15. rész

Sziasztok!
Tudom, hogy tegnapra ígértem, de gondoltam jól megfogalmazott részt hozok;D Köszönöm a komit Doriinának, és mindenki másnak a pipát, és hogy olvasott! :* Legyen szép napotok, próbálok sietni a folytatással. 4 komi, és azonnal hozom ;D 
A közvélemény kutatás pedig... nem jött össze a 45 szavazat, de nagyon aranyosak vagytok, hogy szavaztatok, szóval számíthattok a 7 év kívánsága 2. évadára :))
Ezer puszi nektek :*

15.rész

Finnország első napjai

~Anna

Reggel pontosan ébredtünk Sebbel, és mivel már teljesen be voltunk pakolva, volt mivel elütni az időt… Este indult a gépünk, nem akartunk korán érkezni, és így is majdnem másnapra értünk oda. Vagyis este 12 előtt 10 perccel szállt le a gépünk a reptéren.
- Nincs itt- bosszankodott párom
- Nyugi, itt lesz- fogtam meg karját és simogatni kezdtem
Nem kellett várnunk többet 10 percnél, Kimi meg is jelent. Egészes fitt volt, és teljesen józan. Mindössze talán a másnaposság jeleit tudtam rajta felfedezni…
- Sziasztok!- köszönt hangosan, így szinte az egész repülőtér hallotta, hogy ő bizony megérkezett
- Szia- mosolyogtam rá, majd adtam neki két puszit
Sebbel kezet ráztak, majd átvette a csomagom és az autóhoz mentünk. Egy egész nagy autóval érkezett, vagyis inkább furgonnal, aminek a rakterében bőrfotelek voltak, meg egy asztal. Mi ott foglaltunk helyet Sebbel, míg ő vezetett.
Nagyjából másfél órát utaztunk, majd leállította a motort.
- Már azt hittem, sosem érünk ide!- nyitottam ki az ajtót, de mikor kiszállt, lehervad az arcomról a mosoly- ez komoly, Raikkönen? Ezt komolyan gondoltad?- kérdeztem szikrákat vető szemekkel
Ártatlan fejjel jött vissza és egy sajtburger volt a szájában.
- Éhes voltam- rántotta meg a vállát- most ez is baj?
- Nem, de mikor érünk oda??
- 5 perc
- 5 perc??? Nem tudtál volna otthon kajálni?- akadtam ki
- Most mi van? Megjött?- kezelt flegmán
- Nem, de akkor is!
- Ha éhes vagy, neked is hoztam kaját- emelte meg a zacskót
- Nem vagyok éhes, csak menjünk már!- toporzékoltam
- Hisztis vagy- jelentette ki, majd beszállt a vezető ülésbe.
Megvárta, amíg én is beszállok, majd becsatolom magam. Közben jókat nevetett azon, ahogy puffogok. Elindultunk, végre, de nagyjából 1 kilométert haladtunk, bekanyarodott, élesen jobbra, ment még 1 percig, aztán leállította a motort. Dühösen szálltam ki, hogy már megint mi a francért álltunk meg.
- Nem megyünk tovább. Itt lakom- nyitotta fel a csomagtartót és elővette a holmikat
- Te itt laksz?- néztem körbe
Egy aranyos kis vigyilló előtt szálltam ki. Egészen apró volt, egy erkélye volt, és az egész fából épült… Na jó, persze, hogy nem! Amint megláttam, tátva maradt a szám, elállt a lélegzetem és a nyálcsatornám megduzzadt.
Egy hatalmas villa előtt szálltunk ki. Az egész fenyőből épült, és vagy 3 emelet magas volt. A tetején cserép volt, az ajtók és az ablakok keretei ki voltak faragva. A bejárati ajtó hatalmas volt, és bentről fények szűrődtek ki. Amint kinyitotta nekem a vaskos ajtót, bent azonnal szemet szúrt a méretes kandalló, amelyben ropogott a tűz, és édes meleggel árasztotta el a házat
- Ez az egy kandalló melegíti az egész házat?- kérdeztem csodálkozva
- Nem, csak le akartalak nyűgözni- suttogta a fülembe Kimi, amitől megborzongtam és egyből magamhoz tértem
Akar valamit!!
Beljebb tessékelt minket, majd felvezetett a 2. emeletre, ahol a szobánk volt Sebbel. Csodálkoztam, hogy az övé messzebb van, de végül kiderült, hogy Seb akarta azt a szobát, mert hogy erkélyes…
A helység viszonylag nagy volt, egy óriási franciaággyal, két szekrénnyel, meg egy asztallal volt berendezve. A falon szarvasagancs volt, bár nem sokáig, mivel levetettem a fiúkkal és kijelentettem, hogy annak a közelében nem alszom! Az erkélyre is kimentem, de sajna nem láttam semmit, hisz korom sötét volt.
Jó volt visszatérni a meleg házba. Lementünk és Kimi adott forró teát. Csodálkoztam, hogy nem valami piát tukmál belénk… Megiszogattuk, ettünk pár falatot és olyan 3 körül aludni mentünk.
Másnap fél 2-kor keltem. Kicsit megmoccantam, mire Seb is megébredt és szorosan magához húzott. Kezét, amelyet hátamon vetett át karjaim közé zártam, és a kézfejét simogattam, majd tenyerébe fektettem arcom. Nagyon ritkán kelek ilyen jól.
- Jó reggelt, szépségem- adott egy csókot a nyakamra
- Szia- köszöntem rekedtesen, majd szembe fordultam vele és adtam  szájára egy puszit
- Mi a mai terv?
- Nem tudom- húztam fel óvatosan a vállam. Kicsit elaludtam a repülőn
Seb lassan feltápászkodott, majd elővett egy pokrócot a szekrényből. Odajött hozzám, majd felsegített, végül pedig elhúzta az erkély függönyét. Abban a percben értettem meg, hogy miért azt a szobát választotta.
Egy erdő terült el velünk szemben, és a közepén volt egy viszonylag nagy tó. Vize mélykék, és apró hullámok csapdostak benne. Az út vastagon szelte át az erdő egy szakaszát, így jól be lehetett látni. A tónál volt egy csónakház, vagyis én annak gondoltam, és végül igazam is lett.  Seb lehúzott a földre, magunk alá tett két párnát, szorosan átkarolt és átterítette felettünk a takarót. Lábaim felhúztam, kezem összekulcsoltam előttük, és így dőltem neki Sebnek
- El sem tudom hinni, hogy volt életem nélküled- mondta mosolyogva
- Én meg azt nem tudom elhinni, hogy tudok valakit ennyire szeretni- néztem fel rá, majd megcsókolt- ma megyünk valahova?
- Nem hiszem. Lehet, hogy este lesz egy buli…
- Kimi még alszik?
- Biztos- kacagott
- Éhes vagyok…
- Én is. Együnk valamit
Felhúzott, majd összeszedtük a cuccokat és leraktuk a szobába. Kicsit rendbe kaptam magam, felvettem egy vastag zoknit, egy rövidebb nadrágot, meg egy hosszúujjú felsőt és lementem Seb után. Összedobtunk pár gofrit, meg pirítóst is csináltam, főztem kávét, meg nagyjából el is pakoltam magam után. Egy tálcára raktam pár gofirt, meg egy bögre kávét és némi öntetet a gofrihoz
Seb visszaért, teljesen felöltözve. Elvette az asztalról a kocsikulcsot, majd odajött hozzám.
- Merre, merre?- kérdeztem
- Jön Heikki, és kimegyek érte a reptérre
- Akkor nem jössz egy darabig- húztam el a szám

- Nem, de addig ismerkedj a házzal- adott a homlokomra egy puszit
- Vigyázz magadra- húztam össze szorosan nyakánál a kabátot
- Óvatos leszek- adott egy csókot, majd már ott sem volt
Megfogtam a tálcát és elindultam Kimi szobája felé. Gondoltam, meglepem egy kis reggelivel, meg most, hogy Sebas elment, társaság sem ártana.
Felkaptattam az emeletre, majd elsétáltam az ajtójáig. Kicsit esetlenül bár, de bekopogtam, de semmit nem hallottam, így bementem. A finn ott feküdt a 80 párna között, derékig betakarva. Feje a matracon volt, így nem értettem a párnák lényegét. Mosolyom nem tudtam elrejteni, így vigyorogva léptem mellé. Letettem a tálcát az éjjeli asztalra, majd leültem az ágyra. Hasát kezdtem el simogatni.
Lassan nyitotta ki szemeit, de mikor leesett neki, hogy ki vagyok, megfogta a karom, és berántott az ágyba. Kicsit hátrébb húzódott, hogy én is elférjek, majd átkarolt. Bőre szinte már hideg volt, és lehelete, melyet nyakamban éreztem hűvös. Kezeit szorosan tartotta mellem alatt, majd szívverése egyre inkább visszaállt a normális ritmusba. Különleges érzés volt a karjai között feküdni…
- Hoztam reggelit- cirógattam karján a szőrt
- Angyal vagy- nyöszörögte rekedtesen, majd adott a fejemre egy puszit
- Van mára bármi terv?
- Seb mit akar csinálni?
- Nincs itt. Kiment Heikkiért a repülőtérre
- Szóval ketten vagyunk itthon?- ébredt fel rögtön
- Igen…- válaszoltam bizonytalanul
- Akkor elmegyünk csónakázni
Megette a reggelit, amit agyon dicsért, majd felöltözött. Engem vagy nyolcszor küldött el átöltözni, mert mindig túl lenge volt a ruházatom, és „miattam nem jövünk vissza”… oké, Kimi.
Fél 5 felé indultunk el, és már kezdett sötétedni. Ez őt egyáltalán nem zavarta. Vagy 20 percet sétáltunk, mire odaértünk, de megérte. Találkoztunk ott négy emberrel, akiknek Kimi be is mutatott, de mind finn volt, így egynek a nevét sem jegyeztem meg. Kihúztunk három csónakot, kettesével ültünk benne, aztán amint vízre engedtük őket, mindenki ment a magam útjára. Kimi besegített a csónakba, majd a fenekem alá adott egy párnát. Ő is beszállt, majd ellökött minket a parttól és evezni kezdett. Hárman csónakáztunk, de igazából nem zavartuk egymást. Majdnem a közepén állt meg Kimi és elkezdett mutogatni az erdő felé. Nagyjából 3 perc volt, mire kiszúrtam, hogy mire gondol. Volt egy vadászház, körülbelül egy kilométerre a tótól. Mindössze azért tudtuk észrevenni, mert a fák között átszűrődött a lemenő Nap fénye, és megvilágította a kalibát
- Mikor először volt itt Seb, azt játszottuk, hogy éjjel mentünk el oda
- Ti betegek vagytok- nevettem- és mi lett?
- A kicsi német nagyon fosott- nevetett ő is
- Persze, és te voltál a bátor, aki semmitől sem fél?- húzogattam a szemöldököm
- Nem, én voltam az okos, aki ki sem ment a meleg házból
Annyira jól elvoltam, hogy észre sem vettem, hogy szinte már sötét van. Kezdtem fázni, de nem érdekelt, mert Kimivel nagyon jó volt múlatni az időt. A parton felgyúltak a fáklyák, és az egész tó fényben úszott. A csónak orránál Kimi felkapcsolta a lámpást, és így mindent lehetett látni.
- Ez gyönyörű- néztem körbe
- Sosem okoznék csalódást- kuncogott
- Tegnap miért nem égett?
- Mert akkor nem volt itt senki…
- Ó, szóval ilyen okos a rendszer
- Igen- nevetett
Csönd következett. Vagy 2 órája voltunk kint, de ilyen még nem volt. Ő sem szólalt meg, és én sem. A többi pár még mindig kint volt, ahogy mi is. Ők is cseverésztek, de mi ezt egyáltalán nem hallottuk. Tördeltem az ujjaim, és már kínosnak éreztem a minket körbe ölelő világot. Így, mint mindig, megtörtem a csendet
- Miért hívtál ide?
- Ezt hogy érted?
- Hanna azt mondta, hogy csak akkor van nő a házadban, ha meg akarod fektetni
- Szerinted igaza van?- kezdett el vigyorogni
- Szerintem van kivétel
- Tudod mi az érdekes, bennetek, lányokban?- kérdően néztem rá- hogy mindig azt hiszitek magatokról, hogy különlegesek vagytok- cseppnyi gúny volt a hangjában
- Szóval azért vagyok itt, mert le akarsz fektetni?
- Ezt nem mondtam- húzódott sejtelmes mosoly ajkaira
- Mit akarsz tőlem?
- Az legyen az én meglepetésem
Mellém ült, majd ahogy reggel Seb, ő is átkarolt, és ránk terített egy pokrócot, majd megpuszilta az arcom
- Ennek lesz folytatása- suttogta és nem engedett karjaiból.
De őszintén… én sem akartam kikelni belőlük. Már kezdtem fázni, így megkértem, hogy menjünk. Bólintott, majd kievezett, leraktuk a csónakot és elindultunk haza
- Mi lesz a többi csónakkal?
- Majd beteszik, ha végeznek- rántotta meg a vállát
Az erdő sötét volt, végig. Az út egyáltalán nem volt kivilágítva, így egy nagyobb roppanásra megfogtam Kimi kezét, összekulcsoltam ujjainkat, és szorítottam, ahogy csak bírtam
- Félsz, kislány?- nevetett
- Kicsit- nyeltem egyet
- Nem kell, itt vagyok veled
A házhoz érve, már többet láttunk, de még nem engedtem el a finn kezét. Kinyitotta nekem az ajtót, és csak ekkor engedtem el. A nappaliba mentem, majd egy Sebet pillantottam meg, aki dühösen vágtat le a lépcsőn
- Szóval erre ment ki a játék?- kérdezte idegesen- engem küldesz Heikkiért, hogy közben megdughasd a barátnőm??
- Seb, te miről beszélsz?- kérdeztem értetlenül
- Láttalak titeket…
- Kint voltunk a tavon, csónakáztunk, meg beszélgettünk
- Persze! Meg csókolóztatok, és a csónak aljában szexeltetek
- Azt hiszem, megkérdezem, ki volt az, és elégetem azt a csónakot- poénkodott Kimi, de mi, Sebbel észre sem vettük
- Tudod, bántó, hogy meg sem ismered a testem- kezdtem
- Ilyen messziről hogy lássam? Sötét van!!- kiabált, mire én is belekezdtem
- Ó, szóval, mindegy, hogy ki az, de biztos én, mert pont az a fajta vagyok, aki megcsalja a másikat!
- Nem ezt mondtam, ne forgasd ki a szavaim!!
- Á, szóval az a bajod, hogy Németországban lefeküdtem Kimivel?- nevettem fel fájdalmasan- örülök, hogy megtettem, mert jó volt, és megérdemelted, hogy szenvedj, mivel én majd’ fél évet sírtam érted. Mikor a hülye home-ban mindig veled volt, mikor az oltár elé sétáltál vele… Ez mind rosszabb volt, mint egy megcsalás!!! Főleg, hogy MEG SEM TÖRTÉNT- tagoltam a végét kiabálva
- Tudod, nem is értem, miért vagyunk együtt- vetette oda, mire éreztem, hogy a szívem szilánkosra törik
Felfogtam, mit mondott, de csak a testem tudott gondolkodni helyettem. Elé léptem, majd megfontoltan lendítettem meg a kezem, és célba is ért. Arcán hatalmasat csattant tenyerem, s ennek visszhangját elnyelte a hatalmas konyha berendezése. Óriásira nyitott szemekkel nézett rám, majd kezét lassan arcára tette. Fehér orcája pírben úszott, de a pofon erőssége miatt
- Kurvára nem vagyok Hanna, és nehogy elvárd, hogy az ilyeneket eltűrjem
Feltoporzékoltam az emeletre, majd bementem egy szobába és az ágyra ültem. Majd meglátjuk, ehhez mit fog szólni. Teljesen levetkőztem, és bebújtam a jó meleg takaró alá

~Kimi
- Ember, ez mi a franc volt?- szegeztem neki a kérdést
Szegény Heikki, végig csak a lépcső végében állt, és hallgatott
- Miért tetted ezt velem?- nézett rám kérdően Seb
- Kimentünk csónakázni. Ott találkoztunk Aune-val, Fredrikkel, Jaana-val, meg Luukassal. Jaana meg Fredrik ma voltak fél évesek… és ezért jöttek ki
- De valld be, hogy azért hívtál ide minket, hogy megkapd őt- mondta keserűen
- Csak egyszer kéne bevallanod, hogy tévedtél, és bocsánatot kérned, és máris mindenki szeretne
- Elmegyek- jelentette ki
- Jó. Viheted a kocsim. Keress egy szállodát, aztán ha lenyugodtál, gyere vissza, és kérj bocsánatot
- Heikki, jössz velem?- kérdezte Seb a finntől
- Aha- bólintott- akkor holnap… szia, Kimi
- Sziasztok- szinte rájuk csaptam az ajtót
Dühös vagyok a kölyökre, nagyon is. Lezuhanyoztam, majd frissen és illatosan mentem vissza a szobámba. Nem oltottam fel a lámpát, mivel az ajtóból egyenes út vezetett az ágyhoz. Befeküdtem a hatalmas, békét nyújtó paplanom, és a párnáim közé, majd betakaróztam. Karom a fejem alá raktam, és így bámultam a plafont, majd végül lecsuktam a szemeim.
Egyszer csak azt éreztem, hogy egy kéz suhan a hasamon át az ágyékomhoz. Lehúzza a nadrágom, majd erősen megmarkol. Hirtelen felébredtem, és gyorsan lehúztam a mellettem lévő takarót az ágyról. Volt ott valaki… Felkapcsoltam a lámpát, majd visszanéztem. Egy huncutul mosolygó Anna volt mellettem. Reagálni sem tudtam, máris megéreztem édes ajkait legérzékenyebb pontom. Édes egy éjszaka lesz ez…