4. rész

4. rész

Szépen felöltöztem, majd kijelentkezve a szállodából a pályára mentem. Szerencsére Adam már ott volt, így nem volt semmi kavarodás a bejutással. Amíg ők bepakoltak, én elmentem leadni a kocsim. Siettem vissza a pályára, nehogy lekéssem az indulást
- Nos, hogy tetszik?- jön velem szembe Christian- jó reggelt, egyébként
- Neked is- mosolygok-, mindenképpen befektetek. A többit majd megbeszélhetnénk pár nap múlva? Úgyis Londonba kell utaznom.
- Ez remek!- csattan fel- gyere velünk a géppel. Mi is mind hazamegyünk
- Mi?- kérdezek rá
- A pilóták és alkalmazottak, meg néhány szerelő. Nem tartasz velünk?
- Nem is tudom… kérek egy kis időt, és majd választ adok
- Rendben- biccent, majd továbbáll.
Nem akarok Sebastiannal egy levegőt szívni, de végül is, csak kényelmesebb egy repülő, mint egy kamion… Adammal ledumáltam, hogy menjenek egyedül, de jól rejtsenek el mindent. Az útvonalat megváltoztatták és a legkevésbé szigorú ellenőrzőpontokon mentek át.  Nagy segítségek nekem, de borsos árat fizetek ezért.
Christian már a pálya bejáratánál várt és indultunk a reptér felé. Kiérve az adatok ellenőrzése után és az általam utált procedúrákon átesve felszállhattam a gépre. Elegáns volt, de nem kihívó, és ahogy felléptem, csak egyetlen hely volt szabad…
- Oda ülj, kérlek- mutat Christian az egyetlen szabad helyre
- Rendben- bólintok és máris a helyemre csoszogok. Persze, hogy nem ér meglepetés
- Jó reggelt- vigyorog rám a szőke
- Neked is- vetem oda és leülve bekötöm magam
- Tudtad, hogy csak rátok várt a gép?
- Nem érdekel- rántom meg a vállam
- Tegnap előtt nem ilyen voltál- fordul felém teljes testtel
- Mert akkor kevésbé ismertelek- dünnyögök
- Mi ez a jókedv?- nevet fel
- Láthatom a szőke fejed- mosolygok erőltetetten, majd elfordulva a másik irányba fülembe teszem a fülhallgatóm és lehunyom a szemem. Kicsit elbóbiskolok, mikor bökdösődére ébredek- mi van?- veszem ki bosszúsan fülemből a zenét
- Kiengedsz? Pisilnem kell
- Tartsd vissza- förmedek rá
- Az sose ment…
- Jó, menj- állok fel morcosan, mire csak egy idegesítő mosolyt kapok válaszul. A kedvem elment a zenétől, de legalább szabad volt az ablak melletti hely. Kihasználva az alkalmat, beülök a német helyére.
- Az az én helyem- mutat a székre visszaérve
- Mint látod, már nem
- Ezt direkt csinálod?- kérdezi csípőre tett kézzel
- Micsodát?- rázom a fejem értetlenül
- Hogy minden ponton belém kötsz
- Hogy én??- állok fel- kikérem magamnak ezt a hangnemet
- Én meg kérem vissza magamnak a helyemet
- Azt lesheted!- huppanok vissza és lábaim a szabadon maradó ülésbe teszem fel
- Ráülök
- Ez fenyegetés?- nevetek fel, de mikor elkezdi lefelé ereszteni fenekét, gyorsan elkapom a lábam. Egy ördögi vigyor jelenik meg fején, de engem hidegen hagy.
Pár órányi repülés után végre megérkezünk és leszállhatunk. Már nem bírtam Sebastian mellett lenni, egyszerűen az agyamra megy…
- Ennyire nem kell szerelmesnek lenni- nevet Britta, mikor Sebbel egyszerre próbálunk kiférni az ajtón
- Ez az őstulok nem enged előre
- Eddig te voltál az erős és független nő
- Oké, teljesen mindegy. Menj előre- állok hátrébb
- Még szép, hogy te lépsz ki előbb. Hátha a végén még leszúrsz, ha mögöttem jössz
- Hátulról sosem támadok- mosolygok rá mindent tudóan
- Nálam majd megváltoztatod- lök ki az ajtón és én majdnem leesek a lépcsőn
- Ha leestem volna, neked kellett volna felkaparnod!- vágom a fejéhez, már a talajon
- Még mit nem?- kéri ki magának- ha az előbb nem segítettem volna, még mindig a gépen lennénk
- Ha a te segítséged ilyen, inkább nem kérek belőle!- szállok be egy taxiba, de kiakadok, mikor Sebastian és Britta ül be mellém- már megint te?
- Szokj hozzá. Partner- vigyorog a szöszke
- A Red Bull Racingbe fektetek be, nem beléd
- Milyen kár- nevet fel
- Vigyázz, mert ha sokáig villogtatod a kölyök mosolyod, hamar nem lesz fogad
- Milyen kis harcias- nevet fel ismét
- Még nem tudod, mennyire- mormolom magamban és a gyárig meg sem szólalok
- Megérkeztünk- töri meg a csendet Britta- Seb, gyere, el kell intézni pár dolgot
- Igen Sebastian, menj csak. Menj a gazdi után- hessegetem
- Nagyon vicces- fizet a taxisnak, majd sajtósa után ered
Én bementem az épületbe és a recepciónál megvártam Christiant. Elintéztük a papírmunkát és minden ezzel járó egyeztetést. Az egyik cégem nevét írtam a papírra, de jól tudom, hogy saját zsebből fogok finanszírozni. Egyelőre 3 évre előre kötöttük a szerződést, de még ki tudja, hogy mi lesz a végén. A hosszabbítás a terveim között van, de majd meglátom, hogy mennyire tudok kijönni Sebastiannal.
Elhagyva a Milton Kayns-i gyárat Londonba mentem és az egyik szállodába kivettem magamnak egy szobát. Hozattam fel egy kis kaját, majd beülve számítógépem elé kutakodni kezdtem. A vállalat szinte a semmiből indult és ma már világmárkának számít. Lenyűgöző a teljesítményük és persze az alkalmazottaik is…
Beszéltem Adammal és akkor már csak pár órájuk volt hátra. Este felé majd átveszem az árumat és akkor végre hazamehetek. Fiedellel is beszéltem, otthon minden rendben, de aggódom érte. El sem hiszem, hogy ilyet mondok, de hiányzik ő is, és ezt Sebastian előtt senki iránt nem éreztem. Egyedül voltam, pedig társaságra vágytam és sem Fiedel, sem pedig Sebastian nem volt elérhető.
Késő délután kicsit unatkoztam, és a szállítmány csak este érkezett, így gondoltam körülnézek a környéken. London csodálatos hely és én még sosem jártam itt. Felvettem egy nyári összeállítást, mert szerencsére nem esett az eső és elindultam. A liftben halk zene szólt, az egyik kedvenc számom. Az ajtó nyílt és én elindultam a főbejárat felé, a szálloda csarnokában azonban összefutottam egy "kedves" ismerőssel
- Te meg mit keresel itt?- förmedek rá
- Szia, Dezideráta. Én is örülök, hogy látlak. Hogy vagy? nem így kéne kezdeni?
- Nem vagyok vevő a hülyeségeidre, Pablo. Mit keresel itt?
- Nem jöhet az ember nyaralni?
- Ha börtönben van, nem
- Hát, akkor szabadságot vettem ki- nevet fel- és te mi járatban?
- Kiruccantam
- Akkor lehetnénk együtt. Mint régen. Emlékszel?
- Még mindig nem fogtad fel, hogy azt csak érdekből tettem? De igaz is… egy hülye idiótától nem várt többet az ember
- Ugyan. Valld be, hogy te is élvezted- lép közelebb és egy puszit lehel az arcomra

***pár évvel ezelőtt***

- Megy az üzlet?- csap fenekemre Pablo, mikor egy fontos megbeszélés közepén vagyunk
- Persze- mosolygok, de már elegem van ebből az öntelt ficsúrból. Alig várom, hogy végre sittre vághassam
- Mikor végzel?- mér végig és tudom, hogy mire készül. Semmi kedvem hozzá, így megpróbálom húzni
- szerintem még eltart egy darabig. Menj csak haza
- Megvárnálak, szépségem
- Nem vagy türelmes és ez sokáig tart- vetem be vészjósló ábrázatom, csakhogy eltűnjön végre
- Akkor legyen. Otthon találkozunk- lép ki az ajtón és gondosan bezárja maga mögött
A megbeszélés végül 10 perc után véget ért, de semmi kedvem nem volt Pablo után menni. Felhívtam Biankát, az egyik legjobb barátnőm, aki tudott az ügyleteimről és vele szerencsére mindent meg tudtam beszélni.
- Miért volt ilyen sürgős?- köszön két puszival és leül a velem szemben lévő székre
- Már elegem van abból a ficsúrból- fogom a fejem
- Pablóra gondolsz?- nevet fel- én mondtam, hogy ne kezdj vele
- De kell a vállalata. Nemsokára a csőd szélére ér, és akkor el fogják rendelni a vizsgálatot. Rá kenem, hogy sikkasztott én pedig a sikkasztásból megtartott pénzből, visszahozom a vállalatot az élmenők közé. Ilyen egyszerű- iszogatom jegeskávém
- Ravasz- ismeri el- de vigyázz, nehogy megégesd magad
- Mindig óvatos vagyok- vágom rá mosolyogva

***Jelen***

- Na, eszedbe jutott, hogy kerültem börtönbe?

Bianka

- Igen, de az nem, hogy most miért vagy itt
- Volt egy kedves jótevőm, aki segített rajtam
- Bianka?- kérdezem gyanakvón
- Ki más?- kacag fel
- Nem tud ártani nekem az a kis lotyó...
- De nekem sem
- Ezt megbeszéltük. És ha megbocsájtasz, most sok dolgom van
- Hát hogyne- viselkedik úriember módjára, majd ő a lift felé megy, én pedig a gyár közelébe
Váratlan ismerősöm miatt semmi nem lett a városnézésből, de Adaméknél is volt egy kis probléma, így várnom kellett. Amint beállt a kamion, egyből átadta a csomagot és már semmi nem állíthatott meg a kézbesítésig
- Köszönöm a segítséget- nyújtom át az 10000 fontot, amiben megegyeztünk
- Semmiség- rázunk kezet, majd mindenki megy a magam útjára. Kifelé ismét összefutottam valakivel, de őt már valóban látni akartam. Még csak pár óra telt el az utolsó találkozásunk óta, de már most hiányzott…
- Te meg mit keresel itt?
- Nem akarsz még leszokni arról, hogy te kérdezel először?- mosolyog, amitől el tudnék olvadni
- Nem, nem szokásom hallgatni másokra
- Hát azt látom- mosolyodik el
- Ezzel meg mire célzol?
- Semmire. Mi az a kezedben?- mutat a barna papírzacskóra
- Az ebédem
- Megnézhetem, hogy egy ilyen remek alakú nő mit eszeik?
- Ha ezt bóknak szántad, gyenge volt
- Nálad csak a profik próbálkozhatnak?
- Néha még azok sem
- És én minek számítok?- jön közelebb és egyre inkább olvad a szívem. Gyomrom össze vissza ugrál, agyamban a dolgok összefüggéstelenül jönnek egymás után. Leheletét érezve arcomon nem jut eszembe semmi válasz, csak a csókját akarom- szóval?- kérdez rá egy pimasz mosollyal
- Még túl kezdő vagy- tolom el magamtól és megint elkezdek távolságtartóan viselkedni
- Ugye tudod, hogy furcsa vagy?- kérdezi nevetve
- Mert?
- Nem lehet kiismerni
- Nem kell próbálkozni
- És ha én akarom?- hajol megint közel hozzám és kezdem azt érezni, azt amit az előbb.
Pont válaszolni akarok, de már nem hagy annyi reakcióidőt és szorosan megfogja fejemet. Egyre közelít felém ajkaival, de fejem olyan erősen fogja, hogy megmozdulni sem bírok. Mikor ajkaink találkoznak édes érzés fog el. Nem akarok küzdeni ez ellen a csodás érzés ellen, de ilyet még sosem éreztem. Ujjai nyomán égett a testem és ajkai perzselték enyémet. Szenvedélye egész testemet átjárta és már én is tudtam, hogy mit akar, és ő is tudta, hogy mit akarok én. Szinte egyek lettünk abban a pillanatban, de persze minden álom véget ér
- Mégis mit képzelsz?- tolom el magamtól és elkezdek vele kiabálni
- Ne mondd, hogy te nem élvezted. Fantasztikus volt- mosolyog édesen
- Hát akkor jól vésd az eszedbe, Sebastian Vettel, mert ebből többet nem kapsz- jelentettem ki és a szállodába viharzok.
Gyors pakolás után leszállítottam az árut, majd az első géppel repültem haza, de nem tudtam nyugodni. Az érzés, melyet kiváltott belőlem néha még mindig felszínre tör, érzem érintései nyomát testemen és ajkai puhaságát számon. Nem tudom, hogy hogyan és mit tettél velem Vettel, de... soha többé ne lássalak!
***
Sziasztok!
Hát, ez lett volna a rész, remélem elégedettek vagytok...:D
Nagyon szépen köszönöm a komikat az előző részhez és kitartást a péntekhez! :)
3 komi esetén, holnap jön a folytatás!! ;)
Csók- puszi :*