19.rész
Austin
Második rész
Mivel Adrian ugyebár nem csak a lábát lógatni van itt, egyedül néztem a futamot, a TV-k előtt. Pont beosztották kerékcserékhez, szóval még aggódhattam is érte, nehogy valami baja essen! Szerencsére mindig ügyesen, és gyorsan tették a dolgukat. Mellettem részvényesek és meghívott, híres vendégek álldogáltak, és ők is meredten bámultak. De nem is az autókat nézték, még csak nem is a versenyt… csak bambán bámultak ki a fejükből. Az ilyen mindek jön ide?! Ja, persze! „Népszerűsíteni az istállót” forgattam meg a szemeim, amint eszembe jutottak Adrian szavai. Gyorsan és lehetőleg észrevétlenül megráztam a fejem, hogy kimenjen belőle ez a sok butaság, majd a versenyre koncentráltam.A verseny sokáig tartott, de a Ferrari összes dolgozója elégedett volt, valamelyest. Habár nem nyert sem Fernando, sem pedig Felipe, Vettel sem lehetett az első, hiszem Hamiltoné lett a győzelem. Így még esély nyílhat a következő futamon egy Alonso vb címre… bár nem látok rá sok esélyt. És amúgy is, Anna kis barátja, a kis Vettel, megérdemelné… vagyis én így gondolom. Bírom a srácot, ameddig nem bántja a legjobb barátnőm.
Amint beparkolt az egyik vörös autó a 3-as jelzés mögé, Adrian is odaért hozzám. Szerencsére most nem akart kirángatni a pódium alá, úgyis a győztes csapat van ott. Hála az égnek! Bentről néztük végig a díjak átadását, és a pezsgőzést. Amíg a versenyzők elmentek interjúzni, a csapat máris pakolni kezdett. Elköszöntem Adriantől és átvágtattam Annához. Dorinával együtt lófrálni kezdtünk a padockban, majd amint visszaért Seb, olyan délután fél 7 körül, szétváltunk.
Párom kezét fogtam sétálás közben. A boxutca szinte már kihalt, este 7 óra volt. Épp a ferrari boxok felé tartottunk vissza, hogy mára magunk mögött hagyjuk a pályát, mikor egy érdekes arcot pillantottam meg. A férfi vagy 2 méter magas volt, vállai természetből adódóan szélesek. Kicsit rakoncátlan barna fürtjei pár helyen az arcába lógtak. Ábrázata nagy részét szemüveg takarta, de ahogy egyre közelebb értünk egymáshoz, biztos voltam kilétében. Kitéptem a kezem Adrian markából és az imént említett férfi felé rohantam. Nagyjából 15 métert sprinteltem, majd úgy vetettem magam rég nem látott szerettem nyakába, hogy még barátnője szorításából is sikerült kitépnem. Amint elengedtem a fiút, hátralépett kettőt. Meglepődött párom pont akkor ért mellém, de az ő arckifejezése fogható sem volt a másik kettőjéhez. A velünk szemben állók ismét megfogták egymás kezét, de csak bambán néztek. Végül én törtem meg a csendet
- Nem ismersz meg?- kacagtam a viszont látás öröme miatt, de a fiú csak megrázta a fejét- Katy vagyok!- nevettem tovább, majd Peter feje búbjára tette a napszemüvegét és úgy méregetett- Ez lehetetlen!- kiáltott fel és a karjaiba zárt- hogy megváltoztál- fogta még mindig szorosan a kezem
- Gondolom te is néztél már tükörbe- vigyorogtam töretlenül
- Már nem is tudom, hány éve…- engedett el, és visszalépett barátnőjéhez
- Vagy 10… talán több- gondolkoztam el
- Hogy ismertél fel?
- 4 éven keresztül a te fejedre keltem és feküdtem minden nyáron- nevettem harsányan
- Kedvesem, bemutatnál minket?- szólalt meg félénken Peter barátnője
- Ja, persze- kapott észbe. Kelly, ő itt Katy, az unokatestvérem. Katy, a párom, Kelly
- Nagyon örülök- öleltem át szorosan, majd kicsit félénken, de ő is viszonozta a gesztusom – ő pedig Adrian- mutattam magam mellé
Megtörtént a bemutatkozás, majd beszélgetésbe elegyedtünk. Egyszer csak egy dühödt Anna száguldott felénk, majd megállt mellettünk. Mögötte vérben forgó szemekkel Sebastian jött, de amint meglátta Kellyt, megtorpant, de aztán közelebb jött hozzánk.
- Nem emlékszel, mit mondtam neked?- vetette oda a lánynak haragosan
- Ő az?- kérdezte óvatosan Anna
Seb csak bólintott
Anna a szokásos hümmögésével konstatálta a kapott választ. Hajaj! Ha Anna ilyet csinál, az semmi jót nem jelent!!
- Mi a baj, gyerekek?- kérdeztem, hátha feloldom a feszültséget, de talán még nagyobbat csináltam…
- Szóval, mit csinálsz itt?- kérdezte ismét Sebastian
- Csak… egy újságot írok, és emiatt vagyok itt…- habogott Kelly
Sebastian szóra nyitotta a száját, mire egy harsány közbeszólás érkezett
- Szóval több vasat is tartasz a tűzben!- trappolt mellénk egy szőke lány. Ismerős volt…
- Téged meg ki a fészkes fene engedett be?- horkantott fel Sebastian
- Ha tudni, akarod- kérte ki magának a lány- a párommal jöttem!
- Ó, most az orrom alá dörgölöd, hogy több dugásért több pénzt kapsz?- lett egyre idegesebb Sebastian
 |
| Travis |
- Én…- kezdett el megint habogni
- Ne játszd itt a megszeppent csitrit!- rivallt rá, nagy hangerővel- pár évvel ezelőtt volt vér a pucádban átverni mindenkit
- Ezt ne itt beszéljük meg- jött meg a hangja
- De, igen is, itt beszéljük meg!- kiabált az újonnan érkezett férfi
- Sophia, te honnan ismered ezt az embert?- kérdezte Sebastian Peter párjára meredve
Ááá. Túl sok név…
- Mégis mit hiszel, ki az én barátnőm?- nézett unokatestvérem a szőke németre- ő Kelly!
- Ha nem Sophia- nevetett fel gúnyosan Sebastian
- Ti ismeritek egymást? Igaz ez, kicsim?- záporoztak a kérdések a rokonomból
- Én…
- Igen, Sophia? Te?- kérdezte Seb is- de ami még jobban érdekel, honnan ismered Hanna „barátját”?- mutatott macskakörmöt
- Nem mindegy ez neked?- vágott közbe Anna
- Nem!- kiáltott rá Seb, mire szegénykém borsónyira zsugorodott és könnyek gyűltek a szemébe.
Gyorsan mellé léptem, majd szorosan magamhoz öleltem. Szúrósan a németre néztem, de az még mindig csak a saját válaszára várt. Azt hiszem, eddig tartott a szimpátia…
- Ez engem is érdekelne- kezdte el azt hiszem Hanna…- honnan ismered Travist?
- Minden embernek kell egy bűntárs- vont vállat Kelly, majd gonoszság csillant fel a szemeiben. Megijedtem- Ti mind ugyan olyanok vagytok! Be lehet titeket hálózni, még csak nem is kérdeztek, már is elhisztek mindent. Nem értem, miért nem tanultok a hibáitokból. És Sebastian…- nézett a szőkére, majd gúnyosan felnevetett- pont olyan vagy, mint Hanna. Nézd meg. Ő is otthagyott téged, se szó, se beszéd. Nem gondolod, hogy veled van a baj? Sok pénzed van, de el sem költöd, az Isten szerelmére! Én csak segítettem
- Hogy mi?- kérdezte Peter, de mintha egy világ omlott volna össze benne
- Elindítottam egy újságot New York-ban. Messze mentem tőletek, új életet kezdtem, más ember lettem. Miért kellett nektek megtalálnotok?!
- Rám szállt a rendőrség, és rossz hírem van, cica…- lépett közelebb Travis-… már te is körözés alatt állsz, egész Európában. Pár nap, max egy hét, és már Amerikában is körözött bűnöző leszel
- Te kitálaltál rólam?- csuklott el a hangja Kellynek
- Ki. Mivel tudom, hogy nekem a lopott pénz negyedét adtad. Nem vagyok hülye, engem ne próbálj meg átverni!
- De sikerült- nevetett fel- és ha most megbocsájtotok, indul a gépem- fordult sarkon, majd minden köszönés nélkül futásnak eredt.
Mindenki dermedten állt. Egy ember csinálta ezt? Hogy jöhetett össze ennyi ember? Senki nem szólt, nem néztünk egymás szemébe. Lassan elengedtem Annát, majd elsétált a helyszínről. Őt Hanna és a másik férfi, követte. Bepattantak a bejáratnál egy szürke audiba és elhajtottak. Sebastian is megfordult és visszament a Red Bull boxba. Már csak Peter volt ott, Adrian és én.
- Peter, ha kell segítség…- kezdtem volna bele, de leállított
- Jó volt látni- suttogta, majd a kijárat felé indult. Fogott egy taxit és már ott sem volt
- Szép kis társaság- szólalt meg Adrian
- Nem is tudom, mi történt- ráztam meg a fejem zavartan
- Én sem, de a legjobb az lesz, ha visszamegyünk a szállódba, és lefekszünk aludni. Sok volt ennyi minden mára
- Oké, induljunk- sóhajtottam, majd kézen fogtam és a parkolóban lévő autóhoz indultunk
A szállodába beérve egyenesen a szobánkba mentünk. Én rendeltem kaját, amíg Adrian ledobta magát a TV elé. Pont letettem a telefont, mikor meghallottam, hogy párom a nevem kiabálja. Odasiettem hozzá és amint a képernyőre néztem, már értettem az aggodalmat a hangjában. Sebastiant mutatták, ahogy a pályától nem messze egy autó előtt hever. Azonnal felsikítottam és Adrian karjaiba rogytam.
Lassan sikerült megnyugodnom, és amint képes voltam összefüggően beszélni, a telefon után nyúltam, és tárcsáztam Annát. Fél 9-kor már mindannyian a kórházban voltunk. Én Annát nyugtattam, Adrian pedig kiment levegőzni Dorinával, mert a lány nem bírja a kórházakat. Később csörgött is a telefonom, hogy inkább hazaviszi, így vagy 10-ig kettesben voltam barátnőmmel
- Mi lesz, ha… ha…- kezdte szipogni, de nem is hagytam, hogy befejezze
- Nem lesz semmi baj- próbáltam csitítani
- Babát akarunk… már elkezdtünk próbálkozni. És már az esküvőt is tervezzük. Miért pont most történik ez?- potyogtak a könnyei megállás nélkül és nekem is gombóc lett a torkomban
- Gondolj ezekre a szép dolgokra, és hidd el, Sebastian jövő héten már versenyezhet is!
- Olyan súlyosnak tűnt…
- Lehet, hogy csak kimerült, és elég indulatos is volt. Még csak műteni sem kellett! Most csak vizsgálatokat végeznek, és hidd el, mindjárt jön az orvos, és azt fogja mondani, minden rendben.
- Remélem, így lesz…
Nagyjából 10 percet ültünk és jött is az orvos
- Kisasszony- kezdett bele- nagy szerencséje volt az úrnak. Pár kisebb zúzódás a mellkasán, egy csuklóficam, mert a kezére érkezett. Viszont a fejét nagyon beütötte… Amíg nem ébred fel, nem tudjuk meg, mennyire súlyos a helyzet. Fenn áll emlékezetkiesés esélye, de ennek nagyon kicsi az esélye. Valószínűleg csak fejfájásra fog panaszkodni. De erre természetesen fájdalomcsillapítót fog kapni. Bent van a kórteremben, ha akar, bemehet hozzá. Kapott egy kisebb adag altatót, de nemsokára felébred- mosolyodott el- további szép estét
- Nagyon köszönöm, doktor úr!- pattant fel Anna, majd kezet rázott az orvossal és azonnal Seb kórtermébe rohant.
Nem akartam zavarni, így gondoltam kint maradok, és megvárom, amíg kijön, vagy szól, hogy mehetek, mert minden rendben. Nagyjából negyed óra telt el, mikor sírva rohant ki a szobából
- Menjünk, azonnal!- könnyezett, és nem tűrt ellentmondást
Taxiba pattantunk, majd a szállodánál fizettem és fölkísértem a szobájához. Segítettem neki bemenni, majd az ágyára fektettem.
- Mi a baj?- kérdeztem rendületlenül
- Azt… azt mondta, Sophia- zokogott
- És? Miért baj, ha ezt mondta?
- Nem ismert meg… és… elküldött. Azt mondta, akkor jöjjek vissza, ha a szerelmével jövök. Sophiával
- Hogy mi?
- Emlékezet kiesés…- szipogta
- De ez biztos, hogy csak kevés ideig tart
- Te nem láttad őt, Katy! Úgy nézett rám… úgy, mint egy idegenre. És a szerelmét akarja, aki nem én vagyok
- Fel fog épülni, minden rendben lesz- győzködtem
- Érzem, Katy… elvesztettem- suttogta
***
Sziasztok!
Tudom, hogy sokat késtem, és még a rész is rövidke lett, de azért remélem, szereztem nektek egy kis örömöt ezen az őszi hétvégén. Gratulálok Seb mai teljesítményéhez, igazán szép munkát végzett és a csapat is!
Minden kedves olvasómnak további szép délután kívánok, és kitartást a közeli őszi szünethez!
Sok ezer puszi nektek! :*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése