8. rész

8. rész

/Sebastian szemszög/

-          Na, mit mondott?- kérdezi mosolyogva Bianka

-          Semmi különöset… megint veszekedett velem, de azért megbeszéltük, hogy jövő héten találkozunk- próbálok feltűnés nélkül hazudni, mivel Norma szavai még mindig a fejemben motoszkálnak

-          És hol?

-          Miért érdekel?- kezdek puhatolózni

-          Csak… ismerem a várost, szóval tudok segíteni, ha esetleg csak egy címet mond

-          Még nem beszéltünk meg semmi pontosat. Csak az a biztos, hogy a szünetben megyek…

-          A jövő héten valamikor- teszi hozzá, de én legszívesebben hazaküldeném.

Az utolsó futamom is lefutottam és világbajnok lettem. Ez a harmadik címem, 2010 óta mindig az én nevem áll a kupán. A barátnőm is kinn volt a futamon, és próbáltam vele foglalkozni, de Norma szavai állandóan szekáltak és próbáltam elkerülni Biankát és akkor utazni, amikor ő nem lát.

-          Ügyes vagy- csókol meg Hanna a pihenőmben

-          Köszönöm- ölelem át, és fogadom a többiek gratulációit.

Este még bulizni mentünk, majd megkértem a csapatot, hogy Hannaval együtt menjenek haza. Mikor úgy éreztem, Bianka nem figyel, kiosontam a repülőtérre és felszálltam az első Caracasba tartó járatra. Félúton értesítettem Normát, hogy már felé tartok és meggyőztem arról, hogy senki nem tud az utazásomról.

/Norma szemszög/

Nem tudom, hogy miért, de Sebastian bejelentése, miszerint ide tart, gyermekei örömökkel töltöttek el. Olyan voltam, mint egy kislány, aki végre megkapja a születésnapi óriásmaciját, melyet egy életen keresztül szeretgethet és ölelgethet.

            Pár órával Seb hívása után Fiedellel és Rodrigoval karöltve elindultam a repülőtérre. Az egyik terepjárómmal mentünk, melyet Fiedel vezetett. Ezzel is szerettem volna jelezni Sebnek, hogy amit mondtam, az egyáltalán nem játék

-          Szia - fogadom mosolyogva, mikor a gép leszállása után kijön a terminálból

-          Beteg vagy?- fogja meg ijedten a homlokom, de csak kérdően nézek rá- nem úgy köszöntöttél, „te meg mit akarsz?”- húzódik gyermeki vigyor a szájára, de én csak adok neki egy taslit- gyengébb nem lettél- ismeri el, majd odasétál a bőröndjéhez, melyet már Fiedel és társa elhoztak

-          Sebastian, ő itt Rodrigo, a testőröm- mutatom be őket egymásnak, mire kezet ráznak- ő pedig Fiedel, de őt már ismered

-          Szintén testőr- teszi hozzá Fiedel, mire Seb lefagy

-          Igen, ezt nem mondtam- nézek gyilkosan Fiedelre, mire csak elkezd vigyorogni. Gyorsan beszállunk a kocsiba és elindulunk a kb. 15 perces útra

-          Örülök, hogy látlak- suttogja a fülembe Seb

-          Nem kell tőlük félni, lehet, hogy engem védenek, de nem tőled- mosolygok rá, de mikor felfogom, hogy mit mondtam, elpirulok

-          Tehát… akkor csinálhatok veled bármit?- suttog továbbra is

-          Amíg minket nem zavar- szól közbe a volán mögül Fiedel

-          Ezt meg hogy hallotta?- suttogja megint fülembe Seb, majd rémült arccal arrébb húzódik

-          Túl jó a füle, de csak azt hallja, amit szeretne- nevetek, és közelebb csúszok Sebhez

-          Mégis idejössz?- mosolyog édesen

-          Én…én csak…- nézek mélyék szemeibe, de nem tudok választ adni

-          Egyszerűen ilyen vagyok- vesz mély levegőt nagyképűen majd fejemet gyengéden mellkasára hajtja

-          Héj!- kapom el fejem- ki mondta, hogy ezt akarom??- kérem ki magamnak

-          Élvezted- vigyorog

-          Mégis miből gondolod?

-          Mikor így kitörsz, az azt jelenti, hogy élvezted

-          Még jó, hogy jobban ismersz engem, mint én magamat- puffogok

-          Csak én tudlak elviselni- rázza fejét

-          Na majd meglátjuk- húzódom arrébb

-          Kérdezhetek valamit, Fiedel?- szegezi testőrömnek a kérdést- mikor nálam voltak, valóban háromszor szeretkeztek egymás után?- na erre a kérdésre elöntött a vörösség. Ekkor Fiedellel összenéztünk a tükörben és megértve egymás pillantását, válaszolt

-          Ha jól emlékszem, négyszer, de ha esetleg Lúcia nem emlékszik az egyikre…

-          Norma- néz rám Seb, de látom a szemein, hogy féltékeny és csalódott

-          Mi van, Sebastian? He?

-          Látom visszatért a régi éned- vigyorog

-          Látom te még mindig idegesítő vagy- szállok ki a kocsiból, mivel megérkeztünk a házhoz. Testőreim előre mentek a csomagokkal és én megvártam, hogy Seb kikászálódjon a kocsiból

-          De szexi- suttogja fülembe, majd az egyik bokor mögé behúzva megcsókol. Először ellenkezem, és nem hagyom magam, de egyszer csak felolvadok, és elkezdem élvezni puha ajkainak kényeztetését- ezt nem akartam a testőrök előtt- vigyorog rám- és már hiányzott- simít végig fenekemen

-          Hülye- csapok rá mellkasára és kiviharzok a bokor mögül. Fiedel és Rodrigo furcsán néznek rám, de mikor meglátják utánam jönni Sebet kaján vigyorral, egyből leesik nekik a tantusz

-          Most miért sietsz ennyire?- szalad be utánam nevetve- aszta- szólja el magát és körbe pillant

-          Berepül a galamb a szádba, ha nem csukod be- szólok neki oda a kanapéról, mire feleszmél, és arcán édes mosoly terül végig és gyengéd vonások jelennek meg arcán

-          Ő…ő…- jön felém bizonytalanul

-          Ő Maribell Angelita Fernandez- mosolygok kislányomra, aki pont karjaimban szenderedett el

-          Miért adtok mindenkinek 8 nevet?- kérdezi kisebb fintorral az arcán. Neki biztos nehezére esik megjegyezni ezeket…

-          Ha nem tetszik, nevezd el te- forgatom szemim

-          Megtehetném?- ül le mellém

-          Felajánlottam- rántom meg vállam és átadom neki a kislányát

-          Nagyon tündéri- csillognak szemei és arcán a mosoly őszintébb nem is lehetne

-          Miért örülsz neki ennyire?

-          Mert te sokkal boldogabb vagy- néz rám, mire elpirulok. Megint…- és vicces, hogy vele kapcsolatban mindig zavarba tudlak hozni- kuncog, majd elkezdi ringatni Marit

-          Azért… ugye tudod, hogy meg kell beszélnünk egyet s mást?- hozom vissza a mi világunkba, mivel teljesen belefeledkezett kislányunkba

-          Tudom- sóhajt nagyot- de előbb kérdezhetek valamit?- néz rám

-          Persze- bólintok

-          Miért adtad rögtön a kezembe, és most miért nem Fiedel ringatja

-          A házvezetőnőm nem tud semmiről, és mivel ő itthon van, nem akarom, hogy megtudja, Fiedelé a kisbaba

-          És mit mondasz, mikor megkérdezi?- kíváncsiskodik

-          Hogy becsúszott- rántom meg a vállam

-          És mi van, ha ilyenkor nem is hazudsz?- néz rám, de tudom, akármennyire is szeretné hallani, hogy a gyerek az övé, hazudnom kell

-          Hazudom és ezt ő is tudja, de megszokta, hogy amit mondok, azt nem kell firtatni

-          Hol a kislányom?- jön mosolyogva Fiedel. Gondolom meghallotta az előbbi beszélgetést

-          Seb. Odaadod kérlek az apjának?

-          Hogyne- válaszolja és kelletlenül bár de odaadja testőrömnek. Szemei szinte izzottak a dühtől, mikor átadáskor arra gondolt, hogy az a gyerek az övé is lehetne, és hogy Fiedel hozzámérhet a nap bármely szakában

-          Mit mondott Gemella, mikor jön?- fordulok Fiedel felé, aki apai szeretettel ringatja csemetém

-          Csak holnap délután. Az édesanyjával akadtak problémák, ha jól tudom

-          Akkor felhívom, hogy ne jöjjön addig, ameddig az édesanyjának szüksége van rá

-          Ez kedves tőled- mosolyog rám Fiedel

-          Ha megkérlek, berakod a kiságyba? Beszélnem kell Sebbel

-          Persze- bólint Fiedel- engedelmükkel- hagyja el a szobát

-          Mi ez az engedelmes baromság?- förmed rám Seb

-          Az én házamban, és ebben az országban ez a szokás. Ha kritizálni valód van, akkor akár haza is mehetsz- ugrok fel a helyemről

-          Jó, ne haragudj- halkul el és mögém sétál- de már tudni szeretném, hogy miért vagy veszélyben

-          Seb- fordulok meg hirtelen, de közelebb vagyok ajkaihoz, mint hittem

-          Igen?- suttogja

-          Komolyan kell beszélnünk- lépek hátrébb- engem soha ne félts, de magadat annál inkább. Rám vigyáznak, és én is tudom, hogy mit kell tennem, ha veszélyben vagyok. De te… mióta mondtad, hogy Bianka felkeresett, a nap minden perce aggódás számomra

-          De miért aggódsz miattam? Én csak egy senki vagyok számodra, nem?

-          Ahogy te is mondtad már egyszer… te is különleges vagy számomra. És soha nem bocsájtanám meg, ha bajod esne

-          De akkor mondd el, hogy mi miatt kell óvatosnak lennem!- fogja meg könyököm, és szemeiben elszántságot látok a válasz után

-          Igen, barátnőm. Mondd csak el neki- hallok meg egy ismerős, női hangot

-          Bianka?- kerekednek ki szemeim, és valamilyen ösztöntől vezérelve, hirtelen beugrok Sebastian elé

-          Milyen fontos neked. Ilyet nem tettél volna értem- jegyzi meg Pablo

-          Na te meg mi a francot keresel itt?

-          Örülök, hogy nem csak velem vagy ilyen- jön mögülem egy mondat, de csak még jobban visszafogom Sebet

-          Be sem mutatsz minket?- ül le a kanapéra Pablo

-          Nem kínáltalak hellyel- vetek rá semmirekellő pillantást- de mit várhat az ember egy ilyentől?

-          Több tiszteletet- kéri ki Bianka

-          Csak nem mondod, hogy összeesküdtetek ellenem?- csapom össze tenyerem vigyorogva- gratulálok!- tapsolok elismerően

-          Elég a színjátékból- áll fel Pablo és közel jön hozzám- tudod, miért jöttem, nem igaz?

-          Persze, hogy tudom, de te meg süket vagy. Megmondtam, hogy semmi esélyed, amíg így játszol. És lehet, hogy ezután sem. Ezek szerint fél év sem volt elég, hogy megismerj

-          Hozzád fél élet is kevés lenne- szól bele Sebastian

-          Seb- fordulok felé kicsit idegesen, de valójában csak őt féltem- kérlek, maradj ki ebből

-          Nem kell neki ezt mondanod, mivel pont, a közepébe csöppent bele- kötegszik Bianka

-          Nagy szavak egy kis embertől- mosolygok rá- mivel már van pénzed, meg némi neved, gondolom már keresed, hogy kivel csalhatod meg Pablot. De megnyugtatlak. Seb nem olyan

-          Ch- teszik karba kezeit, és épp megsértődősét játszik  

-          Térjünk a tárgyra- szólal meg ismét Pablo- a cégemet akarom visszakapni, és a részesedést az üzletből

-          Gondolod, hogyha valakivel osztoznék, akkor úgy hívnának, hogy királynő?

-          Most már maximum alkirálynő lehetsz

-          Héj!- sikít bele Bianka

-          Al- alkirlyné- javítja ki magát Pablo

-          Nagyon nagy itt a befolyás- nevetek fel- de ne feledjétek. Az én házamban vagytok, és jól tudjátok, hogy sehol nem bírom a zsarolást, nem hogy még az otthonomban!

-          Az őröket kiiktattuk kicsi szívem- vigyorog Bianka

-          Komolyan? És meg is számoltátok őket?

-          Hányan voltak, Po?

-          Po??- kacagok fel- ennél röhejesebb nevet nem kaphattál volna

-          Mindenkit kiiktattunk, még a drága Rodrigodat is- terel

-          Na ha ő meghalt, ti is- jövök dühbe. Nem tudhatják, hogy Fiedel még az én emberem, de jobb is, hisz nála jobban már csak valóban Rodrigot féltem 

-          Hát, akkor nagyon ügyesnek kell lenned- kacag Pablo- mert már tényleg nincs embered

-          Egyet neked- mutatok az emeletre, ahol éppen Fiedel áll, kezében egy fegyverrel, melyet Biankának szegez- és egyet neked- tartom a fegyverem Pablora, melyet a fiókból vettem elő, mikor egyik sem figyelt

-          Ficsúr- tör ki Pablo

-          Hűséges ficsúr- javítom ki

-          Úgysem tennéd meg- kekeckedik

-          Gondolod?

-          Amíg itt van ez a szőke gyerek, nem mered meghúzni a ravaszt- biccent fejével Sebastian felé

-          Ő?- kezdek el nevetni- ne röhögtess. Mi közöm ehhez az elkényeztetett idiótához? Ő lenne az utolsó, aki megállíthatna abban, hogy végre megöljelek

-          Ezt… komolyan gondolod?- kérdezi remegő hangon Seb

-          Teljesen- nézek mélyen Pablo szemébe. Muszáj látnia rajtam az elszántságot, hogy nem rémít meg, de ha Sebastian valóban ismer, érzi hangomban a remegést, a komolytalanságot, amellyel kimondom a szavakat és nem veszi fel mondandóm

-          Hát így állunk- fúj egyet, majd odasétál Fiedel mellé- képes lennél megölni úgy egy embert, hogy a lányod is hallhatja?- néz rám elképedten

-          Hogy… hogy a lányod?- csillannak fel Pablo szemei

-          Ha bántani mered, olyan halálod lesz, amit még magam sem tudok elképzelni

-          Kösz a tippet, öcsi- biccent Sebastian felé, majd felveszi a táskáját a kanapéról- mi megyünk is. Igaz, Bianka?- fordul a szőke felé

-          Igaz- bólint egyet, de szerintem még mindig nem találta meg a fonalat. Ez a szakma nem neki való…

-          Köszönöm, a szíves vendéglátást, Lúcia- megy az ajtó felé- és az infót is- nevet fel, majd Biankával együtt elhagyja a házat

-          Mégis… mi a franc volt ez?- kérdezi Seb

-          Mit nem értesz azon, hogy maradj csendben?- ordítok vele, majd fegyverem az asztalra vágva elindulok fel- Fiedel- nézek kétségbeesetten testőrömre- Hozd le Marit, kérlek. Magam mellett kell tudnom

-          Máris- bólint, és otthagy minket

-          Mégis mi a fészkes fene volt ez? Válaszolnál?- követ szemeivel Seb, mivel fel és alá járkálok

-          Hogy mi volt ez? Ez?- mutogatok és közben ordítok- most írtad alá a halálos ítéletedet. A sajtod, az enyém, és a gyerekét

-          Mégis… miről beszélsz?

-          Mit gondolsz, mi folyik itt? Papás mamást játszunk, meg vízi pisztollyal hadonászunk??

-          Látom, hogy nem… de akkor mi volt ez?

-          Nézd, Sebastian… Mikor én Európába mentem, az azért volt, mert… az egyik szállítmányom elakadt a vámon, és az egyik sofőr, Adam segített rajtam

-          Mégis… miféle szállítmány?

-          Drog, Sebastian. Marihuána, de leginkább tabletták és heroin

-          Hogy… kábítószer?- képed el, és azonnal leül- mégis mi közöd van neked ehhez?

-          Ez vagyok én. Az egész közép- amerikai, és részben amerikai és európai kábítószer-szállítók feje. Én vagyok… az alvilág királynője

-          Hogy mi vagy?- szűkíti össze szemeit Seb- te csak egy lány vagy, aki túl agresszív, és nem tudja, hogy miket beszél

-          Miért nem hiszel nekem?- képedek el

-          Mert ez nem te vagy

-          Márpedig ez vagyok én, és nem az, akinek te megismertél. Nekem ez az életem. Drogot adok el és tisztára mosom a pénzt. Ez az én világom, a megélhetésem. És most már te is benne vagy, de ígérem, hogy kiszedlek belőle. Akárhogy is, de kiszedlek!

-          Ezt… most tényleg komolyan mondtad?

-          Szerinted??? Épp szappanoperába képzelem magam és arra várok, hogy megvágjanak, vagy mire gondolsz??

-          Én csak… csak…

-          Te csak semmi! Majd én szépen elintézek mindent, te meg addig bújj el, vagy mutatkozz olyan helyen, ahol rengeteg ember van. Azok a kis pipogyák nem mernek majd nyílt terepen támadni

-          Lúcia- szól le az emeletről Fiedel, de mikor ránézek, látom, hogy baj van- Mari eltűnt- sokkol a hírrel és én nem tudok mozdulni

-          Nem… nem!- sikítok- nem vihették el

-          Megtaláljuk- jön oda hozzám Fiedel

-          Nem… Fiedel… én nem fogom tudni még egyszer átélni azt… azt, amit az apám elvesztésekor… ez nekem… nekem már nem fog menni- rázom fejem és könnyezni kezdek

-          Segítek, ahol tudok- szól higgadtan Seb

-          Hogy segítenél? Mi? Mégis hogy?- ordítok vele- a gyerekem, az egyetlen, aki valaha szeretetre tudott tanítani, és elvették tőlem. És ennek is te vagy az oka. Takarodj el, Sebastian, nem akarlak látni!!

-          Nem megyek, amíg nem lesz meg

-          Hát akkor örökre itt maradsz, mert az esélye annak, hogy még viszont látjuk Marit, olyan kicsi, mint egy porszem

-          Akkor is megtalálom…

-          Nyugodj meg, Lúcia- jön mögém Fiedel- minden rendben lesz

-          Hozd nekem vissza, Fidel. Ő a lányom- nézek rá kérlelően, és olyan vagyok, mint egy megszállott őrült

-          Visszahozom, megígérem. De te is ígérd meg nekem, hogy nem csinálsz ostobaságot és megvárod, hogy én kerítsem elő

-          Mond, hogy nem lenne szívük megölni egy csecsemőt- beszélek neki, de amit az előbb mondott, meghallani sem akartam

-          Nem tudom… tényleg

-          És ugye őt sem hagyod, hogy bántsák?- utalok Sebre

-          Tudom, hogy meg tudod védeni magad- emeli fel a hangját Fiedel- az apád erre tanított? Hogy hátrálj meg? Hogy hagyj mágra mindent és a saját kétségeid között veszíts el valakit?

-          Nem- rázom a fejem

-          Akkor meg lássam az igazai Normát!

-          Rendben, ígérem, mindent megteszek. De egyet… egyet ígérj meg nekem- nézek mélyen a szemeibe- ha te kapod el előbb… szólj nekem, mert én akarom megölni.

-          Gyilkos vagy?- néz rám lenézően Seb

-          Nem hiszem, hogy te kevesebbet tennél meg a lányodért- vetem oda, majd a szobám felé veszem az irányt

-          A lányom?- kérdez rá Seb utánam kiabálva

-          Az- motyogom, majd bezárkózva a szobámba mély álomba merülök.

***
Sziasztok!
Nos, így a hétvégére remélem meghoztam az elég izgalmat...:)
Remélem mindenkinek olyan lett a félévije, mint amilyet szeretett volna, vagy esetleg jobb ;)) Ha meg rosszabb, akkor még mindig van fél év kijavítani!!
Nos nem beszélek többet, mindenkinek nagyon szép és tartalmas hétvégét!! 
Puszi :*