1. rész

1. rész

–   Mikor lesztek kész?- kérdeztem Carlost

Norma Lúcia Dezideráta Fernandez

–         A csomagolás még 2 óra, a kiszállítás már csak a többieken múlik

–        Nem akarok pontatlanságot- adtam kezébe a címeket

–        Nem lesz - jelentette ki, mire én elhagytam a régi gyárépületet

Kilépve a Nap még mindig erősen tűzött és meg lehetett fulladni Caracas párás levegőjétől. Habár itt születtem, hozzá is szoktam az időjáráshoz, de mivel a marihuána csomagolásához kicsit alacsonyabb hőmérséklet kell, jó volt benn a hűvösben.

             Venezuela az egyik kedvenc latin- amerikai országom, így amint átvehettem az irányítást, ide helyeztem a „központot”. A zsaruk nem keresnek egy kábítószer csomagoló üzemet a fővárosban. Szerencsére van pár emberem is a szervezetben, így teljes biztonságban érezhetem magam.

            Végezve az üzleteléssel hazafelé vettem az irányt. A meghitt kis otthont számomra ne képzeljétek el. A kábítószer-kereskedelem fejeként, vagy, ahogy jobban ismert vagyok, az „alvilág királynőjeként” nem lehet családom. Nem is tervezem, hogy alapítok, de egy társat a jövőben jobb lenne elképzelnem. Nem vagyok egyedül, hisz gyakran testőrök vigyáznak rám, bár én nem akarom. Az apám volt az elődöm, és ameddig olyan él, aki őt szerette és ez által engem is, addig körülöttem vigyázók fognak ugrálni. Mindenre ő tanított, és ezt sosem fogom elfelejteni.

*15 évvel ezelőtt*

–        Norma, gyere, kérlek- hallottam meg édesapám érdes hangját az iskolából hazaérve. Letettem a táskám a dolgozószobájának ajtajába és odamentem hozzá

–        Itt vagyok- mosolyogtam és az arcára nyomtam egy puszit

–        Komoly dologról kell beszélnünk- fújta ki columbiai szivarjának füstjét, melyet én oly annyira szerettem

–        Igen, Papa?

–        Tudod, hogy miből van ez a ház?- mutatott maga köré

–        Téglából, azt hiszem- mondtam félénken, mire csak elmosolyodott

–        Ez a ház pénzből épült, de ez a pénz törvény által nem jogos

–         A törvény ostoba, a szabályok megszeghetők- reagáltam rögtön. Apám, kiskorom óta ezt a szabályt tanítja nekem. Ez az első és legfontosabb

–         Így van. De a lényeg, hogy mikor majd nagyobb leszel, azt szeretném, ha átvennéd a helyem. Mivel te vagy az egyetlen gyermekem, és az egyetlen, akiben igazán megbízom, neked kell majd folytatnod azt, amit nekem is kellett, még 20 évvel ezelőtt.

–        És mi az, Papa?- néztem nagy szemekkel, hisz apám szavait mindig csak ittam magamba, de sosem tudtam betelni velük.

–        Majd ha nagyobb leszel, megtudod. De szeretném, hogyha én már úgy látom, hogy már érett vagy a feladatra, akkor biztos személynek adjam át a pozícióm

–        Értem- bólintottam

–        Mindig nagyon figyelj arra, hogy én mit csinálok és jegyezd meg. Ígérem, mindenre megtanítalak, Hercegnőm

–        És Papa?- néztem fel rá ismét, de ekkor felkapott az ölébe

–        Mondjad

–        Ha majd én fogok ebben a székben ülni, lehetek királynő?- kérdeztem, de erre csak ismét elmosolyodott és ezt a mosolyát soha nem feledem

*Jelen*

            Nos, most már tudjátok, hogy miért is lettem én a királynő, és nem valami kis névtelen senki. Aki engem ismer, tudja, hogy milyen vagyok. Magabiztos, nem ijedek meg a munkától, de a vértől sem. Apám becsületének eleget téve már volt, hogy el kellett tennem embert láb alól, de a mai napig sem bánom. Ameddig a tanított úton járhatok, addig úgy érzem, eleget teszek elődöm kérésének.

–        Merre voltál?- kérdezte Gemella

–        El kellett intéznem pár dolgot

–        Munka ügy?- puhatolózott, mire csak bólintottam

Házvezetőnőm kicsit kíváncsi, de szinte minden latin- amerikai ilyen.

            Napjaim egy szokásos emberéhez hasonlón történnek, leszámítva azt, hogy én éjszaka élek igazán. Néha kilátogatok az ültetvényekre és a szállítást intézem, de van, hogy Európába megyek új üzleteket kötni. Apám kissé maradi volt, így nekem jutott részül a terjeszkedés. Egyre jobban megy az üzlet, és a nyomaim is egyre ügyesebben tüntetem el.

–        Minden rendben, miss Fernandez?- kérdezte testőröm, mikor autóm felé vettem az irányt

–        Persze, Fiedel. Minden a legnagyobb rendben- mosolyogtam rá

–        Hová igyekszik?

–        Soha nem fogsz megválni a kérdéseitől és leszokni a magázásról?- léptem hozzá közelebb

–        Ez a munkám- húzta ki magát

–        Elmegyek az egyik barátnőmhöz. Este jövök, de lehetséges, hogy csak holnap reggel

–        Ne menjek magával?

–        Köszönöm Fiedel, de ez egyedül is menni fog- simítottam végig álla vonalát, majd beülve fekete ferrarimba a város szíve felé vettem az irányt

            Nati egészen a főváros szívében lakott és imádtam az éjszakai életet. Főleg szakmámból adódóan… A ház mélygarázsába leparkoltam autóm, majd felmentem a lakásba. Az ajtó nyitva volt, így beengedtem magam. Nem találtam senkit

–        Natália- kiabáltam, mire a válasz a fürdőszobából jött- szia- nyitottam be helységbe

–        Szia- mosolygott és átölelt- ne haragudj, de mint látod, épp nagy munkában vagyok

–         Látom- mosolyogtam és beszálltam a hajvasalásba. Natáliának fogalma sincs arról, hogy én ki is vagyok…

*6 évvel ezelőtt*

–        Hova megyünk bulizni?- ült fel ágyamra Nati vigyorogva

Natália Catalina Trajano

–        Nem tudom- rántottam meg vállam, de egy mosoly húzódott meg arcomon

–        Naa- dobott meg egy párnával Nati- a 18. születésnapodon nem akarsz menni sehova?

–         Igaz- sóhajtottam és úgy érezem, hogy ő jobban felnőttnek érzi magát, mint én. Bár ezt meg is értem, hisz rám nagy feladatok várnak- menjünk a Havannába?- ajánlottam kedvenc helyem

–        Tetszik- ugrott fel és a szekrényemhez lépett. Órákon keresztül válogatott, mígnem előhúzott egy cipőt, meg egy apró ruhácskát

–        Apa abban meg fog ölni- mutattam a ruhára

–        Majd megmagyarázzuk neki, hogy most vagy nagykorú- kacsintott

–        Legyen- vettem nagy levegőt és belebújtam szettembe

            Aznap nem volt jó a közérzetem és úgy éreztem, valami nagyon rosszul fog elsülni. Natinak a kedvét viszont nem akartam lelombozni, így belementem és megpróbáltam elhessegetni a buta gondolataim.

            A szórakozóhelyhez érve nagy tömeg fogadott, de engem szerencsére már ismertek. Hamar bejutottunk és kezdődhetett a 18. szülinap. Nem nagyon ittam, mert mint mondtam nem volt kedvem és már csak otthon akartam lenni. De be kell valljam, vicces volt nézni azt, ahogy Nati részegen táncol…      

            De kb. 11 körül a jókedvem rögtön letört. Kaptam egy hívást, hogy apámat elrabolták, és a váltságdíj én magam vagyok. Akkor kezdtem el kapizsgálni, hogy miért vigyáz rám napi 3 őr. Apa a legnagyobb a szakmában, és mint ismert, én az ő eszességét és ravaszságát örököltem. És mos, hogy szinte már az összes tapasztalatát megosztotta velem, semmi nem állhat a terjeszkedésünk útjába.

            Hamar visszamentem a házamba és az autóval a garázsból kiállva a megadott címre mentem. Cipőm sarka kopogott a kövön, de nem éreztem semmi ijedtséget. Apám mindene megtanított, és tudom, talán jobb tanító, mint az élet. Egy profi higgadtságával sétáltam az elhagyatott raktárépület felé. Mikor az ajtóhoz értem, hallgatózni kezdtem. Nem voltak egyedül a támadók, de apám már egyértelműen haldoklott. Apró mini ruhámban és 15 centis magassarkúmban lassan és magabiztosan indultam meg. A két férfi felkapta fejét a kopogásra

–        Mondtam, hogy eljön- biccentett felém vigyorogva az egyik

–        Szóval, én kellek?- kérdeztem- hol az apám?

–        A mennyországban- röhögött fel az egyik

–        Rossz válasz- rántottam meg a vállam, és eddig a bal kezemben tartott fegyvert felemeltem, kibiztosítottam, becéloztam az előbbi szemétládát és lőttem. Mindezt a másodperc tört része alatt. Apám mindenre megtanított, és ez a pontosság őket is ledöbbentette. 18 évesen hidegvérrel öltem meg egy embert, de megérdemelte…- szóval. Kezdjük előröl- engedtem le a fegyvert, amelybe még 5 golyó volt bekészítve- hol az apám?

–        Arra- bökött reszketve az egyik sarok felé, de mikor megpillantottam apám félholt állapotban, és tudtam, hogy rajta már semmi nem segít, becéloztam a másik kettőt is, és 2 dörrenés után a sarokba rohantam. Az előbbi erős nő teljesen megtört és csak egy síró kislány lettem. Abban a pillanatban megfogadtam, hogy a drogvilág élére állok és megkeresem apám gyilkosát, és én magam fogok végezni vele, bármi áron…