9. rész
Az egész éjszakát végigaludtam, de rémálmok gyötörtek. Nem
tudtam elhinni, hogy elrabolták a kislányom, és pont az a két szerencsétlen,
akikből még a szorzótáblát sem nézi ki az ember.
-
Jó reggelt,
Kisasszony- köszön Gemella
-
Gemella-
mosolygok rá és szorosan magamhoz ölelem
-
Baj van?- néz
aggódóan
-
Dehogy- rázom a
fejem egy apró mosollyal. Nem akarom, hogy bármit kiszúrjon- jobban van már a
rokona? Fiedel mondta tegnap, hogy azért nem volt itt
-
Elnézést, hogy
elmentem, csak…
-
Nem- intem
csendre- azt szeretném mondani, hogy vegyen ki annyi nap szabadságot, amennyit
szeretne. Ezen a héten, sőt, lehet, hogy egész hónapban itthon sem leszek, így
ön is nyugodtan lazítson. A fizetését természetesen megkapja, sőt, ha szüksége
van valamire, kérem, csak szóljon és adok.
-
Nagyon kedves,
Kisasszony- mosolyog hálásan- és mondja csak- kezdi a pletykálkodást- a távollétének
köze van ahhoz a jóképű, szőke férfihoz?
-
Kihez?
-
A férfi, aki már
vagy 2 órája csak az edzőteremben izzad. Nagyon jóképű, és ha jól látom…
európai
-
Igen, európai,
de semmi köze hozzá. Csak egy ismerősöm… semmi több
-
Tudja, hogy
nekem nem kell magyarázkodnia- sóhajt egyet- akkor megyek és összepakolok.
Ígérem, hogy nemsokára ismét itt leszek
-
A lényeg, hogy
gyógyuljon meg a rokona
-
Köszönöm.
Engedelmével- hajol meg aprót és bemegy a szobájába. Az övé az egyetlen, ami a
földszinten van. Mikor már kellő távolságban van tőlem, utam Sebastian felé
veszem. Mi a fenét csinál 2 órája??
-
Sokat segítesz
ezzel, mondhatom- nyitok be a terembe
-
Te meg miről
beszélsz?- mondja szaggatottan, mivel pont felüléseket végez
-
Azzal, hogy
kifárasztod magad, nem segítesz sokat a lányod megtalálásában
-
Most már a
lányom?- hagyja abba és rám néz- mikor kell a pénzem, akkor már a lányom?
-
Te hülye vagy!-
csattanok fel- mégis hogy képzeled, hogy így beszélsz velem?- kezdek el
járkálni és nagyon dühös vagyok- nem kell a hülye pénzed, van nekem is, de
legalább egy csöpp apai érzés szorulhatott volna beléd- ordítom
-
Egy csöpp?- áll
fel és kikérő hangnemben beszél hozzám- nem is mondtad, hogy van gyerekem!! Bár
ahogy elnézlek, ezt elvesztetted, aztán majd megint összefekszel valami
idiótával és lesz még egy gyereked- mondja nekem háttal, de mikor megfordul,
meglepődik. Ott állok előtte, s megütöm. A fájdalom tükröződik a szeméből, s
ajkai kicsit vörösek és idővel kezdenek feldagadni
-
Ezt nagyon
megérdemelted. Hogy beszélhetsz így a lányodról?
-
Mióta ütnek a
lányok ököllel?- tapogatja még mindig ajkait
-
Eltorzult a szép
kis pofikád. Nehogy a végén még ne kapj pénzt- csapom be az ajtót és a
nappaliba megyek. Egyszerűen már nem bírom elviselni… muszáj megtudnia, hogy
mit érzek, de az élete… nem tehetem.
-
Mi volt ez? –
hallom meg Fiedel mély hangját, mikor a kanapén ülök, s arcom tenyerembe
temetem
-
Meg kell keresni
Maribellt- nézek rá kétségbeesetten
-
Ne sírj- rohan
le és mellém ülve azonnal átölel
-
Ezt mondom-
hallom meg Sebastiant- már készülőben is van a következő gyerek- mondja
cinikusan, mire Fiedel hirtelen felugrik
-
Látom, Lúciától
már megkaptad, amit megérdemelsz- mondja Sebnek, mikor meglátja- de most jegyezd
meg, amint elmúlik, tőlem is kapsz egyet
-
Hagyd, Fiedel- állok
fel és mellé lépek- nem éri meg- rázom a fejemet- de kérlek, kezdjük el keresni
Maribellt.
-
Persze- mosolyog
rám bíztatóan és egy puszit nyom a homlokomra
-
Nem akarom
belevonni a rendőrséget- szólok utána, mikor már a lépcső felénél jár
-
Nem?- lepődik
meg
-
Nem. És a lefizetett
embereknek se szólj
-
És így mégis
hogy akarod megtalálni?
-
Ha megtalálom,
nem hagyom meg neki azt a kegyelmet, hogy a rendőrök kezére adom, és azok
eljátszadoznak vele, és majd óvadék fejében kiengedik. Ha én kapom el, az én
játékomat fogja játszani, és biztos vagyok benne, hogy nagyon nem fogja élvezni
és le fogom törölni azt az állandó vigyort a képéről
-
Biztos vagy
ebben?
-
Teljesen. És ne
hidd már, hogy ezek ketten állnak a háttérben- rázom a fejem- a cég sem Pablóé…
-
Nem az övé?-
képed el Fiedel- ezt eddig miért nem mondtad?
-
Mert biztosat
akartam tudni. Valaki áll a háttérben és érzem, hogy annak köze van apám
halálához és az anyáméhoz is.
-
Tudod, hogy
mindenben a segítségedre leszek- bólint
-
Tudom - nézek rá
hálásan és visszaülök a kanapéra. Fiedel összeszed pár dolgot a szobájában
-
És én… mit
tegyek
-
Te? – nézek Sebre,
de semmi kedvem nincs veszekedni. Érzem, hogy kezd elhagyni az erőm, de
leginkább a remény, hogy a lányom, élve hozom vissza- menj vissza a saját kis
világodba, és parádézz, cirkuszolj, meg feltűnősködj. Ahogy szoktad. És ezt a
feladatot meg hagyd a nagyokra
-
Nem megyek
sehova- ül le mellém- itt akarok lenni, mikor a lányom megkerül
-
Akkor készülj
fel, hogy lehet, egész életedben itt fogsz ülni, és várni
-
Miért mondod
ezt?- néz rám kétségbeesetten- mindig van remény
-
A te világodban
talán… de itt? Itt hatalom van, pénz, fegyverek és akarat. Ha ezek híján vagy,
ne akarj ebbe belecsöppeni. Mert ha reményed van, akkor halálod is
-
Ez nem igaz-
rázza a fejét- és hol az igazság?
-
A több millió
megvesztegetési pénz alatt. Ebben az országban, a pénz az úr, Sebastian. Ez nem
Európa, vagy a te kis Svájcod. Itt van gazdag és szegény, becsületes és
tolvaj. Nincs átmenet emberek között
-
De én meg
akarlak ismerni- fogja meg kezem
-
Majd ha úgy látom,
hogy készen állsz arra, hogy megismerj, ígérem, elmondom az életem
-
De ahhoz, hogy
segíteni tudjak, most kell megismernem
-
Na, ez az. Nem
kell segítened. Menj haza, már így is elég nagy bajban vagy
-
És ha maradni
akarok?
-
Többet segítesz
azzal, hogyha most hazamész, jársz a kis rendezvényeidre és minden nap
megmutatod nekem, hogy jól vagy. Ismerem ezeket, és ameddig nyilvános helyen
vagy, ahol leginkább kamerák vannak, nem fognak hozzád érni
-
Biztos, hogy ezt
szeretnéd?- csúszik hozzám közelebb és leheletét érzem bőrömön
-
Megbízol bennem?
-
Igen- mondja
halkan, és óvatosan megcsókol.
Azóta vágytam erre az óvatos csókra, amióta rájöttem, hogy a
lányom, lehet, nem láthatom viszont. Ajkai óvatosan ostromoltak, majd mikor már
megadtam magam, nyelveink édes táncba kezdtek. Sebastian papolt nekem a
reményről, és rájöttem, én akkor tudom feltölteni magam vele, ha érzem, hogy
mellettem van és szeret. Nem kell senki más, csak ő, és egyetlen szó. Szeretném
hallani a szájából és számomra is különleges érzés lenne kiejteni, de nem
tehetem, féltem.
Amint
megérezte, hogy nem akarom elengedni, az ölébe húzott. Óvatosan fejtette le
rólam felsőmet, majd melltartómat. Minden egyes rezdülésemre egy még édesebb
érintéssel válaszolt és még mindig nem voltam hozzászokva közelségéhez.
Ugyanazokat az érzelmeket váltotta ki belőlem, amit az első találkozáskor.
Egy
pillanatra szétváltak ajkink, és én levettem felsőjét. Szépen kidolgozott teste
most még jobban megmutatkozott és az erek is kiduzzadtak a karján, hisz nemrég
még súlyokat emelgetett. Hosszasan nézett a szemembe, mialatt levettem a
pólóját és kíváncsi tekintete nem hagyott nyugodni. Annyira meg akart ismerni,
hogy néha már kedvem lett volna kiönteni neki a szívemet.
A fölsője
levétele után ismét összetapadtak ajkaink. Az egyenletes és óvatos tánc egyre
vadabb lett. Egy pillanatra megállt, majd felállított magával szembe.
Rövidnadrágom szinte letépte rólam és amint visszakerültem ölébe maga alá
gyűrt. Nadrágját segítettem levenni, majd nemsokára már csak az alsónemű választott
el minket egymástól. Melleim mellkasához préselődtek, és ahogy éreztette
izgatottságom, annál vadabb lett.
Mikor már
egyikünk sem bírta tovább, az apró kis ruhadarabot, mely még rajtam volt,
cafatokban dobta a földre és egy pillanat megállást jelentett az, hogy levegye
alsóját és belém hatoljon. Apró sikolyom elnyelték csókjai, és a kanapé szűk
helye miatt pozíciót váltottunk. Ismét ölébe kerültem, és én voltam fölül, de
minden mozdulatomat ő irányította. Egyre jobban ziláltunk mind a ketten és
testem már egészében remegett. Nem akartam, hogy vége legyen az érzésnek, de
tudtam, hogy ezután egy pár másodpercnyi, még mámorítóbb érzés kerít majd
birtokába. Átadtam hát magam teljes mértékben, és testem is, lelkem is
Sebastian testén nyugodott. Nem kellett több fél percnél, az érzés megérkezett,
melynek én most hangot is adtam. Amint ismét képes voltam kinyitni a szemem,
Sebastianra néztem, és szenvedélyesen megcsókoltam.
Édes arca
pirosan égett, és mikor a homlokáról útnak indult egy- egy csepp verejték arcra
ért, szinte hallani lehetett a sistergést.
Óvatosan
leemelt magról, majd a kanapéra tett, szorosan maga mellé. Testébe visszatért
az erő, és mikor rám nézett, édes mosoly szaladt végig arcán. Elindult ajkain,
s az arcán lévő gödröcskéken keresztül megpillantottam szemeiben a
kielégültséget és a huncutságot.
-
Biztos, hogy
haza akarsz küldeni?- simogatja a hátam, mikor fejem már mellkasán nyugszik
-
Igen, jobban
fogom érezni magam. És egyébként meg fel kéne öltözni, mert Fiedel nemsokára le
fog jönni- kuncogok
-
Basszus, ő is itt
volt- rémül meg Seb, de aztán elmosolyodik
-
Fiedel már… nem
ez volt az első ilyen esete…
-
Ezt hogy érted?
-
Mindig ő vigyáz
rám, és ha akad egy helyes pasi, akkor… nem mindig tudok parancsolni magamnak
-
De… akkor nem
vagytok együtt?
-
Néha
összejövünk- mosolyodok el
-
Amióta velem
voltál… azóta…- kezdi félve, de nem nagyon meri kimondani
-
Azóta voltam-e
mással?- kérdezem, mire csak bólint - Nem, veled
voltam utoljára. Abból lett Maribell
-
Ezt jól esik
hallani- mosolyodik el, de aztán vészjósló lesz ábrázata
-
Mi jutott
eszedbe?- nézek rá ijedten
-
Megint
elélveztem
-
És?
-
De… de benned-
magyaráz és kicsit elpirul
-
Arra gondolsz,
hogy lehet, megint teherbe eshetek?
-
Igen- bólogat
hevesen
-
Majd veszek egy
esemény utáni tablettát és kész
-
Biztos be akarod
venni?- kérdezi félve
-
Akarnál tőle még
egy gyereket?- nézek rá hatalmas szemekkel és érzem, gyűlnek a könnyeim és nem
tudok nekik parancsolni
-
Szeretlek- ejti
ki tisztán és én megborzongok. Testemet melegség futja át és elmosolyodom. Erre
vártam. És most mit kéne mondanom? Nem veszélyeztethetem az életét… de a
szerelem nem ilyen. Az ember magán kívül cselekszik
-
Én is szeretlek-
nézek mélykék szemeibe és csókban forrunk össze
Ezt sem kellett volna…
***
Sziasztok!
Nos, ez lett volna egy apró kis részecske mára. Tudom, hogy az események nem nagyon haladtak előre, de legalább adok nektek egy kis olvasmányt :D
Nem tudom, hogy mikor fogom hozni a következő részt, de szerintem még a hétvége előtt meg fog érkezni! :)
Puszi mindenkinek és jó hetet! :*
***
Sziasztok!
Nos, ez lett volna egy apró kis részecske mára. Tudom, hogy az események nem nagyon haladtak előre, de legalább adok nektek egy kis olvasmányt :D
Nem tudom, hogy mikor fogom hozni a következő részt, de szerintem még a hétvége előtt meg fog érkezni! :)
Puszi mindenkinek és jó hetet! :*
Sziia:)
VálaszTörlésNa vègre.. Ez olyan romantikus volt.. Azt leszámìtva,hogy elrabolták a kislányt,ès semmit nem tudnak ròla.. :||
De Seb ès Norma boldogok együtt,ès nagyon remélem,hogy ez ìgy fog maradni.. :)
Hamar hozd a folytatást. Puszii. :*
Szia :))
VálaszTörlésMár megint nagyon jó lett! Kis nyugis rész és igen, eléggé
romantikus, de nem gond, hisz kell ilyen is :)
Nekem nagyon tetszett és kíváncsian várom a frisst!!
Kitartást a héthez nekem még sok kell ://
Remélem neked nem olyan húzós ;)
Puszii