45. rész

45. rész

Nem mindig az "első sok" benyomás a döntő

               A reggelem pocsékul indult és tetézte az a tény, hogy egy rendkívül fontos dolgozat előtt állok. Megreggeliztem, ittam egy Red Bullt, majd felkapva egy egyszerű kis szerelést, elindultam. Ilyenkor már csak a vizsgaidőszakok vannak, így egy kissé kihalt az egyetem. Még vártam 10 percet, majd beültem a 2 órás Zh-ra. A kérdéseket sorra olvastam és tudtam is rájuk a választ, de a kezem egyszerűen nem engedett leírni egy szót sem. A dolgozat kérdéseire tudtam a választ, de a sajátjaimra nem tudtam felelni. Végül aztán rákényszerítettem magam az írásra és a vége előtt 15 perccel beadtam, és kisiettem. Egyszerűen nem bírtam tovább… teljesen feszélyezve éreztem magam, és szükségem volt egy kis levegőre, és időre. Sokáig sétálgattam a parkban, de még mindig nem jutott eszembe semmi észszerű. Még soha nem voltam ilyen helyzetben és őszintén reméltem, hogy sosem fogok belekerülni…

            Gondolkoztam Dávid viselkedésén, Seb reakcióján, Christian közelségén, Dan jelenlétén, de valahogy mindegyik után arra jutottam, hogy jobb lenne elköltözni. De ekkor persze bevillantak húgom szavai, hogy megint feladom. És ebben teljesen igaza volt. Sebbel muszáj megtartanom a baráti viszonyt, hisz nem akarok fájdalmat okozni Hannanak. Christiant össze kéne hozni a régi barátnőjével, hisz ő is megérdemli a boldogságot. Dávid… jól tudja, hogy meg fogja kapni azt, amit kért tőlem, mert mindig betartottam a szavam. De ebből megint Dan jön ki rosszul, aki az egészben az áldozat, semmiről nem tehet, és mégis mindig más mellett kell látnia. Már vagy délután 3 óra is elmúlhatott, mikor az éhségemre lettem figyelmes. Gondolataimat megpróbáltam figyelmen kívül hagyni és egy döntés felé terelni magam, így felhívtam Hannat, hogy lenne-e kedve velem ebédelni. Mármint ha ezt annak lehet nevezni… Persze rábólintott, és felajánlotta, hogy menjek át. Elfogadtam a meghívást, bár az elején kissé visszakoztam.

-          Szia- adtam neki két puszit és belépve a lakásba körbe vett a finom meleg

-          Örülök, hogy hívtál- vette el kabátom és a fogasra akasztotta. Nem, mintha nem én éltem volna itt vagy egy hónapig…- és hogy jutottam eszedbe?- ült le az étkezőbe

-          Beszélnünk kéne… valakiről- mentem utána én is

-          Kiről?- lett kíváncsi

-          Dan- mondtam nemes egyszerűséggel, de őt mintha sokkolta volna a hír

-          Igen… mit szeretnél tudni?- tördelte ujjait

-          Honnan ismered? És Mel miért bántotta meg ennyire?

-          Nem tudsz többet, ugye? Csak… csak hogy Mel megbántotta

-          Nem- ráztam a fejem, de feltűnt, hogy elég feszült és talán fél is, mikor róla kell beszélnie

-          Még régen, Németországban ismertem meg, mikor oda járt egyetemre. Már nem is tudom, hogy hozott minket össze a sors- lett egy mosoly arcán, ami nekem elég sokat sejtetett- Mikor bemutattam Melanienak, ő szinte azonnal belehabarodott Danba. A srácnak még kellett egy kis noszogatás, de aztán egymásra találtak… Egészen jól megvoltak, csak aztán Mel terhes lett, Dan elköltözött, meg nem kereste és így vége lett a kapcsolatuknak

-          És a ti kapcsolatotok?- kezdtem el puhatolózni

-          Ezt… hogy érted?- jött megint zavarba

-          Hanna! Szerintem itt több van, mint amit te elmondasz nekem

-          Muszáj ezt most megtárgyalni?- tördelte ismét ujjait- Seb bármikor hazajöhet

-          Most!- csaptam idegesen az asztalra, mire megéreztem egy szorító kezet vállamon

-          Mi a baj, Gréta?- kérdezte Seb és magával szembe fordított

-          Csak… játszottunk- improvizáltam

-          Azt, hogy halálra rémíted a menyasszonyom?

-          Melletted meg kell szoknia- adtam egy puszit az arcára, köszönésképpen

-          Kész a vacsi?- ment Hannahoz és felhúzta a székből, majd adott neki egy csókot- éhes vagyok

-          Máris- mosolygott a lány és egy kérlelő pillantást vetve rám, besietett a konyhába

-          El is hiszem, hogy ehhez kell az izom- jegyeztem meg

-          Mit keresel itt?- jött közelebb és neki támasztott a falnak. Elég ideges volt

-          Hanna meglát- próbáltam eltolni, de nem engedett

-          A tegnapi után miért vagy itt?

-          Hannahoz jöttem, nem hozzád

-          Meg mondtam, hogy nem fogom hagyni, hogy elmondd neki… bármi áron

-          Te normális vagy? Eszem ágába sincs elmondani neki!- akadtam ki, és legszívesebben kiabáltam volna, de muszáj volt suttogni- ennyire még te sem lehetsz hülye

-          Belőled bármit kinézek- engedett el és elfordult

-          Ezt meg mégis hogy értsem?- simogattam csuklómat, amin rajta volt még szorításának a nyoma- ez rohadtul fájt!

-          Bocs- lökte oda- akkor minek vagy itt?

-          Hanna szerintem többet tud, mint amennyit elmond…

-          Mivel kapcsolatban? Nem vagy te egy kicsit skizofrén?

-          Nem!- kértem ki magamnak- Danről tud valamit, amit nagyon nem akar elmondani…

-          Ez a te dolgod nem az enyém- mentünk vissza az étkezőbe és örömmel láttam, hogy Han nem vette észre, hogy vagy 5 percre eltűntünk

-          Már itt is van- hozta a nagy fazekat, valami levest csinálta

-          Majd segítek- ment elébe Seb és kivette a kezéből a fazekat és az asztalra tette

-          Köszönöm- adott egy csókot Han Sebnek és leültünk az asztalhoz. Pont úgy viselkedtek, mint egy igazi párocska, de mindkettőjüknek volt mit rejtegetni. Sebnek ott voltam én, meg a viszonyunk, Hannanak meg Dan. Valahogy… muszáj kiderítenem, hogy mi folyik itt, és Dan meg tuti nem mondja el, mert ahhoz még nem ismer elég jól…

-          Nagyon finom volt- törölgettem a szám mosolyogva

-          Köszönöm- viszonozta a mosolyt Hanna- nemrég tanultam ezt a receptet. Odaadjam? Kint van a konyhába- állt fel, és ez inkább volt kényszerkérés, mint hogy önszántából adná, vagy én önszántamból mennék ki- szóval?- kérdeztem karba tett kézzel már a konyhába

-          Nem szeretném, ha Seb látná, hogy furcsán viselkedsz velem, mert akkor kérdezősködni fog. Ígérem, hogy holnap mindent elmondok, de addig ne kelts feltűnést. Kérlek.

-          Nem keltek- kaptam ki kezéből a papír fecnit, amin a leves volt- Már megyek is- villantottam egy mosolyt és az ajtó felé indultam. Még elköszöntem Sebtől, aztán hazafelé vettem az irányt. Kb. 8-ra értem haza, és a mai nap után csak lefürödtem és az ágyba dőltem. Az álom nagyon hamar rám talált.

/Hanna szemszög/

-          Miért volt ilyen furcsa Gréta?- kérdezte Seb pakolás közben

-          Nem tudom- rántottam meg a vállam és próbáltam nem a szemébe nézni. Világ életemben rosszul hazudtam

-          Mit terveztél ma estére?- támaszkodott neki a pultnak a kis németem és csak engem nézett

-          Nem szeretem, mikor nézel- pirult el

-          Pedig nagyon szép vagy- kapott fel dereka köré

-          Seb- kezdtem el ellenkezni- ezt nem szeretem- jelentettem ki, majd letett, de elég morcos volt az ábrázata

-          Miért vagy ilyen?

-          Milyen?...

-          Gátlásos

-          Nem vagy gátlásos

-          Áh. Nem szeretkeztünk már azóta, mióta terhes vagy. Nem voltál előttem meztelen, mióta megint együtt élünk, de emlékeszem, volt olyan nap, hogy ruha sem volt rajtunk

-          Az csak te voltál…- törölgettem a pultot

-          Miért vagy ilyen távolságtartó?- kapta el a kezem és szorosan magához húzott és a szemébe kellett, hogy nézzek

-          Egyszerűen ilyen vagyok- hazudtam tovább- Gréta előtt elfogadtál ilyennek- csúszott ki a számon és láttam rajta, hogy ez nagyon fáj neki

-          Ebbe ne keverd bele őt. Semmi köze az egészhez

-          Igazad van, sajnálom- simogattam volna meg arcát, de eltolta a kezem

-          Elmegyek Kimihez, ne várja meg, későn jövök… lehet, hogy csak holnap reggel

-          Ne hagyj itt- nyúltam utána könnyes szemekkel, de már késő volt

Amint becsapta maga mögött az ajtót, újra elkezdődött a szokásos program. Amióta itt lakom, egyik estét sem töltöttük együtt. Nekem viszont voltak kísértéseim, és az ilyen estéken, mikor végig egyedül voltam, nem tudtam nekik ellenállni, de ma… ma az éreztem, hogy túl kockázatos lett volna magamra vállalni a feladatot, így lemondtam a „randevútm”…

            Másnap reggel egyedül ébredtem a nagy franciaágyon, Sebe sehol nem találtam. Lecsoszogta a konyhába, majd jól bereggeliztem és gondolkozni kezdtem, hogy Grétának mit kéne mondani… A teljes igazságot? Muszáj lesz, ugyanis ő mindig kiszúrja, ha valami nincs a helyén… Nem tudtam, hogy meddig van ma az egyetemen, ezért csak tippeltem egy időt és felhívtam. Álmosan szólt bele

-          Haló?

-          Szia. Hanna vagyok- köszöntem félénken- nem akartalak felkelteni

-          Úgy is visszaaludtam- nyújtózott

-          Akkor ma mikor tudnánk találkozni?

-          Nem tudom… mondjuk egy óra múlva?

-          Innen nem kelsz ki két órán belül sem- hallottam meg egy férfi hangot, ami túl ismerősnek tűnt. A vonal túlsó végén síri csönd uralkodott. Gréta bizonyára rászólt „vendégére”

-          Ne haragudj, nem akartalak zavarni- vörösödtem el teljesen

-          Nem… én sajnálom. Akkor az jó, ha egy óra múlva találkozunk? Most van… fél 11

-          Rendben, nekem megfelel. És hol?

-          Itt, a szálloda közelében van egy nagyon jó kávézó… nagyjából tudod, hogy merre van?

-          Hát… nem igazán

-          Kérdezd meg Sebet… gondolom úgy is csak most kel fel- hallottam hangján, hogy elmosolyodik

-          Nem… ő nincs itthon

-          Máris edz?- lepődött meg

-          Nem… csak… majd megbeszéljük délután, jó? Majd valahogy odatalálok. Szia- tettem le mosolyogva a telefont, de még mindig nem tudott nyugodtan hagyni az a férfi hang. Ha Gréta azt hiszi, hogy Seb itt van, akkor ki lehet vele?

Mivel Gréta fél 12-re tette a találkozót volt időm nyugodtan összekészülni és gondolkozni. Beraktam és kiteregettem még egy adag ruhát is. A GPS-be bepötyögtem a címet és az okos kis szerkezet 20 perc alatt elnavigált a kívánt helyre.

/Gréta szemszög/

-          Te normális vagy?- vágtam mellkasba Sebet, mire feljajdult- Hannaval beszéltem!!

-          Bocs, nem tudtam… De be kell ismerned, a békülős szex a legjobb- lett kaján vigyor az arcán, majd felálltam és a tükör előtt gumiztam össze a hajam

-          Elismerem- nevettem én is, majd a konyhába léptem. Tettem, vettem, mikor megjelent Seb, és esze ágába sem volt elengedni engem a találkozónkra, hanem inkább visszacsábított volna az agyába- ne, készülnöm kell- próbáltam eltolni, de puha keze már fenekemet markolászta és ajkai nyakam kényeztették

-          Késel egy kicsit. Majd megvár

-          Rád mindig vár… legalább én ne várassam meg. Főleg, hogy teljesen átverem…

-          De jó terelés volt- engedett el és beállt mellém felvágni pár zöldséget

-          Remélem tudod, hogy nem lesz még egyszer  ekkora szerencsénk? Simán felismerheti a hangod. Sőt… szerintem fel is ismerte

-          Majd megtudjuk- vonta meg a vállát és leültünk az asztalhoz.

Komótosan ettünk, aminek a vége egy asztalon lévő szeretkezés lett, majd miután összeszedte a dolgait elment, én pedig készülhettem az „igazságra”. Megmosakodtam, megcsináltam a hajam, és mivel a közelben volt a kávézó, tényleg megpróbáltam nem elkésni. Végül aztán 11:40-re odaértem…

-          Szia- ültem le vele szembe, egy ablaknál lévő kis asztalkát választott

-          Reggel ki volt veled?- jött az első kérdés, amire persze számítani lehetett volna, de nem készültem fel rá… Improvizál… gyerünk… valami hihetőt!

-          A tegnap este után elmentem egy bárba és találkoztam egy kedves sráccal. Azért is késtem, mert tőle jöttem

-          Ja, értem. Csak… olyan volt, mintha Seb lett volna…

-          Sebbel nincs köztünk semmi… Mióta megtudtam, hogy megcsalt veled…- játszottam a hülyét, mintha nem tudnám, hogy 4 hónapos terhes…- próbálom úgy kezelni, mint egy barátot, de nagyon fáj, amit tett- drámáztam, és úgy láttam, bevált- De miért is vagyunk itt?

-          Hogy elmondjam az igazat…- vett nagy levegőt, mire megjelent a pincér

-          Mit hozhatok?

-          Én egy cappucinot és egy ásványvizet kérek. Te, Hanna?- néztem a szőkére

-          Egy szelet csoki tortát-mosolygott művien a pincérre, majd mikor visszafordult felém, ismét tördelni kezdte ujjait- szóval… Mikor Dan elvált Meltől, nem szakítottam meg vele a kapcsolatot. Szinte napi szinten beszéltünk, és volt, hogy hetente többször találkoztunk. És akkor együtt voltam Sebbel, de neki állandóan versenyei voltak, és nem nagyon akarta, hogy elkísérjem rájuk… Egyszerűen csak magányos voltam- szakította meg egy kicsit a mondanivalóját, ameddig letette a pincér a rendelést, majd tovább ment- és egyre jobban kezdtem megkedvelni, míg végül… megtörtént. Lefeküdtem Dannal és nem is egyszer. Szeretem Sebastiant, de akkor… nagy szükségem volt valakire, aki mellettem van

-          Oké. Ezt értem, megcsaltad anno. Nem tudja, ez is oké… de akkor a szomszédos sztori igaz, ugye?

-          Te mindig átlátsz a szitán?

-          Nem igaz?- kérdeztem meghökkenve

-          Muszáj volt kitalálnom valamit, hogy Seb visszavegyen, főleg, miután Olaszországban együtt voltunk, és terhes lettem és…- itt kezdett betelni a pohár

-          Ne kertelj Hanna, Seb elmondta, hogy 4 hónapos terhes vagy. Itt vége van a játszadozásnak. Mindent tudni akarok!

-          Oké… szóval tudod, hogy nem Olaszországban voltunk együtt… Akkor még nem ismerted… és… szóval nyilvánosságra került a videó, és abban az volta a rossz, hogy még csak nem is Dan volt a férfi, akivel azon vagyok… ez a videó készült kb. 4 hónapja. És ekkor volt kb. 3 vagy 4 nap, mikor voltam Sebbel is, és Dannal is. És nem tudom, hogy ki az apjuk…- gyűltek könnyek a szemébe

-          Ne játszd meg magad! A te hülye kis hiányod, meg játszadozásaid miatt ment tönkre a kapcsolatom Sebbel. Mégis mit képzelsz magadról?!

-          Ha tudod, hogy 4 hónapos a baba, akkor te is beszélsz Sebbel… és reggel sem az idegentől jöttél, ugye?

-          Mégis mit tenne szegény ember, ha nem áll mellette senki?? Tegnap este teljesen megsajnáltam, olyan állapotban jött át hozzám. Mi tegnap előtt összevesztünk, csakis miattad. Mert én nem akartalak tovább bántani azzal, hogy Seb még mindig nincs túl rajtam. De tudod mit? Megérdemled azt, ami veled történik, és amit megfőztél magadnak, azt edd is meg!- álltam fel és ledobva pár papírpénzt az asztalra, kiviharzottam. 

Nem tudom, hogy Hanna mit csinált akkor, de én hazarohantam. Otthon elővettem egy üveg vodkát és ismét inni kezdtem. Tudom, nem szép dolog, hogy az alkoholba fojtom a bánatom, de valahogy megnyugtatott. Mikor elővettem a telefonom, Hanna neve állt a kijelzőn és egy boríték villogott. Akkor még nem ittam sokat, így szinte józan állapotban olvastam: „Ne mond el Sebnek, mert ezzel tönkre tennél mindent. Nem akarlak megzsarolni, vagy ilyenek… de ha keresztbe teszel, Seb meg fogja tudni, mi az ára a Red Bull Racing részvényeinek… Csókpusz: Hanna”.

Megrökönyödtem, mikor az üzenet végére értem

-          Ezt meg honnan tudja?- kérdeztem magamtól félhangosan és a kanapéra rogytam. Még az ivástól is elment a kedvem, és csak meredni tudtam magam elé...
***
Sziasztok!
Nos, ez lett az új részt, és elnézést, ha akadt benne helyesírási hiba, de megszállt az ihlet és a hiba a fél üveg vodka miatt van, amit suli közben ittam...:$ tudom, nem lehetne, de jól esett és így kibírtam egy német teadélutánt! Köszönöm Andinak, h kitartott mellettem :$ <3
És nektek is köszönöm, hogy olvastok, és hogy hozzászóltok/ értékelitek kreálmányom. 
Kitartást, már csak pár nap :P
Puszii.