2. rész

2. rész

Az éjszaka jól telt és barátnőm is nagyon jól mulatott. Én szokásomhoz híven nem ittam sokat, de Natinak sikerült elég jól berúgnia, így nekem kellett ápolnom. Ő a legjobb barátnőm, de mivel neki rossz emlékei fűződnek a kábítószerhez, a „foglalkozásom” inkább nem osztom meg vele. Ez az egyetlen dolog, amit még soha nem mondtam el neki, és nem is fogok.
- Jó reggelt- mosolyogok Natira a konyhában, mikor álmos és másnapos fejjel megjelenik előttem
- Neked is- nyom el egy ásítást és máris bekapja az aspirint- volt valami érdekes tegnap éjjel?- rogy le a mellettem lévő székre
- Semmi. De nem is baj, hogy nem emlékszel- kuncogok
- És honnan tudod, hogy nem tudom, mi volt az éjjel?
- Állni nem tudtál, nem hogy emlékezni- nevetek fel
- Ha-ha- áll fel és lassú csoszogással szobája felé veszi az irányt
- Csináltam neked kaját, majd egyél. Holnap találkozunk- kiabálok utána, mire csak int egyet és visszabújik az ágyba
Lementem autómhoz és egy kisebb kerülővel hazamentem. Ilyenkor is nagy a forgalom a belvárosban, nem akarok arra vesztegelni…
Örültem, mikor hazaértem, mivel Nati ápolgatása miatt nem aludtam túl sokat. Beálltam a garázsba, leállítottam a motort, majd a nappaliba mentem. A pulton Gemella üzenete várt. Azt írta, hogy főzött nekem, de ma dolga akad, így kivett egy szabadnapot.
- Jó reggelt, kisasszony- köszöntenekk
- Szia, Fiedel. Nem kell magáznod, nincs itt Gemella
- Tart a munkaidőm…
- Ugyan már, Fiedel. Te sem tudod elfelejteni azokat az édes éjszakákat- lépegetek közel hozzá- amiket együtt töltöttünk
- Nem… ebben igaza van…
- De?- karolom át a nyakát

- De… ezt nem tehetem tovább
- Miért nem?- suttogom és egyre közelebb hajolok ajkaihoz
- A szabályzat…- kezdte volna el
- A szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket- volt enyém az utolsó szó és szorosan ajkaira tapadok.
Éreztem, hogy ő sem akar elengedni, így a hálószobám felé kezdtem el húzni. Mióta apa felvette Fiedelt, azóta tart köztünk ez a viszony. Remek testőr és jó barát, és ezeket néha feltuningoljuk. Nem lehet családom, szeretőm, barátom, mivel az én, mondhatni munkámban az ilyennek nincs helye. Apa már elmesélte, hogy én hogy jöttem közbe, és mikor ezek eszembe jutnak, egyből leteszek a családalapításról

*15 évvel ezelőtt*

- Szép volt, Hercegnőm- puszilja meg fejem apa, mikor kijövünk lövészóráról
- A legjobbak tanítottak- mosolygok rá és a fegyvereket leadva beülünk az autóba
- Mit szólnál egy ebédhez?
- Benne vagyok - mosolygok- menjünk oda- bökök az autóból egy kedves kis étteremre
- Legyen- fordul le apa és bemegyünk ebédelni
- Mi ez a nagy kényeztetés?- kérdezem már a desszert alatt, mivel nem férek a bőrömbe a kíváncsiságtól
- Ezt hogy érted?
- Apa… nagyon ritkán viszel el sportlövészetre, pedig tudod, hogy ez a kedvencem.  Sok időt töltünk együtt már vagy 2 napja. És most együtt, egy étteremben ebédelünk. Szóval?
- Mindig tudtad, mikor mi van?- kacag fel apa- annyiszor kérdeztél anyádról… és most válaszokat szeretnék adni neked- halkul el, mire az én kedvem is kicsit rosszabb lesz- Amikor én belekerültem ebbe a bizniszbe, fogalmam sem volt, hogy milyen áldozatokkal jár. Anyádat már régről ismertem, nem csak egy fellángolás volt. Mikor én lettem a vezető, anyád már a feleségem volt, és nem akartam, hogy baja essen, így arra az elhatározásra jutottam, hogy elválok. Édesanyád azonban tudta, hogy én még mindig szeretem és érezte, hogy valami nincs rendben. Kinyomozta, hogy én lettem a drogbáró, és vállalta, hogy ezzel együtt él. Ebben a kitartásban és nem beletörődésben rá ütöttél- tér ki apa, és rám mosolyog- aztán úgy tűnt, hogy tényleg semmi értelme aggódnom. Jól éltünk, és véletlenül bár, de te is becsúsztál. Őszintén, egy kicsit örültem, hogy lesz kinek átadnom a helyem. Aztán megszülettél és mikor 2 éves voltál, anyádat elrabolták, és mivel nem tudtam összeszedni a váltságdíjat, megölték. És tudom, hogy…
- Nehogy azt mond, hogy ez a te hibád!- vágok szavaiba
- De én úgy érzem. De akárhogy van… a lényeg, hogy most ugyanazok vadásznak rám, és ezért akarom, hogy mindent, minél hamarabb megtanulj
- Átmentem a vizsgán?
- Át- mosolyog apa- de honnan jöttél rá?
- Elvittél lőni, mikor elmentem valamerre követtél, és mindet meg akarsz tudni rólam
- Észrevetted?
- Feltűnőbben nem is csinálhattad volna- nevetem el magam
- Örülök, hogy megérted
- Ígérem, hogy tovább viszem majd az üzletet és anya gyilkosát… megbosszulom
- De ne legyél felelőtlen
- Sosem vagyok- mosolygok és a számla kifizetése után még eszünk egy fagyit a parton.

*jelen*

- Ismét nem bántam meg- mosolygok Fiedelre
- Én sem mondhatom- ad egy puszit a számra
- Mit csinálsz ma?
- Most jár le a műszakom- nevet fel
- Hát…akkor- húzom még közelebb magamhoz- még van időnk pár dologra
- Reméltem, hogy ezt mondod- húz magához még szorosabban és édes csókokban forrunk össze, melyet egyéb gyengéd érintésekbe viszünk át.
Délután 5 óra volt, mikor felébredtem. Fiedel még aludt, így gondoltam kimegyek és főzök valamit. Felkaptam magamra egy aprócska köntöst és kimentem. Összeütöttem egy kis gyümölcssalátát. Észrevettem, hogy Gemella már hazaért, de mivel nem vett észre, nagyon csendben közlekedtem. Belépve a szobába halkan behúztam magam mögött az ajtót és Fiedel arcát cirógattam.
- Mit kéne csinálnom?- dörzsölgeti szemeit
- Enni- nevetek fel és adok neki egy tálat
- Ezt el tudnám viselni- ad egy puszit karomra
- Azt elhiszem. Ruha nélkül, itt eszek melletted- mosolygok
- Remélem, nem is tervezed máshogy- kezdi el nyomkodni nyakam
- Ez jó- mosolygok és leteszem a tálat
- Feszült vagy…
- Ebben a szakmában- fújok egyet és felnevetünk
Azon a délutánon együtt voltunk és még házvezetőnőmnek sem jutott eszébe zargatni. Az este Fiedel unszolásomra nálam aludt, és érdekes érzések kerítettek hatalmukba. Még soha nem aludtam együtt férfival, csak futó kalandjaim voltak. De most… különleges volt, és nem gondolnám, hogy találok majd még egy olyan embert, akiben ennyire meg tudok bízni, mint a saját testőrömben, aki az életét adná értem.
Reggel 8-kor a telefonomra keltem. Kitapogattam és elhúzva a képernyőt, felvettem
- Halló?- szólok bele fitten
- Be kéne nézned…- mondja Carlos
- Elment a szállítmány, igaz?- kezdek gyanakodni és érzem, egyre idegesebb vagyok
- Igen, de…
- Mond már!- kiabálok Carlossal
- Elkapták őket a vámon
- A Francba! Hol?
- Európában… Olaszországban
- A rendőrök?
- Pénzt várnak, de nem köpnek. A 20%-ot viszont megsemmisítik
- A kurva életbe- járkálok fel alá- megoldom… csak add meg, hogy hol- kérem a címeket
- Odautazol?
- Kidumálom magam. 2 óra múlva indulni akarok
- Nem fog menni
- Miért?- leszek még idegesebb
- Lezárták a repülőteret. A leghamarabb 12 óra múlva nyitják meg
- Szórakozol?
- Nem… sajnálom
- Ugye tudod, hogy ezért, még számolunk?- szorítom ökölbe kezem és lecsapom a telefont.

Ki dúltam fúltam magam, majd összehívtam pár barátom, hogy elüssem az időt, és ne akarjak bántani senkit. A közelben van egy versenypálya, és gyakran járunk ki oda levezetni a feszültséget, elütni az időt, szórakozni. 12-kor már mindenki a pályán volt, és Fiedel csókjával zártan beültem autómba.  A szerencse nem állt az én oldalamra, de a 3. helyről indulva sikerült az 1. helyre felhoznom magam. Enyém volt a fantasztikus, sárga ferrari. A kedvencem...
Este 8-kor már megnyitották a repülőteret és az első géppel repültem Európába. Nagyon remélem, hogy meg tudom győzni őket... Fiedelt minden esete sikerült, hogy nem kell kíséret és biztonsági szolgálat sem.

***
Ez lett volna a 2 kezdeti rész, remélem elnyerte a tetszéseteket! :)
Nagyon örülnék pár véleménynek, és értékelésnek :$
Millió puszi mindenkinek! :)