47. rész (1/2)

47. rész

1/2

A brazil hétvége

Kedden nem volt kedvem bemenni, így csak főztem magamnak egy kávét és az egyik fontos zh-mra tanulva befészkeltem magam az ágyba. Délután 1 körül valaki csöngetett, és nehézkesen bár, de a 4. csengetésre ajtót nyitottam

-          Meglepetés- mosolygott édesen Dan

-          Szia- köszöntem először meglepetten, de aztán megöleltem

-          Milyen volt Austinban?- jött beljebb

-          Te erről honnan is tudsz?

-          Hanna

-          Ja, persze. Ismeritek egymást…- mondtam kissé kelletlenül- egyébként jó volt. Ez volt a második forma 1-es hétvégém, és a bokszból jobb nézni, mint a lelátóról- mosolyodtam el

-          Már voltál kinn?

-          Igen… régen    is nagyon szerettem a forma1-et, így a magyar nagydíjra már kilátogattam egyszer

-          Az jó…

-          Kérsz valamit?- kezdtem el jó vendéglátó módjára viselkedni

-          Ha nem tolakodás, akkor egy édes csókot- mosolygott tündérien és egyre közelebb jött. Mosolya hatása alatt állva meg sem próbáltam megakadályozni, így hamar megéreztem leheletét arcomon, majd ajkai nyomán égett a szám

-          Ezt biztos be akarod fejezni?- kérdeztem csukott szemmel

-          Szerintem te kéred a folytatást

-          Bizony, hogy kérem- lett hatalmas vigyor az arcomon és karjaim nyaka köré fontam és így vontam magamhoz, egyre szorosabban.

Lassan lefejtettem róla pólóját, majd a pultra rakott. Csókjait ennyire még sosem élveztem.

-          Nem lenne kényelmesebb az ágyon?- kérdezte két csók között

-          Hagyományosan akarod?- nevettem fel

-          Nem hallottam még olyat, aki pont ott nem szereti- állt le egy kicsit, hogy a szemembe tudjon nézni

-          Hát… én ilyen különleges vagyok- zártam le a csókszünetet és ismét ajkaira vetettem magam.

Végül aztán az ő kívánsága teljesült és a hálóban kötöttünk ki. Mozdulatai óvatosak voltak, de mégis határozottak és egyértelművé tette kívánságait. A kellő pillanatban uralkodni tudott magán, de mikor ez már nekem sem ment, fáradtan dőlt rám egy édes orgazmus után.

            Mikor már kicsit megnyugodott lejjebb csúszott és fejét mellkasomra tette. Birizgáltam kicsit a haját, míg a lábaim simogatta.

-          Nem lehet, hogy ezt korábban kellett volna?- kérdezte kicsit félve és rám nézett

-          De, korábban kellett volna- nevettem fel és ismét magamhoz vontam egy csókra

-          Mit csináljunk ma?

-          Már vége van a műszakodnak?

-          Igen- bólintott

-          Akkor szerintem fáradt vagy, szóval főzök egy kis vacsit és itt alszol

-          Ez nagyon jól hangzik- adott puszit az arcomra

-          Fürödj le, én addig megcsinálom a kaját

-          Rendben- álltunk föl, és míg ő balra ment, én a konyhába.

Előszedtem egy kis tésztát, meg darált húst. Összekevertem egy kis paradicsomszósszal és kész is volt a spagetti. A vacsora csendben telt, és spagetti tészta révén a csókok sem maradhattak el. Végül aztán 11 körül lefeküdtünk aludni, közbe iktatva egy kisebb, de valamivel hangosabb szeretkezést.

            Szegénynek reggel 7-kor kezdődött a műszakja, így 5-kor keltünk. Nem örültem neki igazán, de jó volt mellette ébredni, és így legalább én sem kések el a suliból. Örültem, hogy Seb nem jött át tegnap, nem tudtam volna, hogy kimagyarázni a dolgokat… De valahol nagyon örültem, hogy nem jött, mert így közelebb kerülhettem Danhaz.

-          Köszönöm a szép estét- állt meg az ajtóban, míg rajtam csak egy póló, meg egy bugyi volt

-          Megismételhetjük- kezdtem el előre hátra dülöngélni

-          Ilyenkor csókot vársz?- húzódott meg egy álmos mosoly borostás arcán

-          Ühüm- bólogattam, majd nemsokára megkaptam, amit akartam. Ebben a pillanatban nagyon nehéz volt elválnom Dantől, de reméltem, hogy ma délután még viszont láthatom.

Innentől már nem tudtam visszaaludni, és mivel nem volt mit csinálnom, kitakarítottam a lakást. 11-re már végeztem is vele, így nem bizonyult valami tartalmas elfoglaltságnak. A suli csak 1-kor kezdődött, szóval a maradék majdnem 3 órát megpróbáltam elütni. Mikor már késésben voltam, persze, hogy akkor hívtak

-          Halló?- vettem fel a telefont kissé szerencsétlenül, mivel pont a kabátom vettem fel

-          Sosem tudok jól időzíteni- kacagott fel

-          Mit akarsz, Dávid?- ment el a kedvem

-          Mit mondtam a hozzáállásról?

-          Mit szeretnél?- erőltettem egy mosolyt

-          Máris jobb, de nem őszinte…- sóhajtott egy nagyot színpadiasan-, de mindegy is. A hétvégét ugye Brazíliában töltjük… a repülőjegyek Hannanal vannak, ma menj el értük. És vegyél magadnak pár jó ruház, nem szeretném, ha a partikon rosszul néznél ki… Van a borítékban pénz is, ha nincs kivel menned, kérd meg Hannat, hogy menjen el veled vásárolni

-          Inkább a halál- mormogtam

-          Micsoda?

-          Mondom majd még meglátom- mondtam hangosabban

-          Én mást értettem…

-          Rosszul hallottad

-          Ne neheztelj rám emiatt. Csak tudod… nagyon hiányzol ám nekem

-          Ez nem kölcsönös…

-          Tudod, hogy mi jutott eszembe?

-          Na mi?

-          Pont ma 4 éve, hogy elveszítetted a babáinkat

-          Ezzel most kurvára elcseszted a kedvem. Ugye tudod?

-          Egyre csúnyábban beszélsz… de nem baj. Majd szombaton megint próbálkozunk- kacagott fel ördögien, mire nekem könnycseppek jelentek meg a szememben, mert minden egyes mozzanat felderengett bennem arról az éjszakáról

-          Akarsz még valamit?- kérdeztem néha elcsukló hangon

-          Nem is tudom… Ja, igen. Állj le a fogamzásgátló szedésével. Nem tesz jót neked a betegséged miatt, és lehet, hogy nem esel teherbe

-          Inkább fekszem le 100 másik idegennel, mint veled

-          Szavadon foglak- tette le a telefont, és nekem olyan volt, mintha egy világ omlott volna össze bennem

-          Ki ez az ember?- kérdeztem magamtól hangosan, és könnyeim fátyolában beléptem az egyetemre. Végigküzdöttem egy napot, majd ahogy Dávid kérte elmentem Hannahoz, hogy elhozzam a borítékot és a jegyeket. Egészen gyorsan odaértem Sebékhez és gondolkodás nélkül bekopogtam. Csak túl akartam lenni ezen az egészen.

-          Szia mosolygott Hanna

-          Itthon van Seb?- kérdeztem flegmán

-          Nincs…

-          Akkor nem kell jópofiznod. Csak a borítékért jöttem

-          Persze, máris hozom- mosolygott továbbra is, amivel engem az őrület határába sodort- nem jössz beljebb, mert elég hideg van- tárta ki az ajtót

-          Oké- léptem be kelletlenül és el kellett, hogy ismerjem, jól esett a meleg

-          Egy teát, esetleg?- jött vissza, már a csomaggal a kezében

-          Téged komolyan nem zavar, hogy hazugsággal tartasz magad mellett egy férfit?

-          Nem biztos, hogy hazugság- rántotta meg a vállát- elmenjek veled?- csillantak fel szemei, mikor meglátta a borítékból előhúzott pénzköteget

-          Kösz, de megoldom egyedül is- fordultam sarkon és már ott sem voltam. Bementem a legközelebbi plázába, és este fél 9-re, mindent beszerezve hulla fáradtan estem haza. Egy meleg fürdőre és ágyra vágytam, de ez persze megint nem lehetett valóság…- Seb, mit keresel itt?- tettem le a kulcsokat az ebédlőasztalra, melyen Sebastian ücsörgött

-          Nem lehet meglepni sem?- mosolygott

-          Nem vagyok olyan állapotban- fordultam szembe vele

-          Mi a baj?- ugrott le, és máris jött megölelni

-          Ma… láttam egy ultrahangképet a gyerekedről és rájöttem, hogy ezt nem lehet tovább csinálni- hazudtam, de a könnyeknek így sem tudtam megálljt parancsolni

-          Szeretlek- hajtotta le a fejét

-          Én is téged- suttogtam fülébe és szorosan magamhoz öleltem- de esténként maradj a menyasszonyoddal

-          Rendben, de nehéz lesz… olyan ellenséges. Néha úgy érzem… neki nem is hiányzik a szex…

-          Ez fura…- gondolkodtam el

-          Miért?

-          Mikor én terhes voltam, elég gyakran csináltam Dáv…- akadtam meg és akkor kezdtem el kapizsgálni a dolgokat. Nagyon reméltem, hogy nincs igazam, de ez a hétvégén majd úgy is kiderül…

-          Dávid?

-          Igen- hajtottam le fejem és a választ is csak suttogtam

-          Miért érint ilyen rosszul? Már vége, nem?- emelte fel fejem

-          De… csak pont ma 4 éve, hogy elvetéltem, és ez nekem elég… fájdalmas

-          Megértem- küldött felém egy bíztató mosolyt

Az este hátralévő részét együtt töltöttük és akármennyire is véget akartam vetni a kapcsolatunkban, nem ma akartam elkezdeni. Együtt megvacsoráztunk, Seb kitalált valami hazugságot, hogy hol van, és nálam aludt. Nem történt semmi, egyszerűen csak barátok voltunk… némi extrával, amit csak néha használtunk ki.

            Reggel még korábban keltem, mint tegnap, mivel Seb indult Brazíliába. Szinte alig bírtam elengedni, hisz tudtam, ez a hétvége rosszul is elsülhet és Sebnek akkor nagy baja lehet. Már csak a VB győzelmében reménykedhettem…

            6-kor már üres volt a ház és azon kaptam magam, hogy teljesen egyedül maradtam. Kicsit még visszabújtam az ágyba, és el is nyomott az álom. 11-kor kikászálódtam, összekészülődtem és bementem az egyetemre. Nem igazán volt kedvem semmihez, így otthon a napot egy kád forró fürdővel zártam. Sebtől még kaptam helyzetjelentést, Christian is gondolt rám, majd álomra hajtottam a fejem.

            Pénteken végre kialudtan ébredtem, de kicsit bántott, hogy Dan azóta sem keresett. Lehet, hogy elmondta neki Hanna, hogy ezt a hétvégét Dáviddal kell, hogy töltsem? A végén aztán elhessegettem ezt a gondolatom és a temérdek mennyiségű ruhát, amit vásárolnom kellett, megpróbáltam 2 bőröndbe belegyömöszölni.  A délben induló járatra szálltam, és nem kis meglepetés ért a helyem elfoglalásakor

-          Dávid nem is szólt?- nevetett fel. Gondolom a meglepődött arcom elég kifejező volt

-          Nem… ez valahogy kimaradt

-          Elköszöntél ma reggel Sebtől? Szerintem többet nem fogod látni…

-          Azt csak hiszed- morogtam magamban

-          Parancsolsz?

-          Szerintem nem te mondod meg, hogy mikor láthatom a barátom. És remélem, tudod, hogy kezd gyanakodni

-          Nyugodj meg- legyintett- ez után a hétvége után jobb dolga is lesz, mint hogy velem foglalkozzon

-          Aha- vettem félvállról mondandóját és becsatoltam övem a felszálláshoz. Amint el lehetett hagyni a helyeket én máris felpattantam és a bárba mentem. Szinte egész út alatt ott iszogattam. Jókora utazás után végre leszállhattunk, és Hanna Sebhez ment, én pedig a Dávid által megadott címre küldtem a taxisofőrt.

-          Köszönöm- fizettem ki utazásom és amint becsaptam az ajtót, a sárga jármű már hajtott is tovább.

Mikor körbenéztem, jól látszott, hogy egy gazdag negyedbe érkeztem, a tenger partja mentén. Kicsit beljebb sétálva máris a tengerparton találtam magam, és egy gyönyörű luxusnyaraló tárult elém. Félve bár, de beljebb lépkedtem, és a látványtól még a lélegzetem is elállt. Sosem jártam még ilyen helyen és akármennyire is utálom azt, aki, nem tudtam  felhagyni a bámészkodással. Csomagjaim ledobtam a kanapéra, majd kisebb felfedező útra indultam. A nappalit sikerült végigjárnom, mire valaki megszólított

-          Már vártalak- mosolygott rám Dávid a karzatról, kezében egy tálcát tartott két koktéllak- csinos vagy- biccentett

-          Kösz- hervadt le a mosoly az arcomról, de ezt ő szerencsére már nem látta, mivel hátat fordított, hogy lejöhessen hozzám. Mikorra visszaért, már ismét felvettem az előbbi mosolyom, csak már kicsit művibben

-          Látom, nem felejtetted el azt, amit mondtam- utalt a hozzáállásra, és végigsimított arcom vonalán. Érintése mintha égetett volna, és nem jó értelemben. Eltoltam volna magamtól és letöröltem volna érintése nyomát, de tudtam, hogy ezt most nem tehetem

-          Ebben nem változtam- emeltem le egy poharat és belekortyoltam. A koktél finom volt, csak egy csöppet lehetett érezni az alkohol, talán rumot, s inkább a kókusz harmonizált az ananásszal

-          Mit terveztél mára?- tette le a tálcát

-          Arra gondoltam, ebben a gyönyörű időben felavatom az új fürdőruhám

-          Látom, nem fogtad vissza magad- mosolygott és a bőröndökre pillantott

-          Te mondtad- rántottam meg a vállam és letéve a poharat az asztalra elkezdtem levenni a nadrágom és a fölsőm

-          Mit csinálsz?- nézett rám kikerekedett szemekkel- azt hittem, nagyon nem akarod… - nyalta meg szája szélét, mikor nadrágom gombjához értem

-          Mint mondtam - toltam le nadrágom- megnézem, milyen a víz- fordítottam neki hátat, és egy apró könnycseppet visszanyelve elindultam a tenger felé. A forróság után édes érzés volt a hűsítő sós vizet testemen éreznem, de elrontotta a varázst, hogy Dávid szinte végig engem bámulsz. Nagy levegőt vettem és ismét felvettem álarcom- nem csatlakozol?- kiáltottam a part felé

-          Most inkább nem- nézett továbbra is, de nekem már nagyon elegem volt belőle. 20 perc lubickolás után kimentem a partra- máshogy emlékeztem rád- mért végig

-          Éspedig?- feküdtem le a mellette lévő napozóágyra és süttetni kezdtem hasamat

-          Visszafogottabb, ducibb voltál anno

-          Megváltoztam- vontam meg vállam és felvettem napszemüvegem

-          Este egy partiba megyünk. Szépen öltözz ki

-          Rendben. De szólj előtte 2 órával… legalább

-          Miért?

-          A szépséghez idő kell- mosolyogtam és tovább élveztem a Nap édes sugarait.

Kb. 1 óra múlva szólt is Dávid, hogy kezdhetek készülődni, én pedig felmentem a szobámba. Bezárkóztam a fürdőbe és szinte egész készülődésemet végig zokogtam. A smink résznél már     meg kellett nyugodnom, hisz nem mosódhat el, és azon elhatározásom, miszerint kiderítem, hogy mi folyik itt,       még erőteljesebb lett.

            Másfél órányi készülődés után menetkészen álltam Dávid előtt, és ismét el kellett viselnem undorító pillantását.

-          Megérte az a plusz fél óra- bólogatott helyeslően

-          Én mondtam- forogtam egyet, hogy még jobban elhiggye, beletörődtem „sorsomba”. Egy fehér limuzin állt a ház előtt melybe beszálltunk, és 30 perc múlva és elegáns étterem előtt állt meg. Sok ember érkezett abban az időben, mint mi, és sokan vetettek elismerő pillantást Dávidra. Úgy tettek, mintha én ott sem lennék…

***

Nos, elkészült a részecske, remélem elég jó lett :$
Köszönöm, hogy olvastok és mindig véleményeztek! Nemsokára jön egy kis bejelenteni való, de addig is, jó hetet!!
Puszi Nektek *.*