem, hogy mi lesz majd… mit fognak szólni, hogy Jaime egy újságíró partnere, és mi lesz, ha viszont látom Fernandot. Nem is tudom, hogy fel fog e ismerni, vagy eszébe jutnak-e a dolgok. Minden esetre engem eléggé stresszel, hogy mi lesz… Meg persze Sebastiantól sem menekülhetek, főleg, hogy a sajtótájékoztatón részt kell vennem, illetve a főnököm személyes riportot akar, mert az egyik kedvenc pilótája. Nem is csodálkoztam, mikor mondta, hogy Fernando a másik… tudtam, hogy jobb már nem is lehetne.
- Indulhatunk?- jött be Jaime harmadjára a fürdőbe
- Igen, de előtte még van egy dolgom
- 20 perccel ezelőtt is ugyan ezt mondtad- forgatta meg szemeit
- Újságíró vagyok, és ha jó riportot akarok, jól kell kinézne
- Csak nehogy lecsapjanak a kezemről- karolta át derekam
- Sosem adnám magam- csókoltam meg száját, majd egy gyors öltözködés után már indultunk is.
Nem tudtam, hogy hogyan is kéne felöltöznöm, így egy teljesen hétköznapi ruhát vettem fel… semmi elegancia, de mégsem az a sportos ruha… valahogy aznap ahhoz volt kedvem, és ezt nem akartam megmásítani

Ahogy a pályára értünk, máris szétválunk, mivel a fotósomnak, és nekem még kellett szereznünk külön újságírói belépőt. Vagy másfél órát vártunk, mire végre megkaparinthattuk a kártyácskákat…
Frankot elküldtem, hogy csináljon pár képet mindenről, amit jónak lát. A látványosság, a versenyzők, a nézők, a lelátók, a hangulat… mindent próbáljon megörökíteni, és ha egy olvasó majd ránéz, az a kép olyan legyen, hogy a hozzá olvasott szöveggel valóban életre keljen a helyszín. Nem újonc volt, de nem is profi, a feladatom mégis elbizonytalanította… de nálam biztos, hogy meg fog edződni
Egyenesen Jaime boxához mentem, ahol ő már ebédelt. El sem tudtam képzelni, hogy hogy mehet ilyen gyorsan az idő, pedig csak egy keveset barangoltam az autócsodák között…
- Szia, kicsim- jött ki elém Jaime, majd bevezetett a boxba és minden jelenlévőnek bemutatott. Mindenki meghőkölt kicsit, mikor látták, hogy újságíró vagyok, de szerencsére sikerült megnyugtatni a kedélyeket
- Mi a mai programod?- álltunk fel az asztaltól
- Most pályabejárás, aztán megbeszélés a mérnökkel és olyan 5 órára már szabad is vagyok… de aztán még le kell húzni ugye a sajtótájékoztatót, de az fél óra, és azon úgyis ott leszel
- Ilyenkor mindenki a pályán van?
- Nem, változó, hogy ki, és mikor megy ki… miért?
- Mert a főnököm személyes riportot akar Sebastiannal, meg Fernandoval…
- Menni fog?- kérdezte aggódva
- Micsoda?
- Hát újra beszélni, meg találkozni Fernadoval…
- De aranyos vagy- simogattam meg az arcát- már 8 év eltelt az óta. Nem lesz semmi baj, nagylány vagyok már
- Jó, de ígérd meg, hogy vigyázol magadra
- Inkább neki mond, mert a kérdéseimre fel kell készülnie- nevettem, majd máris útjára engedtem.
Elég sokat ingáztam a boxok között, mikor először Sebastiant pillantottam meg az edzőjével. Odasiettem hozzá, és amint megpillantott, egyből megtorpant
- Szia- vigyorgott
- Nem hiszem el, hogy ennyi energiád van…
- Egy energiaitalt gyártó cég a csapat tulaja… a pénzen kívül csak energiát tud adni
- Pedig annak nem vagy híján- nevettem fel
- Minek köszönhető, hogy látlak?
- Ami itt fityeg a nyakamba- lóbáltam meg a belépő kártyám- nagyon hálás lennék, ha szánnál rám fél órácskát az elkövetkezendő 3 nap valamelyikében.
- Reggel, délben, este?
- Seb, ezt meg kéne beszélned Brittával- szólt közbe a szőke, erős finn akcentussal
- Jó, mindent időben fog tudni. De egyébként Tommi, ő itt Kristen, Krsiten, Tommi- mutogatott végig, mire mi csak kezet ráztunk és mosolyt váltottunk- tehát akkor szólok a sajtósomnak, de megadom a számom és hívj, ha neked jó és én is megpróbálok elszabadulni
- Nagyon köszönöm- vettem át a cetlit, amin a számok voltak- és még csak annyit, hogy nem láttátok Fernandot?
- Ott jön- bökött felé Seb
- Köszönöm- mosolyogtam rájuk- sziasztok- és már rohantam is Fernandohoz. A torkom a szívemben dobogott, mivel épp háttal állt nekem
- Elnézést- szólaltam meg spanyolul
- Igen?- fordult meg de mikor meglátott, pupillái kitágultak és az édes mosolya kúszott arcára- Kristen- dadogta
- Szia- mosolyogtam, mintha a 8 éve volt dolgok nem is bántanának, pedig emlékezve rájuk mélye belém hasítanak
- Hogy vagy?- ölelt át gyengéden, mely úgy ért, mint a villámcsapás
- Köszönöm, jól. Épp újságíróskodom
- Ezt is megírod?- fintorodott el
- Nem- nevettem fel- nem ez a hivatalos munkám, most csak helyettesítek. És egy személyes riportot szeretnék készíteni veled, ha van rá lehetőségem
- Persze, bármikor
- Fernando…- szólt közbe kicsit idegesen egy idősebb nő
- Nem érdekel. Ő a barátom, neki bármikor szabad vagyok. Te vagy a sajtós, iktasd be a napirendembe
- Persze- bólogatott
- Látom, a nőkkel még mindig nem megy igazán jól- jegyeztem meg, mire kicsit bosszúsan nézett rám
- Jól nézel ki
- Sokat változtam 8 év alatt…
- Igen, spanyolul is megtanultál
- Megmondtam, nem?- mosolyogtam
- És tényleg. Mit szólnál, ha az interjú ma este lenne, egy vacsora keretébe. Csak te meg én, mondjuk a szobámban? Mint a régi szép időkben- vigyorgott kajánul
- Az az igazság, hogy párkapcsolatban élek, szóval tényleg csak egy interjú lenne
- Jó, akkor ma este 8-kor interjú a szobámban
- Fél óra
- Oké, és még 2 óra baráti beszélgetés
- Majd meglátjuk- mosolyogtam
- Jó volt látni
- Téged is. És akkor este találkozunk- fordítottam neki hátat, majd meg is kerestem kollégám
- Szia- mentem oda hozzá, mert épp a büfében üldögélt- farkas éhes vagyok
- Én is csak most ültem le…
- Sikerült képeket csinálni?
- Igen, és ahogy kérted, a legtöbb Vettelről és Alonsorol van
- Ez remek- csaptam össze a tenyerem- szerintem mára végeztél is
- Elengedsz?
- Persze, miért kéne még itt tobzódnod?
- Hát… a munkaidő…
- Ha tőled nem, tőlem biztos nem tudják meg
- Jó fej vagy- mosolygott rám és már fel is állt
- Vártál mást?- nevettem fel, majd odaadta a gép memóriáját és el is ment.
A maradék másfél óra, az interjúkkal együtt gyorsan eltelt. Jaimevel fáradtan köszöntöttük egymást, és visszamentünk a szállodába. Mikor meghallotta, hogy nem leszek otthon este,  kicsit megemelte a hangját, de aztán nagyobb veszekedés nélkül sikerült meggyőznöm, hogy nem lesz semmi baj
- Így nem engedlek el- dőlt neki az ajtófélfának
- Miért?
- Mert túl jól nézel ki- csókolt meg és tényleg nem akart elengedni
- Ez csak egy interjú- toltam el, hogy tovább tudjak készülődni

Végül egy aranyos ki összeállítást vettem fel, és szerintem pont jó volt egy baráti vacsorához
- Ugye nem gondoltad komolyan, hogy így elengedlek? Öltözz át- szólt rám Jaime
- Te komolyan beszélsz? Nem vagy normális! Mi a bajod? Egy baráti vacsora lesz!- emeltem meg a hangom
- Olyan, mint Sebastiannal?
- Nem hiszem el, hogy még mindig ezen lovagolsz… ha visszaértem, beszélünk. Szia- vágtam be magam mögött az ajtót
Átmentem Fernando szállodájába, melyet végül utólag kértem el a sajtósától. 20 perc volt taxival, és szíven a torkomban dobogott. A recepción megmondták, merre találom a lakosztályát, így szerencsére semmi magyarázkodás nem kellett. Mikor a lifttel az emeletre érkeztem remegő lábakkal szálltam ki. Bekopogtam és ha csak egy fél pillanatra is, de visszautaztam az időben, és meglátva a régi, csalfa mosolyt az arcán, adtam szájára egy puszit.

- Ne… haragudj- habogtam, és már fordultam is volna meg, mikor a csuklómnál fogva visszarántott
- Nem mondtam, hogy nem volt jó- mosolygott
- De… tudod, hogy van valakim, aki fontos nekem, és...- kezdtem volna magyarázkodni, de belém fojtotta a szót
- Ha megígérem, hogy nem lesz ilyen, itt maradsz?- engedett a szorításból
- Igen- bólintottam és már be is húzott a szobába- ez aztán szép hely- forogtam körbe
- Téged semmi nem múlhat felül- ültünk le az asztalhoz

- A csajozós szövegek frissítve lettek?- nevettem fel
- Haladni kell a korral- öntött bort- kíváncsi vagyok, te miben változtál
- Ha olyan éjszakákat akarsz, mint voltak… a bor most is jó választás
- Még mindig nem bírod?- kérdezte nevetve
- Soha ne fogom- kortyoltam bele a nedűbe egy koccintás után
A vacsora finom lett, nagyon. Majdnem leesett az állam, mikor meghallottam, hogy ő csinálta… A desszertet is elfogyasztottuk, de éreztem, hogy egyre közelebb van hozzám. A sütemény után áttelepedtünk a kanapéra
- Az interjút akkor megcsinálhatjuk?- kérdeztem
- Ennyi bor után menni fog?
- Biztosan- ültem törökülésben a kanapén, és ő mellém telepedett. Az újabb üveg alkoholt persze nem hagyta ott… és az üvegek miatt volt, hogy a szoknyám ellenére így foglaltam helyet a kanapén…- hogy telt a nyári szünet? Tudtatok eleget dolgozni?
- Ilyen komoly kérdések lesznek?
- Csak válaszolj. De ha akarod… 3 szakmai és 5 magánéleti kérdés
- Nekem jobb ötletem van- csillantak fel a szemei
- Mégpedig?
- Te kérdezel egyet, aztán pedig én
- Oké, benne vagyok… de látom a szemedben, hogy nem csak ennyi a szabály…
- Minden szakmai kérdésnél le kell venned egy ruhadarabot
- Ilyet nem játszunk- jelentettem ki
- Na… akkor nincs interjú- sóhajtott és addig nézett kölyökkutya szemeivel, míg bele nem mentem a játékba
- Akkor, milyen volt a nyári szünet? Eleget tudtatok dolgozni?
- Igen, úgy gondolom, hogy kellően ki tudtuk használni. Még biztos kell pár finomítást csinálni a szabadedzések után, meg a következő versenyekre, de úgy gondolom, nagyjából mindenre fel vagyunk készülve…- válaszolta hivatalosan- és most, le a blúzt- vigyorgott
- Legyen- vettem le lassan a kék ruhadarabot és a földre dobtam- te kérdezel
- Szebb vagy, mint valaha- mosolyodott el
- Ez kijelentés volt, nem kérdés- böktem vállba
- Miért jöttél vissza?
- Az újságnál mint történetíró dolgozok, de bedobtak az egyik kollégám helyére, mert az lesérült. Mivel németül és spanyolul is beszélek, es Jaime a barátom, ezért engem talált a vezetőség a legalkalmasabbnak
- Hálát adok nekik
- Mennyi esélyt látsz a világbajnokság megnyerésére?
- Tavaly Sebastian elvette a trófeát, az utolsó versenyen. Idén egyértelműen remekel… Mint a mondás is tartja, a remény hal meg utoljára, de igazából már magam sem hiszem el, hogy képesek lennénk a győzelemre. Újabb ruha- vigyorog, mire felállok és letolom a szoknyám. Már csak a fekete csipkés fehérnemű van rajtam- Kivel voltál együtt utoljára, Jaime előtt?
- A szakításunk eléggé megviselt, így gyakran jártam pszichológushoz, és leszbikus voltam. Vagyis… csak azt képzeltem, hogy az vagyok
- Ennyire összetörtelek?
- El sem tudod képzelni, hogy mennyire- suttogtam
- Jóvátehetem valahogy?
- Le a fölsőt- kacsintottam rá, mire fehér pólóját egy mozdulattal lerántotta magáról, és izmos karjai, még jobban kidolgozott felsőteste és kockákkal borított hasa elém tárult- van most kapcsolatod?
- A szakításunk eléggé megviselt, engem is. Azért lett vége, mert a vezetőség szimatolt és nem tartotta jónak, hogy veled vagyok együtt. Minden este vagy öten figyeltek rám, és még a WC-re is elkísértek, nehogy fel tudjalak hívni…
- Komolyan mondod?- gyűltek könnyek a szemembe
- Akkor is különleges voltál, ahogy most is. Megfogott benned valami, ami nem hagyta, hogy szabaduljak- még most is érzed azt, amit akkor?
- Ha nem érezném, nem csókoltalak volna meg az ajtóban- hajtottam le a fejem
- Arra a csókra vártam 8 éve- húzott magához és szenvedélyesen megcsókolt
A spanyolok kisugárzása és egyszerűen csak a lényük teljesen elveszik az eszemet. Fernando egyre jobban vont magához, és én annál kevésbé ellenkeztem. Jó volt újra érezni ajkait, borostás arcát és különleges tusfürdőjének illatát.
Ahogy a kanapén eldöntött, semmi nem járt az eszemben, csak az, hogy ne hagyja abba. Erre az érzésre, pontosan ezekre a csókokra és érintésekre vártam már 8 éve, és most megkaphatom. A vonzalom, mely hajtott akkor, most is ugyanolyanná tesz. Vad lettem, de egyben érzéki, és csakis az hajtott, hogy Fernandot megérezhessem magamban. Amint belém hatolt, kéjes nyögések hagyták el szám, és ez az aktus végéig nem is volt másképp. Fantasztikus volt megint olyannal lenni, akkor pontosan tudja, hogyan szeretem. Az ő arcán is látszott, hogy a velem való aktusok hiányoztak, mert ami köztünk volt, az nem csak pusztán szex volt. Mindketten éreztünk valamit, ami különleges és leírhatatlan.
- Szabad ezt?- ültem fel és fejem vállára hajtottam
- Mindig az a legjobb, ami törvénytelen- adott egy puszit a fejem búbjára
- Jaime ezt nem tudhatja meg
- Tehát ez azt jelenti, nem leszünk együtt?
- Fer… nem tudom, hogy mit érzek- sóhajtottam szomorúan
- Nekem elég, ha láthatlak, legalább egyszer, egy hónapban
- Nem tudom, hogy ez megoldható- e- ráztam a fejem
- Gyere ki mindig Jaimevel és akkor biztos láthatlak. És ha egyszer vége lenne… én várok rád. Ígérem- csókolt meg
- Nem tudom, hogy mit érezek. És ez megint a felelőtlen döntéseim felé sodor.
- És ha nem mondanánk el neki, de néha együtt lennénk?
- Ez nem fair
- De nem tudja meg
- De értsd meg, hogy ez már nem ilyen. Már itt lenne az ideje, hogy találjak valakit, akivel családot alapíthatok
- Én itt vagyok
- És én is végezzem úgy, mint a volt feleséged? Engem hagyj ki ebből
- Szereted? Szereted Jaimet?- vésődött tekintete enyémbe
- Nem tudom… - ráztam a fejem lemondóan- azt hiszem, csak jó tudni, hogy van mellettem valaki.
- Én mindig melletted leszek-simította meg az arcom- de fejezzük be az interjút, mert holnap korán kell kelnem
- Persze- szedtem össze magam
Az interjú végül egy órán át még tartott és nagyon jól szórakoztunk. Nevettünk, viccelődtünk és ittunk. Nagyjából fél 1-kor hagytam el a szállodai szobáját, és mikor kiértem a hűvösbe, belém hasított, hogy mit tettem.
Visszasétáltam a szállodába és fellifteztem az emeletre. Mikor beléptem, próbáltam csöndes lenni, de Jaime kint volta a konyhában
- Oltsd fel a villanyt- szólalt meg, mire egy kisebb szívrohamot kaptam
- Ne ijesztgess- nyomta fel a kapcsolót és az egész szoba fényben úszott- miért nem alszol?- mentem oda hozzá
- Nem is köszönsz? Milyen volt az interjú?
- Jó- rántottam meg a vállam
- Mi volt a téma?
- Direkt kínzol?- néztem rá könnyes szemekkel- igen, megtettem. Igazad volt, nem lett volna szabad, de megtörtént. Lefeküdtem Fernandoval… de tudod mit? Nem bánom. Jó érzés volt, és már hiányzott nekem. Sajnálom, hogy félre vezettelek, de nekem ez nem való. Újra reményt adtál, és segítettél, de nekem ez nem megy tovább. Nem tudlak szeretni, nem tudok megmaradni veled egy kapcsolatban. Egyszerűen túl kemény ez nekem… hogy nem tehetem azt, amit akarok. És már annyiszor megbántottalak… nem akarom tovább folytatni
- Befejezted?- kérdezte higgadtan?
- Mi?
- A cuccaid a hálóban vannak, a bőröndben. Vegyél ki egy szobát- jött oda és egy puszit nyomott a homlokomra
- Ez most mi?- kérdezem értetlenül
- Tudtam, hogy meg fogod tenni, és fel voltam rá készülve. Egy régi szerelem sosem múlik el. Az mindig megmarad
- Ne akarj bölcs lenni- lettem kicsit ingerült
- Tudom, hogy nem szereted, mikor másnak van igaza, de most ez van. Vigyázz magadra, holnap gondolom látlak a pályán
- Igen- suttogtam és miután elvittem a bőröndöm, lementem a recepcióra és kivettem egy másik szobát. Amit beértem, magamra zártam az ajtót és bezuhantam az ágyba.
***

Sziasztok!
Itt az új rész, remélem bejött;) Fernando is belekeveredett a képbe, de mivel azt mondtam, hogy a történet Sebastianról fog szólni, ezt be is tartom!:)
Ha jól tudom, mától már mindenkinek szünet van, így nagyon jó pihenést kívánok, és kellemes ünnepeket!
Csók:*

U.i.: A hó nálunk remekül tapad, édes kis hónyuszit csináltunk a testvéremmel...:D