3. rész

Sziasztok!

Sajnálom, hogy nem jött össze a 2 komi, de nagyon köszönöm lindusnak, hogy véleményezett!<3 Minden estere mégis hozom a részt, hiszen készen lett, és Seb ma egy csodásat ment!!! Hatalmas elismerés neki!!

Szép vasárnapot, jó olvasását, és aztán irány bulizni!;)

Cup:*

U.i.: aki mindig a nemtetszését fejezi ki egy-egy résszel kapcsolatban, szeretném, ha kommentelne, hogy miért is nem tetszik neki!!

3.rész

Sebastian

Valaki rázza a vállam…
- Jól vagy?- cirógatta az arcom Hanna
- Persze- mosolyodtam el- miért?
- Mikor bejöttem, reszkettél, és totál izzadsz…
- Biztos… biztos csak… egy rossz álom- mosolyodtam el, hogy megnyugtassam, minden rendben, de ugyanolyan jól tudta, hogy mit álmodtam, ahogy én…
Lassan edzőm is megérkezett, így kezdetét vehette a nap. Míg mi edzettünk, Hanna elment vásárolni a barátnőivel, és mikor hazaért, főzött egy kis kaját. Jól volt megint vele lenni, és azt hiszem, semmiért nem hagynám el… megint.
A vacsoraasztalnál ültünk. Ma három hónapja, hogy kibékültünk, és kb. egy hónapja, hogy ismét összeköltöztünk. Nagy hibát vétettem egy évvel ezelőtt, amit a mai napig próbálok kiheverni, és bocsánatért esedezek Hannánál.
- Kijöttél a pénzből?- kérdeztem, mikor az utolsó falatot gyömöszöltem le a torkomon. Sajnos az étteremről most egy darabig nem álmodozunk…
- Igen, minden van, ami kell. Én is hozzátettem, és azért el kell ismerned, hogy nagyon jó lett- kacagott fel.
Ez a nevetés, melyet sosem feledek. Minden éjjel ez ringat álomba, és minden nap ez a nevetés és mosoly ment ki a rémálmaimból. Ha Ő nem lenne az enyém, én már senki lennék.
- Kérdeznem kell valamit- tettem le a villám a tányérra, és felálltam. Odasétáltam elé, majd letérdeltem. belenyúltam farmernadrágom zsebébe, és előhúztam egy gyűrűt- leszel a feleségem?- tettem fel a „nagy kérdés”-t

- Igen- válaszolt szünet és bizonytalanság nélkül, majd amint felhúztam ujjára a gyűrűt, a nyakamba ugrott
- Annyira sajnálom, amit ellened tettem. Mindent. Hogy elhagytalak, hogy megbántottalak, hogy összetörtem a szíved. Nem is tudom, hogy tudsz újra a szemembe nézni, és így megbocsájtani nekem
- Három hónapja minden nap elmondod ezt kétszer, szóval biztos vagyok abban, hogy komolyan gondolod. Másfelől, pedig mióta ismerlek, szeretlek, így akármit is teszel, akárhogy is fáj, nem elég egy év, hogy kiszeressek belőled. Szerencsédre. És…- húzódtak mosolyra ajkai- mindig az orrod alá dörgölhetem, hogy én megmondtam- kacagott hangosan
- Na megállj!
Felkaptam derekam köré, majd letettem a kanapéra, és ahol értem, csikiztem. Önfeledt nevetése nekem a világot és az életet jelentette az elmúlt pár hónapban. A kis játékunk végül persze csókba, majd csókokba, később csókcsatába, majd egy feledhetetlen szeretkezésbe ment át. Ez volt az első, mikor már a menyasszonyommal lehettem, és talán még jobb volt, mintha csak a barátnőmmel lettem volna.
Reggel én keltem hamarabb, és szemügyre vehettem az én kis arám. Gyönyörű, szőke hajának pár tincse az arcába lógott, de arca sima volt, és szerény. Gyermeki ártatlanság és boldogság tükröződött róla, s mikor felnyitotta szemhéjait, álmos kék szemében a boldogság, a meghatódottság és a biztonság csillogott
- Ne nézz- morogta, majd beletenyerelt az arcomba, és elfordult
- Nem fogok mást tenni, csak téged nézni- fúrtam arcom nyakába, és szorosan magamhoz öleltem
- Nem úgy érzem, hogy csak nézni akarsz- mozgatta meg fenekét, és én is kezdtem kapizsgálni, mire gondol… a pólómban és egy bugyiban igazán izgató volt
A reggelt végül egy kis testedzéssel kezdtük, majd ismét Heikki cibált további, habár másmilyen edzésre. Aznap nem kínzott sokat, mivel tudta, hogy el kell válnom Hannától, így szeretnék vele több időt tölteni. Ő volt az első, na meg Britta, akik tudtak a tervemről, miszerint meg akarom kérni a kezét. A gyűrűt még akkor vettem, mielőtt Sophia… az életem része, majd romba döntője lett.
Kedd délután a búcsúzást jelentette Hannától. Mikor eljönnek az ilyen napok, legszívesebben csak az ágyban hevernék, és ölelném, meg csókolgatnám. Szerencsére ezt ő sem szokta máshogy gondolni, így filmet néztünk, meg összebújtunk. És persze shake-et ivott.
- Nagyon fogsz hiányozni- nyomtam neki orrom arcának
- Hideg- hessegetett el kacagva- te is nekem- nézett rám- mit ér egy menyasszony a vőlegénye nélkül?
- El sem hiszem- fogtam meg kezeit- olyan jó kimondani ezt. Főleg azok után, ami történt
- Nem érdekel, hogy mi történt, és nem akarok többet hallani erről! Pont elég szörnyű volt akkor átélni! Engedd el, Sebastian!- arca mérges lett. De meg is értem, hisz mindent elrontottam, amit csak lehetett…
- Rendben, nem hallasz többet erről- sóhajtottam és szájára nyomtam egy puszit- ha megnyerem a versenyt, vagy jó helyet érek el, már pluszban leszünk, és nem kell többet nélkülöznöd
- Seb, te is tudod, hogy ez nem a pénzről szól. Ha egy híd alatt laknál is szeretnélek- nevetett
- Ajánlom is- csókoltam meg szenvedélyesen
Szerdán, mikor leszálltunk a repülőről, az első utunk a főhadiszállásra vezetett. Mindenkinek köszöntem, megnéztem, hogy megy a munka, majd felmentem Chrishez. Már Mark is ott volt. Üdvözöltem őket, majd Chris tartott egy kis csapatmegbeszélést, vagyis csak kettőnkek, meg elmondta, hogy milyen lett az új autó. Már izgatottan vártam, hogy láthassam, és valóban. A tervezők remek munkát végeztek. A rajongók képei díszítették az autókat. Ezt összetörni kár lenne.
Este még beszéltem Hannával, majd aludni tértem. A szerdai napok sosem szoktak izgalmasak lenni.
Csütörtökön bejártuk a pályát, és estére ismét a gyárban kötöttem ki. Chrissel találkoztunk az egyik régi támogatónkkal, akivel csak ilyenkor van "szerencsénk" összefutni, majd bemutatott egy új részvényesnek, aki eddig támogatta a versenyt, és persze még ez után is fogja. Aaron Peterson. Nagy részvényes, lóvés gyerek. Szokásos angol ficsúr, pont, amilyen… én voltam…
A vele való beszélgetésnek szerencsére hamar vége szakadt, és mehettem haza. Heikki velem maradt aztán egészen későig, Britta viszont hamar távozott a szobámból. Elég feszült közte, és edzőm között a levegő, így szerintem összevesztek. Tuti, hogy van köztük valami!
- Mi történt Britta és közted?- kérdeztem
- Ezt hogy érted?- vágott vissza
- Ne játszd a hülyét! Tudom, hogy valami nem okés…
- Megkért, hogy költözzek fel Angliába, hogy többet láthasson. De az én családom Finnországban van! Meg persze téged sem hagyhatlak egyedül
- De gondolom ezt a sajátos, Houvinen módon közölted vele
- Fogd be!- dobott hozzám egy répát
- Békülj ki vele! Én sem szeretek így dolgozni, gondolom te sem, ő sem. Biztos találtok jó megoldást
- Hm…- volt ennyi a reakciója, majd felállt, és köszönés nélkül otthagyott.
Pénteken megvolt az első szabadedzés. Még beszéltem pár szót Chrissel, aztán visszaindultam a home-ba. Már így is sokan voltak, így nagyjából 20 perc alatt jutottam vissza. Britta most nem volt velem, mert megkértem, hogy inkább Heikkivel beszéljék meg a problémáikat… Szóval nem volt, aki visszafogja a rajongóim, így mindenkinek adtam egy autógrammot.
A ferrari előtt mentem el, mikor valaki hirtelen nekem száguldott oldalról. Olyan erővel jött nekem, hogy vagy hármat kellett lépnem, mire újra egyensúlyban éreztem magam. Megpróbáltam leplezni durva modorom, amivel illetni akartam a figyelmetlen csajt, és kedves tekintettel fordultam felé. Bár a mosoly elmaradt…
- Sajnálom- fogta meg hirtelen a karom- annyira figyelmetlen vagyok. Sietnem kellene, mert késésben vagyok- az órájára pillantott- de már mindegy- sóhajtott
- Semmi baj- rántottam meg a vállam, de érintése kicsit hirtelen jött, de igazán jól esett- látom nem gyakran jársz itt- próbáltam tenni valamit az ellen, hogy kínosan érezze magát- segítsek valamiben?

- Tudnál?- nézett fel rám, és barna szempárait tudatomba véste. Először megszólalni nem bírtam. Hófehér, gyönyörű bőre, szőke haja, íves szája, édes mosolya belém égett. Az angolt kis akcentussal beszélte, de nagyon jól állt neki
- Mit… szeretnél csinálni?- találtam meg hangom, miközben végig Hanna nevét hajtogattam. Nekem menyasszonyom van!
- Hát a 2. szabadedzésig nincs mit csinálnom… nem tudsz egy jó büfét, ahol a kávé nem olyan szar, mint az épületben?
- Nem iszom kávét túl gyakran, de egy energiaitalt adhatok, ha szeretnél
- Az remek lenne
- És miért vagy itt?- indultam meg a home felé
- A barátnőm pasija valami szerelő. Aztán vele kijöttünk. Meg amúgy is angol, szóval… minden összejött
- Te nem is szereted?
- Nem igazán tudok róla semmit, és még senki nem mondta el, hogy mit kéne figyelnem…
Beértünk a homeba. Mindenki kérdően nézett rám, de nem igazán érdekelt. Bevezettem a pihenőmbe egy olyan lányt, akit még csak nem is ismerek. Meg kéne kérdeznem a nevét… Befelé haladva még Brittát meg Heikkit is láttam, ahogy beszélgetnek. Szerencsére nem ordítottak, bár egyikük sem az a hirtelen haragú. Egy ölelést láttam még, aztán kikerültek a látókörömből.
- Szép- jegyezte meg, mikor becsuktam az ajtót
- Sebastian Vettel- nyújtottam felé a kezem
- Már azt hittem, sose tudom meg a neved- nevetett- Anna Hámori- tette puha kezét tenyerembe
- És mennyit tudsz a sportról, Ann
- Anna- javított ki. - Vagy Panni. Bár így külföldiek ritkán hívnak- kuncogott
- Oké, szóval Anna…- odaadtam neki az italát
- Köszi- mosolygott- szóval szinte semmit. Katyvel Horvátországban voltunk, mikor találkozott egy ferrari szerelővel. Aztán összejöttek. És most elment valahova ebédelni a csapat, csak én elaludtam. Szóval azért vagyok most itt, veled
- Ez érdekes véletlen- nyeltem nagyot- de még van vagy 20 percem, amíg az edzőm jön. Addig mesélj magadról. Aztán ha gondolod, velünk tarthatsz- rántottam meg a vállam
Minden szavát úgy ittam, mint a mézes tejet. Ellenállhatatlan volt  a beszéde, a mosolya, a hanglejtése, a kacagása. Nem értem, hogy miért kísért engem mindig az élet lányokkal, mikor menyasszonyom van! Szeretem Hannát, és ez nem fog változni. Többé nem csalom meg, és okozok neki csalódást. Nem!
Teljes mértékben átadtam magam a társalgásnak, vagyis a mesélésének, de egyszer csak halk és óvatos kopogás törte meg a beszélgetést
- Biztos az edződ- mosolygott
- Ő nem ilyen óvatos- pattantam fel. Volt egy rossz sejtésem, hogy ki van az ajtó túloldalán, és sajnos igazam is lett…- Szia, Kicsim- szólítottam meg, mikor megláttam
- Szia- nevetett és szájon csókolt, majd bejött a szobába. Mikor meglátta Annát, arcára fagyott a mosoly
- Hanna, ő itt Anna. Anna, ő itt a menyasszonyom, Hanna- mutattam be őket egymásnak.
Mikor Anna meghallotta, hogy Hanna a menyasszonyom, az arca mintha eltorzult volna, de aztán mosolyt erőltetett magára és felállt. Megölelte Hannát
- Szia. Sajnálom, Seb nem mondta, hogy veled kéne lennie. Csak olyan aranyos volt- nevetett
- Igen, a vőlegényem már csak ilyen- méregette a lányt
- Köszönöm Seb az italt, és még egyszer sajnálom- jött oda hozzám, de tartotta a távolságot- remélem nem fáj semmid- nevetett fel
- Nem, minden rendben. De nem kell menned. Most indulunk ebédelni. Gyere velünk. Még sok van a 2. szabadedzésig
- Nem baj- rázta meg a fejét- majd… elütöm valahogy az időt
Még utoljára rám pillantott, majd vissza sem nézve elment. Nagy erő kellett ahhoz, hogy ne nézzek utána, de nem akartam Hannával veszekedni. És egyébként sem akarok tőle semmit. Kedves, és szép lány, de az én szívem már másé.
- Mi volt ez?- kérdezte Hanna kicsit idegesen
- Ő Anna volt
- Sebastian, tudod, hogy hogy értem. Ugye nem tennéd megint…?
- Na látod, erről beszéltem!- csattant a hangom és Hanna egy kicsit megszeppent- nem bízol bennem, és ezt tudom is. Nagy hibát követtem el, de nem teszem még egyszer. Megkértem a kezed, azért, mert szeretlek, és azért, hogy érezd, komolyan gondolom, és sosem csalnálak meg megint. Ő egy lány, aki véletlenül nekem jött. Aztán ebből lesz ám a nagy love story, meg az, hogy téged elhagylak. A második szabadedzésig egyedül lesz, és én gondoltam, hogy egy kicsit szórakoztatom, meg amúgy is, most jár itt először, és még csak nem is angol. Ezek után remélem megérted, hogy nem szeretnék tőle semmit, mindössze beszélgettem vele
- Sajnálom- suttogta- de ezek után olyan nehéz
- Mondtam, hogy nem teszem többet- léptem oda hozzá és átöleltem- szeretlek- suttogtam, majd adtam a szájára egy puszit
Hanna végre megnyugodott, majd Heikki is bejött és indultunk enni egy keveset. Belém tömött valami salátát, meg halat és 4 deci vizet. Míg Hanna elfoglalta a helyét a boxokban, én Heikkivel visszamentem a pihenőmbe egy keveset
- Mit keres itt?- vontam kérdőre, mikor bezártam magunk mögött az ajtót
- A menyasszonyod. Gondoltam jó meglepetés lesz
- Szóval a te kezed van benne?
- Brittával találtuk ki- mosolygott, de még mindig nem értette, hogy miért vagyok ideges.
Valami rezegni kezdett a kanapén. Heikki utána nyúlt, és akkor talált meg egy ismeretlen telefont.
- Ki az a Katy? És ez kinek a telefonja?- mutatta felém a készüléket. Én gyorsan kikaptam a kezéből, majd felvettem
- Haló?- szóltam bele
- Szia…- makogott- és Annát keresem
- Szia. Nálam hagyta a telefonját, de már elment. Mikor jöttök vissza?
- Nagyjából 10 perc múlva a pályán leszünk
- Oké, akkor gyertek a red bull home elé, és odaadom, rendben?
- Red bull?- kérdezte elcsukló hangon- rendben. Köszi, szia- bontotta a vonalat
- Szóval mi van?- kérdezte Heikki, de már cseppet sem volt nyugodt
- Találkoztam egy lánnyal, aki egy csomó ideig egyedül lett volna, szóval felajánlottam, hogy egyen velünk, hogy ne legyen egyedül. Még sosem járt ilyen helyen, nem tudja, mi, hogy zajlik. Épp beszélgettünk, mikor Hanna betoppant, és kezdte a féltékenykedést. Anna meg elment
- Nem ment volna el, ha nem lett volna köztetek semmi- vágott vissza edzőm
- Ő azon a kanapén ült, én meg az ágyon- mutattam a két távolságot, amely majd’ 2 méter volt
- Oké… és Hanna mit reagált?
- Elkezdett féltékenykedni, meg hogy megint megcsalom, meg a szokásos. Pedig megkértem a kezét! Ez nem azt jelenti az ő nyelvükön, hogy szeretem?! Nekem nagy lépés volt
- Jól tetted- veregette meg a vállam- de ki ez a csaj?
- Nagyon szexi- ejtettem meg egy mosolyt- és kedves, meg aranyos
- A szexit nem is hallottam- vágott tarkón, majd 10 perc után kimentünk a home elé
Megvártuk, Katyt, majd átadtuk neki a telefont. A boxok felé indultunk, majd ahogy benéztem az egyik kávézóba, Williamat láttam Annával. Elég elmélyülten csevegtek. Amint tudatosult bennem a kép, megtorpantam és egy ismeretlen érzés fogott el. Szívem hevesebben vert, minden izmom megfeszült és nem bírtam megmozdulni. Mikor Anna észrevett, szemeimbe nézett, de nem fordította el a fejét. Pillantása kicsit ellazított
- Mi van?- zökkentett ki Heikki, majd meglátta, hogy kit is nézek- Ő Anna?- erre csak bólintottam- hülye!- ragadta meg karom, és hirtelen kirántott a képből
- Ne már!
- Mi bajod van?
- Nem tudom- válaszoltam én is felindultan- egyszerűen csak furcsa volt látni más valakivel
- Te féltékeny vagy- képedt el
- Dehogy vagyok!
- De igen, és addig foglak kínozni, amíg el nem felejted azt a lányt. Nem teszed többé tönkre az életed egy csaj miatt!
- De…

William

- Nincs de- vágott közbe- ülj be a kocsidba, és hajts. Ha első leszel, talán megengedem, hogy vess rá egy pillantást
- Kösz, anya- mormogtam magamba, majd visszaérve a munkába újra felvettem a „Seb- külsőt”.
Akárki, akármit is akar, nem fogom elfelejteni.
Mikor visszamentem a pihenőmbe, valami nem volt rendben. Az ajtó résnyire nyitva volt, és egy illatfelhő volt a szobában. De nem Hannáé. Mikor beléptem, az asztalon egy cetli hevert. Volt rajta egy szám. Anna? Hirtelen felkaptam a telefonom és tárcsáztam a számot. Szívem a torkomban dobogott. Kétszer kicsengett, majd felvették
- Ugye nem Annácskát keresed?- szólt bele Hanna
- Hanna?- kérdeztem meglepetten
- Ugye nem hitted azt, hogy az ő száma?!- kérdezte egyre hangosabban
- Nem. Chris mondta, hogy új támogatónk van, és az ő elérhetőségét majd odaadja. Azt hittem, ez az a szám
- És hogy hívják azt a támogatót? Anna??
- Nem. William