16. rész

16. rész

Igaz barátság

~Kimi
Kezdett szerte foszlani minden. Vizesnek éreztem az arcom, majd Anna, a szobám, minden eltűnt. A hónom alatt éreztem egy vékony kezet, amely küzdött azért, hogy felemeljen. A hangom hallottam, de elég halkan. Nem tudom, kinek a szájából szólhatott.
Hirtelen éreztem meg a hideget, minden porcikámon. Próbáltam összehúzni magam, de meg sem tudtam mozdulni. Puha törölközőt éreztem meg hasamon, és derekam körül, míg fejem egy puha ölben feküdt.
Arra eszméltem fel még jobban, hogy valami csöpög az arcomra és egy puha tenyér simogatja az arcom. Fogalmam sincs, mi történt, vagy, hogy hol vagyok. Szemhéjaim lassan könnyebbé váltak, és úgy éreztem, fel tudom nyitni őket. Anna kétségbe esett arcát láttam meg, és a könnyes szemeit. Felemeltem karom és megérintettem arcát, mire belepuszilt tenyerembe. Édes érzés járt át. Nagyon sóhajtott, de meg sem szólalt, engem is csöndre intett. Felsegített, majd derekam köré erősítette a törölközőt. Rátámaszkodtam és így kísért be a szobámba. Lefektetett az ágyra, majd betakart. Adott egy puszit a homlokomra, majd elmosolyodott. A szemem lecsukódott, és arra ébredtem, hogy az ablakomon tűzött be a fény.
Lassan kimásztam az ágyból. Ásítottam egy hatalmasat, majd felvettem egy alsógatyát, meg egy pólót és lementem az emeltre. Kicsit fájdalmas volt viselnem az alsónadrágot. A gumijánál egy hatalmas gézlap volt, ami vagy négy ragtapasszal volt átragasztva. Megpillantottam Annát, aki éppen teát szürcsölt a konyhapultnál
- Már fent is vagy?- kérdeztem köszönés képen
- Raikkönen!- szegezte nekem és szikrákat szórtak a szemei- te egy utolsó idióta, segg hülye finn vagy!! Mégis mi van veled?? Mit képzelsz? Hogy halhatatlan vagy?
- Neked mi a bajod?- ültem le elé, mert meglepett, amit mondott. Bár nem tőle hallottam először…
- Ha tegnap este nem rohanok be hozzád a fürdőbe, simán belefojtod magad a fürdővizedbe! Sőt, még meg is vágtad magad, nem is kicsit- kezdett lehiggadni, de biztos voltam abban, hogy azért kiabál, mert megijedt és félt
- Elmondanád, teljes higgadtsággal, hogy mi történt?

- Én? Persze! Ittál a droggal teli italaid egyikéből, majd felmentél a fürdőbe. Arra lettem figyelmes, hogy üvöltesz. Gyorsan kipattantam az ágyból és rohantam hozzád. Még az a szerencse, hogy nem zárta be az ajtót! Egy kád vízben feküdtél, és azt egyre jobban színezte el a véred. Megpróbáltalak kiszedni, de nem volt elég erőm, így inkább kerestem gézt, meg ragtapaszt, hogy el ne vérezz. Mikor visszaértem, már teljesen a víz alatt voltál, szinte alig volt pulzusod. Akkor végre sikerült kirántanom a vízből, de sok vért veszítettél. Viszont nem hívtam a mentőket, mert ha kijöttek volna, a véredben kimutatták volna ezt a szart- emelt fel egy zacskót, amiben fehér, sárga és zöld pirulák voltak
- Sajnálom- nyögtem be. El sem tudom hinni, hogy ilyet megtett értem
- Annyira megijedtem- fakadt sírva, de nem hagyhattam.
Felálltam, és mögé sétáltam. Szorosan átöleltem, és addig szorítottam, ameddig meg nem nyugodott. Pólóm már telve volt könnyekkel, de nem igazán érdekelt. Annyira fájt, hogy megbántottam, és még csak az igazságot sem tudja…
- Nem szóltál Sebnek?- kérdeztem, mikor már megnyugodott
- Nem. De nem is akarom, hogy tudjon erről
- Tudod… mikor kitaláltam, hogy gyertek, valóban azt akartam, amit ő mondott. Lefeküdni veled. De semmi komolyabbat. De most, hogy megmentetted az életem… és még a karrierem is, nagyon sokkal jövök neked. Szóval ezek után azt teszem, amit te szeretnél, mert tudom, hogy ezt sosem fogom tudni meghálálni
- Egy valamivel jóváteheted. Miért vetted be?
- Legyünk barátok. És ha úgy érzem, itt az ideje, hogy megtudd a dolgokat, mindent el fogok mondani. Áll az alku?- nyújtottam felé a kezem
- Áll- helyezte kezét tenyerembe- Seb nem tudom, mikor jön
- Nagyon gonosz volt tegnap este
- Igen, de szeretem. Nem tudom, mit kéne tennem… meg akarom beszélni, és higgadt fejjel gondolkodni
- Ezzel egyetértek
- De nem értem, hogy miért feltételezi azt, hogy megcsalnám... tudja, hogy én is annyira küzdöttem azért, hogy együtt legyünk, mint ő, és erre most azt hiszi, hogy ilyeneket csinálok…


~Anna

A beszélgetés aztán itt megszakadt, mivel megérkezett a szőke herceg, Heikki kíséretében. Amíg mi jól elcsevegtünk Sebbel, és átdumáltuk a dolgokat, addig a két finn elment egy kis kajáért, de legfő
képpen piáért… Amint visszaértek, kezdődött a közös kis iszogatás. Az egész nap abból állt, hogy hülyeségeket csináltunk, és úgy viselkedtünk, mint a tizenévesek. Nagyjából fél 2-körül kerültünk ágyba, de mindenkinek jobb volt így, főleg, hogy Seb már tejesen kiütötte magát a végére. Beszélni sem tudott…
Reggel arra ébredtem, hogy mocorog mellettem. Én is felkeltem, majd simogattam a hátát és vittem neki fájdalomcsillapítót, egy kis tejet meg kenyeret. Fél óra után jobban lett, és végre visszaaludhattunk. Reggel, vagyis délelőtt 11 körül ébredtünk meg. A konyhában összedobtunk egy kis tojásrántottát, és megvártuk, amíg a többiek is kicsurognak a szobájukból. Megreggeliztünk, majd bementünk a közeli városba Kimivel, hogy bevásároljunk a vacsorához, mert valami különlegeset akar csinálni… a végén persze kiderült, hogy azt várta, hogy majd én csinálom… Kicsit letört a kedve, mikor közöltem vele, hogy nem tudok főzni.
Délután az erődben sétáltunk, meg a birtokon. Finnország csodálatos, és nagy valószínűség szerint elrángatom még ide párszor Sebet… és veszünk egy házat is, persze Kimihez közel.
A finn nagyon rendes, szerencsére sikerült megismernem a valódi énjét is. Vagyis a kicsit hűvös, de cuki kölyköt. A napok roham léptekkel haladtak. Már csak azt vettem észre, hogy a repülőtéren állunk, és búcsúzkodunk, majd leszállunk Svájcban. Sebnél töltöttem még egy napot, majd utaztam is haza Magyarországra. Remélem, hogy a távolság nem fogja tönkretenni a kapcsolatunkat, és Dorinával is jól kijövök majd. És Katy hiánya… még több okot fog adni arra, hogy több időt töltsek Sebbel.